hirdetés
 
 
A "halála" után hat napig még élt - rájöttek, miben halhatott meg Nagy Sándor
A tudósok szerint teljesen le volt bénulva, ezért hitték halottnak.
Daily Mail. Fotó: Wikimedia Commons - szmo.hu
2019. január 29.


hirdetés

A történelem valaha élt egyik legnagyobb hadvezére, III. Alekszandrosz makedón király, ismertebb magyar nevén Nagy Sándor időszámításunk előtt 323-ban halt meg Babilonban, 32 éves korában. A haláláról több feljegyzés is fennmaradt, ezek közül négyet fogadtak el hitelesnek a történészek, de azok sem közvetlen szemtanúktól származnak. Azt feltételezték, hogy valamilyen gyulladásos betegség, esetleg alkoholizmus okozhatta a halálát, de olyan teóriák is léteznek, amelyek szerint meggyilkolták.

Az új-zélandi Otago Egyetem orvosi kutatócsoportja azonban tüzetesen tanulmányozta a fennmaradt forrásokat, és a hadvezér halála előtti tünetekből arra a következtetésre jutottak, hogy Nagy Sándor egy nagyon ritka, gyulladásos eredetű idegrendszeri betegségben, az úgynevezett Guillain-Barré szindrómában halt meg.

Ennek az autoimmun betegségnek a feltételezett kórokozója (vagyis a betegséget megelőző gyulladásé) nagyon elterjedt volt az ókorban. Nagy Sándor a halála előtt magas láztól, altesti fájdalmaktól, majd úgynevezett "szétterjedő zsibbadástól" szenvedett, amely ennek a betegségnek a jellegzetes tünete.

A kutatók szerint a végén teljesen lebénult, a légzése is alig láthatóvá vált, a környezete ezért hihette halottnak (akkoriban a halál beálltát a légzés megszűnésével állapították meg, a pulzust nem nézték).

A beszámolók szerint feltűnő volt, hogy Nagy Sándor holtteste hat nappal a halála után még mindig nem kezdett bomlani, teljes épségében megvolt. Ezt akkoriban csodának hitték, valamint Nagy Sándor isteni származásának, de a kutatók szerint sajnos egyszerűen arról volt szó, hogy halálának hivatalosan elfogadott időpontja után még hat napig élt, csak teljesen le volt bénulva, sehogyan sem tudott életjeleket leadni. Valószínűleg végig a tudatánál is maradt, míg végül elhunyt.


KÖVESS MINKET:




Sosem látott felvételek kerültek elő az Ady-temetésről
Több darabba szabdalva, különböző helyekről kerültek elő a képsorok, amelyeken a költő 100 évvel ezelőtti gyászszertartása látható.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. január 29.


hirdetés

Eddig soha nem látott snitteket tett közzé a Magyar Nemzeti Filmalap Ady Endre 1919. január 29-i temetéséről.

A pontosan 100 évvel ezelőtt lezajlott nemzeti gyászszertartást a korabeli filmhíradó kamerája örökítette meg és csak nemrég előkerültek a kameranegatívok.

A most beazonosított filmanyag nem csak hosszabb, mint az eddig ismert képsorok, hanem minőségben is hatalmas előrelépést jelent a korábbiakhoz képest. Az egyedüliként ismert eredeti kópia ugyanis az akkori labortechnikai problémák miatt szinte élvezhetetlenül sötét volt, és így került be a mozikban is vetített filmhíradóba. Sokáig úgy tudtuk, csak ez a gyenge minőségű anyag maradt ránk Ady Endre temetéséről.

Az archívumi raktárrendezések során azonban nemrég előkerült több tekercs ismeretlen eredetű kameranegatív. A feliratok nélküli képsorokat sokan próbálták beazonosítani és megfejteni, ennek eredményeként kerültek elő olyan unikális mozgóképek, mint a Krúdy Gyulát vagy Kertész Mihályt (Michael Curtiz) megörökítő rövid snittek.

Az Ady-temetés is több darabba szabdalva, különböző helyekről került elő, ami látható is a képanyagba karcolt vágójeleken.

A vágatlanul fennmaradt filmanyagokat egyszerre két operatőr készítette, egyikük a lépcsősor tetején állt, a másikuk lejjebb, a tömeget távol tartó öntöttvas kerítésnél. A filmanyagban fennmaradtak olyan apró részletek is, amelyeket véletlenül rögzített az operatőr. Ilyen például a lépcső északi párkányán álló fényképész alakja, akit a kurblis kamera egy téves mozdulattal mindössze egy filmkockán örökített meg, így róla csak ez az egy állókép maradt fenn.

A Filmarchívum Filmhíradók 100 éve című sorozatának Ady temetéséről szóló része:


KÖVESS MINKET:





Sokkoló bemutató: szándékosan terjesztették a HIV-vírust Afrikában
Az afrikai feketék kiirtása volt a célja egy dél-afrikai titkos szervezetnek, amely felelős lehetett Dag Hammarskjöld ENSZ-főtitkár haláláért is.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. január 28.


hirdetés

Erről szól az a döbbenetes dokumentumfilm, amelyet a múlt hét végén mutattak be a Sundance Filmfesztiválon a Utah állambeli Park City-ben. A Hammarskjöld döglött akta (Cold Case Hammarskjöld) alkotója Mads Brügger dán rendező.

A film középpontjából álló fegyveres szervezet a Dél-Afrikai Tengeri Kutatási Intézet (South African Institute for Maritime Research - SAIMR) fedőnevet használta, és volt zsoldosokból toborozták. A oknyomozás koronatanúja a filmben a szervezet Alexander Jones néven szereplő volt tagja, aki elmondja, hogy

a 90-es évek elején hamis oltásokkal terjesztették az AIDS-et okozó HIV-vírust.

„Háborúban álltunk – mondta Jones – a dél-afrikai feketék voltak az ellenségeink” – idézi a Daily Mail.

Jones állítása szerint maga is járt a SAIMR egyik bázisán, ahol ezeket a HIV-fertőzött oltásokat gyártották, és beszélt arról a Keith Maxwellről, aki rendszeresen orvosnak adta ki magát Dél-Afrika feketék lakta körzeteiben. A 2006-ban meghalt Maxwell, aki magát „dandártábornoknak” nevezte ki, naplójában egy olyan Dél-Afrikát vizionált, amelynek 2000-re fehér többsége lesz, „és nem lesz többé helye sem a szabad abortusznak, sem a drogoknak, sem a korábbi évtizedek más túlkapásainak az AIDS utáni világban.”

A történetnek Brügger úgy akadt a nyomára, hogy eredetileg a Dag Hammarskjöld ENSZ-főtitkárt ért tisztázatlan 1961. szeptember 18-i repülőgép-szerencsétlenség körülményeit kutatta. A SAIMR-ról ugyanis kiderült, hogy ők álltak a svéd diplomata elleni merénylet mögött, amelyet a CIA és a brit titkosszolgálat segítségével hajtottak végre.

Éveken keresztül az volt a hivatalos nézet, hogy az egykori Észak-Rhodesia (a mai Zambia) területén történt szerencsétlenséget a pilóta hibája vagy a gép meghibásodása okozta, de született egy olyan ENSZ-jelentés is, amely szerint „elképzelő, hogy a repülőt külső támadás érte.”

Dag Hammarskjöld 1953-tól állt a világszervezet élén, kiemelkedő szerepet játszott a koreai háborúban kötött fegyverszünetben és az 1956-os szuezi válság diplomáciai rendezésében. Utolsó évében a függetlenné vált két Kongó közötti konfliktusban próbált közvetíteni. E misszió közben érte a halál.

A Hammarskjöld-ügy mindazonáltal a háttérbe szorult a népirtási kísérlet leleplezése miatt. Több AIDS-szel foglalkozó szakember szerint „közel a nullával egyenlő annak az esélye, hogy így hajtsanak végre tömeggyilkosságot”, ilyesmire még a mai modern laboratóriumok sem képesek. Rebecca Rhodes, a fokvárosi egyetem AIDS-kutató intézetének vezetője pedig egyenesen attól tart, hogy az ilyen „összeesküvés-elméletek” megrendíthetik a bizalmat az orvosokban, és összezavarják az embereket a HIV-vírus terjedésével kapcsolatban.

Brügger, akinek már korábbi filmjei is „provokációként” hatottak, elismerte, hogy nem tudta ellenőrizni Jones történetének hitelességét.


KÖVESS MINKET:




"Nem tudom, mi történt, csak azt, hogy élek" – egy városlakó naplója Budapest ostromáról
Hogyan festett az 1944-45-ös ostrom alulnézetből? A kérdésre számos forrás ad választ, ugyanis a budapestiek közül sokan írtak naplót ebben az időben.
Csernyánszky Pál írása a Napi Történelmi Forrás online magazinban, Címkép: Fortepan - szmo.hu
2019. január 27.


hirdetés

A Napi Történelmi Forrás szerkesztősége történész kutatókból álló progresszív csapat, amely 2015-től napról napra, képekkel illusztrált, idézeteket és visszaemlékezéseket interpretáló cikkeivel kívánja bemutatni a múlt történéseit, megragadni a hátunk mögött hagyott évszázadok hangulatát. Céljuk, a "nem mindennapi történelem" bemutatása.

Anyai nagyapám, Szécsi László (1926-2013) emlékének

Csonka Pálné Warga Margit az ostrom idején a harmincas évei közepén járt. Férjével (a Műegyetem híres statikaprofesszorával) és három gyermekével a Horthy Miklós (ma Bartók Béla) úton laktak. A naplóban nem szereplő időpontban a biztonság kedvéért átköltöztek a Somlói útra (a Gellérthegy környékére) a naplóíró sógorához, a háború ugyanis napról napra közeledett Budapesthez és november elején úgy tűnt, el is éri.

A 2. Ukrán Front október 29-én indította meg a Budapest elleni támadást (nagyjából a Baja-Szolnok vonalról). Sztálin az előző napon adta ki a parancsot Malinovszkijnak telefonon, hogy “politikai megfontolásokból” napokon belül foglalja el Budapestet. Malinovszkij hiába kért ötnapos türelmi időt az előkészületekre. A határidő november 3. volt, ami csak akkor teljesülhetett volna (vagy még akkor sem), ha a Vörös Hadsereg egyáltalán nem ütközik ellenállásba. A 3. magyar hadsereget szét is verték, de a vártnál gyorsabban beérkező német erősítések és a város körül kiépített védelmi vonal (Attila-vonal) miatt az offenzíva nagyjából egy hét után elakadt. Az újabb kísérletek sem jártak sikerrel és december 6-án Csonka Pálné azzal kezdte a naplóját, hogy

„… november 2-a óta halljuk az orosz ágyúkat. […] Budapest az oroszok ostroma előtt áll. Az éjszakában nincsenek kivilágított ablakok, csak messze-messze – amint letekintek a Somlói úti villából – a Duna másik partján az ágyúk torkolattüzeinek villanását látom olykor-olykor.”

Kilátás a Citadelláról a déli összekötő vasúti híd felé. Carl Lutz felvétele, 1944. Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich/Agnes Hirschi (Fortepan)

A „biztonságot” nem is annyira az új lakcím jelentette, hanem a ház kertjében álló bunker, amit Csonka Pál tervezett. Erre szükségük is volt, a hegy ugyanis kiemelten fontos célpontnak számított, nagyjából ugyanazért, amiért az osztrákok felépítették a Citadellát – be lehetett látni (és lőni) róla a várost.

„A háború borzalmai előre vetítik árnyékukat. A gondok napról-napra nyomasztóbbak lesznek […] Ideges nyugtalanság vesz erőt a lelkeken, s emberek, kik egész élet verejtékes munkájával teremtették meg kis otthonaikat, öregekkel, gyerekekkel együtt indulnak nyugat felé. Kétségbeesett tömegek ostromolják a pályaudvarokat, melyekről félnapos késéssel indulnak el a zsúfolásig megtelt szerelvények, biztos célpontul szolgálva a repülőknek.”

A főváros körül 24-én zárult be az ostromgyűrű.

„Nagykarácsony napja. […] Ma azonban nagy tömegek ünneplő ruhában nem sietnek a templomokba. Erős az ágyúzás odakint. Egyre gyakrabban halljuk a lövedékek süvítését és becsapódását […] és egyre közelebbről hallatszanak. Tíz óra felé járhatott az idő, amikor egy közvetlen közelünkben becsapódó gránát robbanására nagy csörömpöléssel törnek be az ablakok. Gyermekek, felnőttek szaladnak az óvóhelyekre. Az aknák a mi vidékünkre vannak beállítva. Magam is lebotorkálok. […] a fenntartózkodás egyelőre lehetetlen. A gyerekeket levisszük a bunkerba. Egy tűzhelyet állítanak fel az alagsorban s a legszükségesebb holmikat is lehordjuk.”

Aki tehette, az óvóhelyekre, pincékbe húzódott.

„A város kihalt, az utcák néptelenek. Csatatérré változott egész Budapest. Állandó most már az ágyúzás. Gépfegyverek, puskagolyók zaja és már közeledik a front. Az emberek óvatosan s nagy sietséggel közlekednek, olykor-olykor hasra vágódva vagy kapualjakba húzódva”

Óvóhely bejárata, 1944. Fortepan

Fokozatosan megszűntek a városlakók számára magától értetődő szolgáltatások.

"Villanyvilágítás már napok óta nincs […] A vezetékes vízszolgáltatás is már több ízben szünetelt, de a bomba által felszaggatott részeket sikerült újra és újra rendbe hozni. Ilyenkor megtöltjük a rendelkezésre álló üres edényeket és tartályokat […] A telefonvezetéket már több ízben megjavították a férfiak, de […] most már végleg leszakadtak a drótok. A szomszédban működő készüléken keresztül kapunk még olykor-olykor híreket.”

A naplóíró fiának visszaemlékezése szerint azonban a villany hiányát ki tudták küszöbölni valahogyan.

„minden gyertyából új gyertyát öntöttünk és aztán megint újat, de hát aztán mégis elfogyott egy idő után a viasz, ezért ők [az apja és a két nagybátyja] vettek egy [lábbal hajtható] varrógépet, annak kerekére egy bicikli-generátort szereltek, és ha valaki ott ült és a lábával varrógépezett, az hajtotta a generátort.”

Milyen volt az élet odalent?

„… míg kint az élet tengere viharzik, mi beszállunk egy négy méter hosszú, két méter széles mentőhajóba […] Elől az imbolygó gyertyafény a viharlámpa, hátul a szellőzőnyílás a szivattyú. A fejünk felett körbefutó polcokon s a pad alatt elhelyezett csomag, […] amit magunkkal vihetünk. A hajóban kilenc apró gyermek és kilenc felnőtt szorong…”

Budapest I. Budai Vár. Kilátás az Erdődy-Hatvany palotától a Halászbástya felé, jobbra a korábbi brit követség. 1945. Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich/Agnes Hirschi (Fortepan)

Hamar kialakult az új napirend.

"Amíg a gyerekek fenn [a konyhában] reggeliznek […] eltüntetjük a fekvőhelyeket. A kis helységet kisöpörjük, kiszellőztetünk […] Játékokat hozunk le […] Az, aki a gyerekeknek felolvas, az egyetlen gyertya mellé húzódik, tartván a többieknek is a világosságot, akik varrni vagy rajzolni odatelepszenek. A legkisebbeket babákkal, színes kockákkal foglaljuk le, kibírhatóvá téve így [a felnőttek számára] a helyzetet […] Közben tízórai, majd 12-kor ebéd következik. A pad egyik végét letakarjuk, ott tálalunk. Mindenki saját családját gyűjti maga köré, hogy őket ellássa. […] Ebéd után az idősebbek és a gyengélkedők lepihennek, […] a gyerekeket levegőre visszük [ha nem lőnek]. Majd újra olvasás, játék következik, s már itt a vacsora. Míg a gyerekek a konyhában kezet mosnak, hozzuk az ágydeszkákat, rudakat.”

Január közepén annyival rosszabbodott a helyzet, hogy Pest elesett, úgyhogy a szovjetek csak Budára koncentrálhattak.

„A Parlamentre kitűzték a vörös lobogót: Pest elesett […] A csapatok visszavonultak Budára. A parancsnokság elhelyezkedett az Alagút bombabiztos térségében, s a katonák egy része pedig a Vár kilenc méteres sziklapincéjében. A gyenge kis óvóhelyre szorult lakosság végletekig feszült idegrendszerrel lélegzet visszafojtva [!] vár.”

Az idegeket a légitámadások is tépázták.

„Ma [20-a] ismét a Horthy Miklós úti házban jártam […] hogy elhozzam a gyertyakészletemet, mert már nagyon fogytán vagyunk. […] szörnyű látvány tárul a szemem elé. A ház hátulsó része a délelőtt folyamán súlyos bombatalálatot kapott, s három emelete a földszintre zuhant. A házban rettentő a zűrzavar. […] a beomlott rész négy felnőttet és négy gyereket temetett maga alá. A férfiak csákányt, lapátot ragadva dobálják szét a törmelékeket, s a romok alól hallható hangokat követve megkísérlik a mentést”

Budapest, 1944. Fortepan/Dobóczi Zsolt

Néhány nap múlva a naplóíró közelről is láthatta, milyen egy légitámadás.

„A bombázások ereje napról napra fokozódik. Már [22-én] délben 11 órakor megjelennek a gépek Buda felett és este 4-ig tart a környék bombázása. […] Egyre sűrűbben halljuk a gépeket, s a lányokat le kell hívni a konyhából… Hirtelen szörnyű robaj rázza meg a levegőt, az óvóhely meginog. A házat találat érte […] a gyertya elalszik, a szellőztető ajtaja leszakad, az ott lévő üvegek csörömpölve hullanak a földre […] újabb és újabb dörrenések jelzik, hogy további találatokat kaptunk. A sötétben nem tudom megállapítani, hogy mi történt, csak azt, hogy élek. A körülöttem meginduló beszélgetések jelzik, hogy az óvóhelyen nagyobb baj nem történhetett. […] A szellőztetőket működésbe hozzuk, a vészkijárókat kinyitjuk. Kint -18 fokos hideg van. […] gépek zúgása [hallatszik], a robbanások tompa dübörgése, a közelünkben felállított légelhárító ágyúk ugatása. […] környékünket bombákkal árasztják el, s az alacsonyan szálló gépek géppuska tüzet [!] bocsátanak a környékre.”

Szerencséje volt.

„Aggodalom fogott el, vajon az óvóhely megmenthető-e, vagy kilenc apró gyermekkel, golyózáporban kell majd új hajlékot keresni. […] az alagsornak azt a részét, amelyben lakunk pillanatnyilag sikerült megmenteni, de a ház többi része mind a tűz martaléka lett.”

Budapest II., Margit körút a Keleti Károly utcából nézve. Balra a Regent-ház maradványa, szemben a Szász Károly utca torkolata. 1945. Fortepan

Az óvóhely sem mindig jelentett teljes biztonságot.

„Ismerőseimmel találkozva a Somlói úti elhagyott lakás lakói felől érdeklődtem. Megtudtam, hogy […] a Horthy Miklós úti laktanya óvóhelyére menekültek. Alig értek oda, midőn az óvóhely telitalálatot kapott. Családjuk tizenegy tagja közül [meghalt] tíz […] egy kétéves kisfiú maradt meg.”

És milyen volt a helyzet odafönt?

„Az üzlethelységek kifosztott kirakatának helyén német tankok, gépkocsik sorakoznak. Az úttesten egy halott fekszik, odább elhullott lovak hevernek. […] A legtöbb állatnak már csak a feje s a belső részei maradtak ott a szemét és a kocsironcsok közt elszórva.”

Budapest I. Budai Vár. Szalag utca - Szőnyeg utca sarok a Hunyadi János útról nézve. 1945. Fortepan/Ungváry Krisztián

Február 11-én a német és magyar alakulatok megpróbáltak kitörni az ostromgyűrűből. Ez a dátum a Somló utcaiak számára is emlékezetes maradt, a szovjet ellencsapás ugyanis őket (is) érte.

„Az éjszaka igen nyugtalan volt. Szakadatlan aknazápor zúdult vidékünkre […] de reggel 4 órakor az aknázás megszűnt s azóta csend van. A puskalövések egészen közelről hallatszanak […] mintha a két front között a senki földjén lennénk. Kínos bizonytalanságban telik a délelőtt, amíg végre egyik, rendszerint jól értesült szomszédunktól betekintést nyerhetünk a helyzetbe. […] Megtudjuk azt is, hogy a német csapatok már éjszaka megkapták a visszavonulási parancsot […] Ekkor hullott aknazápor a mi vidékünkre, s a Szikla templom [!] alatt, ahol az út összeszűkül, sűrűn aratott a halál. A Várban összegyűlt alakulatok megkísérelték magukat kivágni, de hullák ezrei jelezték útjukat.”

Senki sem tudta, mi jöhet ezek után, de a naplóíróhoz hasonlóan sokan reménykedhettek abban, hogy csak jobb lehet.

„Dél felé a szomszéd házmester szól be, hogy nem messze oroszokat látott. Új életerő ébred a hírre bennem, hogy a rettegés s aggodalom megszűnnek, s az üszkös romokon ismét új élet keletkezhet.”

Címkép

Budapest I., Budai Vár. kilátás a Halászbástyáról az Iskola lépcső felé. Szemben a korábbi brit követség, jobbra az Erdődy-Hatvany palota. 1945. Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich/Agnes Hirschi (

Forrás

Ostrom. CSONKA Pálné emlékei. Az utószót írta KAISER Anna. Budapest, 2005.

Felhasznált irodalom

UNGVÁRY Krisztián: Budapest ostroma. Corvina (Faktum sorozat), Budapest, 1998.

Ha a tankönyveken kívül is érdekelnek a nem mindennapi történelmi pillanatok, a Napi Történelmi Forrás lesz a legjobb választás. Munkájukat ITT támogathatod.

KÖVESS MINKET:




100 éve olyan szesztilalom volt Magyarországon, ami szigorúbb volt, mint az amerikai - 4 hónap alatt bukott meg
Az első tilalmat még borlevessel és borteával játszották ki, de jött a Tanácsköztársaság, és volt, aki 3 év fegyházat kapott egy ferde estéért.
Forrás: Budapest romantikája blog, címkép: Fortepan/Péchy László - szmo.hu
2019. január 25.


hirdetés

Budapest egy csodás város, tele szívvel és rejtett titkokkal. Vajon milyen lehetett ez a gyönyörű város a XIX. és a XX. században? Elsősorban romantikus...

Ha megkérdezik valakitől, hogy egy forradalom sikere után vajon mi volt az első dolga az embereknek, jó eséllyel arra tippel, hogy koccintottak egy jó üveg sörrel vagy egy pohár borral. Lehet, hogy ez sok helyütt így is történt a világban, de Magyarországon biztosan nem. Legalább is száz évvel ezelőtt.

A változás egyik hozománya: alkohol zugkereskedelem

Bár az őszirózsás forradalom 1918-ban és a Tanácsköztársaság kikiáltása 1919-ben jelentős fordulatot hoztak az ország történelmében, még azok sem koccintottak rájuk, akik a győztes oldalon harcoltak, ugyanis mindkét esetben az újonnan felálló kormány egyik első intézkedése a részleges vagy teljes alkoholtilalom bevezetése volt. Bár 18-ban csak a mulató- és vendéglátóhelyi forgalmazást szigorították (inkább kevesebb, mint több sikerrel), egy évvel később már az amerikai szesztilalomnál is szigorúbb törvény született. Az előbbi esetben már a forradalom másnapján belügyminiszteri rendelet született az alkoholos italok forgalmának korlátozásáról és az este üzemelő vendéglátó-egységek nyitva tartásának kurtításáról. A kettő együtt pedig katasztrofális következményekkel járt (volna) az éttermekre és a kocsmákra nézve.

Amikor még lehetett alkoholt inni... 1918. Fortepan/Király Júlia

Az októberi rendelet ellen heteken belül hatalmas ellenállás alakult ki, ugyanis az éttermek képtelenek voltak kizárólag az ételekből kitermelni a bevételt, ráadásul az este kilenc órás zárás még a színházból és egyéb helyekről érkező vacsoravendégeket is elijesztette. Ráadásul azt is erősen nehezményezték a vendéglátók, hogy a fűszeresek, csemegések és egyéb boltosok vígan árulhattak szeszt továbbra is, igaz csak palackozott formában. Emellett – ahogy Amerikában is – azonnal fellendült a kapualjakban ténykedő zugkereskedelem. Persze voltak olyan vendéglősök, akik megkísérelték kijátszani a rendelkezéseket és borlevesként tálalták fel a forralt bort vagy éppen teáskannában tették azt az asztalra. Azonban az erre a célra felállított civil ruhás nyomozóegység hamar elvette a kedvüket a trükközéstől.

Úgy látszott, hogy a törvényhozás megadta magát...

Ennek ellenére már november elején életbe lépett egy enyhítő határozat, mely egy-egy vacsora alkalmával 3 dl bor vagy egy üveg sör felszolgálását lehetővé tette. Ám a határozat éppen a várttal ellentétes hatást váltott ki, és az ellenőrzést megkerülve újra korlátlan mennyiségben kezdték felszolgálni az italokat. A rendeletre hivatkozó és alkoholt nem rendelő vendégeket valósággal kinézték a kávéházakból és éttermekből, míg az utcák újra kapatos emberekkel teltek meg hajnalonként.

1918. Fortepan

A válasz nem lehetett más, mint az újabb teljes tilalom, amely november 16-tól mintegy hat napon át volt életben. A hónap 22-ik napján ugyanis engedélyezték a rum árusítását a fűszeresek számára. Hogy miért éppen nekik és miért pont a rumot, arról nem maradtak fenn adatok, de ami bizonyos, hogy az étkezési jegyek fejében 1 liter ilyen italt lehetett vásárolni, 13 korona megfizetése mellett.

A fentiek tükrében hihetetlennek tűnhet, de ezek a regulák egészen december végéig életben maradtak, és csak ekkor jött a következő enyhítés. Szilveszter napjára ugyanis a vendéglátó-egységek és a boltok engedélyt kaptak alkohol árusításra. Ennek a rendelkezésnek az értelmében sört és bort teljesen szabadon, égetett szeszt pedig palackozva lehetett árusítani, mindenféle mennyiségi megkötés nélkül. Ekkor talán már fellélegeztek volna a szórakozni vágyók, hiszen az enyhülés szelét érezhették, ám a jó világ csak három hónapig tartott.

A Tanácsköztársasággal jött a teljes szigor

Hogy a Tanácsköztársaság idején hatalmon lévő kormány mennyire elutasító volt az alkohollal szemben, az jól látható abból, hogy második(!) intézkedésük az 1919. március 21-i hatalomátvétel napján a teljes körű szesztilalom volt. Itt már nem létezett semmilyen kibúvó. A világon talán egyedüliként a szesz fogyasztását is betiltották, a gazdagok rossz szokásának titulálva, ráadásul zéró alkoholtartalom-tolerancia mellett.

Budapest VII. Rákóczi út. Háttérben a 4. számú épület, Szálloda és Hotel a Fehér Hattyúhoz. Május 1-jei felvonulás sör nélkül 1919-ben. Fortepan/Péchy László

Ezzel a magyar törvény, mely egy évvel megelőzte az amerikai alkoholtilalmat, két tekintetben is szigorúbb volt annál, hiszen az csak a forgalmazást tiltotta és csak a 0,5 % alkoholtartalomnál erősebb italok esetében. A törvényszegőkre pedig igen komoly büntetési tételeket szabtak ki, hiszen árusítóhely esetében boltelkobzás és 50 ezer korona, fogyasztó esetében pedig 10 ezer korona és fegyház várt azokra, akik lebuktak.

Természetesen a tilalmat ekkor sem fogadta kitörő öröm, és mind többen próbáltak kibújni a hatálya alól. Még a hadsereg katonái sem mindig voltak képesek uralkodni magukon, amire a legjobb példa egy csepeli honvéd esete. Ő egy langyos májusi estén bukott le, amikor a laktanyából megszökve valahonnan alkoholt szerzett és alaposan berúgott. A statáriális bíróság már pár nappal később, május 24-én bűnösnek találta önkényes eltávozás, és az alkoholtilalom megsértésének vádjaiban, amiért 3 évi fegyházra ítélték. Erre mondhatnánk azt, hogy ez bizony egy drága mulatság volt.

Plakát az alkoholtilalomról 1919-ben.

Szöveg: Nincs többé kizsákmányoló és nincs többé butító szesz, amivel az elnyomók elaltatják a munkásság ébredő öntudatát. Aki még most is alkoholt akar, továbbra is a rabszolgaságot akarja.Felszabadult proletár megveti a butítás és a gyilkolás eszközét.

A kormányzat igyekezett ellenőrzése alatt tartani a helyzetet, és ellenállni a mind nagyobb elégedetlenségnek, de hamar kompromisszumokra kényszerültek. Előbb a betegek számára engedélyeztek kis mennyiségű alkoholfogyasztást, orvosi rendelvényre, majd július 14-ére már minden dolgozó ember számára engedélyezték fél liter bor elfogyasztását. Ez utóbbi enyhítést július 23-án hirdették ki, vagyis alig több, mint egy héttel a Tanácsköztársaság augusztus 1-i bukása előtt. Így tehát a két, száz évvel ezelőtti alkoholtilalom összesen sem tudott 1 évig érvényben maradni, míg a teljes tiltás alig négy hónapot élt meg.

Ha szereted a romantikát, a múltat és Budapestet, neked írják a Budapest romantikája blogot.

KÖVESS MINKET:




Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x