Német lap: Orbán ellenségeket teremt a magyaroknak, hogy megmentőként tüntethesse fel magát
Orbán Viktor úgy provokál, mint senki más Európában - állapította meg a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerzője. A konzervatív német lapban Üldözés, gyűlölet, uralkodás címmel jelent meg egy hosszú elemzés a magyar miniszterelnök beszédstílusáról, amelyet az rtl.hu szemlézett.
A szerző szerint a kormányfő már politikai pályafutása kezdetétől tanulmányozza, fejleszti beszédmódját. Beszédeit és interjúit utólag alaposan elemezte, hogy a jövőben elkerülje a hibákat és a nyelvbotlásokat. Éppen ezért "nem lehet bevenni" azt, hogy félreérthetően használta a tusványosi beszédében elhangzott "kevert fajú" kifejezést - jegyzi meg a cikk írója.
- állapítja meg Wicke Becker.
Szerinte Orbán 1989 júniusi, első nagy nyilvános beszédében jött rá, hogy ez a taktika működik. Akkor Nagy Imre újratemetésén szólalt fel a Hősök terén úgy, hogy szinte senki sem ismerte őt. Magabiztosan beszélt arról, hogy a magyar fiatal generációnak nem kell "hálásnak lennie a párt- és állami vezetőknek" és kijelentette: "Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről". Becker úgy véli, bátor volt Orbántól, hogy nyíltan kimutatta, ellenfélnek tekinti a szovjeteket, mivel ez veszélyes volt.
- tette hozzá a szerző.
Felidézi, hogy miután Orbán 1998-ban megnyerte a választásokat, polarizálta a magyar társadalmat, provokatív, nemzeti hangnemet ütött meg, ami sokakat irritált az Európai Unióban. Ám amikor négy évvel később elveszítette a választást, az sokkolta őt Becker szerint. Idézi a miniszterelnök a Dísz téren, a támogatóinak tartott beszédét, amelyben például ezt mondta: "a haza akkor is van, ha idegen befolyás alá kerül, török és tatár dúlja, vagy ha nem a miénk a kormányzás lehetősége". Így folytatta: "Meglehet, pártjaink és képviselőink az Országgyűlésben ellenzékben vannak, de mi, akik itt vagyunk a téren, nem lehetünk, és nem is leszünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben". Az újságíró szerint hiába szavazták le demokratikusan Orbánt, ő még mindig úgy viselkedett, mintha az ő pártja lenne a magyar "mi" egyetlen igazi képviselője, a magyar "haza" képviselője. Vagyis azok, akik a Fidesz ellen voltak (vagyis a többség) nem tartoztak a magyar "mi"-hez. A szerző kiemeli: Orbán karrierjének ezen a döntő pontján megmutatta, hogy nem igazán érdekli a demokratikus és békés folyamat.
Orbán Viktor azután váltott élesebb nyelvezetre Becker szerint, hogy 2006-ban kiszivárgott a sajtóhoz Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde, ami óriási felháborodást okozott. Tömeges tiltakozásokat vertek le erőszakkal, ez pedig újabb, még nagyobb tiltakozásokat váltott ki. Orbán ekkor azzal vádolta a kormányt, hogy háborút folytat a nép ellen, és miután Gyurcsány nem mondott le, a Fidesz elnöke a biztos győzelem tudatában mindent előkészíthetett közelgő győzelmére. A szerző azt is felidézi, hogy Orbán 2007-es tusnádfürdői beszéde után a Fidesz választási vereségeit firtató kérdésre úgy válaszolt: "Csak egyszer kell megnyernünk a választást, de akkor rendesen". Becker úgy véli, Orbán célja azokban az években a kétharmados parlamenti többség megszerzése volt, ami lehetővé tette, hogy a Fidesz átalakítsa az alkotmányt és számos egyszerű törvényt úgynevezett sarkalatos törvénnyé minősítsen, amelyeket csak kétharmados többséggel lehet megváltoztatni.
Mint írja, Orbánnál nem az volt a döntő, hogy liberális vagy konzervatív, ő tekintélyelvű, aki minden hatalmat akar, és ezúttal biztosan meg akarta tartani.
- olvasható a cikkben.
A szerző emlékeztet rá, hogy a Fidesz biztosítani akarta hatalmát a jövőre nézve, és ebben az első kormányzati ciklusban számos mélyreható döntést hozott, különösen a média, az igazságszolgáltatás és a parlament területén. Végül olyan rendszert hoztak létre, amelyben az embereik akkor is kulcspozíciókban maradnak, ha őket leszavazzák.
Becker felidézi, hogy 2014-ben Orbán nem sokkal harmadik győzelme után döntő beszédet mondott Tusnádfürdőn. Ez volt az a nagy port kavart beszéd, amelyben meghirdette a liberális demokrácia végét és a magyar állam átalakításával kapcsolatban az illiberális állam kifejezést használta. A szerző úgy látja, Orbán később az illiberális kifejezést a kereszténydemokrácia kifejezésre cserélte, egészen pontosan a Fidesz 2019-es pártkongresszusán mondott beszédében.
- mondta ekkor a miniszterelnök.
Becker értékelése szerint a nyelvezet, amelyet Orbán ebben a beszédben választott alig öt évvel az illiberális államról szóló beszéd után, sokat változott: patetikusabbá, erőszakosabbá, sőt ellenségesebbé vált. Brüsszelt nevezte a legnagyobb veszélynek, és a brüsszeli bürokratákat tartotta Magyarország legnagyobb problémájának. Olyan hősnek nevezte magát, aki tabutémákkal foglalkozik és kimondja azt, ami Európában tiltott. A szerző úgy véli, Orbán programja ez volt: azonosítani egy ellenséget, áldozatnak beállítani magunkat, majd ugyanígy visszavágni az ellenségnek. 2015 után pedig Európában mindenkinél jobban kihasználta a migrációs válság megosztó, politikai potenciálját, ezzel pedig ellehetetlenítette a legnagyobb politikai vetélytárs Jobbikot is - állítja Becker. Szerinte ekkor a miniszterelnök egy olyan Magyarországról festett képet, amely egy nagy menekülttábor lehet.
- írja a cikkben.
Ezután felidézi, hogy a 2022-es választások előtt és után Orbán több olyan beszédet mondott, amelyektől még a gyakorlott megfigyelőknek is elakadt a lélegzete. Például amikor azt mondta, hogy Brüsszel alkotmányos dzsihádot folytat Magyarország ellen és ott gyülekeznek Soros György ügynökei, akik Magyarország más ellenségeivel mind azon dolgoznak, hogy „a megszállást, Európa elárasztását természetes állapotként, megállíthatatlan történelmi szükségszerűségként fogadjuk el”.
- írja a szerző.
Becker ugyanakkor hozzáteszi: "Lehet, hogy Orbán Viktor súlyosan megsértette a hatalmi ágak szétválasztását és a sajtószabadságot, de nem fosztotta meg Magyarország polgárait olyan szabadságjogoktól, mint amilyenektől Putyin megfosztotta Oroszországot. Magyarországon bárki tüntethet, bárki kiadhat kritikus újságot, nincsenek politikai foglyok."