hirdetés
leszbi.jpeg

Ja, persze, két anyám van, és? – így nevel gyerekeket egy leszbikus pár egy magyar kisvárosban

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. november 19.


hirdetés

Volt valaha nagyon szélsőségesen negatív tapasztalatotok a külvilággal, azért, mert leszbikusok vagytok?

Eszter: Nagyon durva diszkriminációval még nem találkoztunk, de ez is annak köszönhető, hogy ha bemegyünk valahova együtt, nem gondolják, hogy együtt vagyunk. Azt hiszik, hogy barátnők vagy testvérek vagyunk.

Anna: Apró dolgok voltak, de főleg a bürokrácia miatt. Legutóbb a családi pótlék igénylésnél. Nem tudják, hogy bejegyzett élettársakra is vonatkozik. Nem minden nap találkoznak az ügyintézők ilyen felállással. Először meglepődnek, de nem akarnak rosszat, nem akadályoznak. Csak nincsenek erre felkészülve.

Kövér László szerint nem helyes, ha a gyerekre, mint önkiteljesedésünk eszközére tekintünk. Ti milyen motivációval vállaltatok gyereket?

Eszter: Én mindig is szerettem volna gyereket, ezt az egészet átélni, meg családban élni. Mindent, ami tudok, meg összeszedtem, azt valakinek továbbadni. De szerintem mindenkit ilyesmik vezérelnek. Hogy gyereket vállalni önzőség lenne... Biztos van benne önzés is, de egy ilyen éjszaka után, mint a tegnapi, én nem gondolom, hogy ez annyira öncélú dolog lenne.

Kell, hogy legyen a gyerek életében igazi férfi minta?

Eszter: Bizonyára kell, hogy legyen. De nem hiszem, hogy nem fog látni férfit. Látja a bátyját, a nagypapáját, a nagybátyjait, a szomszéd bácsit, ahogy férfiasan újítja fel a házat. Nem egy barlangban neveljük, gondolkodó ember lesz. Én sem láttam arra mintát, hogy viselkedik egy ember akkor, ha egy azonos neművel él, mégis mindig megtaláljuk, hogy mit kell tennünk.

Anna: Itt van például a kislányunk apja, aki férfi. De nem azokat a dolgokat csinálják együtt, amik tipikusan apás dolognak számítanak. Ezeket inkább Eszter csinálja vele. Bicikliznek, fociznak, sárkányt eregetnek. De az apja nem ilyen, és egy csomó heteroszexuális férfi sem ilyen.

Eszter: Az a fontos, hogy azt lássa, hogyan kell bánnod a társaddal. Hogy hogyan kell tisztelettel beszélni vele, törődni a másikkal, és ennyi szerintem. És mindegy, hogy ez most egy férfi meg egy nő, vagy két nő, vagy két férfi.

Mit gondoltok, milyen irányú változások lesznek Magyarországon a szirvárványcsaládok megítélése kapcsán?

Anna: Én gyakran félek attól, hogy rosszabb lesz. A kormány gyakran mutat fel különböző ellenségeket, és a Coca Cola - kampány kapcsán most épp a melegek ezek. Ha politikai elit úgy beszél rólunk, hogy nem vagyunk egyenrangúak, akkor mit várjunk a hétköznapi emberektől.


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
jóga.png

Jógámban áll hallgatni – avagy miért kell ebben az országban mindenről kussolni?

Bármit mondok, teszek, felhasználható ellenem. Ki tudja, tán még le is lótusz-ültethetnek. 2019, Magyarország. 
jh - szmo.hu
2019. november 23.


hirdetés

Általános iskolás lehettem – van vagy harminc éve, még a puha átkosban – amikor a nevelőapám egy baráti társaságban azon röhögött a haverjaival, hogy ebben az országban "nem szabad szidni a rendszert", mert abból baj lesz. Megkérdeztem, mit jelent az, hogy "szidni a rendszert". A felnőttek elkomolyodtak, a nevelőapám kicist ijedten rám nézett, aztán felelmelte a mutatóujját, és rám parancsolt: "Ezt a két szót SOHA ne mondd ki ezentúl családon kívül. Főleg az iskolában ne. Nagyon nagy bajunk lehet belőle."

Halálra rémültem. Azt hiszem, abban a pillanatban tanultam meg kussolni.

hirdetés

És őszintén bevallom, ez később sem változott meg. Egyetemi éveim elején, amikor beköszöntött a rendszerváltás (annak a "rendszernek" a vége, amit tilos volt "szidni"), felcsillant bennem a remény, hogy bizonyos dolgokban ezentúl kimondhatom, amit érzek, gondolok, a saját, belső igazságomnak vélek. De aztán nagyon hamar rájöttem, hogy nem. Rájöttem, hogy itthon továbbra is a kussolás a nyerő. A viszonylagos nyugalom, a langyos vízben pancsolós, átlagos-fizetéses, ellavírozgatós túlélés záloga. 

Így hát kussoltam, amikor úgy tizenöt évvel ezelőtt először zuhant vissza rám az összes médiafelületről, sőt baráti, kollegiális társaságokból is, hogy "szinglihordának" lenni vérciki. Ugyan elvált voltam, de valóban egyedülálló és gyermektelen, és a magam részéről nem láttam kivetnivalót a dologban. Sőt, kifejezetten bántott, hogy hirtelen egy pária lettem, a társadalom tükörsima betonútjából kimeredező, rút, útszélre rúgandó kockakő, aki SZÁNDÉKOSAN nincs hasznára senkinek. De beletörődtem, mert ugye a rendszert soha nem szabad szidni. Egyiket sem. 

Kussoltam, amikor össztársadalmi dorgálást, rosszalló csendeket, összevont szemöldököket, sőt, sokszor nem titkolt megvetést – a szingliség-vétkemért kapott népharag sokszorosát – kaptam az arcomba (egyébként a mai napig), amiért úgy alakult az életem, hogy nem szültem gyereket. Egyet, kettőt, hármat, négyet (nem vagyok naprakész, de azt hiszem, most épp az a norma). Kussoltam, amikor azt olvastam, hogy nem vagyok magyar, mert nem szaporodom, hogy rám férne egy alapos szingliadó (a "horribilis" fizetésemből), hogy nem teljesítem be a női princípiumot, hogy a világon semmit sem teszek hozzá a GDP-hez (pedig húsz éve szénné dolgozom magam).

Egyébként meg a világra jönnöm is fölösleges volt, mert fogalmam sincs az élet értelméről meg a valódi szeretetről. 

Kussoltam, amikor életemben először ki akartam menni egy tüntetésre. Érthető okokból mindig igyekeztem távol tartani magam a politikától, de ez a tüntetés speciel arról szólt, hogy egy egyetem maradjon Budapesten.

Én is egyetemet végeztem – nem azt –, és értelmiségiként úgy általában hiszek a kiművelt emberfőkben, és abban, hogy egy jó egyetem inkább maradjon. Töredelmesen bevallom, az egyetem alapítója – akinek a nevéről szintén csak kussolni szabad mostanság – húsz éve nekem is finanszírozott egy amerikai ösztöndíjat. Vagyis elnyertem az ösztöndíjat az ELTE-n, meglehetősen komoly, intellektuális versenyben.

Persze erről is kussolok, pedig életem egyik legszebb emléke és sikerélménye volt, de ha nyíltan beszélek róla, "bajom lehet belőle", erre többen figyelmeztettek.

A tüntetésre végül nem mentem ki, mert közbejött egy munka, de akkor azért keményen ledöbbentem, amikor imádott édesapám (diplomás, értelmes, vidéki ember, 15 éve nyugdíjas) utána váratlanul közölte velem: "Jól tetted, a mi családunkban soha nem volt áruló." ÁRULÓ. Politikával továbbra sem foglalkozom, de ezt a szót azóta sem tudom kiheverni. 

Kussoltam, amikor először kezdtem olvasgatni Greta Thunbergről, és a klímaváltozás döbbenetes és nagyon közelinek jósolt, lehetséges következményeiről. Thunberg beszédeinek nagy részét végig is hallgattam, megnéztem a Forrongó jég című dokumentumfilmet, szerintem az egyik legjobbat a témában. Vagy harminc nemzetközileg elismert tudós és terepen dolgozó szakember mutatja meg benne, mekkora veszélyt jelent a Föld agyonszennyezése, és mit tehetnénk ellene (a film producere és narrátora Leonardo DiCaprio).

Engem Greta Thunbergnek nem a személye, hanem a mondanivalója érdekel, de rájöttem, hogy ERRŐL aztán végképp kussolnom kell.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
no-depi.jpg

A kimeneküléssel nincs vége, az ex terrorja folytatódik a kapcsolat után

Hogyan lehet mégis megszabadulni a bántalmazó kapcsolatból? Az egyik áldozat mondta el.
Szegedi Éva - szmo.hu
2019. november 28.


hirdetés

Nemrég Orosz Bernadett ügyéről beszélgettem egy korábbi interjúalanyommal, aki maga is bántalmazást szenvedett el és végül megszabadult ettől a kapcsolattól. Beszélgetőpartnerem említette, hogy az erőszak nem ér véget azzal, ha egy nő kilép a bántalmazó kapcsolatból és otthagyja a bántalmazóját, hanem még évekig folytatódik.

Hogyan nyúlnak az agresszorok az áldozatuk után? És miként lehet megszabadulni egy ilyen kapcsolatból? Erről beszélgettünk.

- Azt mondta legutóbb, hogy a bántalmazó arra törekszik, hogy bosszút álljon az áldozaton, ha az ki mer lépni a kapcsolatból.

hirdetés

- Így van, a bántalmazó célja az áldozat önbizalmának letörése újra meg újra. Különösen, ha a közös gyerekek vagy más miatt még találkozniuk kell, ezek általában addig a zsarolások eszközei már az együttélés alatt is (vagyon, gyerek).

A bántalmazás a kényszerláthatásokkal folytatódik - be nem bizonyított bűncselekmények esetén ugyanis, ami gyakori a családon belüli erőszak esetekben, a hatóság az általános rend szerint megítéli a láthatást, ami általában rosszul sül el, a gyermek hátrányára. Ilyenkor jön a gyermekek befolyásolása, az érzelmi zsarolás, a lelki terror, a folyamatos kötekedés, a minősíthetetlen viselkedés a másikkal szemben. „Mit adtál már megint a gyerekre?” „Miért így néz ki?” „Azért nem akar velem jönni, mert ellenem beszéled!”

Az önbizalom letörésének eszköze a verbális bántalmazás, az anya megalázása, lehülyézése a gyerek vagy gyerekek előtt, illetve az, hogy a bántalmazó a gyerekekből akar minél több információt kiszedni, amit aztán megpróbál felhasználni az áldozata ellen.

Láttam már olyat, hogy az apa, amikor ment a gyerekért az óvodába, lefényképezte a kicsi cipőjét, majd ment a gyámügyre panaszkodni az anyára, azzal, hogy „sáros a gyerek cipője”. Ez abszurd, és a hatóságot is arra kényszeríti, hogy ne érdemi munkát végezzen, mert a gyámügynek erre reagálnia kell valamilyen módon. Ha behívják az anyát, akkor annak megint a hivatalba kell járkálnia, ha bevonják az óvodát, akkor tőlük is jelentéseket kérnek stb. sokszor arra játszva, hogy az ex megtörjön, visszamenjen, vagy épp összeomoljon.

- Tapasztalatai szerint mit szoktak még megtenni a bántalmazók a volt párjukkal?

- Akár a nő munkahelyére is elmennek, és ott megpróbálják ellehetetleníteni. Van, aki a vállalkozó feleségét feljelenti a NAV-nál, hátha ki tud vele tolni.

Ha közös vagyon is van, a válóper évekig eltarthat. Ha feljelentést tesz az anya zaklatásért, és a zaklatás bebizonyosodik, akkor a zaklató legfeljebb pénzbüntetést vagy felfüggesztett büntetést kap. És az sajnos nem számít zaklatásnak, ha bemegy a nő munkahelyére a férj és hazudozik róla.

Ráadásul a bántalmazók kifelé a szép arcukat, a jobbik formájukat mutatják, a teátrális nagy szerelmet. Amikor az áldozat panaszkodik, akkor a környezetében élők nem hisznek neki, megkérdőjelezik az igazát, ráfogják, hogy túloz, hogy biztosan hisztis, illetve őt hibáztatják a történtekért. Ez mind azért, hogy az áldozatot elbizonytalanítsák.

Ezt erősíti az intézményi árulás, amikor a bántalmazót védik és tetteit palástolják a hivatalok. Nem hiszik el, amit tett, mert olyan megnyerő tud lenni a rendszerint nárcisztikus személyiségű bántalmazó, és beveszik a meséjét. Legalábbis az elején. De mivel egy eljárás hónapokat, éveket vesz igénybe, addigra az áldozatban újra meg van forgatva a kés. És vegyük észre, ez kihat a gyermekre is, akit ő 24 órában ellát. És akkor megkérdezhetjük tőle: tényleg ennyire szereti a gyermekét?

A családon belüli erőszakkal az is a gond, hogy a négy fal között történik, nehéz a bizonyítása. Kirendelnek egy szakértőt, és ő azt mondja, hogy a gyerek áldozat konfabulál, az áldozat pedig befolyásolja a gyereket.

- Akkor mi a teendő, hogyan lehet segíteni az áldozatoknak?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






hirdetés
ovono-cimkep.jpg

Idén már nem óvónőként kezdtem a szeptembert

Az óvónők egyre kevésbé bírják a szakemberhiány miatt rájuk szakadó munkamennyiséget, miközben egyre kevesebb fejlesztő munkát tudnak végezni a gyerekekkel.
Zsilák Szilvia írása az Abcúgon, címkép: Hajdú D. András - szmo.hu
2019. december 02.


hirdetés

Az egyik pályaelhagyó óvónő minden nap csak a szerencsében bízott, hogy ne történjen nagyobb baj, miközben egyedül volt 25 gyerekkel. Sokaknak az elmúlt években megnőtt, felesleges adminisztrációs terhekből lett elege, illetve abból, hogy pályakezdőként szinte lehetetlen megélni a fizetésből. Szabadságuk szinte csak papíron létezik, a túlórák pedig még azon sem, az már csak hab a tortán, hogy még lázasan is dolgozniuk kell, mert nincs, aki helyettesítsen. Mindezekért cserébe pedig úgy érzik, hogy egyáltalán nincsenek megbecsülve.

Az Emmi szerint évente jellemzően 1300-1500 hallgató fejezi be a tanulmányait óvodapedagógia szakon, tehát nincs baj a nyugdíjba vonulók utánpótlásával. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere szerint sincs pedagógushiány, a sok álláshirdetés sem jelent feltétlenül szakemberhiányt, “gondoljunk bele: a pedagógus is költözik, családot alapít, és életének számos változása indokolhatja, hogy intézményt vált”.

hirdetés

Teljesen máshogy látja a helyzetet a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ), “csúsztatás ilyet mondani, nagyon nagy az óvodapedagógus hiány, és ez csak évről évre nő. Nemcsak a PSZ szerint van hiány, hanem a szakmában aktívan dolgozók szerint is, akik a saját bőrükön érzik ezt” – mondja Verba Attiláné, a Pedagógusok Szakszervezete Óvodapedagógiai Tagozatának elnöke. Az óvodapedagógusok hiánya miatt több intézményt törvénytelen helyzetbe kényszerítenek. Mivel nem tudják biztosítani, hogy az előírtak szerint két óvónő dolgozzon egy csoporttal, sok óvodában délután pedagógia asszisztensek vigyáznak a gyerekekre.

A nyugdíjaskorú óvodapedagógusok menekülnek a munkából

A Pedagógusok Szakszervezete szerint az óvodapedagógusok társadalma egyre inkább elöregszik, az elkövetkezendő öt évben az aktív óvodapedagógusok egyharmada megy nyugdíjba (ez az adat egy, a képzésben részt vevő oktatási intézmény felmérésén alapul). A szakemberhiány egy részét azzal fedhetnék el, hogy nyugdíjasokat foglalkoztatnak tovább, azonban a pályán töltött negyven év után óvónő legyen a talpán, aki visszamegy dolgozni.

“A nyugdíjas pedagógusok visszafoglalkoztatása csak tűzoltásra alkalmas, hosszú távon nem oldja meg a problémát. A másik tény pedig, hogy a 40 évet lelkiismeretesen, erős hivatástudattal ledolgozó kolléganők elfáradtak, fizikailag és mentálisan egyaránt, nem szívesen maradnak tovább a pályán” – mondja Verba Attiláné.

Az óvodapedagógusokat előbb érte el a nők negyven év jogosultsági idővel igényelhető kedvezményes nyugdíjkorhatára, mint az általános, vagy a középiskolában dolgozó tanárokat. Negyven évvel ezelőtt még voltak óvónőképző szakközépiskolák és gimnáziumok, így középfokú végzettséggel, már 18 évesen is el lehetett helyezkedni a pályán. A felsőfokú végzettséget pedig az óvónők nagy része munka mellett szerezte meg – mondja Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke.

Az óvodapedagógusok fele az első öt évben elhagyja a pályát

A problémát az is tetézi, hogy a pályakezdők évek óta nem érkeznek elegen, ráadásul rengeteg a pályaelhagyó, mert a megalázóan alacsony fizetés, a rengeteg feladat, a folyamatosan növekvő, végeláthatatlan dokumentációs terhek arra sarkallják őket, hogy váltsanak. “A pályaelhagyók dupla, gyakran tripla fizetésért, ráadásul sokkal kevesebb felelősséggel járó munkahelyre mennek” – mondja Verba Attiláné. A pedagógusok fizetését az országosan egységes pedagógus bértábla határozza meg. A pályakezdő óvodapedagógusok legalább három évet “gyakornok” kategóriában töltenek, amely idő alatt nettó 130 ezer forintos fizetést kapnak. (Emlékeztetőül, Budapesten a kiadó lakások átlagos bérleti díja idén októberben 160 ezer forint volt).

Kíváncsiak lettünk volna arra, hogy az óvodapedagógusok milyen arányban hagyják ott a pályát a diploma megszerzése után.

Csak a pedagógusokra lebontott adatokkal tudok szolgálni a pályaelhagyással kapcsolatban, az óvódapedagógusokra vonatkozó adatok nem ismertek. A központosított rendszerben működő állami iskolákkal szemben az óvodák önkormányzati fenntartásúak, a Magyarországon működő körülbelül háromezer óvoda adatait pedig tudomásom szerint nem összesítették, így nagyon nehéz ezekhez hozzájutni– mondja Szűcs Tamás.

A pályaelhagyás azonban a PDSZ elnöke szerint az óvodapedagógusoknál is jelentős, a diplomával rendelkező pedagógusok több mint fele a pályaelhagyás mellett dönt az első öt évben.

Az óvodapedagógusokra nagyjából ugyanazok a tendenciák érvényesek, mint a tanárok esetében. A 100 diákból körülbelül 40 nem szerez diplomát, a 60 pályakezdőkből körülbelül 20-an egy-két éven belül búcsút intenek a szakmának, további 15-20 % pedig 5-6 éven belül lesz pályaelhagyó. Végül tehát 100 diáknak körülbelül csak a negyede marad hosszabb ideig a pályán – mondja Szűcs Tamás.

Azt sem tudni pontosan, hogy hány óvodapedagógus hiányzik

hirdetés

A KSH 2018-as adatai szerint az óvodapedagógusok létszáma 31,3 ezer fő, 160 fővel kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Azt nem tudni pontosan, hogy mennyi óvodapedagógus hiányzik a rendszerből. A külsős szemek a nyilvánosan meghirdetett álláshelyeket látják, ami a Közigállás.hu oldalon követhető nyomon. A Közszféra Állásportálján augusztus elején több mint 800 álláshirdetés szerepelt (egy álláshirdetésen belül előfordult, hogy több óvónőt is kerestek).

Ne gondoljuk, hogy a szakemberhiány csak a vidéket érinti, Budapesten és Pest megyében találták a legtöbb betöltetlen állást. Ha megnézzük a novemberi állapotot, akkor jelenleg 330 hirdetést találunk az oldalon.

Azonban valószínűsíthető, hogy ezeknél a számoknál jóval magasabb a szakemberhiány. Amikor a tanárok esetében az Index megnézte az augusztus 30-i állapotot a portálon, akkor még több mint 200 tanítót és szaktanárt kerestek a tankerületek. Azonban a birtokukba jutott augusztus végi klikes adatok szerint jóval magasabb, 4325 volt a betöltetlen álláshelyek száma. Arról nem is beszélve, hogy a tankerületek különböző cselekkel elfedhetik a pedagógushiányt.

Hülyét csinálsz magadból a szülők előtt, ahogy a papírokkal szaladgálsz

Az óvodában teljesen ellehetetlenítik a munkát, és ettől már nem éreztem jól magam, mindezt egy nagyon alacsony fizetésért, miközben diplomával és nyelvvizsgával egy multinál sokkal többet lehet keresni. A diploma megszerzése után három évet dolgoztam a szakmában, azonban idén már nem óvónőként kezdtem a szeptembert – mondja Anikó.

Főként azért döntött a pályaelhagyás mellett, mert a ránehezedő pluszmunka miatt nem tudott annyi érdemi időt tölteni a gyerekekkel, mint amennyit szeretett volna. A pedagógiai munkától rengeteg idejét elvette a papírmunka, minden reggel egyesével vadászta le a szülőket, hogy odaadja a számlákat, és aláírassa velük az aktuális papírokat. “Szinte már hülyét csinálsz magadból a szülők előtt, ahogy a papírokkal szaladgálsz utánuk”. Anikó mindaddig nem is szeretne visszamenni óvónőnek, amíg “valami csoda folytán” rendszerszinten nem történik valami változás.

Szabadsága is csak papíron létezett, a túlórák pedig még azon sem

Az óvodákban egy gyerekcsoport ellátását egy délelőttös és egy délutános óvodapedagógus, valamint egy, a csoportban dolgozó dajka látja el. Azonban a való világban a dadusból is nagy hiány van, így ha a reggeliztetésnél kiömlik a kakaó a gyerek ruhájára, akkor azt az óvónő oldja meg. Mosdóztatnia is neki kellett, amit szintén szeret csinálni, de ez nem az óvodapedagógus feladata, és elveszi az időt és az energiát a pedagógiai munkájától. Mindennek az lett az eredményre, hogy mire Anikó végre odaért, hogy azt csinálják, amit aznapra eltervezett, addigra elszaladt az idő, még akkor is, ha megpróbálta a legoptimálisabban megszervezni a reggeleket. A 25 fős gyereklétszámmal, – mivel nem voltak nagyon problémás gyerekek a csoportban – , nem volt gondja, ha nem lett volna ez a rengeteg minden más dolog rásózva. “Nem volt megterhelő a gyerekeket fejleszteni, bárcsak több idő lett volna, hogy velük foglalkozhassak” – mondja.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






hirdetés
leszbi.jpeg

Ja, persze, két anyám van, és? – így nevel gyerekeket egy leszbikus pár egy magyar kisvárosban

Két, harmincas évei végén járó édesanyával beszélgettünk arról, milyen ma nőként közös családban élni.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. november 19.


hirdetés

Anna és Eszter (nevüket kérésükre megváltoztattuk) nagyjából 10 éve vannak együtt, 6-7 éve egy családban. Három gyerekük van, egy 18 éves nagyfiuk Anna előző, heteroszexuális kapcsolatából (egy 10 éves házasságból), egy 5 éves kislányuk, akit egy meleg férfival vállaltak együtt társszülőként, és egy pár hónapos pici fiuk, akit egy önkéntes donor segítségével hoztak a világra. Egy Budapest környéki kisvárosban élik a nyugodt, kisgyermekes nagycsaládok életét.

Ha homoszexuális emberekről beszélünk, mindenki azonnal meleg férfiakra gondol. Könnyebb leszbikus nőként gyereket vállalni és családot alapítani, kevésbé vagytok célkeresztben?

Eszter: A férfiakat veszik elő mindig. Két férfi szerelmére mindig undorítóként hivatkoznak. Nőként könnyebb megoldani, hogy az embernek gyereke legyen. A fiúknak csak az örökbefogadás marad, vagy esetleg a társszülőség.

hirdetés

Anna: Ha férfiként hordasz egy gyereket bölcsibe, sokkal hamarabb felmerül a kérdés, hogy hol az anyja? Ki az anyja? Ha nőként hordod, hát mindig az anyja hozza, kész. Nem is keresik, hol az apja.

Hogy döntöttétek el, ki fog szülni?

Anna: Én megszültem a nagyfiam 18 évvel ezelőtt, és akkor azt gondoltam, hogy én ezt ezennel befejeztem. Bárkivel nagyon szívesen szülök, középiskolás barátnőmmel, veled is, bárkivel, de hogy én még egyszer, azt már nem!”

Kislányotokat társszülőként, „felesben” nevelitek egy férfivel. Ez hogy működik?

Eszter: Az, hogy kéthetente hétvégén találkoznak, az nem apaszerep. Az egy kis haverkodás, és ennyi. Úgy gondoltuk, hogy jobb lenne, ha sokkal több időt töltene az édesapjával, ezért egy hetet nála van, egyet pedig nálunk. Csak abba nem gondoltunk bele, hogy ez azért fáj.

Ő tudja, hogy a ti családotok más, mint a többi? Hogy viszonyul ehhez?

Anna: Neki az természetes, hogy mi puszilkodunk.

Eszter: Erről nem lehet nem beszélni, főleg az óvodában. A gyerekek látják, és mindenre rákérdeznek. Mi nem akarjuk, hogy azt érezze, ez szégyellni való. Mert ha ő szégyelli, és ezt a többiek megérzik, akkor csúfolni fogják miatta. De ha azt mondja, hogy ja, persze, két anyám van, és?! Akkor kész, nem csúfolják, és téma lezárva.

Anna: Elmondtuk neki, hogy általában a gyerekeknek egy anyukája és egy apukája van. De milyen szerencsés, hogy neki két anyuka jutott, mert van olyan, akinek sajnos egy sincs.

Mi a helyzet a nagyfiatokkal?

Anna: A mai tinédzserek ezen elég hamar túllépnek. Az osztályában is van olyan, aki melegnek vallja magát. Mi többet izgulunk ezen, mint ő. Sokszor jönnek ide bandázni, senkit nem zavar a dolog.

Nemrég olvastam azt az érvet az azonos neműek örökbefogadása ellen, hogy a homoszexuális emberek gyakrabban váltogatják a partnereiket, ezért egy ilyen családban a gyermek folyamatos bizonytalanságnak lesz kitéve.

hirdetés

Anna: A gyerekvállalás sokkal nagyobb kihívás, mint egy heteroszexuális embernek. Nincs olyan, hogy ’hupsz, becsúszik’. Akik így vállalnak gyereket, végtelen sok belső őrlődésen mennek keresztül, hogy megtehetik-e egyáltalán. És ha ezen túljut egy pár, akkor meg ott van, hogy milyen módon legyen gyerekük.

Eszter: Maga a procedúra évekig tart, mire megkapják a gyereket. Örökbefogadásnál kell mindenféle teszt, tanfolyam, pszichológusi vizsgálat és környezettanulmányt is csinálnak náluk. Elméletileg az a természetes, hogy egy férfinak és egy nőnek lehet gyereke, biológiailag ők alkalmasak rá. De az természetesebb, hogy egy bántalmazó kapcsolatban nevelkedik egy gyerek, mint szeretetben?

A kicsiket Eszter szülte. Jogilag van Anna és köztük bármilyen kapcsolat?

Anna: Az idősebbel semmilyen, neki van apukája. A nevelőszülőjének számítok, de ha Eszterrel valami történne, menne az apjához. A legkisebbnél más a helyzet, neki nincs fiktív apja sem, végrendeletben rendelkezett róla Eszter, de ugyanúgy örökbefogadási eljáráson kéne keresztülmennem. Jogilag kábé nincs semmi kapocs, és ez nagyon rossz.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!