hirdetés
stasi_balaton5.jpg

Fülelhetett a madáretető vagy a szobaajtó, és ölhetett a rúzs – így kémkedett a Stasi a Balatonon

Félelmetesen találékony kémfelszerelések és módszerek a hidegháborúból.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Női rúzs komoly tűzerővel - szmo.hu
2019. november 11.


hirdetés

A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

A Balaton egészen különleges szerepet töltött be a kommunista blokkon belül a 60-as évektől egészen a rendszerváltásig.

Ez volt az a hely, ahová a nyugat- és keletnémet turisták egyaránt eljöhettek, így a berlini fal felépítésekor szétszakított családok, baráti társaságok a magyar tenger mellett találkozhattak újra.

Persze a keletnémet titkosszolgálat, a keleti blokkon belül is az egyik legkeményebbnek számító Stasi itt sem engedte, hogy a demokratikus köztársaság lakói elbizonytalanodjanak az ideológia kapcsán, így nyaralás közben is erőteljes megfigyelés alatt tartották az NDK állampolgárait.

Ha a balatoni jelenlétükről beszélünk, akkor nem ötletszerű akciókra, hanem

folyamatos ottlétre kell gondolni, melyet a Stasi által szervezett „Balaton-brigád” hajtott végre.

hirdetés

Bár ez a szervezet nem csak képzett kémekből állt, mégis a teljes kommunista blokk egyik legaktívabb szervezete volt, hiszen csak 1970-ben több, mint 1500 turistát figyeltek meg. A heterogén ügynöki állományban a profi elhárító tisztek mellett nagy számban dolgoztak olyanok is, akik csak egyszerű jelentéseket írtak, és maguk csak elvhűségük vagy a retorziótól való félelmük kapcsán lettek a Stasi besúgói. Ennek megfelelően az ügynöki munka is vegyes képet mutatott a valódi titkos lehallgatásoktól, a megfigyelésen keresztül a baráti beszélgetésnek tűnő faggatózásig.

Természetesen a figyelem elsősorban azokra a párbeszédekre irányult, melyeket kelet- és nyugatnémet turisták folytattak, hiszen a Stasi ezekben az esetekben tartott a leginkább attól, hogy a jó proletároknak „telebeszélik a fejét” a kommunizmushoz nem illő gondolatokkal, vagy éppen disszidálásra biztatják őket.

Márpedig az ügynököknek egy sereg olyan eszköz állt a rendelkezésére, amivel ha le akartak hallgatni valakit, akkor le is tudtak.

Bár az elektronika és a finommechanika területén a KGST országok nem teljesítettek túl jól, mindez nem volt igaz a titkosszolgálati eszközök területén. A kémfelszerelésekben már akkor is kiváló minőséget produkáltak a szovjet, az NDK-beli, de még a magyar cégek is. Az ötletesebbnél ötletesebb felvevőket, fényképezőgépeket, sőt fegyvereket számbavenni is nehéz lenne, így cikkünkben is csak néhány igen egyedit mutatunk be.

Kezdjük is rögtön a képrögzítésre alkalmas eszközökkel. Bár a szovjet KGB megbízásából készült, de valószínűleg a többi titkosszolgálatnál is használatban volt a cigarettás dobozba rejtett fényképezőgép.

Itt magát a gépet a dobozba tették, melynek oldalán egy nyílás tette láthatóvá az objektív munkáját, alján pedig a beállításokhoz szükséges tekerők kaptak helyet. A doboz tetején álcigaretták sorakoztak, melyek közül – a valósághű megjelenés kedvéért – néhány szál jobban kilógott a többinél. Ezek közül a leghosszabb mozgatásával lehetett fényképezni és a filmet továbbítani. A beépített Kiev 30 típusú, 16 mm-es látószögű kamera 25 képet tudott a kis kazettában tárolt filmjére készíteni. Szintén előszeretettel használták a Tochka nevű minikamerát, melyet alig 8 centiméteres hossza folytán madáretetőbe, sőt nyakkendőbe(!) is beépítettek.

Ez a kamera még csak nem is igényelt speciális filmet, 8x11 mm-es sztenderd Minox filmmel működött.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
kekpotty-nasa3.jpg

Felújították a 6 milliárd kilométerről készült képet a Földről

'Nézzenek ismét arra a pontra. Az itt van. Az otthonunk. Azok mi vagyunk. Ott van mindenki, akit szeretnek, mindenki, akit ismernek, mindenki, akiről valaha hallottak, az összes emberi lény, aki létezett.'
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. február 14.


hirdetés

Annak idején hatalmas szenzáció volt A Halványkék pötty című fotó,amely 1990-ben készült. A Voyager–1 űrszonda által készített fotón mintegy 6 milliárd kilométerről látható a Föld, a "Pale Blue Dot" című, mára kopotassá, szemcséssé vált ikonikus fotót nemrég felújították.

A fotót a híres tudós, Carl Sagan nevéhez szokás kötni, hiszen ő volt az, aki átnyomta a NASA-n, hogy az űrszonda készítsen fotót a Földről, de nem akármikor, hanem abban a pillanatban, amikor amikor legelőnyösebb ponton tartózkodik a Naprendszer szélén.

Úgy becsülik, hogy ekkor - 1990 február 14-én - körülbelül 6 milliárd kilométerre lehetett a Földtől.

A fotó kis látószögű kamerával, kék-, zöld- és ibolyaszín szűrőkkel készült.

A Voyager készített képeket a Vénusz, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és Neptunusz bolygókról is, a Merkúr túlságosan közel volt a Naphoz, és a Marsról sem sikerült jó fotót készíteni a napfény hatása miatt. A NASA 60 kiválasztott fotóból mozaikot állított össze, melynek a Családi portré címet adta.

hirdetés

Lapozz a fotókért:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
vasarnapi_ebed_ck.jpg

Mennyibe került egy vasárnapi ebéd a 70-es években?

Csak illúzió, hogy a Kádár-korban minden olcsóbb volt? Nézzük egy 45 évvel ezelőtti és egy mai vasárnapi ebéd árát!
Forrás: Tó-retró blog, címkép: Fortepan - szmo.hu
2020. február 23.


hirdetés

A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

A vasárnapi ebéd hagyománya több családban még mindig az előző rendszerben megszokott, nagyanyáink által hagyományozott módon zajlik. Ilyenkor összegyűlik a család apraja-nagyja, hogy elfogyassza közösen az aranyló húslevest, a csirkepaprikást nokedlival vagy tarhonyával, s ilyenkor nem hiányozhat a desszert sem, például sokunk kedvence, a madártej.

Talán a hatnapos munkahét miatt (is) – a fiatalok bizonyára nem tudják, de 1981 előtt szombaton is dolgoztak az emberek, sőt még iskola is volt a nebulóknak – alakult így, hogy a vasárnapi déli étkezés lett a hét ünnepi ebédje.

Fortepan/Krantz Károly

Ilyenkor vélhetően még a családfő sem dolgozott, és a háziasszonynak is volt ideje a főzésre, hogy különleges finomságokkal kápráztassa el a családot.

A korabeli kutatások szerint vasárnap még a legszegényebb családoknál is hús került az asztalra, és a három fogásos menü szinte kötelező volt.

hirdetés

A hétköznapokon, amikor többnyire a nők is dolgoztak, jóval kevesebb időt töltöttek a konyhában a vacsorakészítéssel, és a spórolás jegyében ezek szegényesebbek voltak. De térjünk vissza a vasárnapi ebédhez, hiszen cikkünk célja, hogy megnézzük, mennyibe került egy kiadós ebéd a Kádár-korban, s ma mennyit is fizetünk egy ilyen családi étkezésért.

1975-76 tájékán a magyar átlagfizetés 2800 Ft volt, ezzel szemben tavaly 237.000 Ft volt a magyar átlagfizetés, azaz manapság kb. 84-szer keresünk többet, mint 45 évvel ezelőtt. Most nem foglalkozunk azzal, hogy egy két gyermekes családban vajon mennyi lehetett a két szülő keresetéből az egy főre eső jövedelem, ugyanakkor az ebéd költségeit 4 fővel számoljuk. Így viszont megadható, hogy a családfő átlagosnak tekinthető fizetéséből mennyit vett el egy ünnepi étkezés.

A fentebb említett húsleveses családi ebédhez szükséges egy 2 kg-os bontott csirke, amelynek csontos részeiből némi leveszöldséggel és burgonyával készülhet a leves, a combokból, mellből és szárnyakból pedig egy finom csirkepaprikás tarhonyával és savanyú uborkával. A fogásokat madártej zárja, amelynek főbb összetevői a tej, tojás és a cukor.

Fortepan/Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény

A 70-es évek közepén a bontott egész csirke kilója 39-40 forintba került, ugyanezt manapság olyan 600-700 forintért kaphatjuk meg a hipermarketekben, azaz manapság 17-szer fizetünk többet érte. A zöldségek árát összehasonlítva elmondhatjuk, hogy a sárga- és fehérrépa kilója 4-5 forintba került régen, manapság pedig 300 forintot kell kifizetnünk érte a kasszánál. A burgonya kilónkénti ára 5 forint körül mozgott a 70-es évek közepén, míg a hagymáért és a fokhagymáért 10 és 50 forintot kértek, ez manapság kilónként 270 Ft (burgonya), 290 Ft (hagyma) és 1400 Ft (fokhagyma) körül mozog.

A tej literje 4 forintot kóstált, egy csomag cukorért 11 forintot, egy db tojásért 2 forintot kellett fizetni, ugyanezt ma 300 forintért (tej és cukor), illetve a tojást 55 forintért kaphatjuk meg. A félkilós 4 tojással készült tarhonyát egykoron 6-7 forintért adták a közértek, manapság olyan 400 forint körül már vehetünk megfelelő minőségű terméket.

Ha összeállítjuk a kellő mennyiséget és összeadjuk a költségeket egy 4 személyes, háromfogásos menühöz, akkor nagyjából a 1976-ban körülbelül 80 forintot kellett elköltenie a háziasszonynak a boltban és a piacon ahhoz, hogy egy kiadós vasárnapi ebédet tudjon főzni csirkéből. Manapság ugyanezt olyan 3300-3500 forintból tudjuk megvalósítani, ha nem veszünk semmilyen különleges minőségű hozzávalót.

Fortepan/Urbán Tamás

Ha ezeket az összegeket összevetjük a fizetésekkel, akkor meglepetésben lesz részünk, hiszen régen csupán 35 vasárnapi ebéd jött volna ki egy átlagfizetésből, míg napjainkban akár 70-et is megfőzhetnénk.

Bár a családi emlékek úgy tartják, hogy a Kádár-korban minden olcsóbb volt, és több mindenre volt pénze az embereknek, ez nincs így az ételek esetében, hiszen egy húsos ebéd bizony dupla annyiba került a jövedelmekhez viszonyítva, mint manapság. Nem csoda, hogy vidéken mindenki háztájit tartott, hogy ne kelljen a tojásért, csirkéért, disznóhúsért és kolbászért fizetni, a városi proletároknak pedig maradt az olcsóbb konzerv, és az, hogy csak vasárnap ettek több fogásos, húsos ebédet.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni vagy szeretnéd tudni, hogyan nyaraltak a szüleid, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnél visszaemlékezni a régi ízekre, kíváncsi vagy, hogy milyen kreatív recepteket lehetett konzervekből összeállítani, vess egy pillantást a Tó-retró Kádár-kori receptkártya-gyűjteményére!

hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
cseled_ck1.jpg

„A családfő a személyük felett is rendelkezett” – így éltek a háztartási cselédek

Az előző századfordulón az úriasszonyok életének egyik legfontosabb kérdése a cselédmizéria volt: képtelenség rendes, tiszta, erkölcsös, szorgalmas cselédet találni. De vajon, hogy nézett ki ez a kérdés a cselédek oldaláról?
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon - szmo.hu
2020. február 18.


hirdetés

A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

Kikből lett cseléd?

Elsősorban vidéki, tizen- és huszonéves lányokból, akiknek a családja rászorult a még szinte gyereklány jövedelmére. Mivel a budapesti úri középosztály életének fokmérője volt, hogy a családnak van-e egy-két cselédje, értelemszerűen a legtöbb cseléd budapesti polgárcsaládoknál dolgozott, és többségük a főváros környéki falvakból esetleg megyékből érkezett a városba.

A még házasságkötés előtt álló lányok jöttek Budapestre, átlagéletkoruk 20-25 év volt. A többségük paraszti családból származott, az első világháború után közülük sokan félárvák voltak, akiknek a keresetére szükség volt otthon, hogy édesanyjuk el tudja tartani a családot.

A hadiárvákat gondozó menhelyek pedig a 15 éves korukig náluk nevelkedett lányokat már eleve cselédsorsra igyekeztek előkészíteni. Háztartási ismeretekből kiképezték növendékeiket, és munkához is juttatták őket, sőt erre a célra egyenesen cselédszerző irodákat is létesítettek.

1909. Fortepan/Schmidt Albin

hirdetés

Sokan azért vállalták a szolgálatot, hogy a stafírungra való pénzt előteremtsék. A budapesti házicselédek havi átlag 36 pengős bére sok esetben teljes egészében megtakarítható volt.

Szállást, étkezést biztosított a munkaadó, néhol még a családtagok kiselejtezett ruháit is megkaphatták, így a cselédlány szinte a teljes havi fizetését félre tudta tenni.

Többségük a fizetését teljes egészében hazaadta, amit aztán a családja vagy felélt, vagy félretette számára stafírungra.

Az elszegődés

De vajon hogyan talált a fiatal vidéki lány munkát a számára annyira idegen, nyüzsgő és zajos nagyvárosban? A többség úgy indult el, hogy a barátnője, rokona beajánlotta őt az előző munkaadójához. Az 1920-as években a cselédek fele így talált állást. Persze

voltak olyan cégek, amelyek cselédközvetítéssel foglalkoztak, őket cupringereknek nevezték, és Budapest belvárosi kerületeiben voltak irodáik.

A cupringerek ún. kifutókat alkalmaztak, akik a pályaudvarokon lebzseltek, és keresték, megszólították a nagy batyuval érkező fiatal lányokat.

A közvetítő cég díjat kért a cselédtől és a munkaadó családtól is.

A különböző felekezetek is tartottak fenn cselédközvetítő irodákat, és akadtak olyanok is, akik újsághirdetés útján találtak munkát. Az is gyakran előfordult, hogy a cseléd nélkül maradt háziasszonyok kijártak az ún cselédbörzére, amely egy igazi emberpiac volt a pályaudvarok környékén.

1913. Fortepan/Glatz Ödön

Élet a családban

A nyüzsgő fővárosban érkező cselédek egy része megszeppent a város láttán. Ezek a fiatal lányok elszakadtak a családjuktól, bekerültek egy számukra tökéletesen ismeretlen hatalmas városba, ahol nem ismertek senkit és semmit. Legföljebb a falubéli barátnőjükkel találkozhattak a ritka kimenőik egyikén.

Attól kezdve, hogy bekerültek az úri családba, nem csak a munkaerejüket, de a szabadidejüket is eladták, és a családfő a személyük felett is rendelkezett.

Az 1876-os cselédtörvény a munkaadó házi fegyelmi jogának hatálya alá helyezte a cselédet, vagyis a a családfő akár testileg meg is fenyíthette a munkavállalót. A törvény azonban nem rögzítette a cseléd munkaidejét, ezért a cseléd munkája a család életének ritmusához alkalmazkodott.

A mindenes cseléd rendszerint reggel hatkor kelt, tisztálkodott, télen begyújtott, reggelit készített, délelőtt takarított, segédkezett az ebéd elkészítésénél, terített, mosogatott, ruhát stoppolt, segített a mosásban, uzsonnát, vacsorát készített, és többségük este 11, éjfél körül esett ágyba. Vagyis az átlagos munkaidejük 15-17 óra volt. Budapesten heti egy vasárnap délutáni kimenő járt a cselédnek.

A lányok ezt a pár óra szabadidőt általában az ún. cselédkorzón töltötték (Baross tér), ahol ismerőseikkel, falubelijeikkel találkoztak, és lehetőség nyílt arra is, hogy férfiakkal (katonákkal, iparos és boltoslegényekkel) ismerkedjenek. De voltak, akik moziba, színházba vagy szórakozóhelyekre jártak.

1922. Fortepan/Jankovszky György

A házi cselédek értelemszerűen a családdal laktak egy fedél alatt. A dualizmus éveiben külön cselédszobát leginkább csak a nagypolgári családok tudtak biztosítani számukra,a többség a konyhában lakott egy kihúzható kis cselédágyon.

Később már a pesti polgári lakásokat úgy építették, hogy külön helyet kapott benne egy szűk, gyakran sötét vagy tűzfalra néző cselédszoba is nagyon szerény berendezéssel.

A munkaadók nem tekintették családtagnak a cselédet, és gyakran igen rosszul bántak velük. Voltak helyek, ahol még a keresztnevüket is elvették, és csak Marinak szólították a fiatal lányt, hogy ne kelljen megjegyezni a pár havonta váltakozó cselédek nevét.

A cseléd erkölcsei

A cselédek nagy része csak pár hónapig szolgált, aztán hazament a szülőfalujába, és élte tovább a paraszti életet. A szolgálatból azonban annyit profitált, hogy megismert egy úribb életet, megtanulta a középosztály ételeit elkészíteni, szépen teríteni, és ezáltal nőtt az ázsiója a falusi házassági piacon.

Akadtak azonban, akik nem voltak olyan szerencsések, hogy kalandok nélkül ússzák meg a fővárosi kiruccanást.Egyes úri családok a serdülő fiuk igényeit kielégítendő csinos cselédet vettek fel, és hallgatólagosan eltűrték az úrfi és a lány viszonyát. Azt remélték, hogy a romlatlan falusi lány nem hordoz nemi betegséget, és olcsóbb mint egy prostituált...

Ha a cselédlány megesett, ritkán, de előfordult, hogy az úri nagypapa fizette a tartásdíjat.Ha a lányt szigorúbb erkölcsök szerint nevelték, nem látott más kiutat, mint az öngyilkosságot: lúgot vagy gyufát ivott.

A két világháború között a női öngyilkosok negyede a cselédek közül került ki, és a 1930-as években évente átlag 400-450 cseléd kísérelt meg öngyilkosságot. Szomorú tény az is, hogy a fővárosi prostituáltak tekintélyes része egykori cselédlányok közül került ki.

1932. Fortepan/SChermann Ákos, Schermann Szilárd felvétele

Amelyik cselédlány mégis megszülte a gyermekét, jobb esetben hazaadta a szüleinek, rokonainak gondozásra, vagy vidékre béranyához. Ő pedig beállt szoptatós dajkának úri családokhoz.

Míg ő az úri csecsemőt szoptatta, a saját gyerekét vidéken hígított tehéntejjel vagy tejbe áztatott kenyérbéllel táplálták. A szerencsétlen alul táplált, rosszul gondozott cselédektől származó csecsemők negyede egyéves kora előtt meghalt.

Úgy tűnik tehát, hogy a "cselédmizéria" a cselédek oldaláról sem volt könnyű.

(Nagymamáim emlékére, akik 1930-40-es években még tizenévesen álltak cselédnek, és nagyobb gond nélkül megúszták a fővárosi kalandot.)

Forrás: Gyáni Gábor: család, háztartás és a városi cselédség

Az Emelt töri érettségi blogon nem csak az írásbeli, hanem a szóbeli érettségihez is találsz segítséget.

hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
Imre_Greguss_Panna_Czinka_1910.jpg

A világ első cigányprímása sokoldalú édesanya volt

Czinka Panna pipázva, férfiruhában játszott, és fiaiból is remek zenészeket faragott. Férje mellett is szívesen kovácsinaskodott.
Szerző: Kovács-Tóth Noémi, kép: Greguss Imre/Wikipedia - szmo.hu
2020. február 18.


hirdetés

Ha valaki azt olvassa, hogy cigányprímás, mindenkinek beugrik egy kép, de biztosan nem egy gyönyörű, kétgyermekes asszonyról, amilyen Czinka Panna volt. A kivételes képességű leány 1711-ben született Sajógömörön, az egykori vármegye egyik legősibb településén, amely ma Szlovákia területén található. Tehetsége igen korán utat tört magának:

már kilencévesen a csodájára jártak a helyiek, és több földesúr is felajánlotta, hogy fizeti a zenei tanulmányait.

A szokásokat követve Panna kiskorú tinédzserként ment férjhez egy nagybőgőshöz, akinek kovácsműhelye is volt. Férjével és annak testvéreivel alapította meg az első híres magyar cigányzenekart, mindössze tizenhét évesen. Csáky bíborostól kapott egy világhírű Amati hegedűt, amely élete végéig elkísérte őt. Az akkoriban szokatlan, de rögtön elismert cigánybanda két hegedűsből, egy cimbalmosból és egy bőgősből állt. Pannának nem esett le a gyűrű az ujjáról, ha be kellett segítenie inasként a műhelyben, miközben vitte a háztartást és nevelte két fiát is. A prímásasszony – akinek apja is zenész volt – gyermekeiből is kiváló hegedűsöket faragott, bár ilyen genetikai előzménnyel az lett volna kisebb csoda, ha botfülű utódokat hoz világra. Később a büszke anya már csak a fiaival együtt lépett fel.

Czinka Panna hamar hozzászokott az előkelő gálákhoz, amelyekre meghívták, és általános mosoly tárgya volt, hogy játéka közben is folyton pipázott.

Nem tudni, pontosan mi váltotta ki a hegedűsből azt a pálfordulást, miszerint eleinte káprázatos ruhakölteményekben lépett fel, majd fekete férfiruhában húzta csodaszép szólamait. Az első hagyományos magyar cigányzenekar egyre híresebb és keresettebb lett: lassacskán nem csak a környező falvakban, hanem jóval messzebbről is kaptak meghívást.

hirdetés
Verset is ihletett

„Cinka Panna hegedűje,

Hegedűje -

Mintha csak a sátán maga

Hegedűlne:

Bűbájol a ringatója,

Bolondít a keserűje.”

(Endrődi Sándor, 1897)

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!