hirdetés

JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Génszerkeszett babák? Megszűnő betegségek? Örök élet? – bioetikai kérdések és válaszok

Egy CEU által szervezett online rendezvényen magyar szakemberek járták körül a géntechnológia veszélyeit és előnyeit jogi, orvosi és etikai szempontból .
Rácz Sarolta cikke, Címkép: Pixabay - szmo.hu
2021. február 28.

hirdetés

Jennifer Doudna, a CRISPR-Cas9 génszerkesztési technológia kifejlesztéséért Nobel-díjjal kitüntetett vegyész professzor rémálomból ébredt. Álmában egyetemi előadást tartott, egyik hallgatója pedig lelkesen kérdezett, kérdezett és kérdezett a génszerkesztésről. A tudós válaszolt a diáknak, aki szinte itta a szavait. Azután észrevette, hogy a tudásra szomjas hallgató nem más, mint Adolf Hitler.

A történetet Sándor Judit, a CEU Bioetikai és Jogi Központjának igazgatója, az UNESCO Bioetikai részlegének volt vezetője mesélte el a CEU által szervezett „Szerkesztett életek – Bioetikai jövőképek” címet viselő online konferencián.

Valamilyen szinten mindannyiunkban felmerül időnként, hogy egy rosszindulatú, őrült tudós vagy akár csak egy tetteinek következményeit helytelenül felmérő kutató könnyen bajt okozhat. A génszerkesztés pedig nem alaptalanul ébreszt aggodalmakat.

He Jiankui például 2018 novemberében a Jennifer Doudna és Emmanuelle Charpentier által kifejlesztett CRISPR-Cas9 génszerkesztési technológiával génszerkesztett babákat „alkotott”, úgy változtatva meg egy ikerpár génjeit, hogy rezisztenssé váljanak a HIV-vírusra.

Tevékenysége még az emberjogi ügyekben alapból nem finnyás kínai vezetés számára is vállalhatatlanak bizonyult, jelenleg börtönben ül.

A bioetika tudománya arra törekszik, hogy megpróbálja elkerülni a hasonló helyzeteket. A bioetikát lehet jogi, orvosi vagy etikai szempontból vizsgálni. A CEU pont ezt tette, az általuk meghívott három előadó ebből a három szempontból közelítette meg a témát.

hirdetés

Sándor Judit előadása a géntechnológia jogi aspektusaira fókuszált. Előadását azzal a gondolattal indította, hogy régóta bennünk él az emberi adottságok módosítása, jobbá tétele utáni vágy. Ám a filmekben-könyvekben felvázolt sötét jövőképek azt mutatják, félelemmel tölt el minket a lehetőség, hogy tökéletesítsünk egy emberi testet.

Az orvostudomány fejlődésével, és különösen a géntechnológia újabb és újabb eredményeivel, szinte az ajtónkon kopogtat az az egyszerre csalogató és ijesztő lehetőség, hogy "tökéletesedhetünk". Ilyen helyzetben mindenképp szükség van írott jogszabályokra, amik keretet adnak a tudósok munkájának.

Az előadás alapján úgy tűnik, hogy a jog sokszor csak lohol az események után.

Az 1951-ben elhunyt amerikai Henrietta Lacksot például méhnyakrákkal kezelték. A testéből kivett szöveteket később felhasználták az úgynevezett hallhatatlan sejtvonalakhoz, úgy, hogy erre senkitől sem kértek engedélyt. A jog csak később reagált, a hozzátartozók hozzájárulását utólag szerezték be.

1978-ban világra jött az első lombikbébi. Viszont Louise Joy Brown már tizenkét éves volt, amikor a reprodukciós orvoslás kérdéseit taglaló jogszabály megfogalmazódott 1990-ben.

1997-ben nyilvánosságra hozták, hogy megszületett(?) az első klónozott emlős, Dolly birka. Erre a hírre felbolydult a világ, hiszen nyilvánvalóvá vált: a tudomány képes lenne génszerkesztést végezni emberen is. Az általános közhangulat ezt szerette volna elkerülni, de más kérdések is megfogalmazódtak, „időszerűvé váltak”. Legyen lehetőség terápiára használni? Kinek az érdekében alkalmazható? Az emberi méltóság, és az esetleges diszkrimináció kérdése szintén felmerült.

Az 1997-es Ovideói Egyezmény 13. cikkelye ugyan kimondta, hogy géntechnológiát kizárólag megelőzési, kórismézési vagy gyógyítási indokkal lehet használni, és csak akkor, ha nem célja a leszármazottak genetikai állományának megváltoztatása, de Sándor Judit legtöbb diákja mégis szupererőt, átlagon felüli IQ-t, vagy zenei tehetséget várna a génszerkesztéstől.

A tudomány fejlődése rengeteg új társadalmi kihívást hoz majd magával. Könnyen az egyenlőtlenségek növekedéséhez vezethetnek az olyan „tökéletesítések”, amiket csak a gazdagok tudnak megfizetni.

Példaként Sándor Judit egy fikciót vázolt fel. Létrehoznak egy eljárást, aminek segítségével a tüdőt nem károsítja légszennyezés. A gazdagok és a befolyásosok megfizetik, a szegények nem tudják. A továbbiak mindenkinek a saját képzeletére vannak bízva. Megjelenhet az egészséges genommal születés joga, mint alapjog, és bizonyos etikai viták elkerülhetetlenül át fognak íródni. Például eddig az életvédő álláspont szerint nem etikus „belepiszkálni” a génekbe. De most pont ez a technológia adhatna esélyt olyan embrióknak, akik amúgy kiszelektálódnának.

Sándor Judit előadását azzal a nagyon fontos gondolattal zárta, hogy a génszerkesztés óriási lehetőség az emberiségnek, de semmiképpen nem lehet magányos kutatói ambíció vagy üzleti érdek függvénye. Ennek elkerüléséért a társadalom- és a természettudományok még soha nem voltak ennyire egymásra utalva.

VIDEÓ: a teljes előadás

Dinnyés András, a Szegedi Tudományegyetem professzora, a Biotalentum Kft. igazgatója az orvos álláspontja felől közelítette meg a témát. Előadása az irányított regenerációs gyógyítás új lehetőségei címet viselte.

Nyitógondolata szerint az emberiség célja boldogan és sokáig élni. A sokszor negatív kontextusban emlegetett elöregedett társadalom alapvetően jó dolog, mert jelzi, hogy az emberi élet egyre hosszabb. Viszont az öregedés folyamata, a sejtek elhasználódása olyan betegségekkel jár együtt, mint a demencia, a vakság és az infarktus. (Ezek az egészségügyi problémák kifejezetten a sejtek „használhatatlanná válásával” vannak összefüggésben.)

A regenerációs orvoslás széles területet fed le, ennek részeként jelentek meg az őssejt alapú terápiák. Talán kissé leegyszerűsítve az őssejtek olyan sejtek, melyek még képesek a környezeti hatásoktól függően bármilyen, a szervezetben speciális funkciót ellátó sejtekké alakulni. Nagyon tudománytalanul: a segítségével képesek lehetünk az elhasznált sejtek, szövetek helyett újat létrehozni.

Léteznek embrionális őssejtek, de az embriókkal való kísérletezés rengeteg problémát vet fel. Viszont léteznek őssejtek a felnőtt szervezetben is, a kutatások ebbe az irányba mozdultak el. A csontvelőben találhatóak a vérképző őssejtek, ezek felelősek a szervezet regenerációjáért, de léteznek a kötőszöveti őssejtek is. Ezen sejtekre alapozott terápiáknak a lényege, hogy a sejtek önmagukat újítják meg, az utódsejtek pedig differenciálódnak. 2002-ben Nobel-díjat „ért” a felnőtt őssejtből történő „újraprogramozás”. A technológia teljes egészében mellőzi az embrióból nyert sejteket, de így is rengeteg kérdést vet fel, például alkalmazása során előfordulhat daganatképződés vagy problémás mutáció.

Ugyanakkor, ha a remények beválnak, akkor súlyos betegségben szenvedő emberek is visszanyerhetik régi életüket.

Aktív kutatások folynak például a gerincvelő-szakadás gyógyítása érdekében. (A 2004-ben elhunyt Christopher Reeve aktívan érvelt az őssejtek felhasználásáért. A Supermanként ismerté vált színész pont emiatt került tolószékbe balesete után.)

A technológia segítségével képesek lehetünk a hasnyálmirigy működését visszaállítani, és ezzel „emlékké válna” a cukorbetegek inzulin-kezelése, de a Parkinson-kór és a makuláris degeneráció okozta vakság szintén kezelhető lenne. A sience-fiction határát súrolja az a (cseppet sem távoli) lehetőség, hogy az őssejteket a szervátültetések esetében használják. Köztudott, hogy sokkal több beteg vár új szívre, májra, tüdőre, mint amennyi beültethető szerv van. Dinnyés András szerint könnyen lehet, hogy a jövőben genetikailag módosított emlősökben fogják „megtermelni” a szükséges szervet.

Ezek még homályos jövőképek, de egy biztos: a tudomány, korábban elképzelhetetlen határokat feszeget. Komoly jogi és etikai szabályozásra van szükség, ami nemzetközi összefogás nélkül biztos nem működhet hatékonyan.

Ez azért is fontos, mert máris megjelentek különböző „csodaklinikák”, amelyek állítólagos őssejt-kúrával ígérnek gyógyulást. Ezen „intézmények” ellenőrizhetetlen „terápiákat” folytatnak, sokszor embriókból kinyert sejtekkel dolgoznak, és akár onkológiai problémákat is eredményezhetnek. A természettudományokban nem otthonosan mozgó átlagemberként nehezen tájékozódunk, sokszor nehéz eldöntenünk, ki a kuruzsló, és ki a valódi orvos. Dinnyés András szerint ennek a következménye az az elkeserítő eset, amikor Olaszországban szolidaritási tüntetés zajlott ilyen ”vajákosok” mellett.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
JÖVŐ

Először kereszteztek majmot emberrel laboratóriumi körülmények között

20 napig éltek Petri-csészében a kimérák, majd elpusztították a kísérleti organizmusokat a tudósok.
Képünk illusztráció, fotó: Pixabay/Michael Schwarzenberger - szmo.hu
2021. április 16.

hirdetés

Emberi sejteket tartalmazó majomembriókat, úgynevezett kimérákat állítottak elő egy laboratóriumban, írja az esetet megerősítő tanulmány alapján a The Guardian.

A két vagy több faj - ebben az esetben az ember és a hosszúfarkú makákó - sejtjeiből előállított organizmusokat nevezik kimérának.

Az utóbbi években a kutatók már kísérleteztek az ember-juh és az ember-sertés kimérák létrehozásával is. A tudósok azzal indokolják a kísérletek szükségességét, hogy ezzel a módszerrel képesek lehetünk állatokban az emberi szervek növesztésére, amivel jelentősen csökkenhetne a szervátültetésre várakozás ideje. Ezzel párhuzamosan

a kísérlet segíthet megérteni az emberi öregedés folyamatát, vagy akár a betegségek kialakulására is választ kaphatunk.

A most elkészült majom-ember kimérákat 20 napig tanulmányozták az elpusztításuk előtt. A Cell (Sejt) folyóiratban publikált eredményekről a kutatás vezetője, Juan Carlos Izpisua Belmonte, az amerikai Salk Intézet professzora számolt be. A tudós négy évvel korábban részt vett az ember-sertés kiméra létrehozásában is.

A tudósok szerint minden etikai és jogi szabályt betartottak a kísérletek során. Mások szerint azonban aggasztó, hogy bár most elpusztították a kísérleti példányokat, de legközelebb mások talán ezt nem teszik meg. Éppen ezért a kimérák létrehozásával kapcsolatos szabályok bevezetését sürgetik.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Varró László: „Amikor az én napelemem termel, a szomszéd elektromos autója tölt”

A Nemzetközi Energiaügynökség vezető közgazdásza szerint a klímacélok eléréséhez új hozzááláásra lesz szükség, és számolni kell az atomenergiával is.
Göbölyös N. László, címlapkép: Unsplash - szmo.hu
2021. április 16.

hirdetés

„Egy maratont nem lehet úgy megnyerni, hogy az ember csak a végén sprintel” – mondta Varró László a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) vezető közgazdásza a Másfélfok legutóbbi sajtóklubján, ahol arról volt szó, mit kell tenni az energiaszektorban ahhoz, hogy elérjük a klímavédelmi célokat.

Varró László emlékeztetett rá, hogy az ipari forradalom óta, vagyis az elmúlt 200 évben több száz milliárd tonna szén-dioxid került a levegőbe. Tehát nem 10%-kal, hanem ennél sokkal radikálisabb kell csökkenteni a további kibocsátásokat ahhoz, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését másfél fok alatt tartsuk.

Ehhez 2050-re elé kell érnünk a zéró kibocsátást, de nemcsak Európában, hanem globálisan.

„Nem arról beszélek, hogy napelemek vannak a háztetőkön, hanem arról, hogy 2050-re a pakisztáni cementiparnak is karbonsemlegesnek kell lennie.”

Szerinte a kritikusan fontos technológiák elérték az érettségnek azt a szintjét, amikor nagyon nagy volumenben tudnak növekedni.

„Magyarországon például az elmúlt 2-3 évben több milliárd euró nagyságú beruházások zajlottak a napenergia terén. Emellett látunk egy sokkal intenzívebb társadalmi érdeklődést, és sokkal nagyobb tudatosságot a privát szféra részéről is. Ezzel együtt a nettó zéró kibocsátás megvalósítása a legtöbb országban a komfortzónán kívül eső kihívás.”

hirdetés

Varró László szerint a cél elérése érdekében mindenekelőtt annyi alacsony karbontartalmú energiát kell belepumpálni a villamos hálózatokba, amennyit csak lehet, az elmúlt 10 évinek legalább a háromszorosát. Szerinte a nap és a szél fogja igazán húzni a szekeret, de úgy gondolja, hogy az atomenergiának is kiemelt szerepe lesz.

„Ha tudományos alapú politikát folytatunk, akkor el kell fogadnunk, hogy az atomreaktorokban nem termelődik szén-dioxid.”

Ez azért nagyon fontos, mert egyrészt jelenleg az elektromos hálózatok feltöltése jelentős CO2-kibocsátással jár, másrészt pedig az elektromosság a jövőben egyre nagyobb szerepet kap a közlekedésben, az épületek energiahatékonyságában és más ipari alkalmazásokban.

Varró László szerint villamosítani kell mindent, amit lehet. Jelenleg az összes energia-felhasználásból mindössze 20%-os részt képvisel a villamosenegria, a szakértő szerint ezt a többszörösére kell növelni.

A közlekedésben az elektromos járművek, az épületfűtésben pedig a hőszivattyúk terjedésére számít.

A harmadik lépés pedig igen komoly innovációt követel az olyan területeken, amelyeket ma még nehéz lenne dekarbonizálni. Ilyen a repülés, a hosszú távú teherfuvarozás, az acél- és cementipar. Ezeken a területeken olyan technológiákra lesz szükség, amelyek ma még csak kísérleti stádiumban vannak.

Varró László szerint integrálni kell az európai villamosrendszereket, mert jelenleg országonként mások a keresleti és a kínálati viszonyok. Például Magyarországon nagyobb a napenergia-potenciál, Szlovákiában viszont a vízenergia.

Rugalmasítására is szükség lesz: például erős napsütésnél a fogyasztásnak is növekednie kell, ha viszont nem süt a nap, a fogyasztásnak is csökkennie kell.

Varró László úgy gondolja, a piacszabályozási reformoknak is gyorsulniuk kell. Új üzemeltetési szabályok és tarifarendszerek kellenek, amellyek kezelni tudják az új technológiákat.

„Például amikor az én napelemem termel, a szomszéd elektromos autója tölt”.

„Ahhoz, hogy elérjük az Európai Unió által 2030-ig vállalt 55%-os CO2-csökkenést, az elektromos hálózatokba való beruházásoknak el kell érniük az európai GDP 1%-át” – mondta a közgazdász, aki szerint, bár fontos kutatások folynak a fúziós reaktoroktól a nanotechnológián alapuló grafén akkumulátorokig, de naivitás lenne azt gondolni, hogy ezeknek nagyipari alkalmazására 10-20 éven belül sor kerülhet.

Varró László szerint még sokáig velünk lesznek a hagyományos erőműkapacitás legfőbb elemei, a gázturbinák is. Emlékeztetett arra, hogy az európai nap- és szélenergia-felfutás akkor kezdődött, amikor számos modern gázturbina kezdett működni, tehát az előbbiek kihasználtságában még csak az „ízelítőnél” tartunk.

Ami az atomenergia fontosságát illeti, Varró László egy példán keresztül mutatta be, miről is van szó.

A nemrég felavatott Somogy megyei, több száz hektáros napelem-park évente 60 GW/óra villanyáramot fog termelni. Ehhez képest Pakson évente 15 ezer GW/óra a termelés. Tehát a sűrűn lakott országokban, amelyekben intenzív mezőgazdasági termelés folyik, nagyon nehéz 100%-osan megújuló energiákra építeni.

Varró László a magyar napenergia-politikát sikertörténetnek nevezte. A szélenergiával kapcsolatban viszont megjegyezte, hogy bár Magyarországnak soha nem lesz e téren olyan potenciálja, mint Bretagne-nak vagy Írországnak, de az elmúlt 5 év egyik fontos technológiai innovációja volt az úgynevezett „alacsony sebességű szélturbina”, amelyet kifejezetten arra terveztek és optimalizáltak, hogy gyenge és változó széllel is működjön, és nőtt a kapacitásuk is. Tehát ezen a téren van hová tovább lépnünk.

A közgazdász szerint probléma, hogy gyakran elsőrangú mezőgazdasági területekre építik a turbinaparkokat, pedig erre semmi szükség. Az új, „tiszta erőművek” építésére mind Európában, mind Magyarországon vannak megfelelő területek, amelyek jelenleg kihasználatlanul állnak: ilyenek a bezárt bányák, meddőhányók, vagy például a volt szovjet laktanyák és a ledózerolt gyártelepek.

Varró László a Magyarország előtt álló kihívásokról elmondta, hogy 1960 és 1985 között 3 millió otthonba vezették be a földgáz-fűtést. Tehát volt már példa egy viszonylag gyors energiaváltásra, ennek ellenére ő egyelőre nem látja, hogy a 2050-es karbonsemlegességhez miként lehetne átalakítani évente egy Kecskemét méretű város fűtését. Márpedig a cél eléréséhez ilyen ütemű változásra lenne szükség.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ

Milyen veszélyekkel járhat, ha az óceánba eresztik a fukusimai atomerőmű vizét?

Japán arra készül, hogy több mint egymillió tonna kezelt radioaktív vizet enged a Csendes-óceánba. A terv éles vitákat váltott ki világszerte.
Címlapkép: MTI/AP/Kyodo News/Ogata Juszuke - szmo.hu
2021. április 16.

hirdetés

A 2011. márciusi nukleáris katasztrófa óta a fukusimai erőműben hatalmas mennyiségű radioaktív víz halmozódott fel. A sérült reaktorok ugyanis olvadt tüzelőanyagot tartalmaznak, ezért állandó hűtést igényelnek. Ezt víz segítségével végzik. A reaktor hűtésére szolgáló víz, az eső és felszivárgott talajvíz keverékét egy nagy teljesítményű szűrőrendszer segítségével (ALPS – advanced liquid processing system) tisztítják meg a legerősebb radioaktív elemektől, majd speciális tartályokba szivattyúzzák át.

Az erőművet üzemeltető Tepco több mint 1000 tartályt épített az 1,25 millió tonna kezelt víz tárolására, de ezek 2022 második felére megtelnek.

Egy japán szakértői bizottság megvizsgálta, mit tehetnének. Felmerült, hogy a vizet hagyják elpárologni, de ezt a lehetőséget végül elvetették. Úgy döntöttek, hogy ehelyett a Csendes-óceánba eresztik. A műveletet a Tokyo Electric Power két év múlva kezdheti meg, és évtizedekig is eltarthat.

A Guardian szerint a szűrőrendszer segítségével megtisztított vízben a radioaktív izotópok többségének szintje a nemzetközi biztonsági előírásoknak megfelelő szint alá csökkenthető, de a hidrogén izotópja, a trícium kivétel ezalól.

A japánok a tríciumos vizet addig akarják hígítani, amíg sugárzása 1500 becquerel alá esik, ami a japán biztonsági előírások által megengedett koncentráció negyvened része, és az Egészségügyi Világszervezet ivóvízre vonatkozó előírásának is csak a hetede.

A japán kormány szerint a sugárszennyezett víz óceánba engedése megfelel a nemzetközi normáknak, és az eljárást támogatja a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség is. Rafael Mariano Grossi, a szervezet főtitkára szerint ezt a módszert szerte a világon alkalmazzák.

hirdetés

Dél-Korea viszont tiltakozik, és Nemzetközi Tengerjogi Bírósággal vizsgáltatná felül a döntést.

A környezetvédő csoportok, köztük az atomellenes Greenpeace szerint az olyan radioaktív anyagok, mint a szerves anyagok kormeghatározására is használt szénizotóp, a C14 a vízben maradva könnyedén koncentrálódhatnak a táplálékláncban. Úgy vélik, hogy ezek a felhalmozódott dózisok egy idő után károsíthatják az élőlények DNS-ét, ezért azt akarják, hogy a fukusimai szennyvízet mindaddig tárolják, amíg ki nem fejlesztenek egy alaposabb szűrő technológiát.

Aggódnak a helyi halászok is, akik attól tartanak, hogy semmibe vész éveken át tartó küzdelmük, hogy meggyőzzék a fogyasztókat: a fukusimai halak fogyasztása biztonságos. Egy szakszervezeti vezető szerint már a kereskedelmi partnereik is azzal fenyegetőznek, hogy nem veszik át áruikat.

A kormány azzal érvel, hogy a vízben lévő elemek radioaktivitása jóval a nemzetközi normák alatt van, és még ha az egész vízmennyiséget egy év alatt az ócenába öntenék, az is legfeljebb a Japánban mért természetes sugárzás alig több mint egy ezreléke lenne.

Kai Micsiaki, az Oita egyetem sugárzás-kockázati szakértője szerint egyetértés van a tudósok között abban, hogy a radioaktív víz kibocsátásnak kicsiny az egészségkárosító hatása, ugyanakkor a kockázatok nem zárhatók ki. Éppen ezért fontos ellenőrizni a víztisztítási folyamatot és a kibocsátott mennyiséget.

Geraldine Thomas, a londoni Imperial College tanszékvezetője a Guardiannek szintén azt mondta, hogy a trícium nem okoz semmilyen egészségügyi kockázatot, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ez a mennyiség a Csendes-óceánban hígul fel. Thomas hasonlóan nyilatkozott a C14-ről is.

Szerinte a tengerbe került más szennyező vegyi anyagok, mint például a higany, sokkal nagyobb aggodalomra adnak okot, mint bármi, ami az atomerőműből jön.

„Habozás nélkül ennék fukusimai tengeri ételeket” – nyilatkozta a brit kutató.

A fukusimai reaktor környéke egyébként még mindig tiltott zóna, a bontási munkálatok befejezését 2050-re tervezik.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Az eddigi legfehérebb festék segítheti az épületek és a Föld hűtését

Az új festék a napfény 98 százalékát veri vissza és a világűrbe sugározza ki az infravörös hőt. A teszteken a környező levegő hőmérsékletnél 4,5 Celsius-fokkal hidegebbre hűtötte le a felületeket még közvetlen, erős napsugárzás esetén is.
MTI, Fotó: illusztráció, forrása: Pixabay - szmo.hu
2021. április 16.

hirdetés

A valaha volt legfehérebb festéket állítottak elő amerikai kutatók azzal a céllal, hogy javítsák az épületek hűtését és hozzájáruljanak az éghajlatváltozás problémájának kezeléséhez.

Az új festék a napfény 98 százalékát veri vissza és a világűrbe sugározza ki az infravörös hőt. A teszteken a környező levegő hőmérsékletnél 4,5 Celsius-fokkal hidegebbre hűtötte le a felületeket még közvetlen, erős napsugárzás esetén is

- olvasható a The Guardian című brit napilap online kiadásában.

A szakemberek szerint a termék egy-két éven belül forgalomba kerülhet.

A tetők fehérre festése évszázadok óta bevett gyakorlat az épületek hűtésére.

A jelenleg elérhető fényvisszaverő fehér festékek ugyan jóval hatékonyabbak, mint a sötét színű tetőburkolatok, de a napfény csupán 80-90 százalékát verik vissza és elnyelik az ibolyántúli fényt, ami azt jelenti, hogy nem tudják a környezeti hőmérsékletnél hidegebbre lehűteni a felületeket.

hirdetés

Az új festék azonban képes erre, csökkentve a légkondicionálók szükségét és a működtetésükkel járó szén-dioxid-kibocsátást.

"A legfehérebb fehér azt jelenti, hogy a festék a lehető legnagyobb mennyiségű napfényt képes visszaverni az űrbe" - mondta Xiulin Ruan, az amerikai Purdue Egyetem munkatársa.

A festék három tényezőnek köszönheti hatékonyságát: a színezőanyagként használt bárium-szulfátnak, amely a hagyományosan alkalmazott titán-dioxiddal szemben nem nyeli el az UV-fényt, a magas - 60 százalékos - pigmentkoncentrációnak, valamint a különböző méretű pigmentrészecskék alkalmazásának.

A szakemberek szerint az ultrafehér festéket a hagyományos változatokhoz hasonlóan lehet legyártani és árban sem térnek el egymástól. A teszteken a festék kopásállónak bizonyult, de további vizsgálatokra lesz szükség annak megállapítására, hogy hosszú távon mennyire tartós.

Ruan elmondta, hogy a festék nem jelent kockázatot az emberek látására, a felületekről szétszórtan visszaverődő napfény nem erős.

A szakemberek az ACS Applied Materials & Interfaces című folyóiratban számoltak be az eredményeikről.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: