„Szinte elviselhetetlen a lelki teher” - az áldatlan állapotokról írt egy COVID-ellátásban dolgozó intenzív terápiás orvos
A koronavírus miatti fizikai és lelki teherről írt az Átlátszóra Lovas András, a Szegedi Tudományegyetem volt aneszteziológus és intenzív terápiás adjunktusa, jelenleg COVID-19 betegellátásban dolgozó orvos, aki szerint a dolgozóknak soha nem látott kihívással kell megküzdeniük, miközben az egészségügyi ellátás rendszerszintű hibákkal van tele.
Mint fogalmaz, a jelenleg látható 100 körüli napi halálozási adat azt mutatja, hogy
mára a koronavírus vált a vezető halálokká Magyarországon.
Hozzáteszi, korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy egy fertőző, de megelőzhető betegség vezesse a halálozási listát. Szerinte az ellátórendszer már 2019-ben sem tudta teljes mértékben ellátni a feladatát, vagyis a Covid-19 egy alapvetően meggyengült rendszert ért el az idei évben.
„Mára a kórházi kezelés folyamata, benne az intenzív terápiával együttesen kimerült, mondjuk ki: diszfunkcionális, minőségében súlyosan károsodott”
- fogalmaz az orvos.
Hozzáteszi, matematikai számítások alapján már szeptember elején szinte pontosan tudni lehetett, hogy „komoly megszorító intézkedések nélkül rövid időn belül oda fogunk jutni, ahol most tartunk.” A konkrét esetek közé sorolta, hogy nem fejlesztették kellő mértékben a PCR alapú szűrési kapacitásokat, ami miatt egyértelműen látszik, hogy jelenleg nem ismerhetjük pontosan a napi fertőzöttek pontos számát. Az azonban az elmúlt időszak gyakori 20 százalék feletti pozitivitásából látszik, hogy egy idő után „a tesztelés veszett fejsze nyele, hiszen nincs akkora kapacitás, hogy valóban ki lehessen szűrni a fertőzöttek jelentős részét.”
„A szeptemberben és októberben számolt, havi 3.6-szoros növekedés a teszttel bizonyított koronavírus fertőzöttek számában semmiképpen sem lehet reális, miközben a kórházba kerültek számának növekedése havi 6-7-szeres volt”
- írja Lovas.
Írásában kitér arra is, hogy 2019-ben nagyjából ezer intenzív osztályos ágyon folyt a betegellátás, ez - figyelembe véve a körülményeket - további ezer ággyal bővíthető. Figyelmeztetett ugyanakkor arra, hogy az eredeti ezer ágy 60-70 százaléka eleve foglalt, hiszen például traumás sérüléssel, infarktussal vagy épp agyvérzéssel fekvő betegek most is vannak a rendszerben. Ugyanakkor - teszi hozzá - néha ezeknek a betegeknek az ellátása is károkat szenved a Covid-fertőzöttek érkezése miatt. Ezzel a koronavírus „hatványozottan hozta elő a magyar egészségügy egyéb, évtizedes problémáit is” - fogalmaz.
Lovas András kritizálja a rendszert azért is, mert pontos számokkal nem rendelkezik az intenzíves szakma sem, nem tudják például, hogy egy adott pillanatban melyik intézményben hány, kritikus beteg számára elérhető ágy van.
„Az invazívan és nem-invazívan lélegeztetett betegek számának, az intenzív osztályra felvettek korosztályi megoszlásának, vagy a sikeres, lélegeztető gépről történő leválasztás utáni halálozásának a tudta nélkül csak a sötétben tapogatózunk, a "sikeres védekezés" csak egy üres frázis marad”
- fogalmazza meg kritikáját a szakember. Hozzáteszi, az adatok pontos ismerete nélkül azt sem tudjuk kijelenteni, nemzetközi szinten mennyire sikeres a járványkezelésünk, ahogy arra a sokszor ismételt tényre is kitért, hogy hiába van az országban a kelleténél akár jóval több lélegeztetőgép, ha szakszemélyzet hiányában sokat nem lehet használni közülük.
