hirdetés
Francis_Fukuyama_no_Fronteiras_do_Pensamento_São_Paulo_27510183913.jpg

Francis Fukuyama az orbáni politikai rendszerre is magyarázatot keres legújabb elméletében

A világhírű politológus szerint a régi jobb- és baloldalnak vége, ma már mindent az identitás-politika mozgat.
Fotó: Wikimedia Commons - szmo.hu
2020. február 14.


hirdetés

A neves amerikai politológus-közgazdász, aki 1989-ben A történelem vége című, nagy hatású cikkében, majd annak három évvel későbbi könyvváltozatában kifejtette, hogy a szovjet típusú rezsimek bukásával megnyílt az út a nyugati típusú liberális demokrácia világméretű térnyerése előtt, most lényegében beismeri, hogy tévedett.

A Journal of Democracy című tudományos folyóiratban azt írja, mostanára jól látszik, hogy az olyan autoritárius nagyhatalmak, mint Oroszország vagy Kína nyíltan szembeszálltak a liberális-demokratikus modellel, és a nyugati világon belül is támadják azt a populisták és nacionalisták. Még olyan országokban is ez a helyzet, amelyek korábban a demokratikus változások vezetői voltak, például az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában.

A politológus szerint a 20. században a politikát jól le lehetett írni a baloldal és a jobboldal közötti ideológiai különbségekkel. A baloldal a nagyobb társadalmi-gazdasági egyenlőség és újraelosztó állam mellett állt ki, míg a jobboldal a nagyobb egyéni szabadság és az erős gazdasági növekedés mellett.

Manapság azonban a bal- és a jobboldal között a korábbi határok elmosódtak. Fukuyama szerint most minden az identitás körül forog.

Az identitás-politika olyan egyéneknél vagy közösségeknél működik leginkább, amelyek marginalizáltak, vagy úgy érzik, eddig nem kapták meg a kellő tiszteletet. Ez az érzés annyira erős bennük, hogy akár a saját gazdasági érdekeikkel ellentés cselekedetekre is hajlandóak.

hirdetés

Fukuyama a Brexitet hozza fel példának. Szerinte az unióból való kilépésre szavazók pontosan tudták, hogy ami történik, az gazdaságilag árthat az országuknak, de úgy gondolták, mindenért kárpótolja őket a brit nemzeti identitás helyreállítása.

Fukuyama azt állítja, a tisztelet iránti igény motiválja a magyar és a lengyel populista szavazókat is, akik féltik nemzeti identitásukat a bevándorlástól és a liberális társadalmi értékektől.

De az identitás-politika a baloldalt ugyanúgy jellemzi, mint a jobboldalt.

A politológus úgy látja, hogy míg a 20.században a baloldali pártok a munkásosztály érdekeit védték, manapság inkább különleges identitású csoportok mellett állnak ki, mint a faji és szexuális kisebbségek, bevándorlók, nők, őslakosok. Emiatt a munkásszavazók sok helyütt a populisták felé fordultak.

A 20. században a szabad piacot és az egyéni jogokat védő konzervatívok pedig - akik korábban üzleti érdekből szívesen fogadták a bevándorlókat - ma hangosan óvnak a migránsoktól, és attól, hogy külföldi befektetők és "a velük cinkos elit" kezébe kerüljön az ország.

Fukuyama szerint ebben a keretben értelmezhető az is, amikor Orbán Viktor a magyar nemzeti identitásról vagy az „illiberális demokráciáról” beszél.

A politológus azt írja, az új típusú konzervativizmus nemzetközivé válásában rendkívül fontos szerepet játszott Oroszország. Moszkva az elmúlt években erkölcsi és anyagi támogatást nyújtott több európai populistának, köztük a francia Marine Le Pen pártjának és az olasz Matteo Salvini Északi Ligájának, de jó kapcsolatokat alakított ki amerikai jobboldali keresztény csoportokkal is.

Putyin gyakorlatilag a demokratikus világ populista konzervatívjainak mentorává vált.

A populizmus az Egyesült Államokban és Európában is a kisebb városokban és a falvakban hódít leginkább, míg a nagyvárosokban, ahová a globális gazdaság révén a munkalehetőségek koncentrálódnak, még mindig több a liberális szavazó.

Az elmúlt három évtized másik nagy változása Fukuyama szerint a technológia fejlődése, amely nem választható el az identitás-kereséstől. A politológus felidézi, hogy az internet elterjedésére kezdetben úgy tekintettek, mint ami megnyitja a világot az információktól elzárt tömegek előtt, így világszerte kedvez a demokráciáknak és segít az autoritárius rendszerek megdöntésében.

Ezt kezdetben látszólag igazolták is a különböző, posztkommunista országokban kitört forradalmak, és az „arab tavasz”, az aktivisták spontán szervezkedéseivel.

Csakhogy ez a korlátlan szabadság mára megszűnt: a Google és a Facebook elkezdte ellenőrzése alá vonni az internetet, Peking és Moszkva autokrata urai pedig rájöttek, hogy a decentralizált világháló milyen veszélyes lehet számukra, és átalakították saját céljaikra.

Fukuyama szerint az internet ledöntötte a hiteles és ellenőrzött információkra vonatkozó újságírói alapelveket, és a globális internet-óriások hagyták, hogy az antidemokratikus erők ehhez felhasználják a felületeiket. Nem azért, mert ők maguk ellenezik a demokráciát, egyszerűen csak az összeesküvés-elméletek és az álhírek több kattintást hoznak, mint az igazság.

A Google és a Facebook aláásta a régi médiaüzleti modellt, és nincs működő új elképzelés arra, hogyan lehetne megbízható hírekkel ellátni a demokratikus tömegeket.

Fukuyama úgy látja, a közösségi média tökéletes eszköz a társadalom szétdarabolására, világszerte egymásra találnak benne a „lájk-lelkűek”, miközben kizárnak minden más nézőpontot és kritikát.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
nemzeti-alaptanterv-arany-janos-walesi-bardok-tanar-1000x666.jpg

„A walesi bárd az, amivel a húst daraboljuk?” – ilyen volt irodalomórát tartani hatodikban

'Amikor megkérdeztem tőlük: ti képesek lennétek meghalni azért, amit nagyon szerettek? – na, csak akkor lett néma csend.' Egy tanár beszámolója a NAT-tól és a valóságról.
jh. Fotó: Pixabay - szmo.hu
2020. február 14.


hirdetés

A napokban elém került az új Nemzeti Alaptanterv sok vitát kiváltó, irodalommal foglalkozó része. Egykori tanárként (pár hónapja hagytam ott a pályát) végigfutottam az írók, költők listáján, akiket ugye meg kéne tanítani a 12-ik évfolyamig. 126 (százhuszonhat) szerzőről beszélünk. A szám már önmagában elborzaszt minden érző szívű – és egyáltalán, gondolkodó – embert, de én most nem erről szeretnék beszélni.

Inkább elmesélek EGYETLEN irodalomórát. Én tartottam, helyettesítő tanárként, egy húsz fős, hatodikos osztálynak, egy minden szempontól sikeresnek számító, jó nevű, budapesti általános iskolában.

A kollégám, aki helyett bementem, lelkiismeretes, nyomtatott óravázlatot hagyott nekem. Arany János: A walesi bárdok. Bár van magyar szakos diplomám, addig főként angolt tanítottam, irodalmat keveset. Tehát viszonylag "szűz kézzel" nyúltam a témához. Miközben az órára készültem, és magam is többször átrágtam a híres, egyébként gyönyörű balladát, először az döbbentett meg, hogy pedagógiai szemszögből milyen elképesztően nehéz.

"Mit keres ez a vers tizenkét éves gyerekek tananyagában? Még gimiben is csak csínján merném bedobni" – töprengtem. És a vers szövegére és értelmezésére van összesen negyvenöt percem???"

De mit volt mit tenni, ez volt a feladat, bementem. Az osztályteremben húsz hatodikos tombolt, ez volt az ötödik órájuk aznap. Hárman a pad tetején ugráltak, ketten egy mobiltelefonért verekedtek a terem közepén. Bár én újdonságnak számítottam, így is körülbelül hét-nyolc perc, könyörgéssel fűszerezett ordítozásba telt, amíg egyáltalán leültek valahova, és úgy-ahogy elkezdtek figyelni.

hirdetés

Bár a kiabálástól reszelt a torkom, hangosan felolvastam nekik a vers címét, és fel is írtam a táblára. Kérdeztem, hogy a "walesi" és a "bárdok" szavak közül melyiket nem értik. Rázták a fejüket: egyiket sem. Egy cingár kissrác lelkesen kikalimpált a padból: "A bárd az a balta-féle, amivel a húst daraboljuk, nem?" Iszonyatos röhögés, hogy akkor most baltás gyilkosokról fogunk tanulni (volt, aki a Fűrész című horrorfilmet kezdte fennhangon mesélni). Megint öt perc fegyelmezés, két pad között átrepült egy tolltartó, odamenni, elvenni, ki volt, ha még egyszer előfordul, mindkettőnek szaktanári beírás, stb. stb. stb.

Az újra beállt – viszonylagos – csendben elmagyaráztam nekik, hogy a "bárd" dalnokot jelent. Aztán az is, hogy dalnok mit jelent, mert nem értették. Aztán megnéztük együtt a falon lógó, nagy Európa-térképen, hogy hol van Wales.

Az órából ekkor már TIZENHÉT perc telt el, és még mindig csak a címnél tartottunk.

Ezután arra kértem őket, hogy versszakonként olvassák fel a balladát. Én választottam ki az első felolvasót, aki, miután végzett a versszakkal, hangosan átadhatta a szót egy osztálytársának. Na most: A walesi bárdok egy hosszú vers. Harmincegy versszak. A Youtube-on megnéztem róla egy felvételt (még korábban), Sinkovits Imre előadásában. Csaknem öt és fél perc alatt mondta el.

Ezt az öt és fél percet a tizenkét éves gyerekek körülbelül tíz perc alatt tudták összehozni. És nem azért, mert nem igyekeztek. Bár volt némi háttérzaj, figyeltek az éppen fennhangon olvasó osztálytársukra. De, mint említettem, a szöveg NEHÉZ. Olyan szavak vannak benne, mint "tereh" (teher), "ajtó megől", (mögül), "tallóz" (keresgél), "kobzán" (a koboz nevű hangszerén). Ezeket egy ekkora gyerek nem érti. Megkockáztatom, sok felnőtt sem. Beleakadt a nyelvük, természetesen kisegítettem őket, felírtam a szavakat a táblára, elmagyaráztam a jelentésüket.

A lényeg az, hogy mire a végére értünk, a tanórából fél óra odavolt. És amikor visszakérdeztem: "Ki értette, hogy miről szól ez a vers?", teljes tanácstalanság volt a válasz. És én nem tudom hibáztatni őket. Mert egyszeri olvasás után nincs olyan csodagyerek, aki ezt a verset megértené.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
dusnok-szulok.jpg

A szívem szakad meg a dusnoki babáért és a szüleiért, de a hatóságok nem tehettek mást

Több korábbi, tragédiával végződő eset miatt dönthettek úgy, hogy kiemelik a családból a kisfiút, akit születése után nem akartak anyakönyvezni.
SzÉ - szmo.hu
2020. január 28.


hirdetés

A gyermeküket szerető szülők egyik rémálma, hogy a kicsit elvesztik a tömegben vagy valaki elveszi, elrabolja tőlük, és nem láthatják többé.

Ez rémálom öltött testet Dusnokon január 22-én, amikor a hatóságok a rendőrök segítségével vitték el a kisbabát, akit nem akartak a szülei anyakönyveztetni.

Bizonyára ti is olvastátok azt a cikkünket, amelyben beszámoltunk róla, hogy településen szeptember elején otthon született egy baba, de kéthetes kora óta nem tudtak róla semmit. A védőnő utánanézett, és kiderült, hogy a szülők még terhesgondozáson sem jártak soha; az is felmerült, hogy esetleg a kötelező védőoltásokat sem kívánják beadatni.

Miért nem akarták anyakönyveztetni a picit? "Amúgy semmilyen állami támogatást nem kértünk soha sehol, és a továbbiakban sem akarunk semmilyen gyest, családi pótlékot felvenni, ugyanis szabad embernek szültük a gyermekünket. A jegyző elkezdte küldözgetni a családsegítőket, hogy menjünk be anyakönyveztessük, ez csak egy papír. Mi azonban tudjuk, hogy nemcsak erről van szó, hanem hogy lemondunk a gyermekünkről, és átruházzuk a tulajdonjogot Magyarországra" - írták erről a szülők a levelükben.

hirdetés

Az RTL Klubnak később azt mondták, a természetességre törekedtek a természetes otthonszüléssel is, és ez nem papírok függvénye. Valamint hogy elvesztették a bizalmukat a hivatalokkal szemben, hogy a kérdéseikre nem válaszol senki, csak azt mondják, hogy ezt vagy azt kell tenni.

Borzasztó, hogy rendőrök segítségével vitték el a fiatal pár négy hónapos kisbabáját. Képtelen voltam végignézni vagy akár végighallgatni az erről szóló felvételt, és rettentően sajnálom a szülőket. De a hatóságok nem tehettek mást.

Több olyan tragédia is történt a közelmúltban, ami miatt úgy vélhették, hogy ez a helyes megoldás, akkor is, ha drasztikusnak tűnik.

Mi is írtunk annak idején a gyöngyösi esetről: 2016 májusában éhen halt egy másfél éves kislány, testsúlya halálakor annyi volt, mint egy (egészséges) újszülötté: 3,4 kg. A bíróság megállapította, hogy

a gyöngyösi szülők 2015 júliusától a 18 hónapos gyermek haláláig elzárkóztak mindennemű kapcsolattartástól, amellyel kiskorú gyermekük egészségi állapotára fény derülhetett volna, így az orvosi és a védőnői ellátástól, továbbá minden szociális beavatkozástól is.

Nem vitték sem orvoshoz, sem védőnőhöz a kislányukat, és gyakorlatilag a lakásba zárkózva éltek.

Vagy ott volt a 2013-ban halálra éheztetett, másfél éves agárdi kisfiú iszonyatos tragédiája is. A gyermek jó anyagi körülmények között élő családba érkezett, ahol a szülők és a nagyszülők egy házban laktak. A kicsi mégis meghalt, halálakor súlyosan alultáplált volt.

Abban az ügyben első fokon bűnösnek mondták ki a család által fogadott természetgyógyászt és a gyerekorvosukat is, és a gyermekorvos ügyvédje azzal védekezett, hogy ha a védence szólt volna a gyermekvédelemnek, szerinte akkor sem történt volna semmi.

De sokan hallottak már annak a csecsemőnek az ügyéről is, aki hathetesen halt meg 2013. január 8-án. A boncolási jegyzőkönyv szerint a K-vitamin hiánya okozta agyvérzés miatt halt meg. A gyermek legális otthonszüléssel jött a világra, azonban születése után nem kapta meg a kötelező és szükséges K-vitamin adagot. Ez a vitamin elsősorban azért fontos, hogy megakadályozza a vérzékenységet az újszülötteknél. Ha elmarad a beadása, az súlyos esetben agyvérzéshez, gyomor- vagy bélrendszeri vérzéshez is vezethet.

A három esetben a közös vonás az, hogy a szülők megtagadtak valamilyen ellátást a gyermeküktől, és az, hogy a tragédia után a közvélemény felzúdult, és sokan azt kérdezték: miért nem léptek a hatóságok? Hát most léptek. Keményen, de léptek.

Úgy ítélték meg, hogy akadnak olyan kérdések, amelyekben nem dönthetnek önkényesen a szülők. És ilyen többek közt a kicsi egészségügyi ellátáshoz való joga. Ezt a jogot viszont csak akkor lehet gyakorolni, ha a baba rendelkezik személyazonossággal, tudni lehet, hogy hol lakik, kik nevelik, hogy hívják, mennyi idős, stb. És az is fontos információ, hogy azok akik nevelik a kicsit, megfelelően táplálják-e, beadatják-e azokat a védőoltásokat, amelyek bizonyos betegségek súlyos egészségügyi következményeitől óvják meg, illetve esetleges betegsége estén a baba megkapja-e a szükséges gyógyszereket és orvosi ellátást. De az sem elhanyagolható kérdés, hogy ne adj'Isten bármilyen baj esetén a szülők igazolni tudják-e egyáltalán, hogy a baba valóban az ő gyermekük.

A hatóságoknál dolgozók nem láthatnak a kőkerítések és a házfalak mögé. Így ha semmilyen kapcsolatuk nincsen egy néhány hónapos gyerekkel és annak szüleivel, joggal kezdenek aggódni. És lépnek, még mielőtt újabb tragédia történhetne.

hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
hand-1832921_1280-1000x667.jpg

„Fröcsög a vér. Azt hitted, nem merem megtenni” – hiába hagyta el, volt partnere folyamatosan zaklatja Brigit, és senki nem segít

A férfi a szakítás óta folyamatosan zaklatja Brigit. Ez nem csak telefonhívásokban vagy üzenetekben merül ki, többször megjelent a lány otthonánál is.
K. U. D. - szmo.hu
2020. február 02.


hirdetés

"Fröcsög a vér. Azt hitted, nem merem megtenni. Fröcsögjön a vér. Mindjárt megyek le hozzád. Most indulok" – ez csak egy azok közül az üzenetek közül, amiket Brigi kapott a volt partnerétől.

A férfi a szakítás óta folyamatosan zaklatja. Ez nem csak telefonhívásokban vagy üzenetekben merül ki, többször megjelent a lány otthonánál is.

Brigi januárban megszerezte a távolságtartási kérelmet, amely szerint sem közvetve, sem közvetlenül nem kereshetné a férfi – nevezzük Tamásnak – a lányt. Ennek ellenére még mindig érkeznek a fenyegető üzenetek.

Persze az egész nem így kezdődött. Brigi elmondása szerint nagy szerelem volt az övék. Gyerekkoruk óta ismerték egymást, Brigi Tamás húgával járt iskolába. Négy évvel ezelőtt találkoztak, beszélgetni kezdtek, a fiú randira hívta. Találkozgattak, összejöttek, idővel össze is költöztek.

"Sokáig nem láttam tisztán. Szerettem. Utólag végiggondolva viszont voltak figyelmeztető jelek" – mondja a 28 éves lány.

hirdetés

Tamás az összeköltözés után szóvá tette, hogy miért dolgozik Brigi, hiszen megtehetné, hogy otthon maradjon, neki van annyi pénze, hogy gondoskodjon róla. Többször megjegyezte azt is, hogy szerinte Brigi túl sok időt tölt a szüleinél.

Brigi azonban nem foglalkozott ezzel. Aztán egy egészségügyi probléma miatt néhány hónapig nem dolgozott. Szüksége volt egy új táskára, de Tamás megjegyzést tett, ugyan minek neki új táska, és amúgy is, miért tízezer forintos darabot szeretne, ha amúgy sem dolgozik.

Brigi nem tulajdonított nagy jelentőséget az egésznek. Aztán az apukája agyvérzést kapott és lebénult.

"Az időm nagy részét a kórházban töltöttem, ez pedig nem tetszett neki. Egyik este hazamentem, otthon volt, ittas állapotban, nekem esett, hogy miért voltam távol ilyen sokáig. Nagy vita veszekedés volt, kifordult önmagából, és pedig összepakoltam, és hazamentem a szüleim házába"

– meséli. Tamás persze utánament, fogadkozott, hogy megváltozik, bocsánatot kért. Brigi visszament hozzá.

"Előttem soha nem ivott. Korábban nem láttam részegnek, nem merült fel bennem, hogy gondja van az ivással" – mondja. Idővel azonban ez egyértelmű lett. Alkohol, gyógyszerek, drogok, a mindennapok részévé váltak. Hol szakítottak, hol újra összejöttek, amolyan se veled, se nélküled kapcsolat volt.

"Két éve elhagytam. Megjelent a házunknál egy gumilövedékes fegyverrel és megfenyegetett, hogy végez velem és a családommal. Egy ismerős lépett közbe, lefegyverezte a volt barátomat, és a rendőrség kiérkezéséig feltartotta őt"

– meséli Brigi, hozzátéve, az esetről emlékei szerint jegyzőkönyv nem is készült. A történtek után Brigi félt, úgyhogy visszament a férfihoz.

"Féltettem a családomat. Úgy gondoltam, nincs más választásom, így megpróbálok rá hatni, talán meg tudom változtatni" – mondta. Nem költözött viszont vissza a férfihoz, a szüleinél lakott, de együtt voltak. Másfél év se veled, se nélküled kapcsolat után 2019. decemberében végleg szakított a férfivel.

"Tudatosan készültem rá. Tettem félre pénzt, felkészültem arra, hogy nem fog simán menni."

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
joco-bacsi2.jpg

Jocó bácsi az új NAT-ról: „Nem lehet elvárni, hogy parancsszóra szeressék a hazájukat”

„Ez olyan, mintha holnaptól az lenne az ukáz, hogy mindenkinek kötelező szeretni a káposztás tésztát” – mondja a népszerű történelemtanár.
Malinovszki András - szmo.hu
2020. február 06.


hirdetés

Január 31-én késő este tették közzé az új Nemzeti Alaptantervet. Az új szabályozást rögtön erős tiltakozási hullám kísérte szakmai szervezetek részéről, csak kevesen dicsérték.

A tiltakozók között volt a médiaszerepléseiről és újságcikkeiről ismert történelemtanár, Balatoni József, a Jocó bácsi világa nevű Facebook-oldal üzemeltetője, több sikeres könyv szerzője. Első indulatainak kiírása után kérdeztük.

- Szerinted mi lehet az oka, hogy egy ilyen fontos tervezetet pénteken, az éjszaka közepének jelentetnek meg?

- Őszintén szólva fogalmam sincsen, hogy mi ez az időzítés. Teljesen megdöbbentő, nem is emlékszem rá, hogy valaha is történt volna olyan, hogy egy ekkora horderejű dolgot este 10-re időzítenek, ez számomra teljesen nonszensz. Esetleg az lehetett az ok, hogy így kevesebben figyelnek rá oda, de én nem tudok a jogalkotók fejével gondolkodni, hálistennek. Csak feltételezni tudok: ha én nem akarnék valami nagydobra verni, akkor tuti, hogy én is péntek este vagy szombat hajnalban tenném ki. De ha ez volt a szándék, úgy tűnik, nem jött be.

hirdetés

- Nehéz kérdés: a te véleményed szerint mi a három legnagyobb hibája ennek a vitatott NAT-nak?

- Én azt gondolom, hogy egy óriási hibája, hogy mindenféle szakmaiságot mellőz, nem történt egyeztetés a szakma képviselőivel.

A 2018-as verziónak, amit véleményezni kellett, én nagyon örültem. Abban rengeteg újszerű és újító elem volt: tananyagcsökkentés, óraszámcsökkentés. És ott épp figyelembe vették a pedagógusok kérését, véleményét. Aztán derült égből a villámcsapásként előkerült ez az új NAT. Tehát az egyik hiba mindenképp a szakmaiatlanság.

A másik, hogy egyáltalán nem veszi figyelembe a diákokat.

Egyáltalán nem törődik azzal, hogy róluk kéne szólnia, hogy ők legyenek a középpontban. Hisz több tantárgyból csökkentették az óraszámot, és ezzel párhuzamosan növelték a tananyag mennyiségét. Egy kicsit sem gyerek- és diákközpontú.

A harmadik nagy hibája talán az, hogy iszonyú rövid idő van arra, hogy az ember ezt egyáltalán felfogja, elfogadja, az iskolák adaptálják a pedagógiai programjukba.

Arra meg aztán végképp túl rövid az idő, hogy ehhez elkészüljenek a tankönyvek. Mert szeptemberben három évfolyamon, elsőben, ötödikben és kilencedikben ezzel a tantervvel kell indulni, és nincsenek még készen hozzá a könyvek. Nekünk iskolaként úgy kéne adaptálnunk a pedagógiai programunkba vagy a helyi tantervünkbe, hogy nem tudjuk, milyen könyvre alapozzunk. Ezt valamiért eldöntötték, hogy be kell vezetni, csak azért is. Ez volna tehát a három legnagyobb hibája, de van még számos, amit fel tudnék sorolni.

A Nemzeti alaptanterv sajtótájékoztatója. A képen balról jobbra: Maruzsa Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős államtitkára, Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Hajnal Gabriella, a Nemzeti alaptanterv megújításáért felelős miniszteri biztos.

Fotó: MTI/Bruzák Noémi

- Teljesen laikus, külső szemmel például a magyar- és történelemoktatásra vonatkozó rész nagyon szépnek tűnik: olyan célok szerepelnek, mint a hazafias gondolkodás, hazaszeretetre nevelés, a honvédelem fontosságának megismertetése… Pontosan mi mégis a baj?

- Laikus szemmel nincs is ezzel baj, szerintem pedagógiailag van. Nekem például az az egyik nagy bajom vele, hogy mindenféle multikulturalizmust háttérbe szorít. Úgy neveljek nemzeti érzelmet diákokba, hogy adott esetben a teremben ott ül két távol-keleti vagy egy közel-keleti gyerek. Túlzottan nemzeti, és sokan megfogalmazzák ezt a kritikát. Hozzám is érkezett persze komment, hogy mi ezzel a baj, szélsőséges esetben hazaárulónak is titulálnak. De nagyon fontos hangsúlyozni, hogy nem a hazaszeretettel van a baj.

Azt gondolom, hogy ez a tanterv nem ad lehetőséget arra, hogy én játékosan, élményeken keresztül, újfajta módszerekkel érjem el azt a diákoknál, hogy szeressék a hazájukat.

Hanem az történik, hogy ezt kiadják utasításba. Ez olyan, mintha holnaptól az lenne az ukáz, hogy mindenkinek ugyanolyan mértékben kötelező szeretni a káposztás tésztát, ráadásul mindenkinek ugyanúgy, sóval, borsosan. Nem lehet elvárni, pláne nem kisgyerekektől, hogy így, kötelezően, parancsszóra szeressék a hazájukat. És igen, nagyon fontos persze odafigyelni, hogy magyarok vagyunk, de emellett európaiak is vagyunk és emberek is vagyunk.

Ennek a hármasnak kéne egységesen szerepelnie, és szerintem attól, hogy az új történelem tananyagban eltitkolunk mondjuk egy tatárjárást, attól nem fogja valaki jobban szeretni Magyarországot, amikor például azt látja, hogy mennyi ismerőse, rokona dolgozik külföldön. Ez nagyon nehéz kérdés, és nem tudom, hogy mi a mögöttes szándék. Vannak tippjeim, de azok túl elvetemültek lennének. Bízom benne, hogy nem az, amire én gondolok, mert akkor az abszolút 20-as évek lenne, csak nem 2020-as…

Volt már ilyen Magyarországon, hogy valamilyen eszme és ideológia kötelező volt, szerintem akkor sem szerették jobban a hazájukat a diákok. És azzal, hogy halálra terhelem őket mondjuk magyarból, és beteszek még 8-10 plusz írót, nem az fog átmenni egy diáknak, hogy de jó magyarnak lenni.

Hisz egy-egy író munkásságában nincs is idő elmélyedni, nem is tud átjönni, hogy például a hazaszeretet ezekben a művekben hogyan jelenik meg,

hanem a diákban annyi marad meg, hogy el kellett olvasnom ettől a szerzőtől tíz novellát, aztán dolgozat. Brutálisan rapid tempót kell produkálni a pedagógusoknak. Mert pont magyarból csökkentették az óraszámot, és emelték a tananyagot, pont ellentétesen, mint ahogy a pedagógusok kérték.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!