Az Exatlon felfelé lóg ki a trash reality szemétdombjából
Szeretnék egy jó tanácsot hagyni az utókorra. Ha valaha önkéntest keresnek egy faladatra, amit nem szeretnél elfogadni, akkor ne írj olyanokat a szerkesztődnek, hogy „ha nagyon nem akad senki, akkor esetleg megcsinálom”, mert ezt rajtad kívül mindenki más egyértelmű és határozott igennek fogja értékelni.
Rögtön a cikk elején szeretnék tisztázni valamit, hogy a kommentelőknek ne kelljen fáradniuk:
Nem, nem vagyok sportoló, és igen, az Exatlon leggyengébb versenyzője is valószínűleg lenyomna bármilyen tetszőlegesen választott erő és/vagy ügyességi feladatban. Könnyen lehet, hogy a műsorvezetők, sőt maguk a kommentelők is. A sötét sikátorról ne is beszéljünk.
Örülök, hogy ezt megbeszéltük.
Az Exatlon török liszenszműsor. Kicsit olyan, mintha a Big Brothert ötvözték volna a Játék határok nélküllel. (Utóbbira a nálam fiatalabbak talán már nem is emlékeznek, de Gugli barátunk biztosan segít.)
Van még benne csipetnyi Survivor is, annyi különbséggel, hogy ezúttal a nézőnek kell túlélnie a műsort. A műsorban két csapat küzd meg egymással. A Bajnokok, akik ismert és kevésbé ismert sportolókból állnak, és a Kihívók, amelybe sportos civilek kerülhetnek be.
Az első évadot egy hölgy nyerte, Huszti Katalin személyében,
Ahogy a hasonló műsorokban szokás a versenyben a két csapat különböző ügyességi feladatokon méri össze az erejét, a győztes csapat pedig mindenféle előnyöket kaphat. Például rögtön az első napon azt döntik el, hogy ki költözhet be a mindennel felszerelt, medencés luxusvillába, és ki megy a fűtetlen faházba.
Aztán a műsor vége felé megszűnnek a csapatok, és mindenki önmagáért küzd, ez ugye a Legyek ura szakasz, ahol megszűnik a jópofizás, nincsenek barátságok.
Hogy pontosan milyen feladattípusok és nyeremények vannak, azt a műsor Wikipedia cikke szépen összefoglalja. Ha valaki nem látta a műsort, de mégis érdekelné (én mondjuk nem tudom elképzelni, hogy volna ilyen személy, de több dolgok vannak földön és égen), ott kielégítheti tudásszomját.
Az idei évad különleges abból a szempontból, hogy ez az Exatlon Hungary All Star nevet viseli, ami arra próbál utalni, hogy ezúttal a korábbi három évad legeredményesebb/érdekesebb szereplőit hívták vissza, hogy kiválasszák a bajnokok bajnokát.
Sajnos arra nem vették a fáradtságot, hogy az első adásban elmagyarázzák a szabályokat a műveletlen nézőnek, aki olyan paraszt volt, hogy eddig egyetlen adást sem nézett ebből a magasröptű műsorból, amit pedig csak neki készítenek, de azért viszonylag könnyű követni az eseményeket.
A két műsorvezető Monoki Lehel és Nagy Réka, akiknek munkássága eddig – bevallom – elkerült. Különösebben rosszat nem tudok írni róluk, pedig igény lenne rá. Korrektül megoldják a feladatot, ami azért olyan sok kihívást nem tartogat.
A magam részéről akkor tudok igazán élvezni bármilyen sportversenyt – és hát azért ez kétségtelenül az –, ha van kinek szurkolnom. Mivel a dzsúdó azon kevés sportok egyike, amelyet valamennyire én magam is űzök (de nem viszem túlzásba), ezét Ungvári Mikinek, és így a bajnokoknak kezdtem szurkolni.
Ezzel együtt, az első adásban igen hamar eluntam azt nézni vagy másfél órán keresztül, ahogy 10-10 versenyző különböző kombinációkban háromszor végigmegy ugyanazon az ügyességi pályán, hogy eldöntsék, kié a villa.
Az sem segített, hogy a versenyzők kis videókban vallottak a versennyel kapcsolatos gondolataikról, amelyekben olyan Coelhót megszégyenítően magvas gondolatok röpködtek, mint például:
„Az első évadban a fejem megállított…”
Illetve az egyes futamok után volt villáminterjú egy-egy versenyzővel, amik pont olyan érdekesek voltak, mint amikor a focimeccs után a belüket kiköpő srácokat tűzik mikrofonvégre, hogy adjanak átfogó szakmai elemzést a látottakról.
Az Exatlon felfelé lóg ki a trash reality szemétdombjából, mert a szereplők sportolók. A Big Brotherben és hasonmásaiban jellemzően nem atomfizikusok verődnek össze, a műsorkészítők kicsit rá is erősítenek, hogy olyan versenyzőket találjanak, akik kellően kiakasztanak mindenkit.
A celeb showkban, mint például a Farm, olyan emberek kerülnek össze, akik híresek, függetlenül attól, hogy az ismertségük között áll-e tényleges teljesítmény.
Még az „amatőr” csapatba is nyilván olyanok jelentkeznek, akik valamit elértek már a sportok terén, mert egy hozzám hasonló fotelnehezéknek esélye sem lenne végigcsinálni azokat a pályákat értelmezhető időn belül, ha egyáltalán.
A sportolás pedig rettentő sok munkát, kitartást, és – az esetek zömében – észt, intelligenciát igényel. Igen, vannak kivételek, vannak bunkó, idegesítő, akár buta sportolók, de azért nem ez az alap, bármennyire is szeretik egyesek a kétbites agyú sportoló sztereotípiáját.
Azt valóban érdekes megfigyelni, hogy a heteken át tartó összezártság, a közös sikerek és kudarcok kiből mit hoznak ki. Az is érdekes, hogy a műsor történetét végignézve a kihívók jobban teljesítettek. A korábbi öt nyertesből egyetlen volt profi sportoló (Dr. Busai Gabriella kick boksz bajnok), és idén is a kihívók állnak jobban.
Érdekes kérdés, hogy a profi sportolók miért szerepelnek rosszabbul, de a választ nem tudom. Érdekes volt belepillantani az Exatlonban, de összességében nem az én műsorom.