hirdetés
"Horrorfilmet sokkal élvezetesebb készíteni, mint nézni" - Kővári Digi Attila, a Katedrális és a Napszállta art directora
Hogyan készülnek a joghurtos reklámok? Miként lehet egy 21. századi fővárosból 20. század eleji helyszínt varázsolni? Mindezek mellett azt is megtudhatjuk, mit is csinál egy art director.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2019. február 18.


hirdetés

Digit körülbelül két éve ismertem meg, és egy éve próbálom összehozni ezt az interjút. Egyik forgatásról a másikra megy, nehéz időpontot egyeztetni vele, még úgy is, hogy egy faluban lakunk. Most végre kötélnek állt, hogy meséljen pályafutásáról és szakmájáról. A cikkbe beszúrt reklámok és filmek mindegyike az ő munkáját dicséri akár díszlettervezőkét, akár art directorként.

– Afféle rejtői alak vagy, talán még Vanek úr sem foglalkozott olyan sok mindennel, mint Te. Hogy kezdődött?

– Felnőtt létem úgy kezdődött 18 évesen, hogy lecsuktak közveszélyes munkakerülésért.

– Ezt hogy sikerült elérni?

– Egyszerűen. Dunaújvárosban születtem, de Budapesten jártam középiskolába, ezért lényegében 14 évesen kirepültem otthonról. A 80-as évek elején az volt a törvény, hogy érettségi után 3 hónapon belül el kellett helyezkedni, különben közveszélyes munkakerülővé váltál, ami akkoriban büntetendő volt. Én pedig túlcsúsztam ezen, igazoltattak, és bevittek, egy éjszakát bent is tartottak. Muszáj volt munkát találnom. Mivel műszaki középiskolát végeztem, és közlekedés gépészetet tanultam, elmentem a Műszaki Egyetemre tanársegédnek, mondván, hogy úgy is oda fogok majd felvételizni, és akkor így könnyebb lesz.

De sajnos csak 3-4 hónapig bírtam, mert egy hivatalsegéd lényegében nem kapott fizetést, nehéz volt albérletet fizetni belőle.

Akkor egy kicsit megint tengtem-lengtem, aztán elmentem állami gondozott gyerekek mellé nevelőnek, mert ott szolgálati lakást is adtak. Túlkoros gyerekek mellé kerültem. Nagyon szerettem, lehúztam ott két és fél évet. De aztán az osztályom elballagott, és én is tovább álltam. Azután dolgoztam értelmi fogyatékos gyerekekkel is, de azt nem bírtam sokáig, nagyon megviselt.

– Aztán egy váratlan fordulattal a zeneiparban találtad magadat.

– Rengeteget mozogtam az éjszakában, és a teljes magyar alternatív zenei élet a haverommá vált. Akkoriban megjelent egy új zenei szaklap, a Volt, amit lemezboltokban, koncerteken lehetett árusítani. Elvállaltam a terjesztését. Sajnos nem sokáig létezett, körülbelül egy évet élt meg, de az emlékét őrzi a Volt Fesztivál.

– De nem hagytad el a zene világát, hanem kiadót indítottál.

– Az alternatív zenekaroknak hivatalosan nem jelenhetett meg kazettájuk, koncerteken, meg itt-ott árulták a felvételeket.

– Kikről beszélünk?

– Trottel, Auróra, BP Service, szinte mindenki, aki akkoriban volt. Egy haverommal kitaláltuk, hogy csinálunk a kazettáiknak egy nagykereskedést. Ebből a „nagy” csak egy szó, mert egy kb. 15 négyzetméteres helyiség volt. Az utcáról is be lehetett jönni vásárolni, továbbá írtunk és telefonáltunk az összes lemezboltnak, akiknek a többségét ismertem a lapterjesztés kapcsán. A 90-es évek elején internet még nem nagyon volt. A zenekarok behozták nekünk a kazettákat, a lemezboltosok pedig feljöttek, és felvásárolták őket. Még egy tök ismeretlen zenekartól is el tudtunk adni heti 10-20 kazettát. Aztán ennek köszönhetően megismerkedtünk például a Kispál és a Borzzal, akik akkor indultak, vagy a Sexepillel. Akkor kitaláltuk, hogy csinálunk hanglemezkiadót is. És mi voltuk Magyarországon az elsők, akik hivatalosan leszerződtek zenekarokkal, hogy merchandise-tárgyakat áruljunk. Pólókat, bögréket, ilyeneket.

A haveromat egyszer csak felhívta egy Fábián Tibor nevű úriember, aki a Bonanza Banzai menedzsere volt, hogy szerződjünk.

A Bonanza akkor még nem volt nagyon híres, de már volt egy lemezük, és adtak egy évben 40 koncertet.

Aztán a Bonanza nagyon bedurrant, és ezért nekünk is jól ment. Viszont mégsem tudtunk meggazdagodni belőle, mert a pénzt a lemezkiadóba tettük. Négy zenekart választottunk ki: a Kispált, a Sexepilt, egy Perfect Name nevű zenekart, és az Andersent, aminek Kollár Laci volt az énekese a Kistehénből, és a quimbys Kárpáti Dodi trombitált benne.

A vállalkozás kezdett nevet szerezni magának, akkor kitaláltuk, hogy szervezzünk koncertet is a zenekarainknak. Szükségünk lett egy nagyobb irodára, ezért összeköltöztünk a Pesti Esttel, ami akkor még csak egy négy lapból álló, egyszínű füzetecske volt.

– És egyszer csak a Szigeten találtátok magatokat.

– Bejött az irodánkba Gerendai Karcsi, aki akkoriban a Sziámi zenekar menedzsere volt. Elmesélte, hogy az ifjabb Müller Péterrel csinálnak egy Diáksziget nevű rendezvényt, mi árulhatnánk a pólókat meg a hanghordozókat, adjunk egy kis pénzt bele, segítsük reklámozni, osztogassuk a szórólapokat.

Cserébe az első hat szigeten mi voltunk a kizárólagos merchandise- és hanghordozó-árusok.

Nem volt sok tőkénk. Akkoriban kezdtek bejönni a külföldi kiadók Magyarországra. A második Sziget előtt megkerestük őket sorba, hogy adjanak hanghordozókat, reklámanyagot, árusítunk nekik. Elmentünk az EMI-hoz is. Akkor jelent meg az egyik Rolling Stones-lemez, mi pedig kitaláltunk, hogy majd csinálunk egy Rolling Stones-standot. De az EMI akkori igazgatója azt mondta, úgy érzi, a Diáksziget nem az ő közönségük, ott az emberek kannás bort isznak és tombolnak, és az EMI-nak ott nincs helye. Ami nagyon vicces, hiszen mindenki tudja, hogy azóta mi lett a Szigetből.

- Bejött a lemezkiadó?

- A Kispál az bedurrant, a Föld, Kaland, Ilyesmit mi adtuk ki és terjesztettük. A többi zenekar sajnos nem hozott nyereséget. Közben volt még egy vicces történet. Akkor alakult a MAHASZ, a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége, ami a tévében kedvezményes reklámidőt kapott a hamisítási elleni küzdelem segítésére. Akkoriban volt, hogy úthengerrel bezúzták a hamisított kazettákat a Hősök terén. Mi pedig kitaláltuk, hogy hozzuk létre a független lemezkiadók szövetségét. Külföldön van ilyen, a kis stúdiók összeállnak.

Felhívtuk az ügyvédünket, akit történetesen úgy hívtak, hogy Torgyán Attila – Torgyán József fia –, papíron megalakítottuk a Független Hanglemezkiadók Szövetségét, és besétáltunk a televízióba, hogy mi is szeretnénk kedvezményes reklámidőt, hiszen ha a MAHASZ-nak jár, akkor nekünk is.

Ezt a helyzetet nem tudták kezelni. Elkezdtek hebegni-habogni, de végül is nem adták meg.

Közben a Bonanza Banzáj feloszlott, a Kispált a hátunk mögött felvásárolta a Rózsa Records, nekünk pedig elfogyott a pénzünk. Sok zenekarnak csináltunk még pólókat, például a Rapülőknek vagy a Sex Actionnek, de már koránt sem volt akkora üzlet.

A Sziget még ment, egészen addig, mígnem Pepsi Sziget nem lett belőle. A Pepsi marketing-igazgatója azt mondta, megtoldja a Pepsi pénzét egy kerekebb összeggel, ha attól kezdve a sógora gyárthatja a pólókat. A Pepsivel pedig nyilván nem tudtunk versenyezni.

- Hogy jött a filmezés?

- Miután a cégnek leáldozott, két évig egy haverom klubjában voltam üzletvezető, azután mikor egyszer belelőttek a mennyezetbe, besokalltam ettől a világtól. Elegem volt az éjszakából. Szóltam minden ismerősömnek, hogy ha tudnak valami munkát, szóljanak. Körülbelül három héttel később felhívott az egyik barátom, aki díszlettervezőként dolgozott, hogy szüksége lenne egy asszisztensre. Így kerültem a film világába körülbelül 25 éve, 93-ban. Egy olyan céghez kerültem assistant art directorként, amely nemzetközi reklámfilmeket készített. Ennek köszönhetően hatalmas díszleteket építhettünk. A legnagyobb költségvetésű reklám, amiben dolgoztam, az kétmillió dollár volt. Ezt meg is tudom mutatni...

Ezt egy indiai megrendelőnek készítettük. Ipari nyersanyagokat gyárt, tehát a termékeivel nem találkozunk a boltokban. Ez nem is reklám, hanem inkább egy imázsfilm.

- Azután külföldre kerültél...

- Időközben elváltam. Nagyon sok izraeli partnerrel dolgoztunk a különböző reklámfilmeken, és az egyikük munkát ajánlott, így kiköltöztem négy évre Izraelbe. Könnyebb is volt így elválni, mint ha csak két utcával odébb költöztem volna. Izraelben gyakorlatilag ugyanazt folytattam. Onnan is tudok mutatni egy szép munkát, ez egy ásványvízreklám.

Aztán hazajöttem, és kicsit színházaztam, de abból nem lehet megélni. Szerencsére akkoriban egyre több külföldi játékfilmet forgattak nálunk, és engem is kezdtek hívogatni, de eleinte nem akartam feladni a szabadságomat. A reklámfilm viszonylag hamar megvan, és jól fizet, arányosan jobban, mint egy játékfilm.

4-5 évig el is voltam így, de amikor kitört a válság, a reklámipar egy csapásra összeomlott.

És mintha csak megéreztem volna, pont előtte adtam be a derekamat, és rábólintottam egy filmre. Egy harmadvonalbeli angol horrorfilmben lettem standby art director. Magyarországon ez jóformán ismeretlen pozíció, mostanában kezd elterjedni. Ez azt jelenti, hogy bent a díszletben a rendezővel és az operatőrrel van egy art director, egy művészeti vezető. Tulajdonképpen az én dolgom, hogy azt a képet, amit látsz a képernyőn, összefésüljem. Például én szólok, ha a lámpát kicsit odébb kell rakni, mert olyan, mintha a színész fejéből állna ki. Vagy ha ég a gyertya, a láng ne lógjon be a szereplő arcába. A forgatáson mindig vannak kellékesek, festők, őket is a standby art director irányítja, és ő tartja a kapcsolatot az operatőrrel és a rendezővel. Például ha ki kell venni egy falat, hogy a kamera elférjen. Vagy ha lepattogzik a festék, és rendbe kell hozni.

- Az ilyesmit nem a rendező fogja össze?

- A rendező dolga inkább a színészmozgatás és színészvezetés.

- Ez Magyarországon furcsa, nálunk lehetőleg mindent egy ember csinál.

- Külföldi filmekben viszont ez tényleg egy létező, és nagyon fontos pozíció, és én nagyon megszerettem. Élvezetes, kreatív munka, ahol komoly alkotókkal dolgozhatsz.

- És nem is akármilyen produkciókba kerültél, hiszen rögtön a második filmes munkád a Ken Follett regényéből készült Katedrális volt...

- Igen, a filmnek Tony Scott volt a producere, Ridley Scott testvére. Az egyik főszereplője pedig Donald Sutherland.

- A videóban látható kolostor például teljes egészében díszlet. Két pici belső szobája van, a többi csak egy faváz. Viszont fából hasított zsindely van rajta, ami nagyon szép. A pocsolyát hetente feltöltöttük, hogy mindig sár legyen, mert a középkorban nem voltak kövezett utak.

Ami még érdekes, az állatok. A középkorban az emberek együtt éltek az állatokkal. Egyszer ebédszünetben a malacok dagonyázni kezdtek a sárban. A rendező azonnal szólt, hogy hozzanak kamerát, és tíz percig vettük őket.

Ezek olyan pillanatok, amiket nem tudsz megrendezni, hiszen a malacot nem tudod instruálni.

Bele is került a filmbe vágóképnek.

Egy érdekesség: Eddie Redmayne, az egyik szereplő egy decis kis kólásdobozokból itta a kólát, és mindenütt széthagyta a díszletben. A fél magyar látványstáb azon rettegett, hogy egyszer benne marad a felvételben.

- Donald Sutherlandről van valami sztorid?

- Ausztriában forgattunk. Télies idő volt, havas eső esett. A stábnak ilyenkor, amikor valami nagyon kieső helyen forgatunk, felállítanak ebédlő sátrat. Ülök a hatalmas kabátomban, mint a Michelin baba, és érzem, hogy valaki lökdös. Hátrafordultam, és kiderült, hogy Donald Sutherland leült a stáb közé ebédelni, és azzal szórakozott közben, hogy engem lökdösött. Ő például olyan színész, aki nem vonul el a stáb elől. Nyilván megvolt a maga kategóriájának megfelelő lakókocsija, de ő nem hordta fent az orrát.

Egyetlen háklija volt: ötven méteres körben nem akart dohányzó embert látni.

- Meddig tart egy ilyen forgatás?

- A Katedrálisra majdnem ráment egy évem.

- És ez napi hány órát jelent?

- Az átlag napi tizenkettő szokott lenni, de a Katedrálisnál például eleve napi 13 órát kötöttek ki. Tehát egy túlórával indítottunk. Ebből egy óra volt az ebédszünet. De az is előfordul, hogy 10 óra egy nap, viszont nem adnak ki ebédszünetet. Olyankor felváltva elszaladunk, és egy dobozból gyorsan bekapjuk az ebédet. El lehet képzelni, hogy ezt heti 5-6 napon keresztül, mennyire megerőltető. Ráadásul egy ilyen középkori film javarészt szabadtéren játszódik. Egyébként nagyon szerettem a rendezőt, később is dolgoztunk együtt. Nagyon ösztönző volt.

- Azután bekerültél egy másik komoly produkcióba...

- A Katedrális után felhívtak, hogy vegyek részt a Borgiák című sorozat forgatásán. Ennek a sorozatnak a producere, vezető írója és vezető rendezője az a Neil Jordan volt, aki az Interjú a vámpírral című filmjéről a legismertebb, és a Síró játék forgatókönyvéért Oscar-díjat is kapott. Ez a projekt az ő szerelemgyereke volt.

A Borgiákról azt kell tudni, hogy a történészek szerint ők voltak az első maffiacsalád.

Rodrigo Borgiát 1492-ben választották pápának, VI. Sándor néven. Minden rokonát és ismerősét pozíciókba rakta, és mindenféle disznóságot elkövetett azért, hogy ő pápa lehessen. A film főszereplője az ugyancsak Oscar-díjas Jeremy Irons volt, és nagyon sok neves színész feltűnt egy-egy epizódban. A film jelmeztervezője egy olasz hölgy volt, Gabriella Pesucci, aki szintén kapott már Oscar-díjat más munkáiért. (Többek között a Münchausen báró kalandjai, Az ártatlanság kora vagy A rózsa neve jelmezei is az ő munkáját dicsérik – KMG.) Szóval igazi „A” kategóriás produkció volt.

Egy érdekesség: a Borgiákban állandóan ettek, mindig volt valami lakoma. Ilyenkor előző nap mindig odamentünk a színészhez, és megkérdeztük, mit szeretne enni. De a sokadik lakoma után Jeremy Irons megmakacsolta magát, és közölte, hogy nem akar enni semmit. Mondtuk, hogy lenne bárány, azt mondta, hozzunk vajas kenyeret.

– Egyébként az ételt hogy oldjátok meg? Gondolom nincs idő ennyi mindent megfőzni, főleg, amit meg sem esznek.

– Nem, ami a színész előtt van, az igazi, de a többi nem ehető. A tésztareklámokban például a tésztát csak tizenöt másodpercig teszik be a forró vízbe. Vannak mindenféle vegyszerek, amiket ha rászórsz, akkor olyan, mintha gőzölögne.

A kedvencem viszont a joghurtreklám. Biztos ismered ezt a reklámtípust, amikor a gyümölcsök röpülnek bele a kavargó joghurtba. Ehhez vettünk egy hatalmas műanyag ládát, amilyet az építőiparban is használnak. Vágtunk rá két lyukat, ahova beragasztottunk két gumikesztyűt, olyan volt, mint az inkubátornál. Semmi nem tud olyan szépen és finoman mozogni, mint az emberi kéz. Úgyhogy a ládát teletöltöttük joghurttal, valaki beledugta a kezét a kesztyűbe, és szépen kézzel kavarta. A gyümölcsöt pedig egy kis, keskenyedő csúszdaszerűségen engedtük bele.

Azért szeretem ezt a munkát, mert minden nap más, nincs két egyforma probléma, és nincs két egyforma megoldás.

– Mi jött aztán?

– Nem sokkal később megkaptam az első díszlettervezői ajánlatot egy nagyon alacsony költségvetésű, amerikai horrorfilmben, ami ott is csak DVD-n jött ki. De ez egészen új kihívás volt. Reklámokat már csináltam, mint díszlettervező, de egész estés filmet nem. Ez egy zombis horrorfilm volt. Horrorfilmet amúgy sokkal élvezetesebb készíteni, mint nézni. A statisztákat úgy szereztük, hogy egy cég bejelentkezett, hogy hetvenen lejönnének hozzánk statisztálni, ez lenne az összetartás buli nekik. Úgyhogy ők voltak a hullák. Nagyon élvezték. Kicsit fegyelmezetlenek voltak, mert folyton izegtek-mozogtak, de a filmen nem látszik.

– A szögesdrótot hogy csináltátok?

– Csak egy sima drót volt, és rá a szögeket forrasztáshoz használt cinből csináltuk, mert az nem bántja a színész bőrét.

- Úgy tudom, dolgoztál hollywoodi nagyprodukcióban is.

- Igen. Felkértek standby art directornak egy olyan filmprodukcióba, amiben Jude Law, Jason Statham és Melissa McCartney a főszereplő. Ez A kém című vígjáték, amit itt forgattak Magyarországon. Nagyon meglepő volt, hogy a Jude Law, aki finomabb, piperkőcnek valakinek tűnik, nagyon jól érezte magát a magyar stábbal.

Leült közénk, viccelődött velünk, nem engedte, hogy az étkezőben a sor elejére engedjük.

Viszont Jason Statham, akiről meg pont azt gondolnánk, hogy ő egy vagány, laza csávó, ezüst étkészletet kéretett, és ha nem kellett, azonnal visszavonult a kocsijába. Hozzá sem lehetett szólni. Melissa egy tündér volt, a forgatás végén hozott egy hatalmas tortát a magyar stábnak.

- Mesélj a Terror című sorozatról.

- A Terror egy hajó neve. Két hajó, a Terror és az Erebus a 19. században elindult az úgynevezett Franklin-expedíció során, hogy végighajózzanak az Észak-nyugati átjárón, de a jég fogságába estek. Senki sem tudja pontosan, mi lett a sorsuk, egyesek szerint mind odavesztek, más feltételezések szerint esetleg eljuthattak a szárazföldre, és letelepedhettek az eszkimók között, ugyanis jóval később a helyi őslakosok között találtak félvéreket. A film szinte teljes végig műteremben játszódik, illetve egy része egy horvátországi kősivatagban.

- A hó mi?

- Só, vízüveggel összekeverve. Azért kell a vízüveg, mert akkor, ha rálépsz, ugyanúgy ropog, mint az igazi hó. A trailerben látni, ahogy a vízbe esnek, azt a Komjádi uszodában vettük fel.

- Azután pedig jött a Napszállta...

- Többször dolgoztam már a producerekkel, Sipos Gáborral és Rajna Gáborral, ők hívtak el. A film látványtervezője Rajk László volt. Igen nagy megtiszteltetés volt vele is dolgozni. hatalmas tudással rendelkezik, rengeteg mindent tud a századforduló Magyarországáról. De elmondták, hogy itt egy kicsit másról lenne szó, én lennék a film supervisor art directora.

Vagyis az én felelősségem volt a látványra szánt teljes költségvetés, az időbeosztás, én adom ki a feladatokat, hogy melyik díszletet melyik csapat építi meg, mik a kivitelezések határideje, Kapcsolattartás a film berendezőivel, a kellékesekkel.

Természetesen óriási kihívás volt, ráadásul mégiscsak egy Oscar-díjas rendezőről beszélünk, és ez volt az első magyar filmem. Nagyon nehéz munka volt. A látványra volt körülbelül 700 millió forint. Ekkora pénzt felügyelni, hasznosítani hatalmas felelősség. Ez alkotói film volt. Én nem szeretem a művészfilm kifejezést. A stúdiófilmeknél minden kiadás és bevétel előre pontosan ki van dekázva. Ott akár a forgatókönyvet is átírják aszerint, hogy milyen helyszínt sikerült találni. Az alkotói filmnél viszont nincs ésszerűség. Ott a rendező, az alkotó az úr. Amit a rendező akart, azt mindig igyekeztek megadni neki a producerek, meg természetesen az egész stáb.

- Mit kért Nemes-Jeles László?

- László fő filozófiája az volt, hogy ne a filmgyárban építsük fel a várost, hanem a díszletet hozzuk be a városba. Ezért a Múzeum utcában, a Rádió mögött egy foghíjtelken építettük fel a fődíszletet, a kalapszalont. Az is érdekes, hogy ugyanennek a háznak a hátsó részét egész másutt, a Dob utcában állítottuk fel, ugyancsak egy foghíjtelken. Annyiból igaza volt, hogy ezt a miliőt nem tudtuk volna soha megteremteni a filmgyárban úgy, mint a belvárosban, a korhű házak között. Leszereltük a kaputelefonokat, függönyöket cseréltünk, ha kellett, de ennyi. A Múzeum utcát és a Pollack Mihály teret felszórtuk földdel, hogy ne látszódjon az aszfalt. A Kálvin teret pedig kifüstöltük a háttérből. A hangmérnöknek viszont sokkal nehezebb dolga volt így, mégiscsak egy 21. századi város közepén voltunk.

- A fóti filmstúdióban is forgattatok.

- Igen, ott építettük fel a film végén szereplő lövészárkot, ami 52 méter hosszú. Alig pár másodpercig látszik a filmen, mégis fontos szerepe van.

- És az azóta is ott van?

- Igen. Ez a megállapodás része volt, így ők is jól jártak, hiszen más filmeknél is fel tudják majd használni.

A nehézségektől függetlenül ez egy nagyon szép munka volt. Nagyon szeretem az első világháború előtti kort. Szerintem sokkal szebb, mint a két világháború közötti. Ez Budapest hihetetlen gazdagodásának kora. Viszont kicsit olyan párhuzamot érezni benne, mint a Római birodalom fénykorában, hogy a gazdaság miatt egyfajta erkölcsi lazulás, erkölcsi lesüllyedés jelent meg. Tulajdonképpen erről szól ez a film.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
Ráijesztett a rajongókra egy képpel a Trónok harca Sansája
Sophie Turner spoilergyanús képén néhány rajongó kiakadt.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. április 16.



Tegnap debütált a Trónok harca utolsó évada és azonnal fel is állította a legnépszerűbb epizód rekordját.

Alig nézték meg az első részt, máris a második előzetese borzolta a kedélyeket. Valóban nagyon izgalmasnak ígérkezik az új évad, már csak azért is, mert a sorozatban sosem lehet tudni, ki fog éppen meghalni.

Sophie Turner legfrissebb fotója talán szándékosan jó kis pletykaalap az ezzel kapcsolatos összeesküvések kigondolóinak.

Lapozás után mutatjuk a képet!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
Utolsó részéhez közeledik a Drága örökösök – vége az első évadnak
Egyelőre nem tudni, jön-e második széria.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. április 17.



Évadzáráshoz közeledik az RTL Klubon futó sorozat, a Drága örökösök, írja a Noizz. A Mi kis falunkhoz hasonlóan népszerű, a vidéki szépségeiről és konfliktusairól szóló széria

utolsó részét április 26-án adják le, közel 4 hónap és 81 rész után kerül le a csatorna repertoárjáról.

Helyette a Konyhafőnök új epizódjai jönnek.

Egyelőre nincs hír arról, lesz-e a Drága örökösöknek második etapja, de a közkedveltségből kiindulva jó esély van rá, hogy igen (a Mi kis falunk is egyébként már a harmadik évadot gyűri).

Korábban készítettünk interjút a sorozat egyik szereplőjét, Stefit alakító Kiss Anna Laurával, amit itt olvashattok, és amiben nem csak a karakteréről mesélt, de néhány kulisszatitkot is megosztott.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
És már itt is a Trónok harca újabb előzetese, amely izgalmas találgatásokra ad alkalmat
A 8. évad 2. része is izgalmas lesz! Vigyázat, lehetséges spoilerek!
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. április 15.



Elstartolt a Trónok harca utolsó, nyolcadik évadának első része.

Mi is megnéztük, és írtunk róla spoilerveszélyes beszámolót, amit erre a linkre kattintva olvashatsz el, ha már te is láttad az első részt.

Összegyűjtöttük azokat a - szintén lehetséges spoilerektől hemzsegő rajongói elméleteket, amelyek arról szólnak, hogy kivel mi történik majd a Trónok harcában, kik élik túl a történteket, és mi lesz a végkifejlet.

Megírtuk azt is, hogy mennyi meztelenkedős jelenet lehetett a sorozatban.

Még nem is látta mindenki a 8. évad 1. részét, már itt a második előzetese.

Izgalmasnak ígérkezik!

Az előzetesért kattints, vigyázz, SPOILERVESZÉLY!!!!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
Menyhárt Jenő 60: az Európa Kiadó frontembere elásta a csatabárdot, de nem mindenkivel
A születésnapi koncerten több nagy összeborulásra is sor került, de így is voltak olyan régi tagok, akik fájóan hiányoztak a fellépők közül.
Láng Dávid; fotók: Bende Csaba / Zenefesto - szmo.hu
2019. április 16.



Menyhárt Jenő a hazai underground megkerülhetetlen figurája: a rövid életű, viszont annál legendásabb URH-ban kezdte, majd 1981-ben megalapította az Európa Kiadót, amely többszöri leállással ugyan, de a mai napig aktívan koncertezik.

A folytonosságot viszont ma már csak a frontember képviseli, a tagság nem egyszer teljesen kicserélődött. Bár akadnak visszatérők (Tóth Zoltán Spenót például a '80-as években egy ideig már gitározott a zenekarban, két éve pedig basszusgitárosként csatlakozott újra), az EK története legalább 4-5 élesen elkülönülő korszakra tagolható.

Az eddig eltelt 38 év pedig bőven tartogatott konfliktusokat is.

Menyhárt ugyanis a saját zenekarában nem igazán híve a demokráciának, hiába kapta egyik új dala a Mindenki egyenlő címet. Nem véletlenül nevezi magát zeneigazgatónak: bár saját jogon is tehetséges, alkotó szellemiségű zenésztársak sokasága vette körül az idők során, soha nem engedett abból, hogy ő határozza meg az irányvonalat.

Az autokratikus hajlam és a csekély kompromisszumkészség több alkalommal is csúnya szakításokhoz vezetett. Legutóbb 2017 elején robbant szét az akkori felállás: Gyenge Lajos dobos kivételével mindenki otthagyta a frontembert, köztük a gitáros Kirschner Péter és a billentyűs-vokalista Másik János, akik neve évtizedekig legalább annyira összeforrt az együttessel, mint Menyhárté.

Kirschner akkor egy posztban érezhető keserűséggel azt írta: „Nem hiszem, hogy Európa Kiadó nevű zenekart valójában el lehetne képzelni a jövőben Másik János és Kirschner Péter nélkül.”

Nos, mint látható, Menyhárt gond nélkül el tudta képzelni – alig pár hónappal később már fel is lépett a jelenlegi csapattal, akikkel azóta is együtt játszik.

A fentiek fényében annyira nem meglepő, hogy sem Kirschner, sem Másik nem volt ott az egyébként számos vendégfellépőt felvonultató koncerten, ami azért eléggé beárnyékolta az ünnepi hangulatúnak szánt estét.

De hogy pozitívat is említsek: a csúcspont számomra egyértelműen Kiss Llászló színpadra lépése volt, aki alapítótag létére hasonlóan méltatlan körülmények között került ki a zenekarból bő hat évvel ezelőtt. Ezután sokáig nem is voltak beszélő viszonyban Jenővel, pedig gyerekkoruk óta ismerték egymást. Most viszont úgy tűnik, sikerült rendezniük a sérelmeket.

Ebben nagy szerepe lehetett Magyar Péternek, az EK egykori legendás dobosának is: ha minden igaz, ő játszotta a közvetítő szerepét kettejük között, többször is békülésre biztatva őket.

A sors fintora, hogy végül már nem érhette meg a pillanatot – hiába szurkoltak rengetegen a gyógyulásáért, tavaly májusban elvesztette a rákkal vívott harcot. Az emléke előtt egy új dallal (Üzenet P-től) is tisztelegtek, amit Llaci írt és énekelt el külön ebből az alkalomból.

Emlékezetes momentum volt a billentyűs Varga Orsolya visszatérése is, aki szintén 2012-ben lépett fel utoljára a zenekarral, azóta a Müller Péter Sziámi AndFriends sorait erősíti.

Ott volt persze Müller is, akivel az URH-ban szerzőtársak voltak, de az azóta eltelt évtizedekben is számtalan alkalommal szerepeltek együtt, valamint Víg Mihály, az EK-val legalább ennyire szorosan összefonódó történetű Balaton frontembere.

Menyhárt New Yorkban töltött éveit pedig ottani zenekara, a Mr. Con and The Bioneers Brave New World Orchestra egyik dalával idézték meg, amiben Leó nevű fia is közreműködött gitáron.

A számlistára nem lehetett panasz, a régi nagy slágerek java sorra került. Elhangzott a Romolj meg, a Küldj egy jelet, a Megalázó durva szerelem, a Popzene, a Bon-bon-si-bon, az Ez a város, a Tengerpart, és persze legutolsóként a Mocskos idők sem maradt ki.

Új dalokból ezúttal csak hármat játszottak, viszont bekerült a programba több olyan szerzemény (Fiatal magyarok, Minden eltörölve, Ezt nem szerettem), amit eddig szinte soha, vagy csak nagyon régen adtak elő élőben. Utóbbit ráadásul a Sexepil egykori frontembere, Hegyi Zoltán énekelte el.

Összesen két és fél órás volt a koncert, méltó lenyomatát adva Menyhárt lassan négy évtizede tartó pályafutásának.

Annyi biztos, hogy ellentmondásos személyisége ellenére a legnagyobb élő dalszerzők közé tartozik, aki – bár lehet vitatkozni arról, felér-e új számainak színvonala a régiekhez – a mai napig keresi a megújulás lehetőségét.

És akárhogy is, ezt értékelni kell.


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x