hirdetés
kozepkor_ck.jpg

Így büntették a nők elleni erőszakot és a házasságtörést a középkorban

A téma aktuálisabb mint valaha, a viták során pedig a régi, középkori joggyakorlatot is felemlegetik néha, mint elrettentő példát. Csakhogy az igazság sokkal bonyolultabb.
Kanyó Ferenc írása a Napi Történelmi Forrás online magazinban - szmo.hu
2018. február 16.


hirdetés

A Napi Történelmi Forrás szerkesztősége történész kutatókból álló progresszív csapat, amely 2015-től napról napra, képekkel illusztrált, idézeteket és visszaemlékezéseket interpretáló cikkeivel kívánja bemutatni a múlt történéseit, megragadni a hátunk mögött hagyott évszázadok hangulatát. Céljuk, a "nem mindennapi történelem" bemutatása.

A nők elleni erőszak ügyében most a magyarországi joggyakorlat egy régi és fontos forrását, a Budai Jogkönyvet idézzük fel, amelynek a látásmódja természetesen messze áll korunk jogfelfogásától, mégis érdemes tisztába tenni azt, hogy mit gondoltak a kérdésről. Tudtad-e például, hogy a nőkkel szembeni bántalmazást, vagy a jó hírnév megsértését a jogkönyv kétszer olyan súlyosnak ítélte meg, mint a férfiak esetében?

A Budai Jogkönyvről röviden

Mielőtt a konkrét jogi szabályozásba belemennénk, érdemes néhány szóval megemlékezni magáról a Budai Jogkönyvről is. A mű a középkori Magyarország egyik legfontosabb jogi gyűjteménye, felnémet nyelven íródott, és nagyban támaszkodik a magdeburgi városjogra, valamint más német joggyűjteményekre, így a Szász tükörre is. Három kézirata maradt fent, amelyek Mollay Károly és Kubinyi András szerint mind másolatok. A három kézirat közül az egyik a pozsonyi evangélikus líceum könyvtárának egy kódexéből került elő, a másik Leonard Cromer kassai polgár tulajdonában volt a 16. században, majd a pesti egyetem jogászprofesszora, Frank József őrizte, a harmadik pedig Bozsernyik Béla gimnáziumi tanár hagyatékából került elő, aki Nagybányán vásárolta meg.

budai1

Két oldal a Budai Jogkönyv líceumi káziratából

A mű nem egységes szerkezetű, a fennmaradt szövegeket több kéz írta. A legkorábbi szövegrész 1403 után keletkezhetett, mivel a jogkönyv hivatkozik Zsigmond királynak ebben az évben adott oklevelére, legkésőbb pedig 1421-ig össze kellett állítani, mert a 404. cikkely beszámol a 1421. november 23-i tanácsülésen hozott határozatokról. A jogkönyv utolsó cikkelye 1503-ból való, vagyis az eredeti szöveghez folyamatosan hozzáírtak a későbbiekben.

hirdetés

A mű szerzőjéről csak annyit tudunk, hogy Jánosnak hívták, és a szövegből világossá válik, hogy jegyzőként dolgozott. Mollay Károly Johannes Siebenlindert nevezte meg, mint lehetséges szerzőt, aki elkezdte a munkát, de később, mikor magasra ívelt a pályája, félbehagyta. Kubinyi András azonban felhívta a figyelmet arra, hogy róla nem tudjuk, hogy dolgozott-e valaha is jegyzőként Budán, így csak annyit állíthatunk, hogy egy János nevű budai jegyző készítette a jogkönyvet, róla pedig tudjuk, hogy 1403 és 1410 között működött. A későbbi betoldások szerzőiről még ennyit sem tudhatunk.

A nők elleni erőszak, és szankciói

A középkori jogfelfogás egyik szép példája következik alább:

"257. Az erőszakról, amelyet valaki asszonyok ellen követ el

Bárki, aki egy asszony gyenge vagy törékeny lényét vagy egy asszonyi teremtést bármilyen módon szavakkal rossz hírbe hoz, vagy tettleg bántalmaz, kétszeresen bűnhődjön ahhoz képest, mintha egy férfival szemben követné el ugyanezt."

A cikkely mögött az a megfontolás áll, amelyet a szerző tulajdonképpen szájbarágósan közöl is: mivel az emberi nemben a nő a gyengébbik fél, ezért fokozottabb védelemre szorul, mint a férfiak. Ebből következően a vonatkozó büntetési tételek is emelkednek női áldozatok esetén.

Az áldozatok szerinti megkülönböztetés természetesen érvényesül a nemi erőszak esetében is:

"284. Egy szűz elleni erőszakról.

Ha valaki egy szüzet erőszakos úton megszöktet, majd hamarosan meggyalázza, és a nő elszökik tőle, majd panaszra szalad összekócolt hajjal és véres ruhában, akkor a férfit a kötélnél kérdezzék ki, és azután ítéljenek a vallomása szerint. Ha azonban a szűz a férfitól való elszabadulása után még a harmadik napon is hallgat, a továbbiakban a vádja legyen semmis, és többé ne hallgassák meg.

285. Az istenfélő és erényes asszonyok elleni erőszakról

Ha egy asszony nyomban panaszt tesz azt követően, hogy erőszakot követtek el tisztessége ellen, és ezt a szomszédokat segítségül hívva megakadályozta, hangos kiáltozással panaszolja el a vele történteket, a bíróság pedig cselekedjen úgy, ahogyan a hajadonokról az előbbiekben írva van.

286. Ha egy nagykorú hajadonnak beleegyezésével veszik el a szüzességét az elkövető emiatt nem büntethető. Ha azonban ez a nő akarata ellenére történik, az elkövető veszítse el a fejét.

291. Aki felszentelt apácát erőszakol meg

Aki felszentelt apácát erőszakol meg, azt fejezzék le, az apácát pedig küldjék vissza a kolostorába."

Mint látható, abban az esetben, ha nemi erőszak történt, a sértettnek meg kellett jelennie a bíróság előtt úgy, hogy a kinézete bizonyosságként szolgáljon arra nézve, hogy elszenvedője volt az esetnek. Az ítélet ezt követően a vétkes fél vallomása alapján történt. Ez a fajta ítélkezés nem igazán áldozatbarát, hiszen nyilvánosság előtt kell megjelennie az erőszak után, ráadásul határidőt is szabott a megjelenésnek. A három nap szigorú szabályozásnak minősül, Bécsben például 14 napja volt erre az áldozatnak. Vélhetően azért került bele a beleegyezésről szóló cikkely a joggyűjteménybe, mert már akkor is ez volt az erőszaktevők egyik legfontosabb érve. (A pozsonyi szabályozás tovább ment: ha bebizonyosodott, hogy az elkövető bírta az áldozat beleegyezését, akkor nemcsak nem lett baja, hanem még össze is házasították őket). Ugyanez természetesen az apácákra nem vonatkozott, ők a fogadalmuknál fogva nem egyezhettek bele a szexuális aktusba.

A budai jogkönyv forrásául szolgáló német joggyűjtemények néhol egészen kiterjedt szankciót is foganatosítottak: a szász tükör rendelkezése szerint azt a házat, ahol az erőszak történt, le kellett rombolni, a sváb tükör pedig az aktusnál jelenlévő embereknek és állatoknak az elpusztítását is megkövetelte.

Házasságtörés és paráznaság

A házasságtörés manapság már nem büntetőjogi kategória, de a középkorban még nagyon is az volt. Azok az asszonyok, akik házas emberrel feküdtek le, nem számíthattak túl sok jóra, a kapcsolatban szereplő házas félnek viszont volt még egy dobása.

"288. Az együttháló asszonyokról, akik házas emberrel élnek együtt

Az együttháló asszonyokat, akiket kitartanak, el kell üldözni a városból, és ha ismét a szeretőjüknél találják őket, aki akár házas és jómódú, akár nőtlen, mindkettejüket tiltsák ki a városból."

Talán egy kicsit meglepő, de azok, akik még nem voltak férjnél, mentesültek a nyilvános megszégyenítés alól, mert a jogalkotó felhívta a figyelmet arra, részben bibliai alapon, hogy azok, akik ilyenkor végignézik az eseményt, azok aligha különbek náluk. A megbánást persze elvárták az így lebukott nőktől is.

289. A titokban szerelmet űző nőkről, ha rajtakapják őket

Ha valakit közülük ténylegesen rajtakapnak, vagy rábizonyítják, hogy bűnbe esett és erkölcstelenkedett, ámde szabad és hajadon, akkor nem tartom dicséretesnek, hogy a történekért a poroszlók vagy az utcalányok velük szemben hatalmaskodjanak, vagy az akaratuk ellenére a városban velük táncoljanak mindazért, ami történt. És ne kényszerítsék őket sárga folt viselésére sem. Ne is vegyék el a ruhájukat, mert elcsüggednek, és szégyentelen, gyakran közönséges utcalányokká válnak, holott egyébként még beláthatnák s megbánhatnák vétkeiket.hazassagtores

A házasságtörés súlyos bűnnek számított, mint azt alább olvashatjuk, különösen akkor, ha mindkét fél házasságtörő volt.

290. A házasságtörő férfiakról és nőkről.

A házasságtörőket sehol se tűrjék meg, és a bíróság üldözze őket mind titkosan, mind pedig nyíltan megnevezve. Ha a házasságtörő férfi és nő külön-külön házasok, akkor ez nagyon súlyos ügy. Ha már régóta hírben vannak, és bűnnel vádolják, majd azután rajtakapják őket egymással egy szobában, zárt ajtó mögött, az különösen gyanút keltő. Ha az asszonyt nem a szokásos fejékkel és a férfit nem a szokásos ruhájában találják, a bíróság vizsgálja ki az ügyüket, és főképpen pedig, ha nem akarják becsületesen feltárni együttlétük okát, s azt, hogy mi történt, akkor kínzással kell kideríteni az igazságot. Mindkettejük számára ássanak egy sírgödröt az akasztófánál, amibe élve fektessék őket, majd egy botot vagy póznát döfjenek át mindkettejükön."

A büntetés kétségkívül súlyosnak hat, ám azt meg kell jegyeznünk, hogy az írottakkal szemben a gyakorlat kissé másképpen alakult. Ugyan nem budai, hanem debreceni jegyzőkönyvekből ismert, hogy bár a paráznaságot és a házasságtörést halállal büntették, az első lebukás alkalmával csak kisebb büntetést szabtak ki, mint például a megvesszőzést vagy a pellengérre állítást.

hazassagtores2

"Ha már régóta hírben vannak, és bűnnel vádolják, majd azután rajtakapják őket egymással egy szobában, zárt ajtó mögött, az különösen gyanút keltő."

Természetesen a paráznaságra csábító kerítőkre, vagy az erkölcstelenségre nevelő anyára sokkal súlyosabb büntetés várt, mindkét esetben zsákba dobva a Dunában végezték az érintettek.

287. A kerítőnőkről és a lélekkufárokról

Ha a pokol öreg reteszeit, a gonosz asszonyokat tettleg rajtakapják azon, hogy asszonyokat vagy hajadonokat kerítenek és erkölcstelenségre bírnak vagy kényszerítenek, akkor őket mind zsákba kell varrni és a Dunába dobni. Ugyanez legyen a büntetésük az olyan fogadósoknak is, akik mindehhez házakat bocsátanak a rendelkezésükre.

292. Az anyákról, akik a gyerekeiket erkölcstelenségre bírják

Az olyan anyát, aki erkölcstelenségre adja a fiait vagy a lányát, tegyék egy zsákba, majd hajítsák a Dunába, és süllyesszék el, hogy vízbe fulladjon."

A Budai Jogkönyv néhány cikkelyének átolvasása után tanulságul levonhatjuk, hogy az fővesztéssel szankcionálta a nők elleni nemi erőszakot, persze az elkövetőknek kedvezve a feljelentés időhatárának megszabásával. Engedékenynek bizonyul abban az esetben is, amikor egy hajadon paráználkodik, de a házasságtörőkkel szemben ez az engedékenység véget ér, és igen súlyos szankciók vártak a felekre. Legjobb tudomásunk szerint azonban ezek ellenére sem lett kevesebb házasságtörés sem a középkori Budán, sem azokban a magyar városokban, akik átvették a budai jogot.

Az íráshoz felhasznált források listáját ITT TALÁLOD. Ha a tankönyveken kívül is érdekelnek a nem mindennapi történelmi pillanatok, a Napi Történelmi Forrás lesz a legjobb választás.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
adolf_hitler_northfoto.jpg

Eddig sosem látott fotók kerültek elő Adolf Hitlerről és Joseph Goebbelsről

A képeket röviddel a II. világháború kitörése után készítette egy Luftwaffe-pilóta.
Fotók: Northfoto/Hansons/SWNS - szmo.hu
2020. július 22.


hirdetés

Néhány nappal Lengyelország megszállása, vagyis a II. világháború kezdete után készültek Adolf Hitlerről és Joseph Goebbelsről azok a fotók, melyeket augusztus elején több száz fontért árverezhetnek el, írja a Daily Mail. A képeket egy ismeretlen Luftwaffe-pilóta készítette, feltehetően Lengyelország területén.

Némelyik fotó hátuljára rövid szöveget és dátumot is írtak, utóbbi teszi történelmileg még jelentősebbé a 9x6 centiméteres képeket. Ezek szerint a felvételek 1939. szeptember 14-én készültek a náci vezérekről. Márpedig semmilyen feljegyzésben nem találni nyomokat arra vonatkozóan, hogy ezekben a napokban hol tartózkodott a Führer és végsőkig hűséges minisztere.

A náci diktátor látogatása az ideiglenes lengyelországi légitámaszponton szigorúan őrzött titok lehetett, valószínűleg ezért is nem maradt nyoma sehol.

A képek Lengyelország szeptember 1-i lerohanása után két héttel készültek, napokkal azután, hogy a szövetségesek szeptember 3-án háborút hirdettek Németország ellen. Ennek ellenére mind Hitler, mind pedig propagandaminisztere, Goebbels meglehetősen vidámnak és mosolygósnak tűnnek a régi fotók alapján.

Az egyik képen Joseph Goebbels beszélget a légierő egyik parancsnokával, miközben közösen ellenőrzik a repülőgépeket:

hirdetés

Szakértők szerint a Hitlerhez kapcsolódó tárgyak világszerte slágernek számítanak az aukciókon, és intenzív érdeklődést váltanak ki a gyűjtőkből. Feltehetően így lesz a kis kopott könyv esetében is, ami a két náci vezér fotóin felül a Luftwaffe több katonáját is bemutatja, és részletes betekintést enged a flotta mindennapjaiba.

A II. világháború Lengyelország megszállásától egészen 1945-ig tartott. Hat év alatt több mint 30 országot érintett, a halálos áldozatok számát 70-85 millióra becsülik.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
level.jpg

Egy második világháborús palackba zárt levelet találtak, melyet két férfi írt az utókornak

Az üzenet alapján megpróbálják most megkeresni a hozzátartozókat.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. július 10.


hirdetés

Egy második világháborús palackba zárt levelet találtak egy lengyel vasútállomás falába rejtve. Az üzenetre az épület felújításakor bukkantak rá. A kis települést eddig szinte alig ismerték, ám a különös lelet óta hirtelen híressé vált.

Mint kiderült, az elrejtett levelet 1941-ben írta két lengyel férfi. Az akkor 39 és 41 éves férfiak egy náci táborban dolgoztak kényszermunkásként. A levélben az általuk átélt szörnyűségekre akarták felhívni a világ figyelmét.

Egy történész szerint 1940-41-ben sokakat vittek el táborokba és a levél írói bizonyára tanúi lehettek a borzalmaknak. A városka állomásán tranzitállomás működött, ahonnan koncentrációs táborokba szállították az embereket.

Az üzenetet írók későbbi sorsáról semmit nem lehet tudni. A hatóságok most megpróbálják felkutatni hozzátartozóikat.

VIDEÓ: Az RTL Híradó beszámolója

hirdetés


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
noi3.jpg

Olyan volt felnőni a ’90-es években, mint belehemperegni egy marék zizibe, miközben a walkmanből szól a Spice Girls

Ha te is telefonbetyárkodtál a tudakozóval, és köpte ki hibásan a CD-író a válogatáslemezedet, akkor tudod, miről mesélek.
Tóth Noémi írása - szmo.hu
2020. július 29.


hirdetés

Nézem reggelente az üveggolyó-tekintetű embertársaimat a villamoson, ahogy – akár egy ingaóra mutatója – betokosodott hüvelykujjal lapozgatják a Facebook-hírfolyamot. Eszembe jut róla, hogy gyerekként a hírolvasás még közös program volt az iskolában.

Az osztály legmenőbb csaja mindig elsőként vette meg a Bravo magazint, ami persze nem a Backstreet Boys albumkritikánál volt szamárfüles: az egész osztály rongyosra járatta a pad alatt a Szex, szerelem, gyengédség rovatot.

Néha megpróbáltam megelőzni, hogy én lehessek magazin-díler, mert akkor enyém lehetett belőle a poszter és az ajándék nyakpánt.

Amikor egyszer ő volt a gyorsabb, sírva jött be a terembe, és alig bírta kimondani, hogy Geri Halliwell kiszállt a Spice Girls-ből. Hazaérve első dolgom volt, hogy dühösen áthúzzam egy vastag tollal a kedvenc lánybandám dögös vörösét a szekrényemre ragasztott plakáton.

Amikor még nem volt internet és mobiltelefon, azzal szórakoztunk a suliszünetben, hogy telefonkártyáról felhívtuk a tudakozót, és nettó sületlenségeket kérdeztünk faarccal a diszpécsertől, aki igyekezett mindenre komolyan felelni.

hirdetés

Néha csak úgy ismeretlen számokat tárcsáztunk, és telefonbetyárkodtunk, ami persze kimerült némi idétlen heherészésben. De akkora adrenalint adott, mint kinyitni egy Kinder-tojást, és megpillantani pont azt a kék vízilovas figurát, ami még nem volt meg.

Imádtam matricákat gyűjteni, nyolc albumom lett tele velük az általános iskola végére. Életem első és utolsó lopása is ehhez köthető: kinéztem egy iskolatársam hologramos pufi-matricáját (értitek, nem ám csak simán pufi vagy hologramos, hanem a kettő egyszerre!), de nem volt hajlandó elcserélni velem, pedig ötöt is adtam volna érte.

Erre egyszer kiloptam az áhított darabot, de belecsempésztem a helyére az előzőleg felajánlott sajátjaimat, amiből persze rögtön tudta a lány, hogy ki lehetett a fehérgalléros bűnöző. Szerintem bosszúból ő lopta el utána a tamagocsimat, amiért mondjuk hálás voltam, mert ajándékba kaptam, ezért sosem mertem bevallani, hogy mennyire irritál a csipogása.

A legmenőbb dolog persze a kötelezően kikunyerált walkman volt a ’90-es évek végén. A kazettáimnál alig győztem kivárni a B-oldalt, ezért néha beletekertem ceruzával a közepébe, ahogy a nagyok mutatták.

Persze amikor megjelent a CD, mindenki hirtelen discmant akart, úgyhogy én is, de rajtam idétlenül nézett ki, mintha leszállt volna a csípőmre egy ufó.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
Fischer_Annie_zongoramuvesz.jpg

A láncdohányos magyar zongoraművész 8 éves korától 80 éves koráig koncertezett világszerte

A XX. század egyik legnagyobb zongoristáját mindenhol éltették. Ő mégis a balatoni naplementénél érezte igazán jól magát imádott férjével, Tóth Aladárral.
Tóth Noémi, fotó: Dudva/Wikimedia Commons/CC BY-SA 4.0 - szmo.hu
2020. július 14.


hirdetés

Nem volt kérdés, hogy milyen pályára szánják a kis Fischer Annie-t (1914-1995) a szülei, mivel már kisgyerekként döbbenetes jelét adta őstehetségének. Alig érte még fel a zongorát a kislány, amikor a szomszédban lakó zenetanár miatt átszűrődő dallamokat egy az egyben lejátszotta rajta. A család rögtön taníttatni kezdte Annie-t, aki 8 évesen adta első koncertjét – Beethoven C-dúr zongoraversenyét adta elő –, 11 évesen pedig már Zürichben Mozart és Schumann műveit adta elő. A Zeneakadémiára rögtön felvették korengedménnyel, és 16 évesen bekerült a Zenei Lexikonba. Alig múlt nagykorú, amikor 1933-ban a legfiatalabb versenyzőként megnyerte az I. Nemzetközi Liszt-zongoraversenyt, az ebből kerekedő botránytól még sokáig hangos volt a szakma.

A tehetséges emberek sajátossága, hogy hamar rájönnek, kevés gyakorlással is eredményesek, ezért nehéz őket rábírni a kemény munkára. Erről kering egy legenda Annie-val kapcsolatban, amikor fiatal leányként éppen Amszterdamban lépett fel. Amikor a pályaudvarra érkezett, nem igazán fűlt a foga a gyakorláshoz, mert fáradt volt. Erre az őt fogadó híres karmester, Willem Mengelberg nemes egyszerűséggel egy zongoraterembe vitte, rázárta az ajtót, majd közölte vele, hogy „tessék gyakorolni!”

Fischer Annie tudását senki nem vitatta, egymás után hívták Európa-szerte, hogy élőben láthassák, ahogyan a fekete és fehér billentyűk szenvedélyesen megelevenednek a kezei alatt. Sokat járt Angliába, Franciaországba, Hollandiába, Svájcba, sőt, előbb-utóbb más kontinenseken is szívesen látott vendég volt. Később Amerikában és Japánban is leborultak az előtt, ahogyan visszaidézte Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann, Chopin vagy Liszt életművét. Legnagyobb példaképének egyébként Bartók Bélát tekintette.

Egy ismert zenekritikus és esztéta, Tóth Aladár “kivételes kis zongorazseninek” nevezte Annie-t, aztán évekkel később, 1937-ben el is vette feleségül a nála bő másfél évtizeddel fiatalabb lányt. Házasságuk legendásan harmonikusan alakult, és életük végéig tartott. A házaspár a II. világháború idején Svédországba emigrált, de 1946-ban hazatértek, és a sikertörténet folytatódott: Tóth Aladár az Operaház igazgatója lett, Annie hangversenyeit pedig kitörő ováció övezte, akárhová ment. Amikor a londoni Royal Festival Hallban volt visszatérő vendég, a Times zenekritikusa ezt írta: „A reklám teljes hiánya ellenére egyetlen üres hely sem maradt Fischer Annie második londoni hangversenyén. A harmadikra London egyik legnagyobb termét, az ünnepi csarnokot kell majd kibérelni.”

A művésznő zenei nagykövetként járt-kelt az egész világban, mégis sehol nem volt szívesebben, mint Balatonaligán, a szerényen berendezett nyaralójukban. Egyszer azt nyilatkozta, hogy a balatoni naplementét semmiért sem cserélte volna el. Férjével, Tóth Aladárral éjszakai baglyok voltak, előszeretettel hallgattak és kommentáltak komolyzenei felvételeket, Annie pedig színvonalas vacsorák készítésével és rejtvényekkel is töltötte az időt.

hirdetés

A mindig elegáns, csinos asszonynak volt egy kevésbé nőies szokása is: erős láncdohányos hírében állt, akár napi négy doboz cigarettát is elszívott. A koncertjein már a közönség tapsolása alatt meg kellett gyújtani neki a dohányt a színfalak mögött, hogy amint a függöny mögé ért, rögtön beleszívhasson. A zongoristának voltak más allűrjei is: nem szerette, ha gyakorlás közben figyelték, és interjút sem szívesen adott, sőt, a stúdiófelvételeket is kerülte. Annie-val azért volt nehéz lemezfelvételt készíteni, mert örökké elégedetlen volt a végeredménnyel, és egyfolytában újrajátszotta a műveket. Végül pedig általában nem a hibátlanul előadott változatra esett a választása, hanem a technikailag tökéletlenebb, de kifejezőbb előadásmódra, amiben megvolt az a bizonyos varázslat. Annie egyébként is híres volt arról, hogy soha nem játszott el darabot kétszer ugyanúgy, emiatt a karmesterek nem szerettek vele dolgozni, mert túlságosan szabadon értelmezte a darabokat.

Mivel a felvétel-undora miatt kevés hanganyag maradt fenn Fischer Annie-ról az utókornak, sok kalózfelvétel kering a zenerajongók köreiben. Volt, hogy titokban kazettás magnót csempészett be egy rajongója a koncertjére, és amikor be akarta kapcsolni a készüléket, véletlenül rossz gombot nyomott meg, és az ülés alól Szepesi György sportkommentátor futballközvetítése hallatszott, egy lelkes „GÓÓÓL” felkiáltással. Fischer Annie állítólag az előadás végén csak annyit kérdezett, hogy „mi történt”?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!