hirdetés
hajo.jpg

„Hadd menjek már haza!” - Szilvi karanténban él hetek óta utolsó hajójáratán

Másfél hónapja egy bőröndből él, hatszor tervezte, hogy indul haza, de eddig hiába. Nem élvezet már a tengeren lenni a majdnem 9 ezer fős hajón.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. május 10.


hirdetés

Szilvi a Bahama-szigetek körül a nyílt vízen arról álmodozik, mikor kerülhetne már karanténba pesti kis lakásában. Elmeséli, milyen szörnyen ér véget tíz évnyi hajózása.

Szörnyű mókuskerék ez, nehéz abbahagyni. Tíz éve hajózom. Mindig jó helyeken voltam, csak egyszer volt, hogy sírva mentem haza 5 hónap múlva, hogy én soha többet nem jövök vissza, de 2-3 hónap múlva visszavágytam. Itt csak a kikötőben költesz, a hajón van szállás, enni, inni. Mindenképp jobban keresel, mint otthon.

Másfél hónapja vagyok karanténban az Oasis of the Seas hajón. Ez az egyik legnagyobb. 6 és fél ezer vendég mellett 2300 fő a személyzet.  Októberben volt egy nagy felújítása Spanyolországban, azt is kifogtam, az is gyengébb fizetés volt másfél hónapig.

Casinóban dolgozom, supervisor vagyok. Több millió dolláros pénzforgalommal foglalkozni, az én 25oo dolláros fix fizetésem nem túl jó. Ez volt az utolsó három szerződésem. A krupiék, akik az én beosztottjaim, jobban keresnek. De nem bántam, mert az én agyam már nem akart krupié lenni. Nagyon régóta kaszinózom, otthon 98-ban kezdtem, tizenhárom évig supervisor voltam Pesten is. Most az a kérdés, mi lesz eztán? Nem akarok többet hajóra jönni és nem akarok többet kaszinózni.

Leálltak, de nem gondolták, hogy ekkora baj lesz

hirdetés

Március 15-én álltunk meg. Hazamentek az utasok, akkor leállt a hajózás mindenhol a világon. Rá tíz napra felfüggesztették a bő egy hónap múlva lejáró lejáró szerződésem. Kaptunk egy 30 napos kompenzációt, de már több ideje vagyunk a hajón, és ki tudja meddig?

Tök jól indult minden. Hú, de jó, nyitva a medence, a bár, partyzás van!

Szilasi Szilvi Szilasi Szilvi

A teljes 2300 fős személyzetet nehéz lett volna egy napon elküldeni. Jöttek a kérdések, ki akar a következő körben indulni, jelentkeztem március 24-re. Hajnal 6-kor hívtak, hogy visszautasították a kérelmem. 400 ember járt még így, volt aki délután 2-ig ücsörgött kint, majd őket is visszaküldték a szobába. Akkor 300-an indultak haza.

Egyik reggel tűzgyakorlat volt, amiről mi szoktunk előre tudni, most meg váratlan volt. Azt hittük tényleg ég valami, mindenki ment, ahova kellett. Ott álltunk az étkezdében egymás hegyén hátán. Akkor még nem tudtuk, hogy voltak fertőzöttek a hajón. Másnap reggel jelentették, hogy van két koronás, ez délre 16 lett, estére ötvenvalamennyi.

Itt elkezdtek egyre több szigorú szabályt hozni. Nem volt több party, két méter távolsággal lehetett egymás mellett lenni. Az ételosztásnál feltűnt, hogy nagy a tömeg, tovább kell szigorítani.

Szilvi karanténja másfél hónapja

Egy akkora szobám volt, mint egy nagyobb koporsó, felpattintod az ágyad a falra, úgy tudsz mozogni. Ablak nincs. Két ilyen szoba között van egy közös vécé és egy kicsi zuhany. Ha ide bezártak volna, megőrültünk volna.

Március 28-án döntöttek a karanténról. Mindenki kapott egy vendégkabint. A párokat kettesével, a többieket egyedül. Ez volt a legjobb ebben a káoszban. Itt van rendes zuhanyzó, nem az, amiben rádtapad a műanyagfüggöny. Tökéletes az ágy és van erkély, ahonnan nézhetem a vizet. Az első napokban jó volt, gondoltam, ki lehet bírni azt a pár hetet, amit itt kell tölteni. De a folyamatos bizonytalanság tönkretett mindent.

Egy nemzetközi oldalon 23 ezernél is több lájkot kapott a kép és 3 ezer kommentet, de egy nap múlva eltűnt az oldalról.

Több, mint egy hónapig nem mozdulhattunk ki. Naponta jöttek kétszer hőmérőzni meg hoztak kaját. Még takarítószerünk sem volt négy hétig.

A hajón 156-an voltak koronások eddig és hárman haltak meg már kint kórházban. Tudva ezeket, borzasztó volt a hajóba zárva. Tudtuk, hogy emberek halnak meg, sok a fertőzés és nem kérhettünk tesztet.

Dühös voltam, mert már februárban volt fertőzött a hajón és nem csináltak semmit.

Hazautazás előtt is hajózni kell

Hat alkalommal terveztem hazautazást, mindig volt valami gond. Egymásra mutogattak a cégek, a hajózási társaság nem akart minden extra közlekedést, például külön buszokat is fizetni mindenhol, mert járványhelyzetben senki nem mozoghat kedvére. Miami-Budapest oda-vissza 5oo dollár szokott lenni, de most ezer dollár lenne a jegy csak haza. Félinformációkat kapunk, mindig minden változik.

Most elkezdték cserélgetni a nációkat a hajók között. Amerikai kikötőben azonban ezt nem lehet. A Royal Caribbeannek van egy magánszigete a Bahamákon. Cococay-nál áll a Navigator of the Seas, azon gyűjtik most össze a többi hajóról a románokat és az ukránokat május 15-ig. Miamiba mentek volna és onnan repültek volna haza, de most azt mondták nekik, hogy átrakják őket az Enchantment of the Seas-re, azzal mennek Barbadosra és csak 21-én indulhatnak haza. A románok erre éhségsztrájkba kezdtek péntek reggel. A magyar barátnőm is beállt, az ő férje román. Gyengék, fáradtak, de nem foglalkoznak velük. Egy újságírónak azt mondta a kapitány, hogy már vége az éhségsztrájknak. Ez nem igaz.

Készülés arra, hogy a személyzet hajót cseréljen

Május 7-én a jamaicaiak, a haitiak és a dominikaiak szálltak át egy másik hajóra. Előtte meg az indonézek.

A magyarok néhány montenegróival, szerbbel – a fene sem érti miért, de ezen ne akadjunk fenn – és a kanadaiakkal együtt mehetnek majd. Két lehetőségünk van, az egyik május 12-én átszállunk a Majesty of the Seas-re. Na, az a hajó az, amiről sírva mentem haza. A fejem mellett tört el szennyvízcső, elöntötte a kabint a szarlé, és nem hitték el, nem akartak másik kabint adni. Akkor volt az Irma hurrikán is, amikor embereket, állatokat mentettünk a hajóval. Persze ez nem a cég hibája. A 28 éves hajó elég rossz állapotban van. Na ezzel kellene áthajózni Southamptonba, 16 nap alatt.

A másik lehetőség, május 15-én a Freedom of the Seas-ra szállunk át. Az egy kategóriával nagyobb és újabb a Majestynél. Ezzel 9 nap alatt ott lennénk Southamptonban. Nem mindegy, melyik. Az egy hét a rossz hajón nagyon sok idő. Amikor azon rettegek, le tudom-e húzni a vécét. Ott nincsenek erkélyek sem, míg a nagyobbon van.

A legrosszabb a bizonytalanság. Mindig előző nap mondják meg, mikor, ki mehet másnap. Úgy tűnik, 11-én derül ki, hogy aznap vagy később indulunk. Arról sincs még hír, hogy Southamptonból hogyan megyünk majd tovább. Azt ígérik, minden meg lesz szervezve, csak legyünk türelemmel. Abból sajnos egyre kevesebb van.

Naponta 3 óra kimenő

Mindez karanténban. A szabály most az, hogy naponta 3 órát tölthetsz a szabadban, de semmi nincs nyitva, semmit nem tudsz csinálni. Van egy futópálya, de azon csak sétálni lehet, mert a P95-ös maszk mindenütt kötelező. Ebben egy percen belül fuldoklom. Normálisan ötször járok edzőterembe. Most összeestem, nincs elég erőm, nincs normális kaja. Próbálom a szobában, de kétszer felülök és nem jó.

vega menu a hajón A vega menü

Glutén- és laktózallergiám van, nem túl szerencsés. Jelentkeztem speciális menüre. Vegetáriánus kaját kaptam. Az itt azt jelenti, hogy egy kupac ízetlen, sótlan rizs meg valami párolt retek és zellerszár paradicsomszósszal leöntve. Egy hét után hiányzott a hús meg a tej, szóltam, hogy félreértés volt, nem vagyok vegetáriánus. Kedvesek voltak, megígértek mindent, de újabb két hét múlva sem változott semmi. Öt éve epehólyag eltávolító műtétem volt, azóta, ha nem jól eszem, az fáj. Már egy hete fájt, az arcomról pergett a bőr, úgyhogy írtam a menedzsernek, de másolatban beírtam a konzult is. Abból is csak a baj volt, hogy az én hibám, ők nem az én bébiszittereim. De akkor kaptam hét liter laktózmentes tejet, naná, hogy még mindig van belőle. Most már sok gyümölcsöt kapok, meg nem párolt paradicsomos izét, amit nem merek megenni, de nem jön végre kenyér.

Vásárláshoz sorban állás a karanténban

A három órás kimenő idő arra jó, hogy kivigyem a szemetet, vegyek vizet és keressek kávét. Na azt ma nem sikerült. Egy bolt van nyitva, négy dolgot vehetsz egyszerre, de nem minden nap, nekem ma nincs vásárlás, csak két nap múlva. A teljes karantén feloldása után kaptunk fertőtlenítőszert, most folyamatosan takarítani kell. Ami nem gond, az a baj, hogy előtte egy hónapig nem csinálhattuk, mert nem volt mivel.

Most 1100-an vagyunk a hajón. Az egészségügyisek, a konyhások, biztonsági emberek, karbantartók, takarítók dolgoznak, de ők is kezdenek leállni. Többen lemondták a munkát, mert nem kapnak több pénzt. A vezetők keresnek önkénteseket például maszkok varrására is, mert lassan elfogynak a készletek.

Egy lengyel fiú kiugrott a 12. emeletről a görög partoknál a Jewel of the Seas-ről. Nem tudunk pontosat, de azt mondják, a karantén és a bizonytalanság miatt tette.

A 18 emeletes hajó egyik részén lehet felfelé menni, a másikon le. Ezt elnéztem egyik nap és valaki rám kiabált, hogy nem tudok angolul olvasni? Hát elnéztem. Ezen még nevetek, de néha azon gondolkodom, hogy ez egyáltalán nem vicces, hogy ez történik ma velem 2o2o-ban.

Ki sem pakoltam március közepe óta. Sampon, fogkrém van elől. Kézzel mosom a cuccaim.

Bámulom a vizet, ott egy teknősbéka, ott meg egy delfin. Kit érdekel most ez? Csak hadd menjünk már haza!


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
csongor-cimkep.jpg

„El se tudom képzelni, mi minden kavaroghat a fejében”

Csongor 11 éves siketvak, mozgássérült kisfiú, nem lát, nem beszél és szinte egyáltalán nem is hall. Édesanyja elmesélte, milyenek a mindennapjaik.
Láng Dávid; fotók: Lampert Benedek - szmo.hu
2020. július 05.


hirdetés

„Gyerünk, előbb a bal kezedet, aztán a jobbat. Nagyon jó, most jöhetnek a lábak, ügyes vagy!”

Csongor épp a Pető-módszer szerinti konduktív gyakorlatokat végzi otthonában, amikor megérkezünk. Pedagógusa pont úgy beszél hozzá, mint bármelyik egészséges gyerekhez – ha nem tudnánk, milyen megpróbáltatásokon ment keresztül a kisfiú, első ránézésre fel se tűnne.

Édesanyja, Gabriella 25 hetes terhes volt, amikor HELLP-szindrómával kórházba került. Ez olyan súlyos állapotot idézett elő a szervezetében, hogy császármetszéssel meg kellett születnie a babának, különben veszélybe került volna mindkettőjük élete.

Így jött a világra 2009 júliusában Csongor, szüleinek első gyermekeként, mindössze 630 grammal. Hónapokig gépi lélegeztetésre szorult, kétnapos korában pedig agyvérzést kapott, ami végképp megpecsételte a sorsát.

Később ennek következtében vízfejűség alakult ki nála, emiatt egy úgynevezett shunt-műtéten is át kellett esnie. Sokáig kérdéses volt, túléli-e egyáltalán, de végül novemberben hazaengedték a kórházból.

hirdetés

„Akkor még alig tudtunk valamit arról, pontosan milyen következményei lesznek az extrém koraszülöttségnek. Az világos volt, hogy a központi idegrendszere sérült, az viszont nem, mennyire. Ahogy az sem, rehabilitációval milyen eredményt tudunk elérni. Az orvosok mindenesetre bíztattak bennünket, hogy ne adjuk fel a reményt”

– meséli az édesanya.

A problémák fokozatosan jöttek elő, azonban egy ideig betudták őket a kisfiú éretlenségének, hiszen normális esetben október közepén kellett volna megszületnie, így novemberben a korrigált korát tekintve olyan volt, mint egy egyhónapos csecsemő.

Egyik kontrollvizsgálatról a másikra jártak, az egyik ilyen során derült ki, hogy Csongor teljesen megvakult, fényre sem reagál.

„Óriási csapásként éltük meg, a korábbi orvosi vélemények alapján nem számítottunk rá”

– idézi fel Gabriella. A rossz hírek pedig ezután is sorra követték egymást.

A kisfiúval mindig történt valami, rengeteget volt kórházban. Több shunt műtéten esett át, epilepsziája is kialakult, ortopédiai és szemműtéte is volt. Mindezek mellett rendszeres gyógypedagógiai- és mozgásfejlesztésben részesült, például Katona torna, Dévény-torna, TSMT. Amíg a testvérei meg nem születtek, többször is vitték Erdélybe Vojta-terápiára (ez egy direkt koraszülötteknek kifejlesztett módszer), manapság pedig heti 3-4 alkalommal jár hozzá a már említett konduktor.

Bár az objektív, műszeres vizsgálatok azt is megállapították, hogy egyáltalán nem hall, a valóságban ennél valamivel jobb a helyzet. Apukáját, nagyapját viszonylag jól felismeri a hangjuk alapján, akkor is elkezdi keresni őket, ha csak pár szót mondanak neki. Bizonyos szavakat is felismer, például hinta, vége, eszünk. A különféle sípoló és csörgő játékait is érzékeli, a női hangok viszont nagyobb kihívást jelentenek számára.

Szavakat formálni nem tud, de két éve új hallókészüléket kapott, és tavaly valószínűleg ennek köszönhetően elkezdett hangokat kiadni. Ezek leginkább azoknak a gyerekeknek a gügyögésére hasonlítanak, akik még nem tudnak beszélni.

Az evéssel is nagyon sok problémája volt, végül egy speciális terápiával sikerült orvosolni a dolgot nagyjából négy éves korára, amikor elkezdett óvodába járni. Bár a fogai rendben vannak, és elméletben képes rágásra, szinte kizárólag csak pépes ételeket eszik.

Ha unatkozni kezd, megindul előre

Gabriella számára egyértelmű volt Csongor születése után, hogy most a kisfiú korai fejlesztése az első, így évekig fel se merült, hogy visszamenjen dolgozni. Később pedig jött a két kisebb testvér, illetve a fogyatékkal élő gyerekekkel egyébként is egészen 10 éves korukig otthon lehet maradni.

Ez tavaly telt le, azonban már nem vették vissza korábbi munkahelyére. Bízik benne, hogy egyszer majd újra el tud helyezkedni, de a lehetőségei nem túl biztatóak, hiszen a kisfiú folyamatos felügyeletet igényel.

„Rendkívül aktív gyerek, állandóan le kell őt foglalni, olyan szinte soha nem fordul elő, hogy hosszabb ideig elvan magában. Ha unatkozni kezd, megindul előre, olyankor nagyon résen kell lenni, nehogy nekimenjen valaminek, vagy leverjen valamit”

– magyarázza.

Csongor rendszeresen szétdobálja a játékait, ezt többnyire nem dühből, csak szórakozásból teszi. Nagyon keresi az ingereket is: sokszor előfordul, hogy kíváncsiságból, figyelemfelkeltés céljából vagy akár mérgében fájdalmat próbál okozni magának, például az ágya szélébe ütögeti a fejét. Emiatt sem lehet őt magára hagyni szinte egy pillanatra sem.

Orvosnál, vizsgálatokra várva is gyakran elveszti a türelmét, ilyenkor leginkább a csörgő, zörgő, rezgő játékokkal lehet megnyugtatni.

Sok kézjelet eleve az ő számára találtak ki

Már egészen fiatalon a Vakodába jártak vele korai fejlesztésre, majd óvodába is oda került. Itt pozitív tapasztalatokat szereztek, külön gyógypedagógus foglalkozott a látás-, hallás- és mozgásfejlesztéssel, tehát minden sérülését lefedték.

Az óvoda után az iskola következett ugyanott, bár a halmozottan sérült vak gyerekek esetében valójában nem sokban különbözik egymástól a kettő. Sajnos azóta a Vakodában is erőteljesen érezhető a szakemberhiány – teszi hozzá Gabriella. A gyógypedagógusok, mozgásfejlesztő pedagógusok és asszisztensek is egyre kevesebben vannak, ami sok nehézséget okoz az ott dolgozóknak, a szülőknek és legfőképp az oda járó gyerekeknek.

A kommunikációra külön hangsúlyt fektetnek, de nagyon nehéz dolguk van, hiszen Csongor a születése óta siketvak, így korábbi emlékeire sem hagyatkozhat.

Mint a többi érzékszervi sérült ember, ő is a megmaradt érzékszerveire próbál támaszkodni: nagyrészt tapintás és szaglás alapján tájékozódik.

Fontos támpont még a napirend, illetve a különböző események fix sorrendje, például az itthoni torna esetén az egymás után jövő gyakorlatok, amit Csongor kiválóan ismer.

Hogy ő is képes legyen közölni a gondolatait, kézjelekkel próbálnak kapcsolatot teremteni vele, ezek közül sokat eleve neki találtak ki, illetve van olyan is, amit ő maga alakított ki.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
abuzált-gyerek.jpg

„42 évesen is cipelem a 6 éves koromban szerzett mocskos emlékeimet - egy életre megmérgeztek azok a férfiak, akik a gyermekekre indulnak be”

Gyermekkorában molesztált egykori áldozat írta le a véleményét Kaleta Gábor ügyéről.
Fotó: Ulrike Mai/Pixabay (illusztráció) - szmo.hu
2020. július 04.


hirdetés

Gabi 42 éves. 6 éves volt, mikor először használták ki szexuálisan. Hosszú út vezetett odáig, hogy talpra álljon, ebben a terápia segített neki.

Úgy érezte, Kaleta Gábor ügye mellett nem mehet el szó nélkül. Erről szóló írását az engedélyével, változtatás nélkül közöljük.

A volt perui nagykövet nevét szándékosan írta kis betűvel.

***

Van ez a kaleta gábor, volt perui nagykövet bácsink, akiről bár egy évig titkolták nagy hazafiaink, de mégis csak kibukott, hogy találtak nála 19 ezer azaz T I Z E N K I L E N C E Z E R gyermekpornográf fotót...ehhez a lényhez jár egy ügyvéd, azzal a két betűvel a neve előtt (dr), aki bizony abuzált gyermekek családtagjainak is ad jogi tanácsadást...khm khm...khmm...

hirdetés

Érted, van egy gáborunk aki - nem tudom elengedni a számot - 19 ezer fotót, anyagot gyűjtött össze gyermekekről... Végülis van az a pénz amiért bevállalta a védelmét, és sikerrel is jártak, mármint számukra sikerrel... Mert azért közben gáborunk lefogyott, a kis családja hű meg ha, anyukáját zaklatják... Jahhh, szegény... szegény keresztény lélek... Mert bizony még ezt is felhozták védelmében, hogy keresztény... Kapott egy kis felfüggesztettet, meg egy kis aprópénzes bírságot, amit csikkzsebből kidob a bácsi, és köszöni szépen a bíróság döntését...

Áldozat vagyok... Ez a poszt, hangsúlyozom, nem rólam szól, de így tudom mégis csak átadni a gondolataimat, hogy hátha eljut olyanokhoz is, akik eddig nem érezték a gyermekkori szexuális bántalmazás súlyát... Mert akár egy fotó is az... Egy fotó is több mint sok...

És ezeken a fotókon undorító beteg dolgok voltak, olyan dolgok amikre csak egy beteg embernek áll fel a cerkája, és r..szol, miközben a felesége éppen édesdeden mellette alszik... Vagy, mivel nemtelen a bántalmazói szerep, bizony nők is lehetnek ilyen sérültek, lelhetik örömüket e normális embereknek felfoghatatlan, visszataszító, elfogadhatatlan helyzetekben.

42 múltam... 6-7 éves lehettem, amikor az első abúzusomat átéltem, legalábbis amire emlékszem mai napig kristálytisztán, és amit felnőtt férfi követett el ellenem...

Épp elkezdtem az első osztályt... Majd ezt követte újabb és újabb eset...

Van egy beteg pedofil, aki a gyermekekben leli örömét, tudatában van e betegségének vagy nem, de örömforrás ez számára... És van a gyermek, aki sajnos, mint ez esetben is, hol van??? Nincs, megkockáztatom, a 19 ezer fotó akár több ezer gyermekről is készülhetett, és a töredékének ha kiderül a kilétük, senki nem foglalkozik velük, vagy csak nagyon kevés szakember... Szóval van a gyermek, aki áldozat.

Gábor most kapott egy pár százezres büntetést, és a fotók számai alapján egyértelmű, hogy továbbra is ki fogja élni beteg hajlamait...Éli tovább életét, jó szegénykém lefogyott, meg kicsit rossz most neki, de tudjuk milyen a nép, minden csoda három napig tart...Ezt is elfeledik, és nem soká pózolhat is kedvenc nyaralóhelyén szeretteivel...Zsebében a telóján újabb pornós anyaggal...

42 évesen is cipelem a 6 éves koromban szerzett mocskos fertő emlékeimet... Meg a többit. Gábor, Csaba, tisztelt bíróság, mindenki, aki részt vett ez ügyben, és közrejátszott abban, hogy ez az ember ennyivel megússza, annyira szívesen találkoznék veletek. Meg azokkal a törvényhozókkal, akik ennyire adnak lehetőséget...

Rengeteg év terápia után is szívesen megmutatnám, hogy bizonyos illatok, helyzetek vagy érintések mit váltanak ki a testemben... Mert bizony szerencsétlen testem emlékszik... Higgyétek el nem sajnáltatom magam, szeretem az életem, de a testem sem felejt, és ezt felülírni, kigyomlálni, a sérelmeit, fájdalmait nem tudom, hogy elég lesz-e az egész életem rá...

Hangsúlyozom jól vagyok, de egy életre megmérgeztek azok az én esetemben férfiak, akik a gyermekekre indulnak be...

A ma kiszabott pénzbírság, egy éves terápiámra talán elég, és még így sem úgy és annyit járok amennyit szeretnék, és tegyem össze a kezem, hogy van módom és lehetőségem terápiára járni, és megtaláltam azt a szakembert, akivel tudok együtt hatékonyan dolgozni... És nagy betűkkel hangsúlyozom én még a szerencsésebbek közé tartozom, mert időben felismertem, hogy segítségre szorulok, és rengeteg buktató után sem adtam fel, hogy megfelelő segítséggel tudjak dolgozni a gyógyulásomon...

Tudjátok vannak barátaim...Fiúk, lányok...Akik gyermekkorukban szintén átéltek hasonló traumákat...Van, aki nekem nyílt meg életében először, közel 30 év hallgatást törve meg ezzel... Mert az egy dolog, hogy ha kell, én nyíltan elmondom, miket éltem át, mert már tudom, hogy ezt nem nekem kell szégyellni, de a legtöbb áldozat nem jut el eddig.

A legtöbb áldozat egy életre elcsúszik...Drog, prostitúció, alkohol, gyógyszerfüggőség, vagy ő is bántalmazó lesz, vagy egyszer csak öngyilkos lesz jelek nélkül, mert nem tudja megtörni a csendet, nem tud beszélni a sérelmeiről, és egyszer csak feladja, megrogy e fájdalom alatt, és inkább a halált választja.

Én magam is voltam e mederben is, tudom mi zajlott le bennem, és nagyon is átérzem azok fájdalmát akik legvégső elkeseredettségükben öngyilkosak lesznek...Gábor asszisztált a beteg örömforrásával több ezer gyermek egy életre tönkretételéhez...Egy ÉLETRE tönkretett több ezer gyermeket...És kicsenget pár százezret és viszlát...Majd visszajönnek a leadott kilók, és él tovább mint Marci hevesen...Jól van ez így...

Mindeközben gyermekek lelkei halnak meg...Miközben gyermekek vesztik el hitüket egy egész életre...Miközben olyan fizikai és lelki fájdalmakat kénytelenek átélni, amire nincsenek megfelelő szavak, és mindezt teszik velük olyan beteg elmék, akik tisztában vannak vele, hogy szinte több joguk van, mint egy áldozatnak...Mert tisztában van azzal, hogy az áldozatban főleg egy gyermekben olyan traumát vált ki, hogy évekig évtizedekig is hallgatni fog...

És védjük óvjuk családjainkat, és szüljetek gyerekeket...

És van akik szerint jól van ez így...Nem tudnék tükörbe nézni azok helyében, akik asszisztáltak ebben az ügyben...Meg akármelyik másik hasonló ügyben...

Mi kell még vajon, hogy változás történjen?? Mi kell, hogy végre elinduljon valami? Hogy egy áldozatot ne alázzanak meg a rendőrségen, hogy megfelelő szakemberek foglalkozzanak az áldozattal, hogy azonnal kiemeljék őket a bántalmazói körből, hogy joga legyen az áldozatnak, hogy végre ember számba vegyenek minket.

Élni szeretnénk csak, semmi többet, csak élni, békében, nyugodtan, úgy ahogyan emberhez méltó... Biztonságra szeretetre vágyunk, semmi másra...De ez országunkban jelen pillanatban LEHETETLEN!! Kivitelezhetetlen...

Sír a lelkem...Űr van bent, kiégés, és óriási kérdőjelek...És tudom, pár nap egy két hét, és jön az újabb ügy, és akkor sem fog történni semmi sem...

És tudjátok mi a szomorú? Soha nem lehet tudni, melyik gyermek a következő... Soha nem tudhatod... Soha...

Fájok, ordítok, és a tehetetlenség megöl, nem magam miatt, hanem azok miatt a gyermekek miatt, akiknek nem biztos, hogy lesz annyi erejük, mint ami nekem volt...

Drága lelkek, nem vagytok egyedül, és szívből kívánom gyógyulásotokat, lelketek gyógyulását... Ne adjátok fel kérlek... Per pillanat, jelen törvényeink alapján mást nem tudok nektek mondani!! Merjetek segítséget kérni, beszélni róla, és menni addig, amíg nem találjátok meg azt a szerető közeget, támogató szakembert, aki mellett érzelmi biztonságban tudtok gyógyulni. Nem lesz könnyű, de nem adhatjátok fel... Egy gábor-féle nem győzhet le minket... UGYE NEM??


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kaleta-gabor-1.jpg

Pedofil? Még mit nem, ő csak nézegette a gyermekekről készült pornográf felvételeket!

A gyerekek meg, akiknek a képeire élvezkedett, ugye, kit érdekelnek. Vélemény.
K.U.D. - szmo.hu
2020. július 02.


hirdetés

Szegény férfi! 30 kilót fogyott, annyira megviselte ez az ügy. 30 kilót. Nagyjából ennyi egy 2 éves kislány (elvileg az átlagos testsúlyt úgy lehet kiszámolni, ha az éveket megszorozzuk kettővel és hozzáadunk 8-at) és egy 5 éves kisfiú testsúlya összesen. Ennyit fogyott ez az ügyvédje szerint mintaértékű jogászéletet élő, hazáját szolgáló, mélyen vallásos ember, aki egyébként mindent beismert a bíróságon. Kaleta Gábor volt perui nagykövetről van szó, akinek a számítógépén több mint 19 ezer, gyerekkorúról készített pornográf képet foglaltak le.

A bíróságon ez az ember, aki amikor épp nem kiskorú gyermekek pornográf felvételeit nézegetve fantáziált és szerzett örömet magának, rendszeresen gyakorolja a hitét, szóval a bíróságon hangsúlyozta, végtelenül megviselte az ügy a családját, a szülei ismeretlen számról kapnak telefonokat, a céget is zaklatják, ahol munkát kapott. Szegény. Bűnös ugyan, elismeri, na de mégis.

Egy év felfüggesztett börtönbüntetés és 540 ezer forintos pénzbüntetés. Ennyi. Persze, az ítélet még nem jogerős, de ne legyenek senkinek sem illúziói: egy ilyen jóravaló keresztény hazafi nem fog rács mögé kerülni. Persze, azt elismeri, hogy 19 ezer kiskorúról készült képet tárolt a gépén, de hát mi ezzel a probléma? Nem érti. Hát nem csinált ő semmi rosszat, mégis, hogy bánnak most vele? Meghurcolják. Tönkremennek az idegei. A családját is bántják. Mikor ő csak kiskorúakról készült erotikus felvételeket töltött le a gépére.

Az ő jogai. Az elkövetőé. Megint. Persze. Mint Magyarországon szinte mindig.

hirdetés

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
hiaba-jelentettek-tobben-is-egy-pedofil-oldalt-keson-reagltak-ra.jpg

Magyar kommentelők buktattak le egy pedofil Facebook-oldalt

Jókora késéssel reagált a Facebook. Megkérdeztük Gyurkó Szilviát, mi az alapvető nehézség a hasonló esetekben.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. július 06.


hirdetés

Az utóbbi napokban (részben Kaleta Gábor volt perui nagykövet botrányos ügye miatt) jóval nagyobb figyelem irányult a pedofilgyanús vagy gyaníthatóan gyermekpornográfiával foglalkozó tartalmakra. A Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldalon is beszámoltak egy esetről.

"Hiába jelentettem többedmagammal gyermekpornográfia miatt, a Facebook nem gondolja, hogy ez a kőkemény pedofil oldal sértené a közösségi alapelveit"

- írják a bejegyzésben.

"A Facebook nagyjából ennyire biztonságos hely, érdemes alaposan átgondolni, milyen feltételekkel regisztrálhat a gyerek, ha elmúlt is 13.

Ja, és legyetek kedvesek jelenteni a hardcore pedofil oldalt. A kemény tartalmakat inkább nem tenném ki, akinek van gyomra, görgessen."

hirdetés

A bejegyzés alatt rengetegen írtak hozzászólást, egyikük azt írta:

"Ezt az oldalt kb. 2 napja masszívan jelentgeti rengeteg ember. Nem értem hogy hogyan elérhető még mindig, miközben vannak olyan hírességek akiket gond nélkül letiltanak 30 napokra. Ez azért elgondolkodtató és félelmetes..."

Egy másikuk megjegyezte: "Ezekkel az oldalakkal tudomásom szerint érdemes a rendőrséghez fordulni. Van erre specializálódott részlegük. Ha a nemzetközisége miatt nem foglalkoznának vele esetleg, akkor pedig az europollal vagy az interpollal felvenni a kapcsolatot. Ők többet tudnának tenni a forrást lenyomozva mint, hogy “csak” megszüntetik ezt az oldalt, mert gondolom sajnos újat csinálnának nagyon hamar".

"Jelentettem. Kérlek azt is vegyétek fontolóra, hogy mennyire tesztek ki gyerekeitekről félmeztelen etc. képeket. Onnantól azt csinálnak a fotóval, amit akarnak. Másrészről én sem örültem volna anno, ha a fél világ azt nézegeti, amint ülök a bilin. Köszönöm a körültekintést!"

- írja egy harmadik hozzászóló.

Mint azt az egyik kommentelő írta, csak jókora késéssel törölte a Facebook a problémás oldalt.

A konkrét esetről és az ezzel kapcsolatos általános tudnivalókról megkérdeztük Gyurkó Szilvia gyerekjogi aktivistát, témában járatos szakértőt, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítóját és vezetőjét.

Az interjúért lapozz!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!