SZEMPONT
A Rovatból

Mindenre kész polgármestere rázná fel az 59 lakosú, magába zárkózott zsákfalut, ahol még bolt sincs

Kolat Irént négy éve választották meg a Baranya megyei Bürüs élére. A faluban azóta meg sem áll a fejlődés, szerinte mégis csak kevesen értékelik a munkáját. De ő nem adja fel.
Láng Dávid - szmo.hu
2018. november 02.


Link másolása

Bő két és fél óra autózás után érkezünk meg Bürüsre, az utolsó kis bekötőúton már szinte több a kátyú, mint az aszfalt. Igaz, épp munkagépek dolgoznak rajta, szóval látszik a fény az alagút végén, de egyelőre erősen próbára teszi a kerekek strapabíróságát.

Alsó utca és Felső utca – ennyiből áll a falu, lehetetlen eltévedni. Se bolt, se iskola, templom ugyan van, de az is zárva. Ritkán kerít így hatalmába az „isten háta mögött” érzés. Adódik a kérdés: hogy kerülünk ide?

Néhány hete mi számoltunk be elsőként az Adjkirály adománygyűjtő oldalon megjelent felhívásról, amelyben a Szigetvártól 13 kilométerre délre fekvő kistelepülés számára kért támogatást egy helyi lakos.

Cikkünk nyomán több másik portál is hírt adott a drámainak és szívszorítónak titulált kezdeményezésről, mondván a falu „annyira lecsúszott, hogy adományok nélkül nem tudnak tovább működni.”

Elmentünk, hogy megnézzük, mi igaz ebből a valóságban, de nem pont azt találtuk, amire előzetesen számítottunk.

„Olyan itt az élet, mint a langyos víz”

Az rögtön érkezés után szembeötlött, mennyire kihalt minden. Csak néhány közmunkás mozgolódott az árokparton, és a falugondnok járt körbe időnként, rajtuk kívül egy lelket sem lehetett látni.

Igaz, eleve nincs sok lakos, hivatalosan 87 ember él itt, de a valós szám még ennél is több mint két tucattal kevesebb. És ők is csak elvétve jönnek ki a házaikból.

„Gyerekkoromban még egészen más képet mutatott a falu: a házak többségénél volt állattenyésztés és növénytermesztés, az emberek művelték a kiskertjeiket és kölcsönösen segítettek a másiknak. Ma inkább csak gyanakodva figyelik egymást”

– festi le a helyzetet a polgármester, Kolat Irén.

Fotók: Mervai Márk

Kolat Irén

Édesanyja volt idevalósi, nagybátyja most is itt lakik, ő maga viszont Pécsett él, de majdnem mindennap átjár. Mint mondja, szüksége is van arra a nagyjából háromnegyed órás autóútra, hogy átálljon fejben, hiszen más itt a tempó mint egy városban

„Azt látom, hogy olyan itt az élet, mint a langyos víz. Se hideg, se meleg, de a többségnek pont megfelel így. Ha ebbe hirtelen elkezdünk beleönteni egy nagy adag forró vizet, nyilván sokan felszisszennek. Nekem viszont igen is ez volt a szándékom.”

Június óta dolgozik főállású polgármesterként, előtte rendőrségi alkalmazott volt, emellett vezette a falut másodállásban. Három és fél év után került annyira egyenesbe a költségvetés, hogy ki tudta gazdálkodni a saját fizetését.

Nagy szükség is volt rá, hiszen ez a munka teljes embert kíván: folyamatosan figyeli a pályázatokat, igyekszik minden lehetőségre lecsapni, hogy forrásokat szerezzen. Legutóbb egy traktorhoz sikerült jutniuk két környékbeli faluval közösen. „A kulcs az összefogás – mondja. – Ha annyifelé húzunk, ahányan vagyunk, soha nem lesz fejlődés.”

„Egy ekkora település élén úgy kell gondolkodnom, mintha a saját kis vállalkozásomat vezetném”

– árulja el filozófiáját. Egyébként 19 éves korában alapított egy céget, ami máig működik, szóval tudja, miről beszél.

A képviselőtestület vele együtt háromtagú, de egyikük külföldön dolgozik, általában évente egyszer látják. Ez pont arra elég, hogy a szabályok szerint ne veszítse el a mandátumát – csak ő tudná megmondani, mi értelme ennek így, mégse mond le. Így lényegében minden testületi döntést ketten hoznak az alpolgármesterrel.

A templomot csak a kedvünkért nyitották ki, egyébként évente egyszer, a Kelt Tészta Fesztivál napján tartanak itt istentiszteletet

Fesztivál, dísztó, hűtőkamra a semmiből

Irén elképesztő vehemenciával látott munkához egyből megválasztása után. Kezdettől fogva kész vízió volt a fejében: szerinte a turizmus az egyetlen út a vidéki kilátástalanságból való kitörésre, ezért szinte minden fejlesztést ennek rendelt alá.

A főtéren, a templom mellett építtetett egy látványtavat, a partján padokkal, nem messze tőle szalonnasütő hellyel. Felhúztak egy hűtőkamrát is, ahol a helyben megtermelt élelmiszert lehetne tárolni – ez egyelőre majdhogynem üresen árválkodik.

„Nem azt mondom, hogy ezért a lakók a felelősek – árnyalja a képet a polgármester. – Ők csak próbálnak alkalmazkodni a körülményekhez, amibe belekerültek. Például sokkal többe kerül egy csirkét felnevelni, mint feldolgozva megvenni a boltban, és azt elkészíteni. Kertet is hasonló okból nem művelnek, ráadásul sokan betegek, még ha akarnak, se tudnának.

A fiatalok szinte teljesen elszivárogtak, Irén egy gyors fejszámolással név szerint fel tudja sorolni őket: a 14 év alattiak mindössze heten vannak.

Ők a szomszéd településre járnak általános iskolába, a középiskolások pedig Pécsre és Szigetvárra, de kollégistaként: valószínűleg már nem költöznek vissza, hiszen megtapasztalták, milyen a városi lét. Vagy ha mégis, sosem fogják annyira otthon érezni magukat, mint előtte.

A házakat szinte lehetetlen eladni, miután idős tulajdonosaik meghalnak: 4-5 millió forint a maximum ár, amit bárki hajlandó kifizetni értük, de ahhoz is nagy szerencse kell. Pedig ezért az összegért itt olyan házat lehetne kapni, ami Pécsett négyszer-ötször ennyit érne.

A számos elhagyott ház egyike – mintha megállt volna az idő

„Mivel Bürüs zsákfalu, ide tényleg csak az jön, akinek ez a célállomása” – magyarázza a polgármester. Ezért is találta ki a Kelt Tészta Fesztivált, amit szeptember közepén már negyedjére rendeztek meg, és nem kevesebb, mint 600 látogatót vonzott.

Az ötletet az adta, hogy az országban egyedül ezen a környéken sütnek sós túrós batyut. Ide mindenki elhozhatja a saját süteményét (ami akár édes is lehet), a legjobbakat zsűri díjazza. Mellé nyílt tűzi babfőző verseny és gyerekprogramok is társulnak. A fő fellépő tavaly Beleznay Endre, idén Gergely Róbert volt – mindketten Irén régi ismerősei, örömmel vállalták a felkérést.

„A cél az, hogy minél több embernek megmutassuk magunkat, és ha megtetszik nekik a csend, vagy a szarvasbőgés, amiben nálunk részük lehet, itt tudjuk tartani őket néhány éjszakára”

– fejti ki. Ehhez persze szükség van egy vendégházra, ami az aktuális nagy terve. Ha összejön, egy csapásra munkahelyeket is teremtene, hiszen ott fogadni kell az embereket, mosni, főzni, takarítani rájuk.

Nagyon félresiklott az Adjkirály-felhívás

„Ez egy fekete fejezet a falu életében” – meséli Irén arról a bizonyos kezdeményezésről, ami miatt országszerte felfigyeltek rájuk.

Mint mondja, elképesztő negatív felhangja volt az egész ügynek, napokig mindenki erről beszélt helyben, nem titkolt felháborodással. Elharapóztak az indulatok, a fő bűnbak pedig az a fiatal nő lett, aki az egészet jó szándékkal elindította.

Beszéltünk vele is: Klaudia sajnálja, hogy a média ennyire rossz irányba vitte az ötletét, de így is bízik benne, hogy a végső kicsengés pozitív lesz. Ilyen hozadék is volt már, az Age of Hope nevű szervezet jelentkezett be náluk, hogy segítenének.

„Van szegénység, felesleges tagadni – mondja a polgármester. De az, hogy az egész falu lecsúszott, nagyon meredek túlzás: például szó sincs arról, hogy ne tudnánk befizetni a számlákat. Ha bárki idejön, a saját szemével is meggyőződhet róla, hogy a nehéz körülmények ellenére tényleg épül-szépül Bürüs.”

A dísztó

A többségnek túl gyors a tempó

Fejlődés ide vagy oda, a fentebb említett langyos víz-effektus Irén szerint hamar megmutatkozott a faluban – egyszerűen túl gyors volt nekik a tempó.

A fesztivál mellett más kulturális programokat is a szívügyének tekint: 2014 óta minden évben kétszer mennek színházba, egyszer moziba, illetve kirándulni is. A bürüsiek túlnyomó része se külföldön, se az ország távolabbi pontján nem járt még, de aki akart, az elmúlt években már Szabadkára és a Balatonhoz is eljuthatott.

Az ingyenes lehetőség minden helyi lakos számára adott, mégis alig élnek vele, legtöbbször simán beférnek a 9 személyes falubuszba.

Irén nem tagadja, kicsit rosszul esik neki, hogy míg a szomszéd falvakban már-már irigységgel néznek rájuk, mondván „Bürüsnek van fesztiválja, járnak színházba, voltak a Balatonnál”, itt leginkább csak értetlenséget hall vissza: „Minek ez, mi értelme van?”

Ugyanakkor belátja azt is: „Igen, néha sok vagyok, amit érthetően nehezen fogadnak. Nem vette ki jól magát, hogy egyre csak döntöttem rájuk az újdonságokat. Hatalmas elánnal álltam neki, és továbbra is rengeteg ötletem van, most viszont már próbálom kicsit visszafogni magam.”

Csoportképek a szervezett kirándulásokról

De nem adja fel tervét, hogy felrázza a lakosságot:

„A tó és a szalonnasütőhely sem öncélú dolog volt, a megélhetésüket szeretném elősegíteni vele. Ezt vállaltam, amikor megválasztottak, és azóta is ezt tartom.”

Ha pedig látják, hogy működik, szerinte akár a saját portájukon is kialakíthatnak majd egy szobát kiadásra, így önálló bevételre is szert tehetnek. Mindez persze egyelőre a jövő zenéje.

Irénnek mindenesetre feltett szándéka, hogy jövő ősszel ismét ringbe száll a polgármesterségért, és ha újabb öt évre bizalmat szavaznak neki, hasonló szellemiségben folytatja a munkáját.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Tegyenek börtönbe, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at, és akkor nem nekik lesz kétharmaduk, hanem nekünk háromnegyedünk
A TISZA Párt alelnöke bohócnak nevezte a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjét, miután Lánczi Tamás azt írta egy posztban Magyarnak: börtönbüntetés jár annak, aki tiltott külföldi támogatást használ fel.

Link másolása

Megalakulása óta az első vizsgálatot indította meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal, írja azt rtl.hu. A kormány kezdeményezésére februárban létrehozott intézmény a kormánypárti Magyar Nemzet egyik cikkére hivatkozik. Az állami hírügynökséggel azt közölték: a lap információi alapján felmerül a gyanú, hogy „ugyanaz a külföldi és magyar szereplőkből álló érdekkör” próbál beavatkozni a magyar választásokba, amelyik a 2022-es választás előtt Márki-Zay Péter mozgalmát támogatta.

A hivatal Magyar Péter nevét nem említette, de a Tisza Párt alelnöke tegnap Facebook-posztban reagált. Azt írta, a vizsgálat vele kapcsolatban indult. Azt javasolta Lánczi Tamásnak: kérdezze a Fideszt, „évente hány milliárd forintot költenek 2015 óta az amerikai kampányguruknál, a gyűlölet propaganda mestereinél”.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője erre szintén a közösségi médiában reagált: felhívta Magyar Péter figyelmét arra, hogy „amennyiben egy jelölt vagy jelölő szervezet tiltott külföldi támogatást használ fel, az három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Magyar Péter ma a Békés megyei Mezőhegyesen kampányolt, innen üzent Lánczinak Tamásnak:

„Innen is üzenem neki, hogy irtó nagy bohóc. Kit akar börtönbe tenni, engem? Vagy a magyar népet? Mit gondol, hogy tényleg azt el fogják fogadni az emberek egy ordas kamu alapján, amit a propaganda állít, majd engem börtönbe rakjanak?

De tegyen börtönbe, szerintem annál jobb lesz, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at. És akkor nem nekik lesz kétharmaduk hanem nekünk háromnegyedünk.”

A Magyar Nemzet csütörtökön azt írta, hogy Magyar Péter mozgalma mögött a Bajnai Gordonhoz köthető DATADAT nevű cégcsoport állhat, erre az egyesület honlapjának adatvédelmi tájékoztatójában találtak nyomokat. A cégcsoport ügyvezetője szerint hazugság, ami a Magyar Nemzetben megjelent.

„Sosem találkoztam velük, sem Magyar Péterrel, sem a hozzá kötődő párttal, sem a hozzá kapcsolódó egyesülettel soha semmilyen viszonyt nem ápoltunk”

- mondta Szigetvári Viktor, aki szerint azért szerepeltek az adatvédelmi tájékoztatóban, mert a Magyar Péter által átvett egyesülettel volt kapcsolatuk régebben.

Szigetvári Viktor azt mondta, nem tartnak a vizsgálattól, és együttműködnek majd a Szuverenitásvédelmi Hivatallal, ha felkeresik őket.

A szervezettel kapcsolatban épp tegnap terjesztett be határozattervezetet az Európai Parlament öt frakciója. Eszerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása és működése sérti a szabad és tisztességes választások elvét. Arra szólítanák fel az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a korábbi döntését és függessze fel a Magyarországnak adott támogatásokat, amíg az összes korábban támasztott feltételt nem teljesíti a kormány. A tervezetről jövő héten szavazhat az Európai Parlament.

Az RTL Híradójának riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Majdnem összeverte a dühös tömeg az Emirates alkalmazottait” – Beszámoló egy magyartól, aki 20 órán át a dubaji reptéren ragadt
Egy minden bizonnyal mesterségesen előidézett vihar miatt kaotikus állapotok alakultak ki, teljesen megbénult a közlekedés. Olyanok is akadtak, akik négy napon át vesztegeltek a reptéren, mire felszállt a gépük.
Láng Dávid - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Volt kollégánk, Csákvári Péter egy hackerversenyre utazott az Emirátusokba, amit egy jachton rendeztek meg. Az eredetileg tervezett kezdési időpont előtti este viszont nem várt fejlemények történtek.

„A főszervező felső körökből kapott tájékoztatást arról, hogy este 8-kor elkezd esni az eső, és 24 órán keresztül vihar lesz. Ez az illető hozzátette azt is, hogy generált viharról van szó, amit felhővetéses technikával idéznek elő.”

Erre korábban mindig büszkék voltak, most azonban, hogy ekkora káosz lett belőle, Péter szerint már tagadják, hogy bármi közük van hozzá, sőt büntetés is jár érte, ha valaki ezt mondja. „Pedig az intenzitásából ítélve egyértelmű, hogy emberi beavatkozás állt mögötte” – teszi hozzá.

Azzal egyébként alapvetően nem lenne baj, ha esik az eső, az igazi problémát az okozta, hogy nem tudott elfolyni, mert a homokkő nem ereszti át a vizet.

Magát a vihart kollégánk a 62. emeletről nézte végig, elmondása szerint „kegyetlenül durva volt”, az egész felhőkarcoló beázott. És ő még szerencsésnek mondhatta magát, egy másik szállodában lakó ismerőse egy teljes napig áram nélkül volt, el se lehetett őt érni. Végül csónakkal menekítették ki és helyezték át máshová.

Voltak olyan utcák, ahol derékig vagy egyenesen fejmagasságig ért a víz, de mivel Dubajban szinte mindenkinek van legalább egy, vagy inkább több terepjárója, a helyieknek ez pont nem okozott akkora nehézséget. A taxiközlekedés viszont teljesen leállt, a metrók és a villamosok se közlekedtek, tehát a turisták már közel se mondhatták ennyire szerencsésnek magukat.

„A rendezvényt áttették egy nappal későbbre és rendben lement, hiszen eleve vizen volt. Az igazi problémák másnap kezdődtek, amikor realizáltam, hogy még mindig nincs közlekedés, nekem viszont ki kellene jutnom a 30 kilométerre lévő reptérre. Be is pánikoltam teljesen.”

Végül úgy sikerült taxit fognia, hogy a bőröndjére állva kiugrott az autópályára, aminek hatására megállt neki valaki. A sofőr egyébként megnyugtatta, hogy más is csinált már ilyet. A reptérre kiérve aztán kiderült számára, hogy akiket ott ért a vihar, azok azóta is ott vesztegelnek, ekkor már harmadik napja.

„Két gépnyi magyar torlódott fel, elképesztő idegállapotban volt mindenki. Kicsit a Terminál című filmhez hasonlított a helyzet, ráadásul információt se kaptunk senkitől. Amint megjelent valaki Emirates-egyenruhában, azonnal egész tömeg rohanta le, kezdte el rángatni és üvöltözni vele, szóval gyorsan el is tűntek mindig.”

Nagyjából félóránként csúsztatták egyre későbbre a gépek indulási idejét, ez ment 20 órán keresztül. Étel- és italkuponokat ugyan kaptak, de idővel a vendéglátóhelyek készletei is elkezdtek kifogyni.

Egészen szürreális szituációk is adódtak: „Egyszer átírták a gépünket a tel-avivi gépre, majd amikor mindenki felhördült, visszaírták Budapestre. Ekkor viszont az Izraelbe tartók akadtak ki nagyon, úgyhogy végül újra átírták Tel-Avivra, mondván, hogy nagyon kiabáltak, menjenek ők. Ezután viszont a magyarok is majdnem összeverték őket.”

A gépek egyébként rendelkezésre álltak, inkább a személyzet hiányával volt probléma, a fenti esetben is őket rakták át végül a Tel-Avivba tartó járatra. Ezután újabb 6 órán át tartó várakozás következett az éjszaka közepén – aludni a legtöbben egy percet se tudtak –, mígnem ma reggel 8-kor egyszer csak felkiáltott valaki, hogy „B2-es kapu!” Erre már csak szkeptikusan legyintettek, de tényleg ott állt a gép, sőt, személyzet is volt hozzá.

„Amikor megbizonyosodtunk róla, hogy nem viccelnek, mindenki elkezdett tapsolni és ordibálni örömében.”

Végül délután fél 4 körül landoltak Budapesten. Bár időjárás okozta késés esetén általában vis maiorra hivatkozva megtagadják a légitársaságok a kártérítést, Péter szerint ebben az esetben ez az érv aligha fog megállni.

„Nem lehet vis maior egy olyan vihar a sivatag közepén, ami 4 nappal később is megbénítja a közlekedést, szóval mindenképpen rámegyünk egy csoportos perre.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Csernus: Egy búvalbaszott, pesszimista, rosszindulatú nép vagyunk
Ügyesek voltunk, mert megmaradtunk, magyarul beszélhetünk. De az ügyességből egy ponton megalkuvás lett.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

Csernus Imre az Index Konkrétan Rónai Egonnal című műsorának legutóbbi adásában lesújtó képet festett társadalmunk lelkiállapotáról. „Egy búvalbaszott, pesszimista, rosszindulatú nép vagyunk” – mondta a pszichiáter, akinek az elkövetkező hetekben jelenik meg legújabb könyve A magyar címmel.

A szakember úgy látja, hogy egy gyönyörű országban élünk, minden lehetőségünk meglenne arra, hogy jól érezzünk magunkat, de erre azért nem vagyunk képesek, mert érzelmileg nem vállalunk felelősséget, nem viselkedünk felnőttként. Ebből az önbecsapásból és gyávaságból fakad szerinte rengeteg egészségügyi problémája az embereknek.

Ebből a szempontból egy beteg nemzet vagyunk.

– mondta.

Közéleti állapotaink kapcsán elmondta, hogy azért vagyunk képtelenek a politikusainkon számonkérni az ígéreteiket, mert akkor egyúttal azzal is szembe kellene néznünk, hogy a saját ígéreteinek sem tartjuk be valójában.

Önmagunkkal viszont nem akarunk konfrontálódni.

A felelősségvállalás hiánya, a nem felnőtt viselkedés kialakít egy „öntudatlan populációt”, akikkel szemben viszont működik az „oszd meg és uralkodj” technikája.

Csernus arról is beszélt, hogy bár számtalan sportágban sikerült a történelem során a döntőig küzdeni magát a magyar csapatoknak, ám gyakran, váratlanul elbuktunk. Szerinte mindennek az az oka, hogy előre félünk a vereségtől, ez a félelem pedig megbénít minket.

A pszichiáter úgy látja, hogy akkor lehet belőlünk sikeres nemzet, ha bátrak leszünk, elkezdünk hinni magunkban, ha az érzelmeinkért is felelősséget vállalunk, de merünk beszélni a gyengeségeinkről, hiányosságainkról is. Mindez szerinte az ország jövője szempontjából kulcsfontosságú, mert ezeket a rossz mintákat adjuk tovább gyermekeinknek.

A teljes beszélgetést ITT tudod megnézni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Szíjjártó László: Nem lehet titkos tervek alapján, parancsuralmi módszerekkel rendbetenni az egészségügyet
A kelleténél tovább vagy csak papíron bent tartott betegek, és az egyidőben több helyen dolgozó orvosok miatt a minisztérium ellenőröket küld a kórházakba, de az Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron megyei elnöke szerint ez semmit sem fog megoldani.

Link másolása

A Belügyminisztérium egészségügyért felelős államtitkárának bejelentése szerint legalább kétfős mobil ellenőri csoportok jelenhetnek meg a magyar kórházakban, hogy ellenőrizzék, az orvosok és a szakdolgozók munkaidőben valóban jelen vannak-e az egészségügyi intézményekben. Az ellenőrzés a betegeket is érinti, az ő esetükben azt vizsgálják, valóban bent fekszenek-e a kórházban.

A minisztérium szerint vannak orvosok, akik több munkát is vállalnak egy időben, és meglehetősen rugalmasan kezelik a munkaidőt. Továbbá az is bevett gyakorlatnak számít, hogy többletfinanszírozásért több napnyi bentfekvést jelentenek a kórházak, mint amennyi időt ténylegesen bent töltött a beteg. Dr. Szíjjártó László gyermekgyógyásszal, pulmonológussal, a Magyar Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron megyei elnökével beszélgettünk az intézkedés okairól és várható következményeiről.

– Valóban előfordulhat az, amire a minisztérium hivatkozik?

– A probléma valóban fennállhat és fenn is áll valószínűleg. Ám megint arról van szó, hogy egy létező probléma úgy interpretálódik a hírekben vagy a felügyelő szervek részéről, az államtitkárság részéről, mintha általános lenne. Ez egyrészt irritáló, sőt sértő a nagy többségben tisztességes kollégákra nézve, másrészt pedig nem a megfelelő megoldások felé vezet. Ennek a problémának a megoldása nem egy szigorú ellenőrzés lenne, hanem az okok, a problémák őszinte feltárása, nyílt megbeszélése, és utána egy átfogó rendezési terv kidolgozása, amiben aztán mindenki, aki abban illetékes, részt vehet, és utána motivált is abban, hogy ezek a problémák megoldódjanak.

Az ellenőrzések, szankcionálások, büntetések, pellengérre állítások biztosan nem ebbe az irányba vezetnek.

Az orvos kollégák egy jelentős része, a kamarában tisztséget vállaló kollégák egy jelentős része egyáltalán nem ért egyet ezzel a fajta problémamegoldással, és teljesen más, korszerű, jól működő egészségügyi rendszerben megszokott megoldásokat szeretnénk látni. Szeretnénk, ha azokban részt vehetnénk mi is, de nem ezt tapasztaljuk. Természetesen vannak olyan orvos kollégák, akik sajnos nem igazán korrektül intézik a munkájukat. A morális hozzáállásuk, szemléletük nem megfelelő.

Hosszú évtizedeken keresztül az orvosok egy kis részénél megszokott, eltűrt dolog volt, hogy a munkaidőt nagyon rugalmasan kezelték, nem tartották be, vagy akár több munkahelyen, egyidőben dolgoztak, ezt nyilvánvalóan rendbe kellene tenni.

Tehát van rendetlenség az egészségügyben, amelynek része ez is, de nem ez az általános. Az orvos kollégák, ápoló kollégák döntő többsége nemhogy betartja a munkaidőt, de általában sokat túlórázik, és ennek a túlórának egy részét nem is fizetik ki.

– Ha azt mondja, hogy ez nem általános jelenség, mégis mennyi lehet ennek a valódi előfordulási aránya?

– Ezt nem találgatni kellene, hanem korrekt felméréseket végezni, amik kapcsán valós, releváns adatok keletkeznek, melyekre aztán lehet megoldási javaslatokat, reformokat kidolgozni. Becslésem szerint kevesebb mint 10%, és ebben vezető pozícióban lévők jócskán érintettek. A jelenség fő oka a nagyfokú szakemberhiány kompenzálása.

– Hogyan lehetne ezt korrekt módon felmérni?

– Ha én ezt a feladatot kapnám, hogy oldjam meg ezt a problémát, akkor én azt mondanám annak, aki ezt a feladatot adta nekem, hogy nagyon szép, hogy ezt a problémát meg akarjuk oldani, de ennek az egyetlen problémának a megoldása nem vezet igazán sikerre, mert az egész rendszer gondjait együtt kell megoldani.

– Nevezetesen?

– Nevezetesen egy átfogó egészségügyi átalakító reformot kellene kidolgozni, ami az egészségügyben uralkodó elavult szemléletet, a finanszírozást, a képzést, továbbképzést, az összes területet érinti. A fő oka ennek az egész problémának a nagyfokú orvos- és ápolóhiány. Abban a pillanatban, hogy nincsen ilyen mértékű szakemberhiány, a kollégák nem fognak több munkahelyen egy időben dolgozni.

– Az orvosok esetében ezt részben mintha rendezték volna, ott volt egy nagy béremelés. Ez vezetett-e valamilyen létszámemelkedéshez?

– Valóban volt egy nagyfokú béremelés, de az egyáltalán nem oldotta meg a probléma lényegét, azt, hogy növekedjen a szakemberek száma. Egy tűzoltó intézkedés volt, hogy ne csökkenjen drasztikusan a létszám, és pont jókor jött a pandémia előtt, amikor még nagyobb szakemberhiány alakulhatott volna ki. Több évtizede nagyon alacsony bérek voltak az orvosoknál, ahogy az ápolóknál is, és emiatt rengeteg orvos elvándorolt. Elhagyta az országot több ezer orvos, illetve egyre inkább átment a magánszférába.

Ha visszatekintünk az elmúlt 30-40 évre, akkor azt lehet látni, hogy a kis magánrendelőkből mára hatalmas, egyes esetekben multinacionális cégek által is finanszírozott magánegészségügyi ellátó szektorok alakultak ki, amelyek szívják folyamatosan a munkaerőt az állami egészségügyi ellátórendszerből.

Azon kellett volna elgondolkozni, hogy ennek mi van a hátterében, miért alakult ez így ki? És hogy mi lesz ennek a következménye? Szükségünk van-e erre hosszabb távon? Az orvosok bérrendezését sem úgy kell elképzelni, hogy akkor az összes orvos bérét rendezték. Az orvosok egy részénél ez valóban segített, hogy megtartsa őket a pályán és ne menjenek el, főleg nyugdíjas kollégák maradtak emiatt tovább a rendszerben.

Ugyanakkor rengeteg kollégának, százalékban 10-15 százalékot merek önnek így saccra mondani, ez a bérrendezés inkább egy rémálom volt, a hálapénz megszüntetése miatt. Ők addig a hálapénzes kompenzációval messze magasabb jövedelemre tudtak szert tenni félig-meddig legálisan.

A hálapénzt viszont betiltottuk, nagyon helyesen, ugyanakkor számos egyéb problémát nem oldottunk meg. Az orvosok egy része kapott béremelést, ami arra volt elég, hogy ne hagyják el a pályát, de ahhoz, hogy több orvost a pályára csábítsanak vagy megtartsanak, ez kevés volt. Továbbá egy elég aktív, főleg operatív szakmában dolgozó rétegnek ez inkább érvágás volt, mint jövedelemrendezés, ami további torzulással kompenzálódott, ami sokakat tovább lökött a magánellátás felé.

– Ezek szerint a béremelés nem volt elégséges, és a magánszektor továbbra is szívja el az orvosokat.

– Így van, ráadásul a béremelés nem volt minden szektor számára teljes, tehát az alapellátásban nem volt ezzel egy időben bérrendezés. Ott később volt valamennyi, de az még mindig nem érte el azt a szintet, ami ahhoz kellene, hogy a háziorvosi ellátásban a kollégáknak ez megfelelő legyen. Korábban inkább a kórházi ellátásból kerültek szakorvos kollégák az alapellátásba egy magasabb jövedelem reményében. Ma meg ez megfordult, mivel az alapellátás finanszírozása nem elégséges. Egyáltalán nem vonzó a háziorvoslás, egyre nő a betöltetlen praxisok száma.

– Visszatérve még az ellenőrzésekre. Hogyan lehet ezt másképp csinálni?

– Mi a célja ennek? Ez itt a kérdés. Az, hogy feltárjanak szabálytalanságokat, hibákat, és utána szankcionáljanak, vagy pedig az, hogy valós adatokhoz jussanak, amiből aztán tudnak tervezni? A nevéből kiindulva, azaz „ellenőrző”, én arra asszociálok, hogy hibákat, hiányosságokat, szabálytalanságokat akarnak feltárni, amit aztán majd szankcionálnak, vagy helyre tesznek. Miközben ennek az egész jelenségnek az oka az alulfinanszírozottság, a rossz financiális struktúra, amit meg kellene reformálni, ami nem történik meg nagyon régóta. Mindig csak egy kicsit toldozzák, foldozzák.

Mindenki tudja, mindenki elismeri, hogy létezik az a jelenség, hogy bizony papíron tovább tartanak bent betegeket a kórházban. Például 3-4 napos befektetés van adminisztrálva, miközben a beteg már rég hazament.

És ez még a jobbik eset. Az is gyakran előfordul, hogy bent is tartják a beteget, feleslegesen, szakmai szempontok szerint indokolatlanul. Ráadásul ez főleg gyerekeknél fordul elő, de felnőtteknél is megtörténik. Ez ártalmas, főleg a gyerekeknek, hospitalizációs ártalom, csak azért, hogy a finanszírozást le tudják hívni. A rövidebb befektetéssel ugyanis kevesebb pénzt kap a kórház.

Ez egy általánosan elfogadott durva etikátlan gyakorlat, melyre szinte mindig a kórházak vezetése presszionálja vagy utasitja az orvosokat .

– De ha benn is van a beteg, mennyivel kap több pénzt a kórház? Hiszen ugyanúgy el kell látni azokra a napokra.

– De a költség nem változik. Maximum ennivalót kap többet. Esetleg valamilyen költség keletkezik azzal, hogy bent gyógyszert kap. A költségek nagy része az orvosok, ápolók bére. Az meg nem változik. Azt mindenki látja, hogy az év végére a kórházak jelentős többségének, szinte mindegyiknek hatalmas adóssága halmozódik fel, amit aztán minden év végén szanálnak. Ez már nagyon régóta így van. Hogy lehet ez?

Miért nem teszik rendbe normálisan a finanszírozást? Nem akarnak rá annyi pénzt költeni, amennyi szükséges lenne. GDP-arányosan messze el vagyunk maradva attól, amire szükség lenne.

Nem beszélve arról, hogy nálunk azért komoly hiányosságok vannak, nem egy jól működő rendszert kell finanszírozni, hanem egy nagyon-nagyon sántikáló, lerobbant, elavult rendszert, mert az infrastruktúrája, a személyi állománya mind-mind nagyon komoly hiányosságokkal küzd.

– Azt szokták mondani, hogy az ilyen elavult és rosszul működő rendszerek egyszerre mérhetetlenül szegények és pazarlóak.

– Ezt szokták mondani, és ez valóban így van. Egy komplex, átfogó, nagyon átgondolt, nagyon jó felmérésekkel megalapozott reform segíthetne, ami várat magára. Bár van egy felmérés megoldási ajánlásokkal, egyetlen cég által elkészítve, ez a BCG, a Boston Council Group, de azt is titkosították.

Milyen dolog az, hogy titkosítanak egy ilyen anyagot? Ez eleve nagyon rossz fényt vet az egészre. Nem lehet tudni, milyen adatok, milyen felmérés alapján, milyen megoldást próbál az államtitkárság kidolgozni.

Egy válságágazatnak nincs saját minisztériuma, évek óta a Belügyminisztériumhoz rendelik az egészségügyet. Ez eleve nonszensz, és ezért nagyon nehezen hihető, hogy egy ilyen fajta struktúrában jó megoldások fognak születni. És hát nem csak nehéz elhinni, de ez is a tapasztalat. A különböző megoldási kísérletek, amelyek a propagandában sikernek vannak beállítva, évek óta csupán részmegoldásokat hoznak, nagyon gyakran inkább rontanak a helyzeten. Azaz még több szakember távozik a rendszerből az intézkedések kapcsán. Ilyen volt a szolgálati jogviszony bevezetése, a szakdolgozói bérrendezések elmaradása, a különböző szankciók a bevezetése, ami részben megalázó, mert vegzálják az egyébként becsülettel, normálisan dolgozó kollégákat. Szó volt korábban arról, hogy nyilván van valahány százaléka az orvostársadalomnak, akik nem becsületesek, nem tisztességesek, manipulálnak, rossz szemléletben nőttek fel, arra szocializálódtak, hogy nekik jár a hálapénz, hiszen alacsony a jövedelmük.

Ők általában nem közkatonák, hanem nagyon magas pozícióban lévő vezető kollégák, orvosok, akik közül egy-kettő még akár polgármester is lehetett, sőt még a törvényt is módosították, hogy polgármesterként dolgozhasson a kórházban. Például nagyon kíváncsi lennék, hogy a kolléga polgármesterként a szerződése szerint megszabott időből hány órát tölt el a kórházban munkával, és mennyit a másik funkciójának a gyakorlásával? Tehát a fejétől bűzlik a hal.

Ez a fajta ellenőrzés és szankcionálásos dolog, nem fog működni, nem fog megoldást hozni. A kórházak, amikor jön az ellenőr, átmenetileg úgy csinálják majd, hogy ne bukjanak le. De ha mégis lebuknak, akkor mi lesz? Leváltják a vezetőt? És akkor mi változik? Vagy pénzbüntetést kapnak, amit miből fizetnek ki? Az adósságukból? Én nem nagyon értem, hogy aki ezeket az intézkedéseket megtervezi a Belügyminisztériumban, mire gondol. Az egészségügy nem rendőrség, hogy majd a korrupt rendőrt eltávolítom, vagy nem tudom, hogy képzelik, hogy mi lesz a következménye egy ilyenfajta ellenőrzési rendszernek. Az biztos, hogy nem fogja megoldani a szakemberhiányt, a minőség garantálatlanságát, és rendet sem fog teremteni.

És persze ez is egy csapda, hogy ha én bírálom az ilyen intézkedéseket, akkor úgy tűnik, mintha védeném a tisztességtelen egészségügyi dolgozókat, akik valóban visszaélnek a helyzettel, és nem korrektül végzik a munkájukat, pedig nem erről van szó. Én nem ezeket a kollégákat védem. Azt gondolom, hogy ezekkel a kollégákkal is kellene foglalkozni, de alapvetően nem ők a fő probléma, hanem az egész rendszer. És valós megoldás csak az egész rendszer professzionális átalakításától, fejlesztésétől várható. Azt pedig nem lehet titkos tervek alapján, parancsuralmi módszerekkel végezni.

Link másolása
KÖVESS MINKET: