hirdetés
koronavirus-jarvany-arcmaszk-pixabay.jpg

Gyorstalpaló: mivel jár pontosan a karantén és a kijárási tilalom?

Elmagyarázzuk, mit jelent ez a két szó, amit egyre többször hallunk a mostani helyzetben.
tiboru/lemil.blog.hu, címkép: illusztráció (Pixabay) - szmo.hu
2020. március 18.


hirdetés

Mivel a mostani zűrzavaros időkben sosem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap, arra gondoltam, hogy megpróbálok egy kicsivel tisztább vizet önteni a poharakba kijárási tilalom és karantén ügyében. A múltkori poszt kommentjei között voltak olyan hozzászólások, amelyeket olyan kedves olvasók követtek el, akik például kioktattak arról, hogy a miniszterelnöki rendelet nem jogszabály és ne beszéljek hülyeségeket, mások arról próbáltak meggyőzni, hogy ha Ausztria lezárta a határait, az automatikusan azt is jelenti, hogy Bécsben karantént rendeltek el, szóval sokat nevettünk, de a jelenség (mármint hogy vannak, akikre ráfér egy kis fejtágító) arra ösztökélt, hogy írjam meg ezt a rövid kis posztot. Senki ne vegye sértésnek, nem kioktatni akarom a Lemilblog amúgy profi olvasóit, hanem egy kicsit összeszedni az alaptudnivalókat erről a két intézkedéskomplexumról.

Kezdjük a karanténnel. Noha a most (2020. március 17., kedd, 20.00 óra) hatályos magyar jogszabályokban hiába keresnénk ezt a szót, nem találnánk, elég sokan használják és hivatkoznak rá, írásban és szóban egyaránt (például a koronavírusos információkat közlő hivatalos kormányhonlap is). Szóval ne féljünk a karantén szótól, hanem próbáljuk meg definiálni. Számos meghatározása van, az egyik legegyszerűbb a következő:

karantén: vesztegzár, egészségügyi zárlat. Járványveszély esetén szokták alkalmazni a járvány, a fertőzés terjedésének megakadályozására vagy lassítására.

A karantén tehát egy olyan kényszerintézkedés, ami arról szól, hogy egy jól körülhatárolható területet (egy épületet, egy utcát, egy települést, egy hajót, de akár egy régiót vagy neadjisten egy egész országot) többé-kevésbé hermetikusan elzárnak a közvetlen környezetétől, a ki- és beutazást ellenőrzik és komoly büntetéseket helyeznek kilátásba azoknak, akik a vesztegzár szabályait megsértik. Nincs két egyforma karantén, mindig az adott egészségügyi vészhelyzet (és főleg a vesztegzárat elrendelő hatóság) határozza meg, hogy az előbb említett főszabály mellett milyeneket léptetnek életbe, például a karantén idejére és szigorúságára vonatkozóan. Lehet teljes a karantén (vagyis tényleg senki se ki, se be), de ez a ritkább, pláne a mai globalizált világban, ahol kivételek vannak és ez így van rendjén. Azt még érdemes elmondani, hogy a laza, félvállról vett bulikaranténnak sok értelme nincs, szóval ahogy annak idején Kerezsi százados mondta nekem: egyszer ugorjunk, de az aztán csobbanjon! Nincs szánalmasabb, mint egy olyan hatóság, amelyik elrendel egy karantént, aztán feloldja, majd rövid időn belül ismét elrendeli, feloldja, stb.

Biztosan sokan tudják, de azért leírom: a karantén szó az olasz "quaranta"-ból jön, ami 40-et (negyvenet) jelent. Ennyi napig voltak ugyanis vesztegzár alatt azok a hajók, amelyek a középkorban behajóztak a velencei kikötőbe, ugyanis ez volt a biztonságosnak ítélt időtartam, ami alatt kiderült, hogy a hajó legénysége fertőzött-e valami távoli betegséggel. Ez nem azt jelenti, hogy azelőtt nem volt vesztegzár; a Bibliában is szó esik róla (Mózes 3. könyve, 13. fejezet). Állatokat is lehet karantén alá helyezni, nem csak embereket. Ez az opció persze csak olyan esetben alkalmazandó, ha az adott betegséget az állatok (is) terjesztik. És persze létezik "önkéntes karantén" is, ami alatt pont azt kell érteni, amit nyelvtanilag jelent: nem külső kényszerből, hanem belső elhatározás miatt vállal valaki ilyet.

hirdetés

Lássuk a kijárási tilalmat. Ezzel könnyebb dolgunk van, mert a 2011. évi CXIII. törvény (ami a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szól) 70. §-ának 5) bekezdése a következőt írja:

Korlátozni lehet a lakosság utcán vagy más nyilvános helyen való tartózkodását (a továbbiakban: kijárási tilalom). A kijárási tilalmat és annak időtartamát a rádió, a televízió, a kormányzati internetes oldalak, a sajtótermék és hirdetmény útján, valamint a helyben szokásos módon a lakosság tudomására kell hozni.

Csak érdekességként mondom (illetve hát azért, mert szerintem valahogy összefügg a kijárási tilalommal), hogy ugyanezen törvény még a következőt is tartalmazza (ahol a b.) alpont akár még a karantén is lehet):

Elrendelhető

a) az ország meghatározott területén való tartózkodás korlátozása, illetve engedélyhez kötése,

b) hogy az ország meghatározott területére utazni, azon átutazni vagy onnan kiutazni csak engedéllyel szabad.

De térjünk vissza a kijárási tilalomra. Ez megint csak sokféle lehet. Területi szempontból el lehet rendelni egy településre (kicsire vagy nagyra), egy régióra (megyére), de akár a teljes országra is. Az sincs előre kőbe vésve, hogy milyen időtartamra és intervallumokra szól.

Lehet olyan, hogy például este 22.00 és reggel 06.00 között tilos közterületen tartózkodni, de olyan is elképzelhető, hogy mondjuk az élelmiszerüzletek, a gyógyszertárak és az orvosi rendelők (kórházak) meglátogatásának kivételével minden más céllal tilos kimenni az utcára. Ahány eset, annyi kijárási tilalom; ezt megint nem lehet előre megjósolni.

Mindkét kényszerintézkedés-csomag mellé szoktak szankciókat is tenni, valamint a rendvédelmi szervek és a katonaság tevékeny szerepére lehet számítani. Nekünk talán szokatlan látvány lenne, ha katonai járőrök igazoltatnának az utcán civileket, de nem ördögtől való, ha mögéjük van pakolva a megfelelő jogszabályi háttér és ami legalább ennyire fontos: a szakértelem. Mert azt a lemilesek nagyon jól tudják, hiszen többször beszélgettünk róla, hogy a katona és a rendőr szakmai mentalitása (hogy úgy mondjam: vállalati kultúrája) eléggé eltér egymástól és abból a történelemben sose sült ki jó, ha egy rendőr katonaként, vagy ha egy katona rendőrként gondolkozott és cselekedett. De azt hiszem, értitek, mire gondolok.

Nem tudhatjuk (honnan is tudhatnánk?!), hogy lesz-e karantén vagy kijárási tilalom idehaza, mindenesetre Európa több országában bevezették már egyiket vagy/és másikat, szóval ha érdekel, érdemes rákeresnetek mondjuk a régebben bevezetett osztrák, olasz, spanyol, stb. példákra, vagy a legfrissebb, tegnap bejelentett francia vagy szerb intézkedéssorozatra. Megismétlem, mert nagyon fontos: a külföldi példákat kizárólag kuriózumként ajánlom tanulmányozni, mert minden kijárási tilalom más és más.

A két intézkedés alkalmazható együtt, de külön-külön is. Vagyis (elméletileg) egyik sem a másik függvénye, létezhet karantén kijárási tilalom nélkül vagy fordítva. De a kormányzatok (hiszen általában ezek rendelik el mindkettőt, legalábbis demokráciákban) a legtöbbször egyfajta öszvérmegoldást szoktak preferálni, vagyis a csomagban szoktak lenni karantén- és kijárási tilalom-elemek is. Egyet fizet, kettőt kap, kedves adófizető! De a jövőben kéretik nem összekeverni a kettőt, nem vagyunk mi újságírók!

Nem akarom tovább habosítani a posztot, szerintem ezek az alapok, aztán a kommentek között nyugodtan egészítsetek ki, hiszen biztosan van, amit elfelejtettem és mégis lényeges lehet. Persze nem állítom, hogy ezekre az ismeretekre idehaza szükség lesz, de hát posztoltunk mi az amerikai rendőrök fizetéséről is, márpedig ez aztán tényleg elég távol áll tőlünk. És a statáriumról (vagyis a rögtönbíráskodásról) egyelőre nem írunk, pedig az is érdekes téma, de ti felvethetitek a hozzászólásaitokban.

Hajrá, várjuk a kommenteket, ugyanakkor finoman jelezném, hogy a rémhírterjesztés bűncselekmény. Biztos vagyok abban, hogy ti, akik ezt elolvastátok, a jövőben nem fogjátok keverni a két dolgot. Megismétlem, mert úgy tűnt a múltkor is, hogy van, aki elfelejti: a személyeskedés, a trollkodás, a spam és az öncélú kötözködés nem szívesen látott vendég errefelé. És akármi és akárhogy is lesz: vigyázzatok magatokra!


hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
pesti-idosek-otthona-koronavirus-cimkep-illusztracio-pixabay.jpg

„Hívtam anyut, mondta, hogy viszik a kórházba – akkor kiment minden erő a testemből”

„Nincs elég dolgozó, nincs védőfelszerelés és nincs teszt. Ki meri ezt elmondani? A Pesti úti Idősek otthonában lévő bajokról azért tudok, mert az én édesanyám is ott él, és beteg.”
Belicza Bea, A címkép illusztráció: Pixabay - szmo.hu
2020. április 05.


hirdetés

Kiment minden erő a testemből, amikor négy napja felhívtam az édesanyámat a Pesti úti Idősek Otthonában. Annyit beszéltem vele korábban a koronavírusról, tudtam, hogy nem fél. 90 éves, tudja, hogy bármikor jöhet a halál. Bár én úgy éreztem, nála még van 4-5 év. Most valahogy eltűntek a pluszévek a hangjából.

Nagyon gyenge volt, azt mondta, nincs étvágya, napok óta nem eszik és hányt is. Kérdeztem köhögésről, lázról, azt mondta, az nincs. De azt mondta, be vannak zárva.

Akkor az sem volt világos, hogy ez nem a látogatási tilalom, hanem a szobakarantén. Innen minden nap nyomozásokkal telt, azt reméltem, nincs baj, hiszen ezek nem egyértelműen a vírus tünetei.

Másnap sem volt jobban, egyre több helyen kezdtem információt szerezni. Az otthon igazgatóját és az intézmény főnővérét hívtam és vártam a válaszokat, nem vették fel a telefont és sem e-mailre, sem sms-re nem válaszoltak.

Péntekre a bátyám megtudta, hogy vannak fertőzöttek az otthonban.

hirdetés

Eszembe sem jutott pánikot kelteni egy cikkel az 500 lakó hozzátartozóiban, próbáltam hivatalos válaszokat szerezni. A főpolgármester délutáni videója adta a választ, az otthonban terjed a vírus.

Közben anyu nem lett jobban, és egyre idegesebben kerestük, mit lehetne tenni. Kérésünkre bementek hozzá ebédre és így evett egy fél tányér levest, aminek már örültünk.

Nagy nehezen kiderült, hogy volt láza és mostanában is van. Az is kiderült, hogy az első fertőzött ugyanazon az emeleten volt, ahol anyu él. A nővérek szerint is esélyes, hogy megkapta a vírust, ezért lassan egy hete felírták listára, hogy tesztelni kellene.

Az ápolók igyekeznek mindent megtenni, persze, csak amit tehetnek. Ekkor már nem akartam várni, de pénteken hiába próbáltam magánklinikáról tesztet szerezni anyunak, hétfőig nem lehet.

Vasárnap reggel hívtam anyut, mondta, hogy viszik a kórházba. Megijedtem, mert tudom, hogy karanténban van, tehát most oda viszik, ahol lehetséges fertőzöttek vannak. Nem tudom elképzelni, hogy anyut külön szobába tennék, de ha nem volt fertőzött, most az lesz.

Ez sem ment egyszerűen. Én anyutól tudtam meg, hogy megy kórházba, a bátyámnak azt mondták, még nem biztos, mert az orvos telefonon (!) azt mondja, még nem kell.

Ezt nem tudom felfogni, a karantén óta nem látta orvos a lakókat. Nem volt senki, aki beöltözve bement volna és megnézi, hogy nem terjed-e tovább a vírus.

Hogy hol van az édesanyám, most nem tudom, mert már nem érem el telefonon, és senki nem tájékoztatott.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
1-6.jpeg

„Az emberek fuldokolnak, levegőért kapkodnak a szobákban” – egy magyar házaspár helyzetjelentése New Yorkból

Egy fiatal, magyar házaspár a poklok poklát éli meg a metropoliszban. A feleség belgyógyász rezidensként küzd a frontvonalban, néha a végkimerülésig. A súlyos helyzetről a férj számolt be.
forrás: facebook.com/koves.krisztian.karoly, fotók: Pexels - szmo.hu
2020. április 08.


hirdetés

Köves Krisztián Károly magyar származású, New Yorkban élő filmrendező. A Facebookon osztotta meg személyes és felesége élményeit a pillanatnyi állapotokról kedden. Kérésére a szöveget változtatás nélkül közöljük.

NEW YORK CITY-BEN ÉLEK, A FELESÉGEM ORVOS…

…és reggel nyolckor jön meg a 24 órás műszakból. A ruháit egy külön szennyes tárolóba dobja, aztán alaposan lezuhanyzik és hajat mos. Nem mer befeküdni mellém az ágyba.

Tudja, hogy egy ponton meg fog betegedni és akkor elkerülhetetlen lesz, hogy engem is megfertőzzön.

Belgyógyász senior-rezidens orvos (ráadásul intenzív és pulmonológia specialista lesz) tehát a frontvonalban, annak is az élén küzd az életekért.

hirdetés

Itt, a világ egyik leggazdagabb országának leggazdagabb városában, nincs rendes védőfelszerelésük. Az űrruhákat, amiket az olaszországi, német vagy koreai képeken látni, egyikük se kap. Egy darab N95 maszkot nyomtak a kezébe egy hétre. Mostanra sikerült eljutni oda, hogy aki az intenzív osztályon dolgozik az egy napra kap egyet (ideálisan minden beteg után kellene egy).

Sokszor sima műtős maszkkal kell beérniük, ami egy ilyen helyen nem sokat ér. Az emberek felvásárolták az N95 maszkokat és most hegyekben állnak az otthonaikban a WC papír mellett, míg az életüket kockáztató EÜ dolgozóknak a kormány és a kórház nem tud biztosítani szinte semmit. A Centers for Disease Control (CDC) hetekig állította azt, hogy a sima műtős maszk elegendő védelem az EÜ dolgozóknak, mert valójában nem volt, és most sincs elegendő megfelelő felszerelés.

Mielőtt összeesik az ágyba, még elmondja, hogy este hétkor kihívták a kórház elé. Tűzoltókocsik álltak sorban, 60-70 darab, és rengeteg személyautó. Kürtöltek, dudáltak és éljeneztek nekik, hogy tudassák velük, hálásak azért, amiért nap mint nap az életüket kockáztatják az emberekért. Aztán szinte elájul, és amíg nézem az arcát, azon gondolkozom, milyen jó lenne, ha szirénázás és “thank you” táblák helyett (vagy inkább mellé) az otthon évekre felhalmozott N95-ös maszkokból hoznának nekik… de ez csak álom marad. Az én álmom. Valószínűleg nem könnyű elfogadni, hogy a hat zsáknyi N95 a sufniban nem sokat fog segíteni, ha már nem marad, aki gyógyítson.

Este hatkor kel fel. Ilyenkor romantikus komédiát nézünk a kanapé két végében. Mindegy mennyire jó vagy rossz. Csak limonádé legyen. Nem tud befogadni semmit, ami csak kicsit is komolyabb. Nem hajlandó beszélni róla, mi folyik a kórházban, mit él át. Csak bámul ki a fejéből, és én már annak is örülök, ha egy félmosoly feltűnik az arcán valamelyik jelenetnél. Tíz körül ismét alszik.

Másnap felkel és halálosan fáradtan, elcsigázva fekszik egész nap a kanapén egy pizsamában és egy köpenyben, magzatpózban. Ilyenkor sem mehetek a közelébe. Minden egyes pihenőnapján azt hiszi elkapta a vírust.

Nehéz különbséget tenni a kimerültség és a betegség között. Rendszeresen mér lázat és minden egyes köhintésénél összerándulunk. Délutánra kerül olyan állapotba, hogy végre rámönti, mi folyik a csatatéren. Én pedig hálásan hallgatom, mert ki kell adnia magából. Az interneten elhíresült videó, amit a Queens-i, Elmhurst kórházból posztolt az egyik orvos: IGAZ.

Megvágtam és lefordítottam egy összefoglalót, aminek ez a videó is a része. Csatoltam ehhez a poszthoz. A feleségem kórházában ugyanaz történik, mint ami a videóban látható Elmhurst kórházban (ami egyébként a testvérkórházuk).

Én pedig csak döbbenten hallgatom, hogy sorra halnak meg az emberek. Hogy kétségbe van esve, mert ugyan eddig is nap mint nap találkozott a halállal, de ami most folyik már nem emberi. A legnagyobb baj, hogy azt érzi, egyszerűen nem tud eleget tenni értük. Nincs rá gyógyszer, nincs rá vakcina.

Tudja, hogy egy ponton meg fog betegedni és akkor elkerülhetetlen lesz, hogy engem is megfertőzzön.

A lélegeztetőgépek elfogytak, már azt tervezik, hogyan tudnak egy gépre több embert rákötni. Bizonyos kor felett és bizonyos alapbetegségekkel már esélyük sincs betegeknek intenzívre kerülni. Az emberek fuldokolnak, levegőért kapkodnak a szobákban, a folyosókon. Újabb és újabb osztályokat, szárnyakat alakítanak át és még így se férnek el a kritikus állapotban lévők. Óránként van újraélesztés. Néha csak egy, néha több. És akit újra kell éleszteni, az szinte biztos, hogy nem jön vissza. Aki lélegeztető gépre kerül, azoknak talán az 50%-a éli túl betegséget.

Már protokoll szerint kell választaniuk aközött, hogy egyáltalán kinek próbálhatnak meg segíteni.

És özönlenek az újabb és újabb betegek, mind-mind COVID-19-el. “És ne gondold, hogy biztonságban vagy, mert nem vagy hetven.” - néz mélyen a szemembe. Tegnap egy egészséges 29 éves halt meg a kezei között. Azelőtt egy 44 éves maraton futó. Természetesen az idősebbekre a legveszélyesebb a vírus, de az osztálya most is tele van harminc-akárhány évesekkel is. “A vírus nem csak a tüdődet támadja meg. Csak ránézek a laboreredményeikre (lymphopenia, markánsan emelkedett CRP/LDH/ferritin/D-dimer...) plusz a röntgenre (súlyos kétoldali tüdőgyulladás), már teszt nélkül megmondom, hogy COVID-19. Bár elsősorban a tüdőt érinti, de minden arra utal, hogy egy szisztémás gyulladásos reakciót is kialakít, sok esetekben pedig más szerveket, elsősorban a vesét és szívet is károsítja.”- és én csak magam elé bámulva hallgatom. Nem erről volt szó, nem ezt mondták nekünk. Mára kiderült, hogy a kínai kormány mindenről hazudik/hazudott.

És még ha ez nem lenne elég, az emberek meghülyülnek. WC papírt és fegyvert vásárolnak. Amerikában 309%-kal nőtt meg a fegyvervásárlások száma csak február 23. és március 15. között. Kaliforniában 160,000 új fegyvertulajdonost regisztráltak. A tömegmészárlások népszerű gyilkológépe, a híres AR-15 gyakorlatilag elfogyott a boltok polcairól, hála az amerikai alkotmány 2. kiegészítésének. Így most már mindenki megvédheti magát.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
stockholm-northfoto.jpg

„Semmivel nem rosszabb a helyzetünk attól, hogy nálunk nem állt le az élet” – egy svédországi magyar a járványról

Az összes európai ország közül a svédeknél a leglazábbak a koronavírus miatti korlátozások. Egy ott élő magyar mesélte el, mit gondol erről.
Láng Dávid; címkép: Northfoto, represented by ZUMA Press, Inc. (Fredrik Sandberg/Tt) - szmo.hu
2020. április 08.


hirdetés

Az elmúlt hetekben világszerte sorra vezették be az egyre szigorúbb járványügyi előírásokat: a turizmus és a vendéglátás teljesen leállt, az országok gyakorlatilag bezárkóztak, és saját állampolgáraik jogait is egymás után korlátozzák biztonsági okokból.

Svédországban azonban nyoma sincs a máshol jellemző világvége-hangulatnak és kihaltságnak. Nyitva vannak az üzletek és éttermek, semmilyen kijárási korlátozás nincs érvényben, és bár a középiskolákban és egyetemeken távoktatásra álltak át, az általános iskolákat továbbra sem zárták be.

A rendezvények maximum létszámát március végén 50 főben limitálták, a teljes tiltásnál azonban ez is sokkal megengedőbb.

A különutas politika lényege, hogy csak a betegeket és időseket különítik el, mindenki más esetében a nyájimmunitás elérése a cél – tehát az, hogy inkább minél többen fertőződjenek meg, ezzel védettséget szerezve a vírus ellen, mígnem egyszerűen megáll a terjedés.

hirdetés

De vajon működőképes lehet-e ez a stratégia, miközben a többi ország egymás után vetette el arra hivatkozva, hogy csak megengedhetetlenül sok haláleset árán juthatnának el erre a szintre? A statisztikák egyelőre azt mutatják, hogy igen.

Ildikó 10 és fél éve él Göteborgban, Svédország második legnagyobb városában. A fenti kérdésre kifejezetten optimistán felel: „A helyzet az, hogy egyelőre minden adatból az derül ki, hogy semmivel nem jobb azoknak az országoknak a helyzete, ahol karantén van és leáll az élet.”

Szerinte a svédekről azt kell tudni, hogy rettentően szabálykövetőek: ha kiírják mondjuk egy bolt ajtajára, hogy meghatározott tünetek észlelése esetén ne gyere be, akkor ők nem mennek be.

Ugyanis nagyon más az általános hozzáállásuk: az emberek bíznak az államban és a szakértőkben, elhiszik nekik, hogy ha egy szabályt előírnak, azt tényleg van értelme betartani.

Sokkal magasabb az állampolgári felelősségvállalás: minden patikánál és közösségi helyen ki van írva, hogy betegeknek tilos a belépés, és ezt gyakorlatilag mindenki betartja.

Ildikó az ismerősei, kollégái körében sem tapasztal egyáltalán hisztériát, inkább a kinti magyar csoportokban megy az aggódás, ott viszont egyre jobban.

„Nagyon sok fórumon olvasom, hogy nem engedik a gyerekeket iskolába, hiába nincs jelenleg ezt megtiltó határozat” – meséli. A svédek ezzel szemben úgy vannak vele, hogy ha nem tilos, akkor miért ne engedhetnék el őket.

Ezen a téren valóban szembemennek legtöbb európai országgal, de Ildikó szerint semmi nem indokolja, hogy ők is átálljanak a teljes lezárásra.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
trattoria-zaza.jpg

„Két nap alatt esett vissza a tizedére a forgalmunk, a villanyszámlára valót se tudjuk megkeresni”

Két történet arról, hogyan nulláz le hosszú évek óta sikeresen működő vállalkozásokat a járvány.
Láng Dávid - szmo.hu
2020. április 06.


hirdetés

A koronavírus kapcsán a megbetegedések mellett a gazdasági nehézségekről lehet a legtöbbet hallani. Elképesztően sok ember vesztette el a megélhetését, teljes ágazatok nullázódtak le egy szempillantás alatt,

Nemrég arról is beszámoltunk, hogy csődközeli állapotokat és elbocsátásokat tapasztal a főváros legnépszerűbb tematikus utcáinak menedzsmentje.

A Bevásárló és Tematikus Utcák Nonprofit Kft. (BUM) többek közt a Király utca, a Bartók Béla út, a Ráday, a Falk Miksa utca és további 7 közösség vállalkozásainak érdekképviseletét látja el, és a társaság attól tart, hogy a járvány végére a legtöbb kereskedőnek le kell húznia a rolót.

Rajtuk keresztül jutottunk el az alábbiakban megszólaló két emberhez, akiket arra kértünk, meséljék el az elmúlt hetek történéseit, illetve azt, miben tudnak bízni a jelenlegi helyzetben.

hirdetés

„Abban a másodpercben tudtuk, hogy ez két vállra fektetett minket”

Domonkos László a Ráday SoHo egyesület elnökeként az utcában működő vállalkozásokat képviseli, vendéglátó és kulturális helyeket egyaránt. Saját érdekeltsége is van, a Trattoria Za-Za nevű olasz-magyar étterem.

Három-négy hete kezdett el igazán aggódni a járványhelyzet miatt, amikor már nem csak egy-egy elszigetelt esetről érkeztek hírek Európából, hanem tömegesen elkezdett nőni a fertőzések száma. Az ő éttermében március első napjaiban kezdődött a forgalom visszaesése, és a 15-i hétvégén gyorsult fel igazán.

„Amikor kihirdették, hogy csak 15 óráig lehet nyitva tartani, abban a másodpercben tudtuk, hogy ez két vállra fektetett minket. A bevétel 80, sőt akár 90 százaléka ugyanis vacsoraidőben keletkezik.”

Bár sokan járnak hozzájuk ebédelni is, főleg a környező irodaházakból, az ebédmenükön alig van haszon. Arról nem is beszélve, hogy a home office munkarend bevezetése óta az irodisták is eltűntek: gyakorlatilag két nap leforgása alatt a tizedére esett vissza az ebédidei forgalmuk.

Kézenfekvő volt, hogy ők is álljanak át házhoz szállításra, de ez sem megy olyan simán, mint aminek külső szemlélőként tűnhet.

„Több száz új étterem próbálkozik most ezzel, mármint azokon kívül, akik eddig is csinálták. A Ráday utcának amúgy sem a kiszállítás volt az erőssége, ide a teraszok miatt jártak az emberek” – fejti ki Domonkos László, miért kerültek lehetetlen helyzetbe. Nem csoda, hogy az utca helyeinek 90 százaléka már a rendelet kihirdetésekor lehúzta a rolót.

„Saját rendelési felületünk nincs, a Wolttal és NetPincérrel van szerződésünk. A Wolt sajnos még kis forgalmat generál, a NetPincér pedig több mint 20%-os jutalékot számol az egyébként is alacsonyabb árból. Így nem nagyon éri meg: még a nullszaldótól is messze vagyunk.”

Domonkos László

Mivel a villanyszámlára valót sem tudják megkeresni, valószínűnek tartja, hogy pár nap, vagy maximum egy hét múlva – miután kifőzték a meglévő készleteket – teljesen bezárnak. Így azt a két alkalmazottat is el kell küldenie, akiket eddig még megtartott.

Addig is felajánlotta a konyhai szabad kapacitásukat az önkormányzatnak, hogy besegítsenek a szociálisan rászorulók étkeztetésébe, azonban egyelőre nem éltek a lehetőséggel.

Az étterem további sorsa az önkormányzati-, és kormányzati beavatkozástól függ. Ha elengedik a bérleti díjakat a válság idejére, az segíthet a fennmaradásban, ahogy az is fontos engedmény, hogy a teraszukat egy jelképes összegért cserébe nem kell elbontaniuk.

Domonkos László szerint mindenesetre az is nagy kérdés, hogy még ha 2-3 hónap után újra ki is nyithatnak, lesz-e erre mindenkinek pénze, és milyen tempóban állhat helyre a korábbi forgalom.

A Trattoria Za-Za belülről

„Ha elmúlik a fertőzésveszély, az még nem azt jelenti, hogy másnap újra tömegek fognak utazni és étterembe járni. Nekünk viszont ugyanúgy meg kell vennünk az alapanyagokat, akkor már mindenképp kell fizetnünk bérleti díjat, közműveket és a személyzetet is” – magyarázza, miért fél jobban az újranyitástól, mint a pár hónap zárva tartástól.

„Az újrakezdésnél csak önmagamban tudok bízni, és hogy lesz kedvező hitelprogram. Abban is reménykedem, hogy a kollégák kitartanak mellettem. Ha vállalják a rizikót, akkor nekifutunk. Ha nem, akkor talán nem lesz többé étterem.”

És hogy mihez kezdene ebben az esetben? „Nem tervezem ezt, de… Van egy furgonom, elmegyek társasházakba karbantartani. Villany, gáz, mindenféle szereléshez értek. Nem vagyok finnyás, valakinek ezt a munkát is meg kell csinálnia.”

„Ez az életünk, nincs túl sok másik választásunk”

Bosznai Tibor a Hadik Kávéház egyik alapító tulajdonosa, egyben a Bartók Béla Boulevard egyesület alelnöke.

Az egyesületen belül elmondása szerint egyáltalán nincs jó hangulat, ami nem meglepő, hiszen „senki nem beszél szívesen a saját nyomoráról vagy szégyenéről.”

A Bartók Béla úti helyek többsége bezárt, és egyáltalán nem biztos, hogy mindenki talpon fog maradni.

A Hadik forgalma már a március 2-i héten, tehát jóval a veszélyhelyzet kihirdetése előtt annyira beszakadt, hogy ha nincs a tiltás, akkor se tudták volna tartani az addigi üzletmenetet, mivel az még a teljes bezárásnál is nagyobb veszteséggel járt.

Bosznai Tibor

Annak a hétnek a végére a foglalások többségét vagy lemondták, vagy egyszerűen nem jöttek el a vendégek.

Végül március 16-án zártak be teljesen, így a rendezvények teljes betiltásáról szóló másnapi kormányhatározat – illetve a 28-án bejelentett kijárási korlátozás – voltaképpen visszaigazolást jelentett, hogy jól döntöttek.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!