hirdetés
haromezer_enekles.jpeg

„Mi köszönjük, átvettük a díjat, ők pedig éhen halnak”

Fotók: Sivák Zsófia - szmo.hu
2020. szeptember 18.


hirdetés

Pápai Rómeó és Farkas Franciska

– Ebben a filmben előfordulnak olyan szituációk, amikkel ti esetleg a való életben is találkoztatok?

– Pápai Rómeó: Igen, volt pár olyan jelenet, ami az életből is ismerős volt. Van egy rész – ugyan ez nem az én karakteremmel történik meg –, amikor az egyik szereplőt a boltban követi a biztonsági őr pusztán a bőrszíne miatt. Ilyenek azért velem is megtörténtek, sőt nap, mint nap történnek.

– Farkas Franciska: Egyáltalán nem. Ez egy megírt, fiktív történet...

– Még úgy is előfordulhat nyomokban hasonlóság a valósággal, hogy ismert emberek vagytok?

– PR: Igen, de nekem nagyon fura dolog ez a kettősség, hogy egy ideig nem ülnek mellém, a közelemben szorítják a táskájukat, aztán szerepelek egy napi sorozatban, és hirtelen mindenki a közelembe jön, szóba elegyednek velem. Ezt a váltást feldolgozni nem könnyű dolog nekem.

Farkas Franciska

– Mi az, ami leginkább megfogott benneteket a történetben?

– FF: Nagyon érdekes, mert ugye a film a Cigány magyar előadás ötlete alapján íródott. Annak a szövegkönyvét pedig mi írtuk, akik szerepelünk benne, úgyhogy belülről ismerjük az egészet. A forma azonban rendkívül különleges, az, hogy filmben kell eljátszanunk, teljesen más eszközökkel. Tehát amíg például az előadásban elmesélsz egy történetet, addig azt a filmben vizuálisan tudják ábrázolni, egyszerűen meg tudják mutatni. Ugyanakkor fontos, hogy az üzenet így is ugyanaz legyen.

– A Cigány magyarnak ez egy az egyben átültetése, vagy valami át lett benne írva?

– FF: Sok minden változott és még bővült is valamennyit. Öt karakter gyerekkorától a mostanáig tartó időszakát kell bemutatnunk, ez időben azért nem fért bele, ezért mindenkinek csak egy-két története maradt meg. Plusz az egészet egy külön szituációba helyezték, és még hozzáírtak egy csomó olyan dolgot, ami az eredetiben nem volt benne.

– Spoiler nélkül mit lehet tudni a karakterekről, hogyan lehet őket röviden leírni?

– PR: A történet szerint a szerepem egy vidéki srác, aki élvezi, hogy filmet, színházat csinálhat, de összességében szerintem egy csalódott figura, mert a feldolgozatlan traumáival szembesül. Ennél jobban azért nem tudom megfogalmazni, mert az egész film valahogy olyan, hogy nincs igazi története, a dolgok csak megtörténnek a szereplőkkel. Így a karakteremre sem tudok semmi konkrét dolgot ráhúzni. Pont erről beszélgettünk az egyik kollégámmal, hogy

ez a film valahogy egy projektálós műfaj. Vagyis te magad a saját belső világodat rakod rá a figura arcára. Itt és most nem nagy játékok vannak, hanem csak egy nézés vagy egy momentum van, amire mi a belsőnkből rá tudunk ültetni ezt-azt.

És persze történnek fix dolgok, de az egész a belső megélésről szól.

Pápai Rómeó (jobbra, zöld rövidnadrágban)

- Olyan része volt egyáltalán a filmnek, amivel kevésbé tudtatok azonosulni?

– PR: Van benne táncos rész, nem is egy. Nekem van egy izomsorvadásos betegségem, amitől kicsit nehézkes a mozgásom – hát ettől féltem, bevallom. De – ennyit spoilerezhetek – ezt a jelenetet már felvettük, és nagyon jól sikerült, olyan is lett, amilyet szerettünk volna. Ez egy nehezebb rész volt, már csak az is, hogy felvállaljam a vékony lábam, a fura járásom. De felvállaltam, és nem bántam meg!

– FF: Vannak a filmben nagyon megterhelő jelenetek, amik azért azok, mert nagyon mélyre kell lemennem magamban ahhoz, hogy hiteles legyen. De a legnehezebb, hogy ne fáradjak el ebben a témában. Mert

néha magamban elbizonytalanodom, hogy még mindig erről kell beszélnem, ezzel kell foglalkoznom, ugyanakkor mikroszinten látom a fejlődést, és ez az, ami kicsit megnyugtat.

– Meg lehet fogalmazni röviden a film fő üzenetét vagy mondanivalóját?

– PR: Erre nagyon nehéz válaszolni. Ha egy mondatban akarom megfogalmazni, akkor az, hogy: vedd észre! Egyrészt magadat, akár azt, hogy benned milyen rasszizmus, kirekesztő magatartás, előre projektált dolog él. És bizony én, cigány emberként is felfedezek magamban néha rasszista gondolatokat mással szemben. Ezt észrevenni magadban, esetleg beszélni róla nagy munka. Még nagyobb munka, ami utána jön: hogy észrevedd, hogy a sajnálat, meg hogy néha beszélsz erről, vagy hogy egy évben egyszer elmész egy színdarabra, és ezzel kipipálod az ezzel való foglalkozást, az kevés. Csak a gondolkodásod megváltoztatásával tudsz tenni ellene.

– FF: Szerintem főleg a rasszizmusról és annak következményeiről szól a film. A kizsákmányolásról, a periférián élő emberek involválásáról, hogy mennyire nehéz asszimilálódni, vagy akár mennyire lehetetlen.

– Mennyire lehetetlen?

– FF: Teljes mértékben. Vannak olyan szintek, ahonnan egyszerűen lehetetlen fellépni. Vagy csak valami isteni csoda folytán. Arról is szól, hogy van odakinn egy világ, amit sokan a kényelmes kis életükből elképzelni sem tudnak tulajdonképpen. Mindezt egyébként a film egy nagyon különleges formanyelven fogalmazza meg.

Azt gondolom, hogy ezzel történelmet írunk, és ezt teljes meggyőződéssel mondom. Ezt a művet odarakjuk most a magyar filmtörténelem polcára – szerintem ez ott lesz valahol A tanú mellett, bocsánat, hogy ezt mondom...

Az is nagyon erős vezértéma a filmben, hogy a művészet hogyan zsigereli ki ezeket az embereket. Nagyon sok film készült és készül a témában. De hogy utána mi van, azt kevés mutatja be. Amikor lemennek Ózdra, leforgatják a filmjüket, nyernek vele három díjat, aztán hazamennek az öröklakásukba a bekötött víz és villany mellé, és a Benetton pulcsiban lemennek vacsizni a négy évszakba – ők pedig ugyanúgy ott maradnak. Ott volt valami stáb, ők kaptak ötezer forintot, és aztán ott maradnak a nyomorban... Azt nem is tudják, hogy hány fesztiválon látják őket emberek és tapsolnak nekik... És velük azóta mi van?

Mi köszönjük, átvettük a díjat, ők pedig éhen halnak.

– De ezek szerint ez a film nektek is egy tanulási folyamat.

– PR: Persze, egy csomó mindenre rádöbbenek közben én is. Úgy színészileg, mint emberileg vagy lelkileg is.

– FF: Nekem is van benne tanulás, holott nekem van rutinom a forgatásban is, és hát a történetet is jól ismerem. Most volt először, hogy nem egy castingon elmondott két sor alapján válogattak be, és nem láttam az egészből semmit, vagy nem ismerek senkit a szereplőgárdából, hanem egy teljesen ismerős szerepet kell átültetnem egy új környezetbe. És az egészet látom, hogy ki mit akar kihozni belőle az operatőrtől a rendezőn át a színészkollégákig.

– "Technikailag" mi a legnagyobb kihívás a szerepben?

– PR: Nekem elsősorban az, hogy

rájöttem, hogy nem kell túl „nagyokat” játszani, vagy mélyen a karakterbe menni, mint a színházban, hanem egy odamozgás, egy arckifejezés, ez mozdulat is elég sokszor.

Azt megszokni, hogy nem kell lejátszani a csillagokat az égről könnyűnek hangzik, de valójában iszonyatos meló.

– Nehéz ezt előre megmondani, de szerintetek mekkorát üthet a film?

– PR: Amennyit most látok belőle, szerintem nagyon jó lesz. Mondanám, hogy a műfaján belül mindenképp, de az az igazság, hogy nem tudom egyértelműen műfajba sorolni. Nagyot fog csattanni, méghozzá azzal a hangulattal, amit majd hozni fog. És a kérdései mellett sem tudsz egyszerűen elmenni. És mindezt úgy, hogy nincs az arcodba tolva a nagy igazság vagy a megoldások, hanem elgondolkoztat, és ez a legnagyobb érdeme. Szerintem akár külföldön is nagy pályát befuthat. Ezt hasonlóan gondolom, mint Wieland Speck, mert a film olyan kérdéskört érint, ami most a világban különösen forró téma.

– FF: Azt gondolom, hogy ez minimum Berlinben fog nagydíjat nyerni, de lehet, hogy Cannes-ban is. (Nevet.) De természetesen lehet nagy siker bárhol, hiszen

nem csak a cigányokról és a nem cigányokról szól, hanem a művészi világról, a színészetről magáról, színházról, filmről.

Arról, hogy a szociográf anyagokkal hogyan bánik a művészet. És még megannyi más, átfogó témáról.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
apa_ea_01_domolky_daniel_web_012_rb_1000x800.jpg

Kern András: „A fiatalok tisztelnek, de felpofoznának, ha azt kéne”

Karanténba került, de nem egészen úgy, ahogy a sajtó megírta. Sokat változott a világ, a fiatal színészek is másként viszonyulnak az idősekhez, de Kern András kicsit azért reméli, hogy sikerül nyomot hagynia.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2020. október 24.


hirdetés

Október 17-én mutatták be a Pesti Színházban Valló Péter rendezésében, Kovács Krisztina fordításában Florian Zeller Az apa című darabját, melynek főszereplője Kern András. Andrással a Rádiókabaréból ismerjük egymást, ezért tegeződünk.

- Utoljára 2 vagy 3 éve beszélgettünk, a Szentivánéji szexkomédia bemutatója után. Innen nézve már egy teljesen más korban. Kern András életét mennyire forgatta fel a járvány?

- Én egész szerencsésen megúsztam, még az anyagi gondjaink sem voltak súlyosak, amikor nem kellett dolgozni. Úgyhogy őszintén szólva én nem is bántam annyira. Fáradt voltam, rengeteget próbáltam meg játszottam épp előtte.

Azért is örültem, mert így, hogy itthon maradhattunk, nem kellett annyira félni a betegségtől.

Most kevésbé örülök, mert úgy érzem, most van félnivalónk.

hirdetés

- Azt olvashattuk a sajtóban, hogy szeptember elején hatósági karanténba kerültél.

- Nem kerültem hatósági karanténba. Nem szabad az internetre meg az újságírókra hagyatkozni, gyakran hibáznak. Bocs! Itthon maradtam, mert valakinek a kontaktja voltam.

- Tehát akkor önkéntes karantén volt?

- Pontosabban talán színházi karantén. A Vígszínház mondta, hogy a próbán résztvevő személyek közül valaki megbetegedett, és így mi kontaktok vagyunk. Szerencsére két negatív teszttel kiváltható volt akkor a két hét.

- Talán még sosem volt politikailag ennyire megosztott a színházi szakma. Ez látszik az SZFE ügyén is. Belülről hogy érzed ezt?

- Hát, fene tudja... Legalábbis a Vígszínházban, az Orlai Produkcióban, ahol mostanában próbálok és játszom, nem nagyon érzékelhető.

Úgy van, mint eddig. Vannak ilyen és olyan gondolkozásúak, ezt tiszteletben tartjuk, és eszünk ágában sincs ezzel foglalkozni a próbán. Mindenki azt akarja, hogy a produkció menjen előre, lehetőleg jófelé.

Úgyhogy én nem érzem ezt a rettenetes nagy megosztottságot.

- Múlt héten mutatta be a Pesti Színház Az apa című darabot a főszerepléseddel. Kicsit mesélj róla, mik voltak az első benyomásaid, hogy érint a téma.

- Remekül megírt színdarab, egy rendkívül tehetséges francia szerző, Florian Zeller műve. Rögtön megtetszett a szerep. Egy betegség, egy demencia történetét írja le, amiről nem lehet tudni, hogy egy nap alatt játszódik le, vagy tíz év alatt. Ez mindig kihívás és érdekesség egy színésznek.

Nagyon jó szerep, jó játszani, jó volt próbálni is, nagyon szeretek foglalkozni vele. A témája elég sötét, de óriási humor van benne. A darab körülbelül kétharmadát végigneveti a közönség. Az előadás vége ettől még erősebb, talán megrendítőbb lesz.

Persze lehet, nem mindenkinek jó belegondolni, hogy milyen fajta élet is ez, de színházi élménynek szerintem nagyon jó.

(Igaz, ott persze automatikusan belegondolunk...)

- Amikor befutott színészek a pályájuk kezdetéről mesélnek, általában mindig nagy csodálattal mesélnek az akkori befutott, nagy színészekkel való élményeikről. Ebben a darabban viszont te vagy a befutott nagyság, fiatal színészek vesznek körül. Érzed, hogy hasonló tisztelettel vesznek körül, mint te annak idején egy Págert vagy Bástit?

- Nagyon megtisztelő, hogy ilyen nagyságokkal hasonlítasz össze, de ma azért másképp van. Ne feledd, azóta eltelt körülbelül 50 év.

Valamit persze érzek. A szeretetüket, néha a rácsodálkozásaikat. De azt a fajta nagy tiszteletet, nagy reverenciát kevésbé.

Hozzá teszem, ez egyáltalán nem baj, egyszerűen megváltozott a világ.

Például ma egy 72 éves színész és egy 22 éves színésznő rögtön tegeződni kezdenek, hogy könnyebb legyen az együttműködés, ami akkoriban egyáltalán nem volt divat.

Ugyanúgy öltözünk. Annak idején a 22 évesek és a 72 évesek öltözködése még csak nem is hasonlított. Mi voltunk az első korosztály, akik farmert hordtak, Páger Antal nem hordott farmert. Sem Básti Lajos.

Ma mindenki farmernadrágban van. Úgy érzem, sokkal közelebb áll most ez a két korosztály egymáshoz, mint annak idején. Hogy ez jó vagy rossz, azt nem tudom eldönteni, talán afelé megy minden, hogy a színházi munka természetesebb, magától értetődőbb legyen. Végül is ez egy munkahely olyankor, ha próba van. Az idősebbek rangja meg úgy is a képességeiken múlik.

Hogy a mai színészek vannak-e olyan jók, mint az akkoriak voltak, azt majd az idő eldönti. Most még nem lehet pontosan látni. Megkockáztatom, hogy ezt még akkor sem lehetett pontosan tudni, hogy ki a legjobb, ki a nagyon jó és ki az elég jó. Vagyis...

Ijesztő, de a színészet ilyen pálya. A színházi előadások azoknak maradnak meg élményként, akik látták. Akiknek csak mesélték, azoknak kevésbé.

Azért vagyok ebben biztos, mert az én apám állandóan mesélte nekem, hogy milyen óriási volt a Csortos a Liliomban, 1919-ben. Akkoriban én ezt el sem tudtam képzelni, nekem Csortos a Hyppolit a lakáj volt akkor.

Tehát ahhoz, hogy valaki ezekben a nagy élményekben részesüljön, ahhoz ott kell lennie azokon az estéken.

Persze ma egy kicsit jobban értem az egészet, ez talán az éveim számával magyarázható.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
tv-adas.png

Megszűnik az RTL Spike, tiniknek szóló csatorna indul helyette

A TeenNick a Viacom negyedik „gyerekcsatornája” lesz.
Illusztráció: Pixabay - szmo.hu
2020. október 20.


hirdetés

Megszünteti a Viacom az RTL Spike-ot, tiniknek szóló tévét indítanak helyette - számolt be róla a SorozatWiki.

A közel négy éve, 2016 decemberében debütált RTL Spike-on az utóbbi időben szinte csak amerikai szériák voltak láthatók, nézettsége az elmúlt két évben már nagyon alacsony volt, feltehetőleg ez az oka a döntésnek.

Az RTL Spike helyett TeenNick néven új, tiniknek szóló tévét indítanak, mely a Nickelodeon, a Nick Jr és a Nicktoons után a Viacom negyedik „gyerekcsatornája” lesz

- jelentette be Harsányi Gábor, a ViacomCBS Networks International közép-kelet-európai és izraeli vezérigazgatója.

Az új adón élőszereplős vígjáték-sorozatok lesznek. A nemzetközi vezérigazgató egyelőre arról nem beszélt, hogy mikor cserélik le a Spike-ot a TeenNickre.

hirdetés

A Viacom másik tévécsatornáját, a Paramount Channelt érintő fontos változást is bejelentettek, melyet Paramount Networkre neveznek át.

Harsányi Gábor azt is elmondta, hogy a Paramount+ videótáruk egyre sikeresebb és 2020 első 7 hónapjában kétszer annyi tartalmat fogyasztottak rajta, mint 2019-ben. Bejelentette továbbá, hogy a video-on-demand szolgáltatás az ősz végére az Antenna Hungaria Mindig TV ügyfelei számára is elérhetővé válik.

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
perrin1.jpg

Premier: csodaszép magyar tájakon, a Káli-medencében készült Perrin új klipje

Mikor felkel az ember és frissek még az álomképek, nem tudja eldönteni, mi a valóság. Nagyjából így született ez a dal is, legalábbis a szövege.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. október 23.


hirdetés

Perrin, azaz Palotai Soma a nyár elején adta ki bemutatkozó anyagát „July” címen, amihez Miki357 rendezett videoklipet. A dalt olasz, francia, német és litván rádiók is felkapták, és a hazai MTV is sűrűn játszotta. Most pedig máris itt egy új szám, a „The Hills”, ami már a készülő lemezen szerepel majd. Az előadó a következőket mesélte róla:

„A dal egy álomszerű utazás. Mikor felkel az ember és frissek még az álomképek, nem tudja eldönteni, mi a valóság. Nagyjából így született ez a dal is, legalábbis a szövege. A zene pedig Perrin hangzás, kicsit öreg, kicsit fiatal, de a miénk.”

Palotai Soma zenekarának tagjaival és pár vendégzenésszel kiegészülve élő hangszerekkel rögzítette a számot a Supersize Studios-ban, még a télen.

Íme a klip:

Beyond the hills, jump into the lake of love – amikor meghallottam ezt a sort a refrénben, egyből a tanúhegyek meg a Balcsi ugrottak be” – teszi hozzá Soltész Péter, azaz Sosó, aki amellett, hogy Soma managere, a klip rendezője is volt.

hirdetés

„Tavasszal a karanténos időszakban hosszabb időt töltöttünk a Káliban a kis családommal, és úgy éreztem nagyon passzolna ez a vidék, a hegyek ehhez a számhoz.

Elmeséltem Somának, hogy mire gondolok, ő pedig azt mondta: tetszik, vágjunk bele. Már csak egy olyan valaki kellett a csapatba, akinek megvan a szeme ahhoz, hogy a helyszín szépségét a kamerán át is láthatóvá tudja tenni.

Stanislav Bendarjevszky, másnéven Stas barátunkra esett a választás, és utólag úgy érezzük, nem is nyúltunk mellé, nagyon szép képek születtek.”

A forgatásra a legforróbb augusztusban került végül sor, a csapat három napra leköltözött Badacsonytördemicre, onnan portyázva járták be a környéket, és vették fel az egyes jeleneteket.

„Volt pár olyan fix pont, amit már előre kinéztünk magunknak, de egy jórésze az anyagnak menet közben, improvizálva készült” – meséli Stas, a klip operatőre és vágója.

„A Tóti-hegy teteje a világbajnok kilátással, vagy a Köveskáli buszmegálló ikonikus mindenki-zongorája például nem maradhattak ki. A Szent-György hegy a hajnali párában, vagy a Csobánc a naplementében mind olyan élmények, amit legalább egyszer mindenkinek látnia kell.”

A forgatás végezetével esténként aztán alaposan ki lehetett elemezni a nap történéseit egy-két pohár helyi bor mellett... a stáb azt is elárulta, hogy nem egyszer már a nap is felkelt mire sikerült kellő alapossággal átbeszélni a dolgokat.

„Hát jókedvért nem mentünk a szomszédba... De persze emellett a forgatás nagyon komolyan volt véve mindenki részéről. Mivel nem csak rólam szól az egész produkció, hanem mi egy zenekar is vagyunk, fontos volt, hogy a zenésztársaim, Harmath Soma és Czirják Tomi is megjelenhessenek a klipben.

Tudtuk, hogy Szentbékkállán a Pegazus egy olyan hely, ahol rendszeresen lépnek fel zenekarok, és nagyon jó a vibe a helyen. Ezért tökre adta magát, hogy velük összebeszélve, egy rendes koncerten vegyük fel a bandával közös részeket” – fűzi tovább a sztorit Perrin.

És, hogy mi volt a legemlékezetesebb?

„Egy barátunk édesapja, László Gyuri kivitt minket a vitorlásával a vízre az utolsó napon. Kicsit borús, felhős idő volt, de pont ettől volt igazán különleges az egész... Esküszöm, néha olyan volt a part, mintha Thaiföldön, vagy valami hasonló egzotikus helyen lennénk”

– mondja nevetve.

„A klipben szereplő Balaton Annabell pedig nemcsak, hogy szuper szép és teljesen profin állt a forgatáshoz, a hülyéskedést is bírta, vette a lapot és velünk ökörködött végig... Nagyon köszi neki ezúton is!”

A videoklip az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készült.

https://hangfoglalo.hu

http://www.nka.hu

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
1-2.jpg

A chicagói 7-ek tárgyalása – 7 ok, amiért ne hagyd ki az év egyik legjobb filmjét

A valós sztori alapján készült moziban Sacha Baron Cohen hatalmasat alakít.
Szajki-Vörös Adél, fotó: Netflix - szmo.hu
2020. október 21.


hirdetés

Tárgyalótermi dráma, vígjátéki elemek, vagány dialógusok, katartikus, hatalmas súllyal megnyomott drámai pillanatok? Aaron Sorkin korábban forgatókönyvíróként vívta ki magának Hollywood egyik legelismertebb szkriptírója címét egyedi, csak rá jellemző, pattogós párbeszédeivel. Aki emlékszik az Egy becsületbeli ügyre - ezzel a filmmel kapásból befutott Hollywoodban -, annak biztos megvannak a tárgyalótermi jelenetei Tom Cruise és Jack Nicholson között, ami alatt még mi is visszatartottuk a lélegzetünket. Különösen ez:

Most összegyűjtöttünk pár okot, ami miatt semmiképp ne hagyd ki Sorkin netflixes filmjét, A chicagói 7-ek tárgyalását, ami egyértelműen az év egyik legizgalmasabb mozija. Mind kivitelezésében - Sorkin ezúttal maga rendezte is a mozit - , mind üzenet-jellegében és aktuális áthallásaiban zseniális.

Mert igaz történet

1968-ban Amerikában - eddigre túl voltak John F. Kennedy, Marthin Luther és Bonny Kennedy, a vietnami háború nagy ellenzőinek lemészárlásán - a chicagói demokrata párti gyűlésre elindult az ország különböző pontjairól úgy tízezer ember. Békével mentek, de tüntetni: a háború ellen, a béke mellett. Ez persze volt, akinek nem tetszett. Ami ebből eszkalálódott, rengeteg, rendőrök által megsebesített tüntető, egy nagyon csúnya koncepciós per, ami végül az egyik legszórakoztatóbb és legigazabb találkozóvá alakult azok között, akik az egyik és a másik oldalon álltak.

Mert szinte mesei a sztori

hirdetés

Hét ember, mind más háttérből, egy céllal és egy védőügyvéd, aki annyira nagy pofájú, hogy állandóan figyelmeztetni kell. Egy olyan bűntény vádja, ami a történelemben először került bíróság elé - és azóta sem. Egy bíró, aki szűk látókörű, és az "elutasítom" instrukcióját már vele együtt skandálja a per közönsége a huszadik naptól, annyira kiszámítható. Egy ügyész - Joseph Gordon-Levitt formában van, pedig nagyon nehéz a karaktere - , aki csak azért vállalja a vádlottak börtönbe juttatását, mert muszáj neki. És a háttérben egy nemzet, akiknek már rohadtul elegük van a felesleges halottaikból és a tízezerszámra frontra küldött, kisorsolva toborzott, kiszolgáltatott katonasorsokból.

Mert Aaron Sorkin nagyon tud rendezni is

Ez persze nem újdonság, de az Oscar-díjas forgatókönyvíró eredeti profilja az volt, hogy zseniálisan okos szkripteket szállított a legnagyobb rendezőknek - Oscarját például David Fincher filmjéért, a Social Network - A közösségi hálóért kapta. A chicagói hetek tárgyalása ugyanolyan pontos ritmusú, sodró lendületű, mint amilyenek Sorkin forgatókönyvei. Nincs egy üres pillanat, sőt, figyelni kell, mert poén poént, fontos információ fontos információt követ

Mert Sacha Baron Cohen óriási színész

Azt például tudtad róla, hogy a társadalomtudomány antiszemita szegmensével foglalkozott az egyetemen és diplomamunkáját is hasonló témából írta, mint amiről a film szól? Ettől persze még nem lesz valaki jó színész, de évekkel ezelőtt, amikor még Spielberg volt a film rendezője - később kiszállt - maga kérte fel Cohent, mert minden benne van, ami filmbeli karakteréhez kellett: lázadó, óriási az igazságérzete és mindezt humorba csomagolja.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!