hirdetés
nyito-17.jpg

'A Hegyen áll az öregház, a hely, ahol annyira jó volt felnőni' - emlékek a régi ház körül

A zöld kredenc még őrzi a parasztkenyér illatát, a kert alján őzek ugranak meg a váratlan látogatótól, a régi esernyő is a kilincsen lóg, megidézve a nagypapát, aki szerette a 'mennyek hangját'.
Kép és szöveg: Harmath Beáta - szmo.hu
2019. április 24.


hirdetés

Mindannyian őrzünk - remélhetőleg sok szép - emléket gyerekkorunkról. És eljön az az idő, amikor mindezekre némi nosztalgiával emlékezünk. Az idő is szépít, és a kor is sokat tesz hozzá: megértünk dolgokat, meglátunk okokat, átérezzük az akkor megélt percek, órák, napok különlegességét.

A szerencsésebbeknek megmaradnak tárgyi emlékek is, melyek visszahoznak valamit abból a korból. Egy füstös tűzhely, egy kopott kredenc, egy kert, egy ház... És eljön az az idő is, amikor vágy ébred az emberben, hogy átadja másoknak is azt az élményt, amit ő maga megélt gyerekként.

Bea is visszatért a gyökerekhez, és felnőttként, anyaként szeretné megosztani, feleleveníteni a dédi emlékét, a maga gyerekkorát.

Egy kis zalai ház megőrzött titkaiba avat be most minket is:

"Hétvégén Zalában voltunk, a dédiék egykori otthonában, a "Hegyen". Az "öregház", egy része, amiben Apum, meg az öt első unokatestvére felnőtt, még megvan, de már épül-szépül az új ház. Apránként, gondosan, szeretettel, hasonlóra mint az eredeti épület, amit sajnos már nem lehetett felújítani.

Csend van, nyugalom és szépség. Hatalmas terület tartozik a házhoz. Hajnalonta, amikor kimentem gyalogolni, fotózni, azon gondolkoztam, hogy bejárni is sok ezt a földet, nemhogy megművelni.

Lesétáltam az "aljig", ami a telek végében lévő akácost jelenti, (öt őzet ugrasztottam meg) és rengeteg emlék jutott az eszembe...

Azok a reggelek, amikor nagyanyánk a konyhában készítette nekünk a kakaót "keserű kakaóporból" és cukorból... A bádog bögréink hangja, ahogy egymáshoz koccantak az asztalon... Na meg a tejeskannáé.

Tejért Juci nénihez jártunk, mert neki voltak tehenei. A kis kannáinkban hordtuk haza a frissen fejt tejet, és nagyon igyekeztünk, hogy ne lögyböljük' ki útközben. Abból a tejből készült a világ legfinomabb aludtteje, a zöld kredenc tetején... Mama mindig oda tette "elaludni" egy csuporban.

Juci néninek volt egy Down-kóros lánya, a Marika, jó pár évvel idősebb, mint én... Éreztem, hogy ő más, mint a többiek, de azt is éreztem, hogy nagyon szeret, én meg viszontszerettem. Az istálló mellett volt egy asztal, mindig felemelt, ráültetett és a hajamat simogatta, fonogatta.

Vízért a kútra jártunk, amihez az erdőn keresztül vezetett egy ösvény. Nagyapám a vállára vetett "csingóra" akasztotta a két vödröt, úgy hordta haza a vizet.

A "Versace" stílusba azt hiszem, már ott beleszerettem, mert magunkra vettünk a Hegyen mindent. Kitérdelt macinacit', csíkospöttyösvirágos' frottír zoknit, mintásat a mintáshoz, színeset a színeshez...Alsót, felsőt egyaránt. Hordunk kitaposott tornacipőt, gumicsizmát, sőt klumpát is, meg nyáron a "mezítlábunkat" :)

Egész nap kint voltunk a szabadban... Esténként olyan koszosan kerültünk elő, hogy mielőtt a nevükön szólítottak volna, lecsutakoltak a lavórban, mert nem tudhatták, kit rejt a koszréteg. :)

Mi mindig a "nagyszobában" aludtunk, ahol volt egy kis dohszag, mázsás súlyú, tollal töltött paplanok és jóképű kaszáspókok a sarkokban. De olyan jókat aludtunk ott, hogy csak na... Az óra hangos tiktakolása sem zavart soha, ahogy a kakukkos óra hangja sem... És a látványa sem, pedig olyan ronda volt, hogy az már majdnem szép volt. Műanyag óraház, formás, Charlie hangú műanyag kakukkal. :)

A konyhában a zöld kredenc középső zárható rekeszének az illatára a mai napig emlékszem. Abban tartották Nagyanyámék a jó vastag héjú parasztkenyeret.

Az oldalsó fiókban meg a Negró volt. Amit stikában mindig kiettünk onnan. Ahogy a spájzból a "dugibocicsokit" is... :) Meg a lekvárokat, aszalt gyümölcsöket...

A kertben termő feketeszedret ipari mennyiségben fogyasztottuk, de a szúrós tövisek miatt gyakran úgy néztünk ki a "szederdézsma" után, mintha közelharcot vívtunk volna egy vadmacskával.

Eső után pocsolyák voltak a homokos úton, ami a "Búbig', a nagyszüleink másik telkéig vezetett. Mezítláb tapicskoltunk bennük és lelkesen összeszedtük a kis békákat, és még lelkesebben vittük haza őket. A békák kiugráltak a kezünkből, Anyunk meg a bőréből, amikor meglátta a kis "királyfi jelölteket".

Nagyszüleink állatokat is tartottak. Voltak kacsák, tyúkok, libák és disznók. Egyszer öt süldő malac jó mókának gondolta, hogy körbeállnak és a kabátom szélét annyifelé húzzák, amennyien vannak. Én igazi hősként a baromfiudvar közepén álló fára másztam fel, és ott vennyogtam', míg Apum ki nem mentett onnan.

Egyszer a disznóólban tettem villámlátogatást... Azért sikerült igen rövidre az ottlétem, mert az ól sarkában fészkelő kotlós sértettem rám támadt... (Ha jól értettem, a felmenőimet szidta). Én meg fejvesztve menekültem... Majdnem a szó szoros értelmében, mert ahogy szaladtam kifelé, elfelejtettem lehajolni, és a szemöldökfa állított meg. Nagy lendülettel huppantam vissza a szalmára.

Máskor meg addig tébláboltam a kert végében álló kis faházban, míg véletlenül beleültem a moslékos vödörbe. A lábaim térdtől lógtak ki, és a copfjaim végéről is csöpögött a moslék.

Volt egy távoli "szomszéd", a Pista bácsi, aki mindig egy fekete zakóban járt, negyven fokban is és zsíros szélű kalapban. Állandóan bagó és jófajta házipálinka szagot árasztott maga körül, de nagyon kedves öregember volt, kedves az én kis három éves szívemnek. Egyik este, amikor Anyum már illatosra fürdetett és rám adta a kiscsibés pizsamát, Pista bácsi tiszteletét tette nálunk.

Üddögélt' a széken, én meg mindenáron meg akartam fésülni, vagy ahogy akkoriban én mondtam, "séfülni". Pista bácsi jó ember volt, hát levette a kalapját...Akkor láttam életemben először kopasz embert... Megállt a fésű a kezemben és azt hiszem hang sem hagyta el a számat a csodálkozástól, pedig ilyen igen ritkán esett meg velem.

Nagyanyámék háza annyira az isten háta megett' volt, hogy a postás sem hozta ki a levelet. El kellett gyalogolni a buszmegállóig, (volt naponta legalább két busz a városba) ahol a környék házainak postaládái voltak. Kis kulccsal lehetett kinyitni a levélszekrénykét... De szerettük.

A tojásokat kis kosarakba vagy szakajtóba szedtük, a tojásból kikelt pihés kiscsibéket pedig a tenyerünkben melengettük... A kismacskákat, akiket az anyjuk mindig a padláson szült, ezért nem szoktak kézhez, csak nagyon nehezen tudtuk megszelidíteni, de ha sikerült, az hatalmas öröm volt.

A babáinknak a disznóknak szánt korpából és lapúlevélből főztünk ebédet, amit nagyapánknak is rendszeresen meg kellett kóstolnia. Hiába no. Jólelkű lyányok' voltunk.

Nagyapánk nagyon szerette a vihart. Amikor kitört az égiháború, kitárta a bejárati ajtót és kiült a féltető alá csodálni a villámokat, meg hallgatni a "mennyek hangját". Minket eközben a frász tört ki, és lapultunk a már emlegetett mázsás súlyú, "tükrös huzatba" bújtatott paplanok alatt.

Ugyanezek a paplanok védtek meg minket a disznóölés hangjaitól. Sajnáltuk mindig a visító állatot. Mondtam is egyszer a böllérnek, a Feri bának', hogy ha szétszedte a malacot, rakja is össze...

Esténként hallgattuk a kuvik hangját, aki mindig odaszállt a ház melletti nagy fenyőre. A róka rendszeresen megdézsmálta a tyúkállományt, az őz meg bejárt a zöldségesbe csemegézni.

A "csoda almafa", ami hosszú évekkel ezelőtt kidőlt, úgy döntött, mégis élni akar, és a földön heverő törzséből új ágak-gallyak nőttek és bőségesen terem a mai napig.

A kukoricát és a gesztenyét parázson sütve ettük, a héjában sült krumplit meg kacsazsírral és őrölt paprikával meghintve.

Ahogy nőttünk, kamaszok lettünk, egyre kevésbé érdekelt minket a "Hegy"... Más lett fontos, más élmények... Most meg, hogy már nekünk is gyerekeink vannak, megpróbáljuk megmutatni nekik azt a kis világot, amiben annyira jó volt felnőni.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
polanski-Copy.jpg

50 éve gyilkolták meg brutális módon Roman Polanski 8 hónapos terhes feleségét

Sharon Tate-et és barátait Amerika egyik leghírhedtebb gyilkosának, Charles Mansonnak a bandája végezte ki.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. augusztus 09.



Ötven éve gyilkolták meg különös kegyetlenséggel az 1960-as évek egyik legígéretesebb fiatal színésznőjét, az 1943-ban született Sharon Marie Tate-et. A gyönyörű színésznő 1968-ban ment feleségül Roman Polański lengyel származású filmrendezőhöz, majd még abban az évben várandós lett. Bár a következő évben egy olaszországi filmben szerepet vállalt, de a 26 éves sztár visszatért az Egyesült Államokba, hogy ott szülje meg a gyermekét.

Nyolc és fél hónapos terhes volt, amikor négy másik emberrel együtt különösen brutális módon meggyilkolták az otthonában.

Édesanyja és testvérei éveken át küzdöttek azért, hogy Sharon gyilkosai soha ne kerüljenek szabadlábra, és az áldozatok jogainak élharcosai lettek.

A sátáni gyilkosságok története máig kísért Hollywoodban, nem véletlen tehát, hogy több rendező fantáziáját is megmozgatta a sztori. Az egyik Quentin Tarantino filmje, a Volt egyszer egy Hollywood, melyet augusztusban mutatnak be.

?? THIS DAY IN HISTORY ~ 9 August 1969 ▶️ Film star stabbed in 'ritualistic' killings ?http://news.bbc.co.uk/onthisday/hi/dates/stories/august/9/newsid_2998000/2998214.stm ? Actress Sharon Tate has been found brutally murdered in her Los Angeles home, along with three high-society friends and a fifth, as yet un-named, victim. All five died from shooting and multiple stab wounds. Sharon Tate, 26, was the wife of film director Roman Polanski and was eight months pregnant. In what police said appeared to be a "ritualistic" murder, she was found tied together with her former fiancé, hair stylist Jay Sebring. Police said both had nylon nooses around their necks, and Mr Sebring's head was covered with a black hood. They said both probably died of stab wounds. The bodies of Abigail Folger, 25, a member of a wealthy coffee-manufacturing family, and her boyfriend Voyteck Frykowski, 32, were found sprawled on the lawn outside. Both had been shot. The fifth victim, a man, was found slumped over the wheel of a car with multiple gunshot wounds. Police described a horrific scene at the hilltop house in the wealthy Bel Air district of the city. Some of the bodies had been mutilated, with blood smeared everywhere and the word "Pig" scrawled on the front door in blood. Police said the phone and electricity lines had been cut. It's believed that Miss Folger and Mr Frykowsky, as well as Mr Sebring, had come from San Francisco to spend the weekend at the house. The bungalow-style property, in an isolated area between Beverly Hills and the San Fernando Valley, is owned by Terry Melcher, son of film star Doris Day. It was being rented by Roman Polanski and Sharon Tate who had recently returned there to have her baby after working in London. Mr Polanski was still in Europe directing his latest film, but left immediately for Los Angeles on hearing the news. #sharontate #romanpolanski #murder #beverlyhills #actress #valleyofthedolls #thesandpiper #ushistory #crimescene #charlesmanson #lifeimprisonment #california #deathpenalty #beverlyhillbillies #ritualistic

4 Likes, 0 Comments - Laurel Leaf ???? (@laurelleafchat) on Instagram: "?? THIS DAY IN HISTORY ~ 9 August 1969 ▶️ Film star stabbed in 'ritualistic' killings..."

Charles Manson

Amerika leghírhedtebb gyilkosa, Charles Manson 83 éves korában, 2017-ben halt meg. Manson az 1960-as évek végén elkövetett gyilkosságsorozatról vált hírhedtté, amelyet fanatikus követőivel, a Manson-családdal hajtatott végre. Ő tervezte meg Sharon Tate meggyilkolását is. Gyilkosságokra való szövetkezésért ítélték el, először halálbüntetést róttak ki rá, de ezt később életfogytiglanra változtatták, miután a kivégzést betiltották Kaliforniában. 2007-ben vagy 2012-ben feltételesen szabadulhatott volna, ám erre nem került sor.

A férfinek nehéz gyerekkora volt, családtagok, ismerősök, javítóintézetek és börtönök között telt. Különös képessége volt mások manipulálásra, és hamar kialakított egy csapatot maga köré, főleg lányokból, akiket droggal, szexszel szigetelt el és kötött magához. A hatvanas években került Los Angelesbe, ahol egy farmon élt, és saját szektája felett uralkodott. Állandóan beszédeket tartott a híveinek, arról, hogy a fajok harca jön, és egy apokaliptikus háborút jövendölt. Arról győzködte a tagokat, hogy a feketék átveszik az uralmat, de majd a Manson-család előjön és a társadalom élére áll.

Vendida la casa en donde #CharlesManson asesinó por última vez. En esta casa ocurrió un horrible crimen y se reportan actividades paranormales. Sin embargo, fue vendida recientemente por casi dos millones de dólares a un fantasmal sujeto.⁠ ⁠ Haz clic en el link del bio para todos los detalles.

4,247 Likes, 126 Comments - Noticias Telemundo (@noticiastelemundo) on Instagram: "Vendida la casa en donde #CharlesManson asesinó por última vez. En esta casa ocurrió un horrible..."

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
saoirse-kennedy-hill-1.jpg

Újra lecsapott a Kennedy-átok: nincs kegyelem a harmadik generációnak sem?

Még a 21. században is folytatódik a Kennedy-családot sújtó, immár közel 80 éve tartó tragédia-sorozat. Lehet, hogy az „átoknak” a néhai pátriárka, Joseph az oka?
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. augusztus 03.



Mint azt megírtuk, feltehetően kábítószer-túladagolásban meghalt Saoirse Kennedy Hill, a néhai igazságügy-miniszter, Robert Kennedy unokája. A lány mindössze 22 éves volt. Ő már a Kennedy-család harmadik generációjához tartozik, amelyet tragikus halálesetek sújtanak.

Saoirse Robert és Ethel Kennedy ötödik gyermekének, Courtney-nak volt a lánya, apja pedig az a Paul Michael Hill volt, akit 1974-ben ártatlanul 15 évi börtönre ítéltek. Azzal vádolták, hogy részt vett két pokolgépes merényletben, amit az Ír Köztársasági Hadsereg követett el.

Saoirse évek óta súlyos depresszióval küzdött, ahogy 2016-ban középiskolája lapjában maga is megírta, öngyilkossági kísérlete is volt. Egyébként a családi hagyományoknak megfelelően vonzotta őt a politikai aktivizmus, köztük a MeToo, és a fegyverviselés korlátozását követelő mozgalmak, amelyek rendezvényein többször édesanyjával együtt vett részt.

A fiatal lány a Massachusetts állambeli Hyannis Portban halt meg. Ez az egyik legrégibb Kennedy-birtok, amelyet még dédapja, Joseph vett még az 1920-as években.

És már el is jutottunk ahhoz a személyhez, aki miatt többek szerint átok ül a Kennedy-családon.

Joseph Kennedy volt az, aki az I. világháborút követő évtizedben megalapozta a család vagyonát különböző tőzsdei spekulációkkal. Egyes források szerint a szesztilalom idején jól jövedelmeztek neki a szervezett alvilággal kiépített „üzleti" kapcsolatai is, amelyeket még John F. Kennedy elnökké választásakor is bevetett.

Az 1929-ben kirobbant gazdasági világválságból is jól jött ki, ebben ingatlanbefektetései segítettek. Majd beszállt a film- és szórakoztatóiparba is.

Fiatal kora óta a Demokrata Párt aktivistája volt. Kongresszusi képviselőként 1932-ben támogatta Franklin D. Roosevelt elnökjelöltségét. Később több bizottsági elnökséget is kapott a törvényhozásban, 1938 és 1940 között az Egyesült Államok londoni nagykövete volt. Onnan azonban hazahívták, mert azt mondta, hogy Nagy-Britannia vereséget fog szenvedni a náci Németországtól.

E kijelentése nem volt véletlen: Joseph Kennedy nagy rajongója volt Adolf Hitlernek. Az apa egyébként saját családját is „felsőbbrendűnek” tekintette, arra nevelte kilenc gyermekét, hogy ők különbek mindenkinél és mindig, minden körülmények között, bármi áron győzniük kell.

Éppen ezért nem fért bele a család imázsába egyik lánya, Rosemary, aki autista volt. 23 évesen homloklebeny-műtétet hajtottak végre rajta, és 68 éven át szinte élőhalottként tengette napjait. Az apa azt tudatta a külvilággal, hogy Rosemary visszavonult egy kolostorba, és innentől kezdve a nevét sem volt szabad otthon kiejteni.

Joseph Kennedynek az is rögeszméje volt, hogy az ő fia lesz az Egyesült Államok első ír és katolikus elnöke. Ez a vágya végül teljesült, egyes életrajzírók szerint viszont éppen ez a mérhetetlen nagyravágyás, a céljai érdekében mindenen és mindenkin való gátlástalan átgázolás büntetése az a bizonyos átok.

Az első "áldozat" Joseph jr. volt: az apja már őt is a Fehér Házba szánta, de az elsőszülött 29 évesen hősi halált halt az amerikai haditengerészet pilótájaként 1944. augusztus 12-én. Gépe nem ellenséges tűztől, hanem a fedélzeten bekövetkezett, máig ismeretlen eredetű robbanástól zuhant le.

Húga, Kathleen első férje, a brit Lord Harrington egy hónappal Joseph után szintén harc közben halt meg: Belgium felett lőtték le a gépét. Kathleen új párja szintén egy brit arisztokrata, Fitzwilliam 8. Earlje lett. 1948 május 13-án magángépükkel indultak Párizsból a Riviérára, de viharba kerültek, és nem sokkal a leszállás előtt a dél-franciaországi Ardéche közelében lezuhantak és szörnyethaltak. Kathleen mindössze 28 éves volt.

Tizenöt évvel később, 1963. november 22-én, miközben Dallas népe lelkesen ünnepelte John F. Kennedy elnököt, Lee Harvey Oswald (és/vagy más) halálos lövéseket adott le rá. Az Egyesült Államok első ír és katolikus elnöke három évet sem tölthetett a Fehér Házban.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
elela-filatova-atveres2.jpg

Évekig átverte a csernobili motorozós sztorival a rajongóit egy nő

Elena Filatova, a halálzónát magányosan járó lány története Csernobil egyik legnagyobb kamuja.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. július 31.



Csernobil ma is nagyon érdekli az embereket, nem csoda, hogy minden érdekes sztorira lecsap a nemzetközi sajtó.

Így történt ez Elena Filatova esetében is. A 2000-es évek elején olyasmiket írtak róla, hogy „a radioaktív természet nyugalmát csak Elena Filatova, egy kijevi lány motorjának hangja zavarja meg”.

A nővel egy magyar nyelvű lap is interjút készített 2006-ban. Ebben Filatova azt mondta: „1992 óta járok Csernobil területére. Apám atomtudós, innen ered az érdeklődésem."

"Később kaptam egy motort, és elkezdtem járni az üres utakat, városokat és falvakat. Jó hely, mert nincsen rendőrség, nem kell félnem, hogy elütök egy gyalogost, vagy összeütközöm egy autóval."

A nő annak idején még egy blogot is indított az amerikai Angelfire tartalomszolgáltató portálon, ahol csernobili fotókat és leírásokat osztott meg.

Azt állította, hogy kedvenc úticélja a csernobili halálzóna, mert a kihalt utakon hosszú túrákat lehet tenni.

Arról is írt, hogy gyönyörű a környék, az erdők, a tavak, az emberek által elhagyott területen a természet burjánzik.

Csakhogy a Los Angeles Times nyomozásba fogott, és kiderült, az egész egy nagy kamu.

A csalást Kate Brown történész leplezte le. Ő már régóta tervezte, hogy elmegy a szerencsétlenség után kiürített szellemvárosba. Az útra készülve találkozott Elena Filatova blogjával, amire rajta kívül több tízmillióan kattintottak rá.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
tabor_szemes_ck.jpg

Titkos úttörőtábor működött a Balatonnál kizárólag oroszoknak – géppuskás őrök őrizték a gyerekeket

Marcona katonák álltak a drótkerítések sarkában létesített őrtornyokban Szemesen.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Fortepan/Kovács Márton Ernő - szmo.hu
2019. augusztus 12.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Ahol a szovjet katonák gyerekei nyaraltak

Ha valaki a 70-es vagy 80-as években Balatonszemesen nyaralt, akkor biztosan belefutott egyszer-kétszer

a település legszebb partszakaszán elterülő elzárt területbe, ahol marcona orosz katonák álltak a drótkerítések sarkában létesített őrtornyokban, és ahová tisztes magyar proletár nem igen léphetett be.

Az ide tévedt nyugati turisták titkon, lelkesen fotózták az ádáz szovjet megszállás eme közszemlére tett bizonyítékát, pedig csak egy egyszerű gyerektáborról volt szó. Korábban már írtunk a szovjet laktanyák különleges, önálló, szigetszerű életéről, arról, hogy az oroszoknak minden intézmény (iskola, bolt, óvoda és színház) egy helyen a rendelkezésükre állt, és ha nem akartak, akkor nem is kellett érintkezniük a magyarokkal semmilyen formában. Ez a helyzet nem volt másként a gyerekeik esetében sem.

Fortepan/UVATERV

Mivel a kis orosz nebulók elkülönített orosz iskolákba jártak, jórészt még magyarul sem beszéltek, így nem igen fordult elő, hogy magyar úttörőtáborokban nyaraltak volna. Egyedül Zánkán volt példa a nemzetközi találkozásra úttörő fronton, de oda többnyire a Szovjetunióból érkeztek a gyerekek, és nem az itthoni szovjet kötelék csemetéi nyaraltak itt.

A szemesi őslakosok elbeszélései

Persze a magyar tenger hűs habjairól és az úttörőtáborok kellemes légköréről a Magyarországon élők sem szerettek volna lemondani, így létrehozták a titkos szemesi úttörőtábort.

Akkoriban erről nemigen írtak az újságok, manapság is csak a szemesi őslakosok elmeséléseiből ismerhetjük meg a titkos gyerekparadicsom világát.

De kezdjük az elején! Balatonszemes, illetve Szemes – ahogyan már a II. Világháború előtt is nevezték – a Hunyady grófoké volt egykoron, akik igen sokat tettek a település fejlődéséért, különösen az aranykor idején. Volt kikötő, vasútállomás és sok budapesti tehetős polgár vagy arisztokrata építtetett ide szépséges villákat. A partvonalon árnyas fák és gyönyörű parkok sorakoztak, tiszteletből a Hunyadyakról elnevezve, aki a tóparti földjeik jó részét a falunak adományozták. Mindezek ismeretében nem csoda, hogy a háború után Magyarországon ragadt orosz csapatoknak is megtetszett a hely, és engedélyt kértek az akkori pártbizottságtól egy helyi létesítmény létrehozására. A falunak adományozott Hunyady parkban végül

az 1950-es években létesült egy úttörőtábor közvetlenül a tó partján, ahol eleinte a szovjet hadsereg tiszti állományának gyerekei nyaralhattak, később pedig minden Magyarországon élő szovjet nebuló ellátogathatott ide.

Katonák vigyáztak a biztonságra

Mivel a gyerekek szülei igen fontos munkát végeztek, nem igen bízták a terület őrzését és fenntartását a helyiekre. Az oroszok vigyáztak a fákra, füvesítettek, bokrokat ültettek, a gyerekeket pedig eleinte ideiglenes épületekben és sátrakban helyezték el. Az 60-as éveket követően újabb és újabb épületek nőttek ki a földből a területen, és egyre kényelmesebbé vált a Szputnyik névre hallgató pionírtábor, amely csaknem öt hektáron terült el. A korabeli elbeszélések szerint gulyáságyúban főzték a levest a gyerekeknek, akik olykor akár több százan is visongtak a sátrak között.

Fortepan/Kovács Márton Ernő

A ki- és belépést szigorúan felügyelték az ide vezényelt katonák, hogy a gondjaikra bízott piros nyakkendősök nehogy bajba kerüljenek. A 70-es években már némiképpen enyhült a tábori szigor és nevelőként sokszor itt gyakorolhatták az orosz nyelvet azok a magyar nemzetiségű tanárok, akik később oroszt tanítottak a hazai oktatásban. Az ott dolgozók szerint ez a tábor sem nagyon különbözött a magyar úttörőtáboroktól maximum annyiban, hogy oroszul beszélgettek a nevelők és a nebulók egyaránt, gyakran került az asztalra borscs és pirog, valamint katonák álltak a kerítések mentén és súlyos büntetésre számíthatott az a rossz gyerek, aki szeretett volna kiszökni a faluba.

A szovjet csapatok a kivonuláskor, 1991-ben a szemesi tábort is kiürítették: a sátrakat lebontották, minden mozdítható berendezést elvittek, még a csapokat és a szanitereket is leszerelték az egykori vizes blokkokban. A kifosztott üres terület az akkor még létező, de végnapjait élő SZOT-os ingatanok köré került, később pedig privatizálták, de máig nem sikerült ide új épületet emelni, bár manapság is többféle beruházást terveznek.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnéd megtudni, hogy nyaraltak a szüleid, akkor is.

KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x