JÖVŐ
A Rovatból

A vegyszerek és a klímaváltozás is veszélyezteti őket - így védhetnénk meg a méheket és a beporzókat

A méhek rendkívül érzékenyek a környezet változásaira, az időjárási viszonyokra, a levegőminőségre vagy a táj megváltozására. Pedig nélkülözhetetlenek az ökoszisztémák működéséhez, az emberi jóléthez és az élelmezésbiztonsághoz.

Link másolása

Évente 5 milliárd euró (közel 2000 milliárd forint) értékben profitál a beporzó rovarok munkájából az európai mezőgazdaság, miközben ezek az élőlények az ökoszisztémák működéséhez és élelmezésbiztonságunkhoz is alapvetően járulnak hozzá. Az Európai Parlament által még nyáron jóváhagyott természet-helyreállítási törvényjavaslat ezért kiemelt figyelmet szentel a beporzók védelmének, amire egyre nagyobb szükség is van. Bár globálisan mind a méhcsaládok, mind az általuk létrehozott méhészeti termékek (méz, viasz, propolisz, virágpor, méhkenyér stb.) mennyisége nő, az nem képes lépést tartani az emberiség növekvő létszámával és vele együtt az igényekkel. Európában még csökkent is a méhkolóniák száma, míg a méztermelés mennyisége nőtt, ami fokozódó kiszolgáltatottságot vetít előre – a jövőben egy méhcsaládnak sokkal több embert kellene ellátnia, mint most. A legnagyobb veszélyt a földhasználat változásból fakadó élőhely csökkenés és a vegyszerek jelentik, amihez gyorsan zárkózik fel a klímaváltozás, ami a mostani növekvő mézhozamot is negatívba fordíthatja. A méhek rendkívül érzékenyek az őket körülvevő környezet változásaira, legyen szó időjárási viszonyokról, a vegetációs időszak eltolódásáról, levegőminőségről vagy a táj megváltozásáról (pl. fakivágás). A biodiverzitás fenntartása (vadméhek, egyéb beporzók), nem kizárólag a házi méhekre való támaszkodás azért is fontos, mivel méheink nem minden növény megporzására képesek alaktani felépítésük miatt, illetve a különböző méhfajok különböző virágokat is kedvelnek. Elemi érdekünk a természet-helyreállítási törvény végrehajtása, a növényvédő szerek visszaszorítása és a klímaváltozás mérséklése, hogy ne sérüljön az élelmiszerbiztonság és a mezőgazdaság.

Leelőssyné Tóth Eszter fotója.

Az európai élőhelyek 81%-a rossz állapotban van, amely a beporzók, különösképp a mézelő méhek természetes élőhelyeit is érinti. Az Európai Parlament által jóváhagyott természet-helyreállítási törvényjavaslat ezért a beporzók védelmére is nagy hangsúlyt fektet. Célja a biodiverzitás és a természetes élőhelyeknek a védelme és rekultivációja. Kiemelt témaköre a beporzók populációjának csökkenésének visszafordítása, egy növekvő trend elérése és ennek folyamatos vizsgálatára egy egységes módszertan kidolgozása

A beporzók a vad és a termesztett növények beporzása révén alapvető fontosságúak a szárazföldi ökoszisztémák működéséhez, az emberi jóléthez és az élelmezésbiztonsághoz.

Az EU éves mezőgazdasági termelése csaknem 5 milliárd euró értékben profitál a beporzó rovaroknak köszönhetően, ez közel 2000 milliárd forint.

Az elmúlt évtizedben azonban drasztikusan lecsökkent a beporzó rovarok száma az Unióban. Minden harmadik méh- és lepkefaj visszaszorulóban van, és minden tizedik ilyen faj a kihalás szélén áll. Emellett számos más előnye is van a szabályozásnak, ideértve a kártevők elleni biológiai védekezést és a biodiverzitás általános javulását.

A maximumot hajtjuk ki a méheinkből, kérdés, hogy ez fenntartható?

Ha csak a házi méheket (Apis mellifera) tekintjük, globálisan a méhcsaládok száma 1961–2017 között megduplázódott, a termelt mézmennyiség triplázódott, és a termelt méhviasz is duplázódott.

Ha az emberi népesség növekedésére vetítjük a méhcsaládok számát, akkor viszont 23,9%-os csökkenés tapasztalható a kolóniák számában és 15,6%-os növekedés a termelt méz mennyiségében.

Tehát gyorsabban nő az emberiség létszáma, amivel a méhpopuláció nem tud lépést tartani, így a jövőben egy-egy méhcsaládnak több embert kell ellátnia, mind mézzel, mind méhészeti termékekkel (viasz, propolisz, virágpor, méhkenyér stb.), ami komoly gondokat jelenthet.

Regionálisan még nagyobb különbségek vannak, Európában a kolóniák száma 11,6%-kal csökkent, viszont a termelt méz mennyisége 46%-kal és a méhlegelők területe 117,8%-kal nőtt. A legnagyobb növekedést háziméh populációban és méztermelésben Ázsia érte el, a sorban őt követte Dél-Amerika és Afrika.

A méhcsaládok globálisan növekvő száma ellenére az 1 főre jutó, háziméhek által megtermelt méhészeti termék (viasz) csökken, amely egyre kiszolgáltatottabbá tesz minket.

A fő veszélyforrások: élőhelycsökkenés, vegyszerek, klímaváltozás, légszennyezés

A Vörös Lista alapján eddig összesen 1887 fajt vizsgálva 35%-a az Apoidea családnak nem fenyegetett, 5,32% mérsékelten fenyegetett, 3,72%-a sebezhető, 2,34%-a veszélyeztetett és 0,16%-a súlyosan veszélyeztetett kategóriába került. A méhek vizsgálatánál viszont nagy gond, hogy elég nagy az adathiány (52,71%).

A legnagyobb problémát a különféle vegyszerek használata jelenti a földhasználat, földgazdálkodás megváltozása mellett.

A vegyszerek összetétele mellett a kijuttatás időpontja is fontos kérdés. A repülő rovarok hátára permetezett vegyszer akár halálos is lehet. A vegyszerek hatása fajonként viszont különböző, vannak olyan fajok, amelyek kevésbé érzékenyek és vannak, amelyek kisebb dózis hatására is elpusztulhatnak. Például egy összefoglaló tanulmány alapján a fullánk nélküli méhek (M. scutellaris, N. perilampoides, S. postica, T. iridipennis, T. nigra and T. spinipes) sokkal érzékenyebbek a peszticidek használatára, mint a házi, vagy mézelő méhek (Apis mellifera).

Emellett egyre nagyobb szerepet kap a vizsgálatban a klímaváltozás és az összeadódó stresszfaktorok is. A növekvő hőmérséklet akár 70%-kal növeli a gyűjtési időt, így egy forróbb nyári napon sokkal kevesebbet gyűjtenek, emellett energiájukat a kaptár hűtésére, a páratartalom fenntartására kell fordítani. Egyes kutatások emiatt

a mézhozam csökkenését prognosztizálják a klímaváltozás hatásai miatt.

Ez nem egy jövőbeli lehetséges probléma, a növekvő szárazság, hőmérséklet és a kiszámíthatatlan időjárás már manapság is megnehezíti a méhészek munkáját.

Hazánkban a fehér akác (Robinia pseudoacacia) jelenti a méhészek egy nagy bevételi forrását, amelynek virágzása az emelkedő hőmérsékleteknek köszönhetően egyre korábbra tolódik, így a fagyveszélynek a kockázata is növekszik. Magyarországon az 1950–2000-es évek között a Robinia pseudoacacia évtizedenként átlagosan 1,9–4,4 nap eltérést mutatott a virágzás kezdetében. A hőmérséklet növekedése a fehér akác vegetációs időszakának hosszabbodását eredményezi. A méhekre viszont nemcsak közvetett módon (pl. a virágok nektártermelésén keresztül), hanem közvetlenül is hatással van az időjárás.

Több kutatás is megerősítette, hogy mind a csapadék, fényviszonyok, hőmérsékleti, légnedvességi értékek befolyással vannak a méhek viselkedésére és gyűjtésére. Egy hosszabb csapadékos, esős időszak előtt például a méhek többet gyűjtenek, illetve a zivatarok közeledtét is érzékelik. Hatással van rájuk a levegőminőség, a fény polarizációja.

Érzékelik a légnyomás, hőmérséklet változását, különféle feromonokkal figyelmeztetve egymást. A Nap segítségével tájékozódnak, így egy felhősebb idő is megnehezíti nekik a visszatalálást a kaptárba. Rendkívül érzékenyek az őket körülvevő környezet változására és ezt jelzik is egymásnak (méhtánccal, feromonokkal). A szabadban nemcsak színek, de tereptárgyak alapján is tájékozódnak, így

ha megváltoztatjuk a környezetet (kivágunk egy erdőt, fát), nehezebben találnak vissza a kaptárba.

Ezért sokszor a méhészek színes formákat, mintákat festettek a kaptárra, valamint a röppályáját is úgy igyekeznek beállítani, hogy az a legideálisabb legyen. Egy-egy méhlegelő kiválasztásánál, ha a helyszín is úgy engedi, a méheket a völgyben, vagy mélyebben fekvő területekre helyezik, el, így megkímélve őket, hogy hazafelé “megrakottan” felfelé kelljen repülniük. Ezenkívül kis röpdeszkákkal segítik a leszállást a kaptárba.

Továbbá az invazív ragadozó rovarok, új méhbetegségek is komoly problémát okozhatnak. Itthon legnagyobb probléma jelenleg a Varroa atkás elhullásokkal van. Ezek ellen tejsavval, oxálsavval és különféle bio készítményekkel igyekeznek védekezni a méhészek, továbbá minőségi (pollen és méz) diétán tartani a családot, erősítve az immunrendszerüket. További méhbetegségek lehetnek:

• Paraziták: ázsiai óriás atka (Varroa destructor), egysejtű parazita, Nosema betegség (Nosema ceranae, Nosema apis),

• Vírusok: ABPV – heveny méhbénulás, DWV – deformált szárny, IAPV – izraeli heveny méhbénulás, BQCV – fekete anyabölcső, SBV – költés tömlősödés, CBPV – idült méhbénulás

• Bakteriális fertőzések: nyúlós (amerikai) költésrothadás (Paenibacillus larvae), európai költésrothadás (Melissococcus plutonius)

• Gombás megbetegedések: költéskövesedés (Aspergillus flavus), költésmeszesedés (Ascosphaera apis)

Ahány méh, annyi étrend, ezért fontos a biodiverzitás. A vadméhek szerepe és jelentősége

A biodiverzitás fenntartása, nem kizárólag a házi méhekre való támaszkodás azért is fontos, mivel méheink nem minden növény megporzására képesek morfológiai (alaktani) felépítésük miatt (szipóka hossza), illetve a különböző méhfajok különböző virágokat is kedvelnek. Szerencsénkre a világon több mint 20 000 méhfaj van.

A háziméh a paradicsom, lucerna megporzását egyedül nem képes teljesen elvégezni (és nem is annyira kedveli), így erre a célra manapság már poszméheket alkalmaznak. Üvegházakban, kis kaptárokban már elterjedt egy-egy poszméh család alkalmazása a jobb termésátlag elérésének érdekében.

Nem minden növénynek van szüksége beporzásra, mivel vannak önmegporzó (autogám), szél vagy víz által megporzódó fajok a virágosok között. A paradicsom is egy önmegporzó növényfaj, viszont szüksége van egy kis “rázásra” a beporzáshoz. Itt jönnek képbe a poszméhek. Nagy testalkatuknak köszönhetően a virágokat összerázzák, így megtörténik a beporzás.

A gyümölcsfák viszont rovarmegporzásúak. Legfontosabb beporzóik a háziméhek. Sok esetben azonban a gyümölcsfák virágzása kora tavasszal van, amikor a házi méheknek még túl hideg van a gyűjtéshez. De problémát jelenthet egy közeli repcetábla nyílása is, amely elvonhatja a méheket a gyümölcsfáktól, így megporzás nélkül hagyva őket.

Ezért fontos a változatosság, mivel nem minden méhfaj “üzemel” ugyanazon a hőmérsékleten, és mások a preferenciáik is.

A háziméhek 10 °C alatt nem, vagy csak kivételes esetben repülnek ki. A gyűjtésüknek a felső határa 35–40 °C, viszont ekkor a magas hőmérséklet már a nektárképződésre is káros hatással van. A nektárgyűjtés optimális hőmérséklete a házi méhek esetében 18–25 °C.

Fehér akác és bálványfa: rossz az őshonos növényeknek, jó a méheknek

Sok a vita a méhészek és az ökológusok között a virágzó invazív növényekről, amelyek egyaránt méhlegelők is, viszont az őshonos növényeket kiszorítják. Ezek a növények agresszív terjedésükkel számos védett és fokozottan védett növényt szorítanak ki élőhelyükről. Ellenük a nemzeti parkokban és természetvédelmi területeken szigorúan fellépnek.

Ezzel szemben ezek a növények bőséges nektár- és virágporforrást kínálnak a méheknek, így mézet a méhésznek.

Ilyen fontos méhlegelő növények közé tartozik a már említett fehér akác, amely nemcsak méze, de erdészeti, faipari jelentősége miatt is fontos, továbbá a cserjés gyalogakác (ámor, Amorpha fruticosa), közönséges selyemkóró (vaddohány, Asclepias syriaca), kanadai és magas aranyvessző (szolidágó, Solidago canadensis, Solidago gigantea), mirigyes bálványfa (ecetfa, Ailanthus altissima), tövises lepényfa (Gleditsia triacanthos), keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia), kőrislevelű vagy zöld juhar (Acer negundo), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera).

Virágzó fehér akác. Forrás: Pixabay

Ezek a növények azért is népszerű méhlegelő növények, mivel a termesztett mezőgazdasági növényekkel (napraforgó, repce) ellentétben nem kezelik őket különféle növényvédő szerekkel. Manapság is még komoly probléma a méhek mérgezése, és a legtöbb elhullás ehhez kapcsolódik.

Felmerül a kérdés, hogy vajon érdemes-e bizonyos nem természetvédelmi és mezőgazdasági területeken (pl. városokban) meghagyni ezeket a növényeket, amelyek táplálhatják a méheket?

Beporzók nélkül elképzelhetetlen az élelmiszerbiztonság és a mezőgazdaság

Mit tehetünk? El kell fogadnunk és végre kell hajtanunk a természet-helyreállítási törvényjavaslatot (aminek az eredeti, ambiciózus célszámai így is mérsékelve lettek már), biztosítva a leromlott ökoszisztémák helyreállítását és a növényvédő szerek visszaszorítását. Mérsékelnünk kell a klímaváltozást, mert ahogy mi, úgy a természet sem képes a végletekig alkalmazkodni a hirtelen változó körülményekhez, különösen az erre érzékeny beporzók.

De kicsiben, egyénkét is segíthetjük méheinket és beporzóinkat. Lecsökkentjük, minimalizáljuk a növényvédő szerek használatát, amennyire csak lehet, valamint a kijuttatás időpontját is naplemente utánra állítjuk be, amikor a méhek már nem repülnek. Helyet hagyunk a rovarvilágnak a kertben, ha szárazság van gondoskodunk itatásukról, táplálékukról. Kaszálással, virágzó invazív növények irtásával is lehetőleg várjuk meg a virágzás végét.

Építsünk akár rovarhotelt, vagy hagyjunk kivágott farönköket, gallyakat, kupacokat, ahova a beporzók beköltözhetnek télre. Sok kérdés van még a beporzó–növényzet kapcsolat között, a kérdés viszont nem fekete–fehér, elég csupán a fent bemutatott invazív növényekre gondolni, amelyeknek az ökológusok és az őshonos növényzet nem, de a méhek és a méhészek örülhetnek.

Ami biztos, hogy ha nem bánunk jól a beporzókkal, akkor azt előbb a mezőgazdaság, nem sokkal utána pedig a lakosság is meg fogja érezni az élelmiszerárakban, illetve az élelmiszerbiztonság csökkenésén keresztül.

De kik is azok a méhek, akiket meg kell védenünk?

A méhek a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendje (Order) közé tartoznak, azon belül is a darázsderekúak (Apocrita) alrendjébe. A méhalkatúak (Apoidea) családja (Superfamily) nagyon szerteágazó, de először is tisztázzuk, mikben is különböznek leginkább a darazsaktól. A morfológiai különbségek mellett a darazsak ragadozó rovarok, más kisebb rovarokkal táplálkoznak, míg a méhek átálltak a cukros, pollenes diétára. Ezt gyűjthetik növényekről, vagy más rovarfajok által kiválasztott cukros folyadék formájában. Ezen kívül még virágport is gyűjthetnek, melyek főként fehérjeforrásként szolgálnak.

A táplálkozásból eredő különbségek küllemükön is megjelennek. Fullánkjukat a házi méhek főként védekezésre használják, és használat után méregzsákjukkal együtt kiszakad, míg a darazsak fullánkja támadásra és táplálékszerzésre fejlődött ki. A darazsak többször is tudnak szúrni, míg a házi méhek elpusztulnak támadás után, számukra a család, ivadékok védelme, fenntartása az elsődleges feladat.

Ezenkívül a házi méhek nagyon törékenyek, mivel ”vérük” nem alvad meg, egy kisebb sérüléstől, amit csapkodás közben ejthetünk rajtuk, elvérezhetnek.

Sokszor a kutatók szuperorganizmusként is emlegetik őket, mivel az egyének akarata felett a család gondtalan működése és fennmaradása a legfőbb cél. A családos méheknél megkülönböztetünk nőstény (anya, dolgozó) és hímnemű (here) egyedeket. Az anya a család összetartásáért és az utódok létrehozásáért felelős. A herék feladata pedig az utódnemzés. A dolgozók életkortól függően különféle feladatokat látnak el: utódok gondozása, takarítás, méz szárítása, viaszépítés, hőmérséklet, páratartalom és CO2-szint szabályozása, őrködés, felderítés, gyűjtés (nektár, pollen, propolisz, víz). Bár természetesen a teljes kép ennél sokkal árnyaltabb.

A méhalkatúak (Apoidea) között is megkülönböztetünk családos és magányos méheket. A méhek ősei valószínűleg a kaparódarazsak (Sphecidae) voltak. Megjelenésük körülbelül a kréta korig nyúlik vissza (146–76 millió évvel ezelőttig), a valódi virágos növények megjelenéséig. Ezek olyan darázsderekú, fullánkos rovarok voltak, melyek étrendjében már megjelent az édesharmat fogyasztása, viszont a lárvákat még tetvekkel, kisebb rovarokkal etethették.

Apoidea (méhalkatúak). A szerző fotói.

A méhalkatúak családjába tartozó fajok rendkívül változatos fiziológiai tulajdonságokkal, megjelenéssel, életmóddal, életciklussal, morfológiával rendelkeznek. A méhalkatúak között megkülönböztethetjük a Melittidae (földi méhek) családját, az Andrenidae (bányászméhek) családját, a Halictidae (karcsúméhek) családját, a Colletidae (ősméhek) családját a Megachilidae (művészméhek) családját és a Apidea (méhek) családját stb. Ezek közül több egyed Magyarországon is őshonos.

Bányászméhek gyűlése, a szerző fotója.

Ahogyan a nevük is takarja, többféle életmódot folytathatnak. Vannak fajok, amelyek földben, üregekben fészkelnek. A fészeképítés nagyon szerteágazó lehet. Egyes fajok gödröket, alagutakat ásnak a földben, vannak, akik levelekkel, állati vagy növényi szőrökkel, virágszirmokkal, saját váladékokkal, és vannak, akik sárral bélelik ki az ivadékbölcsőket (szabóméhek, gyapotszedő méhek, sártapasztó méhek). Ezek lehetnek társas és magányos fajok is. A megjelenésük, nagyságuk is változatos. Számukra építhetünk méhhotelt, ahova télire ivadékaiknak bölcsőket húzhatnak. A nagyságbeli és életmódbeli különbségek miatt is fontos, hogy a méhhotelünk minél egyedibb, és különböző nagyságú, méretű, anyagú üregekkel legyen tarkított.

A háziméhek, akiktől a mézünk származik, a méhfélék családjába (Apidae) és az Apis (méhek) genushoz (nemzetséghez) tartoznak. Ezen kívül a méhfélék közé tartoznak a következő fontosabb genusok: Bombus (poszméhek), Anthophora, Xylocopa, Ceratina, Nomada, Melipona.

• Apis cerana (indica) = keleti mézelő méh v. indiai méh

• Apis dorsata = óriás mézelő méh

• Apis florea = kis mézelő méh

• Apis mellifera = európai mézelő méh (háziméh)

• Apis laboriosa = himalájai mézelő méh

• Apis andreniformis = délkelet-ázsiai törpe méh

• Apis koschevnikovi = odúlakó mézelő méh

Az Apis melliferának is többféle alfaja terjedt el. Itthon az Apis mellifera carnica pannonica (Krajnai vagy Pannon) méhet tenyésztik a méhészek, amelyet csak szürke magyar méhnek is emlegetnek. Ez egy nagyon szelíden viselkedő alfaj, amely jól bírja a zord teleket, de könnyen fejlődik és szaporodik tavasszal. Nevét a kissé szürkés szőrözöttségéről kapta. Világosabb az Észak-Európában tenyésztett rokonainál, de kevésbé sárgás színű az olasz méhekhez viszonyítva.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
A most még erős El Niño után nyárra megérkezik a La Niña
A változás Európa időjárására is hatással lehet, így ha a jövendölés beválik, akkor aszályos hónapok várhatnak ránk.

Link másolása

Most még az El Niño okoz gondokat, de hamarosan váltás lesz és a La Niña megerősödését várják a klímamodellek - írja az Időkép.

Tavaly az El Niño jelenség erősödött meg, ami melegebb, nedvesebb időjárást eredményezett az Egyenlítő környéki melegebb óceánfelszínnek köszönhetően. A klímakutatók szerint az erős El Niño nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a tavalyi év lett globálisan a legmelegebb a mérések kezdete óta.

A trend azonban megfordulni látszik. A most még erős El Niño a következő hónapokban fokozatosan lecseng, átmeneti semleges időszakot követően nyárra egyre erősödő La Niña váltja fel.

Az El Niño és La Niña jelenségek áttételesen Európa időjárására is hatással vannak. Az átlagosnál hidegebb tengerfelszíni hőmérsékletet eredményező La Niña idején, 2022-ben hazánkban is rendkívül száraz, aszályos volt a nyár.

Ezek alapján nagyobb esély van egy szárazabb, mintsem egy csapadékosabb nyárra.

A La Niña idején a Csendes-óceán egyenlítői részén a felszínközeli tengervíz nyugat felé mozog. Amerika nyugati partjainál a távozó meleg víz helyére a mélyből hűvösebb víztömeg áramlik fel, ami kevésbé párolog, így ott szárazabb, aszályosabb időszak következik. A Csendes-óceán nyugati felében épp ellenkezőleg, a meleg tengervíz sokat párolog, így Ausztráliában és Ázsia keleti, délkeleti részén jelentős csapadékra, gyakran áradásokra kell készülni.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Durva számok: óriási ugrás várható a rákos megbetegedések számában 2050-ig a WHO szerint
77 százalékkal emelkedhet az évszázad közepén az egy év alatt azonosított daganatos betegek száma 2022-höz képest. A tüdőrák és a mellrák vezeti a szomorú statisztikákat.

Link másolása

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) előrejelzése szerint 2050-re több mint 75 százalékkal több lesz a rákos megbetegedés világszerte, mint manapság, írja a The Guardian.

A WHO Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége (IARC) szerint 2012-ben 14,1 millió új daganatos megbetegedést és 8,2 millió rákhoz köthető halálesetet regisztráltak világszerte. Tíz évvel később már 20 millió új betegről és 9,7 millió rák következtében elhunytról tudtak. Előrejelzésük alapján 2050-ben 35 millió emberről derül majd ki, hogy rákos, ami 77 százalékos emelkedés a 2022-es szinthez képest, miközben a daganatos betegségekhez köthető halálozások száma 18 millió fölé emelkedik.

Az IARC szerint a dohányzás, az alkoholfogyasztás és az elhízás kulcsfontosságú tényezők a rákos betegségek elterjedése mögött, ezen felül szerepe van még ebben a népességnövekedésnek valamint a populáció elöregedésének is.

Várakozásaik szerint 2050-re a legmagasabb jövedelmű országokban további 4,8 millió új megbetegedést regisztrálnak majd, de az alacsonyabb jövedelmű országokban lesz a legnagyobb arányú növekedés. Utóbbi országokban a rákos halálozás az előrejelzések szerint csaknem megduplázódik.

Az IARC globális rákmegfigyelő központja 185 országot és 36 ráktípust monitoroz. Felméréseik alapján 2022-ben világszerte tíz ráktípus okozta az új megbetegedések és halálesetek mintegy kétharmadát. Ezek közül a tüdőrák a leggyakrabban diagnosztizált rákos megbetegedés világszerte, mely az új esetek 12,4%-ért és a halálozások 18,7%-ért felelős. A mellrák a második leggyakoribb ráktípus, ami ugyan az esetek 11,6%-át teszi ki, az összes rákban elhunyt közül viszont csak 7% szenvedett ebben a betegségben. A további fő halálokok közé tartozik még a bél-, máj- és a gyomorrák is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Telepathy: Elon Musk emberi agyba ültetett chipje megváltást jelenthet a fogyatékkal élőknek
Azzal, hogy külső eszközök gondolati irányítására képes chip került egy élő ember agyába, új korszak kezdődhet, és nem csak a fogyatékkal élők számára. A cél idővel ipari, kereskedelmi, sőt, katonai felhasználás is lehet.

Link másolása

A héten bejárta a világsajtót a hír, hogy a Neuralink először ültetett emberi agyba mikrochipet, amit cikkünkben egy „szép új világ” kezdetének neveztünk. A félelmetes, mégis forradalmi találmány lehetővé teszi a felhasználónak, hogy a gondolataival irányítson külső eszközöket, például számítógépeket és robotokat.

Az agy-gép interfész elsődleges célja bevallottan az, hogy javítsa maradandóan sérült emberek életminőségét, de ennél azért jóval több lehetőséget rejt.

A chip véres kísérletek árán készült el

Elon Musk vállalata 2016 óta dolgozik rajta, hogy hatékony agyba ültethető chipet építsen, és ez nem ment minden botrány nélkül. A tudományos utazás, ami elvezetett az első elő ember koponyája alá operált implantátumig, főemlősök tetemeivel van kikövezve - hívta fel a figyelmet még 2022-ben a Physicians Committee for Responsible Medicine. Az állatkísérletek ellen küzdő non-profit szervezet a Neuralink dokumentumaira hivatkozva azt állította, hogy

a cég laboratóriumaiban legkevesebb 15 majom halt kínhalált, csak 2017 és 2020 között.

A vállalat nem cáfolta, hogy a kísérletek során állatok pusztultak el, de azt igen, hogy szenvedést okoztak volna nekik. Szerintük kíméletesen bántak velük és elaltatták őket - többet közülük elsősorban azért, mert eleve betegek voltak.

Mivel a kozmetikai és gyógyszeripartól sajnos nem idegenek az állatkísérletek, a közvélemény viszonylag hamar elengedte a dolgot, és már a legújabb eredményekre figyel, amelyek az amerikai gyógyszerfelügyelet által engedélyezett emberkísérletekből származnak majd.

Megváltást jelenthet a fogyatékkal élőknek

A január végén élő ember agyára kapcsolt, úgynevezett Telepathy vezeték nélküli chip megváltást jelenthet olyan fogyatékkal élők számára, akiknek gondot okoz például a járás, a kommunikáció vagy akár az, hogy az otthonukban ellássák magukat.

Ezen a ponton szögezzük le:

a beültetett eszköz (egyelőre és a közeljövőben) nem képes meggyógyítani, például paralízises betegeket, viszont komolyan javíthatja az életminőségüket azzal, hogy eszközöket irányíthatnak és üzeneteket küldhetnek vele, csupán gondolatokkal.

Ennek első bizonyítékait a 2023 őszén meghirdetett Neuralink PRIME (Precise Robotically Implanted Brain-Computer Interface) projekt emberkísérleteitől remélik.

A PRIME-ba kifejezetten olyan személyek jelentkezését várták, akik nyaki gerincvelő-sérüléstől vagy amiotrófiás laterálszklerózistól (akaratlagosan mozgatható izmokat beidegző agyi és gerincvelői idegsejtek pusztulásával járó betegségben) szenvednek.

Egyikük – akinek a kilétét és egészségügyi állapotát a Neuralink nem hozta nyilvánosságra – 2024 január végén megkapta az első Telepathyt - közölte az X-en a cégtulajdonos. Elon Musk szűkszavú bejegyzésében csupán annyi állt, hogy a páciens alig 24 órával a beavatkozás után „szépen gyógyul”, az implantátum pedig ígéretes, hiszen máris jeleket küld.

A Telepathy működése

Egyszerre hozhat gyógyászati és üzleti sikert

Bár a kísérletet bevállaló első beteg állapotáról bizonyára jó ideig nem fogunk érdemi híreket hallani, az, hogy az implantátumot elég biztonságosnak tartották a beültetéshez, alkalmat ad a benne rejlő lehetőségek mérlegelésére.

A chip végső céljával kapcsolatban Musk azt nyilatkozta, „teljes agy-gép interfész lesz, amivel egyfajta szimbiózist érhetünk el a mesterséges intelligenciával”.

Ez az általa és a Neuralink által jegyzett tanulmány azzal számol, hogy a Telepathy kezdetben visszaadja a kommunikáció képességét olyan betegeknek, akik agyi, vagy más szervi sérülés miatt nem tudnak beszélni és írni. Ennél ugyanakkor jóval többet remélnek tőle.

Mint írták: egy napon visszaállíthatja az elveszett kapcsolatot az agy és a karok-lábak között, illetve akár robot végtagokat, esetleg exoskeletonokat (testen viselhető, külső robotvázakat) lehet majd vele irányítani. Utóbbi alkalmazások az egészségügyi felhasználásnál messzebbre mutatnak, mivel

az ember köré épített robotikai eszközök ipari, sőt, katonai területen is fontos kutatások tárgyát képezik.

Egy dolog ugyanakkor kevéssé valószínű: ép felhasználók aligha fogják igényelni, hogy invazív műtéti beavatkozással chip kerüljön a koponyájukba, és több elektródával az agyuk bizonyos rétegeire kapcsolódjon. Túl nagy ár ez csupán számítógépek gondolati vezérléséért cserébe – főleg egy olyan korban, amikor a mesterséges intelligencia asszisztensek gesztusokkal, szemkövetéssel és hangutasításokkal is képesek alkalmazásokat futtatni.

Nem Elon Musknak hívnák viszont a Neuralink tulajdonosát, ha nem lenne az egészségügyi felhasználásnál is komolyabb üzleti szándéka az eszközzel.

A legerősebb tippünk jelenleg az, hogy a Telepathynak idővel érkezni fog egy fejen, vagy fül mögött, külsőleg viselhető, egyszerűbb képességekkel bíró változata, ami nem gyógyászati, hanem szórakoztató célok kiszolgálására, ne adj’ isten a milliárdos által szintén birtokolt Tesla autóinak irányítására lesz alkalmas.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Korszakalkotó ötlettel álltak elő az ELTE kutatói az Alföld aszályainak csökkentésére
Kiderült, hogy mi okozza az egyre gyakoribb és tartós szárazságot, ami komoly károkat okoz a gazdaságnak. Van rá megoldás, de legalább egy megyényi területet át kéne alakítani.

Link másolása

A légkörből hiányzó víz miatt nem érkezik elég csapadék az Alföldre az aszályos időszakban. Ennek enyhítésére a vizes élőhelyek, a rétek-legelők visszaállítását javasolják az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) kutatói legújabb elemzésükben.

Az ELTE kutatói a Land című tudományos folyóiratban tették közzé összefoglaló cikküket, amelyben a 2022-es aszályt vizsgálták az ország keleti részén.

Elemzésük szerint

az intenzív mezőgazdasági művelés következtében kialakuló talajszerkezeti változások okozzák, hogy a nyári hőhullámok során kevés a felszín közeli légrétegek páratartalma, így a hidegfrontok a szokásos zivatarok és csapadék nélkül "robognak át" az Alföldön.

Felidézték, hogy 2022-ben a június közepétől kezdődő 7 hetes periódus során hetekig szinte egy csepp eső sem esett az Alföldön, az ország keleti részén az őszi aratású növények termésvesztesége szinte teljes volt. A Dunántúlra még zivatarokat és esőt hozó hidegfrontok az Alföldre érve "kiszáradtak", csapadék nélkül, erős széllel haladtak tovább, súlyosbítva az aszályt.

Mint írják,

a légkörből hiányzott a víz, így a felszín közeli párás légréteg sem jött létre, ami a zivatarok kialakulásának egyik feltétele lett volna.

Emiatt a nyári csapadék nagyobb részét adó zivatarok elmaradtak, tovább súlyosbítva a helyzetet, vagyis egy többhetes időszakban kizárva újabb viharok kipattanását.

A vizsgálatok azt mutatták, hogy a táj víztároló képessége jelentősen visszaesett a vízszabályozásokat követő intenzív mezőgazdasági művelés következtében, ami a szárazság fennmaradásához vezetett.

A nagyüzemi művelés, a nehéz gépek hatására a talajban sok helyütt létrejött egy másodlagos, majdnem vízzáró réteg, amely megakadályozza, hogy az őszi-téli, kora tavaszi és nyár eleji csapadékot a talaj mélyebb rétegei eltárolják.

„A felső 20-30 centiméter viszont a nyári melegben nagyon hamar kiszárad, és utána nagyon lecsökken annak esélye, hogy a maradék párolgásával elegendő nedvesség kerüljön az alsó légrétegekbe, és kialakulhassanak a zivatarok. A magasabban levő légrétegekben levő nedvesség ezért nem jut a talajra” – magyarázták.

Timár Gábor és Székely Balázs, a Geofizikai és Űrtudományi, illetve Jakab Gusztáv, a Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék munkatársainak elemzése szerint ezért az alföldi táj egy részén - becslésük szerint összesen

legalább egy megyényi területen – vissza kell állítani a vizes élőhelyeket, a réteket-legelőket, valamint ezekre a helyekre máshonnan is el kell juttatni a téli időszak és a hóolvadás többletvizeit. Emellett támogatni kell a jól párologtató növényzet visszatelepülését is.

A kutatók úgy vélik, ez garantálhatja, hogy ismét lehessenek zivatarok az aszályos években is, ami a mezőgazdasági területekre is juttat csapadékvizet. Ezeket a „párologtató területeket” az Alföld legalacsonyabb zónáiban, a mezőgazdasági szempontból legkevésbé értékes, alacsonyabb „aranykorona értékű” földekből lehetne kialakítani, ahol a talaj amúgy sem optimális a szántóföldi művelésre – javasolták az elemzésben.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET: