hirdetés
Futtatták, majd eladták a szeretetéhes állami gondozott kamaszlányt
Súlyosbító körülménynek ítélte a bíróság, hogy az utóbbi időben elszaporodtak az emberkereskedelemhez kapcsolódó bűncselekmények az országban.
Neuberger Eszter, Abcúg - szmo.hu
2019. április 25.


hirdetés

Gyermekprostitúció kihasználása és emberkereskedelem bűncselekménye miatt ítélt el öt embert a Budapest Környéki Törvényszék szerdán. A sértett egy akkor 15 éves, állami gondozott kamaszlány, akit az egyik vádlott – a szerelme – 2015-ben előbb prostituáltként dolgoztatott, majd egy közvetítő bevonásával eladott egy korosodó férfinek. A férfi szexrabszolgának vette meg a lányt 35 ezer forintért, és a három hét alatt, amíg a lány nála volt, egyszer meg is erőszakolta. A vádlottak közül hárman börtönbe mennek, miközben a mostanra nagykorú lány a legutóbbi információ szerint még mindig prostituáltként dolgozik, csak most már Ausztriában.

14 évesen, 2014 novemberében került tartós állami gondozásba egy Pest megyei kistelepülésen élő fiatal lány, akit cikkünkben – álnéven – Karolinának nevezünk. Egy fővárosi gyermekotthonban helyezték el, de ahogy ez az idősebb állami gondozott gyerekeknél gyakran előfordul, Karolina is többször megszökött az intézményből.

Az egyik ilyen alkalommal ismerkedett meg a nála több évvel idősebb, már nagykorú Bélával, akibe a szeretethiányos, kötődési sérülésekkel bíró Karolina gyorsan beleszeretett. Annyira, hogy 2015 nyarán már oda is költözött a fiúhoz és annak szüleihez, testvéreihez.

Néhány hónap elteltével a család jelezte Karolinának, hogy ha maradni szeretne, valamivel hozzá kell járulnia a kiadásaikhoz. Béla ötlete az volt, hogy a lány álljon ezért prostituáltnak. Karolina ebbe kis hezitálás után beleegyezett, és 2015 szeptember elején kiállt strichelni a Budapest délkeleti határán lévő Ócsai út szélére.

Mivel Bélának nem volt autója, a férfi egyik barátja vitte ki egy hónapon keresztül minden nap Karolinát a helyszínre, ahol

az útszakasz mellett álló italbolt tulajdonosa 12 ezer forint “helypénz” fejében engedélyezte a két férfinek Karolina futtatását.

Ezzel kezdődött az a bűncselekmény-sorozat, amellyel kapcsolatban szerda délelőtt született első fokú ítélet a Budapest Környéki Törvényszéken. A történet részleteit a bíró ítéletének részletes indoklásából ismertük meg.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
„Minden randi előtt legyantáztam magam, mégsem feküdt le velem”
‘Jóképű volt, okos, egyedülálló, és úgy tűnt, megőrül értem. Napi ötven csetüzenet, telefonok, egész napos randik. Akkor fogtam gyanút, amikor meg akartam csókolni, és elhúzódott, hogy ne, herpesze van.’
Hargitay Judit. Fotók: Pexels - szmo.hu
2019. április 29.



Zsuzsit vagy tizenöt éve nem láttam. Pár évig kolléganők voltunk, de néhány teakonyhai csevegésen kívül nem sok közöm volt hozzá. Meglepett, akikor felhívott, hogy olvassa a cikkeimet, van egy sztorija, menjünk el bringázni a Dunapartra (azt se tudtam, hogy ő is bringás).

A Bálna előtti sétányon kötöttünk ki (a pestiek tudják, ez a Műegyetem rakparttal szembeni oldal, szépen beépítették, vannak kiskocsmák, ki lehet ülni, nézni a vizet), papírpoharas limonádét szürcsöltünk. Néztem őt a napfényben. Az a tipikus, csinos, sportos negyvenes, aki harmincnak se néz ki. Tányérnyi kék szemek, divatosra nyírt, napszítta tincsek, túláradó, gyönyörű, “kaliforniai” mosoly.

– Mondd már el nekem, hogy lehet így kinézni húsz év házasság meg egy gyerek után – kezdtem. Elfintorodott. Az orra kicsit szeplős volt, ettől még kislányosabbnak tűnt.

– Hagyjál ezzel. Épp most akarom elmesélni neked életem legnagyobb önbizalmi buktáját. Kábé úgy érzem magam, mint egy síró, nyöszörgő ruhakupac.

Hátradőltem, a nap beletűzött a szemembe. – Remek. Akkor megint jön egy történet, amit ha megírok, senki sem fogja elhinni nekem?

– Én is nehezen hiszem el, pedig velem történt meg. Nem tudom, tudsz-e róla, hogy Barnával másfél éve elváltunk. A gyerek elballagott, most egy évig Portugáliában tanul, a házasságunk már rég egy lapos haversággá alakult. Szerintem Barnának rég van valami nője is, de nem érdekelt. Ebben ennyi volt.

– Sajnálom.

– Egy évig furán éreztem magam, magányosnak, céltalannak, de gondoltam, ahhoz még fiatal vagyok, hogy egyedül maradjak, hát elkezdtem párt keresni online. Randizgattam is, belefutottam egy csomó megtört szívű, friss elváltba, meg olyanba is, aki az asszony mellett kalandozgatott. Aztán jött Szilárd. Nagyon szép leveleket írt, még egy Youtube-dalt is küldött valami argentin énekestől, lefordította nekem a szövegét spanyolról, cuki volt.

Eltelt vagy egy hónap, mire először randit kért. Amikor megláttam a kávézóban, komolyan leesett az állam. Gyönyörű férfi volt, bár 48 évesen már kicsit foszladozott a sármja, de így is elképesztően szerencsésnek éreztem magam. Nagyon izgult, ahogy kezet fogtunk, csatakos volt a tenyere, de ezt jó jelnek vettem. Hogy ennyire fontos vagyok neki.

– Csatakos tenyér közel ötven évesen?

– Tudom, fura, de akkor nem tűnt annak. Csak azt láttam, hogy a nők megbámulják, és engem feszített a büszkeség: velem van! Nagyon intelligens is volt, jól eldumáltunk, rögtön az első este órákat lófráltunk a városban. Egy orvosi műszereket forgalmazó cégnél dolgozott, biztos egzisztenciája volt. Gondoltam, milyen jó, Barnát volt, hogy évekig én tartottam el, végre valaki, akinél ettől nem kell félnem.

– Ez tényleg a “túl szép, hogy igaz legyen” kategória. Mi volt a bibi?

– Hogy két hónap randizás után se feküdt le velem.

– Ööööööö...

– Ne röhögj. Már két hete jöttünk-mentünk, világmegváltó beszélgetések, állandó csetelés. Kívülről fújta a munkabeosztásomat, (tudod, hogy műszakokban dolgozom), meg hogy mikor van pilátesz-órám. Állandóan pityegett a mobilom. Este több órás telefonok, azt mondta, imádja az "agyamat", végre egy igazán okos nő, akivel bármiről elbeszélgethet. Lassan a legintimebb titkaimba is beavattam. Munkahelyi problémák, család, a harcaim apuval, tudod, elég depis, amióta nyugdíjba ment.

Már tisztára olyanok lettünk, mint egy házaspár. Bevallom, egyre jobban el voltam varázsolva. Úgy éreztem, megtaláltam a lelki társam, talán egy kicsit szerelmes is lettem. Szóval a harmadik héten meghívtam, hogy szombat este aludjon nálam. Tetőtől talpig gyanta, új, levendula-színű, atomszexi fehérnemű, beszárított haj, finom smink, vacsifőzés. Már az ágyban feküdtünk, amikor meg akartam csókolni. Erre közölte, hogy ne, herpesz van a száján, nem akar megfertőzni.

– Bocs, hogy közbevágok, de előtte sem volt köztetek semmi intimitás? Csókok, ilyesmi...

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
„Ha ma egy házasságban benne van 7-8 jó év, mielőtt tönkremegy, már szerencséd van”
Ezt nem én mondtam, hanem egy kardiológus barátom, akinek óriási pacientúrája van ‘szívzűrös’ emberekből. Minden értelemben. Szerinte a házasság intézményének lejárt a szavatossága. Nehéz nem egyetérteni vele. Vélemény.
Hargitay Judit. Fotók: Pexels - szmo.hu
2019. április 24.



Egyszer, gyerekkoromban megkérdeztem az “ángyimat” – nagyszüleim falujában így hívtuk a nagy-nagynénit, vagyis a nagypapám testvérének a feleségét – hogy hogyan kérte meg a férje a kezét. Épp tésztát metélt, a szamurájkardnak is beillő, hatalmas kést letette a vágódeszkára, lisztes csuklóját végighúzta a fejkendőjén, aztán elérzékenyülten annyit mondott: “Hát, azt mondta, hogy Rozi, gyere mán hozzám, annyi munka van a ház körül meg a fődeken, hogy nem győzzük erővel.” Az ángyim 17 éves volt akkor.

Félreértés ne essék, szerették egymást. Egy életet éltek és dolgoztak le együtt, lett két szép lányuk, nemigen volt idejük azon gondolkodni, vajon hová vezet a kapcsolatuk, és meg tudták-e valósítani önmagukat. Ángyim még nekem is azt mondta az esküvőm előtt: “Egy lánynak akkor köll férjhöz mönni, amikor viszik.”

Azóta eltelt úgy hatvan-hetven év. Az utóbbi egy-két évben nagyon sok emberi sors fordult meg a szemem előtt és a “kezem alatt” (hozzám fordultak, és írtam róluk). A cikkeimet olykor “hangulatkeltésnek” titulálta egy-két olvasó, leveleket is kaptam, hogy minek írok szénné csalt férjekről, a reménytelen párkeresésbe belefáradt, harmincas nőkről, a szerelmet a szexszel egyenértékűnek gondoló huszonévesekről, kettős életet élő, önmaguknak is hazudozó, maszkoló, sumákoló, különböző párkapcsolati csapdákban vergődő emberekről.

Számonkérték, miért nem írok boldog emberekről. Leszámítva azt a tényt, hogy de, elég sokszor írok, a válaszom az: azért, mert nagyon sok ember nem boldog. És a címben idézett kardiológus barátommal sajnos egyet kell, hogy értsek: óriási baj van a házasságokkal.

A szemünk előtt szálazódik szét egy intézmény, amelynek évszázadokon át megvoltak a maga keretei, amihez így vagy úgy, de mindenki tartotta magát. De most már hiába kapaszkodunk belé, hiába öntjük nyakon rózsaszín, dizájner menyasszonyi ruhás-limuzinos-babagügyögős cukormázzal, a házasság, mint két ember megbonthatatlan, életre szóló szövetsége, egyszerűen társadalmi szinten oszladozóban van.

Hadd idézzem 99 éves nagyapám véleményét: “Kislányom, szerintem húsz év múlva Európában meg is fogják szüntetni, kitalálnak helyette valami mást, mondjuk egy ötéves élettársi szerződést, amit meg lehet hosszabbítgatni, ha nagyon akarják.”

Bár ez természetesen elég borongós jóslat egy közel százéves embertől – aki 63 évet élt le házasságban, míg megözvegyült –, azért érdemes odafigyelni rá. A házasságokat annak idején valóban kőkeményen összetartó erők – a vallás, a megkérdőjelezhetetlen társadalmi elvárások, életvezetési szabályok, a gazdasági érdekközösség, és persze a “rangon alul nem”, tehát a hasonló a hasonlóval (itt a neveltetésre, háttérre, értékrendre gondolok) elve – egyszerűen mára nincsenek. Szó nincs arról, hogy régen, mondjuk száz-százötven évvel ezelőtt (nem is kell messzebbre visszanézni) egy házasember vagy asszony boldogabb lett volna, mint ma. De egyvalamiben biztos lehetett: ha Isten színe előtt házasságot kötött, abból hivatalosan kilépni csak a teljes emberi-társadalmi-anyagi megsemmisülés árán lehetett.

Egy felvállalt házasságtörő egy életre szóló szégyenbélyeget ütött magára. Nem jelenhetett meg nyilvánosan, egyetlen ismerőse sem állt vele szóba többé, és ha nem volt valahonnan saját vagyona, az éhhalált kockáztatta. Igen, akkor is léptek félre (sőt, a félrelépésnek is voltak intézményes keretei, gondoljunk csak a férfiak esetében a bordélyokra, a nőknél pedig a “házibarátra”), de a dolgot elintézték a négy fal között, “okosba”. A házasság, kifelé, szent és sérthetetlen maradt.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
A legtöbben nem jutnak ide be élve - a patológián jártunk
A videóból kiderül, hogyan néz ki belülről egy patológiai intézet, miért itt a legfontosabb az orvosi titoktartás, és hogy pontosan mit is csinálnak a boncmesterek.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. április 30.



Mi történik egy patológián, hogyan dolgoznak a boncmesterek? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ a Semmelweis Egyetem II. Sz. Patológiai Intézetében. Bagi János boncmester szerint egészen máshogy néz ki a munkájuk, mint ahogy a bűnügyi sorozatokban látni lehet.

Ugyanakkor a patológia nem csak az elhunyt emberekkel foglalkozik, sőt! Egy patológus idejének kevesebb mint 5 százalékát tölti ki az, hogy kórboncolást végez. Az idő túlnyomó részét az élő emberekből kivett minták, szövetek vizsgálata tölti ki.

A videóból pedig az is kiderül, hogy milyen képzésen vesznek részt azok az egyetemi hallgatók, akik később ebben szeretnének elhelyezkedni, miért a patológián a legfontosabb az orvosi titoktartás, de az is kiderül, hogyan néz ki pontosan egy patológia intézet belülről.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
Elérhetetlen lesz a diploma rengeteg okos, értelmes diák számára, sokaknak már ma is az
Péntek délután azért tüntettel a diákok a Kossuth téren, hogy amíg az ország minden iskolájában nem elérhető a minőségi nyelvoktatás, addig ne vezesse be a kormány az egyetemi felvételihez kötelező nyelvvizsgát.
Homonnay Gergely írása - szmo.hu
2019. április 25.



Angol-német szakos középiskolai tanárként tökéletesen egyetértek a diákokkal.

Az első diplomámat bölcsészkaron szereztem nyelvszakon. Azt gondolom, ma mindenkinek tudnia kellene angolul. Tanítottam elitgimiben és szakgimnáziumban, képben vagyok a magyarországi idegennyelv-oktatás helyzetével. Órákig tudnék beszélni arról, miért gyalázatos a kormány terve, amellyel diákok tízezreitől veszi el a lehetőséget, hogy diplomát szerezhessenek. Ha ugyanis a kormány jelen formában véghez viszi a tervét, okos, értelmes diákoknak elérhetetlen lesz a diploma.

Egyébként már nagyon sokuknak ma is az, de még maradjunk a nyelvoktatásnál. Ma Magyarországon a nyelvszakosok egyedül azok a tanárok, akik az iskolákban szabadon választhatnak tankönyvet. Az informatika-szakosok kénytelenek olyan tankönyvből tanítani, amiben a floppyról tanulnak azok a diákok, akik öt év múlva érettségiznek... Gondoljunk bele: az informatika az egyik leggyorsabban fejlődő tudomány, floppyt úgy húsz éve nem használ senki, a magyar iskolákban mégis erről tanítanak. Minek? De lehetne sorolni végeláthatatlanul, miért hibás a hirtelenjében véghezvitt központosítás a tankönyvek esetében.

A matekkönyvek tele vannak hibával, az erdélyi magyar diákok számára a Bukarestben kiadott magyar nyelvtankönyv összehasonlíthatatlanul korszerűbb, taníthatóbb, élvezetesebb a magyar iskolákban használt nyelvtankönyvnél.

A magyar iskola XIX. századi módszerekkel próbálja felkészíteni a diákokat a XXI. századra, ami reménytelen próbálkozás. Ez nyilvánvalóan látszik a nemzetközi kompetenciateszteken: a magyar diákok mind természettudományokban, mind matematikában, mind szövegértésben, mind a társadalmi háttér leküzdésében az OECD-átlag alatt teljesítenek.

De térjünk vissza a tankönyvekre. A nyelvszakosok kezét nem kötik meg, milyen tankönyvekből tanítsanak. A jobbnál jobb, külföldi kiadású, ám méregdrága tankönyvekből nincs hiány. A szülő mélyen a zsebébe nyúl azt remélve, hogy legalább egy idegen nyelven – ez általában az angol – megtanul a gyerek. Megtanul, ha szerencséje van, de általában nincs. A hatékony iskolai nyelvoktatásnak ugyanis egy alapvető feltétele hiányzik, és ez a tanár.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x