Szerdán helyezték végső nyugalomra Koós Jánost a Farkasréti temetőben. A táncdalénekes-parodista-színész március 2-án hunyt el 81 évesen, rövid betegség után.
Rengetegen vettek részt a temetésen, többek közt Koós János pályatársai és barátai is, akik meghatóan beszéltek az elhunytról. Szerednyey Béla például egy nagyon megható beszédet mondott a szertartáson, de mások is szép szavakkal emlékeztek meg a művészről az RTL Híradónak adott nyilatkozataikban.
Zalatnay Sarolta azt mondta, szerinte Koós Jánosnak teljes élete volt, mert szerette őt a Jóisten. Felidézte, hogy az énekes "mindig csak azt mondta, hogy röhögjünk", akármi van.
"Amíg van humorunk és ki tudjuk saját magunkat parodizálni, addig olyan nagy baj nincsen"
- emlékezett Koós János szavaira.
Fásy Ádám elmondta, hogy nemrég még közösen lépett fel Koós Jánossal egy Szenes Iván emlékkoncerten.
"Nagyon jószívű ember volt, egy mindenkit tisztelő, mindenkit megbecsülő és mindenkit elismerő ember. Nagy hiány ez nekünk."
Poór Péter barátként tekintett Koós Jánosra, akiről így emlékezett meg:
"Egy végtelenül nagyszerű, szórakoztató egyéniség volt, nemcsak a színpadon, hanem a magánéletben is. Egy önzetlen, segítő jóbarát volt, akinek én nagyon sokat köszönhettem."
A temetésről készült bővebb riport:
A közelgő brit választások kapcsán készített riportot a BBC stábja Grimsbyben, amikor Rachel Finn kiürítette zsebeit. A 39 éves nő négy kétpennys és hat egypennys érmét helyezett az asztalra, vagyis összesen 14 pennyt (kb. 55 forint), majd közölte:
"Ez minden pénzünk."
A szívszorító jelent rögtön az összeállítás elején látható ebben a videóban:
A riportot szerdán adta le a BBC, rögtön utána egy nő adománygyűjtő oldalt indított Rachelnek és fiának, ahol a cikk írásának pillanatáig közel 2000 adakozótól több, mint 29 ezer font (11 millió forint) gyűlt össze.
A megtört nő még október elején lett hajléktalan, amikor súlyos depressziója miatt többhavi bérleti díjjal maradt el, írja a Metro. Azóta egy ideiglenes szálláson él fiával. Azt mondja, hogy csak a gyereke tartja életben. Élete egyetlen célja pillanatnyilag az, hogy a 18 éves fiú feje felett tető legyen és mindig legyen étel az asztalon.
Rachel megdöbbent, hogy milyen sok idegen szeretne segíteni rajta. Azt kérte, hogy a pénzt ne neki, hanem a Rock Alapítványnak küldjék, akik majd az összegből nemcsak neki, hanem másoknak is segítenek lakhatásban és élelmiszerek beszerzésében.
"Nem vagyok hozzászokva, hogy számomra ismeretlen emberek próbálnak segíteni rajtam. Kell egy kis idő, amíg feldolgozom, ami velem történik" - mondta a végletekig meghatódott nő.
Megható történetet tett közzé a BKV Facebookon: egy sofőr sietett egy elveszett kisfiú segítségére.
A bejegyzésben azt írják:
"November 14-én járművezetőnk megtalált egy elveszett kisgyermeket, akit épségben visszajuttatott szüleihez."
A 156-os busz vezetője azt mondta, hogy a Dániel úton várakozott egy gyerek. A sofőr odament érdeklődni, így azonosította a keresett gyermeket. Ezután a kicsit felszállította a buszra és addig vele volt, amíg szülei nem jelentkeztek. Közben a busz forgalomban maradt.
Fonyódi József buszvezető a következőt mondta el a történtekkel kapcsolatban:
"A FUTÁR-on jött egy üzenet, hogy egy eltűnt gyermeket keresnek, és segítséget kérnek, valamint jelzést, hogy ha valaki látta.
Folytattam az utamat és rá egy órára a 156-os busz Dániel úti végállomásánál felfigyeltem egy kisfiúra, aki egyedül állt egy kapualjban.
Leszálltam az autóbuszról és kérdezgettem, hogy miért van egyedül, mire vár, erre elmondta, hogy az anyukájával szeretne/kellene találkoznia.
Azon a helyen ahol állt, egy jóga-terem van, ahova az anyukája szokott járni. Megkérdeztem tőle, hogy volt-e bent, megnézte-e hogy ott van-e, azt mondta, hogy igen, de nem volt bent.
Mivel tudta az anyukája telefonszámát és a nevét, ezért felhívtam az anyukáját, de hangposta jelentkezett. Ekkor visszahívást kértem a FUTÁR-on a diszpécsertől, leadtam a kisfiú nevét és intézkedést kértem, de mondtam, hogy magammal viszem a kisfiút, amíg nem jelentkezik az anyukája. A diszpécser tudomásul vette, azt ígérte utánanéz, és maradjon velem a gyermek.
Néhány megállóval később hívtak telefonon, hogy jól tettem, hogy magammal vittem a kisfiút, mert őt keresik, és az anyukája elindult már utánunk autóval. Ha jól emlékszem a Városmajori megállóban az anyukája már várt minket és átvette a gyermeket.
Az anyuka nagyon sírt és örült, hogy megkerült a gyermeke.
Később az anyuka visszahívott és nagyon megköszönte a segítségemet."
Ha tudsz hasonló történetről, írd meg nekünk az info@szeretlekmagyarorszag.hu e-mail címre.
Megható történetről számolt be a CNN.
Egy 5 éves michigani kisfiút az örökbefogadásáról döntő bírósági meghallgatásra elkísértek az ovis csoporttársai is.
Az 5 éves Michael ugyanis szerette volna, ha a többiek is ott vannak vele a fontos eseményen, így meghívta őket.
hirdetés5-year-old Michael Clark wanted everyone to see his adoption, so he invited his entire kindergarten class. https://t.co/Dcz1B4BMi5
— FOX19 NOW (@FOX19) 2019. december 6.
Andrea Melvin és Dave Eaton egy évvel ezelőtt lettek Michael Clark Jr. nevelőszülei, de most hivatalosan is a szüleivé váltak.
Michael óvodás támogatói pálcikára ragasztott szívecskékkel fejezték ki támogatásukat, és amikor a bírónő arra kérte őket, hogy mondják el, mit jelent számukra Michael, akkor örömmel megtették. A bíró elmondása szerint ez volt pályája során az első alkalom, amikor egy egész csoport eljött a meghallgatásra.
Michael anyja a CNN-nek azt mondta, az alapötlet a fiú óvónőjétől, Kerry McKee-től származott, mivel szerfették volna emlékezetessé tenni a kicsi számára a nagy napot. Az óvónő szerint ez az alkalom minden gyerek számára nagyszerű lecke volt. "Azt tanultuk, hogyan töltsük meg a szívünket szeretettel. Felemelkedünk, amikor másokat támogatunk."
VIDEÓ: Az ABC News tudósítása Michael örökbefogadásáról:
'Not a dry eye': 5-year-old Michigan boy's kindergarten classmates turn out to witness his adoption - https://t.co/nhRa74WL7e pic.twitter.com/qtmWKE5Z41
— usa news (@USA_DAILY_NEWS) 2019. december 6.
Hiába szeretett volna Michael Coyne 21 évesen beállni a dolgozó emberek közé, sokkal nehezebben ment, mint hitte. Mivel autista – hiperaktivitásban és figyelemzavarban szenved, valamint bipoláris személyiségzavara van –, ezt meghallva sehol sem akarták alkalmazni.
Coyne tapasztalatai szerint a cégek akkor sem szívesen alkalmaznak autistákat, ha azok tökéletesen alkalmasak a munkára, mivel még mindig idegenkednek a speciális igényű munkavállalóktól.
Ekkor döntött úgy, hogy saját kezébe veszi az irányítást, és édesanyja segítségével elindítja saját kávézóját a Rhode Island-i North Smithfieldben, ahol bebizonyítja, hogy az autisták is teljes értékű dolgozók lehetnek.
Előbb üzleti órákat vett, majd hosszas tervezés után megnyitotta a Red, White & Brew Coffeehouse nevű kávézóját, ahová tárt karokkal várja azokat a dolgozni vágyókat, akiket hozzá hasonlóan nem alkalmaznak betegségük miatt.
A kis üzlet hamar sikeres lett, főleg olyan családok törzshelyévé vált, amelyekben fogyatékkal élő gyermekek élnek. Coyne szerint a szülők gyakran könnyeikkel küszködve köszönik meg az esélyt, amelyet a kávézó nyújt arra, hogy gyermekeik egy közösségben jól érezhessék magukat.
"A közösségi jelleg tetszett a leginkább a kávézó ötletével kapcsolatban. Mindkét oldal sokat tanulhat: az egészségeseknek azt tanítjuk, hogy nézd, fogyatékkal él, mégis mi mindenre képes. A fogyatékkal rendelkezők pedig bekerülnek egy közösségbe, ahol fejleszthetik szociális készségeiket"
– nyilatkozta Coyne édesanyja.