Erdőben gyűjtött gombákból és terményekből készülnek a Banyaerdő finomságai
Banyaerdő – már a neve sem hétköznapi annak a vállalkozásnak és webshopnak, amelyet az egyik ismerősöm ajánlott. A kínálat sem átlagos: vargányás füstölt só, gévagomba fasírtpor, szegfűgombás napraforgó fűszerolaj, bokác szörp.
És a Banyaerdőnek nem csak a neve és a kínálata, hanem a története is egyedi.
A cég erdei vagy erdőből származó termékek feldolgozásával és kereskedelmével foglalkozik. Egy kisüzemben állítják elő a fenti ínyencségeket. A Banyaerdő társadalmi vállalkozás, aminek a célja elsősorban hátrányos helyzetűek foglalkoztatása úgy, hogy munkahelyet teremtenek. Dencsházán működik.
Dencsháza egy mindössze 550 lelkes kistelepülés Baranyában, a szigetvári járásban. A Banyaerdő a település egyik részének a neve.
„Hosszú évek óta dolgozunk ezen a településen” mesél a kezdetekről Priksz Gábor, az egyik alapító. „Romákkal, hátrányos helyzetűekkel foglalkoztunk, egy időben főképpen a gyerekekkel, fiatalokkal, tanodai programokban. Ráébredtünk arra, hogy milyen fontos lenne, ha az ott élőknek munkahelyet teremtenénk, hogy ne a közmunka legyen az egyetlen lehetőség.
Szerettük volna, ha olyasvalamivel foglalkozhatnak az itt élők, amelynek magas a hozzáadott értéke, ami jövedelmező, és ami hosszú távon megélhetést biztosít számukra.”
A történet másik szála Mihály Edina és Nagy Krisztina megismerkedése volt. Annak idején a SozialMarie nevű civil díj bécsi átadóján találkoztak, ahol Edina mint a Szimpla piac szervezője, Kriszta pedig mint a Romani Platni cigány lakásétterem ötletgazdája vett át díjat. Beszélgetésük során kiderült, hogy mindketten imádnak gombászni, ezért szerettek volna valamilyen gombával kapcsolatos dolgot elindítani. A csapat Priksz Gáborral együtt lett teljes.
„Az erdei termékek ötlete is több forrásból fakad” folytatja Gábor. „Én biológus vagyok, Kriszta pedig gombaszakellenőr. Mivel sokat jártunk azon a környéken, gyakran láttuk, hogy a helyiek kijárnak az erdőbe, gombát gyűjtenek, és annak töredékéért adják el, mint amennyiért a budapesti piacokon el lehet adni. A mi érdeklődésünk a helyben már meglévő tudással és aktivitással kapcsolódott egybe ebben a projektben.”
Kriszta, Gábor és Edina, no meg a dencsháziak története a Banyaerdővel két éve folyamatosan alakul és fejlődik. Azt mondják, sokat tanulnak ők is a helyiektől, akik be tudják hozni a saját ötleteiket az üzembe. Másfelől amikor workshopokat, konferenciákat, beszélgetéseket tartanak, ők, az alapítók is hallanak olyan ötleteket, amelyeket meg tudnak valósítani az üzemben.
„Amellett, hogy figyeljük, mit nyújthat az erdő, járunk piacra, találkozunk vendéglátósokkal, szakácsokkal, séfekkel, és azt is figyeljük, melyek a piaci igények, vizsgáljuk a lehetőségeket, és a feltérképezzük a keresletet.
Ugyanakkor, megjegyzem, hogy ezek annyira egyedi termékek, hogy aki meghallja, hogy »porcsin« vagy »vadkapor«, az felkapja a fejét, és ki akarja próbálni.”
A Banyaerdő-projekt elindításakor több dolog zajlott egymással párhuzamosan, ezek közül az egyik a helyi közösség fejlesztése volt. Gáborék találkoztak az ott élőkkel, toborozták célcsoportjuk tagjait, és keresték azokat a vállalkozókat, akikkel együtt tudnának dolgozni. Közben már zajlott a termékfejlesztés és a kísérletezés, hogy az erdőben gyűjtött alapanyagokból környezetbarát, egészséges, tartósítószermentes, mindemellett eladható árut készítsenek.
Az épületet, egy egykori iskolát az egyik helyi vállalkozó bocsátotta rendelkezésükre, Krisztáék felújították, beszerezték a működéshez szükséges engedélyeket, majd elkezdték bevezetni a márkát gasztronómiai területen.
Elnyertek egy EU-támogatást, ez adta a Banyaerdő beruházás egyik részét, de sok saját erőforrást is beletettek a partnereikkel együtt.
Arra a kérdésre, hogy meddig tart egy-egy termék fejlesztése, Gábor azt feleli, hogy a tavalyi volt az első teljes évük, és egy évet vett igénybe a legtöbb termékük fejlesztése. „Most már a technológia ismeretében ez jelentősen csökkent, gyorsabban jutunk el az ötlettől a megvalósításig, pár hónap alatt kijövünk egy-egy újdonsággal.”
A Banyaerdő kínálatának nagy része hagyományos élelmiszeripari termék, például szörp, lekvár, pástétom. A koncepció az, hogy az alapanyagok természetes körülmények között növekedjenek.
Közben figyelnek azért arra is, hogy hosszú távon fenntartható modellt valósítsanak meg, ne pusztítsák le az erdőt, és figyelembe vegyék az erdőgazdálkodási szempontokat is. Használnak például borókabogyót, ám szigorúan a helyi nemzeti parkkal egyeztetve, nehogy károsítsák a növény élőhelyét.
Bár egyre növekszik a vásárlóik száma, még van hova fejlődniük. „Egyfajta edukációra is szükség van” – magyarázza Gábor, „mert nem biztos, hogy tudják, mire való, ami az erdőből jön, és még sokan nem ismerik ezeket a termékeket. A Banyaerdő indulásakor a gombából készült élelmiszerek és a szörpök voltak a legkelendőbbek, ám ahogyan telik az idő, az olyan ínyencségekre is ráharapnak, mint amilyen a gombalekvár vagy egy-egy markánsabb ízű gombatermék.
Ma már a szörpök közül is az az érdekesebb, amit nem lehet bárhol beszerezni, például a különleges ízű fenyőrügyszörp. Meg lehet találni azt a piaci területet, ahol ez eladható.”
Alapvetően a régi, klasszikus vidékfejlesztési gondolatból indultak ki a cég alapításakor, abból, hogy helyieknek adjanak munkát, helyi alapanyagokat használjunk, a helyi adottságokra építsünk. A másik alapelvük, hogy úgy vegyenek el valamit a természetből, hogy vissza is adjanak – a környezettudatosság és a klímavédelem miatt ez fontos szempont a Banyaerdőnél, és úgy gondolják, egyre több vállalatnak kellene ezt szem előtt tartania.
A csomagolás lebomló, az üvegeket visszaveszik, és igyekeznek a lehető legkevesebb hulladékot termelni. Ebben példát akarnak mutatni a kisvállalkozásoknak.
A munkatársak kiválasztásakor lényeges volt, hogy érdeklődjenek az ügy iránt, a magukénak érezzék a projektet és érdekes legyen számukra kimenni az erdőbe, figyelni, mi terem ott. Mivel hátrányos helyzetű, rászoruló csoportok munkához juttatása volt a cél, és ők jellemzően alacsonyabb képzettséggel rendelkeznek, az alapítók képzésekkel is próbáltak nekik segíteni a beilleszkedésben.
A munkahelyet családbarát módon igyekeztek kialakítani, hiszen nagyrészt nők dolgoznak náluk.
Az üzemben hatan dolgoznak, a többiek az ügyintézésben, illetve az értékesítésben vesznek részt. Priksz Gábor azt mondja, ha egy ilyen kicsi településen 10 asszonynak munkát adnak, és 10 család számára megélhetést tudnak biztosítani, az már jó minta nem csupán az adott településen, hanem a környéken is. Reményt adhat a periférián élőknek, a kilátástalansággal küzdő települések számára.
A Banyaerdő alapítói arra is ügyeltek, hogy ne kívülről akarják megmondani a tutit a dencsháziaknak, ne legyen kívülállók, ezért közös főzést szerveztek a községben az ott élőkkel együtt, a kezdetektől arra törekedtek, hogy megismerjék őket, mert így jóval nagyobb egy helyi projekt támogatottsága.
„Kevés olyan vállalkozás tud működni vidékfejlesztési projekteknél, ahol nincsen helyi kapcsolódás. Az működhet jól, ahol a kívülről jövő tudást a helyi erőforrásokkal egyesítik.”
És mi lehet a Banyaerdő jövője? Mi lesz a kifutása? Az alapítók célja nem a későbbi nagyüzemi termelés, hanem az, hogy hosszú távon munkát adjanak, a Banyaerdő fenntartható legyen, hogy a környéken, illetve Budapesten is értékesíteni tudják a termékeket, és hogy ezzel a projekttel példát mutassanak egyházi közösségeknek, civil szervezeteknek, kistelepüléseknek, hátrányos helyzetű településeknek.
Hol lehet a Banyaerdő alapítóival és a Banyaerdő termékeivel találkozni?
Szombatonként a Római Parti Piacon, vasárnaponként a Szimplakerti Háztáji Piacon vannak. Ezen kívül webshopból is lehet rendelni tőlük.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
