hirdetés
izsakrita4.jpg

Cigány származása miatt rúgták ki első munkahelyéről, ma az ENSZ-ben küzd a kisebbségek jogaiért

Izsák-Ndiaye Rita szinte az egész világot beutazta az elmúlt 15 évben. Öt éve Szenegálban él muszlim vallású férjével és két kislányukkal, az ebből fakadó kulturális kihívásokról is mesélt.
Láng Dávid - szmo.hu
2019. november 02.


hirdetés

Ritával Dakarban, Szenegál fővárosában találkoztunk, és ha nem tudtam volna róla, hogy magyar, aligha találom ki magamtól: bőrszíne és hajviselete is simán „eladja” őt afrikainak.

Valódi gyökerei viszont sokkal különlegesebbek: édesapja Felvidékről áttelepített magyar, édesanyja pedig cigány származású.

Már kisiskolásként megtapasztalta az előítéleteket és a hátrányos megkülönböztetést, húszas évei elején pedig kapott egy ennél is nagyobb pofont. Ez azonban csak még elkötelezettebbé tette abban, hogy bizonyítson.

– A családi hátteredet alapul véve hogy kerültél az ENSZ és a nemzetközi diplomácia közelébe?

– Szekszárdról származom, és amikor anyukám bement a szülői értekezletre általános iskola nyolcadikban, azt mondták neki, hogy a kislánya menjen csak egy szakmunkásképzőbe vagy szakközépbe, maximum egy gyengébb gimnáziumra, de komoly továbbtanulásról ne is álmodjak. Enyhén szólva nem jósoltak nekem nagy jövőt. Anyukám elmondása szerint ezen én annyira feldühödtem, hogy direkt megnéztem a középiskolák listáját, kiválasztottam a legerősebbet – ez a pécsi Nagy Lajos Gimnázium volt –, és oda jelentkeztem.

Fel is vettek, szóval elkerültem Pécsre, érettségi után pedig a Pázmány jogi karára Budapestre. Ezalatt végig elkísért a külső szkepticizmus, tehát hogy hozzám hasonló háttérrel képes lehet-e valaki erre. Édesanyám vezetékneve Orsós, ami minden naplóban és a személyes iratban is szerepelt, így akaratomon kívül is eleve definiált engem. Ugyanakkor az ebből fakadó bizonyítási vágy is nagyon erős volt bennem.

Sokáig nem tudtam, mihez kezdjek magammal, a fordulópont azután jött el, hogy még az első Orbán-kormány idején bekerültem az Országimázs Központhoz. Szerződésben állt velük egy cég, akik a mi egyetemünkről toboroztak önkéntes segítőket állami ünnepekre. Főleg külföldi vendégeket kellett kísérgetnünk és információkat adni nekik, szórólapokat osztogatni, ilyesmi.

Én egészen addig csináltam, amíg az egyik főnököm ki nem rúgott: a titkárnőjén keresztül tudtam meg, hogy nem tudja felvállalni a származásomat ilyen magas politikai körökben. Ekkor döntöttem el véglegesen, hogy emberi jogokkal és kisebbségvédelemmel kell foglalkoznom.

– A cigány származásod, a szokások és hagyományok egyébként mennyire határozták meg a mindennapjaidat?

– Nem igazán, mert édesanyám intézetben nőtt fel, emiatt megvolt benne az, hogy eleve szakítani akart az egész kultúrával, hiszen csak rossz emlékei fűződtek hozzá. Már az is rengeteg időbe telt, hogy a felvidéki magyar származású édesapám családja elfogadja őt. A szüleimé volt egyébként az egyik első cigány-magyar vegyesházasság Szekszárdon, sőt talán az országban is. Akkoriban, a ’70-es években ez még messze nem volt megszokott, nagy port is vert fel helyben.

Ilyen előzmények után nem csoda, hogy anyu nem szívesen mesélt nekem a gyökereinkről. Leginkább csak a szokásos sztereotípiákat tudtam, például azt, hogy tehetséges vagyok a zenében, táncban, éneklésben. Viszont mivel ez csupa pozitív dolog, még nagyobb pofonként éltem meg 21 évesen, hogy a parlamentben viszont nem dolgozhattam.

– Mihez kezdtél ezután a pofon után?

– Jelentkeztem az Európai Roma Jogok Központjába (angol rövidítéssel ERRC) Budapesten, négy évet töltöttem el itt. Majd 26 éves koromban úgy gondoltam, hogy a roma jogvédelem területén megszerzett tapasztalataimat más kisebbségek érdekében is kamatoztathatnám. Nagy szerencsémre azonnal bekerültem az ENSZ-be: először egy háromhetes gyakornoki ösztöndíjat nyertem el, és a jelek szerint elégedett volt velem a főnökség, mert visszahívtak szerződéssel. Genfben kezdtem el dolgozni, de úgy éreztem, hogy a kényelmes irodámban buborékban élek, ezért szerettem volna inkább terepen kipróbálni magam.

Először Szomáliába mentem ki egy alapítvánnyal, itt másfél évet töltöttem ifjúsági segítőként egy helyi civil szervezetben egyetlen külföldiként, mellette az egyik helyi egyetemen is tanítottam.

Innen jelentkeztem a bosznia-hercegovinai Szrebrenicába, a népirtás helyszínére, mert meg akartam érteni a bosnyák-szerb-horvát ellenségeskedés hátterét.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
izsakrita4.jpg

Cigány származása miatt rúgták ki első munkahelyéről, ma az ENSZ-ben küzd a kisebbségek jogaiért

Izsák-Ndiaye Rita szinte az egész világot beutazta az elmúlt 15 évben. Öt éve Szenegálban él muszlim vallású férjével és két kislányukkal, az ebből fakadó kulturális kihívásokról is mesélt.
Láng Dávid - szmo.hu
2019. november 02.


hirdetés

Ritával Dakarban, Szenegál fővárosában találkoztunk, és ha nem tudtam volna róla, hogy magyar, aligha találom ki magamtól: bőrszíne és hajviselete is simán „eladja” őt afrikainak.

Valódi gyökerei viszont sokkal különlegesebbek: édesapja Felvidékről áttelepített magyar, édesanyja pedig cigány származású.

Már kisiskolásként megtapasztalta az előítéleteket és a hátrányos megkülönböztetést, húszas évei elején pedig kapott egy ennél is nagyobb pofont. Ez azonban csak még elkötelezettebbé tette abban, hogy bizonyítson.

– A családi hátteredet alapul véve hogy kerültél az ENSZ és a nemzetközi diplomácia közelébe?

– Szekszárdról származom, és amikor anyukám bement a szülői értekezletre általános iskola nyolcadikban, azt mondták neki, hogy a kislánya menjen csak egy szakmunkásképzőbe vagy szakközépbe, maximum egy gyengébb gimnáziumra, de komoly továbbtanulásról ne is álmodjak. Enyhén szólva nem jósoltak nekem nagy jövőt. Anyukám elmondása szerint ezen én annyira feldühödtem, hogy direkt megnéztem a középiskolák listáját, kiválasztottam a legerősebbet – ez a pécsi Nagy Lajos Gimnázium volt –, és oda jelentkeztem.

Fel is vettek, szóval elkerültem Pécsre, érettségi után pedig a Pázmány jogi karára Budapestre. Ezalatt végig elkísért a külső szkepticizmus, tehát hogy hozzám hasonló háttérrel képes lehet-e valaki erre. Édesanyám vezetékneve Orsós, ami minden naplóban és a személyes iratban is szerepelt, így akaratomon kívül is eleve definiált engem. Ugyanakkor az ebből fakadó bizonyítási vágy is nagyon erős volt bennem.

Sokáig nem tudtam, mihez kezdjek magammal, a fordulópont azután jött el, hogy még az első Orbán-kormány idején bekerültem az Országimázs Központhoz. Szerződésben állt velük egy cég, akik a mi egyetemünkről toboroztak önkéntes segítőket állami ünnepekre. Főleg külföldi vendégeket kellett kísérgetnünk és információkat adni nekik, szórólapokat osztogatni, ilyesmi.

Én egészen addig csináltam, amíg az egyik főnököm ki nem rúgott: a titkárnőjén keresztül tudtam meg, hogy nem tudja felvállalni a származásomat ilyen magas politikai körökben. Ekkor döntöttem el véglegesen, hogy emberi jogokkal és kisebbségvédelemmel kell foglalkoznom.

– A cigány származásod, a szokások és hagyományok egyébként mennyire határozták meg a mindennapjaidat?

– Nem igazán, mert édesanyám intézetben nőtt fel, emiatt megvolt benne az, hogy eleve szakítani akart az egész kultúrával, hiszen csak rossz emlékei fűződtek hozzá. Már az is rengeteg időbe telt, hogy a felvidéki magyar származású édesapám családja elfogadja őt. A szüleimé volt egyébként az egyik első cigány-magyar vegyesházasság Szekszárdon, sőt talán az országban is. Akkoriban, a ’70-es években ez még messze nem volt megszokott, nagy port is vert fel helyben.

Ilyen előzmények után nem csoda, hogy anyu nem szívesen mesélt nekem a gyökereinkről. Leginkább csak a szokásos sztereotípiákat tudtam, például azt, hogy tehetséges vagyok a zenében, táncban, éneklésben. Viszont mivel ez csupa pozitív dolog, még nagyobb pofonként éltem meg 21 évesen, hogy a parlamentben viszont nem dolgozhattam.

– Mihez kezdtél ezután a pofon után?

– Jelentkeztem az Európai Roma Jogok Központjába (angol rövidítéssel ERRC) Budapesten, négy évet töltöttem el itt. Majd 26 éves koromban úgy gondoltam, hogy a roma jogvédelem területén megszerzett tapasztalataimat más kisebbségek érdekében is kamatoztathatnám. Nagy szerencsémre azonnal bekerültem az ENSZ-be: először egy háromhetes gyakornoki ösztöndíjat nyertem el, és a jelek szerint elégedett volt velem a főnökség, mert visszahívtak szerződéssel. Genfben kezdtem el dolgozni, de úgy éreztem, hogy a kényelmes irodámban buborékban élek, ezért szerettem volna inkább terepen kipróbálni magam.

Először Szomáliába mentem ki egy alapítvánnyal, itt másfél évet töltöttem ifjúsági segítőként egy helyi civil szervezetben egyetlen külföldiként, mellette az egyik helyi egyetemen is tanítottam.

Innen jelentkeztem a bosznia-hercegovinai Szrebrenicába, a népirtás helyszínére, mert meg akartam érteni a bosnyák-szerb-horvát ellenségeskedés hátterét.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x

hirdetés
david-petra-fitnesz-modell-1000x583.jpg

Fitneszmodell lett a túlsúlyos magyar lányból - ma már ő segít másoknak lefogyni

A testépítők nem hitték, hogy képes a változásra, azóta már versenyekre jár, személyi edzősködik, és eközben vegán táplálkozással igyekszik a környezettudatosságra is felhívni a figyelmet.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. október 27.


hirdetés

A 31 éves Dávid Petra közel ötven kilót dobott le néhány évvel ezelőtt, hogy elérje álmait. A csinos fitneszmodell nemrég az IBFF vecsési versenyéről ezüstérmet tért haza.

Öt évvel ezelőtt Petra 100 kilósan, egészségügyi problémákkal küzdött, ekkor döntött úgy, hogy életmódot vált

– írja a Blikk.

Többször is bántották túlsúlya miatt, de kritizálóira rácáfolva közel egy év alatt dobta le magáról a fölösleget, és vált modellé.

A mozgás szeretete pedig olyannyira inspirálta, hogy ő maga is személyi edzőként dolgozik napjainkban. Azokon próbál segíteni, akik az ő cipőjében járnak, és túlsúllyal küzdenek.

Nemcsak személyi edzőként ér el átütő sikereket, hanem a versenyszezonokban is, mint testépítő.

Idén pedig vegán táplálkozás móddal indult neki a versenynek, hogy a környezetvédelemre és az étrend megválasztásának fontosságára hívja fel a figyelmet. Ezt a legtöbb társa lehetetlennek tartotta, de ő úgy véli pont a lehetetlenek viszik előre, mikor valaki azt monda, neki: „nem fog sikerülni”. Ugyanis anno saját edzői se hittek benne.

Petra felhívja mindenki figyelmét rá, hogy a hirtelen fogyás veszélyes lehet, és kis célokat kell kitűzni. 100 kilóról indulva ajánlatos először csak 3-5 kilót ledobni magunkról egy kitűzött időintervallumon belül. Hetente általánosságban testünk 1 százalékát tudjuk leadni egészséges keretek között, így érdemes ezzel kalkulálni életmód váltási célok esetén.


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
eszkoz-1.jpg

Forradalmi találmány szedi össze a folyókban hagyott műanyagszemetet

Ráadásul napenergiával működik, és egy alig 25 éves holland fiatalnak köszönhetjük.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. október 28.


hirdetés

A rotterdami kikötőben mutatta be új fejlesztését Boyan Slat, aki ezúttal a folyókban szemetet szedő hajót fejlesztett - írja az EcoWatch.

A 25 éves holland feltaláló The Interceptor nevű találmánya a vízen haladva szedi össze a műanyagszemetet a folyókból. A holland fiatal azt mondja: akkor szentelte az életét a vizek kitakarításának, amikor Görögországban búvárkodva több műanyagzacskót látott, mint halat.

Így:

És így:

A napenergiával működő hajó napi 50 ezer kiló szemetet képes összegyűjteni íves alakú felfogó berendezésével még az előtt, hogy azok a tengerekbe és óceánokba ömlenének. Megfelelő feltételek mellett teljesítménye akár kétszeresére is növelhető, mondta Slat.

A feltaláló azt is hozzátette, hogy mintegy ezer folyó felelős az óceánokat érintő műanyagszennyezés csaknem 80 százalékáért, ezért az a célja, hogy a következő öt évben valamennyi ilyen folyón megkezdjék a hulladékok eltávolítását.

"El kell zárni a csapot, ami azt jelenti, hogy meg kell akadályozni, hogy a műanyag eljusson az óceánig"

– mondta.

Három ilyen folyami hulladékgyűjtő hajót vetettek már be Indonéziában, Malajziában és Vietnamban, a negyediket a Dominikai Köztársaságban fogják használni. A hajók elkészítése mintegy 700 ezer dollárra rúgott, de a költségek csökkenni fognak, ahogyan egyre többet készítenek belőlük. A rotterdami bemutatón egy malajziai képviselő elmondta: másfél hónapja működik egy hajó az egyik folyón, és nagyon jó szolgálatot tesz.


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
MSCF0484.jpg

„Mindennel szembe mentünk, ami racionális” – Zeliska „Péklány” Orsival első könyvéről beszélgettünk

Zeliska Orsi mára az ország Péklánya lett. Férjével két év alatt felépítette az ország egyik legismertebb pékségét Balatonfüreden, és hamarosan megjelenik az első könyve.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2019. november 02.


hirdetés

Zeliska Orsit egészen prózai körülmények között ismertem meg: egy óvodába jártak a gyerekeink. Aztán mire észbe kaptam, már ő volt a Péklány, akit az egész ország ismer.

- Azt talán elárulhatjuk, hogy ismerjük egymást, hiszen nem olyan rég még Te is Leányfalun laktál. Mikor, és miért döntöttetek úgy a férjeddel, hogy saját pékséget nyittok, ráadásul Balatonfüreden?

- Néhány éve a férjem meglepett a születésnapomra egy házi malommal. Akkor kezdtem otthon lisztet őrölni és sütni. De be kell vallanom, hogy kifogott rajtam a dolog. Nálunk a családban senki nem sütött kenyeret, sőt, süteményeket is csak ritkán. Életemben először találkoztam azzal, hogy hiába próbálok valamit újra és újra, mégsem sikerül.

Tulajdonképpen a kudarc vitt előre.

Főleg kenyerekkel próbálkoztam. Autodidakta módon kezdtem utánaolvasni a témának. Könyveket rendeltem, blogokat olvastam, a Facebookon keresgéltem. A sok-sok próbálkozás árán, 4 hónap elteltével végre lett egy olyan kenyerem, ami nagyon finom volt.

- Amit ti megléptetek, ahhoz azért nem kevés bátorság kell. Mindketten jó állásokat hagytatok ott, és átköltöztetek az ország másik felébe. Azt mondtátok, próba-szerencse, vagy egyszerűen annyira biztosak voltatok a tervetek sikerében?

– Ebből Ti, ismerősök nem láttatok semmit, hivatalosan én voltam a Pöttyös Túró Rudi senior marketing-menedzsere. De a színfalak mögött odáig fejlődött a dolog, hogy a hobbim szenvedéllyé, és végül hivatássá nőtte ki magát.

Munka és család mellett elvégeztem a pékiskolát, és elég komoly dilemma elé kerültünk. Számunkra teljesen egyértelmű volt, hogy az az élet, amit addig folytattunk, nem mehet tovább. A férjem hamarabb, előttem másfél évvel kiugrott a multivilágból.

Az a bizonyos házi malom nem csak a pékség szempontjából volt mérföldkő. Azt úgy adta át nekem, hogy ez mindent meg fog változtatni.

Nem sokkal utána otthagyta a szuper jó állását, és házi malmokkal kezdett foglalkozni.

Mi tényleg hiszünk benne, hogy sorsszerűen alakult minden. Nem tudatosan, de mégis egyértelműen követte egyik dolog a másikat. Amikor beiratkoztam a pékiskolába, elkezdtem blogot írni azzal a céllal, hogy másoknak, akik otthoni sütésre adják a fejüket, ne nulláról kelljen összeszedni az információkat. Azt gondoltam, azzal, hogy a blogon átadom a tudásomat az őrlésről, a gabonákról, a sütési módokról, azzal megkönnyítem egy csomó háziasszony dolgát, és az én receptemből megtudják majd sütni a kalácsot vagy a kenyeret. Pillanatok alatt a semmiből hatalmas olvasottsága lett ennek. Ahogy haladtam az iskolában, és új ismereteket szereztem, új sikerek értek, azt mindig feltettem a blogba.

Talán ennek is köszönhető, hogy amikor megnyitottuk a pékséget, már sokan várták.

- Na és miért pont Balatonfüred?

- Magunk sem tudjuk, hogy miként kerültünk pont ide. Valahogy elkezdtünk egymásnak füredi hirdetéseket küldeni, egymásra néztünk, és nem volt kérdés, hogy ide fogunk jönni. A mai napig nem tudjuk megmagyarázni. Viszont attól a perctől, hogy leköltöztünk, itthon érezzük magunkat. Annyira sikerült beilleszkedni, annyira természetesen alakult minden. Nagyon sok ismerősünk és barátunk lett, befogadtak. Az első perctől kezdve nagyon nagy szeretettel fordultunk a helyiekhez.

Azt ugyanis tudni kell, hogy mi elsősorban a helyieknek szolgáltatunk, egyáltalán nem a turistákra építünk.

Épp ezért, nem is az alsó városrészbe mentünk, a Tagore-sétány környékére, hanem a felső városrészbe, a Vörös templomhoz jöttünk. Egész évben nyitva vagyunk, éjjel-nappal dolgozunk, sütünk, és nagyon jól érezzük magunkat.

- Az első perctől nyilvánvaló volt, hogy ennek a vállalkozásnak Te leszel az arca?

- Sokan azt gondolják, hogy a pékséget egyedül én csinálom, mert az én nevemet viseli a pékség is, a blog is és most a könyv is. De az első perctől kezdve minden közös szellemi termék a férjemmel. A könyvben egyébként le is írom, hogy volt közöttünk egyik este egy beszélgetés, pont a pékiskolába való beiratkozás előtt, ahol nevetve megállapítottuk, hogy ezek szerint marketingesből pék leszek. Jó, de a pékek általában fiúk, és én lány vagyok.

Ebből a sima szójátékból jött, hogy mi lenne, ha én volnék a Péklány.

Akkor indítottam a blogot, és ezért lett ez a neve. A pékségnél nem volt ez ennyire egyértelmű, több név is felmerült. Csak addigra már mindenki Péklánynak hívott, úgy is mindenki azt mondta volna, hogy „megyek a Péklányhoz.”

Nem bántuk meg, szeretjük, és tetszik, hogy annyira egyszerű. Annak ellenére, hogy Csabával mindketten bonyolult személyiségek vagyunk, szeretjük az egyszerűséget. A kenyérsütésben is ez a vonzó. Maga a kenyér a világ egyik legelemibb, legősibb és legegyszerűbb dolga. Ezt az is tudja, aki vallásos, és az is, aki nem. Minden visszavezethető a kenyérre. Mi is szeretünk visszanyúlni a gyökerekhez, az alapokhoz úgy, hogy közben nagyon modern gondolkozású emberek vagyunk. Ez az üzleten is látszik. A pékség tele van modern bútorokkal, modern berendezéssel, modern eszközökkel, de a lényeg az a fajta tisztaság és ősiség, amit a kovászos kenyér sütése ad. Mi úgy szoktuk ezt mondani, hogy szentháromság: víz, liszt, só, és semmi több.

- Mi a munkamegosztás köztetek? A férjed is felzárkózott kicsit a sütés tudományából, vagy mindenkinek megvan a maga jól behatárolt feladatköre?

- Nem, ő egyáltalán nem tud sütni, ez már nem fog változni, és ez így nagyon jó. Ő objektívan meg tudja ítélni, hogy egy sütés jó, vagy lehetne édesebb, lehetne szebb. Született oroszlán vezető. Ő látja el a cég ügyvezetését. Ő felel a cég összes jogi dolgáért is – ezt azért is hangsúlyozom, mert képzeld, most már védjegy lett a Péklány. Én a marketinget és az üzemet viszem. Hozzám tartozik a termelés és a termékfejlesztés. Minden, ami a sütéssel kapcsolatos. Illetve én posztolok a Facebookon, én reprezentálok. Extrovertált személyiség vagyok, nagyon szeretek kommunikálni, nagyon szeretem megmutatni magamat. A pékségben is kimegyek a vendégekhez, beszélgetek a vásárlókkal, ha az utcán megismernek, azt is nagyon szeretem.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x




Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!