hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
Ha jól csinálják, végre mindenkié lehet a csobánkai iskola
Már a harmadik első osztály kezdheti meg a tanulmányait az iskolában.
Neuberger Eszter, Abcúg, Fotók: Hajdú D. András - szmo.hu
2019. március 04.


hirdetés

A harmadik első osztály kezdi meg a tanévet ősszel abban a csobánkai iskolában, aminek az indulásáról másfél évvel ezelőtt már írt az Abcúg. A legnagyobb kérdés az iskolaindítással kapcsolatban az volt: mitől nem fog olyan sorsra jutni majd ez az iskola is, mint az egy évvel korábban bezárt elődje, ahová a szegényebb, roma szülőkön kívül a végén már senki nem íratta a gyerekét.

Mostanra úgy látszik, a dolog a jónevűnek számító szentendrei anyaintézmény szakértelmén, de annál is inkább az ügy iránt elkötelezett csobánkai szülőkön múlik, akik egy családias falusi iskolában, de városi színvonalon szeretnék taníttatni a gyereküket – együtt a hátrányos helyzetű roma gyerekekkel -, és mindezért tesznek is.

Másfél évvel ezelőtt járt utoljára a portál a Pest megyei Csobánkán. Néhány héttel az iskolakezdés, és egyben a 3100 lelkes pilisi kistelepülés új iskolájának indulása előtt.

Kicsit több mint egy évvel korábban az előző, Petőfi Sándorról elnevezett iskolának azért kellett bezárnia, mert nagyjából a kilencvenes évektől, a szabad iskolaválasztás bevezetésével kezdődően fokozatosan szegregálódott, az oktatás színvonala és körülményei pedig ezzel párhuzamosan romlottak.

A csobánkaiak generációit kinevelő iskolába a végén már jóformán csak a helyi, szegény, roma családok gyerekei jártak, a tehetősebb szülők ugyanis átvitték gyerekeiket nagyobb települések jobb iskoláiba.

Az iskola 2016-ban és 2019-ben:

A portál az utolsó tanév legvégén a nyári szünet előtt látta a bezárás előtt álló iskolát, ahol a beázás miatt penészedő falak és régi bútorzatú, szegényes tantermek jelezték, hogy az iskoláról és benne dolgozókról, tanulókról régóta megfeledkeztek.

Két és fél évvel később mintha mindez sosem létezett volna.

Melich Krisztina, az új iskola megbízott igazgatója vezeti körbe a portált egy szerdai tanítási napon a teljesen felújított épületben: az iskola két, használatban lévő, színes falfestményekkel díszített tantermében épp tanórák zajlanak, az elsősöknek matematika, a másodikosoknak olvasás órája van.

“Álljatok annyian össze, ahány napot iskolába járunk egy héten” – kéri a tanítónő a legkisebbektől, akik erre nagy zajjal felpattannak a helyükről, és összeölelkezve kis ötfős csapatokat alkotnak.

“Őket még elképzelhetetlen lenne 45 percig a padban ülve tanítani”

– magyarázza Melich Krisztina, mielőtt kilépünk a teremből.

Mire átértek a szomszéd terembe, már vége van az órának, de a kedvükért még pár percig a helyükön maradnak a másodikos gyerekek. Pár kérdésből kiderül, hogy legalább az osztály felének ebben az iskolaépületben tanultak a szülei. Szinte mindenki jár valamilyen szakkörre: néptánc, balett, szolfézs és a robotika szakkör merülnek fel.

Fel kell venni a versenyt a városi iskolákkal

Látszik, hogy a Szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskola, amelyiknek a csobánkai intézmény a tagiskolája, mindent megtesz, hogy lenyűgözze a csobánkai szülőket, akik úgy döntenek: az új falusi iskolába íratják az iskoláskorba lépő gyerekeiket.

A szentendrei anyaintézményben elérhető szinte összes művészeti foglalkozást kihozzák Csobánkára. A Csobánkai Tagiskola most két osztállyal, egy első és egy második évfolyammal, összesen 48 gyerekkel működik, ez a létszám bővül majd az új elsősökkel.

Rajtuk kívül pedig egy óvodás csoport is van az épületben. A környéken egyedülálló módon ugyanis az óvodában már három évet eltöltött, de iskolába még nem engedett gyerekek iskolai előkészítő csoportba járnak ide. “Ez egyfajta átmenet az iskola és az óvoda között ” – mondja a “Suliváró” program óvodapedagógus vezetője, Kálmánfi Mónika. A gyerekek 9 órától fél 11-ig foglalkozásokon vesznek részt: a reggeli beszélgetőkört torna, majd a finommotorika fejlesztése követi. Ezt leszámítva az életük pont olyan, mint a többi óvodásé.

Melich Krisztina elmondja: az iskola nagy erőkkel készül az újabb, áprilisban esedékes beíratási időszakra. Nemrégiben egy régi népszokással, a balázsolással hívták a nagycsoportosokat az iskola kisdiákjai, most pedig a szülőknek szerveznek fórumot, ahol a tanárok és a gyereküket már ide járató szülők válaszolnak az iskolaválasztás előtt állók kérdéseire.

Fontos időszak ez a frissen létrehozott falusi iskola számára: az intézmény fennmaradása ugyanis a helyi szülők kezében van, rajtuk múlik, hogy összejön-e az első osztály elindításához szükséges minimum osztálylétszám. Ehhez pedig muszáj felvenni a versenyt a Csobánkáról is könnyen elérhető városi iskolákkal.

A helyi szülők egy jó része ugyanis simán megtehetné, hogy valamelyik munkahelyéhez közel eső iskolába íratja a gyerekét. A faluban egy ideje már ez volt a gyakorlat – részben ez vezetett a Petőfi Sándor Általános Iskola szegregálódásához és elnéptelenedéséhez is.

Bizalmat szavaztak

A régi iskola bezárása után azonban, a hírre, hogy a tankerület felmenő rendszerben új iskola indítását tervezi, az akkor iskolaválasztás előtt álló csobánkai szülők körében elindult valami. “Közösen eldöntöttük, hogy bizalmat szavazunk az új iskolának” – emlékszik vissza az akkori hangulatra Babos-Kaszab Veronika, a csobánkai iskolába járó egyik másodikos kisfiú édesanyja.

Veronika személyesen azért döntött úgy, hogy fiát a lakóhelyükön induló iskolába íratja, mert jól emlékezett rá, nagyobbik, már iskolás gyerekét eleinte mennyire megviselte, amikor az óvoda után teljesen idegen gyerekek közé, idegen környezetbe kellett iskolába mennie a szomszédos Pomázra.

“A gyerekeknek szerintem nagyon jót tesz az, hogy az a közösség, ami kialakul az óvodában, együtt marad az iskolában is.”

– magyarázza Veronika, aki szerint az iskola indulásakor a ballagó óvodás csoportból alig volt olyan szülő, aki ne a csobánkai iskola mellett döntött volna. “Legyen végre megint élet a faluban!” – emlékszik vissza az óvodás szülőket ismerő óvónő, Kálmánfi Mónika, mi motivált például egy helyi apukát ebben a döntésben.

És itt jön a másik fontos tényező az új csobánkai iskolával kapcsolatban.

Az iskolában is együtt maradhatnak

Az óvodában eddig is együtt nevelkedtek a helyi roma gyerekek a többségi gyerekekkel. Aztán jött az iskoláskor, amikor az előbbiek közül sokan mentek a csobánkai iskolába, utóbbiak pedig valamelyik városi iskolába.

Most azonban, hogy a csobánkai iskola is vonzó lett a többségi szülők számára, a roma és a nem-roma gyerekek együtt tanulhatnak az iskolában is “ugyanazt a színvonalú oktatást kapva, mint bármelyik másik intézményben” – fogalmaz Melich Krisztina.

Szerinte az együttnevelés legfontosabb hozadéka “az elfogadásra nevelés és a pozitív mintaadás” lehet.

A csobánkai iskolában tanulnak a gyerekei annak a két helyi roma szülőnek is, akik a legutóbbi csobánkai riportban is szerepeltek. Toldiné Várhegyi Szilviának most első osztályos kisfia, Zolika jár Csobánkára, de nagyobbik gyerekei azok között a tanulók között voltak, akiknek a Petőfi bezárása után iskolát kellett váltaniuk.

Szilvinek tehát van összehasonlítási alapja, és azt mondja: ég és föld a különbség a két iskola között. “Sokkal több minden történik a gyerekekkel az új iskolában, és az egész környezet is sokkal szebb” – mondja. Zolika pedig – aki Szilvi szerint nagyon szeret tanulni – “még csak az első osztály felénél jár, és már olvasni is tud”. Eközben két, most Pomázra járó nagyobbik gyereke közül az egyiknek, Laurának például sok problémája a tanulással. Ebben édesanyja szerint szerepe van annak is, hogy hiányos alapokat kapott az első pár osztályban.

A másik anyuka, Horváth Vivien a másfél évvel előtti találkozáskor első osztályba induló lányát, Csengét mutatta be, akivel most a második osztályban találkoztak. Vivien akkor amiatt aggódott, hogy a 25 beiratkozott elsősnek honnan lesz tanítója, ha augusztus elején még nincs meg erre a megfelelő ember.

“Mostanra minden kialakult, és nagyon meg vagyunk elégedve az iskolával és Csenge tanítónőivel” – mondja Vivien, akit, mivel épp munkában van, telefonon érünk el. A kislány és Szilvi fia is hetente kétszer, iskola után járnak a korábbi riportban már bemutatott Csobánkai Tanodába is, ahol egyéni fejlesztő foglalkozásokon vesznek részt.

Bakó Boglárka a tanoda egyik fejlesztő foglalkozásokat tartó önkéntese is lelkes az új iskolával kapcsolatban. Egyrészt, mert az ott tanító pedagógusok partnerként tekintenek a tanodára – folyamatos kapcsolatban vannak az önkéntesekkel a gyerekek fejlődését illetően-, másrészt, ami Bakó szerint a legfontosabb, “elfogadják, hogy mi nem csak leckét írunk a gyerekekkel, hanem fejlesztjük is őket”.

Robotika egy helyi fiataltól

Délután fél kettő van, amikor benyitunk a csobánkai iskola egyik tantermébe, ami még nincs osztályteremként berendezve. Helyette a terem egyik felében három számítógép, előttük második osztályos gyerekek ülnek. Épp legóból raknak össze valamit, a számítógép képernyőjén látható ábra alapján.

Épp egyikük fölé hajolva segít két elem összeillesztésében a 19 éves Völgyes Viktor, az iskola egyik slágere: a robotika szakkör vezetője.

Viktor maga is csobánkai, kötődik a településhez – édesapja korábban évekig igazgatta a Petőfi Sándor Általános Iskolát -, ezért döntött úgy, hogy a maga módján megpróbál segíteni valahogy az induló iskolának.

A szakképzésben szoftverfejlesztést tanuló fiú az óbudai székhelyű Dr. Code programozóiskola oktatójaként ismerteti meg a programozást a csobánkai kisdiákokkal. Miután a gyerekek legóból összeraktak egy robotfigurát, egy motor és egy összekötő kábel segítségével az egy gombnyomásra végrehajtja a feladatokat, amikre a gyerekek a számítógépen beprogramozták.

A szakkör akkora népszerűségnek örvend az iskolában, hogy Viktor négy csoportnak tart heti egy-egy foglalkozást. Ezek nem teljesen ingyenesek, de ha találkozik olyan gyerekekkel, akik szeretnének járni, a szüleik viszont nem tudnák kifizetni a szakkör havidíját, Viktor megpróbál valamilyen megoldást találni, hogy ők is járhassanak. Jelenleg is van két diák, akiknek nem kell fizetni: egyikük a Dr. Code, másikuk a Pilis Gyöngyszemeiért alapítvány “ösztöndíjasa”.

Példátlan összefogás

Az alapítványt a helyi szülők és az egyik első pedagógus, Szeleczky Enikő hozták létre, hogy a helyi óvoda és iskola munkáját támogassa. Az iskola indulása óta működik – most a már bemutatott Babos-Kaszab Veronika vezeti-, legfontosabb tevékenysége pedig az adománygyűjtés. “Jótékonysági vacsorákat szervezünk, és a befolyó pénz felhasználásáról közösen döntünk” – magyarázza Veronika.

Az első vacsorán befolyt pénzből például az iskola udvarára építettek játszóteret, az idén összejött összegből pedig úszásórákra, színházlátogatásokra, más programokra is szánnak majd. Az iskolai környezet fejlesztésére is költenek, legutóbb például sötétítő függönyöket vásároltak az első osztály tantermének ablakaira.

A csobánkai iskola körül, úgy tűnik, erős helyi összefogás alakult ki. Az iskola például hajlandó befogadni a Csobánkai Tanoda kezdeményezését, egy – a tanulók együttműködésén és az aktív tanuláson alapuló – alternatív oktatási módszer, a “Lépésről lépésre” program meghonosítását, amihez mostanában indulnak el az előkészületek. A tanoda hátránykompenzáló munkájában a szülők is bíznak.

A Váci Tankerület, az iskola és a szülők között is szorosnak tűnik az együttműködés, mindenki egy színvonalas, de családias iskola kialakításában érdekelt. Az egyedüli hiányzó elem az állandó pedagógusgárda, a mostani pedagógushiányos helyzetben az egyik legnagyobb kihívás elkötelezett tanítókat találni egy újonnan indult falusi iskolába.

“Annyira jó helyzetben van most Csobánka, hogy van egy jó óvodája, és az ott megkezdett munkára helyben épülhet rá az iskolai nevelés, úgy, hogy semmiről nem maradnak le a gyerekek, amit egy városi iskolában megkapnának.

A tanoda részéről pedig jön a támogatás azoknak, akiknek erre szüksége van. Most már tényleg csak az kellene, hogy olyan tanítók jöjjenek ide, akik szeretnének ebben a csodában részt venni." – fogalmaz, félig-meddig csalogatóként az interjú végén Babos-Kaszab Veronika.


KÖVESS MINKET:





Ezért nem hiszik el a rajongók, hogy Michael Jackson bűnös lenne
A rajongás természetéről gondolkodtunk, akárcsak a The Washington Post újságírója.
Szajki-Vörös Adél, forrás: The Washington Post, fotók: Twitter, YouTube - szmo.hu
2019. március 25.


hirdetés

Michael Jackson ártatlan, Michael Jackson bűnös - a rajongók, a Jackson ártalanságában hívők és a Neverland elhagyása főszereplőinek hitelt adók csaptak össze és fordulnak egymás ellen több hete világszerte. A jelenség kicsit a mindenkori választásokhoz hasonlítható: nincs köztes döntés, nincs kompromisszum, Jackson vagy pedofil volt, vagy nem. Ráadásul a párhuzam a jelenség döntési mechanizmusában is megmutatkozik, hiszen az átlagszavazó nem mélységeiben tájékozódva, információval gazdagon felvértezve húzza be az x-et, hanem sokszor érzelmi alapon. Ez természetes működés: emberek vagyunk, érzelmekkel, és emberekre szavazunk (akik nem mellesleg a jövőnkért dolgoznak. Vagy nem. Mindenesetre sokan közülük sikerrel az érzelmeinkre próbálnak hatni). Ugyanígy komoly érzelmekkel viszonyulunk egy sztárhoz, sőt, ebben az esetben a legnagyobb világsztárhoz, aki valaha létezett. Nem tudunk nem így viszonyulni hozzá, hiszen a művészete is erről szólt: érzelmekről énekelt és érzelmeket váltott ki. Emellett ellentmondásos figura volt egész életében, s ugyanilyen ellentmondásos ez a helyzet is, ami most kialakult a Neverland-dokumentumfilm bemutatásának utóéletében.

?????? ?????? on Twitter

Can I get an 'Amen' up in here?! #MJInnocent

A Washington Post a minap a rajongói tagadás jelenségével foglalkozott, azaz pontosabban azzal a jelenséggel, ami igazából magától értetődő: hogy Jackson rajongói tűzön-vízen keresztül kiállnak halott bálványuk mellett. Ha már a bálványimádás analógiánál tartunk, könnyen eszünkbe juthat a rajongókat elvakító bálvány. Talán ebben az esetben sem képesek meglátni bizonyos dolgokat a fényétől? A divergens gondolkodás nem a nagy többség jellemzője, talán ezért is logikus ez a reakció is: egy "szenttől" nem fogadható el, hogy noha a művészetében tiszta dolgokat alkotott, de otthon, a négy fal között talán valami mocskosat is művelt. Pedig Jimmy Safechuck és Wade Robson is ezt állítják a dokumentumfilmben: hogy Jacksonnak volt egy jó oldala is, és igenis, sokat adott a világnak.

Ráadásul állítólag Jackson maga is bántalmazás áldozata volt - ám a rajongók szerint ő itt áldozat, nem elkövető. Pedig a pszichológiai törvényszerűségek szerint bizony az áldozatból - esetünkben: gyermekkori bántalmazottból - gyakran válik elkövető... Ami nem kérdőjelezi meg az áldozati létét és a saját tragédiáját. Mert a magam részéről ebben az ügyben egyetlen dologgal kapcsolatban vagyok biztos - mással hogy is lehetnék? - : hogy Michael Jackson egy nagyon boldogtalan, tragikus figura volt. "Imádom a színpadot. Ott tudnék aludni a színpadon - mondta egy, a pályája csúcsán készült interjúban. - Mindig elszomorodom, amikor vége egy koncertnek." Az idézet magáért beszél: a művész csak az önfeledt flow-állapotban tudta megtapasztalni az örömet. Egy másik, a nyolcvanas évek elején készült interjúban Jackson arról beszélt, hogy "mostanában" kezd el ismerkedni a barátsággal. Mert addig nem voltak barátai. És bevallja, hogy az élet valódi dolgai nagyrészt - húszas éveiben járt - még mindig idegenek a számára. Hát mi ez, ha nem tragédia? De térjünk vissza a Washington Post cikkéhez.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon


KÖVESS MINKET:




Nem tudnak mit tenni a kórházak, ha a beteg nem fogadja el az ellátást
Mit tehet a kórház, ha a beteg súlyos fejsérüléssel távozik? A válasz korántsem egyértelmű: a jogszabályok szerint nincs joga megkérni a rendőrséget, hogy keresse meg és vitesse vissza az intézménybe.
Mizsur András cikke az Abcúgon - szmo.hu
2019. március 22.


hirdetés

Az ehhez hasonló esetek mindennaposak a traumatológiákon, ilyenkor az orvosok megpróbálják meggyőzni a beteget, hogy maradjon bent a kórházban, de a gyakorlatban erre ritkán jut idejük. Tavaly holtan találták meg azt a férfit, aki néhány nappal korábban távozott a Merényi Gusztáv Kórházból. Az ügyben indított ombudsmani vizsgálat megállapította, hogy nincs megfelelően szabályozva, mikor mondhatják ki egy betegről, hogy egészségügyi állapota miatt nem tud dönteni saját ellátásról.

Tavaly márciusban egy férfi részegen megszédült és beverte a fejét. A mentők koponyasérülésekkel szállították be a Merényi Gusztáv Kórházba, ahonnan másnap reggel távozott. Mivel a betegnek koponyaűri vérzése volt, ami több napos megfigyelést igényelt volna, a kórház értesítette a rendőrséget az eltűnésről, és kérte a férfi visszaszállítását. A kezelőorvos elmondása szerint a betegnek elvonási tünetei voltak, de nem minősítette egyértelműen ön- és közveszélyesnek. A rendőrség megkezdte a férfi keresését, de nem adott ki körözést.

Végül néhány nappal később holtan találták rá Bicskén.

Első olvasatra egyértelműnek tűnik az ügy: figyelembe véve a beteg sérülésének súlyosságát és az elvonási tüneteket, gondolhatnánk, hogy a kórház helyesen járt el, amikor értesítette a rendőrséget. Ezzel szemben az ombudsmani vizsgálat megállapította, hogy a kórháznak nem volt joga erre, sőt, a jogszabályok szerint semmit sem kellett volna tennie. 2014-ben ugyanis kikerült az egészségügyi törvényből, hogy a kórház értesítheti a rendőrséget, ha a beteg bejelentés nélkül hagyta el az intézményt és állapota ezt indokolja. „Az viszont előtte sem volt benne a törvényben, hogy fel lehet kérni a rendőrséget, hogy hozza vissza a beteget, márpedig a kórház ezt tette, egyértelműen jogellenesen. Ha ilyet meg lehetne tenni, az nagyon súlyos szabadságjog-korlátozás lenne” – magyarázta Asbóth Márton, a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa. Az egészségügyi törvény szerint a kórházak kizárólag fertőző betegségekkel összefüggő esetekben (például járványügyi vizsgálat, járványügyi megfigyelés) kezdeményezhetik valakinek az előállítását, ez esetben viszont nem erről volt szó.

Ha kapott volna gyógyszert, talán bent marad

Betegjogi szakértők egyetértettek abban, hogy nehéz jó gyakorlati megoldást találni arra, hogy cselekvőképtelen betegeket ne hagyják el a kórházat – példaként a karszalagot említették, ami részben megkönnyítheti a személyzet dolgát. De az egyértelmű, hogy nem lehet őket lekötözni vagy lenyugtatózni csak azért, hogy bent maradjanak. Felvetődik a kérdés, feladata-e az államnak, hogy megvédje az ember életét, akár akarata ellenére is? Asbóth Márton szerint a válasz egyértelműen nem, mert ez túlzott beavatkozás lenne az ember magánszférájába.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon


KÖVESS MINKET:





Külföldre vágynak a szomolyai fiatalok
Saját készítésű videóban mondják el a Borsod megyei faluban élő roma fiatalok, hogyan képzelik el az életüket tíz év múlva: külföldön dolgoznak, családjuk van és sokat keresnek.
Mizsur András írása, Abcúg - szmo.hu
2019. március 25.


hirdetés

A nyolc perces kisfilmből az is kiderül, mennyire kiszolgáltatottnak érzik magukat a magyarországi jelenben. A videó elkészítésében a Parforum Részvételi Kutató Műhely segítette a gyerekeket, korábbi projektjükben helyi roma nők beszéltek arról, milyen tapasztalatuk van az egészségügyről.

A Parforum Részvételi Kutató Műhely projektjében 14-18 éves roma fiatalok vettek részt a Borsod megyei Szomolyáról. Az volt a cél, hogy a részvételi művészet módszereivel dolgozzanak fel egy témát, ennek végeredménye lett a nyolc perces kisfilm. A téma tehát – a fiatalok jövőképe – adott volt, az viszont teljes mértékben rájuk volt bízva, hogyan valósítják meg ezt, mondta Horváth Kata társadalomkutató, a British Council támogatásával megvalósuló projekt vezetője. A videókészítés előtt szociodrámás foglalkozásokat is tartottak nekik, ezek során derült ki, hogy már fiatalon mennyire foglalkoztatja őket a kiszolgáltatottság érzése.

Egy korábbi projekt miatt esett a szervezők választása a borsodi falura: akkor szomolyai roma nők készítettek színházi előadást arról, hogy milyen tapasztalataik vannak az egészségügyről. (Erről az Abcúg korában ebben a cikkében írt.) Így kerültek kapcsolatba a Szomaro nevű helyi roma szervezettel, most is ők segítettek résztvevőket toborozni a videós elkészítéséhez. Máshol más témával és korosztállyal indítottak hasonló projektet; Lucfalván meseíráson keresztül dolgozták fel a gyerekekkel, hogy mit jelent számukra a félelem és a bátorság, míg Nyíregyházán fiatal felnőttek az adósság témáját járták körbe.

Horváth Kata szerint annak ellenére, hogy csupán négy hétvégét ölelt fel a program, a fiataloknak mégis fontos tapasztalat lehetett, hogy közösen értékes dolgot tudnak létrehozni. Másrészt sokat tanulhattak a videókészítésről: hogyan néz ki egy forgatás, hogyan kell megvágni egy videót – ebben a Zöldpók Alapítvány stábja volt segítségükre.

Ha kíváncsi vagy a videóra is, lapozz!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon


KÖVESS MINKET:





Szeretlek Magyarország - szmo.hu
1970. január 01.


hirdetés


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x