A testünkbe is bejutnak a mikroműanyagok – egy új módszerrel viszont kiszűrhetőek a vízből
Két cég közös erőfeszítései új korszakot nyithatnak a környezetvédelemben, hiszen egy növényi alapú anyagból készült bioszén alkalmazásával sikerült eltávolítaniuk az utakról lefolyó vízben található mikroműanyagokat.
A mikroműanyagok apró plasztik darabok, amelyek mérete öt milliméter alatt van. Szinte mindenhol jelen vannak a bolygón, és egyre nagyobb fenyegetést jelentenek az ökoszisztémára, valamint az emberi egészségre, hiszen bejuthatnak a szervezetünkbe étellel, itallal, sőt, belélegzett levegővel is.
Mik is pontosan a mikroműanyagok?
A mikroműanyag két fő típusa: elsődleges és a másodlagos mikroműanyagok. Előbbiek már a gyártásuk során mikroszkopikus méretűek és például a kozmetikai termékekben található mikrogyöngyökben vagy ipari csiszolóanyagokban jelennek meg, míg utóbbiak nagyobb plasztik termékek, például palackok, zacskók lebomlásából keletkeznek – szóval, nem, a lebomló dobozok és szatyrok sem jelentenek megoldást, mert tovább károsítják a környezetet, miután apró darabokra esnek szét.
Mikroműanyagokat juttatunk a természet körforgásába minden egyes plasztik termékkel, amit eldobunk, hogy aztán az UV-sugárzás, a hőmérsékletváltozás és különböző mechanikai erők hatására apró darabokra törjenek szét. A vízkészletet a kozmetikai és tisztálkodási szereink által szennyezük be plasztik részecskékkel, például akkor, amikor lemossuk magunkról a sminket, arckrémet vagy testápolót, illetve a szánkból kiöblítjük a fogkrémet.
Mikroműanyagokat okádnak a környezetbe az ipari folyamatok és a gyártás, de olyan teljesen hétköznapi tevékenységek is, mint a ruhamosás, hiszen a szintetikus textíliák mosása során szintén szabadulnak fel mikroműanyagok, amelyek a szennyvízrendszeren keresztül a természetes vizekbe jutnak.
Hol fordulnak elő a környezetben?
Mindenhol. Az óceáni és tengeri hulladék nagy része műanyag, ami idővel mikroműanyagok sokaságára bomlik. Ezek aztán a tengeráramlatokkal a világ minden tájára eljutnak, közben alaposan megfertőzve a vízi élővilágot, amiből a halászat révén élelmiszer is kerül az asztalunkra, hogy apró plasztik részecskékkel (meg nehézfémekkel, de ez másik lapra tartozik) együtt magunkba tömjük vagy sótalanított víz formájában megigyuk.
A szemcsék persze az édesvízi rendszereket sem kímélik: a folyók, tavak és patakok szintén jelentős mikroműanyag-szennyezést tartalmaznak, nem beszélve a termőtalajról, amelybe mezőgazdasági tevékenységek során használt műtrágyák vagy szennyvíziszapok révén ugyanúgy belekerülhetnek, mint más emberi tevékenységek, akár a közlekedés által.
Hasonló a helyzet a hulladékkezelés terén, hiszen az elégtelen gyakorlatok és az illegális szemétlerakás szintén hozzájárul a mikroműanyag-szennyezés terjedéséhez, nem beszélve a légszennyezésről, ami például autógumik kopása során keletkező részecskék formájában juttat plasztikdarabokat a levegőbe, illetve az utakra – ahonnan a csapadék az elvezető csatornába, onnan pedig a természetbe mossa ki őket.
Itt jön a képbe a két fent írt vállalat forradalmi eredménye, amivel az autóutakról lefolyó vízből már most képesek kiszűrni a mikroműanyagokat, és a technológia jó eséllyel egy sor más területen is alkalmazható lenne, a szennyvízkezeléstől az ivóvízhálózatokon át a mezőgazdaságig.
Van remény a mikroműanyagok ellen – a neve: bioszén
A Nagy-Britanniában működő TerrAffix és Kier a Swansea Egyetem laboratóriumában végezte el a bioszén alapú szűrőrendszere első kísérleteit – írja közleményben a két vállalat anyacége. A tesztek során kiderült, hogy az utakról levezetett vízben, amit az új technológiával szűrtek meg, egyáltalán nem voltak kimutatható mikroműanyagok. A munka következő fázisa az, hogy a vállalatok megvizsgálják a megoldás hosszú távú hatékonyságát, élesben, a Londontól nyugatra, Cirencester és Gloucester között húzódó A417-es autópályán.
A brit autópálya-hálózat egyik szakaszán hamarosan megkezdik a mikroműanyag kiszűrését. Fotó: RSK GroupA két vállalatnak nem ez az első jelentős, fenntarthatóságot erősítő eredménye: 2023 júniusában például kiadtak egy megvalósíthatósági tanulmányt annak vizsgálatára, hogy hogyan lehetne az autópálya-projektek során eltávolított növényzetet biomasszaként, helyben újrahasznosítani, úgy, hogy már ott elkészíthető legyen a szűrőrendszerhez szükséges bioszén filter.
Mark Smith, a TerrAffix ügyvezető igazgatója a mikroműanyagokat szűrő technológiáról elmondta: „cégünk tisztában volt azzal, hogy a mikroműanyagok mekkora károkat okoznak a környezetben az utakról lefolyó felszíni víz révén, és szerettük volna közös szakértelmünket felhasználni egy megoldás kidolgozására. A bioszén alkalmazásával nemcsak a szén-dioxid-kibocsátást csökkenthetjük, hanem egy másik, ugyanolyan fontos környezeti kihívásra is megoldást találhatunk. Most, hogy a laboratóriumi tesztek sikeresen igazolták a mikroműanyagok eltávolításának hatékonyságát, izgatottan várjuk, hogy a terepen is bizonyíthassuk az eljárást.”
Matt Tompsett, a Kier közlekedési részlegének környezetvédelmi és fenntarthatósági vezetője hozzátette: „évek óta tudjuk, hogy az autópálya-hálózatok rejtett mikroplasztikus hatásai komoly problémát jelentenek. Azóta is folyamatosan felhívjuk a figyelmet erre a problémára, és tudjuk, hogy megoldást kell találni rá. Olyan megoldásra törekedtünk, ami nagy léptékben alkalmazható az autópálya-csatornarendszerekben. Bár reménykedtem abban, hogy a bioszén hatékony lesz a szennyezés eltávolításában, az a tény, hogy a szűrés után egyáltalán nem volt a vízben kimutatható mikroműanyag, fantasztikus eredmény.”
Hogyan tűntetik el a mikroműanyagok poros nyomát is?
A laboratóriumi kísérletekhez olyan mikroműanyag-oldatot használtak, ami tökéletesen szimulálja az autópályák csapadékvízének összetételét. A folyadékot öt vízoszlopon engedték keresztül, három különböző módon: minden alkalommal más-más szűrőkő/bioszén filtert használva. A teszt során napi három alkalommal engedték át a vizet a szűrökön, két héten keresztül. Az oldat mennyiségét egyébként szintén a való életből származó példa alapján, Délkelet-Anglia legmagasabb napi csapadékértékeinek átlaga szerint számolták ki, és a lehető legnagyobb mintát vették alapul, a 2000-2018 közötti időszak valós csapadékviszonyait szimulálva.
A kísérletek kimutatták: a mikroműanyagokkal életszerű mennyiségben dúsított oldat már a legalacsonyabb hatékonyságú szűrőn átfolyatva sem tartalmazott mikroműanyagot, ami nagyon ígéretes képet fest a bioszén alkalmazása számára: az eszköz ezek szerint soha nem látott eredménnyel képes a csapadékvíz mikroműanyag-tartalmának eltávolítására, ezáltal a környezetszennyezés jelentős csökkentésére.
Ez a projekt kiváló példa lehet arra, hogy az új, de ismert technológiákkal létrehozott szűrő egy sor már alkalmazási területen megjelenjen – mindenhol, ahol a mikroműanyagok a környezetet vagy az emberi egészséget fenyegetik.
Mi lesz, ha nem teszünk semmit a mikroműanyagok ellen?
Az, hogy a plasztikszennyezés ellen globális szinten küzdeni kell, teljesen egyértelmű, hiszen már ma is beláthatatlan következményei vannak a mikroműanyagok terjedésének. A súlyos következmények egyike az, hogy számtalan állatfaj tévesztheti össze őket valódi táplálékkal, ami azt eredményezi, hogy a műanyag felhalmozódik a szervezetükben és elpusztulnak.
Ha mindez nem lenne elég: a mikroműanyagokkal szennyezett víz és talaj hosszú távon csökkenti a mezőgazdasági termelékenységet és növeli a víztisztítás költségeit.
A mikroműanyag problémája mindezek ismeretében az egyik legnagyobb globális kihívássá vált az utóbbi évtizedekben, és mára azonnali, hatékony beavatkozást igényel, mind a környezetvédelem, mind a hulladékgazdálkodás, mind pedig az ipari gyakorlatok terén. Az új technológiák és kutatások – köztük a bioszén szűrőrendszerben történő alkalmazása – reményt adnak arra, hogy hatékony megoldásokat találunk ezeknek az apró, gyakran láthatatlan, de annál veszélyesebb szennyezőanyagoknak az eltávolítására.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
Fotó: Farasis Energy
A CeraCharge apró akkumulátor, mégis százszoros energiasűrűséggel bír. Fotó: TDK
