hirdetés

JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

„Mindannyian szomszédok vagyunk. Itt az ideje, hogy úgy is viselkedjünk” – ilyen volt a TEDx Danubia Countdown

A TEDxDanubia konferencia-sorozat speciális, klímaváltozással és egyéni felelősségvállalással foglalkozó napján szakértők, civil szervezetek, fiatalok gondolkodtak közösen arról, mit tehetünk egy zöldebb, fenntarthatóbb jövőért.

Link másolása

hirdetés

„A világ egy hatalmas becsületkasszává vált.” „Mind ismeretlen elkövetők vagyunk.” „A Földön egyre több a szabadúszó, az óceánban egyre kevesebb.” „Az érzelmek kifejezése csomagolásmentesen jó, és az egyszerhasználatos érzelmek károsak”. - Ilyen és hasonló gondolatokat hallottunk abban az esküben, amelyet Kemény Zsófi író, slammer tett a jövőért aggódó fiatalok és kevésbé fiatalok nevében a TEDx Danubia Countdown napján a Vígszínházban.

Nemcsak ebből, hanem a fenntarthatóságot szolgáló kreatív projekteket bemutató Future Design győzteseinek szavaiból is kiderült, hogy a tizenévesek nincsenek túl nagy véleménnyel az előttük járó generációkról, gyűjtőfogalommal a „felnőttekről”.

„A legbosszantóbb a profit-maximális, a rengeteg felesleges termék, amelyeknek a megsemmisítése szintén súlyosan szennyezi a környezetet.” „Mindenki másra hárítja a felelősséget, a felnőttek csak sodródnak az árral”. „A felnőttek azért nem hajlandók életmódjukon változtatni, mert nem szeretnek kilépni megszokott komfortzónájukból.” - hallhattuk.

Az is kiderült, hogy a jelenlévők szeretnének már most bekerülni a döntőshozók közé kreatív ötleteikkel, még mielőtt ők maguk is felnőtté válnak. Több mint 50 évvel ezelőtt már volt egy sokat emlegetett jelszó: „Mindenki gyanús 30 év felett” – hangoztatták világszerte a 68-asok, és sajnos nem egy esetben láttuk, hogy a „forradalmi hősök”, mire döntéshozók lettek, szépen betagozódtak a korábban kiátkozott társadalomba és intézmény-rendszerbe. Tehát ők látják ezt a veszélyt, és szeretnék elkerülni, saját jövőjük és az őket követők érdekében.

Mint a program címe, a Countdown is jelzi, a klímaváltozás elindított egy visszaszámlálást, amit talán még meg lehet állítani, de csak akkor, ha gyökeresen megváltozik a természethez való viszonyunk, fogyasztási szokásaink, és túllépünk az embereket, országokat, rendszereket elválasztó mesterséges, és többnyire felesleges, káros korlátoktól. Mint Honti Pál kurátor, a nap egyik műsorvezetője hangsúlyozta: a Föld 4,5 millárd éve alatt sok mindent kibírt már, de egyáltalán nem biztos, hogy ez az emberiségre is igaz.

hirdetés

Goya: Kronosz felfalja saját gyermekeit című elborzasztó festményét ajánlotta figyelmünkbe dr.Kirsten Dunlop, az EIT Climate tudás és innovációs közösség vezérigazgatója, ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a világ éppen a covid-járvánnyal bizonyította be, hogy ha szükséges, a tudomány és az ipar igen rövid idő alatt képes összefogni.

Felidézte azt is, hogy az emberiség túlélésének záloga évezredeken át a tanulás, a tapasztalatszerzés, és az ebből kiinduló innováció. Éppen ezért minden eddiginél fontosabb közkinccsé tenni a tudást, összehangolni a fenntarthatósághoz vezető utakat, valamint a közösségi és egyéni értékeket.

Hivekovics Ákos arról beszélt, hogy jelenleg a Földön lakható terület 91%-át használják mezőgazdasági célokra. Hogy megóvjuk a természetes környezetet, ne onnan vegyünk el újabb területeket, ne csak horizontálisan, hanem vertikálisan is gondolkodjunk. Ennek szellemében Ákos olyan toronyházak terveit mutatta be, amelyeknek a szintjein megfelelő körülmények között folyhatna növénytermesztés, de akár állattenyésztés is.

A régi berögződések feladása a közlekedésben is szükséges, ezt saját példájával illusztrálta a Totalcarból ismert Bazsó Gábor „Karotta”, aki bevallotta, hogy a benzingőz bűvöletében élt.

Ma azonban már ő is tudja, hogy a közlekedés 17%-át teszi ki a globális CO2 kibocsátásnak, ennek nagy részét az autók produkálják. Ha viszont elektromos autóra váltunk, akkor a belső égésű motoros autóhoz képest a CO2 kibocsátás 1/3-ára csökken. Ehhez azonban le kell mondanunk az eddigi autózással kapcsolatos tudásunkról és élményeinkről. Bemutatott egy elektromossá átalakított 1976-os gyártású, szinte hangtalanná tett autót, amit véletlenül (?) Gretának hívnak, mintegy illusztrálva, hogy tovább vihetünk valamit a múltból annak káros hatása nélkül, de meg kell szabadulnunk felesleges rajongásainktól, és közben élvezhetjük azt a folyamatot, amivel a világot elviselhetőbbé alakítjuk.

Táplálkozásunk átalakításával, az élelmiszer-pazarlás megfékezésével, a fogyasztók és a fogyasztott élelmiszerek eredete között egyre szélesedő szakadék megszüntetésével nemcsak egészségesebben élhetünk, hanem a környezetünket is óvhatjuk – hangsúlyozta Dalmadi Júlia élelmiszer-futurista, aki szerint általában az ár és méret alapján döntünk, holott a tápértéke sokkal fontosabb információ lenne.

Riasztó adat, hogy minden magyar állampolgár évente 68 kg élelmiszert dob a szemétbe, miközben a világnak egyelőre nincsen válasza a szegény országokat sújtó éhínségre, és az előrejelzések szerint 2050-re 1,9 milliárd ember szenved majd vízhiányban.

A fenntartható táplálkozás nemcsak a kevesebb húsevést jelenti, hanem azt is, hogy az egész évben rendelkezésre álló, ám több ezer kilométerről szállított, ki tudja, hogyan tartósított élelmiszerek helyett a helyi, szezonális termékeket esszük. Továbbá az is, hogy egy élelmiszer minden ehető részét felhasználjuk.

És erről eszembe jutott, hogy gyerekkoromban nagyanyámnak köszönhetően még a magyar szőlőfajták érési idejét is tudtam a Csabagyöngyétől az Izabelláig, a Kecskecsöcsűtől az Otellóig. Mindegyiknek megvolt a maga illata, zamata, ma pedig bármikor ehetek – helyettük is – nagyra fújt, mag nélküli import szőlőt. És épp a napokban volt szerencsénk enni abból az isteni paradicsomból, ami a Veszprém megyei lankákon, szabad földben termett. Alighanem egy ideig messzire elkerüljük a bolti fóliásat...

A természet kizsákmányolásának veszélyeire figyelmeztetett az XPLN videóverseny győztese, Kiss Dávid: A klímaváltozás és a madarak című, alig 3 perces alkotása. Arról pedig, hogy mit tehetünk mi a természetért, egy rövid videóban a Borsod-Abaúj-Zemplém megyei Parasznya lakói számolhattak be: élőhelyrekonstrukciót hajtottak végre több mint 7000 őshonos enyves éger, valamint kőrisek és rezgőnyárfák telepítésével. Ez az erdő 2050-ig 210 tonna CO2-t fog megkötni az élő biomasszában, de az avar és a talaj is CO2-raktárként szolgál majd, miközben az erdő elősegíti az állati és növényi biosokféleség újjászületését is.

A kultúra oldaláról közelítette meg a jövőt Juhász Anna irodalmár és Puskás Kata Szidónia, a Bodor Tibor Kulturális Egyesület elnöke. Juhász Ferenc költő lánya arról beszélt, hogy a magyar irodalomban fontos helye van a tájleírásnak. Bemutatják, milyen a természeti környezetünk. De vajon ma azt látjuk-e még a természetben, amit íróink, költőink 50-100-150 évvel ezelőtt?

„A természet mi magunk vagyunk, amiből származunk” – mondta Anna, idézve édesapja, Jókai Mór, Petőfi Sándor, Fekete István sorait.

Puskás Kata Szidónia szintén családi örökségéről mesélt: nagyapjáról, Bodor Tibor színművészről, aki több mint 60 könyvet olvasott fel vakoknak és gyengénlátóknak, ezek képezték hangoskönyv-kiadásaik alapjait. Ennek kapcsán világította meg a példaképpé válás mikéntjét: „Beszélj úgy, hogy akarják meghallgatni; hallgass úgy, hogy beszéljenek hozzád; úgy adj, hogy azt csak az adás öröméért tedd.” Igazából nagyon egyszerű, mégis mély értelmű útmutató egy olyan világban, amely folyamatos értékválsággal küzd és felszínes „influenszerek” veszik át az egyetemes és hétköznapi hősök szerepét.

A közösségi klímavédelmi tevékenység sajátos lehetőségét vázolta fel James Atkins brit vállalkozó, aki számos vállalkozást indított be a klímaváltozás ellen és a biodiverzitás megőrzésére. Ötlete a Planet Super League azon a „törzsi szellemen” alapul, amely összetartja a legendás futballcsapatok szurkolótáborait (az ő szíve a Manchester Unitedért dobog). Úgy véli, hogy azt az energiát, ami egy-egy szurkolótáborban van, remekül fel lehetne használni természetmentő akciókban, és ugyanúgy vetélkednének egymással, mint kedvenceik a bajnokságokban és a kupákban. És ez kimeríthetetlen tartalék lehetne, hiszen a világon mintegy 3,5 milliárd focirajongó él – mondta Atkins.

Végezetül térjünk vissza a fent említett esküre, amely mintegy kijelöli helyünket és dolgunkat a világban. Aki hallja, adja tovább.

„Mi vagyunk az a generáció, aki már nem mondhatja majd, hogy nem tudtam, nem láttam a jeleket. A jelek jól láthatóak, a számok egybehangzóak. Tetteinkkel sokra, messzire jutottunk. Olyannyira, hogy nem is olyan régen saját földtörténeti kort neveztek el rólunk. Antropocén, vagyis az emberek kora, mert valóban mi dominálunk, határozzuk meg, mi lesz. Bolygóméretű rendszereket vagyunk képesek befolyásolni, de a nagy lehetőséghez nagy felelősség is társul a közös a jövőnket illetőleg. Mindannyian szomszédok vagyunk. Itt az ideje, hogy úgy is viselkedjünk.” - mondta Honti Pál.

"És hogy mi a helyzet a fenntartható boldogsággal? Ha mind egyszerre feltesszük a kezünket, mint a stage-divingoló rocksztárt, fenn tudjuk tartani azt is. Éltemiglen. Éltediglen. Életigen"

– hangzott a hitvallás vége Kemény Zsófitól. Egy ilyen híres "alázuhanó", Peter Gabriel mesélte nekem több mint 30 évvel ezelőtt, hogy soha nem félt attól, hogy leejtik, bízott az emberek közös energiájában. Bizzunk hát mi is. Önmagunkban és egymásban.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Rengeteg krónikus vesebeteg lehet a jövőben a globális felmelegedés miatt

Elsősorban a magas átlaghőmérsékletű területeken szabad ég alatt dolgozók vannak veszélyben az ismeretlen krónikus vesebetegség miatt.

Link másolása

hirdetés

Járványszerűen terjedhet a következő évtizedekben a krónikus vesebetegség egyik típusa a globális felmelegedés miatt, írja a The Guardian.

Az orvosok szerint a hőstressz miatt világszerte a hőségnek leginkább kitett munkások millióinál alakulhat ki a jövőben a betegség. Egyúttal sürgetik az ismeretlen eredetű krónikus vesebetegség (CKDu) és a magas hőmérséklet közötti összefüggés feltárását, ami rávilágíthat a küszöbön álló probléma mértékére.

Míg a hagyományos krónikus vesebetegség (CKD) elsősorban az idősek és a cukorbetegséghez hasonló alapbetegségekben szenvedőknek okoz problémát, addig az ismeretlen eredetű krónikus vesebetegség (CKDu) az El Salvadorhoz és Nicaraguához hasonló forró éghajlatú országokban jelent meg a mezőgazdasági munkások körében. A két közép-amerikai országban aránytalanul sok munkás vesztette életét az utóbbi időben a visszafordíthatatlan veseelégtelenséggel összefüggésben.

A CKDu-t azonosították Közép-Amerika mellett a kontinens északi és déli részén is, valamint Afrikában, Indiában, de Közel-Kelet egyes területein is.

A tudósok feltételezései szerint a munkások a kánikulában végzett munkák során betegszenek meg. Mivel a betegség sokáig teljesen tünetmenetes, sokan a végső fázisban veszik csak észre, hogy baj van, de akkor már késő. A halált a vesefunkciók teljes leállása okozza.

hirdetés

Egyelőre még nincs tudományos konszenzus az ismeretlen eredetű krónikus vesebetegség terjedését illetően, csak annyi biztos, hogy a magas hőmérséklet és a kiszáradás kapcsolatba hozható a betegség kialakulásával. Egyes tudósok szerint ezen felül szerepet játszhatnak még különböző mezőgazdasági vegyi anyagok, az alultápláltság, vagy a szegénységgel összekapcsolható egyéb tényezők is a CKDu egyre szembetűnőbb terjedésében.

Szakértők szerint a hőstressz kevesebb figyelmet kap a globális felmelegedés veszélyi kapcsán. Pedig ahogy nő a forró napok száma, egyre komolyabb egészségügyi kihívásokkal kell szembenéznie a szabad ég alatt dolgozó embereknek, és azoknak, akik trópusi és szubtrópusi területeken élnek.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Már csak arról dönthetünk, mit kezdünk az emberiség megmaradt idejével - interjú Stumpf-Biró Balázs jövőkutatóval

Ha eddig azt gondoltad, messze még a vég, most már nem fogod.

Link másolása

hirdetés

Stumpf-Biró Balázs az éghajlatváltozás hatásait azonosító, és az alkalmazkodás folyamatát támogató Cassandra Programot fejlesztő Cassee Klímaadaptációs Tanácsadó Zrt. társalapítója. A mentális felkészülést fontosnak tartó Deep Adaptation (Mélyalkalmazkodás) mozgalom magyarországi képviselője, és a szemléletformálást segítő Betyáros Világ podcast alkotója. Arról beszélgettünk vele, mi vár ránk az elkövetkező időkben, és mire kell felkészülnünk. Nem festett reményteli képet.

– "Csak akkor van esélyünk a felkészülésre, ha nyíltan beszélünk a civilizációnk összeomlásának lehetőségéről!" Az idézet egy nyílt levélből származik, amit, ha jól tudom, számos nemzetközi tudós írt alá. Meglett a hatása?

– Valóban, a Scholars Warning kezdeményezéshez több száz tudós csatlakozott, köztük magyarok is. A levél megjárta a maga útját a nemzetközi sajtóban, aztán a téma el is csendesedett. De nem egyedi eset ez. Komoly esély mutatkozik arra, hogy a novemberben Glasgow-ban tartandó COP26 konferencián már talán napirendre is tűzik az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület – szerk.) 2018-as különjelentését... „Ej, ráérünk arra még!", mondom erre én keserű iróniával.

– Vagyis nyilván nem érünk rá. A helyzet egyre rosszabb, és romlik. De azért az emberek többsége talán okkal reméli, hogy megfelelő hozzáállással és technológiával megoldhatjuk az éghajlatváltozás problémáját... vagy mégsem?

– A valószerűtlen remény elveszi tőlünk a valódi lehetőségeket, mert elpazaroljuk az értékes időt, amely alatt megkísérelhetnénk felkészülni, és csökkenteni a minket érő fizikai és lelki károkat.

A legnagyobb baj a „meg fogjuk oldani” szemlélet népszerűségével, hogy tabuvá teszi a fontos párbeszédet arról, hogy mit is tehetünk annak tudatában, hogy valószínűleg nem leszünk képesek megoldani a problémát. A kor, amelyben élünk, elvárja, hogy reményektől mentesen szemléljük a valóságát. A reményteljes és a reménytelen ugyanannak a hamis érmének a két oldalai.

hirdetés
Nem reményre van szükségünk a továbblépéshez, hanem őszinte bánatból merített szabad elszántságra.

– Akkor mit tehet az ember, aki tovább akar lépni? Létezik erre valamiféle útmutató?

– 2018-ban megjelent tanulmányában a brit University of Cumbria tanára, Jem Bendell professzor rávilágított, hogy az éghajlatváltozással foglalkozó kutatók és szakemberek többsége azt feltételezi, hogy jelenlegi gazdasági, társadalmi és politikai rendszereink kellően rugalmasak ahhoz, hogy alkalmazkodjanak a hatalmas kihívásokhoz, és így változatlanul fennmaradjanak.

Megalkotta a „mélyalkalmazkodás” fogalmát, annak a gondolatkörnek a leírására, amely a fentiekkel ellentétben elfogadja, hogy természeti és humán rendszereink összeomlása egy valós lehetőség, már a mi életünk folyamán is.

A tanulmányban az igazán felkavaró az egyszerű, érthető szóhasználattal levont következtetés volt, hogy „túltoltuk, Béláim”, itt már nem nagyon van módunk érdemben tenni bármit is... leszámítva természetesen a legfontosabbat, a felkészülésünket és az alkalmazkodás megkezdését, egy alapjaiban megváltozó világhoz.

–A mélyalkalmazkodás mozgalommal kapcsolatban rögtön felmerül bennem a kérdés, hogy mitől mély, és mihez alkalmazkodik.

- Amikor társadalmak felbomlásáról, illetve összeomlásáról beszélünk, akkor meglévő életkörülményeink jelentős és drasztikus megváltozását értjük alatta. Azok az emberek, akik úgy látják, hogy ez a folyamat annyira valószínű, hogy lényegében elkerülhetetlen, illetve már kibontakozóban is van, a „mélyalkalmazkodás” kifejezést használják a válaszok megtalálásának menetére. Mély, mert a felszínes, fizikai feladatokra koncentráló „alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz” megközelítésén túl, saját belső utunkra koncentrál, hiszen

a ránk következő nehézségekből fakadó lelki teherrel, mindenkinek magának kell majd megküzdenie. Ahogy az emberek a világunk és az élet mindenféle területéről egyre inkább kezdenek ráébredni a folyamatok irányára, a nyugtalanság és a félelem keríti hatalmába őket.

Amint az éghajlati káosz hatásai kibontakoznak, a pánik szélsőséges válaszokat eredményezhet egyesek részéről. A „mélyalkalmazkodás” kezdeményezésének küldetése, hogy segítsen szeretetteljes válaszokat találni szorult helyzetünkre, ezáltal csökkentve a ránk váró fájdalmat, és valamennyit talán meg is mentve a társadalmainkból és természeti környezetünkből.

– Ez nem túl biztató... de vajon képesek-e az emberek meghaladni saját korlátaikat és visszafordítani ezeket a folyamatokat?

– Nem tudjuk megállítani.

Nem tudjuk visszafordítani. Nem tudjuk érdemben lassítani sem. Nem tehetünk mást, alkalmazkodnunk kell a gyorsuló változásokhoz. Az ember, mint tömeg, nem képes túllépni a saját árnyékán,

és különösen nem nehéz körülmények között, magasabb értékek védelmében hozni meg jelentős áldozatokat. A folyamat elkerülhetetlen, mert az emberiség nem tud elég gyorsan, elég sokat tenni ahhoz, hogy fenntartsa és megóvja saját víz- és élelmiszer-ellátását a környezeti hatásoktól.

– Ezek szerint élelmezési problémák is várhatóak?

– Az elmúlt három évben az európai mezőgazdaság hozama átlagosan 20-30%-kal csökkent. Az emberiség által bevitt kalóriák közel 60%-áért mindössze három növény, a búza, a kukorica és a rizs felel. A Földön megtermelt élelmiszer 75%-át csupán 12 növény-, és 5 állatfaj adja. A világ 4-5 nagy gabonatermő régiója közül legalább 3-4, súlyos, a termőképességét alapvetően befolyásoló időjárási szélsőségeknek lesz kitéve, már az előttünk álló 5-15 éven belül.

A globális élelmiszer-tartalékaink pedig, amennyiben egyenletesen lennének elosztva (és hát ugye ilyen még sosem volt), akkor 103 napra lennének elegendőek. Ha megesszük a haszonállatoknak szánt tartalékokat is, akkor a napok száma 247...

– De mi az oka, hogy a folyamatok visszafordíthatatlanná váltak?

– Egy olyan úton haladunk rendíthetetlenül előre, amelyről a legjobb szándékaink ellenére sem térhetünk már le. Ám valójában... nem is akarunk. Ennek számos oka van. Ezek közül három igazán fontos szempontot említek most meg. Az első és legfontosabb, maga az ember.

A szavannán, őseink idejében ugyanis az segítette a fennmaradást, ha az egyén minél többet kisajtolt az elérhető forrásokból, élt a rövid távú előnyökkel,

ha lokálisan gondolkodott, uralma alá hajtotta a környezetét, minél inkább kényelmessé tette saját és szűkebb csoportja mindennapjait, illetve szembeszállt a rivális törzsekkel. Ez a program továbbra is fut, és már ma sem vagyunk képesek a tömegek szintjén meghaladni azt.

A második egyirányú zsákutca sorsunk menetében, az energia. Mert az energianyerési stratégia, amire az ipari civilizáció épült, kudarcot vallott.

A helyzet az, hogy éppen most készülünk belezuhanni az úgynevezett energiaszakadékba.

A meglévő szénhidrogénkészletek ugyanis folyamatosan csökkennek, és minél kevesebb elérhető belőlük, annál többe kerül a kitermelésük. A nem energiával kapcsolatos erőforrásaink, mint ásványok, ivóvíz, megművelhető termőföldek, szintén fogynak.

És végül a harmadik tényező, a minket körülvevő folyamatok léptéke és sebessége. Ezzel kapcsolatban három alapvető fogalmat meg kell ismernünk. Az első az Overshoot, vagyis a Túlhasználat. Ez röviden azt jelenti, amikor egy populáció – adott esetben az emberiség – népessége és fogyasztása túllépi környezete fenntartható eltartóképességét. A második a Feedback Loop, vagyis a Visszacsatolási Hurok. A pozitív visszacsatolás alatt azt értjük, amikor a folyamat elemei kölcsönösen hatnak egymásra, így az már önmagát gerjeszti.

A harmadik az úgynevezett Tipping Point, vagyis Fordulópont. Ez nem más, mint amikor egy folyamat állapota eléri azt a kritikus stádiumot, ahonnan már önjáróvá válik, és többé nem fordítható vissza.

– Ezek a folyamatok milyen következményekkel járnak majd?

– Az éghajlatváltozás folyamatának eredményeként megkülönböztetünk elsődleges következményeket és másodlagos hatásokat. Az előbbi esetében egyszerűen arról van szó, hogy a szélsőséges időjárási események gyakoriságukban és intenzitásukban jelentősen megnőnek. Ott, olyan gyakran és olyan erősen csapnak le, ahogyan korábban az nem volt jellemző.

Az elmúlt két évtized alatt a hőhullámok 33%-kal, az árvizek 20%-kal, az aszályok 17%-kal nőttek egy tanulmány szerint. A folyamat pedig ettől az évtizedtől gyorsul majd fel igazán.

A másodlagos hatások esetében, kiválóan rendszerezett módon eddig már több, mint 460 hatást azonosítottak. Ezek felölelik életünk minden egyes területét: az élelmiszer- és vízellátást, az egészségünket, az infrastruktúrát, a gazdaságot és a biztonságot. Ez utóbbit pedig igen hamar meg fogjuk érezni a bőrünkön. Az élet ellehetetlenülése éppen azokon a területeken, ahol az előttünk álló időszakban leginkább nő majd a népesség,

emberek százmillióit kényszerítheti szülőföldük elhagyására. És amikor ennyien indulnak útnak, akkor milliók halála árán is kellően sokan érnek majd célba ahhoz, hogy annak meglegyen a hatása.

A szűkülő erőforrásokért kitörő háborúk megjelenése pedig csupán idő kérdése. Éppen úgy, mint őseink idejében, csak most nem kőbaltával.

– Mit jelent ez majd a mindennapi életünkre, a társadalmainkra nézve?

– Ha látjuk az egyre szélsőségesebbé váló tömeges megmozdulásokat a világ nagyvárosaiban, akkor egy dolgot ne tévesszünk szem elől: a várható kockázatok és az ezekből fakadó események közül lényegében még nem következett be semmi... van víz- és energiaellátás, kapható élelmiszer a boltokban, van közbiztonság, nem omlott össze a bankrendszer, létezik és igen magas színvonalon egészségügyi ellátás.

Tehát, amikor azt látjuk, hogy emberek tömegei mennek az utcákra, mert a jelenlegi helyzetben elégedetlenek a sorsukkal, és ezt olyan módon fejezik ki, hogy törnek, zúznak, gyújtogatnak... és rendkívül erőszakosan viselkednek, akkor töprengjünk el azon, mi várható majd abban az esetben, amikor a felsorolt dolgok bekövetkeznek?

Mit várhatunk majd akkor embertársaink jelentős tömegeitől, amikor nem lesz mit enniük, és a szellempénz, amiről azt gondolták, hogy az övék, nem áll többé a rendelkezésükre? És végül van-e fogalmunk a mostanság átéltek alapján arról, mennyire közel is lehet jelenlegi életünkhöz mindez?

– Jaj. Szinte csak arra tudok, gondolni, hogy akkor mit csináljak most, mi lesz velem?!

– Szinte mindenkiben, aki szembesül a jövőjével, megfogalmazódnak ezek a kérdések. És bár érzem, hogy valamilyen szintű választ adni kell az embereknek, mindenki, aki megoldást, a remény andalító ígéretét (csodálatos angol kifejezéssel „hopium”-ot) kínál az embereknek, becsapja őket. Igen, becsapja… mert elveszi tőlük annak a lehetőségét, hogy a valósággal őszintén és bátran szembenézve hozzák meg az igazán fontos döntéseiket az életükkel kapcsolatban.

– Hogyan alkalmazkodjunk mélyen?

– A mélyalkalmazkodásnak két iránya van…

Belső alkalmazkodás: egy olyan élet érzelmi, értelmi és lelki következményeinek feltárása, amelyet a társadalom szövetének maradandó károsodása, illetve rendszerének teljes összeomlása jellemez.

Külső alkalmazkodás: olyan gyakorlati intézkedések kidolgozása, amelyek lehetővé teszik az élhető élet megteremtését a társadalom összeomlását folyamán, és azt követően is.

A „mélyalkalmazkodás” négy, angol rövidítéssel 4R-nek nevezett fogalom, és az ahhoz kapcsolódó kérdések segítségével igyekszik megmutatni, hogy milyen lépések és feladatok várnak ránk az alkalmazkodás folyamatában. Ezek a következők:

- Megtartás (Resilience): Hogyan tartsuk meg azt, amit igazán nagyra értékelünk, és nem szeretnénk elveszíteni?

- Elengedés (Relinquishment): Mit kell elengednünk ahhoz, hogy ne rontsunk vele a magunk és mások helyzetén?

- Visszahozás (Restoration): Mit kell visszahoznunk az életünkbe ahhoz, hogy segítségünkre legyen az érkező nehézségekkel szembeni küzdelemben?

- Megbékélés (Reconciliation): Kivel, vagy mivel kell megbékélnünk, miután valóban ráeszméltünk a saját halandóságunkra?

Az összeomlás lehetőségének megértése és feldolgozása, egy érzelmileg megterhelő folyamat. A legfontosabb támaszt pedig az jelentheti, ha más, hasonló helyzetben lévő emberek társaságát keressük. Felszabadító érzés annak tudata, hogy nem vagyunk egyedül, megoszthatjuk gondolatainkat másokkal, akik további információkat és tapasztalataikat is kicserélhetik velünk.

– Ez kétségtelenül így van. De vajon magyar nyelven is elérhető-e a szükséges információ? Merre indulhat el az, aki nem igazán jártas az idegen nyelvekben?

– Őszinte öröm a számomra, hogy a Facebookon elérhető Deep Adaptation Hungary a második legnagyobb és legaktívabb csoporttá vált a Deep Adaptation nemzetközi hálózatában. És már a magyar nyelvű honlap is készül. Ki kell lépnünk a közösségi média elvarázsolt világából, és leküzdeni azt a függőséget, amit ez jelent.

Egy olyan fórumot készülünk létrehozni, ami választ ad az emberek legtöbb kérdésére a kibontakozóban lévő társadalmi összeomlással kapcsolatban.

Ami még fontosabb, egy olyan felületet, ahol mind földrajzi, mind tematikus szempontból szerveződhetnek, járhatnak körbe egy adott témát, ahol mindenki, aki törekszik a felkészülésre, elsajátíthatja az alkalmazkodás alapjait.

Elindítottuk a Betyáros Világ podcast-ot, hiszen egyre többünk számára válik világossá… pontosan ez az, ami várhat majd ránk.

És ha élni akarunk egy felismerhetetlenségig megváltozó világban, akkor szükségünk lesz olyan erényekre is, mint a betyárbecsület. Így aztán amiben a Betyáros Világ valóban segíthet, az a belső felkészülés. Foglalkozni a kérdéssel, megismerni a tényeket, elfogadni a változást. Hiszen ez már a kihívás megértésének is előfeltétele. A tudatosulás útján, pedig az lesz az első lépés.

Illetve létrehoztuk a Cassandra Programot, amelynek küldetése, hogy bármely szervezet, közösség vagy magánszemély felkészülhessen arra, hogy számtalan tényező együttes hatásának eredményeként, életkörülményeink lényegesen megváltoznak, és az élhető élet fenntartásának érdekében a legjobb tudásunk és szándékaink szerint alkalmazkodnunk kell az új feltételekhez.

– Szívem szerint elfelejteném az egész beszélgetést... nehéz lesz így a szokásos kis életemre koncentrálni...

– Amint egyre jobban átlátjuk a létünket fenyegető összefüggéseket, annál inkább érezzük a késztetést, hogy mindennapi, úgymond „valódi” dolgokkal foglalkozzunk helyettük. Ám idővel egyre nehezebb és nehezebb lesz letagadni, amit tapasztalunk,

mert ahogy figyelmünk a valóság felé fordul, mindenütt annak igazolását fogjuk látni, helyben és szerte a világon, egyaránt. Hiszem, hogy bárki hozhat az életével kapcsolatban bármilyen döntést szabadon - kevésbé, ha szülő - és az nem jó vagy rossz, hanem az övé. De ezt csak annak fényében teheti meg hitelesen, ha tisztán szembenézett a valósággal, és azt szem előtt tartva határoz így, vagy úgy.

Ahogy az idő halad, és a folyamatok kibontakoznak majd a szemünk előtt, egyre többen fognak tanácstalanul, kérdéseikkel fordulni felénk, és hogy akkor hányan leszünk, akik támaszt jelenthetnek a másiknak, bizony sorsdöntővé válhat... Sose feledjük el: mindössze annyiról dönthetünk, hogy mit kezdünk az idővel, ami nekünk adatott.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ

A Pannonhalmi Főapátság levendulamezőin hasznosítják újra a használt Nespresso kapszulákból kinyert kávézaccot

A kis alumínium-kapszula is hasznosul, különböző használati tárgyak – alkatrészek, konzerv és üdítős dobozok – formájában születik újjá – de készülhet belőle például kerékpár vagy akár golyóstoll is.

Link másolása

hirdetés

Különleges szövetségre lépett a Nespresso a Pannonhalmi Főapátsággal: a prémium kávémárka Magyarországon visszagyűjtött használt kapszuláiból kávézacc alapú termesztőközeget fejlesztett, melyet a pannonhalmi levendulaföldek talajminőségének javítására használnak fel. A lokális kezdeményezés

célja, hogy rávilágítson a kávékapszulák újrahasznosíthatóságának sokoldalúságára, és ösztönözze a még nagyobb arányú lakossági visszagyűjtést.

A Nespresso az elmúlt években 59 országban összesen 58 millió svájci frankot fektetett a kávékapszulák újrahasznosításába, Magyarországon pedig már a vásárlók több mint 99 százaléka számára elérhető valamelyik kapszula-újrahasznosítási lehetőség. 2020 végére a Nespresso globális szinten elérte a 32 százalékos kávékapszula-újrahasznosítási arányt, ami 14 százalékkal magasabb a 2014-es eredményeknél.

A magyar vásárlók pedig még ennél is nagyobb arányban, összesen 43 százalékban gyűjtötték vissza használt kapszuláikat a tavalyi évben.

A márka nemrég nyilvánosságra hozta az újrahasznosításra, valamint a fenntartható kávébeszerzésre és a karbonkibocsátás csökkentésére vonatkozó hétéves eredményeit, melyekről a The Positive Cup Jelentés 2020 dokumentumban találhatók további információk. A Nespresso célja, hogy az újrahasznosítási arányt folyamatosan tovább növelje. Az újrahasznosítás további ösztönzésére különleges együttműködésre lépett a Nespresso a Pannonhalmi Főapátsággal. A Magyarországon begyűjtött kávékapszulák feldolgozása során nyert kávézacc egy részéből

a vállalat egy speciálisan erre a célra kifejlesztett termesztőközeget gyártatott, melyet a Főapátság levendulamezőin hasznosítanak a termőtalaj minőségének javítására.

A kezdeményezés teljes mértékben lokális: a kapszulák a hazai fogyasztóktól származnak, és mind a feldolgozás — vagyis az alumínium és a kávézacc szétválasztása—, mind pedig a termőközeggyártás Magyarországon történik.

VIDEÓ: A hazai újrahasznosítás folyamatáról

hirdetés

A kávézacc alapú termesztőközeget október elején saját kezűleg juttatták ki a pannonhalmi levendulamezőkre a Nespresso munkatársai és a Pannonhalmi Főapátság Gyógynövénykertjének dolgozói, az együttműködés eredményét pedig jövő nyáron, levendulavirágzáskor csodálhatják meg a látogatók. „Meggyőződésünk, hogy a kávé valami igazán jó dolog mozgatórugója lehet; olyasvalamié, ami közösségeket formál, segít megóvni a tájat és pozitív hatása van az emberek életére és a természetre. A Pannonhalmi Főapátsággal már régóta együttműködünk, a Viator Étteremben évek óta a Nespresso Professional kávéit kínálják. A mostani bejelentésünket körülbelül kétéves előkészület és közös munka előzte meg, nagyon örülünk ennek az együttműködésnek” – mondta Rezsdovics Kata, a Nespresso marketing managere.

„A teremtésvédelem, a fenntarthatóság szempontjainak érvényesítése olyan, mint az újrahasznosított kávékapszula. Viszonyulhatok úgy hozzá, mint egy trendi üzenethez, amit mindenki hangoztat, de egyszerhasználatos és utána küldöm újrahasznosításra. De úgy is, hogy nem mindegy mi történik vele, mert érdekel, hogy valós akciók következnek-e belőle, vagyis aprópénzre váltom-e mindazt, amire a fenntarthatóság üzenete – vallástól függetlenül – mindannyiunkat meghív” – fejtette ki Gérecz Imre OSB, a Pannonhalmi Főapátság alperjele.

A bencés szerzetes arra is felhívta a figyelmet, hogy a teremtett rendszernek mi is részei és nem csak használói vagyunk.

„Meg kell találni, hogy egy trendi üzenetből, hogyan lesz valódi életmódváltás. Olyan, ami mind gazdasági téren, mind az egyéni cselekvések szintjén megváltoztatja azokat a működési módokat, amelyek szerint élünk, cselekszünk, vagy épp kávézunk, szemetelünk, újrahasznosítunk.”

A használt kávékapszulák visszagyűjtését követően a másik fontos komponens is újrahasznosul: az alumínium különböző használati tárgyak – alkatrészek, konzerv és üdítős dobozok – formájában születik újjá – de készülhet belőle például kerékpár vagy akár golyóstoll is.

A Nespresso több mint három évtizede dolgozik azért, hogy a körforgásos szemlélet jegyében a mindennapi működésébe integrálja a fenntarthatóságot. A vállalat üzleti tevékenysége már 2017 óta karbonsemleges, és komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy ezt teljes ellátási láncában és termékei életciklusában is elérje, hogy minden csésze kávét karbonsemlegessé tegyen 2022-ben. A körforgásos szemléletet a termékekben és a csomagolásban is erősítik: a kávégépekben egyre több az újrahasznosított műanyag, és egyre több típusú kapszulát 80 százalékban újrahasznosított alumíniumból, illetve kis karbonlábnyomú, új alumíniumból gyártanak. A Nespresso célja, hogy 2021 végére az összes Original és Vertuo kávékapszula újrahasznosított alumínium felhasználásával készüljön. Az idén bevezetett újgenerációs VERTUO NEXT kávégép műanyag alkatrészei 50%-ban újrahasznosított műanyagból készülnek, és csomagolása 100%-ban újrahasznosítható.

A célok elérésében a fogyasztókra is számítanak: Magyarországon 2012 óta gyűjtik a használt kapszulákat a Boutique-okban, 2017-től pedig a vásárlók futárszolgálat segítségével is visszaküldhetik, illetve átvételi pontokon is leadhatják az összegyűjtött alumínium kapszuláikat.

A Nestlé Nespresso SA

A Nestlé Nespresso SA úttörő és iránymutató tevékenységet végez a legkiválóbb minőségű adagolt kávék piacán. A vállalat az AAA Sustainable Quality programon keresztül, 15 országban több mint 122 000 kávétermelő farmerrel dolgozik együtt azért, hogy fenntarthatósággal kapcsolatos gyakorlatokat vezessenek be a farmokon és a környező területeken egyaránt. A Rainforest Alliance-szel 2003-ban közösen indított program segít abban, hogy a betakarítás minőségét és a hozamot javítsák, folyamatosan biztosítsák a fenntartható forrásból származó magas minőségű kávékínálatot, valamint segítsék a farmerek és közösségük megélhetését. A lausanne-i (Svájc) székhelyű Nespresso 82 országban van jelen, és több mint 13 900 munkavállalót foglalkoztat. A vállalat globális kiskereskedelmi hálózata 2020-ban több mint 816 Boutique-ból állt. További információk: ITT.

Pannonhalmi Főapátság

Pannonhalma a magyar és közép-európai kereszténység bölcsője. A 996-os alapítás óta itt élő és működő szerzetesközösség ma is a bencés rend alapítója, Nursiai Szent Benedek Regulájának szellemiségét követi. A szabályzat lényegét így foglalhatnánk össze: „Ora et labora et lege – imádkozzál, dolgozzál és olvass. Ez az eszmény határozza meg ma is a mindennapokat: a szerzetesek lelkipásztori munkát végeznek, tanítanak, szociális otthonokat tartanak fenn. A Pannonhalmi Főapátság és természeti környezete 1996-tól UNESCO Világörökségi helyszín. Emellett Pannonhalma hazánk legősibb iskolája: Szent István ide hozta a fiát, Imre herceget. Ma a Pannonhalmi Bencés Gimnázium az ország legjobb oktatási intézményeinek egyike. A szűken vett főapátságban él és dolgozik harminc szerzetes, kétszáz munkatárs és háromszáznegyven diák. Pannonhalma monostora hegyre épült, amely a vallási hagyomány szerint az ég és a föld találkozási pontja; olyan hely, ahol az ember közelebb lehet Istenhez.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ

Riasztó klímajelentés: A következő két évtizedben eltűnnek Afrika ritka gleccserei

Afrika szenved a leginkább a klímaváltozás miatt, miközben a legkevésbé felelős érte.

Link másolása

hirdetés

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) jelentése szerint Afrika ritka gleccserei a következő két évtizedben eltűnnek a klímaváltozás miatt, írja az abcnews.

A jelentés szerint, amelyet az ENSZ október 31-én rajtoló klímacsúcsa előtt tettek közzé, Afrika 1,3 milliárd lakosa továbbra is rendkívül kitett a klímaváltozásnak, mert a kontinens a globális átlagnál gyorsabban melegszik, miközben Afrika 54 országa az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának kevesebb mint 4%-áért felelős.

A jelentés azt is kimondja, a Kilimandzsáró, a Kenya-hegy és az ugandai Rwenzori-hegység „jelenlegi visszahúzódási rátája magasabb, mint a globális átlag. Ha ez így folytatódik, a 2040-es évekre teljesen eljégtelenednek”.

2030-ra akár 118 millió rendkívül szegény, azaz napi 1,90 dollárnál (kb. 600 forintnál) kevesebből élő ember „ki lesz téve az aszálynak, az áradásoknak és a szélsőséges hőségnek Afrikában, ha nem születnek megfelelő válaszintézkedések” – írja Josefa Leonel Correia Sacko, az Afrikai Unió Bizottságának tagja a jelentésben.

Az ENSZ figyelmeztetett, hogy Madagaszkáron a klímaváltozás miatt már most "éhínséghez hasonló állapotok uralkodnak", Dél-Szudán egyes részein pedig az elmúlt közel 60 év legsúlyosabb áradásai vannak.

„Összességében Afrikának 2030-ig több mint 3 billiárd dollár értékű beruházásra lesz szüksége az éghajlatváltozás mérséklésére és az alkalmazkodásra” - mondta Petteri Taalas, a WMO főtitkára a keddi bemutatón.

hirdetés

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: