Szeptember 25-én, a Toronto Western és a Toronto General kórházak közt repült a drón, a világon most először egy transzplantációra váró tüdővel - írja a CBC.
Sikeres volt a teszt, az út hat perc alatt megvolt
A repülés után a beültetés is jól ment, a 63 éves mérnök, Alain Hodak már egészséges tüdővel rendelkezik. Azért is volt része ennek a Toronto General kórház, mert 1983-ban itt hajtották végre az első sikeres féltüdő-transzplantációt, illetve '86-ban az első sikeres teljes átültetést.
Csak az okos embereknek kellene gyereket vállalni Elon Musk szerint
A világ leggazdagabb embere szerint a születési ráta nagyobb gond, mint a globális felmelegedés. De szerinte azért nem mindegy, hogy kinek születik gyereke.
Elon Musk szerint komolyan kellene foglalkozni a gyerekszületések számának növelésével világszerte. A milliárdos azonban úgy véli, hogy csak bizonyos intelligenciaszintű embereknek kellene szaporodniuk. Musk erről a hamarosan megjelenő életrajzi könyvében vall, írja a Page Six.
A New York Times birtokába került részletben az 52 éves üzletember azt mondja, mindent megtesz azért, hogy harcoljon a világot sújtó alulnépesedési válság ellen. A 11 gyerekes apuka szerint „az összeomló születési ráta messze a legnagyobb veszély, amivel a civilizációnak szembe kell néznie”. Musk nézeteit rendszeresen posztolja is az X-re átkeresztelt Twitterre.
Grimes-szal közös harmadik gyereke születés után nem sokkal a SpaceX alapítója azt írta egy bejegyzésben, hogy az alacsony születési ráta „sokkal nagyobb veszélyt jelent a civilizációra, mint a globális felmelegedés”. De már hat évvel ezelőtt is aggodalmát fejezte ki a témában. Akkor úgy fogalmazott, hogy „a világ népessége az összeomlás felé gyorsul, de úgy tűnik, kevesen veszik észre, vagy kevesen törődnek vele”.
Walter Isaacson, Musk hamarosan megjelenő életrajzának szerzője elárulta: a milliárdos felajánlotta a spermáját a Neuralink vezetőjének, Shivon Zilisnek, hogy „a gyerekek genetikailag az övéi legyenek”. A párnak 2021 novemberében születtek végül ikrei. Rajta kívül Musknak három gyereke született Grimestól, míg Justine Wilsontól hármasikrei és egy ikerpárja is született a termékeny vállalkozónak.
Egy éves bérlet árát fizetheti ki Bécsben az az autós, aki a tömegközlekedést akadályozva parkol
A városvezetés már hosszabb ideje igyekezett különféle kampányokkal nagyobb körültekintésre bírni az autósokat, most azonban jelentősen bekeményítettek.
Bécsben a figyelmetlenül parkoló autósok tavaly 1535 alkalommal akadályozták a villamosok továbbhaladását, míg a buszok beállását a megállóba 787 alkalommal hiúsították meg a szabálytalanul leállított autók - írja a 444 az osztrák főváros képviseleti irodájának közleménye alapján.
Történt mindez annak ellenére, hogy a városvezetés már hosszabb ideje igyekszik különféle kampányokkal nagyobb körültekintésre bírni az autósokat parkoláskor. Emellett folyamatosan építik át az érintett megállók és szakaszok környezetét.
Most azonban drasztikusabb lépéshez folyamodtak: szeptember 15-től a korábbi 128 euróról 365 euróra emelik a büntetését azoknak, akik autójukkal akadályozzák a közösségi közlekedést. Ráadásul az elvontatás és a tűzoltóság költségét is nekik kell állniuk.
A bírság összegének jelentős emelésével nem az a cél, hogy jól megbüntessék az autósokat, hanem az, hogy a buszok és villamosok zavartalanul közlekedhessenek – magyarázta a döntést Ulli Sima közlekedésért felelős városi tanácsnok.
Egy alacsony padlós villamoson körülbelül 200 utasnak van hely, vagyis egy szabálytalanul leállított autó ennyi embert tart fel és kényszerít átszállásra.
Balatoni nádpusztulás: „Valami olyan történik ezeken a helyeken, amire nincs magyarázatunk”
Tóth Viktor limnológus szerint könnyen elképzelhető, hogy a vízszint túlszabályozásának, a stégek telepítésének és a szabályozott nádaratás hiányának együttes következménye az, amit most látunk.
Egyre több nádpusztulást jelentenek a Balaton környékéről. Hétfőn a balatontipp.hu közölt megdöbbentő fotókat a Paloznak és Alsóörs közötti szakaszon szürkévé változó növényzetről. Két nappal később pedig a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) honlapján jelentek meg hasonló fotók a tihanyi Külső-tó környékéről.
Tóth Viktor limnológussal beszélgettünk arról, mi történhet a Balaton partján.
– Tényleg rendkívüli az, ami most a nádasokkal történik?
– Idén összesen hat balatoni helyről jelezték nekünk, hogy szokatlan, de kísértetiesen hasonló események zajlanak. Eddig a nádpusztulás a Balatonban mindig a víz felőli oldalon történt, míg most a szárazföld felőli részeket érinti.
Úgy tűnik, hogy valami olyan történik ezeken a helyeken, amire nincs magyarázatunk, mert annyira egyedi eset.
A bejelentések mindegyike csónakbeállók, strandok és stégek környékén kipusztuló nádasokról érkezett. Amikor körbejártuk az érintett területeket, egyértelművé vált, hogy olyan helyekről van szó, ahol az emberi tevékenység nagyon-nagyon intenzív.
– Arra gondol, hogy valaki szánt szándékkal pusztíthatja a nádast?
– Nem hiszem, hogy szánt szándékkal történne ez. A nádas sok mindent képes tolerálni, de egy bizonyos határig. Idén például nagyon megemelték a tó vízszintjét, ami messze áll a természetes ingadozástól. Ez normális esetben egy magas kora tavaszi vízállásról alacsonyra csökken az ősz elejére, ám a Balaton esetében ennek pont az ellenkezője történt. De itt vannak az egymástól tíz méterre épített stégek is. Az emberek gyakran jobbító szándékkal próbálnának valamit kezdeni a tó körül, például amikor le akarják aratni a „pusztuló” nádast. De mi alapján gondoljuk egy több millió éves növényfajról, hogy jobban tudjuk, mire van szüksége?
– Akkor természetes okai lehetnek a jelenségnek?
– Legfeljebb tíz százalékban. Például a tihanyi Külső-tó esetében nagy valószínűséggel egy microburst, vagyis kis területre lecsapó függőleges irányú, intenzív légzuhatag állhat a pusztulás hátterében. Innen nem messze, Sajkodnál pedig egy nagyon jól körülhatárolható fertőzést figyeltem meg. Az a baj, hogy a tó 240 kilométeres teljes partszakaszát képtelen vagyok folyamatosan egyedül felügyelni, ezért a [email protected] e-mailcímen bárki bejelentést tehet, ha problémát észlel a balatoni nádasok esetében.
– A szóban forgó paloznaki, ábrahámhegyi vagy éppen pálkövei nádasok végleg elpusztultak vagy még menthetők?
– Erre sajnos nem tudok válaszolni, mivel annyira egyedi esetekről van szó. Őszintén szólva én még ilyet nem tapasztaltam korábban. A jelek alapján mindenesetre én leginkább zsombékosodásra gondolok, melynek a végkövetkezménye zsombékmocsár, ami pedig visszafordíthatatlan.
– Miért probléma, hogy ez történik a balatoni nádassal?
– Nem probléma, ez egy természetes jelenség. A gond a sebességgel van.
Ha ez valóban zsombékosodás, akkor egy ilyen folyamat évszázadokat vesz igénybe. Ehhez képest most azt látjuk, hogy nagyjából két év alatt lezajlik a zsombékosodás olyan területeken, ahol korábban nem voltak erre utaló jelek.
Többször elmondtam már: véleményem szerint nem a bolygót kell megvédeni, hanem saját magunkat. A Föld köszöni szépen, alkalmazkodni fog. A kérdés az, hogy az emberiség szeretni fogja-e, ahogyan a bolygó alkalmazkodik az általunk teremtett feltételekhez. Könnyen elképzelhető, hogy a vízszint túlszabályozásának, a stégek telepítésének és a nádaratás hiányának együttes következménye az, amit most látunk.
– Mit gondol, ki fog derülni valaha, hogy pontosan mi történik most a tóval?
– Igen, persze, ha lenne szándéka a kormánynak arra, hogy ezt kivizsgálja. De pontosan tudjuk: minden kutatás csak addig működik, amíg pénz van mögötte. A Balatoni Limnológiai Kutatóintézetben én egyedül foglalkozom ezzel a területtel, más intézményeknél még vannak olyan kutatók, akik értenek a növényökológiához. Szeretem, amit csinálok, ezért kimegyek önszántamból is az érintett területekre, de igazából évtizedekig tartó vizsgálatra lenne szükség.
– Mit tehetnek ebben a helyzetben a kirándulók, strandolók, vitorlázók, horgászok? Tudnak ők segíteni valahogyan?
– Nem igazán. De mondjuk jó lenne, ha a nyaralótulajdonosok felszámolnák a néhány tízméterenként telepített saját stégeket, és átállnának mondjuk egy-két kilométerenként kialakított közösségi stégek építésére. Ehhez azonban a jelenlegi gondolkodásmód teljes átalakítására lenne szükség.
– Milyen problémákat okozhat a tó életében, ha ez a folyamat nem áll meg, tovább terjed, és a nádas nem regenerálódik?
– A partmenti területek, beleértve a hinarasokat is, a biodiverzitás központjai minden tó esetében.
Ez azt jelenti, hogy nemcsak maga a nádas tűnik el, hanem az ahhoz köthető élőlényközösségek is.
Magyarországon börtönbe kerülhet, aki meggyilkol egy macskát. Ellenben egy négyzetméter nádas kivágásáért semmi nem jár, holott az a kis terület több ezer, esetenként több millió faj élettere is lehet.
Earth Species Project: mesterséges intelligenciával kommunikálnának a bálnákkal
A projektnek nem kisebb célja van, mint megérteni az állatok nyelvét és beszélni velük. A kutatók szerint ha sikerrel járnának, az közelebb hozná az emberekhez az állatvilágot, így segítené a kihalással fenyegetett fajok védelmét is.
Michelle Fournet, a New Hampshire-i egyetem biológusa az elmúlt évtizedet azzal töltötte, hogy katalogizálta azokat a hangokat, amelyek a púpos bálnák kiadnak. Hatalmas a szókincsük, van azonban egy hang, amely mindegyiküknél előfordul, korra, nemre való tekintet nélkül. Ez az emberi fülnek „whup”-nak hangzik, és a kutató szerint jelenlétüket jelzi.
A WIRED arról ír, hogy Fournet tavaly az alaszkai Frederick-szorosban a vízbe közvetített egy sor „whup”-ot és felvette a válaszokat. Amikor visszahallgatta, kiderült, hogy a bálnák ugyanazt felelték rá. Ezt a módszert biológusok gyakran használják, de nem tökéletes, mert a púpos bálnák nagyon figyelnek arra, hogy kihez beszélnek. Másképp, ha ismerős van a közelben, másképp, ha idegen. Hogyan lehet vajon egy semleges „whup”-ot küldeni nekik?
Fournet megosztotta felvételeit az Earth Species Project tagjaival, akik mesterséges intelligencia segítségével egy szintetikus „whup” kifejlesztésén dolgoznak.
De ennél sokkal nagyratörőbb terveik vannak.
Olyan mesterséges intelligencia kifejlesztése a céljuk, amely segítene kommunikálni az állatokkal. Meggyőződésük, hogy 30 éven belül a természetfilmekhez nem kell narrátor, hanem az állatok beszédét „feliratozhatják.”
Az Earth Species egyik alapítója, Aza Raskin 2013-ban hallott arról először, hogy az Etiópiában élő hegyi páviánok hasonló hangsúlyokkal beszélnek, mint az emberek. Azon törte a fejét, hogy lehetséges-e válaszolni nekik a gépi tanulás segítségével. 2017-ben egy új kutatásból kiderült, hogy gépek képesek fordítani két nyelv között anélkül, hogy előzőleg kétnyelvű szövegeken edzették volna őket. Ez a technológia ugyanis mértani formákként kezelte a nyelveket, és megtalálta az átfedéseket.
Egy évvel később Raskin és társa megalakították az Earth Species-t.
A projektnek számos segítője akad. Például Ari Friedlaender amerikai etológus, aki hosszú évek óta a bálnák viselkedését tanulmányozza. Kutatótársaival nemcsak a bálnák tartózkodási helyét, testhőmérsékletét, vérnyomását és hangját regisztrálják, hanem egy háromtengelyű akcelerométer adatai és nagy felbontású videók is a rendelkezésükre állnak. Mindezekkel egy bálna minden lélegzetvételét és merülését, tengeri vándorlásait és találkozásait dokumentálják. Ezek az adatok azért is nagyon hasznosak, mert az állati kommunikáció sem csupán verbális, nekik is megvan a maguk "testbeszéde".
Az Earth Species jelenleg olyan alapmodellek algoritmusain dolgozik, amelyek a ChatGPT-hez hasonló generatív AI-ket működtethetnek.
Az idén tették közé első modelljüket az állati kommunikációra. Ez már képes megkülönböztetni a beluga bálnák hívásait, és a tervek szerint alkalmazni tudják majd az orángutánok üvöltésére, az elefántokra, amelyek földrengető dörgések küldenek a talajban, vagy az ugrópókokra, amelyek a lábaikat remegtetik.
Mesterséges intelligenciájuk másik alkalmazása állati hangokat generál, mintha egy Chat GPT audióváltozata lenne. Raskinnak sikerült például egy néhány másodperces füzike-csipogást előállítania.
Az Earth Species kutatói hisznek abban, hogy projektjük segíthet a kihalás szélére került állatok megvédésében. Hasonlóra pont a bálnáknál már volt is példa.
Csak az 1960-as években 700 ezer bálnát öltek meg. Ekkoriban váltak azonban ismertté Frank Watlington amerikai tengerészmérnök felvételei, amelyeket a tenger alatt készített. Igaznak bizonyultak azok az évszázados tengerészlegendák, amelyek a bálnák énekéről szóltak.
Roger Payne biológus 1970-ben lemezen adta ki ezeket a felvételeket, így hívta fel a figyelmet a bálnákat fenyegető végveszélyre. És működött. A közvélemény nyomására az Egyesült Államok 1972-ben elfogadta a tengeri emlősök védelméről szóló törvényt, majd 1986-ban nemzetközi megállapodás született a kereskedelmi célú bálnavadászat betiltásáról.
Payne-nek meggyőződése volt, hogy az emberek csak akkor állnak egy jó ügy mellé, ha az érzelmeikre hatnak. „Képzeljük el, mi lenne, ha megértenénk, amit az állatok mondanak egymásnak, hogy mi foglalkoztatja őket, mit szeretnek, mitől félnek, mire vágynak, mit gyűlölnek, mit akarnak elkerülni” – írta nem sokkal halála előtt a Time magazinban.
Azóta nemcsak a bálnákat veszélyezteti a kihalás.
Az elmúlt 50 évben a vadon élő állatok száma globálisan 70%-kal csökkent. Több ezer faj pusztulhat ki úgy, hogy nem is tudunk róluk semmit. Mivel mi emberek jobban figyelünk azokra, akik a mi nyelvünket beszélik, az Earth Species által megálmodott interakció segíthet a természettől elszakadt emberiségnek az újrakapcsolódásban.
Christian Rutz, a skóciai St.Andrews egyetem biológus a hawaii varjak kommunikációját tanulmányozza. Ezek a madarak a vadonban már kipusztultak, de mintegy száz egyed védett helyeken, fogságban él. A természetvédők remélik, hog újra benépesíthetik velük az erdőket. Csakhogy a fogságban élő madarak elfelejtették szókincsük egy részét, például azokat a hangokat, amelyek területük védelmét szolgálták, vagy ragadozókra figyelmeztettek.
Rutz az Earth Species-zel közösen dolgozik egy algoritmuson, hogy a vadon élő varjakról készült régi felvételek alapján olyan hangokat generálhassanak, amelyeket megtaníthatnának a fogságban élőknek.
Ugyanakkor óvatosságra int azzal kapcsolatban, hogy az emberek beavatkozzanak az állatok életébe.
A kutató szerint az AI potenciálját még nem ismerjük, ami ma még elképzelhetetlen kockázatokat hordozhat magában. Például ha mesterséges bálnadalok jutnának el a bálnákhoz, amelyek évente újabbakat komponálnak, egymillió éves kultúrát zavarnának meg.
Tom Mustill természetfilm-rendező attól tart, hogy az állatok beszédének dekódolása ugyanolyan beláthatatlan következményekhez vezethet, mint a Nagy Hadronütköztető vagy az emberi genom projekt. Arra hívja fel a figyelmet, óvatosan kell haladni, nem szabad hagyni, hogy a dolgok elszabaduljanak.
