A Kossuth tér megtelt tüntetőkkel. Hodász András úgy fogalmazott, ez a törvény egy fekete autó, Hadházy Ákos szerint pedig eljött a nap, amikor igazán megijed a hatalom.
„Ma van az a nap, amikor igazán megijed a hatalom” - kezdte Hadházy Ákos. Szerinte az a nagy dolog, hogy ezt a demonstrációt fiatalok szervezték. Azt kérte, ne hagyják abba, amíg nem érték el a céljukat, ne hallgassanak az öreg emberekre, az ő generációjára, akik azt mondják, hogy nem lehet eredményt elérni. És azt kérte, rosszalkodjanak nyugodtan, de csak békésen, és csak akkor, amikor ennyien vannak mögöttük.
Kiderült, hogy a mostani demonstrációt olyan fiatalok szervezték, akik a Hadházy tüntetéseken kovácsolódtak össze. Egyikük édesanyja azt mondta a színpadon, rendkívül büszke a gyermekére. Szerinte ma senki sem kérdezi meg a fiatalokat, milyen országban akarnak élni.
„Ez már látható népharag” - mondta.
Szabó Márton "Csoki", a Jólvanezígy YouTube-csatorna házigazdája azt mondta, ez a törvénytervezet nem arról szól, hogy a 444, a Telex, a Partizán nem fog tudni működni, hanem arról, hogy mindenkinek meg kell legyen a joga ahhoz, hogy eldöntse, honnan tájékozódik, mit tart hitelesnek és függetlennek. „A szólásszabadságunk az, ami most célkeresztbe került.” Szerinte fontos a kiállás, a fizikai jelenlét, hogy ennyien eljöttek.
Osváth Zsolt is felszólalt a Kossuth téren tartott tüntetésen. Arról beszélt, attól fél, hogy eljön a nap, amikor már nem gyűlhetnek így össze, amikor már csak olyan újságot olvashatnak, amit a hatalom cenzúrája is jóváhagyott.
„De szemmel láthatóan nem csak én félek. A kormány is fél. És higyjétek el, hogy az, aki fél, az szörnyű dolgokra képes.”
„Azért jöttem, hogy elmondjam, mit tehet az emberrel, ha egy olyan rendszer irányítja a sajtót, amelyik most törvénnyel próbálja ellehetetleníteni a médiát, és a civil szerveződéseket. Kis túlzással a független újságírás életet menthet.”
Felidézte, hogy tavaly, miután kiálltak a Hősök terén a gyerekvédelem fontossága mellett, az arca ott volt a címlapokon. Minden kormányközeli szennylapban megírták a hazugságot, hogy pedofil. Megbélyegeztek, bemocskoltak és lejárattak. Csak a független sajtót érdekelte az igazság. „Szentül hiszem, hogy valódi újságírók nélkül most nem állnék itt előttetek.” Bár ezután a pereket sorra megnyerte, közben sok mindent elveszített: embereket, motivációt, örömöt, méltóságot, egészséget és szerelmet. Pedig valaki egyszerűen csak parancsszóra rányomott az enterre, és bele sem gondolt, hogy mit tesz ezzel.
Sokat gondolkodott, hogy eljöjjön-e, de ha nem jött volna, „ők nyernek.”
„Ha hagyjuk, hogy a kormány által irányított média kapjon csak teret az országban, akkor ki tudja, hogy hány magamfajta lesz, hogy hány életet próbálnak majd még tönkretenni” - fogalmazott.
Szerinte bárki lehet a következő. Úgy látja, akik még mindig beállnak a kormány mögé, „egy süllyedő hajón eveznek.”
Utána Hodász András, a volt katolikus pap lépett színpadra. Elmondta, nagyapja 56-os hős volt, akit a kommunizmus börtöneiben vertek félholtra. „Hiszem, hogy most lenéz ránk odafentről. Itt van velünk lélekben. Mert nem hallgathatunk, és ő sem hallgatna, amikor kiépül az a rendszer, ami ellen ő is küzdött.”
Arról beszélt, a papsága 10 éve alatt sokan kérdezték, miért lett ellenzéki. „Én pedig azt mondtam, nem én lettem ellenzéki, a Fidesz tagadott meg mindent, amit korábban hirdetett és vallott.”
Felidézte, hogy 2002-ben a Fidesznek az volt a szlogenje, hiszünk a szeretet és az összefogás erejében. „Mára úgy tűnik, a gyűlöletkeltés és a széthúzás erejében hisznek. A harcosok klubjában hisznek.”
Szerinte vörös szőnyegen engedik vissza a kommunizmust, ami ellen küzdöttek. Az elmúlt években megtörték a püspökök gerincét.
Egy Facebook-beszélgetésben azt mondta, diktatúrában élünk, mire az ismerőse úgy reagált: „dehát nincsnen a fekete autó”. Hodász erre most azt mondta:
„Jelentem, ez a törvénytervezet a fekete autó”.
1989-ben szabadságot akartak, akkor a Fidesz is ezt akarta. De azóta eltévesztették az utat. Az igazságot és az életet lábbal tapossák 15 éve. „Ne féljetek!” - idézte még Jézus szavait. Szerinte a félelemből düh és harag fakad. „Fontos, hogy a haragból, a dühből ne legyen gyűlölet" - mondta. Ez az ország túlélt már számtalan despotát, gazember uralkodót. „Politikusok-jönnek-mennek, mi itt vagyunk."
„A hatalom arra játszik, hogy elkeseredj, megundorodj a politikától és feladd. Én azt javaslom, hogy maradj itt, és legyél politikailag aktív!" - üzente.
"Nem félünk!" - válaszolta a tömeg.
A tüntetésen Pankotai Lili is beszédet mondott. Szerinte a törvényjavaslat valódi célja „a listázás, megfigyelés, kontroll, elhallgattatás.” A Szuverenitásvédelmi Hivatal nem az országot védi, hanem a hatalmon lévőket. „Ez az új ÁVH. Akkor is védelemről hazudtak, most is ezt mondják, szuveneritás.” Szerinte ez nem védelem, hanem uralom. „Ez az új Rákosi-korszak.”
„Listázzatok nyugodtan, ez is csak olaj a tűzre!” - tette még hozzá.
„Viktor te gyenge vagy, gyáva vagy, és félsz. Félsz attól, hogy vége van” - mondta. „Már nem vagy forradalmár, már nem vagy lánglelkű, már nem mész szembe a rendszerrel, mert te magad válták a rendszerré.” De itt vannak az új fiatalok, akiknek újjá kell építeni az országot. „És ezek mi leszünk.”
"Mocskos Fidesz" - skandálta a tömeg.
Lengyel Tamás színész azt mondta, olyan országot akar, ahol a tanárnak nem kell másodállást vállalnia, ahol az orvos nem Ausztriában keres boldogulást, ahol az egészségügyi dolgozókat, rendőröket, tűzoltókat megbecsülik, a színházban nem pártatonák döntenek, és ahol az igazságsuolgáltatás valóban független. „Egy országot, ahol nem félünk.”
A tömeg szerinte képes változtatni. Fontos, hogy mindenki minden nap minden órájában beszéljen a környezetének az ország kifosztásáról, ossza meg a véleményét másokkal, és 1 százalékával támogassa a független médiumokat, civil szervezeteket, „mert most még lehet.” Mindenki győzzön meg egy embert a környezetében, aki 2022-ben nem szavazott. „De ami a legfontosabb, ne ijedj meg!”
„Vége van, Viki!” - mondta a színpadon, és ezt hosszan skandálta a tömeg.
A tüntetés végén elénekelték a Himnuszt, és a szervezők így búcsúztak: „Menjetek haza, de nem köszönünk el, hiszen még úgyis találkozunk!”