hirdetés
hala-husvet-1000x661.jpg

„A hajléktalan és a Converse-csukás huszonéves összenézett egy pillanatra” – néhány szó a háláról

'Nyugi, fiatalember, úgyis csak a járdáig tudok leesni.'
Hargitay Judit - szmo.hu
2019. április 18.


hirdetés

A négyes villamoson utazott egy hajléktalan. A pestiek tudják, hogy a város egyik legzsúfoltabb járatán (a Nagykörúton megy) ez nem ritka dolog. Nem is szeretik. Ez az öregember is roggyant volt, összevissza ruhákban, a szakálla tele bizonytalan papírfecnikkel. Igen, szaga is volt, de nem piaszag. Nem volt részeg, csak fáradt, és szerintem beteg. Két megtömött sporttáskával (azok is úgy néztek ki, mintha a kukából túrta volna valahol) cihelődött le a Rákóczi térnél. A fotocellás ajtók megtréfálták, olyan gyorsan húzódtak szét, hogy az öreg megbotlott, és feltartóztathatatlanul zuhanni kezdett a járdasziget felé.

Aztán egyszer csak valaki utána kapott. Egy Converse-cipős huszonéves srác, pöpec barber-frizurával (tudjátok, az az oldalt felnyírt, középen hátrazselézett), egy akkora lyukkal a fülcimpájában, mint egy ötforintos (vannak ilyen fiúfülbevalók, én mindig megijedek tőlük). Határozottan tartotta az öreget a karjánál, amíg az visszanyerte az egyensúlyát.

Csak egy pillanatra néztek egymásra, két ember, két teljesen külön világ. Az öreg szemében hála volt. Aztán csak annyit mondott: “Nyugi, fiatalember, úgyis csak a járdáig tudok leesni.” Az utasok nevettek, de nem gúnyosan, az öregnek sikere volt.

Néztem a mozdulatlan fiút, aki már a telefonját vizslatta. Aztán eszembe jutott egy réges-régi arc, egy férfié. Biztonsági őr volt apám munkahelyén, egy vidéki nagyvárosban. Egy kis üvegkalitkában szobrozott, többnyire hétvégén (azok a műszakok jobban fizettek, nagy családja volt, kellett neki a pénz), télen is.

Tizenvalahány éves lehettem, apámnak eszébe jutott, hogy be kell ugrania az irodába valami iratért. A fűtött kis Opeljében vártam az udvaron, amíg felszaladt az épületbe, aztán ahogy kanyarodtunk ki az üvegfalú őrbódé előtt, apám odaintett a küszöbön topogó, kezeit lehelgető férfinak. Farkasordító hideg volt. Apám nem szólt, csak berobogtunk a belvárosba, kiugrott egy gyorsbüfénél. Két papírpoharas forró csokival jött vissza, mindkettőt a kezembe nyomta: “Igyál.” Azt hittem, a másikat magának szánja, szorongattam a poharakat.

hirdetés

Váratlanul ért, amikor megint megálltunk a munkahelyénél, és kivette a kezemből az egyik poharat. Kiszállt, és a még mindig toporgó biztonsági őr kezébe nyomta. Nem várt köszönetet – apám nagyon nehezen viselte a hálálkodást, vagy bármilyen emberi érzékenykedést –, huppant is vissza a sofőrülésre, és húztunk el. Egy pillanatra még láttam az őr arcát, ahogy kezében a forró csokival utánunk nézett. Ugyanaz volt a szemében, mint most a hajléktalanéban a négyes villamoson.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de egy ideje elhatároztam, hogy magamban gyűjteni fogom ezeket a pillanatokat. Amikor egy ember tekintetében megcsillan a hála. Szerintem ez az egyik legszebb látvány a világon. Olyan, mintha a mindennapjainkat elöntő szürke közöny hasadékán beömlene a fény.

Morcos, utálkozó világban élünk? Talán. Ha kinyitom a laptopom fedelét, és beleolvasok néhány internetes kommentszekcióba, magam is úgy érzem. De az élet nem az interneten van – még ha én is ide írom ezeket a sorokat – hanem “odakint”.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
osztalyterem2.jpg

Jocó bácsi: Semmilyen feltétel nem adott a 9 órás iskolakezdéshez

A népszerű töritanár szerint más-más okból, de se a kisebb, se a nagyobb diákok nem járnának jól a főváros tervével. Két másik pedagógust is megkérdeztünk.
Láng Dávid; illusztráció: PxHere - szmo.hu
2020. június 30.


hirdetés

Mint azt megírtuk, csúsztatott iskolakezdésben gondolkodik a fővárosi önkormányzat a következő tanévkezdéstől, ez is egy óvintézkedés lenne a járvány várható második hulláma ellen.

Közleményükben azt írják, a reggel 7 és 8 közötti csúcsforgalom idején a közösségi közlekedésben utazók egyharmada diák, főként közép- és felsőoktatásban tanuló.

A BKK számításai szerint a lépcsőzetes kezdés esetén 20 százalékkal lehetne csökkenteni az utasszámot a járműveken.

Azért, hogy ősztől se alakulhasson ki zsúfoltság a közösségi közlekedésben, a BKK és a budapesti városvezetés azt javasolja az oktatási intézményeknek, hogy csúsztassák el a reggeli kezdést 9 órára.

hirdetés

Erről már elkezdték az egyeztetéseket a BKK, az EMMI, a KLIK, 10 budapesti tankerület, az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete, valamint több másik érintett szervezet bevonásával.

Mi most tanárok véleményére voltunk kíváncsiak.

"A kérdés nagyon összetett, külön kellene választani életkorilag, de egyik korcsoport számára sem lenne előnye"

– mondta el a Szeretlek Magyarország kérdésére Balatoni József, azaz Jocó bácsi.

Szerinte az alsósok esetében a fő problémát az jelenti, hogy a szülőknek be kell érniük dolgozni. Így mindenképp kellene ügyeletet biztosítani a jelenlegi rend szerint, igazi előnye pedig csak azok számára lenne a változtatásnak, akik később kezdik a munkát, vagy nem dolgoznak.

A gimnazisták számára, akiket már nem kell kísérgetni, ugyan csábító lehet, hogy tovább aludhatnak, náluk viszont a már most is hatalmas óraterhelés jelenti a problémát. Egy középiskolás diák így is délután 3-4-ig bent van az iskolában, egy órás csúsztatás esetén 4-5 körül végeznének.

Jocó bácsi úgy véli, a tervnek egyedül akkor lehet realitása, ha az óraterheket is csökkentik, ami jelenleg nem reális. Az új Nemzeti Alaptantervben sincs szó ilyesmiről, vagy legalábbis csak minimális mértékben.

Ezért hiába tartja alapvetően jónak az ötletet, szerinte a gyakorlatban semmilyen feltétel nem adott hozzá.

Hasonló véleményen van két másik pedagógus is, akik a nevük elhallgatásával nyilatkoztak nekünk. Egyikük egy fővárosi gimnáziumban tanít. Neki személy szerint jól jönne, mivel az agglomerációból jár be, és a reggeli csúcsforgalom miatt fél 5-kor kell kelnie.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
maszk_unsplash-883x760.jpg

„Minek az a maszk? És amúgy is, minek rendel az, aki ennyire fél a vírustól?”

A járvány nemhogy közelebb hozta, inkább még messzebb sodorta egymástól az embereket. Vélemény.
K.U.D./A címlapkép illusztráció: Clovis Wood /Unsplash - szmo.hu
2020. június 25.


hirdetés

"A vírus dolgozik: olyanok, mint mi, ezt súgja nekik" – írta Adrian Tchaikovsky Az idő gyermekei című könyvében. Anélkül, hogy spoilereznék, a lényeg, hogy két, látszólag tökéletesen különböző faj egy vírus következtében végül megérti egymást, egymásra találnak és nyugalomban, békében élnek.

Amikor márciusban felbukkant a COVID-19, azt gondoltam, talán ez lesz az a vírus. Hiszen alig akad olyan ember, akinek az életére így vagy úgy ne lett volna hatással a járvány. Mi hozná jobban össze az embereket, mint a sorsközösség – gondoltam naivan. Mekkorát tévedtem!

"És ti lazítottatok már, vagy még mindig be vagytok zárkózva?"

"Szerintem nagyon túlaggódod ezt!"

"Nektek mikor kell már végre bejárni az irodába?"

hirdetés

"Figyi, hogy nem fulladsz te meg abban a maszkban?"

"Minek az a maszk? És amúgy is, minek rendel az, aki ennyire fél a vírustól?"

Csak néhány megjegyzés, amit az utóbbi időben kaptam. A fulladásra vonatkozó beszólás különösen mókás, tekintettel arra, hogy egy olyan benzinkúton viseltem, ahol a bejáratnál egy nagy, piros nyomtatott betűkkel írt tábla hívja fel a figyelmet, hogy az üzlet területén a maszk viselése kötelező.

Ráadásul nem valami spéci FFP3 maszkról van szó, hanem egy sima, szűrőbetétes sportmaszkról, amit amúgy azok, akik rendszeresen bringáznak a fővárosban, békeidőben is sűrűn viselnek. A rendelésre vonatkozó kommentár pedig egy futártól érkezett, aki rossz néven vette, hogy maszkban mentem a bejárati ajtóhoz az általa szállított holmiért.

Egyértelmű, hogy az emberek nem egyformán viszonyultak a vírushelyzethez.

Van, akinek az élete március közepén sem változott meg jelentősen, mert továbbra is épp úgy kellett dolgoznia, mint korábban. Más, épp ellenkezőleg, elveszítette az állását, és volt, aki távmunkában folytatta. Volt, aki kerülte a zárt tereket, és bevásárolni sem ment el, mert megtehette, hogy házhoz rendeli mindazt, amire szüksége van. Másnak erre esélye sem volt, mert például olyan településen él, ahol nincs lehetőség házhoz szállítást kérni, vagy épp örömét leli a vásárlásban, és vírushelyzet ide vagy oda, nem is akart lemondani erről.

Volt, aki tudatosan kerülte az egészségügyi intézményeket, mint potenciális gócpontokat, más épp a vírus tombolásának idején szült, szenvedett balesetet, lett sérve, és még sorolhatnám. Van, akinek a karantén a poklok poklát jelentette, másnak paradicsomi állapotokat. Volt, aki szenvedett a családdal való összezártságtól, más mérhetetlenül élvezte az együtt töltött időt, annak minden nehézségével együtt. Volt, aki különböző okokból kifolyólag komolyan vette a karantént és a legszűkebb családjával sem találkozott hónapokig, más ugyanúgy napi szinten futott össze a barátaival, csak épp valamelyik szórakozóhely helyett egyikük lakásán iszogattak, társasoztak, beszélgettek.

Ahány ember, annyiféle életkörülmény és reakció. Naivan azt hittem, a mindenkit érintő helyzet majd empátiát ébreszt bennünk, rávilágít arra, hogy akármennyire különbözünk is egymástól, mégis mennyi a hasonlóság.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
virus_utazas.jpg

„Sehogy sem tűnik logikusnak” – nehezebb utazni Angliából Magyarországra és vissza, mint korábban

Két héttel korábban még nem volt karantén Angliában, ha külföldről jöttünk vissza. Viszont volt Magyarországon. Ott most nincs, Angliában viszont lett.
Belicza Bea Címkép: Pixabay - szmo.hu
2020. június 23.


hirdetés

Elvileg április 5-én utaztunk volna haza. Már előtte két héttel tudtam, hogy most nem utazunk. Elsősorban anyukámat látogattam volna meg a Pesti úti idősotthonban, de ott már látogatási tilalom volt. Nyugodtan lemondtuk a foglalásainkat, hogy sebaj, majd később, ha újra nyugalom és egészség lesz. Az utazás tervezett napjától nehéz napok jöttek, mivel a 90 éves anyukám is megkapta a koronavírust, és aznap ment kórházba, amikorra a látogatást terveztük.

Rettentő hosszú hetek jöttek, nem lehettem biztos abban, hogy tudunk még valaha találkozni.

A rémes időszaknak nagyjából vége. Ő szinte még mindig szobakaranténban van, de szerencsére, jól. Nem fáj semmije, próbál újra erősödni, kis sétákat tesz, de végre elindult. Őt pár napja lehet látogatni, igaz, csak napi fél órára.

Az engedélyezett fél óra nem olyan hívogató. Azt szeretném, ha eljöhetne velem egy apartmanba, étterembe vagy fürdeni. Úgyhogy még várni kell.

Korábban azért sem terveztem hazautazást, mert Magyarországon két hétre karanténba kerültem volna.

hirdetés

A magyar karanténnak már vége, csakhogy közben

az angol szabályok is változtak, június 8. óta visszautazáskor ott van karantén.

Ez most nagyon vicces.

A szabályok leírásában az van, hogy ha nem akarunk második hullámot, akkor vigyázni kell. Értem, világos, de két héttel korábban, amikor Magyarországon még több beteg volt, az Egyesült Királyságban miért nem volt karantén, hogy más országból ne hozzunk újabb fertőzést?

És Magyarország miért nem kér már karantént, amikor Angliában még mindig napi 150 ember hal bele a koronavírusba?

Sehogy sem tűnik logikusnak.

Gondoltam, várok még, hátha gyorsan megszűnik a karantén pár országgal, mondjuk Magyarországgal, ahol kevés a fertőzött. De nem, a következő körben, július elejétől még csak a Portugália, Spanyolország, Olaszország, Franciaország és Görögország felől érkezők kapnak felmentést.

Tehát csak ott tervezik karanténmentesíteni az utazást, ahol az angoloknak saját nyaralóik vannak.

Magyar munkavállalókra most nincs olyan nagy szükség. Egyrészt kevesebb a munka, másrészt egy részük kint van, a többiek meg jönnek, amikor újra lesz munka. De várjuk ki, talán a következő körben mi is szabadon utazhatunk Magyarországról Angliába. Hacsak nem romlik a helyzet itt a szabályok enyhítése után.

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
DMOHA20200408007.jpg

Ilyen az élet most a Pesti úti idősotthonban: a járványnak vége, de a bizonytalanság maradt

Újra beengedik a látogatókat, kiengedik a lakókat és megtartják az istentiszteleteket. De nem tudni, mindez mekkora kockázat.
Belicza Bea, Fotó: MTI, Mohai Balázs - szmo.hu
2020. június 24.


hirdetés

A Pesti úti idősotthon lakói közül június 18-án nyolcan voltak még koronavírus-fertőzéssel kórházban. 242-en gyógyultan tértek vissza az intézménybe.

Az önkormányzat tisztifőorvosától kapott adatok szerint 48-nak hunytak el.

Az 540 lakóból összesen 298-an fertőződtek meg.

Ez azt is jelenti, hogy majdnem ennyien még megkaphatják a koronavírust, ennek ellenére megkezdődött a látogatás és a kijárási tilalmat is feloldották.

Bejutni a hozzátartozóknak csak nagyon szigorú szabályokkal lehet. Egy lakónál maximum fél órát lehet valaki, hétköznap 9 és 11, illetve 14 és 17 óra között, hétvégén pedig egyik héten szombaton, a másikon vasárnap.

hirdetés

Egy erre kijelölt szobában vagy az udvaron, egy átlátszó falú mobilfogadóban lehet találkozni. Figyelik, hogy tartják-e a megfelelő távolságot.

A látogatókat lázmérőzik, nyilatkozatot íratnak alá velük, kapnak egy maszkot, kesztyűt, hajhálót és köpenyt. A lakók ruháit fertőtlenítik, mielőtt visszatérnek a szobájukba. A látogatótereket is folyamatosan fertőtlenítik két látogatás között. Csak olyan csomag vihető be, ami könnyen fertőtleníthető, vagyis a hazai cseresznye, barack meg a házi sütemény nem fér bele, csak a gépi csomagolású élelmiszerek.

Miközben a látogatóknál ekkora a szigor, a lakók közül bárki kimehet. Két órájuk van eltávozásra és kint azt vesznek, esznek, amit akarnak.

Persze nekik is előírták, hogy viseljenek maszkot, és ha kerekesszékesek, akkor kesztyűt is. Azt is kérik, hogy csak az menjen ki, akinek nagyon muszáj. És fertőtlenítik őket visszatéréskor. De a lakók kiengedése mégis korainak tűnik. Ugye emlékszünk még, hogy március 8-tól volt látogatási tilalom, de csak 17-től kijárási tilalom. Akkor sem vizsgálta azt senki, hogy a zárt intézményből kijárók mit vittek be. Most is fennáll a veszély, hogy egyes lakók kintről hoznak be fertőzést.

Újra engedélyezték a vallásgyakorlást is.

A járvány kezdetén, a látogatási tilalom után is volt istentisztelet idegenek beengedésével, sok emberrel egy helyen. Sohasem vizsgálták, nem onnan jutott-e be a vírus. Most újra lehetnek misék és istentiszteletek. Igaz, most azt mondják, hogy ezeket több időpontban tartják és kevés embernek egyszerre.

Közben a létszámhiány csökkent, de még mindig kevesen vannak.

A Fővárosi Kormányhivatal májusban megállapította, hogy a 109-126 fős elvárt létszám helyett csak 60 gondozó, ápoló dolgozik az otthonban. Vagyis "nem megfelelő a gondozottak ellátása, amely a járványügyi helyzetben különösen aggasztó, de azon kívül is elfogadhatatlan."

Csak a járvány alatt, áprilistól június közepéig 13-an mondtak fel.

A május végén lemondott intézeti igazgató szerint egy szociális munkás például azután hagyta ott az otthont, hogy egy boltban leköpték, amikor kiderült, hol dolgozik.

A Fővárosi Önkormányzat ugyanakkor azt írta, sikerült új embereket is felvenni ebben az időszakban, kétszer annyit, mint amennyien elmentek.

Így 60 helyett ma már 73-an dolgoznak közvetlenül ágy mellett.

Az itt dolgozók - akárcsak a többi fővárosi idősotthon és hajléktalan-ellátó intézmény rendszeresen bejáró dolgozói - egyszeri bruttó 100 ezer forintos jutalmat kaptak.

"Tudjuk, hogy nem sok, és az ő munkájuk ennek sokszorosát éri, de miközben a kormány folyamatosan vonja el a pénzt a fővárostól, nem tudtunk biztosan ennél többet kigazdálkodni" - fogalmazott a Fővárosi Önkormányzat.

A Pesti úti idősotthonnak ugyanakkor két bírságot is ki kell gazdálkodnia, ugyanis a járvány alatt kétszer is megbírságolták az intézményt .

Most azt szeretnék, ha az egymillió forintos és a kétszázezer forintos bírságot is törölnék.

„A kormányhivatal észrevételeit 8 napon belül korrigáltuk, ők mégis a büntetés mellett döntöttek, amelyet megfellebbeztünk és bíróságon folytatjuk" – írta az önkormányzat sajtósa.

Hogy miért kellett 48 embernek meghalnia, lehetett volna-e kevesebb áldozat, arra a mai napig nincs megnyugtató válasz.

Mivel az édesanyám is az első fertőzöttek között volt - egy hétig rosszul volt és nem tesztelték, nem vitték kórházba -, meggyőződésem, hogy a késlekedés, a kisebb és nagyobb hibák összességében hoztak ennyi fertőzöttet.

A kormány és Karácsony Gergely főpolgármester végig egymásra mutogatott, mi pedig a mai napig nem tudjuk, hogy

Miért nem volt orvos az intézményben március végén, amikor már több lakó is beteg volt?

Miért nem teszteltek időben mindenkit? Hogy lehet, hogy járvány elején sem volt hétszáz teszt a lakóknak és a dolgozóknak egy 10 milliós országban? A fővárosnak vagy az államnak kellett volna felkészülnie?

Honnan jött a vírus, hogyan kezdett terjedni? A dolgozóktól, akiknek a védőfelszerelésre is várniuk kellett, a kórházból teszt nélkül visszaengedett lakóktól, a látogatási tilalom alatt is kiengedett lakóktól, a védett időszakban is megtartott istentisztelet résztvevőitől?

Amíg ezekre a kérdésekre nincs meggyőző, bizonyítékokkal alátámasztott válasz, nagyon nehéz megmondani, mekkora kockázatnak teszik ki azokat, akik túlélték a járvány első hullámát.

hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!