Angolul remekül hangzó mottója van annak a programnak, amelynek jogszabálycsomagját a múlt héten mutatta be az Európai Bizottság. A Fit for 55 csupa „f” betűjére magyarul is könnyű asszociálni a „felmelegedés” és a „fenntarthatóság” szavakkal. E csomag a tagállamok által már korábban jóváhagyott, 2030-ig elérendő 55%-os kibocsátás-csökkenés elérésének módjáról szól, számos európai jogszabály módosításával.

A Másfélfok legutóbbi sajtóklubjába Vigh Péter két szakértőt hívott meg, hogy a program néhány fontos elemét világítsák meg: Bart Istvánt, a CSI2050 igazgatóját, és Bartek-Lesi Máriát, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) munkatársát.

Bart István elmondta, hogy az ETS-ben (Emission Trading Scheme - kibocsátás-kereskedelmi rendszer), amely az ipari és nagyenergetikai kibocsátásokat fedi fel, a jövőben az eddiginél jóval kevesebb CO2-kvótát fognak elárverezni, és csökken az ingyen kiosztható mennyiség. A magasabb kvótaár arra ösztönzi a cégeket, hogy karbonszegényebb termelési modelleket vezessenek be, és ez viszonylag gyorsan elvezethet a szén alapú termelések megszűnéséhez. Bekerült az ETS-be a tengeri szállítás, valamint az EU-hoz kapcsolódó nemzetközi légi közlekedés is. Ez utóbbinál is megszűnik a korábbi ingyenes kvótakiosztás. A árverési árak emelkedése nyilván bizonyos áremelkedéshez vezet, ugyanakkor jelentősen megnöveli a tagállamok bevételeit, mivel a kvóták a tagállamok tulajdonában vannak.

Az EU klímapolitikájának másik fő területe az ESR (effort-sharing regulation – tehermegosztási szabályozás), amely tartalmazza többek között a közlekedést, a lakossági közvetlen kibocsátásokat, a mezőgazdaságot és a hulladékszektort. Itt minden tagállam maga határozza meg a nemzeti céljait.

Az Unió most azt tervezi, hogy 2026-tól a lakossági és közlekedési kibocsátásokra létrehoz egy önálló kibocsátás-kereskedelmi rendszert, ami egy plusz végrehajtási eszközként ráépülne az ESR-re.

Az ilyen problémák miatt jön létre a Climate Action Social Fund, egyfajta klíma-társadalombiztosítási alap, amely 72 milliárd eurót biztosít 2025 és 2032 között és célja, hogy az energiaárak emelkedése miatti társadalmi feszültségeket kezelje. Ezt a pénzt nemcsak beruházásra, hanem közvetlen lakossági szociális támogatásra is lehet fordítani.

Számos járulékos intézkedést is bevezetnek- emlékeztetett Bart István. Ilyen például az a terv, hogy 2030 után ne lehessen fosszilis üzemanyagú autókat üzembe helyezni.

A Cbam (Carbon Border Adjustment Mechanism) lényege pedig az, hogy az Unióba érkező, leginkább energia-intenzív termékcsoportokra (cement, acél stb.) egy bizonyos „karbonvámot” vetnének ki. Jelenleg az importtal versengő európai vállalatoknak az EU ingyen kvótákat ad, de ez egyik felet sem ösztönzi a kibocsátások csökkentésére. Mivel azonban az EU a globális kibocsátás 8-9%-át adja, fontos, hogy a világ többi részére is hatással legyen.

Bartek-Lesi Mária bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a tagállamok együttes célja, hogy 2030-ban az Unió teljes bruttó energiafogyasztásának legalább 40%-a megújuló energiából származzon, de fontos emellett a biodiverzitás megőrzése és a biomassza-piac torzulásainak megakadályozása is.

A megújuló energia-felhasználás jelenleg Európában, így Magyarországon is biomasszára épül, és eddig nem vették figyelembe az elhasznált biomassza szénmegkötő képességét. Ez pedig rombolja az üvegházhatású gázok elhárítási folyamatát. Az új irányelv előírja, hogy a biomassza felhasználása és elnyelési képessége egyensúlyban maradjon.

2026 decemberétől nem támogatható biomassza alapú megújuló villamosenergia-termelés, amennyiben nem kapcsolt erőműben történik, mert ezeknek a hatékonysága igen alacsony.

Ugyancsak fontos direktíva, hogy 2025. december 1-ig minden tagállamnak meg kell valósítani legalább egy, másik tagállammal közös megújulóenergia-projektet, mert úgy gondolják, hogy ezáltal hatékonyabban, olcsóbban lehet teljesíti a célokat. Egyúttal létrehoztak egy új megújulóenergia-finanszírozási mechanizmust, amelynek keretében fel lehet ajánlani az egyes tagországoknak megújulóenergia-termelést, mások pedig vásárolhatnak onnan. Bartek-Lesi Mária szerint valószínűleg Magyarország is ez utóbbira fog támaszkodni.

Ugyancsak érintheti hazánkat az a rendelkezés, mely szerint a tagállamoknak olyan szabályozói környezetet kell biztosítani, ami elhárítja a hosszú távú megújuló áramvásárlási szerződések elterjedését korlátozó jogi és adminisztratív akadályokat, lehetővé teszi a származási garancia érvényesítését, és megszünteti a diszkriminatív eljárásokat.

Kimondták azt is, hogy az ipari szektorban felhasznált megújuló energiahordozók arányát 2030-ig évente 1,1 %-kal kell növelni, továbbá, hogy a felhasznált energia- és nem energiacélú hidrogén 50%-ának nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagnak kell lennie. A hűtés-fűtés terén szintén 1,1%-os éves növekedés az előírt, hulladékhő-felhasználás esetén 1,5%. A közlekedésben az üvegházhatású gáz (UHG)-intenzitás az újfajta célmeghatározás alapja. Az irányelv 13%-kal számol.

Bart István hozzátette, hogy az irányelvek működéséhez elengedhetetlen a tagállamok hajlandósága, mert az EU-nak nincsenek meg az eszközei ezek kikényszerítésére.

Ezért jött létre ez a „hibrid” megoldás, hogy vannak standardek és követelmények, amelyeket részben a tagállamok valósítanak meg, és van a karbonáras kibocsátási rendszer, ami a közlekedés és a lakosság kibocsátásának bevonáásvaé az EU-kibocsátások körülvelül 70%-át lefedi.

Felmerült a kérdés, hogy ezek a tervek mennyire lesznek politikailag keresztül vihetők. A CSI2050 igazgatója szerint „klasszikus bizottsági stratégiával” állunk szemben: agyonnyomják a tagállamokat egymillió javaslattal, de a média és a politikusok felvevő kapacitása ennek töredéke. Minden körülmények között csak 2-3 „botránytéma” kerül terítékre.

Az Unióban van egy minimum ÁFA az energiaárakon, amit meg kellene emelni. Adóügyekben azonban egyhangú szavazásra van szükség és a magyar kormány már előrejelezte vétózási szándékát.

Ezt leszavazhatják, de Bart István szerint a tagállamok végül mégis kénytelenek lesznek felemelni az energiaadót, mert teljesíteni kell az ESR-célokat. A 18 javaslat közül ez az egy, amit vétózni lehet, a többihez minősített többség kell az Európa Tanácsban, és azoknak Európa-szerte elég nagy a támogatottsága.