hirdetés
hamburger_retro_ck1.jpg

Hogyan érkezett meg a hamburger Magyarországra?

Sokan azonnal rávágják: puffancsban és csalamádéval. De ennél jóval színesebb a történet.
Mr. Foster írása a Mr. Foster kalandozásai Budapesten blogon - szmo.hu
2019. augusztus 19.


hirdetés

Mr. Foster igazi úrként járja Budapest utcáit és mindent megmutat, amit érdemesnek talál arra, hogy az olvasóknak felkeltse az érdeklődését: szerelmeket, titkos helyeket, finomságokat és a művészetet.

Ja, és mivel Mr. Foster úriember, természetesen magázódva szól Önökhöz.

1. A hamburger feltűnik a színen

Már túl volt világhódító útján, mire a ’80-as évek elejére megérkezett Magyarországra a hamburger, a ’80-as évek nyugati világának egyik első hírnöke. A közhiedelemmel ellentétben azonban nem az Egyesült Államokban találták fel, bár valóban ott haraptak rá a leginkább, és emiatt onnan indultak az első gyorsétteremláncok is.

Hogyan született meg az első hamburger?

A legenda szerint a hamburger húspogácsát egy a Római Birodalom idején élő római étterem-tulajdonos találta fel. A középkorban aztán a tatárok terjesztették el a nyers, vagdalt, fűszerezett hús (mai tatárbifsztek) fogyasztását, ami a német kereskedővárosokba, innen pedig más európai városokba is eljutott.

De még hiányzott a húspogácsát körbeölelő szendvics ötlete!

hirdetés

Meglepő módon ezt a szendvicset John Montagu, Sandwich grófja fedezte fel, aki kenyerek közé tett húst. Ez a megoldás aztán elképesztően népszerű lett Németországban és Ausztriában, ahol zsemléket használtak erre a célra. A 19. századi nagy kivándorlási hullámmal együtt a zsemlés hús is átutazott az újvilágba, és mivel Hamburg volt a kivándorlók legforgalmasabb kikötője, neve összeforrt a városéval.

Nézze meg ezen az 1903-ban készült filmen, hogyan érkeznek meg a kivándorlók a kikötőbe. Itt pedig a halpiac forgatagába tekinthet bele ugyanabben az évben!

1938. Hamburgeres stand Lousianában. Fotó forrása itt.

Eközben nálunk. A gyorsétteremek elődje: Csirke Grill a Rákóczi út 5. szám alatt 1960-ban. Forrás: Fortepan/Bauer Sándor

2. Magyaros hamburger: csak csalamádéval!

A körúti kapualjakban, a ligetben, a parkok szélén megszaporodtak a hamburgeres, hot-dog-os pavilonok, bódék, mozgó kiszolgáló egységek. A bisztrókban, önkiszolgáló éttermekben persze már a hatvanas évektől reneszánszukat élték a grill ételek, a frissen sült kolbászok, lángosok és palacsinták.

A vendéglátók villámgyorsan reagáltak a helyi igényekre, fél év leforgása alatt kiépült az első kezdetleges magyarországi street food hálózat, amelyekben az alap-hamburger a puha puffancs buciba rejtett húspogácsás, hagymás, mustáros, csalamádés burger volt - utóbbi egyébként azóta sem ment ki a divatból, gondoljunk csak a gyros erőspistás-csalamádés változatára.

Íme a Pest Megyei vendéglátóipari vállalat mozgó vendéglátó egységei: egytálételt a lakókocsiban, hot-dogot, hamburgert és virslit a napernyős pultban készítettek. Fotó: Fortepan/Bauer Sándor

Hamburgi darált hús + só + hagyma + marhatenyésztés = közkedvelt vásári szendvics

New Yorkban már a 19. század második felében megjelent tehát a hamburg steaknek nevezett étel, amit sóztak, füstöltek és hagymával, valamint kenyérrel szolgáltak fel. A marhatenyésztés növekedése csökkentette a hús árát, így a kenyérbe csomagolt steak a vásárok kedvelt étele lett, azzal a plusz fejlesztéssel, hogy a könnyebb hordozhatóság érdekében elkezdték lapítani a húsgolyókat és zsemlébe rakták őket.

Legendásak voltak a Rákóczi úti büfépavilonok, ahol állítólag már 1983-ban árultak Big Mac néven emeletes hamburgert. Fotó: Varga László. Kép forrása: Gerő András-Pető Iván: Befejezetlen szocializmus. Képek a Kádár-korszakból. (1985.)

3. Az első gyorsétterem Magyarországon: megnyílt a City Grill!

A nyolcvanas évek elején aztán egy olyan éttermi lánc jött létre, ami nagy tömegek gyors és olcsó kiszolgálására volt hivatott, korszerű körülmények között: ez volt a City Grill.

És hogy mi kellett ehhez? Egységes választék, egységes árak és egységes berendezés. Bármennyire is hihetetlennek tűnik napjainkban, annak idején ez az elgondolás vonzó volt az embereknek, mert garantálta a termékek és a helyszín tisztaságát. Az egyentermékek és egyenruhák nem riasztóan, éppen ellenkezőleg, csábítóan hatottak.

„A kínálatnak azért kell egységesnek lennie, hogy a vendég mindig a megszokott ízeket kapja, és biztos lehessen benne, hogy azt a néhány féle ételt bármikor megveheti. Ezért a hamburgert, a kolbászt gyárilag készítik, az üzletben csak kisütik, csakúgy a rétest felmelegítik" - szólt a gyorséttermi javallat.

VIDEÓ: City Grill Flipper Öcsivel

VIDEÓ: Hamburgeeer...

"Budapesten, a Pozsonyi út és a Szent István körút sarkán már folyik az üzletlánc első egységének építkezése. Várható tehát, hogy az év végére megnyílik az első City Grill gyorsétterem" - számolt be 1983-ban az Esti Hírlap.

A cityburger volt a klasszikus amerikai hamburger magyar ízesítésű változata. Összesen négy féle hamburger közül lehetett választani: marhahúsból, sertéshúsból, sajtszelettel vagy anélkül - a nyitás idején egységesen 16 forintba kerültek. Mindezen túl, figyelemmel a hazai szokásokra, kapható volt kétféle sült kolbász és egy új ízesítésű hot-dog is. Desszertnek pedig rétest szervíroztak.

A hagyományos és az újonnan kreált ételeket, továbbá az üdítőket is - külföldi mintára - eldobható csomagolásban nyújtják majd át a vendégeknek - adták hírül az akkori lapok, és ez az egyszer használhatóság ténye szintén különlegessé tette ezeket az étkezdéket.

4. Emlékeznek még a Paprikára?

A City Grill sikerén felbuzdulva - a leiratok szerint ekkora már mintegy évi 54 milliós bevételt és 1,5 milliós forgalmat realizált - létrehozták a Paprika önkiszolgáló étteremhálózatot, ami magyaros gyorsétterem volt amerikai stílusban. Hatfajta főétel, négyféle köret, ötféle ízesítésű palacsinta közül választhattak a betérők, így volt babgulyás, lecsó, marhapörkölt tarhonyával.

„Halk zeneszó, hangulatos belső térkialakítás, kulturált környezet; piros muskátli az ablakokban, paprikafüzérek a falon; paprikaembléma a piros szoknyás, csinos, fiatal kiszolgálólányok fehér blúzán, fejüket diszítö pártáján, a poharakon, szalvétákon. Új színfolttal gazdagodott a közelmúltban a főváros" - harangozta be a nyitást a Népszava 1987-ben.

1988-tól aztán nem volt megállás, megnyitottak az első amerikai gyorséttermi láncok is, a vonzerő kikerülhetetlen volt. Az újfajta étkezési kultúra, kísérőajándékkal ellátott menük és napi akciók a mindennapok részei lettek, és ezzel együtt szép lassan elvesztették varázsukat is. Olyannyira, hogy most, amikor ezeket a sorokat írom, inkább gondolok nosztalgiával a Paprikás időszakra, mint a rövid élvezetet nyújtó sültkrumpli-hamburger-shake korszakra.

5. Kézműves hamburgerek és burgerek renszánsza, avagy a streetfood hódító útja

Szerencsére nagyot fordult a kulináris világ az elmúlt évtizedben! Az a sztereotípia, hogy a „hamburger egészségtelen" eltűnni látszik. Sőt! A kézműves burgereket készítő bisztrók kifejezetten figyelnek a burgerekbe kerülő hús minőségére csakúgy, mint a köret alapanyagaira. Mára az igényes burgerkészítők nemcsak kacérkodnak a gourmet gasztronómiával, hanem egy az egyben megvalósítják.

Hiszen nem csak húspogácsa kerülhet a szendvicsekbe; a lazactól kezdve a csirkemellen át a kéksajtos különlegességig bármit elbírnak a burgerek. Nem csoda, ha sokan vagyunk úgy - köztük magam is -, hogy bizonyos időszakokban "burgerfüggők" leszünk. Viszont csak tökéletesen finom húsokat, egészségesre sütött sültkrumpli hasábokat, roppanósan friss vagy éppen ízletesre párolt zöldségeket tudok elfogyasztani.

VIDEÓ: Nézzenek bele az alábbi videóba! Idei válogatás, garantáltan addiktív!

Ha kíváncsi vagy merre kalandozik Mr. Foster, kövesd őt Facebookon vagy a blogon!


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
adolf_hitler_northfoto.jpg

Eddig sosem látott fotók kerültek elő Adolf Hitlerről és Joseph Goebbelsről

A képeket röviddel a II. világháború kitörése után készítette egy Luftwaffe-pilóta.
Fotók: Northfoto/Hansons/SWNS - szmo.hu
2020. július 22.


hirdetés

Néhány nappal Lengyelország megszállása, vagyis a II. világháború kezdete után készültek Adolf Hitlerről és Joseph Goebbelsről azok a fotók, melyeket augusztus elején több száz fontért árverezhetnek el, írja a Daily Mail. A képeket egy ismeretlen Luftwaffe-pilóta készítette, feltehetően Lengyelország területén.

Némelyik fotó hátuljára rövid szöveget és dátumot is írtak, utóbbi teszi történelmileg még jelentősebbé a 9x6 centiméteres képeket. Ezek szerint a felvételek 1939. szeptember 14-én készültek a náci vezérekről. Márpedig semmilyen feljegyzésben nem találni nyomokat arra vonatkozóan, hogy ezekben a napokban hol tartózkodott a Führer és végsőkig hűséges minisztere.

A náci diktátor látogatása az ideiglenes lengyelországi légitámaszponton szigorúan őrzött titok lehetett, valószínűleg ezért is nem maradt nyoma sehol.

A képek Lengyelország szeptember 1-i lerohanása után két héttel készültek, napokkal azután, hogy a szövetségesek szeptember 3-án háborút hirdettek Németország ellen. Ennek ellenére mind Hitler, mind pedig propagandaminisztere, Goebbels meglehetősen vidámnak és mosolygósnak tűnnek a régi fotók alapján.

Az egyik képen Joseph Goebbels beszélget a légierő egyik parancsnokával, miközben közösen ellenőrzik a repülőgépeket:

hirdetés

Szakértők szerint a Hitlerhez kapcsolódó tárgyak világszerte slágernek számítanak az aukciókon, és intenzív érdeklődést váltanak ki a gyűjtőkből. Feltehetően így lesz a kis kopott könyv esetében is, ami a két náci vezér fotóin felül a Luftwaffe több katonáját is bemutatja, és részletes betekintést enged a flotta mindennapjaiba.

A II. világháború Lengyelország megszállásától egészen 1945-ig tartott. Hat év alatt több mint 30 országot érintett, a halálos áldozatok számát 70-85 millióra becsülik.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
noi3.jpg

Olyan volt felnőni a ’90-es években, mint belehemperegni egy marék zizibe, miközben a walkmanből szól a Spice Girls

Ha te is telefonbetyárkodtál a tudakozóval, és köpte ki hibásan a CD-író a válogatáslemezedet, akkor tudod, miről mesélek.
Tóth Noémi írása - szmo.hu
2020. július 29.


hirdetés

Nézem reggelente az üveggolyó-tekintetű embertársaimat a villamoson, ahogy – akár egy ingaóra mutatója – betokosodott hüvelykujjal lapozgatják a Facebook-hírfolyamot. Eszembe jut róla, hogy gyerekként a hírolvasás még közös program volt az iskolában.

Az osztály legmenőbb csaja mindig elsőként vette meg a Bravo magazint, ami persze nem a Backstreet Boys albumkritikánál volt szamárfüles: az egész osztály rongyosra járatta a pad alatt a Szex, szerelem, gyengédség rovatot.

Néha megpróbáltam megelőzni, hogy én lehessek magazin-díler, mert akkor enyém lehetett belőle a poszter és az ajándék nyakpánt.

Amikor egyszer ő volt a gyorsabb, sírva jött be a terembe, és alig bírta kimondani, hogy Geri Halliwell kiszállt a Spice Girls-ből. Hazaérve első dolgom volt, hogy dühösen áthúzzam egy vastag tollal a kedvenc lánybandám dögös vörösét a szekrényemre ragasztott plakáton.

Amikor még nem volt internet és mobiltelefon, azzal szórakoztunk a suliszünetben, hogy telefonkártyáról felhívtuk a tudakozót, és nettó sületlenségeket kérdeztünk faarccal a diszpécsertől, aki igyekezett mindenre komolyan felelni.

hirdetés

Néha csak úgy ismeretlen számokat tárcsáztunk, és telefonbetyárkodtunk, ami persze kimerült némi idétlen heherészésben. De akkora adrenalint adott, mint kinyitni egy Kinder-tojást, és megpillantani pont azt a kék vízilovas figurát, ami még nem volt meg.

Imádtam matricákat gyűjteni, nyolc albumom lett tele velük az általános iskola végére. Életem első és utolsó lopása is ehhez köthető: kinéztem egy iskolatársam hologramos pufi-matricáját (értitek, nem ám csak simán pufi vagy hologramos, hanem a kettő egyszerre!), de nem volt hajlandó elcserélni velem, pedig ötöt is adtam volna érte.

Erre egyszer kiloptam az áhított darabot, de belecsempésztem a helyére az előzőleg felajánlott sajátjaimat, amiből persze rögtön tudta a lány, hogy ki lehetett a fehérgalléros bűnöző. Szerintem bosszúból ő lopta el utána a tamagocsimat, amiért mondjuk hálás voltam, mert ajándékba kaptam, ezért sosem mertem bevallani, hogy mennyire irritál a csipogása.

A legmenőbb dolog persze a kötelezően kikunyerált walkman volt a ’90-es évek végén. A kazettáimnál alig győztem kivárni a B-oldalt, ezért néha beletekertem ceruzával a közepébe, ahogy a nagyok mutatták.

Persze amikor megjelent a CD, mindenki hirtelen discmant akart, úgyhogy én is, de rajtam idétlenül nézett ki, mintha leszállt volna a csípőmre egy ufó.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
Fischer_Annie_zongoramuvesz.jpg

A láncdohányos magyar zongoraművész 8 éves korától 80 éves koráig koncertezett világszerte

A XX. század egyik legnagyobb zongoristáját mindenhol éltették. Ő mégis a balatoni naplementénél érezte igazán jól magát imádott férjével, Tóth Aladárral.
Tóth Noémi, fotó: Dudva/Wikimedia Commons/CC BY-SA 4.0 - szmo.hu
2020. július 14.


hirdetés

Nem volt kérdés, hogy milyen pályára szánják a kis Fischer Annie-t (1914-1995) a szülei, mivel már kisgyerekként döbbenetes jelét adta őstehetségének. Alig érte még fel a zongorát a kislány, amikor a szomszédban lakó zenetanár miatt átszűrődő dallamokat egy az egyben lejátszotta rajta. A család rögtön taníttatni kezdte Annie-t, aki 8 évesen adta első koncertjét – Beethoven C-dúr zongoraversenyét adta elő –, 11 évesen pedig már Zürichben Mozart és Schumann műveit adta elő. A Zeneakadémiára rögtön felvették korengedménnyel, és 16 évesen bekerült a Zenei Lexikonba. Alig múlt nagykorú, amikor 1933-ban a legfiatalabb versenyzőként megnyerte az I. Nemzetközi Liszt-zongoraversenyt, az ebből kerekedő botránytól még sokáig hangos volt a szakma.

A tehetséges emberek sajátossága, hogy hamar rájönnek, kevés gyakorlással is eredményesek, ezért nehéz őket rábírni a kemény munkára. Erről kering egy legenda Annie-val kapcsolatban, amikor fiatal leányként éppen Amszterdamban lépett fel. Amikor a pályaudvarra érkezett, nem igazán fűlt a foga a gyakorláshoz, mert fáradt volt. Erre az őt fogadó híres karmester, Willem Mengelberg nemes egyszerűséggel egy zongoraterembe vitte, rázárta az ajtót, majd közölte vele, hogy „tessék gyakorolni!”

Fischer Annie tudását senki nem vitatta, egymás után hívták Európa-szerte, hogy élőben láthassák, ahogyan a fekete és fehér billentyűk szenvedélyesen megelevenednek a kezei alatt. Sokat járt Angliába, Franciaországba, Hollandiába, Svájcba, sőt, előbb-utóbb más kontinenseken is szívesen látott vendég volt. Később Amerikában és Japánban is leborultak az előtt, ahogyan visszaidézte Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann, Chopin vagy Liszt életművét. Legnagyobb példaképének egyébként Bartók Bélát tekintette.

Egy ismert zenekritikus és esztéta, Tóth Aladár “kivételes kis zongorazseninek” nevezte Annie-t, aztán évekkel később, 1937-ben el is vette feleségül a nála bő másfél évtizeddel fiatalabb lányt. Házasságuk legendásan harmonikusan alakult, és életük végéig tartott. A házaspár a II. világháború idején Svédországba emigrált, de 1946-ban hazatértek, és a sikertörténet folytatódott: Tóth Aladár az Operaház igazgatója lett, Annie hangversenyeit pedig kitörő ováció övezte, akárhová ment. Amikor a londoni Royal Festival Hallban volt visszatérő vendég, a Times zenekritikusa ezt írta: „A reklám teljes hiánya ellenére egyetlen üres hely sem maradt Fischer Annie második londoni hangversenyén. A harmadikra London egyik legnagyobb termét, az ünnepi csarnokot kell majd kibérelni.”

A művésznő zenei nagykövetként járt-kelt az egész világban, mégis sehol nem volt szívesebben, mint Balatonaligán, a szerényen berendezett nyaralójukban. Egyszer azt nyilatkozta, hogy a balatoni naplementét semmiért sem cserélte volna el. Férjével, Tóth Aladárral éjszakai baglyok voltak, előszeretettel hallgattak és kommentáltak komolyzenei felvételeket, Annie pedig színvonalas vacsorák készítésével és rejtvényekkel is töltötte az időt.

hirdetés

A mindig elegáns, csinos asszonynak volt egy kevésbé nőies szokása is: erős láncdohányos hírében állt, akár napi négy doboz cigarettát is elszívott. A koncertjein már a közönség tapsolása alatt meg kellett gyújtani neki a dohányt a színfalak mögött, hogy amint a függöny mögé ért, rögtön beleszívhasson. A zongoristának voltak más allűrjei is: nem szerette, ha gyakorlás közben figyelték, és interjút sem szívesen adott, sőt, a stúdiófelvételeket is kerülte. Annie-val azért volt nehéz lemezfelvételt készíteni, mert örökké elégedetlen volt a végeredménnyel, és egyfolytában újrajátszotta a műveket. Végül pedig általában nem a hibátlanul előadott változatra esett a választása, hanem a technikailag tökéletlenebb, de kifejezőbb előadásmódra, amiben megvolt az a bizonyos varázslat. Annie egyébként is híres volt arról, hogy soha nem játszott el darabot kétszer ugyanúgy, emiatt a karmesterek nem szerettek vele dolgozni, mert túlságosan szabadon értelmezte a darabokat.

Mivel a felvétel-undora miatt kevés hanganyag maradt fenn Fischer Annie-ról az utókornak, sok kalózfelvétel kering a zenerajongók köreiben. Volt, hogy titokban kazettás magnót csempészett be egy rajongója a koncertjére, és amikor be akarta kapcsolni a készüléket, véletlenül rossz gombot nyomott meg, és az ülés alól Szepesi György sportkommentátor futballközvetítése hallatszott, egy lelkes „GÓÓÓL” felkiáltással. Fischer Annie állítólag az előadás végén csak annyit kérdezett, hogy „mi történt”?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
sikito-mumia.jpg

Kiderült a titok: szívinfarktusban halt meg a híres „sikító múmia”

Kiderült az is, hogy a holttest egy fiatal hercegnőé volt, aki körülbelül 3000 éve halt meg.
Fotó: Dr. Zahi Hawass/Facebook - szmo.hu
2020. július 20.


hirdetés

1881-ben fedezték fel az egyiptomi Luxorban azt a múmiát, amit jellegzetes arckifejezése miatt csak "sikító asszonynak" neveztek - írta meg a LadBible alapján a 24.hu. Halálának körülményei eddig tisztázatlanok voltak.

Most azonban a régészek CT-berendezéssel is alaposan megvizsgálták. A testét takaró szöveten egy feliratot találtak, ami így szól: „a fáraó lánya, Meret Amon fáraó testvére”.

A kutatók rájöttek továbbá, hogy a hercegnő körülbelül 3000 éve hunyt el szívinfarktusban, és jellegzetes arckifejezése a hullamerevség állapotában alakult ki.

Zahi Hawass egyiptológus és Sahar Saleem radiológus-professzor tanulmányukban azt írják, hogy a hercegnőnek súlyos koszorúér-szűkülete volt, ez okozta a végzetes szívrohamát. A holttestét valószínűleg csak órákkal a halála után fedezték fel, amikor már beállt a hullamerevség állapota, de a test konzerválásával nem várták meg, amíg az izmok újra elernyednek. A balzsamozók így olyan formában őrizték meg a hercegnő testét, ahogy a meghalt, emiatt látható a szokatlan testtartás arckifejezés.

hirdetés

hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!