"Miért ne lehetne koszos a gyerek keze?" – egy életmód-tanácsadóval beszélgettünk
Szalkai-Lőrincz Ágnes nemcsak a saját életét tette zöldebbé, másoknak is segít, hogy elindulhassanak ezen az úton.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2018. augusztus 13.


Ágit szinkrondramaturgként ismertem meg, de a filmfordítás csupán az egyik szelete szerteágazó tevékenységi körének. Szerkesztő, életmód-tanácsadó, aki gyerekeknek tart foglalkozásokat, de tanácsadóként és aktivistaként foglalkozik a megújuló energiával is. Engem most az utóbbi két téma érdekelt, ezért kértem tőle interjút.

Mikor kezdtél azzal foglalkozni, hogy hogyan csökkenthetnéd az ökológiai lábnyomodat?

Az egészséges életmód körülbelül 12-13 éves korom óta foglalkoztat, amióta elkezdtem főzőcskézni otthon. Először csak boldogulni akartam a konyhában, aztán már az is érdekelt, hogy mit és miért teszek bele az ételekbe, utána pedig az, hogy amit beleteszek a fazékba, az honnan jön és hogyan termesztik.

Az apai nagyszüleimnek nagy földje volt, elméletben tudtam, hogy hogyan kellene kinéznie annak, amit megeszem, de annak, amit a boltban láttam, köze nem volt hozzá.

A megújuló energiával pedig 4 éve kezdtem foglalkozni, amikor kertes házba költöztünk, és szerettem volna napelemet tenni a háztetőre. Kiderült, hogy ez azért nem olyan könnyű. Beleástam magam a jogszabályokba, hogy néz ki a környékünkön, Budapesten illetve Magyarországon a megújuló energia kérdése. Utána ez hozta magával a különböző konferenciákat, workshopokat, kapcsolatba kerültem magyar és külföldi szakemberekkel, és most már elég rendesen tevékenykedem benne.

Sokan mondják azt, hogy ez mind szép és jó, de kinek van erre pénze, ideje és energiája. Ez a fajta szemléletváltás mennyi áldozattal jár?

Mindenképpen erőfeszítést igényel. Ezt nem lehet megvásárolni a boltban.

Elsősorban arról szól az egész folyamat, hogy körülnézzél. Tudatosítsd magadban, hogy a te életedben hol vannak azok a területek, amiket lehet zöldíteni.

Első kör: nézz körül, hol élsz. Panelházban lakom? A tizediken vagy a földszinten? Mert az sem mindegy. Vagy kis, háromemeletes épületben élek? Miből készült a házam? Téglából, panelból? Hány szomszédom van? Eggyel kell megegyezni, öttel vagy hetvennel? Mit szeretnék? Melegem van, szeretném, ha klíma berendezés nélkül lehetne hűvösebbet kialakítani? Egy klímarendszer energiát fogyaszt, melegíti a környezetet, a fertőzésveszély, a rendszeres takarítás ugyanúgy hozzátartozik a működtetéséhez, tehát aki mondjuk beszerez egy klímaberendezést, az ugyanúgy évekre elkötelezi magát, mintha a zöld utat választja.

Tehát először is fel kell térképezni, hogy min szeretnék változtatni. Túl sok vizet fogyasztok. Vagy túl magas az áramszámlám, mert gazdaságtalanul vannak a berendezéseim bekötve, elöregedett az áramhálózat, maga a géppark elöregedett, stand by üzemmódban tartom a telefontöltőm. Tehát először érdemes körülnézni, az még nem kerül semmibe, csak a saját energia befektetésembe. Utána lehet a kiválasztott irányba lépéseket tenni.

Például?

Például vegyünk egy panelházban lakót, aki azt mondja, borzasztóan szenved attól, hogy még télen is nyitott ablaknál kell aludni, annyira erősen fűtenek a szomszédok. Ez olyan kérdés, ami a pénztárcáját is érinti, hiszen a közös költség őt is terheli. Az egyik megoldás ilyen esetben, hogy minden lakásban külön lehessen beállítani a fűtést. Vagy ha ugyanez a lakó azt mondja, hogy csökkenteni szeretné a konyhai hulladékot, ma már erre is van megoldás. Úgy hívják, hogy gilisztakomposzt, ami akár az erkélyen, akár a mosogató alatt elfér. Akár házilag is össze lehet barkácsolni. A krumplihéjat, almacsutkát, zöldséghulladékot bele lehet tenni. A szelektív hulladékgyűjtéssel együtt a háztartási hulladék mennyisége nagyon szépen le tud csökkenni. Sorolhatnám.

Sorold!

Maradjunk a panelház példájánál. Panelházaknál roppant nagy probléma, hogy nincs olyan magas fa, amelyik fölérne a tizedik emeletre. De léteznek olyan növények – a lilaakác nagyon jó példa erre –, amelyeket ha megfelelő távolságban eltartva a házfaltól felfuttatunk, akkor a tizedik emelet tetejére is fel tud menni, és amikor levélbe és virágba borul, akkor megfelelő árnyékot biztosít ezeknek a házfalaknak.

Tehát a ronda, panel kockaépület egyszer csak zöldellő dzsungellé változik.

Persze ennek megvan az a hátulütője, hogy ha jönnek a rovarok, azokkal együtt kell élni. Ötemeletes panelházakon láttam ilyen megoldást Bázelben. Eszméletlen jól néz ki, ráadásul a lilaakác lombhullató, télen nem árnyékol be.

Nagyon sok ember érdekközpontúan gondolkozik. Miért éri meg nekem áttérnem a „zöld” életmódra?

Például kertes házban, ha nincs megfelelően elvezetve az esővíz, akkor áztatja a ház alját. Ha viszont megfogom egy 300 literes cefrés hordóban, és utána abból locsolom a virágaimat, akkor ez nekem egy előny. De például panelháznál is ki lehet tenni egy, vagy akár több víztartályt, amiből utána a lakók ingyen és bérmentve tudják a ház mellett lévő saját kis házi kertjüket locsolni. Vagy pillepalackban felvihetik a lakásba és meglocsolhatják ott a növényeket. Locsoláshoz amúgy sincs jobb az esővíznél, hiszen a csapvíz klórt és mészt tartalmaz, ezért a növényeknek kevésbé jó. Továbbmegyek: ha a ház közösen kialakítja, hogy a ház tetején lehessen kertészkedni például magas ágyásokkal, akkor a ház tetejére vetődő napfény már is kevesebb, mert a zöldfelület szűri.

Nagyon nagy problémának látom, hogy az elvárosiasodás miatt az emberek elszakadtak a természettől.

Mi a csirke kültakarója? A nejlonzacskó. Nem csak a nagyvárosokban ez a helyzet, hanem már a vidéki kisvárosokban élő gyerekek sem találkoznak élő háziállatokkal. Nem találkoznak a zöldséggel a természetes közegében. Nem tudnak kapálni a gyerekek. Ami még nagyobb baj, hogy ezek a városi gyerekek lenézik azokat, akiknek van földje, akik kijárnak segíteni a nagyszülőknek, szülőknek kertészkedni. Viszont ettől a gyerekekben kialakul egy görcs, és nem beszélnek róla. Nagyon érdekes folyamatot látok, ami nagyon nem jó felé megy. A gyerekeknek nem a panelház és a beton utca a természetes közege. A saját gyerekeimről is beszélek, nem állítom, hogy szent ember vagyok, és nekem nincs ugyanilyen problémám. Én sem tudom kivinni őket a kertbe. De amikor kint vagyok, és megkérem, hogy segítsenek, akkor egy negyedórás morgás után csak kijönnek, és akkor viszont érdekes módon kint maradnak. Van bennük vágy arra, hogy alkossanak, hogy lássanak olyan folyamatokat, amelyeket a természet kínál nekik.

Tehát vannak nehézségek és problémák, de ha az ember veszi a fáradtságot hozzá, akkor van hozadéka. Rengetegen hivatkoznak arra, hogy nincs idejük. Erre a saját példámat tudom felhozni: én egész nap a számítógép előtt ülök, a nap 8 órájában. Utána ki van lúgozva az agyam. Egyszerűen nem tudok odafigyelni semmire. De ha úgy kezdem a napomat, mint ma, hogy hátramentem a kertbe, és kicsit tettem-vettem, akkor már egész másképpen ülök le, mert kicsit már elfáradtam a testemmel, és akkor már elfáraszthatom az agyamat is. Az embereknek nagyon sok fejben fárasztó dolga van, és nagyon kevés a fizikai elfáradás.

A gyerekeknek a megújuló energiákról, vagy az egészséges életmódról beszélsz inkább?

A kettő összefügg. Amikor gyerekeknek arról mesélek, hogy a föld erőforrásai végesek, és nagyon fontos, hogy hogyan bánunk ezekkel a pótolhatatlan erőforrásokkal, akkor azért arról is beszélgetünk, hogy az egészséges élethez szükséges tiszta levegő, tiszta ivóvíz, ami ugyanúgy erőforrásnak számít.

Úgy tudom, az oviban is alakítottatok ki kertet.

Ez úgy kezdődött, hogy az óvodában csináltunk egészségnapot, ahol kenyeret gyúrtak a gyerekek meg perecet. Kert már volt az óvodában, de csak három kicsi parcella, akkora, mint egy ebédlőasztal. Nem is kell nagyobb. De a föld már öreg volt, nem ásták fel, nem trágyázták. Ezért elkezdtünk foglalkozni vele. Aztán annyira tetszett azoknak a szülőknek is, akik már utánunk jöttek, hogy utána magas ágyásokat is kialakítottak a hátsókertben, fügefával, salátával, amit a gyerekek és a szülők is örömmel gondoznak. Még nyáron is, amikor amúgy már nem járnak oviba.

Amikor iskolások lettek a gyerekek, akkor ott is megpróbálkoztam vele, és szerencsére az iskola vezetése is mellém állt, így ott is be lehetett indítani ezt a dolgot. Most már kaptunk különböző közösségi kert alapítványoktól és felajánlásokból gyümölcsfákat. Kemencénk is van. Az egész egy öngerjesztő folyamat, mert látják a tanárok és az igazgató is, hogy a gyerekek mennyire élvezik.

Fűtés. Sokan azt hiszik, hogy fával fűteni környezetkímélőbb, mint gázzal.

A fa nagyon ellentmondásos fűtőanyag. Az elégetésekor ugyanannyi széndioxid kerül a levegőbe, mint amennyit a növekedése során elfogyasztott. Tehát széndioxid kibocsátás szempontjából, elméletben nullszaldós fűtőanyag. Viszont a tűzifának a megtermelése sokkal több energiát igényel, mint amennyi hőt termel. Mindenképp kombinálni kellene egy levegős hőszivattyúval vagy egy geotermikus fűtéssel. Vagy mondjuk napkollektoros melegvíz-előállítással. Olyan technológiák vannak már, amelyek ezeket meg tudják könnyíteni. Nem mondom, hogy olcsó, de egyre olcsóbbá válik.

Van például egy nagyon helyes szomszédom. Ő hőszivattyúval fűti a kétemeletes családi házát. 16-17 napelemtáblával termeli meg hozzá az áramot. Onnantól kezdve nincs fűtésszámlája és nincs áramszámlája. Nyilván ez egy hatalmas projekt, de lakástakarékból összespórolta.

Ha az ember azonnal akar váltást, akkor az nagyon sok pénzbe kerül. Ha valaki elhatározza, hogy a saját erőforrásaihoz igazítva szeretné megcsinálni, akkor körülbelül 5 év, amit mindenképpen rá kell szánni, de megoldható.

Annyi mindenre pocsékolja az ember a pénzét. Mindenki meg tudja mondani, ha végiggondolja, hogy mik a felesleges kiadásai. Még csak nem is az élvezeti kiadásokra gondolok vagy a szórakozásra, hanem tök fölösleges dolgokra. Ami öt perc múlva landol a kukában, mert olyan rossz minőségű vagy használhatatlan. Vagy lehetőség a 0%-os hitel, amit kifejezetten energetikai beruházásra lehet fölvenni. Csak akkor el kell köteleződni 20 évre.

Szerencsére most elég sok figyelmet kap a médiában és a közösségi oldalakon a vizekbe kerülő műanyagok problémája.

Magyarországon az árusok hozzászoktak, hogy automatikusan nejlonzacskóban adják az árut. Pedig egy zöldséges akár még jobban is jár, ha én a saját kis textilzacskóba szedem bele a körtét vagy a krumplit, mert kicsivel nehezebb, mint az ő műanyag zacskói.

Ez bizalom kérdése is...

Nézzen bele a szatyorba. Engem nem zavar. Én például három darab összehajtható szatyorral járok nagybevásárlásra. De a csomagolt hússal, tejjel nem tudok mit kezdeni. Ha viszont elmegyek a piacra, és viszem a kosaramat, akkor az árus leméri a tálkájában az árut, azt pedig én beborítom a kosaramba. Erre elkezd panaszkodni, hogy a zöldség összekoszolja a gyümölcsöt. Na és ha összekoszolja? Majd megmosom. A tojásos dobozt otthonról viszem. Egyetlen egy dolog miatt szeretem a műanyag zacskót: a macskaalmot abba rakom. Ezt az egyet nem tudtam még másképp megoldani.

Nagyon haragszom a reklámokra. Miért ne lehetne koszos a gyerek keze, ha elesik?

Nyilván, ha felsérti, akkor le kell öblíteni és be kell kenni, hogy ne fertőződjön el. De az emberekben elültettek egy olyan szintű paranoiát a különböző koszok és baktériumok ellen, ami legyűrűzött odáig, hogy rád szólnak, ha a koszos zöldségeket beteszed a kosaradba. Ezért alakult ki, hogy mindent külön be kell csomagolni, nehogy összeérjenek, összekoszolják egymást. A zöldségnek nem baj, ha koszos. Sőt! Nem szárad ki olyan gyorsan. Nem tudom, hogy lehetne ezen tömegesen változtatni. Ha valakiben felmerül az igény, akkor tud változtatni, de ez az ő tudatossága.


KÖVESS MINKET:



Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x