Először szállított drón donorszervet beültetésre

A technológia iránt érdeklődő közönség csak kapkodta a fejét az elmúlt néhány napban. A mesterséges intelligencia-fejlesztés szupersztárját, a Chat GPT mögött álló, ma már 80 milliárd dollárt érő vállalat, az OpenAI első számú vezetőjét, Sam Altmant teljesen váratlanul kirúgta az igazgatótanács, majd emiatt kis híjján felmondott az összes dolgozó, végül Altman visszatért, az igazgatótanácsot pedig lefejezték.

Ahhoz, hogy megértsük, vissza kell mennünk a kezdetekhez. Az OpenAI-t „az emberiség legjobb érdekeit szem előtt tartva” eredetileg nonprofit szervezetként hozták létre 2015-ben olyan nagyágyúk, mint például Elon Musk és Peter Thiel, de az alapítók között volt Sam Altman is. Céljuk az úgynevezett általános mesterséges intelligencia (AGI - artificial general intelligence) felépítése volt, aminek intelligenciája megegyezne az emberével vagy meg is haladná azt. Azonban úgy gondolták, ez túlságosan erőteljes technológia ahhoz, hogy nyereséget hajszoló vállalatok vagy hatalomért vetélkedő államok irányítsák.

A nonprofit forma kezdetben jól működött, de hamar kiderült, hogy a fejlesztéshez több tíz- vagy százmilliárd dollár kell, amit lehetetlen jótékony felajánlások formájában összegyűjteni.

Kitaláltak tehát egy kettős struktúrát. 2018-ban, amikor Elon Musk kiszállt, a nonprofit szervezet létrehozott egy céget, ami immár a piacról is bevonhatott hatalmas pénzeket. A cég felett azonban továbbra is a nonprofit szervezet, pontosabban annak igazgatótanácsa gyakorolt ellenőrzést, hogy így garantálják az eredeti célok teljesülését. A profitorientált vállalat azt a feladatot kapta, hogy gyűjtse össze a befektetők pénzét, és hozza kereskedelmi forgalomba a küldetés finanszírozásához szükséges mesterségesintelligencia-alkalmazásokat. A befektetők nyereséghez juthatnak az OpenAI-ból, de a profitjuknak van egy felső határa. Az efölötti nyereség pedig visszakerül a cégbe.

Kifejlesztették a GPT-4 nyelvi modellt, amelyre alapozva világhódító útjára indulhatott a ChatGPT. A San Franciscó-i vállalat a mesterséges intelligencia fejlesztések húzóereje lett, és Altman, az OpenAI 38 éves vezérigazgatója a techvilág egyik legismertebb figurájává vált.

Tolongani kezdtek a befektetők is, élükön a Microsofttal, amely először "csak" egymilliárd dollárral szállt be, mára pedig már 13 milliárdot pumpált a vállalkozásba. Ezzel a profit 49 százalékát birtokolja, saját termékfejlesztéseit pedig szinte teljes egészében az OpenAI technológiáira alapozza.

Az, hogy a Microsoft megjelent színen, és a mesterséges intelligencia fejlesztői között felpörgött a verseny, szinte automatikusan oda vezetett, hogy komoly feszültség alakult ki az OpenAI eredeti célja felett őrködő igazgatótanács és a Sam Altman vezette operatív vezetés között.

Az OpenAI egyik társalapítóját, a cég tudományos vezetőjét, az Oroszországban született izraeli–kanadai Ilya Sutskevert egyre inkább aggasztotta, hogy a technológiai fejlesztéseik veszélyesek lehetnek, és Altman nem kezeli kellő súllyal ezt a kockázatot.

A mesterséges intelligenciát egyesek egy emberöltő óta a legnagyobb üzleti lehetőségnek tekintik, amely óriási távlatokat nyit meg például a gyógyszerkutatások területén, és alapvetően átformálhatja a munkaerőpiacot, míg mások azon aggódnak, hogy a túl gyors fejlesztés az egész emberiség jövőjét is veszélyeztetheti.

Miután Sutskever aggódni kezdett a tavaly létrehozott GPT-4 ereje miatt, létrehozott egy külön csoportot a cégen belül, amely a technológia jövőbeli verzióinak veszélyeit vizsgálta. Altman nyitott volt ezekre az aggodalmakra, de azt is fontosnak tartotta, hogy az OpenAI megőrizze előnyét a nagy versenytársakkal szemben. Ezért újabb pénzforrások bevonásán dolgozott, szeptember végén például közel-keleti befektetőkkel találkozott.

Sutskever egy november eleji podcastban már nyíltan arról beszélt, hogy egyáltalán nem valószínűtlen, hogy a mesterséges intelligencia sokkal okosabb lesz az embernél. "Hogy mit csinálnának az ilyen MI-k? Nem tudom" – tette hozzá. A Wall Street Journal szerint kollégáinak pedig azt mondta, aggódik, hogy az általános mesterséges intelligencia-rendszerek úgy bánnak majd az emberekkel, ahogy az emberek jelenleg az állatokkal.

Jellemző a helyzetre, hogy amikor az egyiküket, Helen Tonert azzal szembesítették, hogy Altman menesztése akár meg is semmisítheti az egész OpenAI-t, úgy reagált: "Ez tulajdonképpen összhangban lenne a küldetéssel."

Altman kirúgását a hat igazgatótanácsi tag közül négyen szavazták meg. Mindezt egy Google Meet megbeszélés keretében közölték a vezérigazgatóval, aki épp Las Vegasban volt a Forma-1-es versenyen. A többiek nevében Ilya Sutskever beszélt, és nem indokolta meg a döntésüket. Csak annyit mondott, hamarosan bejelentik a hírt, majd Altmant kizárták a számítógépéből. A kirúgás okáról később is csak annyit mondtak, hogy Altman nem volt velük teljesen őszinte. De hogy pontosan miben, azt nem árulták el.

Csakhogy Satya Nadella, a Microsoft vezérigazgatója hamar világossá tette, hogy a játékszabályokat most ők írják. Bejelentette, hogy a Microsoft átveszi Altmant és az OpenAI második legfontosabb emberét, a szintén távozó Greg Brockmant, valamint minden dolgozót, aki szívesen csatlakozna hozzájuk. Azt ígérte, hogy a Microsofton belül folytathatják a munkát egy új laborban. Mivel OpenAI-alkalmazottak több mint 90 százaléka aláírta azt a levelet, amiben felmondással fenyegettek, amennyiben Altmant nem veszik vissza a céghez, világossá vált, az OpenAI igazgatótanácsa alulmaradt.

Ekkorra már Ilya Sutskever is meggondolta magát, és támogatta Altman visszatérését. Aláírta az ezért kampányoló levelet is.

„Mélyen sajnálom, hogy részt vettem az igazgatótanács tevékenységében” – fogalmazott. „Soha nem akartam ártani az OpenAI-nak. Szeretek mindent, amit együtt építettünk, és mindent meg fogok tenni, hogy újra egyesítsem a céget.”

Szerdára Sam Altamant visszahelyezték az OpenAI vezérigazgatói posztjára, és egy kivételével az igazgatótanács mindegyik tagja lemondott. Távozott a testületből Ilya Sutskever is.

Ezra Klein a Vox alapító-főszerkesztője a New York Times hasábjain azt írta,

És még ha sikerrel is járt volna az Altmant megpuccsoló igazgatótanács, akkor is ott van a Google AI részlege, a Meta mesterséges intelligencia részlege, az Anthropic, az Inflection és még egy sor másik cég, amelyik a GPT-4-hez hasonló nagy nyelvi modelleket épített fel. A kapitalizmus logikájából az következik, hogy a mesterséges intelligencia megállíthatatlan.

Ezra Klein szerint egyelőre a kormányok is hasonló csapdahelyzetben vannak. Bár október 30-án a Biden-kormány egy fontos végrehajtási rendeletet adott ki a mesterséges intelligencia biztonságos fejleztésével és használatával kapcsolatban, a Szilícium-völgy befektetői erőteljesen kritizálták a lépést. Nagy-Britannia bejelentette, hogy rövid távon egyáltalán nem szabályozza a mesterséges intelligenciát, ehelyett inkább fenntartja az „innovációpárti megközelítést”, az Európai Unióban pedig a jelek szerint a szabályozási javaslat megakadhat Franciaország, Németország és Olaszország ellenállásán.

Bár a túl gyors fejlesztésnek valós kockázatai vannak, az óvatosabb megközelítésnek is vannak hátulütői. Például az, hogy más nemzetek magukhoz csábítják az AI-cégeket, épp úgy, ahogy a Microsoft tette volna az OpenAI alkalmazottaival.

Jelenleg percenként annyi műanyag hulladékot rakodnak le vagy égetnek el a szubszaharai Afrikában, amennyi egy futballpályát lefed, a Tearfund jótékonysági szervezet szerint.

Ha ez a tendencia változatlanul folytatódik, a régióban

A szubszaharai Afrikában, ahol a lakosság 70%-a 30 év alatti, a növekvő műanyagfogyasztás fő mozgatórugója a járművek és egyéb termékek iránti kereslet a növekvő jövedelem és népességnövekedés közepette.

Összességében a műanyaghasználat világszerte az előrejelzések szerint 2060-ra csaknem megháromszorozódik. A szubszaharai Afrikában viszont sok országnak nincs kapacitása a megugró műanyagfelhasználás okozta környezetterhelés kezelésére.

A kenyai Nairobiban az ENSZ konferenciát szervez, ahol a műanyaghulladékok kezelésével kapcsolatos egyezményen dolgoznak. Rich Gower, a Tearfund vezető közgazdásza, az előkészítés alatt álló, ENSZ-szerződés kapcsán elmondta:

„A szubszaharai Afrikában használt műanyag nagy része műanyag csomagolás, és végül lerakják és elégetik” - tette hozzá. Sürgette a Nairobiban a szerződésről tárgyaló feleket, hogy egyezzenek bele a műanyagtermelés jelentős csökkentésébe, és építsenek műanyaglerakókat, ahol a műanyaghulladék 60% -át ártalmatlanítani tudják.

Globális szabályok és szabályozások hiányában a fejlődő országokban élő emberek aránytalanul nagy mértékben viselik a műanyagszennyezés környezeti és egészségügyi hatásait. Dr. Tiwonge Mzumara-Gawa, Malawiból, aki részt vesz a kenyai tárgyalásokon, elmondta: „Miközben ezek a tárgyalások folytatódnak, Malawiban és egész Afrikában az emberek egészségét nap mint nap befolyásolja a műanyagszennyezés”.

Az ENSZ-konferencia helyszínétől néhány mérföldre a folyó túloldalán található a Dandora hulladéklerakó, ahol naponta 30 teherautónyi műanyaghulladékot dobnak le. A lerakó szúnyogok, legyek és kártevők táptalaja, növelve a malária, a kolera, a hasmenéses betegségek és más betegségek kockázatát.

Elszabadult, leszakadt, megindult – ezekkel a szavakkal írta le a világajtó nagy része a Föld egyik legnagyobb jéghegyének mozgását. Az A23a névre keresztelt jéghegy közel ezermilliárd tonna tömegű és mintegy 4000 négyzetkilométer kiterjedésű. Ez a terület nagyjából megfelel Győr-Moson-Sopron és Csongrád-Csanád megye méretének, vagy épp New York háromszorosának.

Érthető tehát, ha az emberek a hírt olvasva egészen baljóslatú forgatókönyvekkel is számolnak. De mi is történt pontosan, milyen problémát okozhat a jéghegy, és mit jelent ez a klímaváltozás szempontjából? Erről kérdeztük Vincze Miklóst, a HUN-REN-ELTE MTA–ELTE Elméleti Fizikai Kutatócsoport tudományos főmunkatársát.

– Leszakadt a világ legnagyobb jéghegye az Antarktisznál – ez a mondat szerepelt a legtöbb hazai és nemzetközi hír címében. Ennek mindegyik része korrekt?

– A 4000 négyzetkilométer valóban nagyon nagynak számít. Fogalmazzunk úgy, hogy mióta műholdakkal meg tudjuk figyelni a jéghegyeket, ez a legnagyobb. Ez nem jelenti azt, hogy biztosan „a valaha volt”, de előkelő helyet foglal el a legnagyobbak között, amióta mérni tudjuk. Ezeket a mozgásokat elég nehéz megfigyelni, mert általában olyan helyen történnek, ahol senki nincs. A 70-es, 80-as évek óta van az a lehetőség, hogy az űrből rendszeresen monitorzzunk, és így meg tudjuk állapítani, mikor válnak le. Ilyen esetekben az is érdekes kérdés, hogy mi az, amit a leválás pillanatának lehet tekinteni. Ez a jéghegy már 1986-ban levált, és azóta ott maradt a Weddel-tengerben.

Általánosan elfogadott állítás, hogy olvadnak a jéghegyek, emiatt emelkedik a vízszint. Akár otthon is elvégezhetjük azonban azt az egyszerű, általános iskolás kísérletet, hogy fogunk egy vödör vizet, beledobunk egy jégdarabot, és megnézzük, hogy mi történik, miközben a víz tetején úszó jégdarab olvad. Megdöbbenve fogjuk látni, hogy nem változik a vízszint. Ennek magyarázata egyszerű: a jég sűrűsége kisebb, és úgy merül bele a vízbe, hogy pont annyi vizet szorít ki, mint amennyi bemerül belőle. Azaz, ha felolvad, a vízszint nem változik, csak jégnek a víz tetején lévő része eltűnik.

Ami ténylegesen növeli, az az a fajta jég, ami szárazföldi talapzatról olvad bele a vízbe. Klímaváltozás szempontjából tehát azok az érdekesebb jelenségek, amik a szárazföldi jégtakaró olvadásával kapcsolatosak.

– Ez akkor azt jelenti, hogy klímaváltozás szempontjából nincs mitől tartanunk?

– Sajnos nem. Az Antarktiszon leszakadt jégtakaró a közeljövőben kiszabadul a Weddel-tengerből, ami egy óriási, védett öböl, majd belekerül a legnagyobb vízhozamú, nyugatról kelet felé tartó antarktiszi cirkumpoláris áramlásba. Ott az óceáni áramlásokhoz képest iszonyatos sebességgel kezd majd sodródni kelet felé, de egyúttal észak felé is fordul majd. Ezen közben hetek, vagy talán inkább hónapok alatt teljesen felolvad majd. Mint mondtam, ez nem fogja emelni a vízszintet, mégis van egy kimérhető hatása a klímaváltozásra.

Ez egy úgynevezett pozitív visszacsatolás: ha melegszik a bolygó, megolvad a jég, csökken a fehér felület, vagyis a fényvisszaverő képesség, emiatt még jobban melegszik, és így tovább, beindul egy körforgás. Ennek a jelenségnek tehát a klíma szempontjából nem az az érdekes hatása, hogy növeli a vízszintet, hisz ezt nem teszi, hanem az úgynevezett jégalbedó-visszacsatolás – az albedó a fényvisszaverő képességet jelenti. A lényeg, hogy hiába vált már le ez a rész az összefüggő antarktiszi jégtakaróról 1986-ban, eddig az óceáni áramlások annak kedveztek, hogy ott tudjon maradni a védett öbölben. Ezek a leszakadások egyébként viszonylag gyakoriak: például idén januárban is leszakadt egy Budapest méreténél háromszor nagyobb jégtábla. Még azt sem mondanám, hogy a gyakoriságuk mostanában felgyorsult volna, és abban sem lehetünk teljesen biztosak, hogy ez a melegedés következménye, mert 40-50 évnél régebbről nincsen erről adatunk. Ilyen szempontból nagyon torzított a mérésünk.

– Tehát ami történt, annak nincs is köze a klímaváltozáshoz?

– Ezt kicsit nehezebb megmondani. Mivel a leválás 86-ban megtörtént, a Weddel-tengeren belüli áramlások a fő okai, hogy most jutott oda a helyzet, hogy a jéghegy elinduljon. Azt is meg kell jegyezni, hogy ott, délen évszak szerint is most kezd el melegedni az idő. Fogalmazhatunk úgy is, hogy mindig ilyenkor van a „szezonja” a jéghegyek leválásának. Valószínűleg így is legalább részben a klímaváltozás számlájára lehet írni a dolgot, mert tény, hogy egyre több ilyen leválást látunk az elmúlt két évtizedben. De tény az is, hogy túl rövid az adatsorunk, amiből dolgozhatunk. Az mindenesetre sokkal biztosabb, hogy érzékelhető módon visszahat a klímaváltozásra.

– Ahogy említette, ez a levált jéghegy heteken-hónapokon belül el fog olvadni. Addig okozhat még bármilyen szinten komolyabb problémát?

– Többféle gondot is okozhat. Egyrészt az olvadásával is megváltoztathatja a helyi viszonyokat, és ez például

Különösen nagy galibát tud okozni a jéghegy, ha itt nagyobb darabban, még az olvadás előtt jelenik meg. Másrészt egy hatalmas jéghegy valamennyire a hajózást is befolyásolja. Hála istennek navigáció szempontjából már jobb a helyzet, mint mondjuk 111 évvel ezelőtt, a Titanic katasztrófájának idején: minden hajó megkapja a műhold alapú update-eket, hogy hol vannak a nagyobb méretű jéghegyek. Ettől függetlenül a nagyobb jégdarabok jellemzője, hogy nem maradnak mindig ekkorák, folyamatosan feldarabolódnak, ami nem könnyíti meg a pontos helyek detektálását. Különösen azért, mert az óceáni áramlás tipikusan olyan, hogy attól, hogy két dolog egymáshoz közel belekerül a vízbe, azok nagyon másfelé tudnak elsodródni.

– Általánosan és globálisan mire figyelmeztethet az, hogy ilyen hatalmas jéghegyek elszabadulnak? Ez egy „normális” geológiai jelenség, vagy egyre több és nagyobb ilyenre számítsunk?

Az szinte véletlenszerű, hogy mekkora darabok szakadnak le, de a trend egyértelmű. Vagyis a Földnek a fehérrel borított része ez elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent. Ennek az egyik megnyilvánulása ez.

2023 novembere mérföldkő lehet a mesterséges intelligencia történetében, ugyanis a hónap elején a legnagyobb, MI-vel kapcsolatos diplomáciai eseményre került sor.

Az Egyesült Királyságban 28 ország, köztük az Egyesült Államok, európai uniós tagországok és Kína képviselői gyűltek össze, hogy megvitassák, milyen veszélyeket jelenthet az emberiségre nézve a mesterséges intelligencia. A konferencián a vezető technológiai és mesterséges intelligencia vállalatok, például az Anthropic, a Google DeepMind, az IBM, a Meta, a Microsoft, az Nvidia, az OpenAI és a Tencent vezetői is részt vettek. Ott volt Elon Musk és António Guterres, az ENSZ főtitkára is.

A találkozót III. Károly király nyitotta meg, aki videobeszédeben kijelentette, „az emberi törekvések történetében az egyik legnagyobb technológiai ugrásnak lehetünk tanúi.”

A csúcstalálkozót a történelmi jelenőségű Blechley Parkban tartották. A második világháború idején ezen a helyen működött az Egyesült Királyság fő kódfejtő intézménye. A helyszínnel Alan Turing brit matematikus előtt tisztelegtek, aki itt segített a náci Enigma kód feltörésében, 1950-ben pedig ő volt az, aki egy máig ható tudományos dolgozatban vizsgálta: „Tudnak-e gondolkodni a gépek?”

A kérdés több mint 70 évvel később aktuálisabb, mint valaha. Világosan látszik, hogy a mesterséges intelligencia-rendszerek felgyorsíthatják a betegségek diagnosztizálását, segíthetnek a klímaváltozás elleni küzdelemben és a gyártási folyamatok ésszerűsítésében, de jelentős veszélyeket is hordoznak. Tavaly a nagy nyelvi modellek meglepő, és néha már kissé ijesztő képességeket mutattak.

Az Egyesült Államok alelnöke, Kamala Harris szerint az MI jelentette kockázatoknál elég csak a deepfake képekre és videókra gondolnunk. Amikor egy nyugdíjasnak megszűnik az egészségbiztosítása egy hibás MI-algoritmus miatt, vagy egy nőt deepfake fotókkal zsarol a volt partnere, az egzisztenciális fenyegetést jelent – példálózott Harris.

A brit kormány friss jelentése pedig arra figyelmeztet, hogy a fejlett mesterséges intelligencia-rendszerek

A mesterséges intelligencia ráadásul már most bizonyítottan képes olyan dolgokra, amikről sok szakértő korábban úgy vélte, hogy csak évek múlva lehetségesek. Néhány kutató ennek alapján úgy gondolja, hogy az olyan rendszerek, amelyek képesek lemásolni az általános emberi intelligenciát, sokkal közelebb lehetnek, mint gondolnánk.

A Blechley Parkban tartott csúcstalálkozó végén kiadott nyilatkozatban a résztvevők deklarálták, hogy

„Az MI-ből eredő számos kockázat eredendően nemzetközi jellegű, ezért a legjobban nemzetközi együttműködésen keresztül lehet őket kezelni. Elhatározzuk, hogy együttműködünk az emberközpontú, megbízható és felelősségteljes mesterséges intelligencia biztosítása érdekében” - áll a dokumentumban.

Rishi Sunak, az Egyesült Királyság miniszterelnöke mérföldkőnek nevezte a nyilatkozatot. Mint mondta: a világ legnagyobb MI hatalmai egyetértettek abban, hogy sürgősen szükség van a mesterséges intelligencia kockázatainak megértésére „a gyerekeink és unokáink jövője érdekében.”

Yuval Noah Harari világhírű izraeli történész, a mesterséges intelligencia veszélyeivel is foglalkozó Sapiens könyvek szerzője a Guardiannak szintén azt mondta, a kiadott nyilatkozat „nagyon fontos előrelépés”, mivel a világ legerősebb nemzeteinek kormányai közösen fejezték ki aggodalmukat a technológiával kapcsolatban.

„Talán a legreménytelibb az, hogy nemcsak az Európai Unió, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok, hanem Kína kormánya is aláírta a nyilatkozatot. Szerintem ez nagyon pozitív jel. Globális együttműködés nélkül rendkívül nehéz, ha nem lehetetlen lenne kivédeni a mesterséges intelligencia jelentette veszélyeket” - mondta Harari.

A Nagy-Britanniában elfogadott közös nyilatkozat azonban nem határozott meg konkrét politikai célokat - hívja fel rá a figyelmet a New York Times. Csak abban állapodtak meg, hogy hat hónap múlva újra találkoznak Dél-Koreában, egy év múlva pedig Franciaországban.

„A mesterséges intelligencia különbözik az emberiség történetének minden korábbi technológiájától, mert ez az első olyan technológia, amely képes önállóan döntéseket hozni, új ötleteket hozhat létre, magától tanulhat és fejlődhet. Szinte definíció szerint rendkívül nehéz az embereknek, még a technológiát létrehozó embereknek is előre látni az összes lehetséges veszélyt.”

Harari szerint erre jó példa, hogy a kormányok most például azzal érveltek, hogy a mesterséges intelligencia segíthet új biológiai fegyvereket létrehozni. De arról senki sem beszél, mekkora kockázatokat jelenthetnek a pénzügyi világban.

„Ez az ideális terület a mesterséges intelligencia számára, mert csak adatokról van szó” – érvel Harari.

„Mi történik, ha a mesterséges intelligencia új pénzügyi eszközöket kezd létrehozni, amelyeket egyetlen ember sem érthet meg?” Harari felhívja a figyelmet, hogy a 2007–2008-as pénzügyi válságot olyan adósságinstrumentumok okozták, mint például az értékpapírosított jelzálogfedezetű kötvények (CDO), amiket kevesen értettek meg, és ezért nem szabályozták őket megfelelően.

„A mesterséges intelligencia képes olyan pénzügyi eszközök létrehozására, amelyek nagyságrendekkel összetettebbek, mint a CDO-k. És képzeljük csak el azt a helyzetet, amikor olyan pénzügyi rendszerünk van, amelyet egyetlen ember sem képes megérteni, és ezért nem is képes szabályozni” – mondta.

Az izraeli szerző szerint nem a konkrét szabályozásokra és törvényekre kell összpontosítani, hanem azokra a szabályozó intézményekre, amelyek ismerik a mesterséges intelligencia fejlesztését.

„Erőteljes szabályozó intézményeket kell létrehoznunk, amelyek képesek felismerni a felmerülő veszélyeket és reagálni rájuk annak tudatában, hogy nem tudjuk előre megjósolni az összes veszélyt és problémát, és nem tudunk előre jogszabályt alkotni ellenük. Ez legyen a fő irány, nem pedig egy nagyon hosszú és bonyolult szabályozás megírása, amely a parlamenten vagy a kongresszuson áthaladva elavulttá válhat” - mondta a Guardiannak.

Biden elnök aláírt egy végrehajtási rendeletet is. Ez előírja, hogy a legfejlettebb mesterséges intelligencia eszközöket alkalmazó vállalatok teszteljék rendszereiket, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy nem használhatóak biológiai vagy nukleáris fegyverek előállítására. A vállalatoknak jelenteniük kell a tesztek eredményeit a szövetségi kormánynak – bár az eredményeket nem kell nyilvánosságra hozni.

A rendelet felvenné a harcot a deepfake-kel is, a manipulált képek és videók ugyanis befolyásolhatják a választási eredményeket vagy becsaphatják a fogyasztókat. Javasolják a mesterséges intelligencia eszközökkel készített fényképek, videók és hangok vízjelezését, mert ez a módszer segíthet felderíteni az online tartalom eredetét.

Az amerikai elnök szerint már három másodpercnyi hangminta is elég, hogy manipulált hanganyag készüljön az MI segítségével. „Megnéztem egy ilyet” – mondta Biden. Egy olyan elnöki nyilatkozatot hoztak létre a munkatársai, ami soha nem hangzott el, és ami alkalmas lett volna egy politikai vagy nemzetbiztonsági válság kirobbantására.

Joe Biden emellett megerősítette azt az új szabályozást, amely megakadályozza, hogy Peking hozzáférjen a nagy nyelvi modellek előállításához szükséges legerősebb számítógépes chipekhez, valamint ahhoz az információtömeghez, amellyel a mesterséges intelligencia rendszereket képzik.

Jonas Tallberg professzor, aki a stockholmi egyetemen a mesterséges intelligencia szabályozásának geopolitikai következményeit vizsgálja, a Wired című magazinnak úgy fogalmazott: hatalmas a tét. Aki győztesként kerül ki az MI fegyverkezési versenyből, annak várhatóan jelentős befolyása lesz országok és térségek gazdasági versenyképességére és geopolitikai pozíciójára.