hirdetés
izsakrita4.jpg

Cigány származása miatt rúgták ki első munkahelyéről, ma az ENSZ-ben küzd a kisebbségek jogaiért

Izsák-Ndiaye Rita szinte az egész világot beutazta az elmúlt 15 évben. Öt éve Szenegálban él muszlim vallású férjével és két kislányukkal, az ebből fakadó kulturális kihívásokról is mesélt.
Láng Dávid - szmo.hu
2019. november 02.


hirdetés

Ritával Dakarban, Szenegál fővárosában találkoztunk, és ha nem tudtam volna róla, hogy magyar, aligha találom ki magamtól: bőrszíne és hajviselete is simán „eladja” őt afrikainak.

Valódi gyökerei viszont sokkal különlegesebbek: édesapja Felvidékről áttelepített magyar, édesanyja pedig cigány származású.

Már kisiskolásként megtapasztalta az előítéleteket és a hátrányos megkülönböztetést, húszas évei elején pedig kapott egy ennél is nagyobb pofont. Ez azonban csak még elkötelezettebbé tette abban, hogy bizonyítson.

– A családi hátteredet alapul véve hogy kerültél az ENSZ és a nemzetközi diplomácia közelébe?

– Szekszárdról származom, és amikor anyukám bement a szülői értekezletre általános iskola nyolcadikban, azt mondták neki, hogy a kislánya menjen csak egy szakmunkásképzőbe vagy szakközépbe, maximum egy gyengébb gimnáziumra, de komoly továbbtanulásról ne is álmodjak. Enyhén szólva nem jósoltak nekem nagy jövőt. Anyukám elmondása szerint ezen én annyira feldühödtem, hogy direkt megnéztem a középiskolák listáját, kiválasztottam a legerősebbet – ez a pécsi Nagy Lajos Gimnázium volt –, és oda jelentkeztem.

hirdetés

Fel is vettek, szóval elkerültem Pécsre, érettségi után pedig a Pázmány jogi karára Budapestre. Ezalatt végig elkísért a külső szkepticizmus, tehát hogy hozzám hasonló háttérrel képes lehet-e valaki erre. Édesanyám vezetékneve Orsós, ami minden naplóban és a személyes iratban is szerepelt, így akaratomon kívül is eleve definiált engem. Ugyanakkor az ebből fakadó bizonyítási vágy is nagyon erős volt bennem.

Sokáig nem tudtam, mihez kezdjek magammal, a fordulópont azután jött el, hogy még az első Orbán-kormány idején bekerültem az Országimázs Központhoz. Szerződésben állt velük egy cég, akik a mi egyetemünkről toboroztak önkéntes segítőket állami ünnepekre. Főleg külföldi vendégeket kellett kísérgetnünk és információkat adni nekik, szórólapokat osztogatni, ilyesmi.

Én egészen addig csináltam, amíg az egyik főnököm ki nem rúgott: a titkárnőjén keresztül tudtam meg, hogy nem tudja felvállalni a származásomat ilyen magas politikai körökben. Ekkor döntöttem el véglegesen, hogy emberi jogokkal és kisebbségvédelemmel kell foglalkoznom.

– A cigány származásod, a szokások és hagyományok egyébként mennyire határozták meg a mindennapjaidat?

– Nem igazán, mert édesanyám intézetben nőtt fel, emiatt megvolt benne az, hogy eleve szakítani akart az egész kultúrával, hiszen csak rossz emlékei fűződtek hozzá. Már az is rengeteg időbe telt, hogy a felvidéki magyar származású édesapám családja elfogadja őt. A szüleimé volt egyébként az egyik első cigány-magyar vegyesházasság Szekszárdon, sőt talán az országban is. Akkoriban, a ’70-es években ez még messze nem volt megszokott, nagy port is vert fel helyben.

Ilyen előzmények után nem csoda, hogy anyu nem szívesen mesélt nekem a gyökereinkről. Leginkább csak a szokásos sztereotípiákat tudtam, például azt, hogy tehetséges vagyok a zenében, táncban, éneklésben. Viszont mivel ez csupa pozitív dolog, még nagyobb pofonként éltem meg 21 évesen, hogy a parlamentben viszont nem dolgozhattam.

– Mihez kezdtél ezután a pofon után?

– Jelentkeztem az Európai Roma Jogok Központjába (angol rövidítéssel ERRC) Budapesten, négy évet töltöttem el itt. Majd 26 éves koromban úgy gondoltam, hogy a roma jogvédelem területén megszerzett tapasztalataimat más kisebbségek érdekében is kamatoztathatnám. Nagy szerencsémre azonnal bekerültem az ENSZ-be: először egy háromhetes gyakornoki ösztöndíjat nyertem el, és a jelek szerint elégedett volt velem a főnökség, mert visszahívtak szerződéssel. Genfben kezdtem el dolgozni, de úgy éreztem, hogy a kényelmes irodámban buborékban élek, ezért szerettem volna inkább terepen kipróbálni magam.

Először Szomáliába mentem ki egy alapítvánnyal, itt másfél évet töltöttem ifjúsági segítőként egy helyi civil szervezetben egyetlen külföldiként, mellette az egyik helyi egyetemen is tanítottam.

Innen jelentkeztem a bosznia-hercegovinai Szrebrenicába, a népirtás helyszínére, mert meg akartam érteni a bosnyák-szerb-horvát ellenségeskedés hátterét.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
605_38235708994_5673_n.jpg

„Afrika legeldugottabb pontján is hallottam magyar szót” - interjú Földvári András utazóval, aki 796 reptéren járt már

Földvári András építtetett vízvezetéket indiánoknak, járt nem létező országokban, és nem fél a vírustól. Könyve, az "Elmentem világgá - 80 sztorival a föld körül" pedig a sikerlista élére repült.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2020. szeptember 12.


hirdetés

A Malévnál kezdte pályafutását, dolgozott az izraeli légitársaságnak, és a Turkish Airlinestól ment nyugdíjba. 796 reptéren utazott át, és alig van ország ahol nem fordult meg. Földvári András arról is mesélt, mit írtak róla megfigyelői, és hogy mikor indul az Antarktiszra.

- Ön valóban igazi világutazó. Barcelonából válaszolt az e-mailemre, most Temesváron fogadja a hívásomat, és lefogadom, hogy mire a cikk megjelenik, megint máshol fogja olvasni. Egy évben átlag hány napot van itthon?

- Azért nehéz megmondani, mert a járvány bezavart. Még soha nem utaztam olyan keveset, mint idén.

Amikor állományban voltam, 45 napot tudtam utazni egy évben. 30 nap szabadságom volt, azt feldaraboltam és hozzácsaptam az állami ünnepekhez. De mióta nyugdíjas lettem, jóval több időm van.

A járvány kitörése óta voltam hosszabb időre Ukrajnában és Lengyelországban.

hirdetés

Ezt az utat Lengyelországban kezdtem, onnan Angliába mentem, Angliából Spanyolországba, onnan ide Romániába.

Tulajdonképpen Temesvárt azért találtam ki, hogy ne kelljen hazamennem, mert akkor karanténba raknak. Mert 80 kilométerre a határtól már érdekes módon nincs járvány. Vasárnap megint utazom tovább Londonba.

Azt szoktam mondani, hogy mindenütt jó, de legjobb útközben.

– Mindenesetre azt elmondhatjuk, hogy meglehetősen kitágította a home office fogalmát.

- Az biztos. World office. Egyébként nagyon sok informatikus ismerősöm van. Az egyik magyar barátom vancouver-i, aki ténylegesen Mexikóban él, és onnan van „bekötve” Vancouverbe. Sokkal jobb a klíma.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
tanar-1.jpg

Átadták az Év tanára díjakat, elismerést kapott még az Év külhoni tanára és az Év virtuális tanára is

'A pedagógus pálya művészet, értékeket közvetítő hivatás. A gyerekek az iskolában tapasztalhatják meg a közösséget, mit jelent egy közösség tagjának lenni, ezért is nagy a tanárok felelőssége' - mondta a nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztos.
MTI, fotó: Mónus Márton - szmo.hu
2020. szeptember 12.


hirdetés

A pedagógus pálya művészet, értékeket közvetítő hivatás - erről beszélt Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztos az Év tanára díjak átadóünnepségén, Budapesten szombaton.

A gyerekek az iskolában tapasztalhatják meg a közösséget, mit jelent egy közösség tagjának lenni, ezért is nagy a tanárok felelőssége - hangoztatta a miniszteri biztos.

A kormány a magyarság közjogi egyesítése után nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az anyanyelvi oktatás mindenhol elérhető legyen a magyarok számára. Támogatja azokat a határon túli családokat, amelyek magyar oktatási nyelvű intézménybe íratják gyermekeiket, továbbá 140 óvodát bölcsődét létesített, és támogatta 750 intézmény megújulását, több tízezer tanár és diák kárpát-medencei utazását, valamint a középiskolai tanárok továbbképzését - sorolta a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztosa.

Az Év tanára díjat 2020-ban Orosz Tamás, a Nyíregyházi SZC Wesselényi Miklós Technikum és Kollégium testnevelés tanára kapta.

hirdetés

Az Év tanárának ezüst elismerő oklevelét kapta Juhász Jánosné, a mezőkövesdi Szent László Gimnázium és Közgazdasági Technikum igazgatója, magyar-, történelem- és filozófiatanára, valamint Pálné Varga Valéria, a sellyei Kiss Géza Magyar-Horvát Kétnyelvű Nemzetiségi Általános Iskola és Zeneiskola-Alapfokú Művészeti Iskola igazgatóhelyettese és orosz-történelem szakos tanára, továbbá Góczán Bettina, a budapesti Medgyessy Ferenc Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola német nyelv és irodalom, valamint német hon- és népismeret tanára.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
DSC09903-1000x668.jpg

Államilag elismert iskola lett a Budapest School – A következő lépés a nemzetközi terjeszkedés

Halácsy Péterrel, az iskola egyik alapítójával beszélgettünk.
K.U.D., címlapkép forrása: Budapest School - szmo.hu
2020. szeptember 20.


hirdetés

Halácsy Péter, a Prezi egyik alapítója, 2015-ben néhány társával hozta létre a Budapest School mikroiskola-hálózatot, amelyről már többször írtunk.

Idén szeptembertől már 14 helyszínen közel 400 gyerek tanulhat a BPS egyedi szakmai programja alapján óvodás kortól a középiskola végéig.

Ráadásul vége a diákok magántanulói státuszának, mostantól ugyanis államilag elismert iskolaként működnek, programjuk akkreditált, egyedi programként alkalmazható általános iskolában, gimnáziumban és szoftverfejlesztő technikumban is.

Az akkreditációhoz vezető út hosszú volt és rögös, de szükség volt rá. A Budapest School tanulóinak különböző iskolákban kellett vizsgázniuk, ez pedig Halácsy Péter szerint sok szorongást okozott a szülőknek és bonyodalmakat a tanároknak.

"Több magyar és nemzetközi oktatási és tanügyigazgatási szakértővel konzultáltunk folyamatosan, rengeteg iskola működését tanulmányoztuk, több mint 107 jogszabályt vettünk figyelembe. Mindenki azt kérdezi, hogy tudunk a mi oktatási módszereinkkel megfelelni a Nemzeti Alaptanterv követelményeinek, de messze nem ez volt a legnagyobb probléma”

hirdetés

– számolt be tapasztalatairól Halácsy a Szeretlek Magyarországnak. A BPS-modell ugyanis tökéletesen illeszkedik a Nemzeti Alaptantervhez.

Halácsy Péter, a Budapest School egyik alapítója

"Egyetlen jogszabály sem definiálja a tantárgy fogalmát, csak azt, hogy legyen matematika vagy etika. Nálunk a tantárgyak ugyanúgy kapnak szerepet, mint a NAT által definiált kulcskompetenciák, fejlesztési területek. Azaz ott vannak a programunkban, foglalkozunk velük, csak épp nálunk nem ezek adják a mindennapok struktúráját, hanem a tanárok szabadon válogathatnak össze egy-egy foglalkozásba tantárgyi követelményekből, a korszellem kihívásaiból, a gyerekek érdeklődéséből. Nagyobb gondunk volt azzal a szemlélettel, hogy az állam szeretné, ha mi mindent eldöntenénk 12 évre előre az iskolában. Például a programunkban rögzíteni kellett az érettségire való felkészítést. Ez valahogy annyira magától értetődő volt számunkra, hogy az iskoláinkban felkészítjük a gyerekeket az érettségire, hogy korábban nem került be a programba, de akkreditált iskolaként elengedhetetlen, hogy ezt is leírjuk” – említ egy olyan követelményt, amelynek meg kellett felelniük.

Az akkreditáció során sokszor szembesültek azzal, hogy XXI. századi iskolaként olyan kérdések merülnek fel bennük, amelyekre korábban nem igazán volt példa, és a jelenleg hatályos jogszabályi környezet nem igazán halad a korral.

"Mai friss frusztrációm, hogy kiderült, egy iskola például nem indíthat telephelyet év közben. Hiába lehetne beköltözni például egy decemberben elkészülő épületbe, amely sok szempontból kényelmesebb és ideálisabb lenne a gyerekek és a tanárok számára is, erre nincs lehetőség. Szeptember 1-jéig bezárólag lehet bármit módosítani. Persze, ennek is megvan az oka, és nem a minisztérium rosszindulatáról van szó: amikor a jelenleg is hatályos törvény készült, az év közbeni költözés, mint opció, fel sem merült”

– jegyezte meg.

Az akkreditáció folyamata során folyamatosan egyeztettek az Emberi Erőforrások Minisztériumával és a szakhatósággal, menet közben pedig újabb és újabb kérdések merültek fel. Nem triviális például a szellőztetés kérdése az iskolákban.

Laikusként azt gondolnánk, nincsenek szigorú követelmények ezzel kapcsolatban, azonban ez nem így van. A Pozsonyi úti telephelyen például a szellőztetéssel volt gond. Vagyis tulajdonképpen nem volt, hiszen voltak ablakok, sőt, egy modern levegőztető rendszert is beépítettek, hogy biztosan jó levegőben tanulhassanak a diákok, azonban az ÁNTSZ előírásainak így nem feleltek meg, mert a hivatal csak az ablakokat nyithatóságát nézi. Végül sikerült megoldást találni, de azt, hogy milyen részletekkel kellett megküzdeniük, jól mutatja ez a példa is.

"A jogszabály alkotásakor nem léteztek ilyen profi berendezések, ezért nyilván nem ejtenek erről szót. Sok hasonlóba futottunk bele. Februárban például - még a COVID-19-től teljesen függetlenül - felmerült bennünk a távoktatás kérdése és konzultáltunk a minisztériummal, amely teljesen elzárkózott ettől a lehetőségtől. Aggályosnak tartották a gyermekek biztonságának való biztosítását, ha távoktatásra kerülne sor. Kicsit életszerűtlen példa, de felvetettem, mi van, ha a tanár például épp a Nemzetközi Űrállomáson van és tartana egy lebilincselő órát a csillagászatról" – mesélte nevetve Halácsy. Végül az élet ezt a kérdést felülírta, és a tavaszi félévben gyakorlatilag minden iskola a digitális oktatásra állt rá.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
zwbqi-swimmer-guide-dog-olympics-2.jpg

Elvesztette látását az amerikai tini, most a vakvezető kutyájával készül a paralimpiára

Az úszás hozta vissza őt a teljes reménytelenségből.
Fotó: Guide Dog Foundation - szmo.hu
2020. szeptember 19.


hirdetés

Szinte az egyik pillanatról a másikra veszítette el a látását 14 éves korában egy amerikai tinédzser, akit az úszás és vakvezető kutyája hozott vissza az életbe, most pedig már az első paralimpiára készül - írja a a Today.

A New York-i Anastasia Pagonis minden előzmény nélkül mindössze 2 hónap alatt veszítette el látását. Nyolc hónapnyi szorongás és depresszió után jutott arra, hogy kezdenie kell magával valamit.

"Oké, megvakultam. Mit kezdjek most az életemmel?"

- tette fel magának a kérdést.

A választ pedig a sportban találta meg. Az úszást látása elvesztése előtt fél évvel kezdte el, de már akkor is beleszeretett ebbe a mozgásformába. Elmondása szerint ez volt az, ami a rendkívül sötét időszakban visszaadta számára az életbe vetett hitét.

hirdetés

Alig két év alatt annyit fejlődött, hogy

idén a World Para Swimming World Series versenyén két aranyat is nyert Ausztráliában.

Ezt követően történt meg vele azonban az, amit mennyben köttetett szövetségnek nevez:

a vakvezető kutyákat kiképző The Guide Dog Foundation felhívta a lányt, hogy a rendelkezésére bocsátanának egy Radar nevű labradort.

Az eb kölyökkora óta egy hokicsapattal nevelkedett, így nem volt idegen tőle a sportolók világa. Pagonis elmondása szerint párosuk tökéletes.

"Radar nagyfokú önállósággal ajándékozott meg, teljesen belehabarodtam. Ő a legjobb dolog az életemben"

- nyilatkozta a lány a lapnak.

A kutya természetesen az edzéseinek is szerves részét képzi, és már el is utazott a lánnyal Colorádóba, ahol az ország legjobb parasportolói készülnek a 2021-es tokiói paralimpiára, ahol Pagonis is versenyezni fog. A lány Instagram-oldalán osztja meg életét - immáron a kutyájával együtt.


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!