hirdetés
28782963_2098519320165826_7464848632043624_n.jpg

Minden nap küzdelem a kislányát egyedül nevelő vak apa számára

Demeter Viktor azonban jókedéllyel és humorral próbálja túltenni magát a nehézségeken, amelyekből bőven akad.
Szegedi Éva - szmo.hu
2019. szeptember 21.


hirdetés

Három évvel ezelőtt számoltunk be Demeter Viktorról, aki a kislányát, Kittit egyedül neveli.

Ez még önmagában nem lenne annyira érdekes (bár az esetek többségében az anyák maradnak magukra a gyermekneveléssel), csakhogy Demeter Viktor vak.

És a találkozásunk óta eltelt három évben a gondjai csak szaporodtak, ám az akkor tapasztalt víg kedélye, a hétköznapokhoz való gyakorlatias hozzáállása és a kitartása nem fogyatkozott meg.

A hétköznapokban most sem akad nap mint nap segítsége, maga old meg mindent, a főzés, mosás, takarítás is az ő feladata. A most már 5 éves Kitti gyakran figyeli, mit csinál az apukája, Viktor is igyekszik bevonni egy-egy egyszerűbb feladatba.

Az anyagiakat javarészt Viktor teremti elő, Kitti anyukája pedig igyekszik ebben segíteni, amennyire tud.

Ami markánsan változott az életükben, az, hogy kiderült: Kitti megkésett beszédfejlődése és bizonyos részképességek problémái miatt fejlesztésre, logopédusra szorul. Korábban speciális, logopédiai csoportba járt a kislány, most pedig annak érdekében, hogy szocializálódjon és jobban menjen neki a beilleszkedés, az édesapja sima óvodai csoportba íratta, és így a korábbi hosszas utazás helyett két saroknyira sem kell elsétálniuk.

Demeter Viktor masszőrként dolgozik, 3 éve még egy szalon volt a munkahelye, azóta viszont hazaköltöztette a munkát, és egyéni vállalkozóként dolgozik – ebben az újpesti önkormányzat segítette azzal, hogy engedélyezte számára, hogy a lakásba jelenthesse be a vállalkozása székhelyét.

„Rájöttem, hogy a bébiszitter nem megoldás. Most szerencsére elég rugalmasan alakul a beosztásom, bár az ideális az volna, ha minél több vendég választaná a napközbeni időpontot, hogy ne ütközzön az itthoni teendőkkel vagy éppen az apai időtöltésekkel.”

Gyökeres változás az is, hogy Kitti, ha sok hibával is, de már beszél. Mivel részképesség-zavarok is adódtak, jelenleg ezeket igyekeznek korrigálni. Az éneke sem éri el azt a szintet, amit ennyi idősen kellene. Kittihez házhoz is megy a logopédus, fejlesztő szakemberek járnak hozzá, és például olyan tevékenységeket végeznek vele – rajzolgatás és színezés –, amibe az apa a vaksága miatt nem kapcsolódhat be.

„Annyi fejlesztésre van szüksége, és ez olyan költséggel jár, hogy azt szoktam mondani: olyan nincsen, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek, nagy gond, mert meggyőződésem, hogy nem kerül többe egy nagy gyerek sem.”

A beszédfejlődés elmaradásának okát nem tudták kideríteni, sok mindenre visszavezethető, magzati korban is érhette olyan hatás ami miatt ez a probléma kialakult. Demeter Viktor azt mondja, hogy mivel az övék egyszülős család, természetesen a lelki okokat is vizsgálták a szakemberek, ám úgy tűnik, Kittit nem traumatizálta szülei válása, természetesnek veszi, hogy apa neveli, anya pedig időnként érte jön és magával viszi. A kislány fejlődése pedig akár hirtelen, ugrásszerűen is bekövetkezhet.

„Aki nem találkozik vele nap mint nap, csak például évente, annak biztosan feltűnik, milyen hatással volt rá a fejlesztés. De éppen a napokban hallgattam vissza az egy évvel ezelőtti beszédét, és érezhető, hogy a mostanihoz képest óriási volt a különbség.”

Amikor idén nyáron a Bartimeus keresztyén egyesület jóvoltából nyaralni mentek egy vakoknak szervezett táborba, ott Kitti nem tudott non-verbálisan kommunikálni, muszáj volt beszélnie. És mindenki értette Kittit. „Úgy gondolom, ha ők, akik nem is ismerték előtte, értik, amit mond, annyira nem lehet rossz a helyzet.

A kislánynak elvileg 2020-ban kellene iskolába mennie, amikor betölti a hatodik évét, de az apja azt reméli, lesz elegendő indok rá, hogy még az óvodában maradhasson. „Mivel nemrég ovit is váltottunk, azt gondolom, a fejlesztése nem fog olyan ütemben haladni, ahogyan egy logopédiai csoportban, viszont a szociális készségei jobbak lesznek.”

Amikor arról kérdezem Viktort, nem riogatták-e, hogy mi lesz, ha Kitti iskolába megy, hogyan fog neki segíteni például a házi feladat megírásában, azt válaszolja:

„Mivel ennyi időt már végigcsináltunk a sok fejlesztéssel, amelyekben én nem tudok olyan mértékben részt vállalni, amennyire szeretnék, nem is kell riogatniuk. Tisztában vagyok vele, hogy amíg meg nem tanul olvasni és írni, nekem esélyem sincsen részt venni az otthoni feladatok megoldásában.

Én vakon nyilván nem fogok írásképet nézegetni, és azt, hogy túlmegy-e a a betű a vonalon.

Amikor már fel tudja olvasni a feladatot és el tudja mondani, tudunk róla beszélgetni, akkor haladunk majd együtt a tankönyvekkel. Lassan ki kell járnom, hogy mint vak apa is megkaphassam az aktuális tankönyveket, természetesen számomra előkészített, elektronikus formátumban. Arra számítok, hogy második osztályos korától lesz majd jobb a helyzetünk.”

Az eltelt három évben Viktor szemének az állapota is romlott. Azt tudni kell, hogy csecsemőként vakult meg, az inkubátorban, oxigén-túladagolás miatt. Még babakorában műtötték, ezért fényt és foltokat még látott: például napsütéses időben egy-két méterről a fát, embert, frissen festett zebrát észlelte, és ez sokat jelentett a közlekedésben. Csakhogy ez a „látás” egyik napról a másikra megszűnt.

A magas szemnyomást fagyasztásos eljárással próbálták csökkenteni – ez Viktor szerint olyan, mintha késsel vagy jéggel kapirgálnák az ember szemét. Sajnos az eljárás eredménytelen volt, és mivel a „látásmaradványt” úgy sem hozhatná vissza, ezért nem szeretné, ha megismételnék, hiába így csökkenthető lenne a szemnyomás. Szerencséjére amikor Kitti kicsi volt és babahordozóban vitte a mellkasán, annak ellenére, hogy foltokat ugyan látott, szándékosan lelassult és jóval óvatosabban közlekedett, nehogy véletlenül egy belógó ágnak vagy tereptárgynak ütközzenek. Megszokta, hogy lassan megy.”

„De Kitti borzasztóan önálló és segítőkész, emiatt meg is fordultam pszichológusnál tanácsadáson, hogy nem gond-e, hogy a gyerek ennyit segít,

Ugyanis én nem szeretném azt, hogy a gyerekem vakvezető kutyának érezze magát, mivel nem az.

Megnyugtattak a szakemberek, hogy emiatt ne izgassam magam, inkább arról van szó, hogy Kitti úgy fogja fel: én vigyázok rá, tehát ő is vigyáz rám.”

A Balatonon vagy itthon a strandon is kiderült, miben tud és akar segíteni Kitti megvárta, hogy az apja letegye a botot, megmutatta, hol tegye le a papucsot, vezette hol kell lelépni, hol a korlát, hol nincs korlát, mikor fogja a kezét.

„Olyan szinten odafigyel a közlekedésben, hogy az valósággal sokkoló. Meglepően körültekintő, körbenéz az úttest szélén, szól a megállóban, ha jön a busz, bár a számot még nem tudja leolvasni.

Korábban amikor felszálltunk a buszra, az első helyen, a sofőr mögött ültünk le, számomra az volt az egyszerűbb. Most már ő keres helyet, főleg, ha a végállomásnál szállunk fel, és ő kiválasztja a helyet, hova üljünk le. Szoktunk együtt színházba járni, gyerekdarabokat nézni, eljárunk ide-oda.

Amikor az egyszülős központban jártak, ami kávéház is, Kitti fellelkesült, kérte, hogy egyenek ott, elment egyedül kezet mosni, vécére, mint a nagylányok. Csak ha valamivel elakad, akkor kiabál az apukájának.

Viktor persze már kicsi korától megpróbálta úgy alakítani, hogy a kislánya – a saját érdekében – megtanulja egyedül felvenni a cipőjét, felöltözni, elkészülni. „De nem azért, mert vak vagyok, hanem mert úgy gondoltam, hogy nem árt némi önállóság. Ennek most látom a gyümölcsét. Nyaralás alatt is például külön zsákokba tettük a szennyest, világos és sötét színek szerint, és amikor hazaértünk, így is mostam ki, Kitti a maga módján, amiben még tudott, abban segített pl. kifordítani a ruháit, adogatni nekem, hogy én teríthessem a szárítóra. Egyébként nálunk a mindennapok is ilyenek, Kitti ügyesen eszik, próbálja felszedni maga után a leesett maradékokat, nagyjából rendszerető és amiben tud segédkezik így a mindennapokban is.

Viktor azt mondja, még egy jó ideig igen aktív heti rendje lesz Kittinek, hiszen délelőttönként az óvodában 3 logopédiai fejlesztésben részesül, 2 alapozó terápiában, 1 néptáncon is részt vesz, délutánonként pedig magánúton 2 alkalommal 90 perces logopédiai, 1 alkalommal kb. 2 órás általános (pl. finommotorikai) fejlesztéseket kap. Ráadásul két egyéni úszás oktatáson is részt vesz, ami minden szinten segíti a fejlődését, emellett hatalmas biztonságot adhat a későbbi nyaralásokon, strandolásokon.

„Persze, ahogyan nálunk semmi sem egyszerű, így az úszás kapcsán is a folyamatosan felmerülő fülproblémák miatt lehet, hogy ettől búcsút kell vennünk... Amolyan utolsó esélyképpen méretre készíttetett füldugóval próbálkozunk, és ha megérkezik, bizakodva kezdi majd el használni.”

Viktor bizakodó. „Azt hiszem kis gyermekként rengeteg feladata van, ahogy nőni fog jó eséllyel úgy kell majd egyre kevesebb külön programra, órákra járnia, de inkább most próbáljunk meg mindent beletenni, mint később amikor már akár túl késő is lehet” – magyarázza.

„Szeretném, ha minden készsége meg lenne ahhoz, hogy választása is legyen ha felnő, ne induljon hátránnyal majd társaival szemben sem azért mert egyszülős családban él, sem az én vakságom, sem a kiskori sni-s mivoltja miatt. Szeretném, ha ezek nem hátráltatnák majd az életében.”

Demeter Masszázs

Telefon: (+36 70) 636-2990

E-mail: demeter.viktor@gmail.com

Támogatást a következő számlaszámra tudsz küldeni: 10400023-50526752-77691000

Iban szám: HU71 10400023-50526752-77691000


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
temetes.jpg

„Az anyukám meghalt az esküvőm reggelén, de pontosan tudtam, hogy mit kell csinálnom”

A 24 éves Nell Cordukes amikor megtudta, hogy az anyukája rákos, előrehozatta az esküvőjét, de a nagy nap reggelén mégis elvesztette édesanyját, Beckyt.
Címkép: Pixabay - illusztráció - szmo.hu
2019. október 15.



Az 56 éves hölgyet végső stádiumú agydaganattal diagnosztizálták. Miután rosszabbodott az állapota, lánya eldöntötte, hogy három hónapon belül megrendezi élete "nagy napját", hiszen mindenképp azt szerette volna, ha édesanyja is a részese legyen.

Azonban a ceremónia reggelén Becky Best életét veszette.

"Nagyon nehéz volt. Kijöttünk a szertartásról, és kétségbeesetten próbáltuk tartani magunkat és a helyzetet. Sokan a gratulációk miatt öleltek meg, mások az együttérzésüket fejezték ki.

Megvolt az első tánc és a végén azt gondoltam, hogy vagy megállok és elkezdek sírni, vagy megpróbálom jól érezni magam"

- mesélte az Kandalban élő angol lány a Mirror hasábjain.

"Ezt szerette volna ő is, azt akarta, hogy ünnepeljünk. Még ha bűntudatunk is volt, tudtuk, hogy erre vágyna."

Ráadásul mindez egy különösen napos délutánon történt, dacára, hogy előtte három hétig szakadt az eső - Nell ezt egy égi jelnek vette édesanyjától.

Miután Beckyt júniusban diagnosztizálták, Nell és vőlegénye, Matt előrehozták, és három hónap alatt leszervezték a lagzit.

A ceremónia helyszínének egy 16. századi vidéki kúriát választottak.

Október másodikán azonban, csupán két órával azután, hogy Nell elkezdett készülődni, édesanyja meghalt.

Beckyt eltemették, és a család most a Brain Tumour Charity számára gyűjt pénzt a JustGiving oldalán.

"Amikor az esküvő előtti hétvégéhez értünk, tudtuk, hogy tartja magát. Nagyon rosszul volt, nem tudott beszélni, enni vagy inni, de hallott minket.

A szobája padlóján aludtam, és akárhányszor kimentem, akár csak két percre, elbúcsúztam"

- meséli Nell, aki az esküvő előtti éjszakát testvérével édesanyjuknál töltötte.

Majd hajnali 5-kor felébredt, és olyan sokáig ült vele, amennyit csak lehetett.

"És azt mondtam neki:

'Megházasodom, rendben van, ha menned kell', mielőtt 7 órakor otthagytam a nővéremmel.

Aztán 9 óra felé hívtak telefonon, hogy elhunyt."

Nell szerint édesanyjuk arra várt, hogy mindketten elmenjenek.

A szomorú történet szívmelengető és egyben szívszorító részlete, hogy a lányok korábban gondoltak arra a lehetőségre, hogy az anyuka nem éli meg a nagy napot.

Reménykedtek, hogy félelmeik nem teljesednek be, de azért megbizonyosodtak arról, hogy Becky részt vehessen a különleges eseményben - előzetesen.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x

hirdetés
anya-kisfia-elvesztese-1000x583.jpg

Az anya karjaiban, szoptatás közben halt meg a kisbabája - ma már ő segít feldolgozni a gyászt másoknak

A 30 éves brit nő kisfia bölcsőhalált halt, az anya pedig képtelen volt túltenni magát gyermeke elvesztésén. Az őt ért trauma késztette arra, hogy más szülőknek segítsen.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. október 16.



Pótolhatatlan veszteség ért egy brit édesanyát, akinek a majdnem kéthónapos kisfia a karjaiban halt meg.

Laurie Jade Woodruff 2015 januárjában adott életet első gyermekének, aki az Arthur nevet kapta. Az anya első látásra beleszeretett a kisfiúba, akit gyönyörűnek és tökéletesnek látott.

"Mindig is küzdöttem az érzelmeimmel, de amikor megkaptam ezt a gyönyörű kisembert, akiről gondoskodnom kellett, értelmet adott az életemnek. Pont erre volt szükségem. Imádtam, hogy az anyukája lehetek. Amikor először láttam a mosolyát, az hatalmas boldogsággal töltött el, nem is hittem el. Legtöbbször csak néztem őt, és csodáltam, milyen szép"

- emlékezett vissza Laurie.

Sajnos azonban nem sok időt tölthetett vele. Február végén, alig több mint másfél hónappal Arthur születése után megtörtént a tragédia. Az anya a babáját szoptatta, amikor elaludt, a kicsivel a karjában. Mint mondta, mindig is voltak gondjai a szoptatással, de kitartott, mert ezzel meg tudta nyugtatni a kisfiát, aki nem maradt meg egyedül az ágyában, legszívesebben mindig édesanyja karjaiban lett volna.

Laurie azonban élete legszörnyűbb pillanatát élte meg, amikor a szunyókálásból felébredve azzal szembesült, hogy gyermeke meghalt. Arthurt szemei csukva voltak, a teste hideg volt, az orrából pedig vér folyt.

"Ez olyasmi, amit egy édesanyának sem lenne szabad átélnie. Úgy éreztem, mintha egy kegyetlen rémálomban lennék"

- mondta.

Laurie Jade Woodruff on Instagram: "Remember to Light a candle Tonight for Babyloss Awareness Week in Memory of all the Angels now in God's Care ?️❣️??? I think of you every..."

60 Likes, 10 Comments - Laurie Jade Woodruff (@lauriejaderotic) on Instagram: "Remember to Light a candle Tonight for Babyloss Awareness Week in Memory of all the Angels now in..."

Elmesélte, hogy az volt a legrosszabb élménye, amikor a mentővel a kórházba siettek. Amikor odaértek, a kisfiát rögtön halottnak nyilvánították.

Az Arthur halála utáni napok nagyon sötétek és szomorúak voltak Laurie számára, aki mindennap meglátogatta a halottasházban elhunyt gyermekét a temetéséig, és mindig meg is ölelgette a hideg testét.

"Tudtam, hogy már elment, de még szükségem volt arra, hogy a közelében legyek" - emlékezett vissza.

A 30 éves nő bevallotta, hogy másfél évig nagyon nehezen emésztette meg a történteket, nem tudta elengedni kisfiát. Magát hibáztatta, pedig nem tehetett róla: Arthur bölcsőhalált halt, ami az 1 évesnél fiatalabb kisgyerekeknél fordul elő, és sajnos hirtelen, minden előjel nélkül meghalhatnak az egészséges kisbabák is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
michaeljordan.png

Michael Jordan könnyek között adta át a szegényeken is segítő klinikáját

A hatszoros NBA-bajnok kosaras a szülővárosában épített egy olyan klinikát, ami az egészségügyi biztosítással nem rendelkező embereken is segít.
Fotó: YouTube/The Charlotte Observer - szmo.hu
2019. október 19.



Szabályosan potyogtak a könnyei Michael Jordannek, amikor átadta Charlotte-ban első magánklinikáját. A kosaras legendán látszott, milyen végtelenül hálás szülővárosának és az ott élőknek, hogy segítették pályafutásában. A lokálpatrióta világsztár éppen ezért ott és úgy segít az észak-karolinai városnak, ahogy csak tud.

"Mint látják, számomra érzelmi kérdés, hogy vissza tudjak adni valamit annak a közösségnek, ami évek óta támogat" – idézi a CNN a hatszoros bajnok kosárlabdázót.

Jordan még 2017-ben jelentette be, hogy 7 millió dollárral támogatja a Novant Health két charlotte-i klinikájának kialakítását. Ezek közül készült el most az első.

Az intézmények különlegessége az lesz, hogy olyanok is kaphatnak itt ellátást, akiknek egyáltalán nincs vagy csak szerény az egészségügyi biztosítása. A klinikák tipikus alap- és megelőző egészségügyi ellátást nyújtanak majd, de segítenek a viselkedési problémákkal küzdő betegeken, és szociális szolgáltatásokat is kínálnak.

Az Egyesült Államokban az átlagos havi egészségügyi biztosítás mértéke 2019-ben 403 dollár (kb. 120 ezer forint). Az összeget több más tényező mellett a biztosított életkora és lakhelye is befolyásolja.

A frissen átadott létesítmény 630 négyzetméterén 12 vizsgálót, egy röntgen és egy fizikoterápiás helyiséget alakítottak ki. A munkálatok megkezdése előtt különböző fórumokon kérték ki a környéken élő emberek véleményét, hogy milyen szolgáltatásokra van leginkább szükségük.

"Úgy gondolom, hogy nem az irányítószám vagy környék határozza meg az egészségügyi ellátás minőségét, vagy azt, hogy egyáltalán jogosult vagy-e a szolgáltatás igénybevételére" – mondta a helyi kosárcsapatot is tulajdonló világsztár.

Michael Jordan teljes beszédét itt lehet megnézni:


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
hands-2906458_1920.jpg

69 év után egy DNS-teszt miatt találta meg egymást anya és lánya

A 88 éves Margaret Preston álma valóra vált - 69 év elteltével ismét találkozhatott a lányával, akit 1950-ben, hathetes korában kényszerűen örökbe adott.
Címkép: illusztráció (Pixabay) - szmo.hu
2019. október 15.



Mivel Margaret Preston gyermeke házasságon kívül született, a nőt annak idején, az 50-es évek hajnalán kényszerítették az örökbe adásra.

Christine Savage egy ötéves kutatómunka eredményeként talált vissza édesanyjához, hála a modern technikának és addig ismeretlen féltestvéreinek.

Így egy hónapja, nagyjából hét évtized kihagyás után, végre találkozhattak.

A korábban titkárnőként dolgozó, 69 éves hölgy a nyugdíjba vonulása után döntött úgy, hogy megkeresi szülőanyját, évekkel azután, hogy örökbefogadó szülei elhunytak.

Végül az a döntése bizonyult sorsfordítónak, hogy a DNS-ét feltöltötte egy családtörténeti weboldalra.

"Évekig reménykedett abban, hogy kapcsolatba lépek vele. Amikor megszülettem, azt hitte, hogy soha nem fogok tudni"

- mesélte Christine a Mirror hasábjain.

Saját elmondása szerint eleinte aggódott a találkozás miatt, mindketten nagyon elérzékenyültek.

A 88 éves anyuka a lift mellett várta a lányát, aki először elsétált mellette, hiszen nem ismerte fel.

Amikor aztán megtörtént a nagy pillanat, Christine-t boldogság töltötte el, de csak annyit tudott mondani, hogy "jó látni", hiszen, bár az anyukájáról volt szó, mégis idegen volt számára a nő.

A feszengés azonban nem tartott sokáig, Margaret nagyon barátkozónak bizonyult, és rengeteg dolgot meg kellett beszélniük.

Az asszony 1950-ben egy birminghami csecsemőotthonban adott életet gyermekének, a hely pedig hírhedt volt arról, hogy a hajadon anyákat elválasztja a gyerekektől.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x




Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!