hirdetés
s11cm.jpg

Így láttátok ti 2001. szeptember 11-ét

Visszaemlékezések Magyarországról, a napra, ami megváltoztatta a világunkat, és úgy tűnik, 14 év elteltével sem halványult el az emléke.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2015. szeptember 11.


hirdetés

Mindenkinek vannak emlékei erről a napról, amikor teljesen váratlanul egyszer csak megtörtént a világot megrengető katasztrófa. Két évvel ezelőtt megkérdeztünk titeket, hogy milyen emlékeitek vannak arról a napról. Következzen néhány visszaemlékezés, hogy ki hogyan élte meg itt Magyarországon a kettős terrortámadást.

Tőzsér Kristóf:

Tisztán emlékszem, hogy egy akkori jó barátommal készültünk egy hatalmas átszámítógépezett délutánra 7-8 évesen, majd mikor átértünk hozzánk, édesapám a nappaliban nézte a tv-t, és én azt hittem, hogy valami filmet néz... nem felejtem azt el soha.... akkor még nem nagyon értettem, hogy mi van.

Svintek Klaudia:

hirdetés

Dolgoztam egy alapítványnál, amikor berohant a kolléganőm az irodánkba azzal, hogy "az arabok megtámadták Amerikát" - onnantól kezdve csak a rádiót hallgattuk körbeülve.

Szűcs Flóra:

Hazajöttem suliból, 9 éves voltam... én is azt hittem, hogy valami film. És akkor zuhantam meg, mikor a szüleim mondták, hogy nem, ez nem film. Ez a kőkemény valóság. Aznap nem tértem észhez.

Kovács Hajnalka:

Otthon néztük a tv-t nővéremmel, minden csatornán az ment. 7 éves voltam, de arra nagyon emlékszek, mennyire lesokkolt mindenkit.

Suri Szabina:

‎11 voltam, a tv elött ültem, és csendben, összegömbölyödve a fotelban szájtátva figyeltem.

Horváth Marcsi:

Munkahelyemen, pénztárban ültem, amikor mondta egy vásárló mi történt...

Takács Eszter:

Munkahelyemen hallottam a rádióban, mi történt... Ahogy hazaértem, bekapcsoltam a CNN-t. Nem sokkal később láttam az élő közvetítést a második torony összeomlásáról... Teljes döbbenettel bámultam a tévé képernyőt, nem is akartam elhinni, amit láttam...

Gutyán Dóra:

Anyum otthon teregetett, akkor értem haza még az általános iskolából (14 voltam), ment a tv, megszakították az éppen futó adást és nem hittük a szemünknek...

Szipocs Ferenc:

Orlando, FL, USA. Elősz9r csak egy furcsa véletlennek tűnt... amikor az első repülő beleszállt a WTC-be. Majd amikor élő adásban beleszállt a második, onnantól kezdve mar egyértelmű volt, hogy ez nem véletlen. Megállt az élet a suliban, mindenki ezt nézte. Szürreális volt. És még vannak repülők a levegőben... nem tudni, melyik van elterítve, melyik nem... Mit csinál Bush? Floridában, egy iskolában "bujkál". Leállítják az összes légiforgalmat. Lelövik a repülőket, amelyek meg fent vannak? Amelyik repülő nem válaszol a rádiós megkeresésekre, gyanússá válik. Nagyon feszült órák. Háború lesz? Kik ezek és mit akarnak? Hiába voltunk kb 1600km-re, akkor is a részesévé váltunk annak, hogy itt most megtámadták Amerikát, és ki tudja, mi lesz ebből.

Juhász Annamária:

Egy rétes üzletben tágra nyílt szemekkel hallgattuk a rádiót, a porcukrot majdnem leslukkolva, libabőrösen....

Veréb Zsófia:

Pont 11 éves voltam és édesanyám születésnapját ünnepeltük. Majd a hírekből láttam hogy mi történt. Nagyon ijesztő volt és az a kétség fogott el, hogy ki tudja, velünk is mikor történhet ilyen!

Kiss Annamária:

Szerintem azóta csak egyszer sírtam ilyen tehetetlenül...

Nagy Noémi:

Iskolában. 19 voltam. Esküvőm előtt 11 nappal történt. És bevallom, féltem...

Szakál Florica:

Általánosba jártam még én is, éppen a Vad angyal ment a tv-ben, mikor kiírták a képernyő alján, mi történik. Rövidesen az adást is megszakították. Átkapcsoltam a CNN-re, és nem hittem a szememnek. Gyorsan utána néztem, mi is az a WTC, hiszen akkoriban én még semmit nem tudtam róla. Aztán megláttam a képernyőn, ahogy az emberek kétségbeesésükben leugranak...soha nem fogom elfelejteni. Terrorizmus ide vagy oda, ezt a fajta őrületet nem lehet sem vallással, sem politikával megmagyarázni. Később, amikor a harmadik gép is lezuhant és már sejthető volt, hogy az utasok önfeláldozása áll a dolog mögött, arra gondoltam, hogy ott a tornyokban és a gépeken, hogy retteghettek az emberek. A hideg is kiráz tőle....R.I.P.

Dávid Krisztina:

Nagyon a népszámláláson dolgoztam éppen... iszonyodva néztük a portan a tévét, a műszak végén néma csendben bkv-ztunk haza... félelmetes volt.

Fencz Edith:

Képzeljétek csak, én néztem munka után egy filmet a tv-ben, kb. fél 3 fele kezdődhetett, és megszakították és élőben adták a történteket. Mondom mi ez, nem tartozik a filmhez, ne mán, ez borzalom, amit itt leadnak élőben, és akkor megmondták, mi történik. Nem hittem a szememnek, bőgtem, ilyen nem történhet meg, ez nem lehet igaz! Aztán hívtam páromat, aki füvet vágott, hogy jöjjön gyorsan, mert én nem hiszek a szememnek, sógornőmet is hívtam, és kérdeztem, látja-e, amit én látok a tv-ben? Képtelenségnek tartottam, ami sajnos igaziból megtörtént. Szegény ártatlan emberek és családok, akik hiányát érzik szeretteiknek. Béke miért nem létezhet a földünkön? Szomorú...

Pócsik Szabolcs:

Pontosan nem tudom,hogy mit csináltam, aszem itthon voltam, de azt tudom, hogy a szívem majdnem megszakadt!!! :-((

McDouglas Kovács ‎Tekla Zsófia:

10 éves voltam, épp hogy új iskolába kerültem.. megdöbbentem, nem fogtam fel. Az iskolában utána egy hétig közösen mondtunk imát az áldozatokért, és a családtagokért...

Bognárné Papp Ilona:

Én a 2 éves kislányommal voltam otthon, mikor az adást megszakítva közölték a hírt! Rögtön átkapcsoltunk a CNN-re, és csak néztem..., néztem..., és egy világ dőlt össze bennem! Ha ők ilyen védtelenek, akkor mi? Minden évben megemlékezek róluk, és reménykedem...! :-(

Szabó Mónika:

Egy napilap hírszerkesztője voltam akkoriban, a másnapi kiadás tartalma már igencsak körvonalazódott, amikor kitört a káosz. Dermedten álltunk a TV előtt, lázasan olvastuk a hírügynökségi jelentéseket, és átszerkesztettük a szeptember 12-i lapot...

Orosz Ildikó:

Aznap Egyiptomból repültem haza... nem értette senki, miért késik 3 órát a gép. Nem is adtak semmiféle magyarázatot. Mikor hazaértem, és bekapcsoltam a telefont, már jöttek az sms-ek, hogy mi a helyzet, hazaértem-e. Szerencsém volt, állítólag az utolsó gép volt, amit engedtek leszállni Ferihegyen.

Szakács Tivadar:

Feleségemmel néztük tv-n, nem akartuk elhinni, hogy ilyen kegyetlenséget kieszelhet valaki, aki tudja, hogy nem lesz azon a gépen.

Mohai Ágnes:

Én a lányommal készülődtem a városba szalagavató ruhát nézni. Még otthon voltunk, valamiért a tv felé néztem. Azt hittem valami film, de felhangosítottam a tévét és döbbenten néztük. Amerre jártunk a városban, mindehol megálltunk, hogy halljuk, mi történt....Borzasztó volt!!!

Nagy Éva:

Épp lyukasórám volt, amikor portás bácsi kijött a kis fülkéjéből, és bekapcsolta a TV-t az aulában...Először nem értettük, miért, addig azt hittük, csak dísznek van ott. Ennyit mondott: nézzétek! Némán, döbbent arccal bámultuk a beszélő dobozt. Többünknek az épp Amerikában élő cserediák osztálytársak jutottak eszünkbe, hiszen még nem volt facebook, meg iwiw és tsai, nem sokat tudtunk róluk...Szörnyű volt. Az első gondolatom az volt, hogy ha az USA-val egy ilyen borzalom megtörténhet, mi lesz a mi kis országunkkal? Iszonyatos volt...

Knyazoviczky Blanka:

Én nyolc éves voltam, alig másodikos, szóval nem nagyon emlékszem. Azt hiszem, csak este a híradóból tudtuk meg, vagy nem is tudom... Mindegy, talán nem is ez a lényeg. Nem igazán tudtam felfogni, csak azt, hogy nagy baj van, rengeteg ember meghalt és hogy anya sír. Sírtam én is, aztán sokáig féltem, hogy velünk mi lesz, kérdezgettem is anyáékat, hogy Magyarországon is fog-e történni ilyen, azt mondták, nem hiszik, de nem igazán nyugodtam meg. Aztán a suliban minden évben egy perces néma csend. Nagyon remélem, hogy idén semmi sem fog történni.

Wittner Judit:

Otthon ültem az alig két hónapos lányommal és rettegni kezdtem, hogy egy olyan eseménysorozat veszi ezzel kezdetét, ami már az ő életét is fenyegetheti... Borzasztó érzés volt. És azokra az anyákra gondoltam, akik a gyermekükkel a repülőn ültek...

Radányi Ilona:

Én éppen a New York-ban élő családomért izgultam, az összes létező TV-csatornán kapcsolgattam össze-vissza a hírekért. A telefon nem működött, hiszen mindenki hívta a szeretteit. Végül kikötöttem a CNN csatornán és amit láttunk, az maga volt a borzalom! Végül jöttek a hírek,hogy minden családtagom, rokonom él, megvan! Azóta minden évben elmegyek a World Trade Center helyén lévő emlékhelyhez és gyertyát gyújtok az ismeretlen áldozatok emlékére. Én így emlékezem!

Oszd meg a cikket az ismerőseiddel!


hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
hitler-szomszedja-zsido-asszony-northfoto.jpg

Hitler szomszédságában lakott évekig egy ma is élő zsidó nő - elmesélte, milyen volt

A 101 éves asszony több emlékét is elmesélte, ami a német diktátorhoz fűződik. Például azt, hogy mindig SS-tisztek kísérték a kocsijától az ajtóig, nehogy a bejáratig megpróbálják megölni.
Fotó: Northfoto - SWNS - szmo.hu
2020. február 12.


hirdetés

Adolf Hitlerrel élt évekig egy házban fiatalkorában egy most 101 éves zsidó nő.

Alice Frank Stock az 1920-as és '30-as években Németországban nőtt fel, és hosszú ideig ugyanabban a lakóépületben lakott, mint a német diktátor, sőt a közvetlen szomszédságában.

"Egy nagy házban laktunk, aminek két bejárata volt. A miénk a 14-es lakás volt, a másik pedig a 13-as vagy a 15-ös, amiben Hitler lakott"

- mondta.

Az asszony elmesélte, hogy bár szomszédok voltak, ő és a családja csak néhányszor látta Hitlert. A szakácstól és a többi lakótól viszont hallottak pletykákat, és több furcsaságra is felfigyeltek. Például amikor egyszer kihoztak az épületből egy koporsót, amiben állítólag a diktátor unokahúga feküdt.

hirdetés

"Szerintem ő is ott lakott, és ott is halt meg. Mindenki találgatta, hogy hogyan és mikor hunyt el. Sejtettem, hogy egy nő fekszik a koporsóban, de soha nem erősítették meg, hogy pontosan ki, és nem is beszélhettünk róla nyíltan"

- emlékezett vissza Alice.

Később kiderült, hogy valóban Hitler unokahúga, Geli Raubalt vitték a koporsóban, aki 23 éves korában, nagybátyja lakásában öngyilkos lett. Állítólag Hitler fegyverével végzett magával, de a halálának körülményeiről máig vitatkoznak. A pletykák szerint egyébként a diktátor és unokahúga (aki Hitler féltestvérének lánya volt) titkos viszonyt folytattak a 19 év korkülönbség és a rokoni kapcsolat ellenére. Erről még Hitler pártjában is tudtak, sőt nem is nézték jó szemmel.

Az idős asszony arról is mesélt, hogy bár soha nem beszélt a német politikussal, egyszer-kétszer látta őt, amikor hazajött, sőt egyszer az operában is találkozott vele. Az iskolán keresztül kapott jegyeket a királyi páholyba, de amikor odaült volna, az ott őrködő SS-tisztek azt mondták, hogy nem mehet oda, üljön két sorral lejjebb. Később Alice felnézett a királyi páholyba, és látta, hogy Hitler ült ott.

A nyugdíjas nő arra is tisztán emlékszik, hogy amikor a Führer hazaért, a kocsiból először két SS-tiszt ugrott ki, hogy közrefogják Hitlert, és szinte berohantak vele az épületbe, nehogy azon a rövid úton valaki megpróbálja megtámadni vagy megölni őt.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kekpotty-nasa3.jpg

Felújították a 6 milliárd kilométerről készült képet a Földről

'Nézzenek ismét arra a pontra. Az itt van. Az otthonunk. Azok mi vagyunk. Ott van mindenki, akit szeretnek, mindenki, akit ismernek, mindenki, akiről valaha hallottak, az összes emberi lény, aki létezett.'
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. február 14.


hirdetés

Annak idején hatalmas szenzáció volt A Halványkék pötty című fotó,amely 1990-ben készült. A Voyager–1 űrszonda által készített fotón mintegy 6 milliárd kilométerről látható a Föld, a "Pale Blue Dot" című, mára kopotassá, szemcséssé vált ikonikus fotót nemrég felújították.

A fotót a híres tudós, Carl Sagan nevéhez szokás kötni, hiszen ő volt az, aki átnyomta a NASA-n, hogy az űrszonda készítsen fotót a Földről, de nem akármikor, hanem abban a pillanatban, amikor amikor legelőnyösebb ponton tartózkodik a Naprendszer szélén.

Úgy becsülik, hogy ekkor - 1990 február 14-én - körülbelül 6 milliárd kilométerre lehetett a Földtől.

A fotó kis látószögű kamerával, kék-, zöld- és ibolyaszín szűrőkkel készült.

A Voyager készített képeket a Vénusz, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és Neptunusz bolygókról is, a Merkúr túlságosan közel volt a Naphoz, és a Marsról sem sikerült jó fotót készíteni a napfény hatása miatt. A NASA 60 kiválasztott fotóból mozaikot állított össze, melynek a Családi portré címet adta.

hirdetés

Lapozz a fotókért:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
holy-1.jpg

A szélhámos magyar festő, aki átverte az egész művészvilágot

A XX. század egyik legnagyobb festményhamisítója volt Hóry Elemér, aki Picasso és Modigliani asztaltársaságával vegyült, aztán abból élt, hogy remekül utánozta őket.
Kovács-Tóth Noémi - szmo.hu
2020. február 04.


hirdetés

A nemzetközi szinten Elmyr de Hory néven hírhedtté vált fehérecsetes bűnöző, azaz Hóry Elemér eleinte összejárt Párizsban Picasso és Modigliani társaságával a ’30-as években, aztán szép lassan belőlük élt meg a hátuk mögött. Történt ugyanis, hogy a Nagybányáról külföldre került, festőnek tanuló fiatalember megelégelte, hogy az ő képeit kevésbé viszik, mint a barátaiét.

Ezért elkezdte szignó nélkül, hasonló modorban ontani a festményeket.

Kétes karrierje úgy indult, hogy – túlélve a holokausztot – 1946-ban Picasso stílusában készített egy képet, önmaga szórakozására. Hamar ráérzett az ízére, miután a képet eredetinek hitte egy őt meglátogató műgyűjtő és azon nyomban megvásárolta, Hóry pedig természetesen nem visszakozott.

Nem sokkal később már tudatosan adott el Picasso-hamisítványokat Svédországban, magát magyar arisztokratának hazudva, miközben egyébként az igazi Picasso még javában élt és alkotott.

Hóry Elemér már fiatalkorában is mestere volt a csalásnak, hiszen behízelegte magát elegáns családok otthonaiba, ahol portrékat festett, és mellesleg kirabolta a megbízóit. Amikor az akkori híres színésznő, Perczel Zita is beperelte őt néhány eltűnt értéktárgy miatt, a festőnek még volt bátorsága – a vádak elismerése mellett – a kép honoráriumát, ötszáz pengőt utólag elkérni a bíróságon.

A gyors sikerélménytől felbátorodva Elemér elkezdte fejleszteni mind a technikáját, mind a stratégiáját, és kifejezetten a modern festőkre specializálódott: Modiglianit, Picassót, Gauguint, Renoirt, Monet-t és Matisse-t hamisított. Pénzéhes műkereskedőkkel seftelt, akik berendelték tőle a mesteri színvonalú hamisítványokat, majd büszkén nézte, ahogy a galériák sorra hirdetik a különlegesnek hitt műkincseket. Ugyan a másoló sokkal kevesebb fizetséget kapott a képek elkészítéséért, mint amennyiért a galériás kapcsolatai továbbértékesítették azokat, azért így is szépen gyarapodott a pénztárcája.

hirdetés

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
kinzokerdes_ck.jpg

Hogyan használták az illemhelyet? – 5 kínzó kérdés a régmúlt öltözködéséről

A Múltidéző találkozások blog szerzője olyan kérdésekre ad választ, amit még feltenni is sokszor kínos, nemhogy a válaszok után kutatni.
Kovács Melinda írása a Múltidéző találkozók blogon, Címkép: Pixabay - szmo.hu
2020. február 14.


hirdetés

A Múltidéző találkozók blog egy családias hangulatú, hercegnő és királyfi komplexusos baráti társaság, akik imádnak időutazni a különböző korok között. A közösség célja, hogy összegyűjtse kicsiny hazánkban a hasonló érdeklődésű embereket, és lehetőséget adjon korabeli ruhák viselésére is.

1. Hogyan ültek le azokban a nagy szoknyákban?

Amikor meglátjátok a hatalmas krinolinokat, vagy még inkább a turnűröket, a legtöbben csodálkozva teszik fel magukban a kérdést,hogy hogyan tudtak ülni azokban a szoknyákban?! Mindenki megnyugodhat, szépanyáinknak nem kellett egész nap ácsorogniuk.

Gyakori és sokkoló látvány különböző eseményeken (a Life magazin jóvoltából illusztrálva)

Leülni krinolinban és turnűrben nagyon könnyű, még a lehető legelegánsabban is. A titok, hogy üléskor a krinolin ne ugorjon a nyakunkba és látszódjon ki "minden", hogy ülés előtt egy gyors mozdulattal hátul kissé megemeljük a felső abroncsokat. Ezáltal a krinolin elöl laposan fog lenyekleni.

És még a mega-giga krinolinokban sem lehetetlenség finom úrinő módjára lecsüccsenni, mondjuk egy karfa nélküli szék és az urak segítsége, akik finoman fogják a széket megkönnyítik a dolgot. Urak, légyszíves segítsetek a női múltidézőknek!

hirdetés

VIDEÓ: a lovagiasság a legszebb kiegészítő hagyományőrzés közben!

2. Hogyan használták az illemhelyet?

Kezdjük a hölgyekkel, akiknek a legkönnyebb volt - de tényleg. A hosszú évezredek alatt, amíg szoknyákat hordtak, elég volt az illető szoknyát felemelni, ráülni a WC-re és kész... Persze vannak korai bugyi leletek, de szoknya alatt letolni ezt se tart tovább, mint most például kigombolni a nadrágot és letolni. Na már most, ahogy terjedt a hosszú szárú női nadrág divatja a 19. században, a dolog bonyolultabbá vált - gondolhatnánk tévesen.

Korabeli székhez hasonlatos toalett használat közben. Louis-Léopold Boilly (1761-1845) festő műve 1790 körül.

A beépített illemhelyeken pedig maradt a háttal ülés, ahogy ezen az 176 körüli illusztráción is van, ami kissé pikáns,hisz az ablakon kukucskáló lesi a dolgát végző hölgyeményt.

A "kisdolog" elvégzéséhez pedig ilyen gyorsan és egyszerűen tudták alkalmazni a célszerű csészéket, ahogy ezen az 176 körüli Francois Boucher festményen ábrázolva van.

Viktoriánus nyitott női nadrág (bugyogó)

Ám ne feledjük el, hogy ezek a hosszú szárú bugyogók lábközépen nyitottak voltak, azaz a két lábszár rész nem volt összevarrva. Így az illemhelyet használó hölgy ismét csak felemelte a szoknyáját, kissé megigazította a bugyogóját és leült elvégezni a dolgát, anélkül, hogy az alsóruhájából bármit föl-le kellett volna tologatnia.

Sokat segített még a folyamatban, hogy a WC-re szemből ültek, és nem háttal a támlának, mint ahogy szoktunk.

Másrészről a női nadrág használata nem volt általános, nem mindenki viselte, így továbbra is felesleges időhúzás mentes volt a legtöbb nő számára a toalett használata.

Uraknak sem volt nehezebb a dolog, hisz hosszú évszázadokig szoknyaszerű tunikát viseltek, majd olyan nadrágot aminek csak lábszárai voltak, a "kritikus" részt ágyékkötő takarta,majd miután egybe szabták a nadrágot, elöl egy legombolható rész tette kényelmessé a dolog végzést. A modern slicces nadrág egészen új, 19. századi találmány, de nyilván ennek a működését nem kell külön leírni.

18. századi elöl legombolható hajtókás férfi nadrág, antik ruhákat áruló oldaláról

A fenti alsónemű és nadrág példákat bemutatva, valószínűleg nem igényel különösebb leírást, hogy az alkalmi légyottokat vetkőzés nélkül milyen könnyen és gyorsan tudták megoldani (nem kellett pucérra vetkőzniük, ha délután 3 óra 23 perckor elkapta őket a gépszíj).

3. Hogyan tisztították a ruhákat?

Amennyiben felmerül benned ez a kérdés 99%, hogy előző életedben cseléd voltál, akinek ezzel naponta kellett szembesülni. És ezzel adtam is egy részválaszt: az úrinők ritkán foglalkoztak a ruháik tisztogatásával.

A mosás régen igazi össznépi munka volt, ahogy ez a fotó is bemutatja

De, kissé részletesebben reflektálva erre a gyakori kérdésre, a korabeli ruhákat is tisztították, mosták, csak máshogy, mint ma. Először is szögezzük le, hogy nem létezett mosógép, kézzel mosták az öltözékeket. Az előkelőbb helyeken külön mosónő foglalkozott ezzel, vagy elvitték mosodába. Amennyiben a ház asszonyának is be kellett segítenie mosáskor, akkor külön "mosás napot" jelöltek ki erre a célra minden héten.

A mosás valóban olyan horderejű munka volt, hogy több kézre volt szükség és egy egész napot ki is vett az életből. Az ilyenkor bekövetkező balesetek tették ki a háztartási sérülések nagy részét, általában a forró mosóvíz okozta a legtöbb problémát.

A korral haladó úrinő ilyen kezdetleges mosógéppel lepte meg a cselédjeit

Utolsó munkafázis a mosodában: naccsád' alsószoknyáinak a keményítése és vasalása

Az alsóneműmosása volt a legkönnyebb, hisz ezek sima fehér vászonból készültek. Ezeket kifőzték, mosószerrel tisztították, majd szárították és vasalták; az alsószoknyákat még szárítás előtt keményítették is.

Ruha téren léteztek az úgynevezett "mosóruhák", amik olyan egyszerű pamutvásznakból készültek, mint például a karton, perkál, batiszt, stb. Általában mosás előtt levették róluk a díszeket és a ruhát külön mosták. Az elegánsabb selyem, gyapjú vagy csipkés ruhákból csak a foltot tisztították ki.

Rengeteg olyan fennmaradt ruha létezik, ahol a hónalj rész izzadtságtól foltos, vagy valamilyen étkezési foltot őriz az öltözék.

Az utcán is viselt szoknyákat és uszályokat pedig azonnal kikefélték, portalanították.

4. Hogyhogy nem taposták össze az uszályokat?

Legnagyobb mai probléma alkalmazkodni a korabeli terebélyes méretű szoknyákhoz. Sajnos gyakran vagyunk figyelmetlenek és egymás uszályára tiprunk! Ilyenkor sóhajtunk föl magunkban bosszúsan, hogy ezt hogy viselték el régen?!

Ebben az esetben kell fellapozni a korabeli divatlapokat, amik segítséget nyújtanak!

Magáról az uszályos szoknyáról tudni illik, hogy nagyon "réteg" öltözék volt: nem mindenki viselte és aki viselhette, az se mindenkor.

Az uszály a legünnepélyesebb ruháknak volt fenntartva, és a történelem legnagyobb részében hétköznapi vagy akár még ünnepi ruhához sem volt változatlanul divatos.

Többnyire sima "rövid" aljakat hordtak, ami bokáig vagy kicsit lejjebb ért, de pár centiméterrel a föld fölött végződött. Ezek voltak a legkényelmesebb nappali szoknyák, még úrinőknek is.

Nagyon fontos megjegyezni, hogy adott korszakokban

a nők és férfiak ilyen öltözékek közt nőttek fel, a szó legszorosabb értelmében, számukra ez lényegében a járással együtt begyakorolt előzékenység volt, hogy ne lépjenek rá egymás öltözékére, hogyan mozogjanak benne, hogyan kerüljék ki.

Egy élet öltözködési kultúráját és tapasztalatát nem lehet félvárról venni és mai gondolkodásmóddal megkérdőjelezni a hétköznapok kényelmét.

Társasági és látogatási öltözékek megfelelő hosszúságú uszályokkal, 1875-ből amikor éppen uszály-mánia tombolt

1804-es karikatúra a letiport alkalmatlan uszályokról

Ugyanakkor, ha a szoknya uszályos volt a divatlap szerkesztők többször is felszólaltak ellene, hogy kicsi szalonban és báli ruhának a legalkalmatlanabb viselet.

Gyakran beszámoltak a bál utáni üresen kongó tánctermekről, ahol a sok letiport fodor és szegély, virágok és egyéb díszek tarkították a padlót.

Amint a rövid báli ruha jött divatba sietve megemlítették, hogy a matrónák tetszését mennyire nem nyerte el a sok fiatal bálozó,akik uszály nélkül jelennek meg.

5. Hogyan nem izzadták szét magukat nyáron?

Sok réteg ruhát viseltek, mi pedig ma már egy rétegben is izzadunk a hőségben, akkor biztos ők is rengeteget izzadtak és mindig büdösek voltak, fúj! Igazából itt a blogon is találhattok egy jó kis cikket arról, hogy hogyan éljük túl a nyári hőséget múltidéző ruhában, ami rengeteg tippet és infót tartalmaz már önmagában.

Korabeli hónaljbetét reklámja, szóljatok ha tudjátok a korszakban használatos nevét!

A cikk lényege felsorolva következik:

* fehér vagy világos színű ruhák, amik nem hevülnek a nap fényétől

* könnyű, gyakran fátyolszerű szövetekből

* alsóruhák is ilyen könnyű anyagokból, minimális mennyiségben

* egyrétegű vagy fátyolszövetből készült fűző

* nagy karimájú kalap, napernyő és legyező árnyékolásra és hűtésre

* sok víz fogyasztás, nagy hőségben ne menjetek ki

Az embereknek régen is melegük volt, izzadtak, de a józan parasztit használva túlélték a nyarakat úgy hogy nem olvadtak el.

A fent felsorolt pontok mellett pedig izzadsággátlónak hónalj betéteket alkalmaztak

(hülyén hangzik, de még nem találtam rá korabeli elnevezést), amit a ruha derekába, az ujj és a törsz rész közé férceltek és két félhold alakú kis betétből állt, ami vékony réteg gézből vagy muszlinból állt, ezáltal magába szívva az izzadtságot. Ezeket lényegében egészen a két világháború közötti időszakig használták, a modern dezodorok akkor kezdték átvenni a szagtalanító és izzadtsággátló szerepet.

Mary Cassatt: mosdó nő, 1891

A Historical sewing csinált egy külön blogot ennek az elkészítéséről, katt a linkre! Másrészről minden modern koncepcióval ellentétben, a régebbi korok emberei is alkalmazták a langyos víz és szappan varázslatos kettősét, minden reggel egy gyors mosakodással kezdték a napot a szobában is alkalmazott mosdókancsóikkal és tállal.

Szereted a szép ruhákat? Érdekel a történelem? Viselettörténet őrült vagy? Szeretnél erről másokkal is beszélgetni, anélkül, hogy leufóznának, akkor csatlakozz a Múltidéző találkozók blog Facebook csoportjához is, ahol kellemes hangulatban elcseveghetsz bármiről.

hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!