Tényleg járt Casanova Budán?
A száz év előtti Budán egyszerre két épületet is Casanova-házként emlegettek: a Hadnagy utca 14-et a Tabánban, és a hajdani Fehér Kereszt fogadót a mai Batthyány téren. Mindez azt a képzetet erősítette, mintha az 1725. április 2-án született hírhedt velencei kalandor, Giacomo Casanova európai bolyongásai során Magyarországon is megfordult volna, és persze egy szerelmi kaland formájában itt is letette volna névjegyét.
2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét. Az évforduló alkalmából száz napon keresztül (szeptember 23. és december 31. között) minden nap leemeltek a könyvtár polcairól egy-egy budapesti "ínyencséget" (fotót, könyvet, kéziratot, térképet, kisnyomtatványt), s közkinccsé tették. Remélték, hogy rendhagyó megemlékezésük értő és kíváncsi szemekre talál.
Véget ért az év, s véget ért a százéves Budapest Gyűjtemény száznapos fogadalma is, hogy nap mint nap valami érdekes dokumentumot tesznek ki Facebook-oldalukra, bemutatva várostörténeti anyaguk sokszínűségét. Aki reménykedik, hogy a dolog itt nem ér véget, az nem fog csalódni. ..
Casanova tabáni kalandjának forrását kutatva Kárpáti Aurél: Jacopo meséje című, 1914-ben megjelent novellájáig juthatunk. A mai olvasó számára rejtély, hogy miért pont ez az erőtlen, szentimentális történetecske vált a legenda alapjává. De érezhetően valami megragadhatta a velencei kalandor történetében a századelő emberét, hiszen Fenyő Miksa is ekkor – 1912-ben – jelentette meg Casanováról írott hosszú tanulmányát a Nyugatban. Bármi is volt az oka, e novella meséjének főbb motívumai keltek önálló életre a következő évtizedek újságcikkeiben: a tabáni fogadó, ahol elcsábítja a szerb kocsmáros gyönyörű leányát és a vőlegény, aki bicskával felfegyverzett barátaival támad a fondorlatos velenceire, így akadályozva meg menyasszonya elszöktetését. Mindezek már valóban megtörtént eseményekké alakulnak az idők során - hiába cáfolták a legendát tudós szerzők is, mint pl. Rexa Dezső: Tabán című könyvében.
Maga Casanova persze legalább annyira irodalmi alak is, mint valódi személy. Irodalmi hősként való fennmaradásáról ő maga gondoskodott, amikor élete alkonyán megírta hatalmas terjedelmű Emlékiratait. Ezekben ugyan nyoma sincs budai kalandoknak, de másfélékben – és nem is csak szerelmiekben – igencsak bővelkedik.
Buda és Pest látképe: a hajóhíddal és szőlőskertekkel, 1787 – Josef és Peter Schaffer színezett rézkarca (Rózsa György: Budapest legszebb látképei, HG & Társa Kiadó, Bp. 1995. 72. o.)
Ez az eposzi méretű kalandregény sok késői olvasóját elvarázsolta, többek között Szerb Antalt is, aki a Világirodalom történetében lelkesült mondatokban emlékezik meg róla, imígyen: „Nincsen történelmi regény, amely a Memoároknál elevenebb, szórakoztatóbb volna és tökéletesebben visszaadná egy gyönyörű kor szívverését.”
Könyvkiadásunk egyik nagy adóssága, hogy a mai napig nem jelent meg hiteles fordítása.
De Casanova nem csak jelentős író volt – hanem öregkorában a csehországi Dux kastélyának könyvtárosa is. Így azután tiszteletbeli könyvtárosként is teljes joggal emlékezhetünk meg róla, születésének 290. évfordulóján.
A Casanova-ház a Hadnagy utca 14. alatt a Tabánban. Ez a helyszín Kárpáti Aurél novellája nyomán terjedt el a köztudatban. (A Tabánnal együtt lebontották.) (Kárpáti Aurél: Jacopo meséje. In. Budai képeskönyv, Élet kiadása, Bp. é.n. [1914] 257-270. o.)
A másik Casanova-ház ma is áll: a volt Fehér Kereszt fogadó rokokó épülete a Batthyány tér 4. szám alatt. Bár a kalandor itt sem járt, viszont egy sokkal jelentősebb személy, II. József társuralkodó 1777-ben ebben az épületben szállt meg. Batthyány tér, Bruno Reiffenstein felv., 1928.
Casanova ifjúkori arcképe (Pelle János: Casanova, avagy a 18. század egy kalandor szemével, Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1987. 69. o.)
Egy kép az "Életem története" címmel megjelent Casanova-emlékiratok első illusztrált kiadásából (Casanova: Emlékiratok, Gondolat Kiadó, 1960. 23. o.)
Efféle postakocsin járta be Casanova egész Európát (eközben a rossz utakon többször is felborult) – és a novella szerint hasonlón próbálta megszöktetni a fogadós Sava nevű leányát a Tabánból .(H. Balázs Éva, Krász Lilla, Kurucz György: Magánélet a Habsburgok korában 1740-1815, Corvina, Bp. 76. o.)
Oszd meg az ismerőseiddel, ha érdekes volt a cikk!