hirdetés
dlrm3.jpg

Imádják külföldön a magyar zenekart, akik szállás nélkül vágtak neki Nyugat-Európának

Az odalépős rockzenét játszó DLRM-nek Franciaországban van a legtöbb rajongója, de most induló turnéjukon fellépnek cseh, német, holland és spanyol klubokban is.
Láng Dávid; címkép: Bátori 'Jim' Gábor - szmo.hu
2018. február 19.


hirdetés

Viszonylag kevés magyar zenekar mer belevágni egy több héten át tartó külföldi koncertkörútba, arra pedig még kevesebb példa van, hogy valaki rövid időn belül többször is visszatér Nyugat-Európába.

A DLRM viszont bevállalta, eddig több mind ígéretes eredménnyel. Eleinte még nem egyszer előfordult, hogy szállásuk se volt az adott városban, ahol játszottak, teljesen spontán módon kéredzkedtek be valakihez a közönségből.

Most viszont helyenként már négycsillagos szállodákban alszanak majd. A tagok közül a két alapító, vagyis Szabó Márton (ének, gitár) és Petróczi-Farkas Ádám (gitár), valamint Eklics Krisztián, menedzser és koncertszervező válaszolt a kérdésekre.

– Mi inspirált benneteket, hogy magyarként ebben a nálunk nem kimondottan elterjedt stílusban utazzatok?

– Egyszerűen csak az, hogy ilyesmi zenéken nőttünk fel. Nyilván később is értek ilyen-olyan hatások, de az, hogy ilyen zenét kezdtünk el csinálni, egész egész egyszerűen azzal magyarázható, hogy ezt szeretjük. Szerintem sohasem volt egyikünk sem a „divatzenék” vagy az éppen aktuális zenei trendeknek a híve/követője. Nekünk a stílus az nagyon lassan alakult ki, sőt igazából még jelenleg is formálódik.

Ha összehasonlítjuk azokat a dalokat, amiken most dolgozunk és mondjuk az első kislemezünk, a 'Dear Danube' dalait, elég nagy progresszió figyelhető meg. Elmondható végül is, hogy mindig olyan számokat írtunk, amit mi is hallgatnánk, az ízlésünk pedig szüntelen formálódik. Igazából nincs nagy tudatosság a dalszerzésünkben, tehát

az, hogy Magyarországon nem terjedt el ez a stílus, nem nagyon befolyásolt minket.

– Magyar nyelvű dalokban egyáltalán nem gondolkodtok?

– A dalokkal mindig is úgy voltunk és leszünk is mind zeneileg, mind szövegileg, hogy mindenképpen csak olyat adunk ki a kezünkből, ami őszinte. Sosem döntöttük el előre, hogy milyen nyelven szeretnénk dalokat írni. Marci írja a szövegeket, és nagyon személyes dolognak tartja az írást. Jelenleg angolul jönnek a dalok, de ha ezt el kéne dönteni előre, valószínűleg nem is tudna ilyen jó és őszinte szövegeket írni. Az elején például teljesen más stílusú zenéket csináltunk, és voltak is magyar nyelvű dalok, akkor épp azt a világot éltük, ami azóta természetesen formálódott és a legutóbbi anyag hangulatában és szövegében is angol volt. Nem zárkózunk el semmilyen stílustól, nyelvtől vagy világtól, úgyhogy biztosan csak azt tudom mondani, hogy bármi lehet a jövőben.

– Kezdettől fogva preferencia volt számotokra a külföldi mozgolódás?

– Valahol igen. Bár alapvetően nem volt ilyen preferencia, de mindannyian rettentően szeretünk úton lenni, szeretünk különböző nemzetiségű emberekkel, idegen helyeken barátkozni és egy elég sok nyelven beszélő, alapvetően is nagyhangú, szószátyár zenekar vagyunk. (nevet)

Kezdettől fogva hajtott minket a kalandvágy, hogy külföldön is játszunk, és mivel a zenében nincsenek határok, meg is ragadjuk a lehetőséget, hogy minél többet turnézzunk külföldön.

Ennek ellenére ugyanúgy imádjuk a hazai pályát is, csak ugye a két dolog teljesen más terep és az emberek többségének nyilvánvalóan az tűnik fel, ha külföldre merészkedünk.

dlrm1

– Mondhatjuk, hogy Nyugat-Európában többen ismernek benneteket és több rajongótok van, mint Magyarországon? Ha igen, hogyan élitek meg ezt?

– Azt állítani, hogy többen járnak a koncertekre mint mondjuk Budapesten, túlzás lenne. Ugyanakkor a fővároson kívül eső hazai koncertjeinkhez viszonyítva már elmondható, hogy nagyobb az érdeklődés kint. Ha egész Nyugat-Európát vesszük akkor természetesen mások az arányok, mivel egyre több várost érintünk a turnék során, ezek összességében nagyobb lefedést jelentenek.

Ha egyenként vizsgáljuk, akkor úgy néz ki, hogy éppen átlépjük azt a pontot, amikor a kinti koncertjeinken is hasonló mértékű érdeklődőre számíthatunk, mint Budapesten. Persze főleg ott, ahová már harmadszor megyünk vissza, de akadnak olyan állomások, ahol már eleve egy jól működő klubban, ottani zenekarokkal játszunk, így több emberre számíthatunk, mint ahol majd egymagunk lépünk fel, és először látogatunk az adott városba. Ilyen például Dél-Franciaország és Barcelona.

Ha a tavaszi turnénk állomásait megnézzük, akkor látható, hogy a 30 állomásból mindössze 3-4 hazai koncertünk lesz, ezzel szemben viszont Franciaországban 6 állomásunk van, tehát mondhatjuk, hogy ebben a tekintetben már aktívabban működünk arrafelé, mint itthon.

dlrmtour

– Mit gondoltok, miért pont Franciaországban ennyire vevők a zenétekre?

– Ötletünk sincs, egyszerűen csak eszméletlen jó fogadtatásban volt része a koncertjeinknek és nekünk magunknak is. Annyi rossz sztereotípiát hallottunk mindannyian ezelőtt a Franciákról, és hál'istennek tökéletesen rácáfolt erre a valóság. Buliznak, tudják a szövegeket, megvendégelnek, és mondhatni úgy várnak minket vissza, mintha valami rég nem látott rokonaik lennénk. Ezt nagyon jó megélni.

Az első turnénkon nagyon sok "random" dolgot vállaltunk be, például nem foglaltunk előre szállást, vagy volt, hogy koncertet sem szerveztünk adott napra és városba, hanem ott a helyszínen jártuk körbe a klubokat, így találtunk helyeket, ahol aznap felléphettünk.

Végül még szállást is kaptunk. Ez azért más országokban nem volt annyira jellemző. Egyszerűen bejött nekik, hogy itt ez a magyar zenekar a világ végéről, megálltak a hely előtt a busszal, teljes felszereléssel, hogy játszanának. Imádták ezt a szituációt, és az csak fokozta a "rajongásukat", hogy mikor megkérdezték, hol alszunk, azt válaszoltuk, hogy még nem tudjuk. Azonnal felajánlották, hogy aludjunk náluk. Volt, hogy többen is, mi pedig több felé osztódtunk, ami szintén segítségünkre lett a következő turnénk során, mivel több barátság köttetett, akik most külön-külön is segítenek az utunk során. Ugyanakkor még csak az északi országrészben jártunk, délre még csak most tavasszal térünk ki, amiről az a hír járja, hogy egészen más a kultúra, mint északon. Meglátjuk, az előzetes kommunikációk alapján pozitívak a tapasztalataink.

Egy koncertfelvétel az A38-ról:

Videós beszámoló a tavaly nyári nyugat-európai turnéról:

– Milyen volt a fogadtatás, amikor először kilincseltetek a nyugati klubok szervezőinél? Egyből mondta mindenki, hogy jöhettek, vagy ennél azért nehezebben ment a szervezés?

– Mindenhol különbözőképpen fogadtak, vagy éppen nem fogadtak. (nevet) Ami biztos, hogy már korábbi visszacsatolások nélkül elég nehéz bármit is elérni. Ebben az esetben volt korábbi hivatkozási alap ami már egy kiindulópont, emellett ha ismersz hazai zenekarokat, akik turnéztak kint, érdemes velük is beszélni. Elmondják a tapasztalataikat, kapsz egy képet az adott klubról – amiben egyébként az internet is nagy segítség lehet, ha megnézzük a hely eseményeit, fotóit, videóit, már nagyjából tudjuk, hogy itt szívesen látnának-e minket.

A teljesen ismeretlen területekkel sokkal több a munka: kimegy sok száz email, amiből aztán 5-10 válasz érkezik, amiből leginkább a "sorry" kezdetű a jellemző. Azonban ha már 1-2 érdeklődés beesik, onnan már el lehet indulni.

Kitartóan kell csinálni, az biztos. De megtaláljuk azokat az arcokat, akik bizalmat szavaznak nekünk, aztán oda kell tenni a bulit, és sínen lesznek a dolgok. (nevet)

– Anyagilag ki tudtok jönni pozitívan egy ekkora volumenű külföldi turnéból? Mi kell ahhoz, hogy ez sikerüljön?

– Az elején ez szinte lehetetlen volt, de a befektetett energia meghozza a gyümölcsét. A jelenlegi turnénk már egészen máshogy épült fel, mint a tavaly nyári, vagy őszi. Itt már a korábbi helyek és tapasztalatok, amire lehetett építeni, és kalkulálható, míg korábban sok volt a kockázatvállalás.

Ennek a turnénak a jelentősebb részét már biztosabb alapokra helyeztük, és egy töredéke a "kísérletezés", a teljesen új helyszíneken – bár ezek közül is szerencsére a legtöbb olyan feltételeket tudott ajánlani, hogy a szállásunk és ellátásunk, valamint némi útiköltség hozzájárulásunk biztosítva van. Emellett lettek szponzoraink, támogatóink, akik ilyen-olyan formában hozzájárultak az egész turné megvalósításához.

dlrm2

– Mennyire van képben vele a külföldi közönség, honnan jöttetek? Ha tudják, hogy viszonyulnak hozzá?

– Ez is egy érdekes tapasztalat. Mint ahogy azt talán előre elképzeli az ember, ha megfordul egy nyugat-európai országban, hogy miként viszonyulnak majd, ha bemutatkozol és elmondod, honnan jöttél. Az, hogy egyáltalán ismerik-e vagy tudják, hol helyezkedik el a térképen Magyarország, az attól is függ, milyen messze vagy innen, vagy mennyire nyitott és kulturált emberekkel találkozol.

Sokaknak csak annyi van meg Magyarországból, hogy Budapest, Gulyás, meg hogy kicsit ilyen "Kelet-Európa" és emiatt gyakran meglepődnek, és tetszik nekik, hogy mi ezt csak így bevállaljuk, és ilyen mentalitással csináljuk.

Azt szűrtük le mindebből, hogy ha az országról egy képet szeretnénk mutatni azok számára, akik nem ismerik, vagy nem igazán tudják, mi van itt, akkor ilyen módon abszolút pozitív benyomást lehet kelteni az emberekben. Leginkább azt váltja ki belőlük, hogy szeretnének ellátogatni hozzánk, megnézni honnan jöttünk.

– A hozzátok némileg hasonló zenét játszó Run Over Dogs már Amerikába is eljutott. Ti gondolkoztok tengerentúli turnén?

– Éppen nemrég beszélgettünk erről. Természetesen nagyon jó lenne, ugyanakkor próbálunk odafigyelni arra, hogy ha most ennyi időt és energiát fektetünk abba, hogy Európa szerte megismerjenek minket, fontos, hogy rendszeresen vissza-vissza térjünk az adott városokba, különben kihűl a dolog, és nagyon könnyen el lehet veszíteni a bázist mindenfelé.

Már most is meglehetősen kompromisszummal teli döntések sokasága jellemzi azt, amikor meghatározunk egy irányt, például egyszerűen nincs annyi naptári nap egy szezonban, hogy kellőképpen összehangolhassuk az európai állomásokat a magyarországiakkal.. Ebbe most még csak úgy tudnánk beilleszteni egy tengerentúli turnét, hogy az kárára válna az európai építkezésünknek. A tervek szerint viszont 1-2 éven belül már szeretnénk megvalósítani, mert Amerika egy nagyon izgalmas hely.

dlrm4

Koncertfotók: Bátori 'Jim' Gábor

dlrm7

– Miben lesz más a most induló nyugat-európai kör az eddigiekhez képest? Melyik állomást várjátok legjobban?

– Az összeset. De tényleg. Lesz pár hely, ahova harmadjára térünk vissza és rengeteg barátunk van, illetve lesznek helyek amik az újdonság varázsával kecsegtetnek. Mindkettőnek megvan a maga szépsége úgyhogy konkrét állomást nem tudok mondani csak azt hogy az egész túrát várjuk a legjobban úgy ahogy van.

Annyiban mindenképpen más lesz, mint az előzőek, hogy most még egy héttel megtoldottuk. Ezáltal lesz lehetőségünk eljutni Dél-Franciaországba és Barcelonába. Mindig nagyon izgalmas új helyekre érkezni, azt hiszem van is egy ilyen fétisünk. (nevet) Ezen kívül van egy olyan szegmense is már ennek a turnénak, hogy kezd kiforrni az egész, ezáltal komolyabb, színvonalasabb klubokba is eljutunk, egy fokkal profibb hozzáállással tudunk dolgozni.

Így például helyenként már 4 csillagos szállodában leszünk elszállásolva, ami elég erős kontraszt ahhoz képest, hogy korábban még mindenféle konkrét szállás nélkül vágtunk bele.

– Mennyire szenvedély és mekkora mértékben hivatás számotokra a zenélés jelenleg? Célotok, hogy ebből éljetek meg?

– Teljes mértékben szenvedély és egyre inkább hivatás. És természetesen mindannyiunknak az a célja, hogy abból keresse a kenyerét, ami a szenvedélye, és amit a legjobban szeret csinálni. Nem igazán lehetne anélkül ilyen eredményeket elérni, ha nem lenne szenvedélye az embernek ez az egész.

dlrm5

– Külföldre is költöznétek akár, ha kapnátok egy nyerő ajánlatot egy jó nevű nyugati producertől vagy stúdiótól?

– Jó kérdés... Egyelőre nem gondoljuk indokoltnak, tekintve hogy már nincsenek hagyományos értelemben vett határok. Mondhatni bármikor ki tudunk menni koncertezni, vagy ha arról van szó, innen is le lehet szerződni bármilyen nemzetközi kiadóhoz. Egyébként a jelenlegi producerünk Nóniusz Gábor, akiről túlzás nélkül lehet mondani, hogy bőven nemzetközi színvonalú anyagokat készít, ennek is van szerepe abban, hogy jól tudunk működni a nemzetközi színtéren.

Másik szempont még, hogy jelenleg iskola, munkahely, barátnő, miegymás köti ide a tagokat, ezt mind összehangolni egy esetleges költözéssel egy egész zenekarnak meglehetősen nagy falat.

Ami azt illeti, az általunk ismert példák inkább azt mutatják, hogy az esetek többségében egy ilyen döntésre inkább rámegy a zenekar, mint nem.

Egyelőre tehát semmi nem indokolja, hogy külföldre költözzünk. Nagyon szeretünk itthon lakni, és igazából itthonról is tudunk mindent ugyanúgy csinálni.

Legközelebb Budapesten február 23-án lehet élőben elcsípni a zenekart a Robot klubban, innen indul aztán a 30 állomásos európai turné, érintve Ausztriát, Csehországot, Németországot, Hollandiát, Belgiumot, Franciaországot, és Spanyolországot is.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
mikisfalunk-1000x694.jpg

Bejelentették, milyen műsorokkal indítja az őszt az RTL Klub

Jön a világ egyik legsikeresebb párkereső műsora, lesz több újdonság és visszatér néhány régi kedvenc is.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. augusztus 14.



Megtartotta az őszi tévés szezon nyitányát jelző sajtótájékoztatóját az RTL Magyarország, ahol Kolosi Péter, a médiavállalat programigazgató vezérigazgató-helyettese ismertette, milyen műsorokra építi stratégiáját az RTL Klub a következő időszakban.

Mielőtt az új és visszatérő műsorok bejelentésére sor került volna, Kolosi kitért rá, hogy az RTL Klub továbbra is piacvezető a kereskedelmileg kiemelt, 18-49 éves korcsoportban az esti főműsoridőben. Az idei évben 187 főműsoridős estét nyert meg eddig az RTL Klub idén, ami az esték körülbelül 80 százalékát jelenti.

A főműsoridős közönségaránya az RTL Klubnak az év első felében 13,6% volt az említett korcsoportban. Az RTL Magyarország csoportszinten is piacvezető volt főműsoridőben.

Kolosi Péter szerint magáért beszél az is, hogy A mi kis falunk sorozat esetében még az ismétlésnek is 18% feletti közönségaránya volt, és az RTL Híradó 225 estéből 212-t megnyert este 6-kor, ami 90 százalék feletti eredményt jelent 18-49-ben.

A Drága örökösök második évada már el is indult hétfőn.

Visszatér A mi kis falunk, ami hatalmas sikert aratott. Szombatonként este 8-tól láthatjátok; az új évad első része augusztus 31-én lesz, benne néhány új szereplővel. Aznap Kiss Ádám és a Showder Klub új, speciális standup comedy adását is láthatjátok.

Szeptember elsején 20:05-kor érkezik a Jófiúk, A mi kis falunk alkotóinak új sorozatának premier része. Hetente egyszer, vasárnap esténként adják és három rendőrről szól.

Újra lesz X-Faktor - a 2019-es adás műsorvezetője Kiss Ramóna lesz, a mentorok pedig Dallos Bogi, ByeAlex, Gáspár Laci és Puskás Peti.

Megint lesz Nyerő páros Sebestyén Balázs vezetésével. Az összeköltöző 8 sztárpáros között látható lesz Csobot Adél és Istenes Bence is.

Visszatér az egyik párkereső műsor, a Házasodna a gazda: szeptember elsején 19 órakor kezdődik a premier adás. A műsorvezető Nádai Anikó, a gazdák: Demjén Niki, Berecz Balázs, Bige Botond, Brindzik Zsolt, Szilágyi Misi.

Jön a világ egyik legsikeresebb párkereső műsora, a Love Island, amit szeptember elsejétől minden nap nézhettek - hétvégén is lesz adás. A műsort Cipruson forgatják, a megnyerhető fődíj 20 millió forint. A premier rész 21:05-kor kezdődik. A műsorvezető az Éjjel-Nappal Budapestből és a Szenzációs Négyesből is ismert Lali lesz.

A negyedik évaddal folytatódik a Konyhafőnök VIP, a műsorvezető Fördős Zé, a séfek: Rácz Jenő, Sárközi Ákos.


KÖVESS MINKET:



hirdetés
foofighters-0.jpg

A Foo Fighters lezúzta az arcunkat a Sziget valaha volt egyik legjobb koncertjén

Két és fél órát játszottak közel teltház előtt, és a hihetetlenül jó fej, közvetlen viselkedésükre is sokáig emlékezni fogunk.
Láng Dávid; fotók: Rockstar Photographers - szmo.hu
2019. augusztus 14.



Évekig kötelező program volt a Sziget zárónapjain az End Show, ami azt jelentette, hogy hívtak egy többnyire pendriveról verető DJ-t a nagyszínpadra, akinek a szettjét különleges fényekkel, lézershow-val és a végén tűzijátékkal spékelték meg. Ez persze látványosnak látványos volt, de azért lássuk be, erősen kimaxolta a parasztvakítás-faktort, miközben a zenei értéke a nullához konvergált.

Tavaly aztán megtört a szörnyű hagyomány: az Arctic Monkeys-t hozták el utolsó fellépőnek, ami már pusztán az élő hangszerek miatt is minőségi előrelépés volt.

A buli mégse hagyott mély nyomot bennünk, bár tűpontosan eljátszották a slágereiket, de valami hiányzott. Egy patikamérlegen kimért, steril koncertet kapott a közönség bármifajta különleges showelem, vagy anélkül, hogy akár minimálisan is megpróbálták volna bevonni őket.

Na, az idei zárónap fő fellépőjének leigazolt Foo Fighters mindenben a fentiek tökéletes ellentétét hozta.

Ott kezdődött a dolog, hogy a szokásos 90 perc helyett két és fél órát játszottak: már fél 9-kor elkezdték, amivel valószínűleg a Sziget történetének leghosszabb koncertjét nyomták le. És végig látszott rajtuk, hogy nem azért tesznek így, mert a szerződésük miatt kötelező, hanem mert baromira élvezik.

Ahogy Dave Grohl fogalmazott: "Addig fogunk játszani, amíg le nem zavarnak bennünket a színpadról." Oké, ez valószínűleg egy bevett fordulat nála, két évvel ezelőtt a Sportarénában is hasonlót mondott, ahogy valószínűleg minden turnéhelyszínen, de ettől még ugyanolyan szimpatikus gesztus marad.

Grohl közvetlenségéről rengeteg sztorit hallani, és most a Sziget közönsége is meggyőződhetett róla, hogy sok más rockzenésszel ellentétben mennyire nincs elszállva magától.

Már-már szürreális volt, amikor kiszúrt a tömegben egy buborékot fújó lányt, és konkrétan percekig arról beszélt két szám között, milyen állati menő ez, és abba ne hagyja a buborékfújást.

De ez nem minden: a végén fel is hívta a színpadra a csak "Bubble Girl"-ként emlegetett rajongót, hogy a finálé alatt onnan fújja a buborékokat, nyilván élete egyik legnagyobb élményét megszerezve ezzel.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
Once0.jpg

Volt egyszer egy...Hollywood - Minden jó, ha a vége jó? Tarantino megint jól meglepett minket

Quentin Tarantino 9. filmje precíz és fantasztikus korrajz Hollywood aranykorának végéről egy színész és egy kaszkadőr szemszögéből.
B.M. képek: Youtube - szmo.hu
2019. augusztus 14.



Leonardo DiCaprio, azaz Rick Dalton az ’50-es évek sorozatsztárja, aki a ’60-as évekre lecsúszott a gonosz vendégszereplő-sorozatszínész státuszba. Ahogy az Al Pacino által alakított producer kifejti: mindig van lejjebb. Karrierje a szakadék felé tart és ezt ő is érzi. Nem tehet mást, mint

küzd azért, hogy fent maradjon felszínen,

kevés sikerrel. Rick hűséges társa a moziban és barátja az életben Cliff Booth (Brad Pitt), a csendes kaszkadőr. Cliff második világháborús veterán, akiről azt gondolják, megölte a nejét egy rosszul sikerült nyaralás alkalmával, de biztosat a történet folyamán sem tudunk meg róla. Cliff kissé misztikus karakter, akinek szüksége van Rick anyagi támogatására, különben még a kutyájának sem tud enni adni.

A Volt egyszer egy...Hollywood nagyon lassú, alig van benne akció, inkább a karakterek interakciói viszik előre a cselekményt, azok sem lineárisan, ami teljesen elfogadott narratíva a rendezőtől. Rengeteg a flashback a filmben, sőt, akad egy visszaemlékezésbe szőtt visszaemlékezés is. Van itt minden zsánerből valamicske: dokumentarista stílusban előadott, percre pontosan megjelölt narrációval ellátott rész, agyatlan pusztítás, filozofikus elmélkedés - miközben az egész egy hangulatos mese.

Hiába dolgozik sok esetben a rendező ezzel a hamis dokumentarista stílussal, a film kegyetlen atmoszférája átjárja az egész művet. Egyrészről ott a csodálatos nosztalgikus képi világ – korabeli autók, korabeli ruhák, zseniális soundtrack (főleg remekül megválasztott, kornak megfelelő rockzenék), másfelől pedig ott a kérdés, és az ebből érkező feszültség, hogy mi lesz a film vége. Nem akarok spoilerezni,

de akik érzékenyebbek, nekik elhangzik az első SPOILER jelzés:

aki ismeri a Manson-féle gyilkosság részleteit, az tudja, mi fog történni, így leginkább ők fognak meglepődni a film lezárásán. De hát mit várhatunk Tarantinótól? A film katarzisa annyira abszurd és ultra-erőszakos, hogy már a karikatúra határait súrolja (az egész nézőtér nevetett ezen az esztelen erőszakon). Teljesen elütött a film addigi hangvételétől, ugyanakkor mégis nagyon illett hozzá. Még a tévébemondó szájából is elhangzik a nagy finálé előtt: „és amire eddig vártunk:”.

Ez a film Tarantino egyik legvisszafogottabb munkája, még a finálét is beleszámítva. Egy szerelmeslevél a mozinak, a spagetti-westernnek, a csodálatos aranyéletnek, amikor a mozisztárok úgy érezték, verhetetlenek, ám egyszer csak ez az időszak hirtelen véget ért, egy rettenetes vérengzésnek „köszönhetően”. Érezhető, hogy az író-rendező imádta forgatni. Végül 161 percre sikerült megvágniuk, de nem vettem észre a hosszúságot,

egyszerűen elrepült a játékidő.

Óriási a suspense: nem tudni, ki fog túlélni, ki nem – a két főszereplőt ugyan létező színészekből "állították" össze, de mindketten kitalált alakok, akik úgy érezni, akármikor itt hagyhatnak bennünket.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
feketejeno-cim.jpg

Fekete Jenő: Rádöbbentett ez a betegség, hogy van még tennivalóm itt a Földön

Az egyik legjobb magyar blueszenész közel fél év kényszerpihenő után tért vissza a színpadokra, és hamarosan első szólólemeze is megjelenik. Interjú.
Láng Dávid; címkép: Imre Barta photography - szmo.hu
2019. augusztus 17.



Fekete Jenő az 1980-as évek vége óta meghatározó figurája a hazai blueséletnek, nem nagyon akad olyan előadó a műfaj mai magyar képviselői közül, akinek ne segítette volna a karrierjét, vagy ne zenéltek volna együtt valamikor.

Idén januárban azonban súlyos betegség döntötte le a lábáról: hónapokig egyáltalán nem tudott fellépni, veszélybe került a megélhetése is. Barátai tavasszal segélykoncertet szerveztek neki, amin a szakma színe-java fellépett, és több mint 800-an váltottak rá jegyet.

Nyár eleje óta már újra láthatja őt a közönség, augusztus 30-án pedig karrierje egyik legnagyobb mérföldkövéhez ér: első szólólemezét mutatja be az A38 hajón. Erről is beszélgettünk.

– Hogy érzed magad most? Mondhatjuk, hogy meggyógyultál és túllendültél az elmúlt bő féléves időszakon?

– Úgy néz ki, igen. Nagyobb fájdalmaim már nincsenek, de a jobb kézfejem és kisujjam még zsibbad. Igyekszem erősíteni, például gyógytornával és úszással. Hozzátartozik a dologhoz, hogy még 1992-ben volt egy autóbalesetem, ami után a könyökömet meg is kellett műteni. Azóta a jobb oldalam eleve gyengébb, erre jött rá a mostani helyzet. A gerincemnél történt az idegbecsípődés, aminek a kisugárzása nyilván a gyengébb oldalra ment.

A gitározásba is kezdek belejönni, persze azért hosszabb folyamat lesz, mire azt mondhatom, hogy újra a régi vagyok. Különösen, hogy a sok fekvéstől tüdőembóliám is kialakult.

Emiatt teljesen le is tettem a cigit, öt hónapja egyáltalán nem gyújtottam rá. Nehéz, de ha valamire rádöbbentett ez az egész, az az, hogy van még tennivalóm itt a Földön, ehhez pedig vigyáznom kell magamra.

– Hogyan élted meg a májusi, közel teltházas segélykoncertet, amit miattad szerveztek?

– Nagyon megható volt, hogy ennyien eljöttek, mind a közönség, mind a fellépők. Azt kicsit sajnálom, hogy pont egy ilyen apropó kellett ahhoz, hogy ez megtörténjen, de rendkívül jól esett. Anyagilag is sokat köszönhetek neki, hiszen hónapokig egyáltalán nem volt bevételem, így legalább az albérletet és az ennivalót ki tudtam fizetni. Azért a gyerekeimnek is adtam a pénzből, valamint a lemezbe is beleforgattuk egy részét.

Az egyik új dal a segélykoncert fináléjaként előadva:

Fekete Jenő - Fekete Jenő was live.

Fekete Jenő was live.

– Úgy veszem észre, mintha profibb háttered lenne pár hónapja: hivatalos Facebook- és Instagram-oldalad is indult, rendszeres posztokkal. Ez kinek az ötlete volt?

– A barátaim összefogásának köszönhető, ők határozták el, hogy kicsit besegítenek nekem, hogy erősödjön a közösségi médiás jelenlétem. Slebics Krisztiánnal 15 évre nyúlik vissza a kapcsolatunk, a Muddy Shoes első lemezén dolgoztunk együtt, rajta kívül pedig Völgyi Nauszika vállalt még részt a munkából. Alapvetően szabad kezet adok nekik, persze mindig megmutatják előre, mit fognak kitenni, de megbízom bennük. Jobb is így, hogy ennyivel több energiát fordíthatok az alkotásra.

– Nagyon sok különböző formációval, zenekarokkal, duóban és szólóban is fellépsz. Melyik mi miatt áll közel hozzád?

– Mindegyiknek megvan a maga külön hangzásvilága és varázsa, vegyünk akár egy akusztikus gitáros szólóestet, akár a Horváth Misivel közös szájharmonikás duót, akár a hangos-elektromos triót, Móré Attilával és Tomor Barnával. Ezeken túl tagja vagyok egy Chuck Berry munkássága előtt tisztelgő bandának is, és a Muddy Shoes is fellép olykor-olykor, bár azt a tagok egyéb elfoglaltságai miatt mindig nagyon nehéz összeegyeztetni.

Mindenesetre a következő időszakban a szólólemezem anyagával szeretnék legtöbbet koncertezni, most ez inspirál leginkább.

– Mikor és hogy jött a szólólemez gondolata?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x