JÖVŐ
A Rovatból

Az átlagosnál 1,3 fokkal melegebb volt a május, a havi középhőmérséklet sokfelé meghaladta a 18 fokot

A hónap csapadéka országos átlagban az eddig beérkezett adatok alapján 69,6 milliméter volt, ami átlag közeli érték, ugyanis az 1991-2020 közötti évek átlaga 64,5 milliméter.


Az idei május középhőmérséklete országos átlagban 17,4 Celsius-fok volt, ami 1,3 fokkal haladja meg az 1991-2020 közötti évek átlagát - írta a HungaroMet Zrt. a honlapján hétfőn.

A májusról készített összefoglaló szerint a havi középhőmérséklet az ország középső és déli részén sokfelé meghaladta a 18 fokot, másutt síkvidéken többnyire 16-18 fok között volt, míg 15 fok alatti értéket csak a magasabb hegyeken mértek.

A hónap csapadéka országos átlagban az eddig beérkezett adatok alapján 69,6 milliméter volt, ami átlag közeli érték, ugyanis az 1991-2020 közötti évek átlaga 64,5 milliméter.

Hozzátették: a csapadék nagy része záporokból, zivatarokból hullott, emiatt kisebb területen belül is nagy különbségek alakultak ki a havi csapadékösszegekben. A szárazabb helyeken 30 milliméter alatt maradt a havi csapadék, ami többnyire az Alföldön fordult elő. A csapadékos nyugati, délnyugati országrészben viszont nagyobb területen 100 millimétert meghaladó csapadékot mértek májusban.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Klímaváltozás: egyre lassabban forog a Föld, egyre hosszabbak lesznek a napok
A folyamat hátterében a sarkvidéki jégsapkák olvadása áll. A nagy víztömegnek köszönhetően lassan változik bolygónk tömegeloszlása.


Egyre hosszabbak lesznek a napok a klímaváltozás következtében, derül ki az amerikai tudományos akadémia lapjában megjelent új tanulmányból. A jelenség hátterében a sarkvidéki jég olvadása áll, amelynek vize szétterjed a világ óceánjaiban, megváltoztatva a Föld tömegeloszlását.

Ez a folyamat lassítja a bolygó forgását, ami évente 1,33 milliszekundummal hosszabb napokat eredményez. A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy

ha az éghajlatváltozást nem sikerül megfékezni, a napok hosszának változása nagyobb lehet, mint a Holdnak a Föld forgására gyakorolt hatása.

Amennyiben az üvegházhatású gázok kibocsátása tovább növekszik, és az éghajlat tovább melegszik, a sarkvidéki jégréteg folytatódó olvadása miatt a napok hosszabbodása elérheti a 2,62 milliszekundumot egy évszázadra vonatkozóan. Ez a hatás már meghaladná a Hold 2,40 milliszekundumos befolyását.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

JÖVŐ
A Rovatból
36 fokban főhetnek az utasok - Hőmérővel teszteltük, hány fok van kánikulában a légkondi nélküli járatokon
Hiába a rengeteg ígéret, az egyre forróbb nyarak, a külföldön már halálos áldozatokat is követelő hőség - a budapesti közösségi közlekedésben még mindig nem alapfelszereltség a légkondi.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. június 21.



Egész Dél-Európában tombol a kánikula. Görögországban, ahol a múlt héten a 43 fokot is elérte a hőmérséklet, halálos áldozatai is vannak a forróságnak. Olaszországban, Bosznia-Hercegovinában és Romániában is 40 fokot mértek, de bennünket is elért az idei nyár első hőhulláma.

Budapesten tegnap, bár az eddigi nyár legforróbb napja volt, de abban biztosak lehetünk, hogy korántsem az idei év legforróbbika. Bár forró nyarak régebben is voltak, az unalomig ismételgetett klímakatasztrófa sajnos nem hitkérdés,

fel kell készülnünk az egyre hosszabb ideig tartó és forróbb hőhullámokra.

A klímaváltozás miatt ugyanis Európa az egyik leggyorsabban melegedő kontinens. 2023-ban rekordszámú extrém hőstresszes napot mértek, vagyis olyan napot, amikor a hőérzet meghaladta a 46 Celsius-fokot. Emiatt tízezrek halnak meg. A barcelonai Globális Egészségügyi Intézet szerint 2022-ben több mint 70 ezres többlethalálozást okozott Európában a hőség.

Különösen nagy veszélyben vannak a szív- és érrendszeri betegségekben, például a magas vérnyomásban szenvedők, azok, akiknek szívritmuszavarai vannak, a krónikus légzőszervi betegek, például az asztmások. De veszélyeztetettek a cukorbetegek és a vesebetegek is, valamint egyes mentális betegségekben szenvedők.

Ehhez képest a fővárosi tömegközlekedésben még mindig rengeteg az olyan járat, amin nincs légkondi. A régebbi villamosokon, a földalattin és a hármas metrón továbbra is csak „orosz klímával”, azaz lehúzott ablakokkal lehet csillapítani a felforrósodó utastér kellemetlenségeit.

Pedig már 2007 nyarán kiderült, hogy nem jó döntés ilyen járműveket vásárolni. Az akkor forgalomba álló körúti Combino villamosokat a főváros hűtőberendezések nélkül rendelte meg, takarékosságból. Végül aztán utólag, drágábban szereltették be. Az akkori főpolgármester, Demszky Gábor azt mondta, a főváros ezentúl nem vásárol légkondi nélküli közlekedési eszközöket. Aztán, amikor megkezdődött a 3-as metró szerelvényeinek „felújítása”, mégis kimaradt az orosz kocsikból a légkondicionáló. Lehetett volna, ha a kilencmilliárddal olcsóbb észt ajánlatot fogadják el a közbeszerzésen, de ekkor éppen nem volt szempont a takarékosság.

Csütörtökön egy digitális hőmérő társaságában utaztuk végig ezeket a közlekedési eszközöket, hogy kiderüljön, mennyit mutat az utastérben. Természetesen a mérések csak tájékoztató jellegűek, sok függhet attól, az adott pillanatban mennyit is mérünk. A felszíni eszközök esetén az ablakokon bejutó sugárzó hőtől éppúgy, mint a lehúzott ablakok számától. A metrón is érzékelhető hőingadozást tapasztaltunk, attól függően, hogy melyik állomáson nyitotta ki az ajtókat a szerelvény.

Jöjjenek az eredmények.

Az agglomerációból hűvös és kényelmes vasúton suhantunk be a Nyugatiba, ahonnan először a szintén (utólag és drágábban) klimatizált Combinon egy megállót utazva jutottunk el a Jászai Mari térre, ahol egy felújított Ganz csuklós villamosra szálltunk fel (23-as). A kinti 32 fokos melegből a nagy ablaktáblák simán csináltak 35,2 fokot, szerencsére a menetszél a hőérzetet enyhítette, amikor a jármű két megálló között haladt.

A Vigadó térnél átpattantunk egy földalattira, ahol egytized fokkal hűvösebb volt, nyilván nem sütött be a nap. 35,1 fok.

Ezután a Deák téren megnéztük a híres-nevezetes 3-as metrót, ahol 35,9 de 36,2 fok is volt az utazás során. Itt a „kellemesebb” érték, a cím felett látható a durvább.

Mivel a helyzet egyhamar nem változik, néhány jó tanács hőség esetére: virágboltokban is lehet kapni kis pumpás vízporlasztót, amivel a növények leveleit lehet permetezni, de ha nincs ilyen, bármi más kiürült (és alaposan kimosott) pumpás spray flakonja is megteszi. Ezt megtöltve friss vízzel, kellemesen hűsíthetjük magunkat a forró városi túrákon. Arra azért ügyeljünk, hogy mindig friss víz legyen a flakonba. Ha bejön az igazi, durva forróság, bevállalósabbak megpróbálhatják a vizes felsőt (ing, póló). A hátránya ennek a megoldásnak az, hogy

a csuromvizes ruha is maximum negyedóra alatt megszárad a tűző napon, továbbá ebben például légkondis járműre felszállni ellenjavallt.

De ha valaki nem akar hókuszpókuszolni, még mindig segíthet a nedves törlőkendő, ami gyors (és rövid) felfrissülést adhat. Persze a palack víz alapfelszereltség ebben az időben. Ha valaki veszélyeztetett állapota ellenére kénytelen útra kelni, nyugodtan iktasson be rövidebb-hosszabb betérést egy-egy üzletbe (jellemzően ezek már mind klimatizáltak), nem kell vásárolni, elég nézelődni a hűvösben.

És még valami: utunk során szerencsénk volt, a járműveken alig lézengtek. A hőérzetet jelentősen növelheti, ha ugyanezeken a klimatizálatlan járműveken zsúfoltságban vagyunk kénytelenek utazni.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Jön az emberiség következő óriási ugrása – Ezért fontos visszatérnünk a Holdra
Célegyeneséhez közelít az újabb Hold-utazás előkészítése, ami most már nem zászlók kitűzéséről szól majd, mint 50 éve, hanem arról, hogy tranzit bázist építsünk, még távolabbra induló űrutazásokhoz. Ez lehet korunk nagy ajándéka az Artemis generációnak.


Az emberiség több mint 50 év után készül visszatérni a Hold felszínére, ahol az Apollo 17 küldetése, vagyis 1972 óta nem járt ember. Addig viszont 24 és ebből 12 a felszínre is lépett (vagy éppen golfozott, mint Alan Shepard), ami miatt nem csak dicsérő szavakat, hanem kritikákat is kapnak az űrügynökségek, mondván: a saját bolygónkat sem ismerjük eléggé, úgyhogy minek annyi pénzt ölni más égitestek meglátogatásába? Fanyar, de jogos visszavágás lehetne, hogy nem azért járt többször annyi ember a Holdon, mint például a Föld legmélyebb pontján, mert utóbbira nem hajlandó senki költeni, hanem azért, mert olcsóbb elutazni az űrbe, mint lemerülni a Mariana-árokba.

Mindeközben pedig jelentős gazdasági és technológiai hatással kecsegtet.

Az ipari termelést, a kommunikációs és technológiai fejlődést, az anyagtudományt és még sok minden mást fűtő, egyre több magánvállalatot is foglalkoztató űripar hatalmas üzlet és óriási tudományos lehetőség, ami egy egész generációra pozitív hatással lehet. A sikeres űrutazások sokszor emlegetett, legközvetlenebb előnye a nemzeti büszkeség élénkítése, amivel például a HUNOR projekt létjogosultságát is indokolja a magyar állam. Nemrég biztossá vált, hogy Farkas Bertalan után több mint 40 évvel Kapu Tibor lesz a következő űrhajósunk, aki várhatóan ez év végén, vagy jövő év elején utazik a Nemzetközi Űrállomásra, arra az ISS-re, ami csak az előfutára annak, amire a NASA a Holdnál készül.

Célegyeneséhez közelít az Artemis program

A következő, embereket is szállító Hold-misszióra azóta készül a NASA, hogy Donald Trump akkori elnök 2019-ben bejelentette: Amerika 2025-ig visszatér az égitestre. Ugyanebben az évben született az Artemis Accords nemzetközi megállapodást is, ami a lunáris felszín békés felhasználására kötelezi az azt aláíró 37 államot. Csak érdekességképpen: az USA legnagyobb riválisának számító Oroszország és Kína máig nem csatlakozott a szerződéshez.

Az Artemis program valószínűleg napjaink legambiciózusabb projektje.

Nem csak nemzetközi együttműködést hozott tető alá, de még olyan, egymással piaci versenyben lévő vállalatokat is közös cél elérésére ösztönöz, mint a Holdhoz repülő Orion űrhajót gyártó Lockheed Martin és az első rakétarendszert építő Boeing vagy a rendszeres Föld-Hold közlekedéshez szükséges Starship rakétát gyártó SpaceX és a leszállóegységet tervező Blue Origin. Ezekkel a cégekkel az utóbbi pár évben mind leszerződött a NASA, hogy a következő Hold-misszió egy-egy kritikusan fontos elemét megépítsék. Az űrügynökség ezzel emberek százezreinek ad munkát, ami óriási gazdasági jelentőséggel bír, már évekkel azelőtt, hogy egyáltalán csak égi kísérőnk közelébe kerülnénk.

Mikor térhet vissza a Hold felszínére az emberiség?

A magánvállalatok által biztosított eszközök közül a legkritikusabb jelenleg az Orion, ami 2021-ben vizsgázott élesben: sikeresen elérte és kétszer megkerülte a 384 ezer kilométerre lévő Holdat, mielőtt hazatért és landolt a Csendes-óceánban. Ekkor, az ún. Artemis I küldetésen ember nem tartózkodott a fedélzeten, csupán azt próbálták ki, hogy az évekkel későbbi, már legénységgel zajló repülés során az űrhajó képes lesz-e teljesíteni az utat, majd biztonságosan visszahozni az asztronautákat. Az Artemis II misszióra, a több mint 50 éve első emberi küldetésre a tervek szerint leghamarabb 2025 szeptemberében kerül sor, amikor is az Orion négyfős legénysége Hold körüli pályára áll, de még nem száll le a felszínre. A NASA számára rendkívül fontos üzenet, hogy az Artemis II tagjai között színesbőrű és női asztronauta is lesz: Victor Glover pilótaként, Christina Koch pedig küldetésspecialistaként szolgál majd az Orionon - Reid Wiseman parancsnok és Jeremy Hansen küldetésspecialista mellett.

Ők a következő Hold-utazók

 

Mindeközben már a SpaceX is összeállított egy saját csapatot, dearMoon fantázianév alatt. Ennek tagjai főleg ismert tartalomgyártók, művészek és sportolók közül kerülnek ki, és szintén 2025-ben utazhatnak, hogy egy 6-7 napos repülés során elérjék és megkerüljék a Holdat, majd hazatérjenek. Ők annak a jelenleg még épülő – és eddig sikertelen teszteket produkáló – Starshipnek az első utasai lesznek, amelyet szintén a NASA rendelt. A SpaceX rakétája abban különbözik az Artemis programban használt, Boeing-féle űrrakétarendszertől, az SLS-től, hogy utóbbival ellentétben újrahasznosítható, ráadásul olcsóbb, erősebb és nagyobb kapacitású, ezáltal rendszeresen közlekedő teher- és személyszállító eszköz lehet a Föld és a Holdra tervezett űrállomás között – ami csak a felszíni landolást produkáló Artemis III küldetés után kezdhet épülni.

Lakható űrállomás kering majd a Hold körül

Ha az Artemis III eddig meg nem nevezett asztronautái 2026-ban elérik a Holdat az Orionnal és landolnak a Blue Origin még épülő leszállóegységével, akkor a NASA az Artemis IV küldetés keretében megkezdi egy folyamatos emberi jelenlétet biztosító, holdi űrállomás, az ún. Lunar Gateway megépítését. Ez 2028-ban készülhet el, közösen az ESÁ-val (Európai Űrügynökség), a JAXÁ-val (Japán Űrügynökség) és a Kanadai Űrügynökséggel.

A holdi űrállomás illusztrációja. Forrás: NASA

A Lunar Gateway a Nemzetközi Űrállomáshoz (ISS) hasonló módon energiaellátást és meghajtást vezérlő modulból, lakó és logisztikai modulból, valamint egy űrhajók, például a Starship fogadására alkalmas dokkból fog állni. Jelentősen kisebb lesz, mint az ISS: a 85 méter hosszú, 125 köbméteres állomás egyszerre legfeljebb négy fő fogadására lesz alkalmas, de később nyolcfősre is bővíthető. A funkciója pedig nagyon összetett lesz: egyrészt támaszpontként szolgál majd a mélyűrbe induló küldetések számára, másrészt tudományos kísérletekre és a holdi erőforrás-kitermelés kutatására lesz alkalmas.

Mit nyerhet az emberiség a holdi űrbázissal?

A Lunar Gateway utáni, távlati célok még csak ezután körvonalazódnak, viszont nagyon konkrét tervek vannak arról, hogy a Hold ásványkincseit hogyan lehetne felhasználni. Egy felszíni bázis építéséhez olyan erőforrások állhatnak rendelkezésre a lunáris felszín alatt, mint a vas, a titán, a magnézium vagy az alumínium, míg az energiaellátást a nagy mennyiségben előforduló hélium-3 izotóp biztosíthatja, hiszen ez fontos része lehet nukleáris fúziós energiatermelésnek.

A Holdon szintén bőségesen van jég, amiből víz nyerhető, például növénytermesztésre és hidrogén leválasztására. Utóbbi a bázis vagy a bányagépek villamosenergia-ellátására, kompozit építőanyagok előállítására és rakéták hajtóanyagaként is felhasználható.

Az építés és működés szempontjából önellátó, illetve Földre visszainduló űrhajókat feltankolni és akár ritkaföldfémeket is bányászni képes bázis hatalmas jelentőséggel bírhat, hiszen mélyűrbe tartó utazások tranzitállomásaként hozzájárulhat civilizációnk jelentős fejlődéséhez. A helyszínen zajló kutatások és kísérletek segíthetnek megérteni a holdi geológiát, a naprendszerünk történetét és azt is, hogy milyen módon harcolhatunk a klímaváltozással szemben.

Az Orion űrhajó első felszállása, az Artemis I küldetés keretében, 2021-ben. Fotó: NASA

A kitermelhető erőforrások persze nem csak a lunáris felszínen, hanem itthon, a Földön is komoly gazdasági előnyöket jelenthetnek, például új iparágak, munkahelyek és szakmák megteremtésével, így nagyon nem mindegy, hogy ki és milyen módon kolonizálja a Holdat. Bár nem túl megnyugtató, hogy teljes nemzetközi egyetértés nem alakult ki az égitest felhasználásával kapcsolatban és a rivalizáló országoknak nyilván más-más tervei vannak a világűrrel, kétségtelen, hogy az évtized hátralévő részében esedékes Hold-küldetések az egész világ számára jelentős technológiai előnyöket hozhatnak.

A NASA kiemeli: számára az a legfontosabb az évek óta zajló és célegyenese felé haladó Hold-programmal, hogy „a sikere megváltoztassa a világot” és létrejöjjön az új, Artemis Generáció, amelynek fiataljait egy életen át felfedezésekre inspirálják a szó szerint végtelen lehetőségek.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Visszamennek a Titanichoz - Új tengeralattjáró-típusok épülnek extrém turistáknak
Nem mindenki tanult a Titan egy éve történt katasztrófájából. További, méregdrága utazást kínáló járművek készülnek - az egyik csupa üveg, és szintén a Titanic a célállomása.


Forradalmi anyagokból és technológiákkal épült tengeralattjáróval látogatják meg újra a világ leghíresebb hajóroncsát, és az a terv, hogy az expedíciót követően a jármű turistákat is fog szállítani. A bejelentés alig egy évvel az OceanGate vállalat Titan hajójának katasztrófája után érkezett. A baleset 2023. június 18-án történt: öt ember, köztük maga Stockton Rush, a tengeralattjárót építő OceanGate vezérigazgatója, valamint Shahzada Dawood pakisztáni üzletember és a fia, Hamish Harding brit üzletember, illetve Paul-Henry Nargeolet francia Titanic-kutató vesztette életét.

A Titan egy extrém turisztikai célú mélytengeri merülőhajó volt, amivel az OceanGate a Titanic Új-Fundland partjaitól 690 kilométerre, 3800 méteres mélységben nyugvó roncsához szállított utasokat. Amikor a tragikus napon elveszítették vele a kapcsolatot és a nyomkövető jele is eltűnt a radarról, egy egész világ bízott a lehetetlenben, hogy egyszer csak a felszínre bukkannak - amire a fedélzeten tárolt, napokra elegendő oxigénmennyiség miatt látott is mikroszkopikus esélyt a világsajtó. Sajnos tévesen.

A hideg realistáknak, köztük a Mariana-árkot megjárt James Cameronnak lett igaza: a tengeralattjáró váratlan eltűnését valóban szerkezeti hiba okozta, és emiatt a jármű a másodperc törtrésze, kb. 20 ms alatt összeroppant az extrém nyomás alatt.

Így történt - animáció a Titan katasztrófájáról

A tragédia felhívta a figyelmet arra, hogy a mélytengeri felfedezések milyen komoly veszélyekkel járnak, és mennyire fontos a megfelelő technológiai felkészültség, illetve a biztonsági intézkedések betartása.

Ismét irány a Titanic - ezzel a high-tech hajóval

A Titan végzetes útja ellenére új fejezet kezdődik a Titanichoz kötődő extrém turizmus történetében: Larry Connor amerikai ingatlanmilliárdos úgy érzi, örömmel kísértené egy kicsit a szerencséjét, ezért főtámogatóként és utasként fog részt venni egy kétfős expedícióban – a kapitány Patrick Lahey mellett, aki nem más, mint a tengeralattjárókat építő Triton Submarines alapító-vezérigazgatója.

A vállalat érdemeit nem lehet elvitatni: túl vannak több sikeres vízalatti jármű megépítésén és értékesítésén (sőt, éppen készül egy újabb, kisebb rendezvényterem méretű modell), ráadásul minden elképzelhető műfajban. A vállalat egyaránt épít sekély vizekbe tervezett szabadidős, mélyebbre merülő turisztikai, akár 11 ezer méteres nyomást is kibíró mélytengeri, valamint filmes és kutatási célra szánt professzionális tengeralattjárót. Ez utóbbi kategóriába tartozik a Triton 4000/2 Abyssal Explorer, amivel a Titanic roncsát tervezik meglátogatni – egy alapos, kétéves felkészülési időszak után, valamikor 2026-ban.

A Triton 4000/2 egy 20 millió dollár (kb. 7,4 milliárd forint) értékű, mélytengeri merülésre tervezett hajó, amit a legmodernebb anyagokkal és technológiával építettek. Azt szeretnék vele bizonyítani, hogy „bár az óceán extrém erőkkel rendelkezik, élvezetes és életre szóló élményt jelenthet, ha megfelelően utazunk benne” – mondta Connor a tervezett expedíció kapcsán a The Wall Street Journalnak.

A dollármilliárdos kipróbált vállalattal állt össze a projektre, hiszen a Triton 2019-ben már járt a Titanicnál, igaz, egy korábbi konstrukció szerint épült hajóval, a 3300/5-tel. Ez mélyebbre is merült már, a Bismarck csatahajó 4650 méteren fekvő roncsához. Az, hogy Connor és Lahey nem ugyanezzel a típussal merül, jó előre jelzi a bevallott célt: egy olyan hajóval akarnak elindulni, ami egy - remélhetőleg - sikeres expedíció után nem csak szakembereket, hanem turistákat is vihet a Titanic közelébe, de az OceanGate hajótörést szenvedett eszközével ellentétben biztonságos módon.

A legkorszerűbb civil tengeralattjáró lehet

A vállalat oldalán látható adatok szerint az új hajót mintha eleve a Titanic turisztikai célú meglátogatására építették volna: a 4000/2 óriási panorámaüvegfelülettel rendelkezik és úgy tervezték, hogy akár 4000 méteres mélységet kibírjon, ami pont elég kell legyen a Titanicnál lévő extrém nyomás tűréséhez.

A világ leghíresebb roncsához látogató tengeralattjárók minden egyes négyzetcentiméterére több elefánt testsúlyával megegyező nyomás nehezedik.

Ezt kell kibírnia a Triton legújabb, 12 tonnás mélytengeri merülőhajójának, ami 4,45 méter hosszú, becsukott szárnyakkal 2,75, nyitottakkal 6 méter széles és 3 méter magas. A szerkezet jelentős részét a tengeralattjáró elejébe épített, óriási akril üvegbúra teszi ki. Ez minden korábbinál jobb kilátást eredményez: a Titan orrába eszkábált apró kabinablak például abszolút eltörpül mellette. A tengeralattjáró hat, egyenként 20 ezer lumenes LED lámpával, 500 kilogramm hasznos teherbírással, 40 kWh-s akkumulátorral, összesen nyolc 5,5 kW-os motorral és legalább 12 órás üzemidővel rendelkezik, ami bőségesen elég idő ahhoz, hogy a kapitány és utasa eljusson a Titanic roncsáig, majd egy körbenézés után vissza a felszínre. A tulajdonságai összességében ideális eszközzé teszik mélytengeri megfigyelések és kutatások végrehajtására.

A Triton 4000/2 kiforrott konstrukciónak tűnik, hiszen több hasonló jármű készült már a vállalatnál, és mindegyik nagy próbatételeket teljesített. A 3300/3-at például, amiben már ott volt a legújabb modelléhez hasonló, óriási akril búra is, főleg természetesfilmes stábok, például a Blue Planet II operatőrei használták, hiszen a méretes üvegfelület kristálytiszta, széles kilátást biztosított az utastérből. Akkora mélységbe viszont ez a hajó is ritkán merészkedik, ahol a Titanic található, szóval a cégnek jó oka van rá, hogy egy teljesen új tengeralattjáró rajtjáig hagy magának két évet a felkészülésre. A nyilvánvaló cél ugyanis az, hogy egy hatékonyabb és biztonságosabb eszköz bevezetésével vegyék át az OceanGate megüresedett helyét, ami fejenként 250 ezer dollárt kért egy-egy merülésért. Mivel a Triton hajója 5-6 helyett csak egyetlen utast tud magával vinni, az új jegyár jelentősen magasabb lehet.

Egyre több civil tengeralattjáró merül turistákkal

A Triton fentebb bemutatott hajói a legprecízebb, legnagyobb teherbírású, mélytengeri eszközök közé tartoznak, de van még jó pár civil tengeralattjáró, ami kisebb mélységekben közlekedik, természetfilmek forgatása vagy éppen turisztikai programok céljából. Néhány példa, a legsikeresebb modellek közül, amelyek napjainkban működnek.

Az Aurora-3C tengeralattjáró a SEAmagine cégtől egy két- vagy háromszemélyes jármű, amely akár 1000 méteres mélységig képes merülni. Ez a tengeralattjáró különösen népszerű a kutatók és filmesek körében, mivel kiváló látási viszonyokat és biztonságot kínál a mélytengeri felfedezésekhez. Az Aurora-3C könnyen kezelhető, robusztus és megbízható, így ideális választás a mélytengeri kutatásokhoz és expedíciókhoz.

 

A Super Falcon 3S egy, a DeepFlight által fejlesztett háromszemélyes tengeralattjáró, ami magánszemélyeknek és luxusjachtok tulajdonosainak készült. Ez az innovatív jármű repülőgép-szerű dizájnnal rendelkezik, így gyors és könnyen manőverezhető víz alatti utazást tesz lehetővé. Akár 100 méteres mélységig merülhet, és különleges kialakítása lehetővé teszi, hogy az utasok 360 fokos panorámában gyönyörködjenek a víz alatti világban.

 

A Nemo az U-Boat Worx kétszemélyes, hobbicélú tengeralattjárója, ami szintén 100 méteres mélységig merül. A legkönnyebben kezelhető magáncélú tengeralattjárók egyike, ami kis helyen elfér, így jachtokon is helytakarékos módon szállíthatják magukkal a tehetős tulajdonosok.

 

Az Atlantis Submarines Atlantis XI-ese az egyik legismertebb modell, ami kifejezetten turisztikai célra készült, hiszen óriási utasterében akár 48 személy elfér, igaz, túlságosan mélyre nem, csak 30 méterre lehet vele alámerülni a tengerben. Hawaii-on, a Karib-tengeren és Mexikó partjain szolgál belőle a legtöbb.

Link másolása
KÖVESS MINKET: