hirdetés
abcug-mamahotel-alberlet-1000x563.jpg

Inkább anyám, mint egy főbérlő

30 év feletti felnőttek meséltek arról, miért élnek még mindig, vagy újra a szüleikkel, ahelyett, hogy albérletbe mennének vagy saját lakást vásárolnának. Mint kiderült, különböző okok miatt választják a mamahotelt.
Fődi Kitti írása az Abcúgon - szmo.hu
2019. szeptember 17.


hirdetés

Különböző okai lehetnek annak, hogy valaki úgy dönt, felnőtt fejjel, 30 éves kora fölött visszaköltözik a szüleihez. Sokszor ez tűnik a leggazdaságosabb és legkényelmesebb megoldásnak, mert ha nem kell albérletet fizetni, akkor lehet saját lakásra spórolni, és az sem hátrány, ha minden nap meleg étellel várnak haza. A sokszor magányos, egyedül maradt szülők is örülnek, legtöbbjük ebben a korban már segítségre szorul. Ezek az emberek bár nem büszkék arra, hogy még mindig a szüleikkel élnek, legtöbbjük mégis jól elvan.

Miért kényszerül valaki arra, hogy 30 éves kora felett visszaköltözzön a szüleihez? Van, akinek a párkapcsolata ment tönkre, van, aki nem hajlandó kifizetni a mostani albérletárakat, van, aki magányos édesanyját nem akarja egyedül hagyni vagy éppen beteg szüleinek segít, ezért lakik otthon. Egyáltalán nem érzi mindenki cikinek, hogy 30 éves kor felett újra a szüleikkel élnek, némelyikük kifejezetten élvezi a szülők társaságát, sok közös programot csinálnak együtt.

Negyvenéves dolgozó nőként vagy majdnem ötvenévesen agglegényként is tud még kényelmes lenni az egykori gyerekszoba és az sem hátrány, ha mindig meleg étel várja őket az asztalon. Néha ugyan megkapják az ismerősöktől, hogy mamahotelben élnek, de válaszul ők csak megvonják a vállukat, mert jelenleg mindenkinek így a legjobb, még ha nem is feltétlen büszkék rá. A bioritmust és a magánéletet viszont olykor nehéz összeegyeztetni, ha anyuka a másik szobában alszik.

"Próbálok nem hozzászokni, hogy együtt élünk"

Andreával és Zsolttal (a riportalanyok nevét kérésükre megváltoztattuk) egy, a házukhoz közeli étteremben találkozunk, a 66 éves Andrea 45 éves fia karjára támaszkodva sétál be, a nő járókerettel szokott közlekedni, de ha fia mellette van, akkor nincs szüksége rá. Jelenleg együtt élnek Budapesten egy kétszobás panellakásban, de az együttélés nem teljesen új számukra, mert Zsolt az utóbbi években hosszabb-rövidebb időkre hazaköltözött.

hirdetés

Zsolt 19 évesen ment el először otthonról, előtte édesapjával élt, aki még gyerekkorában vált el Andreától. Sokáig nem ápoltak jó viszonyt édesanyjával, mert látták egymásban a saját hibáikat és ezt nem bírták elviselni, de ma már ebből nem észlelhető semmi, folyamatosan viccelődnek egymással, mindkettejüknek jó humora van. Zsolt hosszabb időre először egy egészségügyi műtét miatt költözött anyjához, mivel dolgozni nem tudott, képtelen lett volna fenntartani egy albérletet. Ez tűnt a legjobb megoldásnak, de az akkori viharos kapcsolatuk miatt ez nem volt egy könnyű döntés.

"Akkor én is végiggondoltam, hogy hová is mehetne. Nincs senki más, vissza kell menekülni anyához, mert nincs más olyan ember a földön, aki annyira szereti, mint én”

– emlékszik vissza Andrea.

Zsolt másfél évig maradt, mire teljesen felépült a műtétből, ez volt az első alkalom, hogy megfértek egymás mellett édesanyjával, két hónap után vették észre, hogy valami csoda folytán még nem veszekedtek. A férfi akkor 37 éves volt, most 45 éves fejjel újra édesanyjával él január óta, és szeptemberig tervez maradni. A lábadozási időszak után Zsolt újra ki tudta fizetni az albérletet, pár évvel később pedig egy komoly kapcsolata is lett, ami négy évig tartott, össze is költöztek a nővel. Ekkor jött a második visszaköltözés. A kapcsolat kezdett megromlani, ezért megbeszélték, hogy szünetet tartanak, ami különköltözéssel is együtt járt. Zsolt nem akart egy albérletszerződéssel elköteleződni, ezért úgy döntött, hogy ideiglenesen visszamegy édesanyja lakásába. Végül a barátnővel nem sikerült kibékülni, így Zsolt ott ragadt.

Az elsődleges motivációja a maradásra, hogy lakásra gyűjt, amit 5 éven belül szeretne megvásárolni, de egy albérlet fenntartása mellett erre nehezebben tudna spórolni.

Anya és fia szerint az együttélésben az egyik legnehezebb a bioritmusuk összehangolása a kis kétszobás lakásban. Zsolt otthonról végzi a munkáját, informatikai értékesítéssel foglalkozik, emiatt pedig gyakran tárgyal telefonon jegyzőkkel, polgármesterekkel, miközben az anyja a konyhában csörömpöl, mert ebédet főz – mesélik nevetve. A főzés kétségtelenül az egyik legjobb hozadéka az együttélésnek, ami kizárólag Andrea reszortja, a közös ebédekhez pedig Zsolt lánya is csatlakozni szokott, aki a munkahelyéről ugrik át. Ezt a szokásukat annyira kedvelik, hogy a szétköltözés után is szeretnék megtartani.

Andreának is hasznára van a fia jelenléte, akire rá lehet sózni az olyan munkákat, amiket ő nem tudna megoldani, például kiüríteni a nehéz légkonditartályt vagy lecsapni a büdősbogarat a falon. Azonban a házimunkát és a bevásárlást nem osztották fel maguk között, mert Andreának erről más elképzelései vannak.

"Én továbbra sem tágítok attól, hogy önálló legyek. Az csak egy plusz, hogy ő segít, de mivel átmeneti a helyzet, ezért nem akarok túlságosan ráállni arra, hogy ő itt van és rászoruljak a segítségére”

– magyarázza az anyuka.

Anyának és fiának rengeteg közös programja van. Zsolt rendszeresen hordja édesanyját kocsival ide-oda, elmennek együtt kirándulni, de olyan is előfordul, hogy Zsolt becsatlakozik édesanyja baráti társaságába, mert Andrea szerint imádják a férfit, de a férfi barátai is kedvelik Andreát. Legutóbb a nő megkérte fiát, hogy jöjjön le érte a Balatonra, végül Zsolt egy barátnőjével ment le, egész nap közösen strandoltak, hazafele énekeltek a kocsiban és remekül szórakoztak.

Amikor arról kérdezzük őket, hogy milyen nehézségei vannak az együttélésnek, akkor mindketten rávágják, hogy a magánélet, ami komoly szervezést igényel. Mindketten aktívan randiznak, ha pedig fel akarnának vinni valakit, akkor előbb meg kell beszélni a másikkal, hogy csináljon magának programot máshol, utazzon el. Szerintük ez nem lenne probléma, ha egy nagyobb lakásban laknának, de a panelben nem lehet egy randit diszkréten kivitelezni. A másik, amiben sokat kell egyezkedni, az a biortimus. Szerencsére mindketten későn fekszenek le, viszont Zsolt szeret tovább aludni reggel, mint édesanyja, akinek osonni kell a konyhában ilyenkor, mert a fia szobája onnan nyílik.

Noha anya és fia remekül megvannak, Zsolt egyáltalán nem büszke arra, hogy most az édesanyjával lakik együtt és ez fordítva sem feltétlen könnyű.

"A tudat a legnehezebb, hogy még nem a sajátomban lakom. Alapvetően ez nem egy egészséges dolog, mert persze, anyámnak jó, hogy nincs egyedül meg segítek neki, de alapvetően nekem egy negatív érzés, hogy anyámmal élek”

– magyarázza Zsolt.

Andreának az jelent nehézséget, hogy a fia a visszaköltözésekkel folyamatosan átrendezi az életét, mert hol arra kell berendezkednie, hogy Zsolt ott lakik, hol pedig arra, hogy egyedül van. A szekrényekben is jobban össze kell húznia magát, és nem járhat-kelhet a lakásban úgy, ahogy ő akar. Néha viccből a fia fejéhez szokta vágni, hogy átjáró házat csinál a lakásából.

Zsolt szeptemberre időzíti, hogy elköltözik, addigra szeretne albérletet találni. Elsősorban a környéken keresgél, hogy közel legyen édesanyjához, és persze át tudjon járni a finom ebédekre.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
csongor-cimkep.jpg

„El se tudom képzelni, mi minden kavaroghat a fejében”

Csongor 11 éves siketvak, mozgássérült kisfiú, nem lát, nem beszél és szinte egyáltalán nem is hall. Édesanyja elmesélte, milyenek a mindennapjaik.
Láng Dávid; fotók: Lampert Benedek - szmo.hu
2020. július 05.


hirdetés

„Gyerünk, előbb a bal kezedet, aztán a jobbat. Nagyon jó, most jöhetnek a lábak, ügyes vagy!”

Csongor épp a Pető-módszer szerinti konduktív gyakorlatokat végzi otthonában, amikor megérkezünk. Pedagógusa pont úgy beszél hozzá, mint bármelyik egészséges gyerekhez – ha nem tudnánk, milyen megpróbáltatásokon ment keresztül a kisfiú, első ránézésre fel se tűnne.

Édesanyja, Gabriella 25 hetes terhes volt, amikor HELLP-szindrómával kórházba került. Ez olyan súlyos állapotot idézett elő a szervezetében, hogy császármetszéssel meg kellett születnie a babának, különben veszélybe került volna mindkettőjük élete.

Így jött a világra 2009 júliusában Csongor, szüleinek első gyermekeként, mindössze 630 grammal. Hónapokig gépi lélegeztetésre szorult, kétnapos korában pedig agyvérzést kapott, ami végképp megpecsételte a sorsát.

Később ennek következtében vízfejűség alakult ki nála, emiatt egy úgynevezett shunt-műtéten is át kellett esnie. Sokáig kérdéses volt, túléli-e egyáltalán, de végül novemberben hazaengedték a kórházból.

hirdetés

„Akkor még alig tudtunk valamit arról, pontosan milyen következményei lesznek az extrém koraszülöttségnek. Az világos volt, hogy a központi idegrendszere sérült, az viszont nem, mennyire. Ahogy az sem, rehabilitációval milyen eredményt tudunk elérni. Az orvosok mindenesetre bíztattak bennünket, hogy ne adjuk fel a reményt”

– meséli az édesanya.

A problémák fokozatosan jöttek elő, azonban egy ideig betudták őket a kisfiú éretlenségének, hiszen normális esetben október közepén kellett volna megszületnie, így novemberben a korrigált korát tekintve olyan volt, mint egy egyhónapos csecsemő.

Egyik kontrollvizsgálatról a másikra jártak, az egyik ilyen során derült ki, hogy Csongor teljesen megvakult, fényre sem reagál.

„Óriási csapásként éltük meg, a korábbi orvosi vélemények alapján nem számítottunk rá”

– idézi fel Gabriella. A rossz hírek pedig ezután is sorra követték egymást.

A kisfiúval mindig történt valami, rengeteget volt kórházban. Több shunt műtéten esett át, epilepsziája is kialakult, ortopédiai és szemműtéte is volt. Mindezek mellett rendszeres gyógypedagógiai- és mozgásfejlesztésben részesült, például Katona torna, Dévény-torna, TSMT. Amíg a testvérei meg nem születtek, többször is vitték Erdélybe Vojta-terápiára (ez egy direkt koraszülötteknek kifejlesztett módszer), manapság pedig heti 3-4 alkalommal jár hozzá a már említett konduktor.

Bár az objektív, műszeres vizsgálatok azt is megállapították, hogy egyáltalán nem hall, a valóságban ennél valamivel jobb a helyzet. Apukáját, nagyapját viszonylag jól felismeri a hangjuk alapján, akkor is elkezdi keresni őket, ha csak pár szót mondanak neki. Bizonyos szavakat is felismer, például hinta, vége, eszünk. A különféle sípoló és csörgő játékait is érzékeli, a női hangok viszont nagyobb kihívást jelentenek számára.

Szavakat formálni nem tud, de két éve új hallókészüléket kapott, és tavaly valószínűleg ennek köszönhetően elkezdett hangokat kiadni. Ezek leginkább azoknak a gyerekeknek a gügyögésére hasonlítanak, akik még nem tudnak beszélni.

Az evéssel is nagyon sok problémája volt, végül egy speciális terápiával sikerült orvosolni a dolgot nagyjából négy éves korára, amikor elkezdett óvodába járni. Bár a fogai rendben vannak, és elméletben képes rágásra, szinte kizárólag csak pépes ételeket eszik.

Ha unatkozni kezd, megindul előre

Gabriella számára egyértelmű volt Csongor születése után, hogy most a kisfiú korai fejlesztése az első, így évekig fel se merült, hogy visszamenjen dolgozni. Később pedig jött a két kisebb testvér, illetve a fogyatékkal élő gyerekekkel egyébként is egészen 10 éves korukig otthon lehet maradni.

Ez tavaly telt le, azonban már nem vették vissza korábbi munkahelyére. Bízik benne, hogy egyszer majd újra el tud helyezkedni, de a lehetőségei nem túl biztatóak, hiszen a kisfiú folyamatos felügyeletet igényel.

„Rendkívül aktív gyerek, állandóan le kell őt foglalni, olyan szinte soha nem fordul elő, hogy hosszabb ideig elvan magában. Ha unatkozni kezd, megindul előre, olyankor nagyon résen kell lenni, nehogy nekimenjen valaminek, vagy leverjen valamit”

– magyarázza.

Csongor rendszeresen szétdobálja a játékait, ezt többnyire nem dühből, csak szórakozásból teszi. Nagyon keresi az ingereket is: sokszor előfordul, hogy kíváncsiságból, figyelemfelkeltés céljából vagy akár mérgében fájdalmat próbál okozni magának, például az ágya szélébe ütögeti a fejét. Emiatt sem lehet őt magára hagyni szinte egy pillanatra sem.

Orvosnál, vizsgálatokra várva is gyakran elveszti a türelmét, ilyenkor leginkább a csörgő, zörgő, rezgő játékokkal lehet megnyugtatni.

Sok kézjelet eleve az ő számára találtak ki

Már egészen fiatalon a Vakodába jártak vele korai fejlesztésre, majd óvodába is oda került. Itt pozitív tapasztalatokat szereztek, külön gyógypedagógus foglalkozott a látás-, hallás- és mozgásfejlesztéssel, tehát minden sérülését lefedték.

Az óvoda után az iskola következett ugyanott, bár a halmozottan sérült vak gyerekek esetében valójában nem sokban különbözik egymástól a kettő. Sajnos azóta a Vakodában is erőteljesen érezhető a szakemberhiány – teszi hozzá Gabriella. A gyógypedagógusok, mozgásfejlesztő pedagógusok és asszisztensek is egyre kevesebben vannak, ami sok nehézséget okoz az ott dolgozóknak, a szülőknek és legfőképp az oda járó gyerekeknek.

A kommunikációra külön hangsúlyt fektetnek, de nagyon nehéz dolguk van, hiszen Csongor a születése óta siketvak, így korábbi emlékeire sem hagyatkozhat.

Mint a többi érzékszervi sérült ember, ő is a megmaradt érzékszerveire próbál támaszkodni: nagyrészt tapintás és szaglás alapján tájékozódik.

Fontos támpont még a napirend, illetve a különböző események fix sorrendje, például az itthoni torna esetén az egymás után jövő gyakorlatok, amit Csongor kiválóan ismer.

Hogy ő is képes legyen közölni a gondolatait, kézjelekkel próbálnak kapcsolatot teremteni vele, ezek közül sokat eleve neki találtak ki, illetve van olyan is, amit ő maga alakított ki.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
mti-szerbia-scaled.jpg

„A kormány meghamisította az adatokat” – egy újabb polgárháborút sem zárnak ki sokan Belgrádban

Névtelenséget kérő szerbiai forrásunk elégedetlenkedő diákokról, adatokat hamisító kormányról és nagy társadalmi szakadékokról. Egyre többek szerint hasonló az ország helyzete, mint a miloševići időkben.
Kövesdi Miklós Gábor, fotó: MTI/EPA/Andrej Cukic - szmo.hu
2020. július 12.


hirdetés

Interjúalanyom a munkája jellege miatt szeretné megőrizni névtelenségét. Ötödik éve dolgozik Belgrádban, jó rálátása van az ottani eseményekre, ezért megkértem, adjon rövid helyzetjelentést. Fotókat is kaptunk tőle a vírushelyzet miatt amúgy üres utcákról.

– Indítsunk távolabbról. Hogy kezdődött Szerbiában a járványhelyzet?

– Minket, külföldieket, már március 13-án haza küldött a munkahelyem, az országot lezárták, korlátozásokat vezettek be, és átálltak digitális oktatásra.

– A digitális oktatás ott valamivel profibban zajlott, mint nálunk, vagy ott is azt mondták a tanároknak, hogy oldják meg, ahogy tudják?

– Amennyire tudom, utóbbi. Főleg a felsőoktatásban vannak ismerőseim. Szerencsére meg tudták beszélni a diákokkal, hogy milyen platformot használjanak, ha kellett, készítettek videókat is.

hirdetés

– Hogyan kezelték a szerb hatóságok a válságot?

– Meglepően jól. Gyorsan reagáltak, meghozták a szükséges szigorításokat, és a számok is megfelelően alakultak. Például volt egy időszak, amikor csak negatív PCR teszttel engedtek be bárkit az országba, annak hiányában 28, később 14 nap karantént írtak elő.

Én itthonról követtem az eseményeket, vártam, hogy vissza lehessen jönni. Először a határ 30 km-es körzetében élő ingázóknak engedték az utazást – gondolom, a vírus nyilván tudja, hol van 30 km a határtól, és oda nem megy. Aztán május 25-én bejelentette Szijjártó Péter, hogy mindkét irányban újranyitották a szerb–magyar határt a két ország állampolgárai számára.

A szerbek eleinte nagyon fegyelmezetten betartották az előírásokat, ott is elkülönítették az időseket például, kötelező volt a maszk használata. Júniusra ez teljesen eltűnt, talán mert a hatóságok közölték, hogy a vírusnak vége. Sajnos a legtöbben maszk nélkül mentek a boltba is, sőt.

Az üzletek előtt ki vannak téve fertőtlenítő lábtörlők, de van, aki direkt széles terpeszben megy át, hogy még véletlenül se lépjen rá.

– A tüntetések sem tesznek éppen jót a második hullám megakadályozásának.

– A hírekkel ellentétben a tüntetések nem amiatt indultak, mert megint szigorítottak a vírussal kapcsolatos rendelkezéseken. Hanem a kormány intézkedései ellen tüntettek. Azt tudni kell, hogy Szerbiában óriási anyagi különbségek vannak. Az egyetemi oktatók például valamivel jobban keresnek, mint nálunk, egy adjunktus fizetése 80 ezer dinár, amit körülbelül hárommal kell szorozni. Egy bolti eladó fizetése viszont már csak 20–25 ezer dinár, amiből nem lehet megélni. Az árak körülbelül hasonlóak, mint nálunk.

Ráadásul rendszerszintű a korrupció.

– De azért valami köze csak van a járványhoz is, hisz a szerb kormány a nyomás hatására vissza is vonta a szigorításokat.

– Ismét be akarták vezetni a hétvégi és éjszakai kijárási tilalmat, ezt vonták vissza. De azért a többi korlátozó intézkedés, a maszkviselet, a távolságtartás, az érvényben van, és nem is tiltakozik senki ellene.

Sőt, a fő probléma az, hogy nagyon úgy néz ki, a Vučić-kormány tavasszal meghamisította a számokat, hogy jobbnak tűnjön a helyzet, és meg lehessen tartani június végén a választásokat.

- Most kiújult a vírus. Gócokról beszélhetünk, vagy ez már a második hullám?

– Egyelőre úgy néz ki, több nagy gócpont van. Az egyik Belgrád, ami érthető, hiszen ide jött vissza a legtöbb ember külföldről, ráadásul hatalmas bulikat szerveztek. Elég megnézni, micsoda ünnepléseket rendezett Vučićék pártja. Az ellenzék bojkottálta a választásokat, nem indultak el, és nagyon sok ellenzéki szavazó nem szavazott, így a kormánypárt túlnyerte magát. A választásokon sem volt kötelező a maszkviselet, nem csoda, hogy mindenki összefertőzött mindenkit.

A másik góc Dél-Szerbiában van, ahol finoman szólva sokkal rosszabbak a higiéniai és egészségügyi körülmények.

Beszédes, hogy a kragujevaci kórházigazgatót, aki elkapta a Covidet, fel kellett hozni Belgrádba, mert ott nem tudták ellátni.

Illetve gócpont még Novi Pazar, és a teljes Szandzsákban nagy a baj.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
hiaba-jelentettek-tobben-is-egy-pedofil-oldalt-keson-reagltak-ra.jpg

Magyar kommentelők buktattak le egy pedofil Facebook-oldalt

Jókora késéssel reagált a Facebook. Megkérdeztük Gyurkó Szilviát, mi az alapvető nehézség a hasonló esetekben.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. július 06.


hirdetés

Az utóbbi napokban (részben Kaleta Gábor volt perui nagykövet botrányos ügye miatt) jóval nagyobb figyelem irányult a pedofilgyanús vagy gyaníthatóan gyermekpornográfiával foglalkozó tartalmakra. A Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldalon is beszámoltak egy esetről.

"Hiába jelentettem többedmagammal gyermekpornográfia miatt, a Facebook nem gondolja, hogy ez a kőkemény pedofil oldal sértené a közösségi alapelveit"

- írják a bejegyzésben.

"A Facebook nagyjából ennyire biztonságos hely, érdemes alaposan átgondolni, milyen feltételekkel regisztrálhat a gyerek, ha elmúlt is 13.

Ja, és legyetek kedvesek jelenteni a hardcore pedofil oldalt. A kemény tartalmakat inkább nem tenném ki, akinek van gyomra, görgessen."

hirdetés

A bejegyzés alatt rengetegen írtak hozzászólást, egyikük azt írta:

"Ezt az oldalt kb. 2 napja masszívan jelentgeti rengeteg ember. Nem értem hogy hogyan elérhető még mindig, miközben vannak olyan hírességek akiket gond nélkül letiltanak 30 napokra. Ez azért elgondolkodtató és félelmetes..."

Egy másikuk megjegyezte: "Ezekkel az oldalakkal tudomásom szerint érdemes a rendőrséghez fordulni. Van erre specializálódott részlegük. Ha a nemzetközisége miatt nem foglalkoznának vele esetleg, akkor pedig az europollal vagy az interpollal felvenni a kapcsolatot. Ők többet tudnának tenni a forrást lenyomozva mint, hogy “csak” megszüntetik ezt az oldalt, mert gondolom sajnos újat csinálnának nagyon hamar".

"Jelentettem. Kérlek azt is vegyétek fontolóra, hogy mennyire tesztek ki gyerekeitekről félmeztelen etc. képeket. Onnantól azt csinálnak a fotóval, amit akarnak. Másrészről én sem örültem volna anno, ha a fél világ azt nézegeti, amint ülök a bilin. Köszönöm a körültekintést!"

- írja egy harmadik hozzászóló.

Mint azt az egyik kommentelő írta, csak jókora késéssel törölte a Facebook a problémás oldalt.

A konkrét esetről és az ezzel kapcsolatos általános tudnivalókról megkérdeztük Gyurkó Szilvia gyerekjogi aktivistát, témában járatos szakértőt, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítóját és vezetőjét.

Az interjúért lapozz!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
laptop.jpg

„Több ezer pornográf gyermekkép birtoklása nem csak egyszerű kíváncsiság” – tények és mítoszok a pedofilokról

Nem egységes jelenségről beszélünk, azon túl, hogy minden pedofil veszélyt jelent a gyerekekre nézve, nagyon sok egyedi és egyéni jellemző lehet - írja a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány.
A címkép illusztráció: Pixabay - szmo.hu
2020. július 04.


hirdetés

A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány egy posztot tett közzé a Facebookon, amelyben néhány félreértést szeretnének eloszlatni.

1. Sokféle pedofil van. (igaz)

Pedofilnak azt tekintjük, aki gyermekek iránt érez szexuális vonzalmat, nemi vágyat. De ezen az egységes " érdeklődésen" túl sokféle altípust különböztethetünk meg. Aszerint, milyen életkorú gyerekek iránt vonzódnak (csecsemő, kisgyermek, prepubertás); aszerint, hogy exkluzív pedofil (tehát csak gyerekekkel tud szexuális izgalmat érezni), vagy sem (tehát van felnőtt szexuális kapcsolata is); aszerint, hogy a gyerekek iránti szexuális érdeklődésen kívül van-e más szexuális devianciája, perverziója, vagy se stb.

Azt is fontos látni, hogy a gyerekekkel szembeni szexuális visszaélések elkövetői között nagyon-nagy százalékban vannak olyanok, akik nem tekinthetőek pedofilnak (a szexuális érdeklődésük szempontjából), mégis gyereket használnak a nemi vágyaik kielégítésére.

Nem egységes jelenségről beszélünk, azon túl, hogy minden pedofil veszélyt jelent a gyerekekre nézve, nagyon sok egyedi és egyéni jellemző lehet. Érdemes elkerülni az általánosításokat.

hirdetés

2. Van pedofil aki csak képeket nézeget. (részben igaz)

Tény, hogy van a pedofilok között olyan, akit zavar a saját szexuális érdeklődése, szenved tőle, és igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy ne bántson gyerekeket. Ők jellemzően kerülnek minden olyan helyzetet, amikor gyerekkel kerülhetnének kapcsolatba - esetükben nem jellemző, hogy nagy mennyiségben vagy rendszeresen fogyasztanának gyermekpornót.

Vannak olyan pedofilok is, akik a pornófogyasztás kapcsán kerülnek kapcsolatba a gyerekek szexualizációjának jelenségével, tehát nem a gyerekek iránti nemi vágy kielégítése az elsődleges indíttatásuk, hanem a szexuális vágykeltésen belüli új impulzusokat keresik. Itt azonban különbség van ez "eseti fogyasztók" és a "rendszeres fogyasztók" között.

Csak hogy egy példát említsünk, több ezer pornográf gyermekkép birtoklása esetén joggal merülhet fel a gyanú, hogy nem egyszerű szexuális kíváncsiságról van szó.

3. Ha egy gyermekpornó-fogyasztó elismeri, hogy amit tett, az nem helyes, akkor többet nem fogja elkövetni. (mítosz)

A pedofilok általában és jellemzően tagadják, mentegetni vagy kicsinyíteni próbálják azt a problémát, amit a saját szexuális érdeklődésük jelent.

Általánosságban az mondható el, hogy amíg valaki nem kér/fogad el segítséget, addig a visszaesés kockázata reális és igen magas.

Ne felejtsük el, hogy szexuális vágyról van szó, ami "nem fejben dől el". Racionális érvekkel (fogadkozásokkal) nehezen kontrollálható.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!