hirdetés
hiaba-dicsekszik-a-kormany-szep-lassan-leepulnek-az-ovodak-is-crop-1568781858-1600x900.jpg

Hiába dicsekszik a kormány, szép lassan leépülnek az óvodák is

Az országos pedagógushiány az óvodapedagógus szakmát is érinti. Az Abcúg riportja.
Neuberger Eszter írása az Abcúgon, címkép: Gwen Jones/Fortepan - szmo.hu
2019. október 01.


hirdetés

Törvénytelen helyzetbe kényszeríti az óvodapedagógus-hiány azokat az intézményeket, ahol nem tudják biztosítani, hogy az előírtak szerint két óvónő dolgozzon egy-egy csoporttal. Így sok gyerekkel az óvodában délután csak pedagógiai asszisztensek foglalkoznak, akik ugyan kiválóan vigyáznak a gyerekekre, de fejlesztő munkát nem végeznek velük. Az egyedül maradó pedagógusra ráadásul óriási teher hárul, ha egyedül kell végeznie a hagyományosan párban ellátott feladatokat. Vannak intézmények, ahol a helyettesítéssel eltöltött túlórák nem számítanak túlórának. Szakmai szervezetek attól tartanak, a kialakult helyzetnek az lesz a vége, hogy legalizálják: délutánra legyen elég középfokú végzettségű szakember az óvodások mellé.

Az országos pedagógushiány az óvodapedagógus szakmát is érinti. Az interneten, főleg az óvodapedagógusoknak szóló Facebook-csoportokban egymást követik az óvónői álláshirdetések. Nem csak a hagyományosan a pedagógusi munkaerőhiánnyal jobban érintett elmaradottabb térségek óvodáiba, hanem akár fővárosi intézményekbe is lázasan keresik az óvodapedagógusokat. Budapesten a 13. és a 14. kerületekben tűnik a legnagyobbnak a hiány.

Mindez olyan helyzetekhez vezet a munkaerőhiánnyal küzdő óvodákban, hogy a törvényben előírt kettő helyett egy szakképzett óvodapedagógus visz egy 20-25 fős gyerekcsoportot, mellette pedig csupán egy középfokú végzettséggel rendelkező pedagógiai asszisztens vigyáz a gyerekekre. Hogy ez pontosan hány óvodát, és ezeken belül hány óvodás csoportot érint, azt nem tudni, de az internetes visszajelzések alapján elterjedtnek tűnik a probléma. Sőt, tudomást szereztünk olyan ovikról is, ahol a napközben nem dolgozó szülőket megkérik, délután vigyék haza a gyerekeiket.

“Kerületi szinten majdnem mindegyik óvodában van ilyen probléma” – mondta az Abcúgnak Réka, egy Budapest 14. kerületében, Zuglóban dolgozó óvónő, akinek a nevét kérésére megváltoztattuk. Réka munkahelyén az összesen hétből három csoport működik csak egy óvónővel a kettő helyett. Köztük Réka csoportja is. A betöltetlen pozíciókra ráadásul több mint két éve nem tudnak felvenni óvodapedagógust.

“Ha ketten lennénk, váltott műszakban dolgoznánk. Egyszer én vagyok délelőttös, én tartom a délelőtti tevékenységeket. Ilyenkor a párom 11-re jön, és marad a gyerekekkel a nap végéig. Aztán cserélünk. Így, hogy egyedül vagyok, mindig délelőtt dolgozom, elalvásig vagyok a gyerekekkel, délután pedig csak a pedagógiai asszisztens van velük”

– magyarázta Réka, hogy néz ki egy napja. Óvónőpár híján mindig neki kell megterveznie a foglalkozásokat, megtartania a szülői értekezleteket, fogadóórákat, ráadásul dokumentálni a gyerekek fejlődését a róluk vezetett egyéni fejlődést követő lapokon. “Azért egy 25 fős csoportban nem mindegy, hogy mindezeket egyedül, vagy ketten kell megcsinálni.”

Réka szerint mindezekben egyáltalán nem tudnak segíteni a pedagógiai asszisztensek. Az ő (mindez idáig OKJ-s) képesítésük arra hatalmazza fel őket, hogy az óvónőnek segítsenek a foglalkozások, órák lebonyolításánál, felügyeljenek a gyerekekre, esetleg a hátrányos helyzetű gyerekekre és családjaikra külön figyeljenek.

“Ezek elengedhetetlenül fontos feladatok, de az óvodapedagógus munkáját az asszisztensek nem tudják helyettesíteni” – magyarázta az óvónő.

Tisztában vannak vele, de nem tudnak mit csinálni

Ahogyan más óvodákban, úgy Réka intézményében is tisztában van azzal a vezetőség, hogy a szabályok szerint nem lehetne csoportot működtetni egyetlen óvónővel. De csoportok megszüntetése, összevonása egyszerűen nem opció, amikor így is a meglévőkben megengedett létszám felső határát súrolja a gyerekek száma.

A fenntartónak és az intézményekben folyó munkát ellenőrizni hivatott Oktatási Hivatalnak tehát nem marad más választása, mint szemet hunyni efölött a lényegében törvénytelen állapot fölött. Ezt az intézményvezetők ugyanis, ha a fejük tetejére is állnak, akkor sem tudják megszüntetni, hiszen nincsenek jelentkezők az álláshirdetésekre.

Közben a Népszava olyan esetekről is értesült, amikor a munkaerőhiány miatt vetésforgóban, “eseti helyettesítéssel” mindig más-más óvodapedagógus van a csoporttal. Ez a gyerekeknek sem jó, az óvónőknek pedig túlórát jelent, ugyanis az egyéb szakmai munkára kijelölt heti kétszer két órás időkeretben helyettesítenek, így azt a munkát máskor kell elvégezniük. A lap azt írja, “sok intézményben jogtalanságra kényszerítik az óvodapedagógusokat, amikor a jelenléti ívekre nem írhatják be a ténylegesen ledolgozott munkaidőt, a túlórákat, csak a törvény alapján megengedett időt.”

Attól tartanak, a sztenderdek lecsökkentése lesz a válasz

Az óvodapedagógusok érdekvédelmi szervezetei attól tartanak, a kialakult helyzetet úgy kezeli majd a kormányzat, hogy legalizálja a mostani állapotot. Azaz szabálymódosítással lehetővé teszi, hogy délután középfokú végzettségű pedagógiai asszisztenssel egyedül maradjanak a gyerekek.

“Nem arról van szó, hogy a gyerekek szakszerű felügyeletét ne tudnák így ellátni az intézmények, de egy ilyen lépéssel az egész napos óvodai élet szakmai kontinuitása sérülne” – mondta az Abcúgnak Bakonyi Anna, a Magyar Pedagógiai Társaság Kisgyermeknevelési Szakosztályának vezetőségi tagja.

Ez ugyanis azt jelentené, hogy képességfejlesztésről, és végső soron az iskolára való felkészítésről szóló foglalkozások délután nem, csak délelőtt lennének az intézményekben.

Pedig Réka, fővárosi óvónő interjúalanyunk szerint is délután volna leginkább tér a gyerekek egyéni fejlesztésére, amikor az alvás után, úgy fél négy magasságában a csoport egészének szabad játék kezdődik.

A helyzet legalizálása helyett gyakorló óvónő forrásunk és Bakonyi Anna szerint is inkább azokat az okokat kellene nagyon gyorsan megszüntetni, amik az elmúlt három-öt évben kicsúcsosodó óvodapedagógus-hiányt okozzák.

Az egyik ok a kezdő óvodapedagógusok alulfizetettsége.

A pedagógus életpálya modell sajátosságai miatt ugyanis egy kezdő óvodapedagógus 140 ezer forint körüli fizetésénél még a régebb óta pályán lévő dadusok fizetése is magasabb. Ezért – ahogyan azt a tanárszakmában is látni -, sok felsőoktatásból frissen kikerülő óvodapedagógus meg sem próbál elhelyezkedni a szakmában.

Bakonyi Anna szerint az alacsony bérek mellett olyan mértékben megnőttek az óvónők adminisztrációs terhei, hogy az már “a tényleges szakmai finommunkától” veszi el az időt.

Emellett – hangsúlyozta Bakonyi – épp most, júniusban léptek életbe olyan, az óvodákat érintő törvényi intézkedések, amik az intézmények, és lényegében az óvodapedagógusok szakmai autonómiáját nyirbálják. Ilyen például az iskolaérettség megállapításának jogköre. Eddig az óvodák dönthettek arról, hogy a gyerek hat éves korát betöltve menjen-e iskolába, vagy esetleg (a szülő kérésére és az óvodapedagógus javaslatára) maradjon még egy évet. Ez a jogkör mostantól egy állami szervnél lesz, de hogy melyiknél, azt még nem tudni.

“Ahogy azt sem, hogy miért jobb, ha egy központi szerv bírálja el az összes kérelmet, ami nem ismeri az érintett gyerekeket” – tette hozzá Bakonyi Anna.

Igaz, vannak olyan szakértők is, akik abban bíznak, a központi hivatal ezután is az óvoda véleményét veszi figyelembe a döntésnél, így a gyakorlatban talán nem lesz sok változás az eddigiekhez képest.

A kormányzati válasz: további sikerkommunikáció

Akárhogy is, az óvónőhiány nem látszik csillapodni, és a következő években is csak ront majd a helyzeten, hogy sok óvodapedagógus mehet majd nyugdíjba. Rékáék óvodájából is a “négy alapemberből” három eléri a nyugdíjkorhatárt az elkövetkező 2-3 évben.

Ennek ellenére az oktatásirányítás szintjén úgy tűnik, nem igazán vesznek tudomást a problémáról, új óvodák nyitásáról beszélnek, mikor már a meglévőkben sincs elég munkaerő. Rétvári Bence, a humántárca államtitkára egy képviselői interpellációra tavaly szeptemberben azt válaszolta, „mi nem az óvodabezárásban hiszünk, hanem az óvodák nyitásában!”. Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter pedig egy XVII. kerületi óvodába látogatva azt mondta, a következő években száz új óvoda épül és legalább nyolcvanat felújítanak a katolikus egyház 75 milliárd forinttal támogatott óvoda-fejlesztési programja keretében. Szerinte egyre több az óvónő is, akiket a kormány kellően megfizet.

A címlapi képen egy keletnémet óvoda látható a nyolcvanas években, forrása: Fortepan/Gwen Jones


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
gyasz-halottak-napja.png

„Az ujjaid az enyéim közé fonódtak, az izmaid öntudatlanul is tudták, hogy mi már örökre össze vagyunk kapaszkodva”

Senkinek nem beszéltem az utolsó fél óráról, amit kettesben töltöttem veled. Azt hittem, szívinfarktusom van, be voltam nyugtatózva, te pedig talán már ott sem voltál. Mégis úgy szorítottuk egymás kezét, mint hajdanán, a falusi búcsú repülő csónakhintájában.
Hargitay Judit írása - szmo.hu
2019. október 31.



Az ötödik emeletnél olyan fájdalom vágott a mellkasomba, hogy lerogytam a lépcsőre. Este háromnegyed nyolc volt, a kórházban fél kilencig engedték a látogatást. Szívszakadva rohantam fel a végtelen lépcsőkön, mert azt hittem, gyorsabb leszek az állandóan zsúfolt lifteknél, és egyetlen perccel sem akartam megrövidíteni a veled töltött időt.

A fájdalom, ami megakasztott az ötödiken, és a lépcsőre szegezett, új volt és félelmetes. Mintha valaki megmarkolt volna belülről, ökölbe szorítva a szívemet, az ereimet, minden csepp bennem lüktető vért és nehezen behápogott levegőfoszlányt, sőt, még az agyamat is. Bénító és blokkoló volt, de minden erőmmel felálltam, és tovább kaptattam a hetedikre.

A hajam csapzottan a homlokomra tapadt, a kezemben szétizzadt a celofánpapírba csomagolt, cserepes, sárga rózsa. A kórtermed előtt, a kivilágított nővérpultnál egy filigrán, kék köpenyes lány ült. Fürkészőn nézett rám: “A Farkas nénihez? Rosszul van, hölgyem?”. Ráztam a fejem, a rózsa lógott a kezemben, kétrét görnyedtem a fájdalomtól. "Olyan, mintha szívinfarktusom lenne. De legalább a legjobb helyen vagyok” – ziháltam erőltetett mosollyal, a tekintetem végigfutott a pult fölötti feliraton: “Kardiológiai Szubintenzív Osztály”.

A lány felállt, kikerült a pult mögül, figyelmesen nézett. “Mellkasi fájdalom? Rohant a lépcsőn, ugye? Lélegezzen lassan, ki, be, igen, és ezt vegye be. Már egy hónapja naponta jár be hozzá, ez magának is sok.” Egy kis, fehér pirula volt a tenyerén. El akartam utasítani, csak semmi gyógyszer, különben is, mi ez, hol egy orvos...de aztán eszembe jutott, hogy te vársz rám, és szó nélkül bevettem. A nővér megsimogatta a hátam, és én bementem hozzád.

A kórteremre már rásötétedett a májusi este. Nagy, tiszta helyiség volt, a városra néző ablakokkal, halványzöld linóleummal, három ággyal, és halkan pityegő, világító műszerekkel. Kifejezetten modern kórterem volt. Arra gondoltam, ez akár Amerikában is lehetne, milyen jó, hogy épp itt...nem, dehogy jó. Nem jó ez már sehogy.

Leültem melléd. Úgy tűnt, alszol, de már ébren sem lettél volna magadnál. Az orvos pár napja elmagyarázta, hogy egy ideje be vagy morfiumozva, mert csak a szíved 30 százaléka működik, szinte szétfoszlottak az ereid, és bár valószínűleg nincsenek fájdalmaid, a morfium ilyenkor orvosi előírás. Nem tudják, szenvedsz-e, de az esélyét se akarják megadni, hogy szenvedj.

Tulajdonképpen humánus dolog, még akkor is, ha a morfium megfosztott attól, hogy az utolsó napjaidban önmagad lehess, hogy elbúcsúzhass tőlünk, és viszonylag tiszta tudattal halj meg.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x

hirdetés
darnoozseli.jpg

Így végezz a feleségeddel, ha nem akarod, hogy felelősségre vonjanak

Úgy tűnik, ha nincs meg a holttest, nincsenek kamerafelvételek és tanúk, akkor hiába a korábbi feljelentések, a látlelet és a távoltartási végzés, hiába minden terhelő bizonyíték, a férfi megússza. Vélemény.
K. U. D. - szmo.hu
2019. október 29.



Ma a magyar bíróság kvázi adott egy útmutatót, hogyan kell úgy embert ölni, hogy aztán ne vonhassanak felelősségre.

A darnózseli hentest 7 évre ítélték, testi sértés bűntettében, nem pedig gyilkosságban találták bűnösnek.

A büntetésbe pedig beleszámítják az előzetesben letöltött 29 hónapot, vagyis nagyjából 4 és fél múlva szabadulna is. Az ítélet viszont nem jogerős, mert az ügyész és a védő is fellebbezett.

Ez ma megtörténhet Magyarországon. Az országban, ahol a statisztikák szerint hetente legalább egy nő hal meg családon belüli erőszak következtében, és minden ötödik nőt rendszeresen bántalmazza a partnere.

N.-né Kovács Judit bátor nő volt. Többször is a rendőrséghez fordult, próbált segítséget kérni, de a feljelentéseknek semmilyen eredménye nem lett. Olyannyira nem számított, hogy a bíróság ideiglenesen a bántalmazó, erőszakos férfinek ítélte a gyerekeket.

N.-né Kovács Judit a saját kezébe vette az irányítást: kilépett a kapcsolatból, elköltözött, elhagyta a vállalkozása saját tulajdonú telephelyét is, hiszen a férje zaklatta otthon és a munkahelyén is. Végül 2014-ben a férje által akadályozott gyerekláthatások miatt visszaköltözött a családi házba, hogy normális kapcsolata lehessen a kisfiával. Csakhogy ez végzetes döntésnek bizonyult.

A kétgyermekes édesanya talán még mindig élne, ha a bíróság nem a bántalmazó férjnek és apának ítéli a gyerekeket.

Akkor talán a nő tényleg új életet kezdhetett volna, nem kellett volna visszatérnie bántalmazójához a gyerekei miatt. 2014-ben viszont nyoma veszett. Hiába szólt a férfi ellen számtalan közvetett bizonyíték, a bíróság kétszer is felmentette és a mai ítélet is sokat mondó. Megint beigazolódott, hogy a bántalmazott nők senkire se számíthatnak, a rendőrség nem segít, a bíróság csődöt mondott, nincs igazságszolgáltatás.

Sok minden kavarog most a fejemben. Dühös vagyok, elkeseredett, csalódott és közben N.-né Kovács Judit gyerekeire gondolok. Hogy látták, ahogy az apjuk bántja az anyjukat, hogy hallották, a férfi hogy beszél a nővel, hogy mit gondolhattak, és mennyire lehettek megijedve, amikor az anyjuk – a saját testi épsége érdekében – elköltözött otthonról.

Vajon azt hitték, elhagyja őket? Vajon miket mondott ez a férfi a feleségéről a gyerekeinek? Vajon megtudják-e valaha, mi történt valójában az édesanyjukkal? Hogy ez a nő nem akarta elhagyni őket, harcolt értük, mindent megpróbált, szerette őket, annyira szerette őket, hogy végül visszatért a bántalmazójához, aki végül kioltotta az életét.

De mit is várunk egy országban, ahol az igazságügyi miniszter szerint a nők egyenjogúságáról szóló Isztambuli egyezmény nem más, mint "egy politikai hiszti", mert a nők valójában nagyon is jól vannak Magyarországon, nem kell választaniuk a család és a munka között, és aki szerint a kormány keményen fellép a családon belüli erőszak ellen.


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
cimlap3.png

Lassanként a foglyok lélektelen testekké változtak - egy kínai átnevelőtábort megjárt nő vallomása

Sayragül Sauytbay megerőszakolt asszonyokról, körömtépésről, kötelező bűnbánatról, éjjel-nappal sulykolt propganadáról.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. november 02.



Sayragül Sauytbay fejére 2017. novemberének egyik éjszakáján csuklyát húztak a kínai rendőrök. Nem mondták meg neki, hová viszik. A 43 éves kazah származású, muszlim óvónő ekkor már több éjszakai kihallgatáson is túl volt, miután egy évvel korábban férje és gyerekei Kazahsztánba menekültek Kínából. Ő nem tudott utánuk menni, mert neki, akárcsak a többi közalkalmazottnak, 2014-ben elvették az útlevelét. A kihallgatáson arra utasították, kérje meg a férjét, hogy jöjjön haza. Ő azonban inkább minden kapcsolatát megszakította a családjával, annyira félt, hogy bajuk esik.

Ezen a novemberi éjszakán nem kihallgatni vitték. Egy órányi autózás után egy úgynevezett átnevelő táborba került. Közölték vele, az lesz a dolga, hogy kínai nyelvet tanítson a táborlakóknak.

“Alá kellett írnom egy papírt, amiben le voltak írva a feladataim és a tábor szabályai. Azt mondták, ha nem engedelmeskedem, halálbüntetést kapok."

A szabályok szerint tilos volt a többi fogollyal beszélnie, nevetnie, sírnia, válaszolnia mások kérdéseire. "Aláírtam, mert nem volt más választásom. Kaptam egy egyenruhát, egy kis szobába vittek, amelyben egy cementágy volt egy vékony műanyag matraccal. Öt kamera figyelt” – idézte fel első napját Sauytbay az izraeli Háárec tudósítójának.

Sauytbay egy olyan táborba került, mint amilyenekbe ujgurok százezreit zárták be az északnyugat-kínai Hszincsiang tartományban. A hivatalos kínai álláspont szerint a terrorizmus, a szeparatizmus és a szélsőséges nézetek ellen harcolnak ezeken a helyeken.

Sauytbay becslése szerint az ő táborában 2500-an lehettek, a legidősebb fogoly 83, a legfiatalabb mindössze 13 éves volt.

Azokkal, akiket nem tanárként vittek oda, az asszony elmondása szerint még rosszabbul bántak. Egy 16 négyzetméteres teremben zsúfoltak össze csaknem húsz embert.

Minden ilyen teremben egy darab műanyagvödör szolgált WC-ként, és mindenki napi két percet kapott, hogy használhassa. A vödröt naponta egyszer ürítették. Ha megtelt, a foglyoknak várniuk kellett másnapig.

A foglyok rabruhát kaptak, és a fejüket leborotválták. A kezük és a lábuk egész nap bilincsben volt, amit csak akkor vettek le, ha írniuk kellett. Éjszakára is rajtuk hagyták, és szigorúan előírták, hogy csak a jobb oldalukra fordulva alhatnak. Aki másképp aludt, azt megbüntették.

VIDEÓ: titokban készített felvételek az egyik táborról

Az ujgur és kazah anyanyelvű raboknak Sauytbay egész nap kínai propaganda-dalokat tanított. Reggel hatkor keltek, kaptak valami reggelit, majd óránként változott, melyik propaganda-dalt vagy pártot dicsőítő jelszót kellett magolniuk. Olyanokat, mint a "Szeretem Kínát", "Hálás vagyok a kommunista pártnak", "Kínai vagyok" és "Szeretem Kína elnökét." Délután négytől hatig minden nap meg kellett vallani a bűneiket: vallási tanokat követnek, nem beszélnek kínaiul, erkölcstelen életet folytatnak... Aki nem tudott elég súlyos bűnöket kitalálni magának, azt megbüntették.

Aztán vacsora következett, majd felemelt kézzel a fal felé fordulva folytatódott a bűnbánat. Este 10 és éjfél között le is kellett írniuk, milyen bűnöket követtek el. Éjféltől reggel hatig alhattak.

Naponta háromszor ehettek. Híg rizs – vagy zöldségleves és egy szelet kenyér volt a napi fejadagjuk. Húst csak péntekenként kaptak, de kizárólag a muszlimok számára tiltott disznóhúst, és kényszerítették őket, hogy ezt megegyék.

„Soha nem tudtuk kialudni magunkat, a higiéniai körülmények iszonyatosak voltak. Lassanként a foglyok lélektelen testekké változtak”

– mondta Sauytbay, aki a beszélgetés során nagyrészt megőrizte higgadtságát, de néhány borzalmas részlet felidézésekor már nem tudta visszatartani könnyeit.

Aki nem tartotta be a szabályokat, nem tanult elég gyorsan kínaiul, nem megfelelő átéléssel énekelte a propaganda-dalokat, az könnyen a rettegett "fekete szobában" találhatta magát.

Itt szögeket vertek beléjük, kitépték a körmeiket, elektromos árammal sokkolták őket. Sauytbay szerint egy idős asszonyt azért büntették meg, mert azzal vádolták, hogy külföldre telefonált, és ő ezt nem volt hajlandó bevallani. Azt sem tudta, hogy működik a telefon.

Elvitték, és vérző testtel, felszaggatott bőrrel, körmök nélkül tért vissza.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
abcug-boly-program-1000x563.jpg

Éjszakai kommandó tartja a fiatalokat a kisvárosban

Lakhatással, jogosítvánnyal, angol tanfolyammal, workshopokkal és csapatversenyekkel dolgozik azon az önkormányzat, hogy Bólyban tartsa a fiatalokat. Mindezt ingyen, de cserébe közösségépítést várnak tőlük.
Fődi Kitti írása az Abcúgon - szmo.hu
2019. október 29.



Mohács és Pécs között féltávon fekszik egy körülbelül 3800 fős Bóly nevű kisváros, ahol összetett önkormányzati programmal igyekeznek meggátolni a fiatalok elvándorlását és ezzel a város elnéptelenedését. Ha Bólyt észak felől közelítjük, akkor a hosszú település első házai és temploma egy falu benyomását keltik, a központba érve viszont már egy kedves kisváros bontakozik ki, ahogy pedig dél felé haladunk, üzemekbe, cégek logóiba, ipari parkba futunk. A városnak ez a három tulajdonsága kiemelkedő szerepet játszik a fiatalok megtartásában, akiknek olykor sokkal csábítóbb lehet az alig húsz percre lévő nagyobb városokban, Mohácson vagy Pécsett lakni.

Épülő csarnok az ipari parkban - Fotó: Hajdú D. András

A falvak szinte már menthetetlenül ráléptek a végleges elnéptelenedés útjára, van, ahol ingyen osztják a telkeket, csak költözzön oda valaki, és van, ahol három idős asszonyon kívül már senki nem él a faluban. Mielőtt előreláthatóan a kisvárosokkal is ez történne, ahonnan a fiatalok elsősorban a megyeszékhelyekre költöznek, Bóly hatalmas erőbedobással próbál olyan lehetőségeket kínálni, amelyek képesek vetekedni egy nagyvárossal.

A már egy éve futó Itthon Bólyban nevű program egyik fő eleme, hogy nyolc felújított lakást kínálnak teljesen bérmentve 18 és 35 év közötti fiataloknak, csak a rezsi költségét kell megfizetniük. Szintén ingyenesen lehet C-D-E jogogsítványt szerezni, angol tanfolyamra járni, vagy olyan workshopokon és személyes tanácsadásokon részt venni, ahol egy saját vállalkozás elindításában segítenek. Mindemellett van egy négytagú csoport, akik bulikat, kvízesteket, csocsó és pingpong versenyeket szerveznek, hogy a városban lévő szórakozási lehetőségek hiányosságait pótolják. Mindezért cserébe egyetlen egy dolgot vár el az önkormányzat, a programban részt vevők vállaljanak a városban valamilyen közösségépítő szerepet, legyen az az ifjúsági ház kifestése vagy újabb, fiatalos programok szervezése.

A kérdés az, hogy vajon mindez miért bírná maradásra a bólyi fiatalokat?

Bóly, az iparváros

A falvakból, városokból való elvándorlás egyik fő mozgatórugója az a munkalehetőség hiánya, de a Bólyban épült Ipari parknak köszönhetően sok a munkalehetőség a városban, az önkormányzati program pedig még inkább hozzásegíti a munkavállalókat, hogy megfeleljenek a munkáltatók feltételeinek. Ennek részeként indult a C-D-E jogosítvány és az angol tanfolyam, valamint azok a workshopok, amik a vállalkozóvá válást segítik.

"Hallottam, hogy Pécsett meghirdettek harminc kamionsofőr állást és jelentkeztek tizen, miközben 12 kilométerre a horvát határtól, ugyanaz a cég hidetett állást és arra jelentkeztek 1200-an. Nem értettem, hogy ez hogy lehet, és arra jutottam, hogy Pécsen azért nem találtak, mert nincs jogosítványuk a fiataloknak. Mire meglesz a jogosítvány C-D-E kategóriára az fél millió forint. Melyik fiatalnak van szabad fél millió forintja?”

– magyarázza Hárs Jószef, Bóly független polgármestere.

Kisgyermekes anyuka a városháza előtt - Fotó: Hajdú D. András

A polgármester abban bízott, hogy van a városban két fuvarozó cég, akik felszívják majd a frissen végzetteket, emellett a város határában épült ipari park is igényli majd a jogosítvánnyal rendelkezőket. Buszsofőr is elkél a településen, mert a környék falvait iskolabuszok járják, amihez szintén nincs jelenleg elég munakerő. Az önkormányzat azzal próbálja vonzóvá tenni a cégeknek a várost, hogy nagy üzemcsarnokokat épít az Ipari parkban, amiket bérbead, így a város a munkalehetőségen kívül még egy kis bérlet díjat is nyer rajta.

Az első tanfolyamon 39-en vettek részt, ebből 37-en meg is szerezték a jogosítványt. A projekt menedzserét, Schnell Imrét kérdezzük arról, hogy ez a lehetőség miért tartaná a városban a fiatalokat, ahelyett, hogy fognák a jogosítványukat és elmennének külföldre kamionozni.

"Bennünk is felmerült, hogy ezzel segítjük-e a helyben maradást, de egyrészt sok a munkalehetőség, másrészt pedig nem sokkal kevesebbet keresnek kamionsofőrként itt, mint külföldön, simán megkeresnek 400 nettót”

– mondja Schnell Imre.

A jogosítványért cserében a legtöbb részt vevő az ifjúsági ház felújításában segédkezett, ahol a program közösségi eseményeit rendezik meg.

A projekt egy másik fontos eleme, hogy arra buzdítsák a fiatalokat, hogy vállalkozásokat hozzanak létre a városban. Ehhez tartottak egy workshopot, ahol végigvették mindazt, ami szükséges egy cég elindításához, ezután pedig csoportos és egyéni tanácsadáson vehettek részt a jelentkezők, ahol elmondhatták saját ötleteiket.

A bólyi születésű Gáspár Gábor például gyerekkora óta arról álmodott egy barátjával, hogy egyszer sörfőzdét nyissanak. Amikor meglátták, hogy lesz workshop, úgy döntöttek, hogy itt az alkalom, hogy megvalósítsák gyerekkori álmukat. A tanácsadáson azonban kiderült, hogy kicsit naiv volt az elképzelésük, túlzottan magasak lettek volna a költségei az előállításnak, ezért másban kezdtek el gondolkodni. Mára már megalapították a kapcsolószekrények kialakításával foglalkozó cégüket, ami bár messze van a sörfőzéstől, de a program nélkül valószínűleg sosem jutottak volna el idáig. Gáspár Gábor 10 év budapesti élet után tért vissza a településre, mert egy nyugodtabb környezetben szeretett volna családot alapítani.

A jogosítvány és a workshop mellett angol tanfolyamot is hirdetett a program kezdő, közép és haladó szinten. A projektmenedzser szerint ez nem közvetlenül járul hozzá a fiatalok helybentartásához, de a településen hagyományosan németet tanítanak, a munkáltatók viszont megkövetelik az angol nyelvet, ezért ez is hasznukra lehet a bólyi fiataloknak a munkakeresés során.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x




Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!