hirdetés
nyito-9.jpg

Időutazás a szocializmus korába - retró kiállítás nyílt a Gödöllői Kastélyban

Milyen volt az élet a szovjet laktanyában, a kastélyban működő szociális otthonban és a tiszti lakásokban? Diákok gyűjtötték össze az emlékeket.
Söptei Zsuzsanna írása, fotók: Okolicsányi Zoltán - szmo.hu
2018. november 25.


hirdetés

Gödöllőn a kastélyban egy egészen különleges kiállítást nyitottak meg – diákok. A múzeum gondolt egy nagyot, és egy londoni példa nyomán meghívtak helyi fiatalokat, akiket érdekel a történelem.

A feladat az volt, hogy az épület történetének egy olyan korszakát dolgozzák fel, amelyről eddig viszonylag kevés információnk volt - mondta el dr. Ujváry Tamás, a Gödöllői Királyi Kastély igazgatója. Az 1950 és 1990 közötti időszakot ugyan egy pár tárlóban megidézi a kastély kiállítása is, de a szakemberek tudták, hogy ennél lényegesen több információt és tárgyi emléket lehet ebből a korból gyűjteni – ma még. Hiszen még köztünk vannak olyanok, akik ezekben az évtizedekben itt éltek, vagy itt dolgoztak, és még tudnak mesélni azokról az időkről.

A kastély épületének abban a 40 évében 3-4 generáció nőtt fel a tiszti lakásokban. A szociális otthonnak is 300 lakója volt. Az orosz laktanyában élők pedig jó kapcsolatban voltak az itteniekkel és a helyiekkel is. A fiatalok segítségével most először készült időszaki kiállítás a gödöllői kastélynak erről az - eddig alig ismert - időszakáról.

A jelentkezők közül 17 fiatal állt neki a kutatásnak, a kastély szakmai irányításával nyár elején.

A cél az volt, hogy a feltárt anyagokat a saját korosztályuknak is érdekesen, befogadhatóan mutassák be. A csapatból páran (Füstös Fruzsina, Fazakas Vince, Mácsár Máté) meséltek nekünk az élményeikről. Volt közöttük olyan, aki a történelmet szereti, volt akinek a testvére jelentkezett eredetileg, de végül ő is beszállt a munkába és ott ragadt, és volt olyan is, aki fiatal kora ellenére már régóta gyűjti a régi tárgyakat, az ő gyűjteményéből is került néhány a kiállításra.

Nagy élmény volt számukra a munka. Megismerhették a kastélyt, a restaurátorok munkáját, videós képzést kaptak, jártak más múzeumokban, skanzenben, magángyűjteményekben, felkészítő táborban vettek részt, kitanulták a kiállítás rendezést, szemtanúkkal interjúztak, tárgyakat gyűjtöttek, és még a pincében talált régi edények régészeti feltárásába is beszálltak.

Ők készítették a tablókat, írták az információkat, vezették a tárlatbemutatót, és a megnyitó óta is képviselik a közös munkát, és viszik hírét a kiállításnak.

Külön érdekesség volt számukra, hogy a korábban itt élők mennyire pozitívan emlékeztek meg azokról az évekről. A nehézségek ellenére is szerettek itt lenni, és segítették egymást. Egyikük – Misi – akkor kisfiúként a tiszti lakások egyikében nőtt fel, ma pedig a kastélyban dolgozik. Az ő élményei is beépültek, sőt az ő szemével is láthatjuk ezt az időt, és a fotója végigkísér az egyes termeken.

A diákok által készített beszélgetésekből videó is készült, a legérdekesebb történetek a termekben lévő monitorokon megnézhetőek.

A kiállításon végigsétálva igazi „retró” érzés fogja el a látogatót.

A társasjátékoktól a rádióig, a porcelánoktól a katonai ruházatig, a zongorától az idősek bútoráig sok-sok eredeti tárgyat láthatunk. Vannak közöttük kifejezetten különleges darabok is, például egy ott lakó idős hölgy festményei, vagy a laktanya boltjának kínálatából még megtalált szamovárok, ajándékok. Eredeti ruhák, csizmák, de még fogmosó és zománcos bili is. Több tárgy kipróbálható, a gyerekek társasozhatnak, és a közösségi helyiségnek berendezett teremben lévő zongora mellé is le lehet ülni zenélni.

A tárlathoz a gyűjtést nem zárták le, mert bíznak abban, hogy lesznek még olyanok, akik szívesen mesélnének erről az időszakról. Számukra a zárófalra kitettek egy postaládát, ahová a saját történeteikről szóló levelet bedobhatják, de akár személyesen is jelentkezhetnek egy beszélgetésre.

A Zár(ol)va - A gödöllői kastély titkos élete című kiállítás jövő áprilisig látható a Gödöllői Királyi Kastélyban.

További információk ITT.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
atomrobbanas.png

Ilyen egy atomrobbanás közvetlen közelről: tesztrobbantások szemtanúi mesélik el a „földöntúli” élményt

Ezt a szót használták többen is. A hidegháború alatt kétezer kísérleti atomrobbantást végeztek titokban a nagyhatalmak. Brit háborús veteránok mondják el ebben a videóban, milyen volt.
Motherboard/Youtube - szmo.hu
2019. június 22.



Most, hogy az HBO Csernobilm-filmje világszerte alaposan felkorbácsolta a kedélyeket, és főként a kételyeket az atomenergiával kapcsolatban, egyre többen figyelnek oda azokra az emberekre, akik testközelből is megtapasztalták, mire is képes egy nukleáris robbanás.

Sokan még mindig abban a hiszemben élnek, hogy a Hirosimára és Nagaszakira 1945-ben ledobott, amerikai atombombák óta "csend" van, de ez tévedés.

A második világháború utáni évtizedekben a nyugati hatalmak állítólag legalább kétezer kísérleti atomrobbantást végeztek a Csendes-Óceánon és Ausztrália partjainál. Ezeket több százezer fiatal katona nézte végig, repülőgép-anyahajókról.

A katonák közül a brit veteránok tavaly augusztusban egy találkozón vettek részt, ahol sokan meséltek arról: pontosan milyen látvány és érzés volt egy atomrobbantás, mondhatjuk, hogy szinte közvetlen közelről.

Akik ugyanis olyan közel vannak, hogy látják az atomvillanást és a gombafelhőt, mindenképp ki vannak téve a sugárfertőzésnek, ez közismert tény.

A veteránok beszámolói döbbenetesek. A részletekért és a videóért kattints.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
kadar-janos-1986.jpg

Kádár Jánost sugárvédelmi egység őrizte a Csernobil utáni május 1-jén a tribünön

A politikus legfőbb médiatanácsadója korábban nem ismert részleteket is elárult a szovjet atombaleset utáni drámai napokról.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 14.



„Mindent tudtunk, de a lakosságnak nem mondhattunk semmit a csernobili katasztrófáról. Azért május 1-jén a sugárvédelmi szakemberek ott álltak a tribün mellett, hogy jelentsenek Marjainak, mi a helyzet” – mondta a halála előtt a Hetek munkatársának adott utolsó interjúban Lakatos Ernő, az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője.

Kádár János legfőbb médiatanácsadója korábban nem ismert részleteket is elárult a szovjet atombaleset utáni drámai napokról.

Lakatos maga Londonban értesült a robbanásról, amikor Kínából hazajövet repülőgépüket brit rendőrök fogták közre, és félrevontatták. Mint kiderült, éppen Csernobil felett haladtak át, így azonnal sugármentesíteni kellett a magyar küldöttség gépét.

Itthon nem csak sugárszintet mérték folyamatosan, hanem a lakosság közhangulatát is.

A Hetek megszerezte a Tömegkommunikációs Kutatóközpont bizalmas felméréseit, amelyet csak a kommunista párt legfelső vezetői olvashattak. Eszerint a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 47 százaléka elismerte, hogy külföldi rádióadókból tájékozódott a csernobili eseményekről. De

a teljes lakosság 55 százaléka is úgy vélte, hogy egyáltalán nem volt megfelelő a hivatalos magyar tájékoztatás.

Az adatok megerősítik, hogy a csernobili atombaleset nyomán a tömegtájékoztatás olyan hitelvesztést szenvedett el, amit a párt kommunikátorai már nem tudtak helyrehozni. A rendszerváltás 30 évvel ezelőtti ikonikus eseményeihez – köztük Nagy Imre és mártírtársainak 1989. június 16-ai újratemetéséhez – vezető úton a csernobili robbanás törte át a hallgatás és dezinformáció falát.

További exkluzív részleteket, és Lakatos Ernő utolsó interjúját a Hetek pénteken megjelent számában olvashatsz.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
kodaly-cimkep.jpg

Kodály Zoltán szerelmei: először egy 19 évvel idősebb, majd egy 58 évvel fiatalabb nőt vett feleségül

A magyar zenei nevelés fő alakja mindkét esetben rendkívül odaadó férjnek bizonyult.
Kovács-Tóth Noémi írása, képek: Wikipedia - szmo.hu
2019. június 13.



Kodály Zoltán (1882-1967) korának egyik legelismertebb zenei szakembere volt, akinek tudását és módszertanát máig hasznosítják a zeneiskolákban. A háromszoros Kossuth-díjas zeneszerző, pedagógus és népzenekutató – aki az MTA tagja, majd elnöke is volt – ezeken felül a szerető társ szerepében is helytállt. Ugyanakkor eléggé széles skálán mozgott az ízlése a hölgyek terén.

Elsőként – az eredetileg Schlesinger néven született – Sándor Emma (1863-1958) csavarta el a fejét, aki egy jómódú család több nyelven beszélő, tehetségesen zongorázó, éneklő és zenét szerző leánya volt. Fiatalon hozzáment egy pesti kereskedőhöz, otthonuk a zenei elit szalonjának számított. Dohnányi Ernő és Bartók Béla után Kodály Zoltán is segítette Emma zenei fejlődését. Bartók és Kodály nála találkozott először, majd mindketten belehabarodtak a híresen intelligens és humoros asszonyba, utóbbi esetben ráadásul viszonzásra lelt a vonzalom.

A 23 éves Kodályt nem tántorították el olyan apróságok, mint hogy Emma férjezett volt, ráadásul nála 19 évvel idősebb, valamint távol állt a klasszikus szépségideáltól is.

Úgyhogy némi felfordulást és formaságot követően 1910-ben, 28 évesen elvette feleségül az akkor 47 éves szerelmét, aki élete végéig hű társa maradt.

Kodály Zoltánnénak nem kellett szégyenkeznie hírneves ura mellett, mivel maga is tehetséges műfordítónak, illetve zeneszerzőnek bizonyult. Egyes témáit Bartók, Dohnányi és Kodály is feldolgozta, zongora-szerzeményeivel pedig Londonban és Párizsban egyaránt díjat nyert. Híres zeneszerzők tisztelték és szerették, többen neki ajánlották elkészült műveiket. Emma ugyanakkor lemondott a saját karrierről, inkább férjét segítette egész életében, például kottákat másolt és népdalokat gyűjtött a munkájához, valamint német átiratokat készített balladákhoz és nótákhoz.

Zoltán és Emma imádták egymást, mindig együtt töltötték a szabadidejüket, ahogyan a nemzetközi hangversenykörutakra is közösen utaztak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
A_Mengele_lany02.jpg

Aki legyőzte Mengelét – a négy koncentrációs tábort túlélő magyar lány igaz története

A szlovákiai magyar nő visszaemlékezéséből Veronika H. Tóth írt mellbevágó regényt A Mengele-lány címmel.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 05.



„A színtiszta pokol volt, amit emberek teremtettek más emberek számára itt a földön” – így jellemzi Auschwitz-Birkenaut Viola Stern Fischer, a négy koncentrációs tábort túlélő, szlovákiai magyar nő. A történelmi könyvek rideg vonalasságán az első mondattal túllépő visszaemlékezéséből Veronika H. Tóth zsurnaliszta írt mellbevágó regényt A Mengele-lány címmel. Viola, korábbi nevén Ibolya az egyike volt azon keveseknek, akik túlélték a haláltábor rettegett orvosának embertelen kísérleteit.

Mengele-lány voltam. Egyike a sokaknak, akiknek el kellett viselniük a kísérleteit. Egyike a keveseknek, akik ezt túlélték.

És talán az egyetlen, aki legyőzte – a doktor és a csapata olyasmiket művelt velem, hogy valójában soha nem részesülhettem volna az élet legnagyobb ajándékában: nem tarthattam volna a kezemben a saját gyermekemet. Kétszer győztem le őket, két csodálatos lányom van” – ezzel a gondolattal kezdi visszaemlékezését a Stern Rózsa Ibolyaként született Viola Fischerová az Animus Kiadó által gondozott regényben.

Az idős hölgy hetven évvel a történtek után tér vissza emlékeihez, és úgy adja át a második világháború előtt, alatt és után történteket, ahogy az emlékezetében megmaradtak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x