hirdetés

JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Eltűnhet az európai poszméh fajok 40%-a a következő 30-40 évben, de mi is tehetünk ellene

Már az is sokat segíthet, ha fűszernövényeket vagy virágokat ültetünk az erkélyen - mondja Kovács-Hostyánszki Anikóval, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.
Pörös Izabella cikke, forrás: Pixabay - szmo.hu
2021. április 02.

hirdetés

Globális probléma, hogy Földünkön csökken a beporzók száma, amelyekre szüksége van a növényközösségeknek, valamint az embernek az élethez és a változó környezeti körülmények között való túléléshez.

A különböző növények különböző beporzókat igényelnek. A beporzó rovaroknak fontos tagjai a méhek, a zengőlegyek, a nappali és éjszakai lepkék, a darazsak, bogarak és még sorolhatnánk. A méhek az utódaikat is a virágokról gyűjtött virágporral és nektárral etetik, így az evolúció során az ő életük fonódott leginkább össze a virágokkal, a növények beporzásával. Csoportjukba pedig mind a mézelő-, mind a vadméhek beletartoznak.

Jelenleg az európai méh- és lepkefajoknak a 9%-a veszélyeztetett, egyes országokban pedig a beporzó vadméh fajok 50%-a mutat csökkenő tendenciát. Ha ezt a folyamatot nem állítjuk meg, akkor ezek a fajok el fognak tűnni.

A beporzás nem kizárólag a gyümölcsök szempontjából nélkülözhetetlen. És kifejezetten fontos, hogy ne kizárólag a háziméheket óvjuk, hiszen a vad beporzó közösségekre ugyanolyan szükség van.

"A szárazföldi ökoszisztémák alapját olyan növényközösségek alkotják, mely fajok jelentős része rovarbeporzású. Azok a táplálékláncok, amelyek ezekre épülnek, vagy az ökológiai folyamatok, amelyek ezekben a növényi közösségekben működnek, nem tudják nélkülözni ezeket a beporzási folyamatokat, így rá kell döbbennünk arra, hogy ez egy esszenciális alapeleme a mindennapi életünknek" - mondta a Szeretlek Magyarországnak Kovács-Hostyánszki Anikó, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.

Egyes növények persze nem igénylik, hogy állatok közreműködjenek a beporzásukban, ilyenek például a gabonafélék, a kukorica, fűfélék. Amikért azonban aggódni kell, mert szükségük van beporzó rovarokra az optimális termés- és magképzéshez, azok például a gyümölcsfák, számos termesztett zöldségféle, a termesztett növények mintegy háromnegyede és a vadon élő zárvatermő virágos növények nagy hányada. Az almafák például keresztbeporzásúak, minden fajtának megvannak a porzófajtái, amelynek a virágpora szükséges a terméshozáshoz, és amely virágpor átviteléhez elengedhetetlenek a beporzó rovarok.

hirdetés

A beporzók csökkenésének hátterében több tényező áll. "Ami talán a legfontosabb, hogy nekik is táplálékra van szükségük, ami megfelelő virágforrást jelent. Ha ez nem elérhető az adott beporzó faj aktivitási időszakában (ami sokszor csupán néhány hét), akkor az a faj nem tud megfelelő táplálékot gyűjteni sem saját magának, sem az utódainak a méhek esetében. Ezáltal pedig csökken a számuk, szélsőséges esetben az adott beporzó faj előbb-utóbb eltűnik" - mondja Kovács-Hostyánszki Anikó.

A beporzók számára táplálékot biztosító vadvirágos területek száma folyamatosan csökken.

Itt nemcsak a vadvirágos rétekre, hanem akár a csatornaszegélyekre, erdőszélekre, útszegélyekre, virágos cserjefajokból álló sövényekre is gondolhatunk, az is mind-mind lehet virágos.

"Ezek azok az élőhelyek, amik egyben fészkelőhelyet is nyújtanak. Akár egy bolygatatlan talaj, vagy egyes fajok számára a növények szára is jelenthet fészkelőhelyet. A lakott vagy ipari területek növelésével csökken az élőlények változatossága, ezért kiemelten fontosak a természetközeli élőhelyek, akár egy mezsgye, akár egy nagyobb kiterjedésű gyep formájában. Amennyiben ez nem marad meg, akkor gond van."

A beépített területek mellett károsak a vegyszerek is, de a klímaváltozási folyamat is hatással van a beporzókra. Amikor ugyanis változik a növények virágzási ideje, akkor változnak a beporzók számára elérhető források is, valamint általánosságban az elterjedési területük is.

Kovács-Hostyánszki Anikó szerint egyes fajoknak a felmelegedés az elterjedési területük északabbra tolódását eredményezi, de az időjárás szélsőséges változásait egy adott ponton túl nem tudják tolerálni.

"Például a következő 30-40 évben az európai poszméh fajok 40%-a tűnhet el. Részben ez a mediterrán régióban jelenthet egy jelentős csökkenést, de az északi területeken már most is látszik, hogy változnak a beporzó közösségek."

Van, ahol úgy próbálják megoldani a problémát, hogy anyagi támogatást kap az a gazda, aki virágsávokat telepít.

"A szántóföld szegélyzónájában virágmagok elvetése költségekkel jár, de meg is térülhet. Ezzel veszít a területének szélén néhány métert, ahova nem veti az általa termesztett növényt, viszont ha ez olyan növény, aminek szüksége van beporzásra, akkor ez meg is térül, hiszen több beporzót vonz a területére, ami magasabb termésátlagot eredményezhet. Erre is vannak már kutatási eredmények. Egyes nyugat-európai országokban ennek már jobban megalapozott a gyakorlata. Tartani kell ebbe az irányba" - magyarázza Kovács-Hostyánszki Anikó.

Vadvirágokra és virágforrásokra a háziméheknek is szükségük van tavasztól őszig. Ez a folyamat tehát a méhészeket is ugyanúgy érinti.

A természetközeli élőhelyek és a vadvirágok megtartása és telepítése mindenkinek közös érdeke, és tehetünk is érte.

"Bárki otthon a saját kertjében vagy az erkélyén ültethet virágokat, vagy biztosíthat fészkelőhelyeket a beporzóknak, ezzel is sokat segítve az előrelépésben. Képzeljük el, ha mindenkinek az erkélyén virágok lennének, az mekkora virágmennyiséget jelent egy lecsupaszított betonfelülethez képest."

Ültetéskor elsősorban őshonos fajokban gondolkodjunk, de lakott területen egyes dísznövények is kiváló virágpor- és nektár-források lehetnek. A beporzók kedvelik a fűszernövényeket is, így például a kakukkfű, a rozmaring vagy a levendula ültetésével duplán jól járunk. Ha kora tavasztól késő őszig biztosítunk különböző időben nyíló virágokat, akkor egyaránt tudunk táplálékot nyújtani az év eltérő időszakaiban aktív beporzó fajoknak.

"Alternatív megoldásként az embereknek mindig beugrik a kínai kézi beporzásos fotó" - mondja Kovács-Hostyánszki Anikó. "A nyolcvanas évekre Szecsuán tartományban a több évtizedes intenzív vegyszerhasználat és a természetközeli élőhelyek eltűnése, művelésbe vonása következtében nagyon megfogyatkozott a beporzók száma. Évente a gyümölcsösökben 8-10 alkalommal permeteztek. Magas gazdasági értéke volt a gyümölcsöknek, viszont beporzók nélkül elég nagy bajban voltak."

Ebben a tartományban a megoldást a kézi beporzás jelentette, ami szó szerint azt jelenti, hogy leveszik az egyik fáról a virágport majd kis tégelyben átviszik a másikhoz és tisztított formában kis ecsetekkel felviszik azt, ami hatalmas munkát jelent.

Napjainkban van példa különféle robotméhek bevetésére, illetve drónos beporzásokra is.

Ilyen az Izraelben alkalmazott megoldás is. "Földön közlekedő tornyok a gyümölcsfák között vonulnak és ebből permeteződik a virágpor a virágokra. Valamint Amerikában létezik ennek a levegőben szálló verziója is, amelynek előnye lehet például a mandulaültetvények esetében, hogy a tavaszi hideg időjárás nem akadályozza a munkában a drónokat, a beporzó rovarokkal ellentétben."

A ötletek tárháza egyre bővül. Poszméheket is lehet már kapni dobozban. Kolóniáikat az üvegházi paradicsomtermesztésben alkalmazzák széles körben. Azon kívül azonban, hogy jelenleg az emberiségnek szüksége van a beporzó rovarok csoportjára, nagyon fontos, hogy akármilyen helyettesítő megoldás is születik, nem szabad a könnyebb utat választanunk, és hátradőlnünk. A biodiverzitás szempontjából a komplex egység szerves részeként kell a beporzókra tekinteni, így mindenki közös érdeke megállítani csökkenésüket.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
JÖVŐ

Hazai véradók vérében már megtalálták a krími-kongói vérzéses láz vírusának nyomait

A veszélyes betegséget a Hyalomma kullancsok terjesztik, amelyek a klímaváltozás miatt jelentek meg Magyarországon.
Pörös Izabella cikke, Címlapkép: Adam Cuerden, Wikipedia - szmo.hu
2021. május 07.

hirdetés

Hazai kutatók már rágcsálókban illetve mezei nyulakban is kimutatták a Hyalomma kullancsok által terjesztett krími-kongói vérzéses láz ellenanyagának jelenlétét. "Gyanítjuk, hogy jelen van, de nem tudjuk hol és milyen mennyiségben." Az Ökológiai Kutatóközpont citizen science lakossági felhívást tett közzé, amelyhez mindenki csatlakozhat, aki kullancsot talál.

"Amikről fel lehet őket ismerni, az egyrészt az, hogy nagyobbak, mint az összes Magyarországon előforduló kullancs. A kifejlett példány még vérszívás előtt körülbelül dinnyemag méretű. Másrészt a testükkel megegyező hosszú lábaik csíkos mintázatúak, ami megkülönbözteti az itthon előforduló kullancsoktól." - magyarázza Földvári Gábor, az Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének tudományos főmunkatársa.

A Hyalomma kullancs nem őshonos faj nálunk, elsősorban trópusi, szubtrópusi illetve mediterrán országokban fordulnak elő. Hazánkba vándormadarak hurcolhatják be őket.

Az itt ragadó kullancsok képesek több generáción keresztül is fenntartani a vírus kórokozóját. "Az enyhébb telek miatt ezek az egyébként melegebb éghajlathoz alkalmazkodott fajok itt a mi égövünkön is meg tudnak maradni, túlélik a telet, sőt akár még szaporodni is képesek lehetnek." Csehországban, Ausztriában, de itthon is figyeltek már meg felnőtt példányokat.

A kullancsoknak három életszakaszuk van: lárva, nimfa és felnőttkor. Egy egyednek akár több ezer utódja is születhet, a lárvák pedig már hordozhatják a fertőzést.

Kifejlett példányként azért veszélyesek, mert ekkor tudják megfertőzni az embereket és a háziállatokat. A Hyalomma fajok más kórokozókat képesek hordozni és terjeszteni, mint a hazánkban őshonos fajok. Az egyik ilyen kórokozó a krími-kongói vérzéses láz vírusa, amelynek nemcsak a neve ijesztő. Külső és belső vérzéseket okozhat, halálozási aránya pedig magas.

hirdetés
Elsősorban azok veszélyeztetettek, akik állatgazdákodás közelében dolgoznak. A szarvasmarhán, kecskén, juhon keresztül az ember is fertőzötté válhat.

"Amikor egy hentes feldolgozza a fertőzött állat húsát és van egy sérülés például a kezén, amit akár még észre sem vesz, akkor ott be tud jutni ez a kórokozó." - mondja Földvári Gábor.

Jó hír azonban, hogy a legijesztőbb parazita, csakúgy, mint a vírus és a baktérium sem fertőzőképes, hogyha a hús meg van rendesen sütve-főzve. De a fagyasztás is el tudja pusztítani a kórokozókat. A nyers hús fogyasztása azonban komoly rizikó lehet.

"Egy közelmúltban napvilágot látott vizsgálati eredmény szerint hazai véradók vérében is találtak olyat, akinek vérében ott volt az ellenanyag. Tehát pár ember már találkozott a vírussal."

"Ezért feltételezhetjük, hogy valamilyen formában valamilyen rezervoár állatban, fenntartó gazdában jelen lehet ez a vírus. Ezért fontos tudnunk, hogy a fő terjesztő vektora, a Hyalomma kullancsok hol és milyen gyakorisággal fordulnak elő."

Az, hogy ez a faj kifejezetten alkalmas ennek a kórokozónak a terjesztésére, annak köszönhető, hogy a vektorállat, jelen esetben a Hyalomma kullancs elterjedt volt ott, ahol ez a vírus jelen volt. Évezredek alatt hozzáidomult a vírus a gazdaállathoz, vagyis specializálódott ehhez a kullancs csoporthoz.

A kullancsoknak ezen típusa sokkal kevésbé érzékeny a száraz időjárásra, mint a közönséges kullancs. A hideg megállítaná a terjedésüket, de a klímaváltozásnak köszönhető egyre melegedő telek valószínűleg lehetővé teszik majd számukra az áttelelést.

Ha valakit megcsíp egy kullancs, azt célszerű 1-2 órán belül eltávolítani, hiszen akkor még jó eséllyel nem fertőzött meg bennünket. Testét épségben tartva egyszerűen húzzuk ki magunkból, akár egy csipesszel, majd fertőtlenítsük le a kezünket.

"A csípés időtartama az nagyon meghatározó. Sokszor azért nehéz eltávolítani egy kullancsot, mert a kullancsok szájszerve fogazott, plusz még egy cement jellegű anyagot is termelnek, ami gyakorlatilag bebetonozza őket. Ne féljünk megfogni. Egy határozott mozdulattal egyszerűen ki kell húzni." - tanácsolja Földvári Gábor.

Sokan aggódnak, hogy mi történik, ha beleszakad a szájszerv a bőrbe, de a szakemberek azt mondják, hogy az olyan, mintha tüske menne bőrünkbe: helyileg begyulladhat, de abból kórokozó fertőzés már nem lesz.

Az Ökológiai Kutatóintézet a kullancsfigyelo.hu weboldalon osztja meg azon információkat, melyek segítségével bekapcsolódhatunk a kullancsgyűjtésbe.

"Azt kérjük, hogy fotózzák le, majd rakják el a kullancsot egy zárható helyre, például gyógyszeres tégelybe. A [email protected] email címre várjuk a képeket, hogy be tudjuk azonosítani a kullancsokat fajuk szerint. Amennyiben Hyalomma kullancsot találtak, akkor kimegyünk a helyszínre és próbálunk példányokat gyűjteni mi magunk is a további vizsgálatokhoz. Tervezünk a Pécsi Nemzeti Virológiai Laboratóriummal együttműködve krími-kongói vérzéses láz vizsgálatot is. Ha pedig nem ez a típus a gyűjtött kullancs, akkor is fontos, hogy a többi kullancsfaj elterjedéséről is többet tudjunk meg."

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
JÖVŐ

Sokkolta a felfedezés a Harvard kutatóit: súlyosan alábecsülték a jégolvadás miatti tengerszint-emelkedést

Az eddigi becsléseknél lényegesen drámaibb eredményre jutottak, amelynek első hatásai évtizedek múlva már érezhetőek lesznek.
MTI, Fotó: illusztráció, forrása: Pixabay - szmo.hu
2021. május 03.

hirdetés

A Harvard Egyetem kutatói szerint az eddigi kutatások jelentősen alábecsülték a nyugat-antarktiszi jégmező összeomlásával járó globális tengerszint-emelkedés mértékét.

A Science Advances című tudományos folyóiratban az úgynevezett vízexpulzió mechanizmus (water expulsion mechanism) nevű folyamatot vizsgáló mérések eredményeit mutatták be.

Ez akkor következik be, amikor a szilárd kőzetalap, amelyen a nyugat-antarktiszi jégmező fekszik, felfelé emelkedik annak hatására, hogy csökken a jégtakaró súlya az olvadás miatt. Mivel a kőzet a tengerszint alatt van, amikor megemelkedik, a vizet a környező területekről is az óceánba nyomja, ezzel még jobban megemeli a globális tengerszintet

- olvasható az egyetem közleményében, amelyet a PhysOrg.com tudományos-ismeretterjesztő portál ismertetett.

Az eddigi becslések szerint ha a nyugat-antarktiszi jégmező összeomlik,

a globális tengerszint-emelkedés mértéke 3,2 méter is lehet. "Kimutattuk, hogy a mechanizmus további egy métert, vagyis 30 százalékot ad ehhez"

- mondta Evelyn Powell, a vizsgálatban részt vevő kutató.

hirdetés
"A hatás nagysága sokkolt minket"

- mondta Linda Pan, a Harvard Egyetem kutató-hallgatója. A kutató szerint a korábbi tanulmányok, amelyek figyelembe vették a mechanizmust, következmények nélkülinek értékelték azt.

Az egyméteres plusz emelkedés a kutatók szerint ezer éven belül következhet be, az első hatások azonban nem csak évszázadok múltán lesznek érezhetők. Pan és Powell szimulációi szerint már a mostani évszázad végére 20 centiméterrel emelheti a mechanizmus a jégtakaró olvadásával már emelkedő vízszintet.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ

Itt a jövő: úgy repkednek jetpackkel az angol haditengerészek, mint a Vasember

10 percig gond nélkül a levegőben tartja viselőjét a sugárhajtású hátizsák.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. május 04.

hirdetés

A La Manche-csatornánál tesztelte a vadonatúj jetpackeket a brit haditengerészet, írja a Daily Star. A sugárhajtású hátizsákokkal repkedő tengerészgyalogosokról látványos videó is készült.

A hivatalosan Jet Suit, vagyis repülő ruha névre keresztelt futurisztikus eszköz a Gravity Industries fejlesztése. A jetpack közel 137 km/h sebességgel is képes haladni, és nagyjából 10 percig lehet vele a levegőben tartózkodni.

A cég honlapján megjelent videóban látható, ahogy egy csónakból indulva pillanatok alatt eléri a hajót a katona, és gond nélkül landol a fedélzeten. A gyakorlat során később a manővert fegyverrel is megismétlik.

A Gravity Industries a hadsereg mellett a mentőszolgálatoknak is segítséget nyújt a speciális repülő ruhával, hogy a legeldugottabb helyekre is könnyen eljuthasson az orvosi segítség.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Élő izomszövetekkel felruházott harci robotokon dolgoznak az Egyesült Államokban

Az amerikai hadsereg olyan robotokat szeretne létrehozni, amelyek sokkal könnyebben alkalmazkodnak a változó körülményekhez. A természetből lesnének el ötleteket.
Címlapkép: U.S. Air Force - szmo.hu
2021. május 05.

hirdetés

Ha gép és ember fúziójáról van szó, a képzeletnek nincsen határa. És bár a biohibrid robotika útjait még csak laboratóriumi körülmények között keresik, az elképzelés már ebben a stádiumban is meglehetősen nyugtalanító.

Aligha meglepő, hogy katonai fejlesztésről van szó. Az amerikai hadsereg kutatólaboratóriumának (Army Research Laboratory) tudósai olyan fürge robotok gyártását készítik elő, amelyek valóságos élőlényekként mozognának.

Ennek egyik módja gépek és szerves izomszövetek vagy sejtek egybeolvasztása.

Az ezzel kapcsolatos első elméleti publikációk az ezredfordulón láttak napvilágot, és a tudományos kutatások egy évtizeddel ezelőtt kezdődtek. A kísérletek egyik résztvevője, dr. Dean Culver eredetileg gépészmérnöknek tanult, de egyetemistaként elkezdett érdeklődni az izmok működése, az élő szervezetek energiatárolása, és annak mozgássá való átalakítása iránt.

Ezekre a kérdésekre keresi a választ immár négy éve, miközben robotok fejlesztésén dolgozik. Célja, hogy a jövőben a mérnökök hosszú életű, ellenálló gépeket gyártsanak, vagyis az eszközök olyan tulajdonságokkal rendelkezzenek, amint amilyenekkel a biológiai rendszerek – írja a Nextgov.

Az amerikai hadsereg jelenlegi robotjai általában négykerekűek, legfeljebb fél méter magasak, és úgy 5 km/óra sebességgel képesek haladni. A kutatók jelenleg azon dolgoznak, hogy a kerekeket valami hatékonyabbra cseréljék, és az akkumulátorokat is kiváltsák.

hirdetés

„Vegyünk egy vadon élő farkast példának: a súlya ugyanannyi, mint a robotoké, de sokkal nagyobb súlyt képes elhúzni, akár több száz kilométert is képes megtenni evés nélkül, pihen egy kicsit és másnap kezdi elölről” – mondja Culver, jelezve, milyen óriási teljesítménybeli különbség van közöttük.

„Ha fel tudnánk ruházni a robotokat azokkal a képességekkel, amikkel egy farkas rendelkezik, a természetből ellesett működési elvekre alapozva hosszú küldetésekre is be lehetne vetni őket, és hatalmasat lépnénk előre.”

Az alapötlet tehát az, hogy olyan összehúzódásra képes mozgatókat alkalmazzanak, mint az izmok, és az így keletkező kémiai energiát párosítsák az akkumulátorokkal.

VIDEÓ: így képzelik a jövőt az amerikai hadsereg kutatói

Culver szerint az izomszövetek felépítésének igazi előnye, hogy mozgássá alakítják át az energiát, és ezzel képessé teszik az alkalmazkodásra az izomzatot.

Egy mai négylábú csúcsrobot képes keresztülfutni egy sima terepen, de ha ez a felület göröngyös vagy kavicsos, és a gépbe ez nincs betáplálva, már nehézségei támadhatnak. Mindez a gép meghajtó rendszerének merevségéből is adódik. A motorjai nincsenek felkészítve a váratlan helyzetekre. Ellentétben az emberrel, aki ha például futás közben belelép egy gödörbe, a láb rögtön üzenetet küld az agynak, és az egész test reagál. Az alkalmazkodást megkönnyíti az izmok és inak hajlékonysága is.

Éppen erre lenne szüksége a robotoknak is, mondja Culver, mivel a hadseregben rendszeresített robotok többnyire ismeretlen és előreláthatatlan körülmények között mozognak.

Az ARL még nem tart ott, hogy kész biohibrid robotokat gyártson. De már megvan az az elképzelés, hogy a szilárd felülethez kapcsolt izomszövetet elektromos impulzusokkal vagy kémiai úton mozgásba hozzák, és ezáltal úgy működhetne, mint egy rugó, amely tetszés szerint összenyomható vagy széthúzható. Most különböző állatok izomszöveteit vizsgálják laboratóriumi körülmények között.

Ahhoz azonban, hogy a technológia működjön, sokkal többet kell megtudni arról, hogyan működnek az izomszövetek, és hogyan lehet integrálni őket egy olyan rendszerbe, amely elektromos impulzusokat ad nekik – mondta a kutató.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: