hirdetés
020.jpg

„Írassák a sírkövükre: éltek 75 évet, ebből 19-et online” – beszélgetés Limpár Imre pszichológussal mindennapi időzavarainkról

Mindig a feladathoz rendeljük az időt, ezért nem lesz a végén időnk. Ha megfordítjuk, rengeteg időt spórolunk meg, mondja a kutató.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. december 10.


hirdetés

Egy napban 86 400 másodperc van, ugyanúgy, mint 100 vagy 1000 éve. De a 21. század nagyon felpörgetett minket, úgy érezzük, mindent csak félbehagyunk, semmit nem tudunk befejezni. Az idő rohan, és egyre kevésbé vagyunk lépést tartani vele, elborítanak valós és vélt dolgaink, kötelességeink. Van-e ebből kiút? Erről beszélgetünk Limpár Imre tanácsadó szakpszichológussal.

- Amikor néhány évtizede beindult a legújabb technológiai forradalom, sokan azt jósolták, hogy az új eszközök révén rengeteg időt spórolunk majd meg, és lesz időnk sok hasznos, értelmes dolgot csinálni. Jelenünk azonban nem ezt mutatja. Hol romlott el mindez?

- Mindig felhívom a figyelmet arra, hogy az idővel való kapcsolatunk szubjektív műfaj, de az a kifejezés, hogy „időgazdálkodás”, az objektivitás látszatát kelti. Itt csapódunk be, mert az idővel valójában nem gazdálkodni kell, hanem az időhöz való viszonyt lehet alakítani. Ha bárkit megkérdezünk ismerősi körünkben, jó eséllyel fogja igaznak tartani azt a mondatot, hogy őseinknek, nagyszüleinknek, szüleinknek több ideje volt. Ez azonban nettó hazugság, mert mindenkinek mindig is ugyanannyi ideje volt, 86 400 másodperc naponta, sem több, sem kevesebb, ezt kellett beosztani.

De itt két tényezővel kell számolni: az egyik a kutatás+fejlesztésnek a tévedése, hogy ettől jön meg a boldogság, de igazából csak más típusú problémák jönnek; a második pedig a 21. században, amelyet én „a hajszoltság évszázadának” nevezek, folyamatosan pörgetnek minket. Olyan inger-elárasztásban van részünk, amely több, mint amit az idegrendszerünk elviselni képes.

Mondok erre egy nagyon profán példát: tartok egy előadást, és látom, hányan telefonoznak közben, mert a Facebook, ha belépnek, feldobja, hogy éppen hol nincsenek. Itt ülök valahol, elvileg élveznem kellene a pillanatot, de nem tudom, mert az agyam már három másik helyre hívna. Lehet, hogy máshol kéne lennem, de ha most történetesen amott vagyok, azon gondolkodom, hogy miért nem emide jöttem. Ez a nagy csapdahelyzet, amely miatt van olyan folyamatos észlelésünk, hogy lemaradtunk valamiről, így pedig nagyon nehéz élni. Ezeket a kütyüket egyszerűre programozták, tehát könnyű függni tőlük, és végtelenek. Például a Facebook hírfolyamának nem lehet az aljára pörgetni, ezért nem lehet befejezni, csak félbehagyni. Ha én valamit félbehagyok, azt érzem, hogy nem volt elég időm.

hirdetés

Régen a könyveket befejeztük, ma a blogokat csak félbehagyjuk. Ez a sok félbehagyottság is eredményezi, hogy kapkodunk levegő és idő után, és azt érezzük, hogy nincs.

- Nagymamámnak volt egy mondása: „Hamar elszáll egy-két óra, minden percét használd jóra.” Úgy gondolom, hogy ma nem kevés tudatosság és önfegyelem kell ahhoz, hogy valaki tudja, mi az, ami neki fontos, mi az, amire „rá akar érni.”

- Van az a jól ismert frázis, miszerint az ember arra ér rá, amire akar. Ezzel én nem értek egyet, mert bár a tartalma nemes, sokszor a ráérés már nem akarat kérdése, hiszen az embert sodorják az erők, az elvárás-cunamik, hogy megmondják, hol, mennyit, mit kell csinálni. Rengeteg cégnél van például válaszadási idő-protokoll… A másik a prioritások, a fontossági sorrend megállapítása. Ahhoz, hogy jó időgazdálkodásunk legyen, célok kellenek, de manapság a legtöbb embernek nincsenek céljai, csak vágyai. Ehhez természetesen hozzájárulnak a fényes tekintetű média- és marketing-gyárak, mert ők a vágyainkat srófolják fel, akkor leszünk jó fogyasztók.

Sok helyen tanítok. Ha megkérdezek egy átlagos, húszéves egyetemistát, hogy hol szeretne lenni tíz év múlva, akkor azt fogja mondani, hogy szeretne egy boldog párkapcsolatot, egy jó lakást, egy klassz munkahelyet. Ki nem? Ő azt hiszi, célokat mondott, pedig csak vágyakat, az élet normális elvárásait. Akkor tudom valójában beosztani egy sima hétköznapomat, és vele aztán az egész életemet, ha van egy orientációs pontom akár a jövőben cél formájában, vagy a akár múltban, amikor is értékrend alapon döntök.

Ha van orientációs pontom, tudok gazdálkodni, egyébként pedig csak sodródni fogok, flipper-golyó módjára csapódom ide-oda.

-Van-e esélyünk arra, hogy egyensúlyba hozzuk ezt a jelenlét- és megfelelés-kényszert a prioritásainkkal?

- Elcsépeltnek hathat a „nemet mondás képessége”, de igazából tényleg erről van szó: tudnunk kell, mi az, amit elvállalunk, és mit nem. Egy praktikus tanács ezzel kapcsolatban: ha valaki kap egy felkérést, ígérje meg magának, hogy nem válaszol azonnal, mert önmagát ismerve tudja, hogy igent fog mondani, hanem iktasson be egy ütköző-időt, amikorra választ ad. Nagyon hiszek abban, hogy a struktúra és a szabályzók lehetnek pozitívak, és nem börtönök. Volt egy hittantanárom, aki azt mondta: nem az a szabadság, hogy bármit megtehetek – az a szabadosság – hanem az, hogy ismerem a korlátaimat. Az a szép az időgazdálkodásban, hogy ezeket a szabályzókat és korlátokat önmagunknak állítjuk fel. Mondok egy személyes példát: a 2010-es évek elején tettem egy vállalást, hogy csak hétfőn és kedden néztem meg az e-mailjeimet. Szerda reggeltől vasárnap estig nem néztem, mert úgy éreztem korábban, hogy rángatnak az e-mailek, az állandó elérhetőségemmel, a válaszkészségemmel szétszednek a hétköznapok. Elég volt!

Sokan mondták, hogy ezt nem tehetem meg, pedig megcsináltam. Voltak belőle sértődések, munkákat buktam el, ismerősi viszonyok erodálódtak, de volt két és fél remek évem. És persze olyan is akadt, aki árgus szemmel figyelte, kap-e tőlem csütörtökön e-mailt, s leleplezzen. Természetesen akad kivétel, de a nagy tendencia a lényeg: merre és főként hogyan halad az életünk!

Utána később visszatértem a mindennapi e-mailnézéshez, de a rángatás-tünet szerencsére nem jött elő. De az kellett hozzá, hogy be mertem avatkozni az életvitelembe, annak struktúrájába. Sokan azt hiszik, hogy ez csak a legtehetségesebbeknek, a szerencsés csillagzat alatt születetteknek sikerülhet. Ez nem igaz. Nagyon sokat tehet az átlagember, hogy élhetőbbek legyenek a szürke hétköznapok.

- Médiaegyetemi tanítványaimnak többször feltettem a kérdést, hogy meddig bírják ki hírek nélkül. A leghosszabb említett időtartam 48 óra volt, de aki ezt mondta, már arra is furán néztek. Hát még rám, amikor közöltem, hogy ha elutazom két hét szabadságra, se internet, se újság, se tv, se okostelefon – ha világrengető dolog történik, azt úgy is megtudom.

- Erre rákötnék még egy adatot, ami el szokta borzasztani az előadásaim résztvevőit és ami az arcunkba csapja a valóságot. Egy 2018-as adat szerint a Z generáció, tehát az 1995 után születettek, átlagosan napi 330 percet, tehát 5 és fél órát vannak online. Mondom nekik, hogy rendeljék meg a sírkövüket, és vésessék rá jó előre, hogy – a magyarországi várható élettartamot alapul véve – éltek 75 évet, ebből 19-et online. De ha én naponta egy órát sorozatot nézek, két órát a Facebookon lógok, akkor azt írhatom a sírkövemre, hogy 3,125 évet sorozatot nézett és 6,25 évet facebookozott. De az időseknek is megvan a maguk „időtöltése”, a híradónézés. Vannak, akik a teljes kínálatot végignézik. Számoljunk csak napi másfél órás átlag híradó-nézéssel. Hasonló élettartammal 4 és fél évet töltenek híradónézéssel! Ez nagyon súlyos adat, érdemes olykor szoroznunk, számolnunk.

- Ön pályája kezdetén katonákkal dolgozott, külföldi missziók pszichológiai felkészítésével, majd reintegrációjukkal, krízis- és válság kezeléssel. Ez utóbbi lassan teljesen hétköznapi igény lesz nálunk.

- Manapság az a társadalmi trend, hogy mindent szeretünk dramatizálni. Könnyen kijelenti valaki, hogy „depressziós”, holott az nagyon komoly tünetegyüttes, súlyos diagnózissal. Maradjunk inkább annál, hogy szomorúak, rosszkedvűek vagyunk, ne aggassunk magunkra ilyen címkéket. Ilyen az is, amikor azt halljuk, hogy a magyar emberek 60-70%-a hétfőn gyűlöl bemenni a munkahelyére, vagy az iskolába. Lehet, hogy tényleg ilyen rosszak az arányok, de ha valaki a gyűlölt hétfőre vár, akkor az nagyon könnyen össze fog jönni. Itt nem is feltétlenül arról van szó, hogy „bevonzzuk a rosszat”, hanem inkább arról, hogy a lelkünket mire állítjuk be. Azt is érdekes megfigyelni, hogy az alapidő-egységeink miként alakulnak. Általában 5+2-es rendben gondolkodunk: 5 nap mókuskerék, gálya, aztán két nap szusszanás, de vasárnap délután, a Forma-1 végén a kockás zászlóval kicsit már leintik a hétvégét is, és kezdődik minden elölről. Nagy eredményt lehet elérni időgazdálkodásunkban azzal, hogy alapidő-egységünket megváltoztatjuk, és elkezdünk napokban gondolkodni. Nagyon nehéz ezt megtenni, mert a társadalmi folyamatok nem erre mennek. De ha én kedd délután azt mondom, hogy ez a hét már el van baltázva, akkor egy vagy két nap sikertelensége miatt odaadtam az egész heti belső békémet, és a nullázási pont csak hétfőn kezdődik! Sokkal jobb, ha bebukom a keddi napot, és a szerda már indulhat tiszta lappal.

- Az Ön honlapján nagy örömmel fedeztem fel két kedvenc ókori gondolkodómat, akiket ma is szívesen előveszek okulásul: Senecát és Marcus Aureliust. Ide is illik két idézet. Seneca mondja, hogy „félelmeink száma mindig nagyobb a ránk leselkedő valós veszélyeknél”, Marcus Aurelius pedig azt vallja, hogy „olyan az életünk, amilyenné gondolataink teszik”.

- Mondhatjuk, hogy nincs új a nap alatt. Marcus Aurelius elmélkedéseiben úgy szólván minden benne van a ma világáról is. Sajnos csak egyetemista koromban találkoztam velük először érdemben, addig meg kellett tanulnom sok felesleges dolgot. Nekünk a II. világháború csatáit például napra pontosan kellett tudnunk, de minek…ugyanakkor semmit sem hallottunk a SMART célkijelölési technikáról, ahol minden egyes betű olyan tényezőt jelent angolul, amelyet ellenőrzésem alá vonhatok. (Specific, measurable, attainable, relevant, time-bound – egyértelmű, mérhető, elérhető, fontos, időhöz kötött). Ez egy öt perc alatt megosztható tudás. Amikor pályát választ valaki a gimnázium 4. osztályában, mennyivel előbbre tudna jutni egy egyszerű SMART-célfelosztással?

- Engedjen meg végül egy személyes kérdést: Ön nagyon sokfelé dolgozik, előadásokat, tréningeket tart, ír, tv-ben szerepel. Hogyan jut ideje mindenre, amit szeretne?

- Bizonyos szakaszokra osztom be az időmet. Nem sokan hiszik el rólam, hogy én valójában befelé forduló ember vagyok, de megtanultam extrovertált üzemmódba kapcsolni. Viszont éppen ezért muszáj elvonulnom a világtól. Erre vannak bizonyos biztonsági protokolljaim. Minden hónapban három napra teljesen off-line vagyok. Az idén december 17-én dolgozom utoljára érdemben kliensekkel, és január közepéig nem vállalok senkit és semmit. Családommal leszek és második könyvem kéziratával foglalkozom. Aztán utána jön megint egy felpörgetősebb időszak.

A közoktatásban mindannyian kapunk egy időbeállítást: vannak a feladataink, és a feladathoz rendeljük az időt. Ha én fizika témazárót írok, hogy anyu is örüljön, és ne 3-ast, hanem legalább 4-est vigyek haza, két délutánt rá kell szánnom. De így eltöltünk 12 esztendőt, van, aki többet, mert már teljesítmény-orientált óvodába jár.

Tehát mindig a feladathoz rendeljük az időt, ezért nem lesz a végén időnk. Mert ha bárki kicsit is hajlamos a maximalizmusra, akkor a világon nincs annyi idő, hogy ezeket tudja hozni, főként az érettségi utáni világban. Ellenben, ha megfordítjuk, és én bizony nagyon sokszor megfordítom: az időhöz rendelve a feladatot, az a kérdés, hogy mennyi időt ér ez meg nekem?

És ezzel temérdek időt meg lehet „spórolni” – az idézőjellel újra arra utalok, hogy nem az idővel gazdálkodunk, hanem a viszonyunkat változtatjuk meg. Ez az egész témánk kulcsa.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
no_eves_unsplash.jpg

Miért ehetnek egyesek bármit és bármennyit anélkül, hogy elhíznának?

A válasz sokkal bonyolultabb, mint a gyors anyagcsere.
képünk illusztráció, fotó: Unsplash/Jarritos Mexican Soda - szmo.hu
2020. augusztus 02.


hirdetés

Az élet egyik legnagyobb igazságtalansága, hogy egyeseknek minden falatot meg kell gondolni azért, hogy formában maradjanak, míg mások annyi édességet ehetnek, amennyit csak akarnak, mégsem szednek fel egy deka felesleget sem. Mi lehet a titok? Hogyan sikerül a kivételezetteknek tökéletes formában maradni, miközben bármit és bármennyit ehetnek? Erre keresi a választ a Live Science cikke.

"A kérdésre nem létezik egy egyszerű válasz. A folyamatot befolyásolhatják genetikai, étkezési, de akár viselkedésbeli tényezők is. Ráadásul az, hogy ezek milyen szerepet játszanak egy-egy ember esetében, egyénenként változó lehet"

- kezdte a válasz kifejtését Kathleen Melanson, a Rhode Island-i Egyetem táplálkozási és élelmiszertudományi professzora.

Az egyik legfontosabb tényezőnek például semmi köze nincs a testtípushoz, az anyagcseréhez, vagy az olyan közkeletű hiedelmekhez, mint például a varázslatos telihold: az érzékelésről van szó.

Rengeteg ember, akiről azt gondoljuk, hogy jóval többet eszik az átlagnál jelentős súlygyarapodás nélkül, valójában semmivel sem fogyaszt többet a normálisnál. Ha például valaki napi rendszerességgel eszik fagylaltot, természetes úton kompenzálhatja az extra kalóriákat azzal, hogy a következő étkezésnél kevesebbet fogyaszt, vagy a nap további részében szinte egyáltalán nem nassol. Figyeljük meg, hogy az ilyen típusú emberek például nagyon lassan eszik a pizzát, akár már néhány szelet után eltelnek, és abbahagyják az evést.

hirdetés

"Ha az ilyen emberek bevitt kalóriamennyiségét vizsgáljuk, könnyen kiderül, hogy valójában egyáltalán nem esznek annyit, amennyit a többiek feltételeznek róluk"

- ezt már Dr. Frank Greenway, a Penningtoni Orvostudományi Kutatóközpont főorvosa jelentette ki.

A fizikai aktivitás szintén segíthet tökéletes formában maradni egyeseknek, és egyáltalán nem az edzőtermek látogatására kell gondolni. Melanson professzor szerint néhányan eleve rengeteget mozognak még akkor is, ha nem sportolnak. Jó példa lehet erre, ha valaki egész álló nap izeg-mozog, sétál, eleve aktív munkát végez, vagy csak egyszerűen a gyerekeit kergeti naphosszat.

"Már tudományos bizonyítékok is léteznek arra, hogy egyes emberek hajlamosak egész nap mozgatni a testüket"

- közölte a professzor.

Ez a pluszmozgás már edzés nélkül is alaposan felgyorsíthatja az anyagcserét és az energiafelhasználást.

"Minél többet mozgunk, annál inkább gyarapszik az izomsejtekben található mitokondriumok mennyisége és aktivitása. Ezek testünknek azok az erőművei, melyek felelősek az energiatermelésért és az energia felhasználásáért. Minél több a mitokondrium, annál több kalóriát égetünk el"

- tette hozzá Melanson.

Dr. Ines Barroso szerint egyelőre kevés bizonyíték van arra, hogy léteznek olyan emberek, akik mozgás nélkül több kalóriát égetnek el, mint mások. Az elhízás genetikáját vizsgáló cambridge-i kutató szerint azonban léteznek olyan lényeges élettani különbségek, melyek egyesek számára jelentősebb önmegtartóztatás nélkül lehetővé teszik, hogy természetes úton mérsékeljék a bevitt kalóriákat. Nekik jellemzően érzékenyebb az éhséget szabályozó rendszerük, és gyorsabban kapnak visszajelzést arról a testüktől, hogy elég volt, nem kell több étel.

Ebben a rendszerben az egyik legfontosabb hormon a leptin. Ez a hormon segít szabályozni, hogy nagyobb időtávlatban mennyi ételre van szükségünk. Ezért van az, hogy ha egy érzékenyebb rendszerrel bíró illető egyik este egy bulin teleeszi magát, a következő napokban jóval kevesebbet is elég neki, mert úgy érzi, hogy még mindig tele van a gyomra. Esetükben az éhséget jelző rendszer egyszerűen újrakalibrálja magát, és azt a jelzést küldi a szervezetnek, hogy

"oké, elég energiánk van."

És akkor a sokat szidott genetika. Igen, ennek is szerepe van a hízásban és a fogyásban. Egy 2019-es tanulmányban a PLOS Genetics kutatói 250 DNS-régiót azonosítottak, melyek összefüggésbe hozhatók az elhízással.

A kutatás során 1622 egészséges, de alacsony BMI-vel (testtömeg index) rendelkező embert hasonlítottak össze 1985 kórosan elhízott, vagyis magas BMI-s személlyel, miközben 10 433 teljesen normális testtömegű kiválasztott is részt vett a felmérésben.

A tudósok megállapították, hogy a vékony emberekben kevesebb elhízásért felelős gén található. Hozzátették: a gének egyedül mégsem tehetők felelőssé a túlsúly kialakulásáért. Dr. Ines Barroso szerint nem találtak kifejezetten olyan géneket ugyanis, melyek hajlamosabbá tesznek valakit az elhízásra, vagy éppen a kövérségtől védenék meg az illetőt.

Összességében a címben is feltett kérdésre a válasz bonyolult. Biztosan nincs előre elrendelve, hogy az egyes emberek hízásra vagy inkább a testsúly megtartására hajlamosabbak inkább, ugyanakkor nem is teljesen az egyén akaratától függ ez a kérdés.

Nem létezik olyan genetikai kapcsoló, mely egyesek számára lehetővé teszi, hogy korlátozás nélkül mindent felfaljanak, hiszen úgysem látszik meg rajtuk, ám a súlygyarapodás sem jelenti feltétlenül az önkontroll hiányát.

"A helyzet az, hogy a kérdésre adott válasz minden egyén esetében változó"

- jelentette ki Melanson professzor.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
danielle_hoshia_northfoto.jpg

68 kilót fogyott egy amerikai nő, miután rájött, hogy már nem fér bele egy normális székbe

Akár két órán keresztül is reggelizett, a normál adag háromszorosát is elpusztította.
Fotó: Northfoto/Danielle Hoshia/SWNS.COM - szmo.hu
2020. augusztus 07.


hirdetés

Naponta két órát töltött csak reggelizéssel a 26 éves Danielle Hoshia, aki végül annyira elhízott, hogy már nem fért bele egy átlagos székbe, írja a Daily Mail.

A 26 éves New Jersey-i nő 133 kilót nyomott, amikor úgy döntött, hogy ebből elég. Ráadásul orvosai figyelmeztették, hogy szervezete már a cukorbetegség előtti tüneteket produkálja, és vélhetően az egekben lehetett a koleszterinszintje.

Danielle végül újévkor fogadta meg, hogy amilyen gyorsan csak lehet, le fogja adni a felesleget. A kórosan elhízott nő kezdésnek letöltött egy applikációt, amivel nyomon követte a napi bevitt kalóriamennyiséget. Sportolni kezdett, azóta már teljesített egy félmaratont is, a súlya pedig jelenleg alig van valamivel 60 kiló felett.

A radikális életmódváltásba még 2015 első napján fogott bele, és már 10 hónap után 52-es helyett csak 32-es lett a ruhamérete.

hirdetés

"Már gyerekkoromtól kezdve elhízott voltam, a főiskola alatt pedig rövid idő alatt rengeteget híztam. Soha nem törődtem a kalóriákkal, akár két órán keresztül is hajlamos voltam reggelizni, miközben egy normál adag háromszorosát fogyasztottam el"

- mondta a lapnak.

Ma ennél jóval tudatosabban étkezik: reggel 8 és este 6 közé szorítja be étkezéseit, melyek közül csak kétszer fogyaszt nagyobb mennyiség kalóriát, a többi esetben kisebb köztes táplálkozásról van szó.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kirsten_aisbett.jpg

38 kilót fogyott és bikinimodell lett egy ausztrál nő, miután összeomlott a házassága

Korábban mindene volt a gyorsétterem, ma már el sem tudja képzelni, hogy újra junk foodot egyen.
Fotó: Instagram/Kirsten Aisbett - szmo.hu
2020. augusztus 01.


hirdetés

Sosem érezte magát jobban Kirsten Aisbett, mint manapság, pedig néhány éve omlott össze teljesen a házassága, írja a Daily Star. A most 30 éves ausztrál nő nem is olyan régen még gyorséttermekben ebédelt, vacsorára pedig lasagne-ét, mirelit sült krumplit vagy kijevi csirkemellett fogyasztott.

A válás után 89 kilót nyomott Kirsten, akinek a folyamatos szorongásra antidepresszánsokat írt fel orvosa. A fiatal nő végül egy napon úgy döntött, hogy elég volt, és ahelyett, hogy teljesen szétfolyna, inkább átveszi az irányítást a teste fölött.

Kezdésnek egy barátja edzőtáborába vonult el, ahonnan visszatérve radikálisan változtatott az étrendjén. Teljesen elhagyta a gyorséttermek kalóridús kínálatát, helyette a rizs, a zöldségek és a sovány marhahús kerültek fókuszba.

Kirsten már röviddel a teljes életmódváltás után észrevette, hogy csökken a súlya, ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan tért vissza az önbizalma. Három évvel azután, hogy személyi edzőhöz kezdett járni, az addigi 44-es helyett már a 38-as méretű ruhák voltak jók a korábban alaposan elhízott nőre.

Addigra összesen 25 kilóval lett könnyebb, de rengeteget dolgozott is az egyre jobb formáért. Ahogy lassan haladt előre a látványos átalakulásban, úgy változtatott lépésről lépésre az életén: előbb szinte teljesen kiiktatta az életéből az alkoholt, majd hétvégenként előkészítette a következő heti étrendjét.

hirdetés

Reggelenként 4:30-kor kelt, hogy még munka előtt egy 45 perces kardióedzést beiktasson, amit egy 60 perces, majd egy félórás etap követett. Így a nap végére Kirsten közel 20 ezer lépést tett meg a számlálója szerint.

Lassan további 13 kilótól szabadult meg, így összesen 38 kilót dobott le 4 év alatt. Az Instagramra posztot képek önmagukért beszélnek:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Be your own god damn motivation ? ⠀⠀ Work hard, focus on yourself and always remember to reflect on how far you’ve come. It’s your journey and your journey only ✨ ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• www.kirstenashleapersonaltraining.com ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• #mindset #progressnotperfection #transformationchallenge #fitgoals #healthylifestyle #health #nutrition #exercise #weightlosstransformation #weightlossjourney #strong #instatransformation #workout #fit #progress #slimmingworld #fitness #motivation #gym #fatloss #transformation #healthy #weightloss #healthyliving #muscle #beforeandafter #fitnessmotivation #wbff #wbffofficial

KIRSTEN AISBETT | COACH (@kirstenashlea_pt) által megosztott bejegyzés,

Az ausztrál nő végül még egy versenyre is benevezett, holott korábban elképzelhetetlen volt számára, hogy nyilvános helyen bikinit viseljen. Kirsten végül megnyerte a versenyt, amit maga sem tudott volna elképzelni néhány évvel korábban.

Azt mondja, nem volt egyszerű elérni ezt az eredményt, de nagyon büszke magára és az új külsejére. Annak ellenére is jól érzi magát, hogy egyelőre a válás után nincs új kapcsolata, de egyelőre tökéletesen érzi magát a bőrében.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Chasing progress, not perfection ? ⠀⠀ 2019 to 2020 ⠀⠀ This is a solid twelve months of hard work, consistency and dedication. The difference between the two: ✖️ 4kgs lighter in scale weight. ✖️ Increase in lean muscle mass. ✖️ Now has a healthy relationship with food. ✖️ Currently eating 2200 calories per day. ✖️ Stronger in the gym and and improved my form and technique. ✖️ The most important difference: I finally love my body and the changes I see each day. ⠀⠀ Results can happen in days, weeks and months. But truly believe that the best results are the ones you see after creating sustainable habits in life. ⠀⠀ We all start somewhere. We all have trials and tribulations. We all have moments of self- doubt and moments of comparison. ⠀⠀ But we all need to stop being so hard on ourselves, take a step back and look at just how far we’ve come. Both mentally and physically. ⠀⠀ Stop comparing to others. Start believing in YOU and be proud of how far you’ve come. ⠀⠀ Fitness is a journey, not a destination ❤️✨ www.kirstenashleapersonaltraining.com ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• #mindset #progressnotperfection #transformationchallenge #fitgoals #healthylifestyle #health #nutrition #exercise #weightlosstransformation #weightlossjourney #strong #instatransformation #workout #fit #progress #slimmingworld #fitness #motivation #gym #fatloss #transformation #healthy #weightloss #healthyliving #muscle #beforeandafter #fitnessmotivation #wbff #wbffofficial

KIRSTEN AISBETT | COACH (@kirstenashlea_pt) által megosztott bejegyzés,


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kanikula_hoseg_ventillator_unsplash.jpg

7 tipp, hogyan hűtheted le az otthonodat kánikula idején

Ha már nem bírod a meleget bent sem, és nem tudod, mit tegyél, próbáld ki ezeket!
képünk illusztráció, fotó: Unsplash/Ava Sol - szmo.hu
2020. augusztus 07.


hirdetés

Miközben Nagy-Britanniát 39 fokos rekordmeleg sújtja, Európa többi országát - köztük Magyarországot - sem kíméli a hőhullám. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben enyhülésre számíthatunk, a pokoli hőség még hosszú napokig tarthat, írja a Daily Star.

Egy ilyen helyzetben mindent érdemes bevetni, hogy otthonunk hőmérsékletét elviselhető szinten tartsuk. A lap erre ad 7 tippet, amit ha betartunk, könnyen elkerülhetjük a háziszauna kialakulását.

1. Zárjuk el a fény útját!

A sok szürke nap után nagy kísértést jelent, hogy tágra nyissuk az ablakokat és elhúzzuk a függönyöket. Ebben a helyzetben azonban ez a legrosszabb húzások egyike lehet: a fény mellett beáramló meleg levegő pillanatok alatt izzasztó üvegházzá fűtheti a lakást.

hirdetés

2. Sötétedés után nyissuk ki az ablakokat

Kevés jobb módszer van nyáron a lakás vagy ház lapos lehűtésére egy éjszakai szellőztetésnél. Amikor már teljesen sötét van, nyissunk ki minden ablakot. Ne felejtsük ellenőrizni, hogy házak esetén a tetőablakot okvetlenül csukjuk be a művelet végén, mert másnap kettőzött erővel támadhat a kánikula egy véletlenül nyitva felejtett ablakon keresztül.

3. Hanyagoljuk a sütőt, lehetőség szerint a szabadban főzzünk!

Azon kívül, hogy finom, még a lakás hűtésében is segítségünkre lehet a grillezés. Ha ugyanis nem a konyhában, hanem a szabadban készül az ebéd, nem melegszik fel egy-egy hosszabb ebédkészítésnél a sütő, ami ráadásul még a főzés után is jó ideig árasztja magából a forró levegőt.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!