hirdetés
DBZOL20190806013-1000x666.jpg

Fotókon a Hableány-mentőakció hősei: ők kutattak az áldozatok után és dolgoztak hetekig a roncs kiemelésén

A legdrámaibb emlékeiket is felidézték.
MTI, Fotók: MTI/Balogh Zoltán - szmo.hu
2019. augusztus 06.


hirdetés

A Hableány sétahajó elsüllyedt, miután összeütközött a Viking Sigyn szállodahajóval a Margit híd közelében 2019. május 29-én este. A sétahajón harmincöten utaztak, harminchárom dél-koreai turista és a kéttagú magyar személyzet. Hét dél-koreait sikerült kimenteni a Dunából, huszonhét áldozatot megtaláltak, egy dél-koreai utast még keresnek a hatóságok.

A hajó roncsait csak két héttel a tragédia után tudták kiemelni a Dunából, hiszen nagyon magas volt a vízállás, a munkálatokat pedig az erős sodrás is nehezítette. Ennek ellenére folyamatosan azon dolgoztak a szakemberek, hogy mielőbb feljuttassák a felszínre a roncsot és megtalálják a tragédia áldozatait.

Balogh Zoltán fotóriporter most egy 39 képből álló összeállítást készített a baleset mentőiről, akiket rendhagyó módon, őket megszólaltatva mutat be.

Jánvári Attiláné, Gizi, a Monarchia rendezvényhajó matróza

"Barbara, a barátnőm, elkapta az egyik felénk sodródó mentőgyűrűben fekvő ember kezét a hajó jobb oldalán, én azonnal futottam a másik irányból, hogy segítsek neki, a másik mentőgyűrűben fekvő ember túl messze volt, nem sikerült elérnünk"

- emlékszik vissza a tragédiára.

Miután megfogta a bajba került ember kezét, ami nagyon-nagyon csúszott, kérte a felszolgálónő segítségét, hogy biztosítsa, hogy barátnőjével együtt kiemelhessék őt. Lenyújtott lábával sikerült a nő lábát elkapnia, így tudták ketten kiemelni a vízből a hajó külső deckjére. Miután átemelték, a hajó belső terében átöltöztették, pokróccal melegítették, majd átadták a mentőknek. Amíg velük volt, a nő sokkos állapotban szorította a kezüket, és folyton a családját kérdezgette, kereste. Napokkal később tudták meg, hogy az elsodródott ember a mentőgyűrűben a kimentett nő lánya volt, akit egy mentőcsónak fogott ki, így ő is túlélte a balesetet.

Dajka Laszló, a Monarchia rendezvényhajó kapitánya

"Szívszorító volt, hogy a nő, akit kimentettünk, nem merte elengedni a matrózunk és barátnője kezét akkor sem, amikor már biztonságban volt a hajón. Mintha az életébe kapaszkodott volna"

- mondja a hajó vezetője, aki a baleset közelében hajózott a tragédia idején.

A hajózórádióból értesült arról, hogy emberek vannak a vízben. Kollégáival döbbenten látták, hogy sok, mentőgyűrűben úszó ember lebeg a vízen. A manőverezést nehezítette, hogy nagy volt a hajóforgalom a Dunán. Rettenetesen hideg volt a víz, nagyon erős volt a sodrás.

Két ember közeledett nagy sebességgel feléjük, megpróbálta megközelíteni őket, de egyiküket, aki félájultan feküdt a mentőgyűrűben nem sikerült elérniük. Őt egy szállodahajó motorcsónakjának legénysége mentette meg.

A másik hánykolódót, egy nőt, sikerült kimenteniük. A matrózuk és barátnője emelték ki a vízből, aztán a felszolgáló és egy erős férfi vendég segítségével vitték be a belső térbe. A kapitánynak ez volt élete legdrámaibb mentése, pedig negyven év alatt mentett kutyát, gyermeket, fiatalt, sőt egy 87 éves férfit is, őt csáklyával a víz alól.

Papp Anita, a Monarchia rendezvényhajó felszolgálója

Onnan tudta, hogy nagy a baj, amikor meghallotta a kiáltást: "Több ember a vízben!" Épp vacsoráztatták a vendégeket, amikor a kapitány riasztotta a csapatot. Segített matróztársának kihúzni a hajó felé sodródó nőt. Kiemelésekor matróztársa kezét rögzítette, biztosította. Majd, amikor már biztonságba helyezték, levetkőztették a bajba került, reszkető embert, a saját ruhájukba öltöztették, plédekkel, asztalterítőkkel melegítették.

Bisztrán Zoltán tűzoltó alezredes, a Katasztrófavédelem műveleti szolgálatának vezetője

"Nagyon ellenünk dolgozott minden: sötét volt, zuhogott az eső, fújt a szél, nagy volt a sodrás, magas volt a Duna vízállása, a helikoptereket ezért nem is tudtunk bevetni"

- mondja az alezredes, aki a mentést irányította a tragédia éjszakáján, másnap kora reggelig. A tűzoltók az első jelzésre elindultak, a Parlamenthez riasztották őket, de nehezítette a mentést, hogy jóval később tudták meg, hogy pontosan mi történt, a kint lévő rendőrökkel pedig - hiába voltak akár csak ötven méterre tőlük - csak a központjukon, a műveletirányításon keresztül tudtak kommunikálni.

Az első embereket a Lánchíd közelében húzták ki a vízből. A sajátjaikon kívül használták a rendőrség és a honvédség összes mentőcsónakját, valamint a különböző hajótársaságok éppen arra járó hajóinak csónakjait. Elkezdték a kutatást a folyás irányában, hajókat küldtek ki hőkamerákkal, fényárbócokkal egészen az M0-s déli hídjáig, és a partról is keresték a vízbe esetteket.

Jánosik Ágnes törzsőrmester, a BRFK vízi rendészetének hajóvezetője

"Csak jöttek és jöttek a cipők, ruhák, mentőmellények, mentőgyűrűk, a Hableányról leesett székek a Dunán a déli M0-s hídnál, ezek között kellett megtalálni az áldozatokat"

- idézi fel a tragédia éjszakáját a hajóvezető, aki kollégáival hajnalig a vízen volt. A szerencsétlenség helyszínétől Százhalombattáig fésülték át a területet. A baleset utáni hetekben napi tizennégy-tizenhat órán át keresték a halottakat. Ők vitték el azokat, akiket a búvárok felhoztak, illetve a lakossági bejelentés nyomán megtalált holttesteket.

Tarlós Vince törzsőrmester, a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred katonája

"A tragédia összehozta a mentésben részt vevő szervezetek dolgozóit, összekovácsolta a csapatot" - mondja a törzsőrmester, aki a tragédia éjjelén gumicsónakról emelte ki az áldozatokat a vízből a Kopaszi-gátnál. A következő két hétben kollégáival segített a tűzoltóknak, rendőröknek, katonáknak, a Terrorelhárítási Központ munkatársainak, valamint a mentésben részt vevő dél-koreaiaknak.

Gedei Péter, az Országos Mentőszolgálat budai mentőállomásának vezető mentőtisztje

"Sokan meghaltak és csak kevés emberen lehetett segíteni. Ez volt a legnehezebb ennél a tragédiánál" - mondja a vezető mentőtiszt, aki kárhelyparancsnokként irányította a munkát a baleset után. Bajtársaival este fél tízkor érkeztek a helyszínre. Az első információk még arról szóltak, hogy felborult egy csónak, és három könnyű sérültet mentettek ki a vízből. Később derült ki, milyen nagy a baj. Kollégái több embert is megpróbáltak újraéleszteni, sajnos senkit nem sikerült visszahozni. A túlélők szerencsére csak könnyebben sérültek, a kihűléstől kellett védeni őket, plédbe, lepedőbe, izolációs takaróba, vagy buborékfóliába csavarták őket, miután a vizes ruhájukat levették.

Koch Norbert főhadnagy, a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred Hadihajós Alosztály megbízott parancsnoka

A tragédia éjszakáján a többi mentésben részt vevő szervezettel együttműködve segítette a kutatást és mentést, majd bajtársaival hajnalban elkezdték a búvárbázis kialakítását.

Kakuja Izabella rendőr őrnagy, a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda bűnügyi technikai főosztályának referense

"A találkozó a hozzátartozókkal nagyon megérintett minket, mert láttuk a szenvedésüket, de nem tudtunk rajtuk segíteni"

- mondja az őrnagy. Az azonosításhoz szükséges adatfelvétel miatt kellett felkeresniük a balesetben eltűnt emberek rokonait. A munkájuk során rákérdeznek az eltűnt ember azonosításra alkalmas ismérveire, tárgyaira, DNS-mintákat is rögzítenek a családtagoktól, hogy a keresett hozzátartózó DNS-profilját fel lehessen állítani, hogy az egy későbbi azonosításnál felhasználható legyen.

Szathmári Zsolt búvár, a Havária Közhasznú Egyesület elnöke

Ő irányította a felderítő merüléseket a hajóbaleset után.

"Az elején szikráztak az egók, de a végére összeállt a csapat. Voltak, akik nem vállalták a merülést a rendkívüli vízviszonyok miatt a tragédia másnapján, de mivel mi mentettünk már ilyen körülmények között, úgy gondoltuk megpróbáljuk"

- mondja. A harminc éve merülő búvár szerint egy ilyen tragédia után is meg kell találni valamit, amibe kapaszkodni lehet. Számukra ezt az összefogás, a bátorság, a kitartás, a küzdelem, az önfeláldozás és az elengedés jelentette. Egy Hableány méretű hajó mentése eltarthat akár négy-öt hétig is. Büszke arra, hogy tizenkét nap alatt végeztek a munkával.

Farkas Péter szakaszvezető, a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred logisztikájának gépkocsivezetője

"Minket is lesújtott a hír, de katonák vagyunk" - mondja a tragédiáról megrendülten a sofőr, aki autóbusszal vitte a mentésben résztvevőket a baleset másnapjától a szigetre. A háttércsapat azonnal összeállt, ők vitték a katonáknak a vizet, az élelmet és a ruhát, és amire még szükségük volt.

Bajdik János, a Norbit Hungary Kft. sales managere

A társaság side image képalkotó szonárokkal segítette a tűzszerész és hadihajós ezred munkáját az aknamentesítő hajónak a roncs fölé pozicionálásában. A Hableányról és pozíciójáról pontosabb adatra volt szükség, ezért a norvég anyacég központjából hoztak egy pontosabb kép alkotására alkalmas multibeam szonárt.

Ebből csak egy eladott példány állt rendelkezésre, de a holland vevő elképesztően együttműködő volt, sikerült vele megbeszélni, hogy Budapesten vegye át a berendezést, miután azt a hajó helyzetének meghatározásához használták. Az sem jelentett akadályt, hogy Norvégiában a május 30-i nemzeti ünnep miatt pénteken sem dolgoztak. 31-én reggel kezdték el szervezni, aznap estére Budapesten is volt a szonár.

Kovács Gábor, a Havária Katasztrófaelhárító Közhasznú Egyesület merülésvezetője, mentő-kutató búvárja

"Mi megpróbáltuk a lehetetlent, iszonyatos volt a sodrás, rátapasztott a létrára a nyomás, alig tudtam elhagyni"

- emlékszik vissza a körülményekre. A felderítő merülés után többször is merült még, az egyik áldozatot ő hozta fel a mélyből. A legdrámaibb az volt, amikor a búvár és az egyik áldozat vezetőkötele összegabalyodott. Gábor akkor mentőbúvár segítségét kérte, aki levitt a mélybe egy új vezetőkötelet, amelyet a holttestre erősítettek. Kemény, kétórányi küzdelem volt.

Szebeni Lehel ezredes, a Terrorelhárítási Központ műveleti igazgatóságának főtanácsadója

"Nagyon jó volt látni, hogy az első nap bizonytalanságai után az ország több pontjáról érkező emberek milyen segítőkészen és egységet alkotva tudtak a feladatra koncentrálni"

- mondja az ezredes, aki a katasztrófa után a vízi műveleteket hangolta össze. A szervezet fennállása óta ez volt az egyik legnagyobb kihívás, amellyel szembe kellett nézniük.

Sági János tűzoltó százados, a Szent Flórián tűzoltóhajó kapitánya

A Szent Flórián volt a búvárok bázisa a Margit hídnál. "Erről az egy hajóról tudnak merülni a búvárok. Korábban rengeteg autót, hajót mentettünk már Budapesten négyszáz centiméter körüli vízállásnál, május végén viszont nagyon magas volt a Duna" - emlékszik vissza a hajóvezető, aki a Clark Ádám úszódaru kísérését tartotta a legizgalmasabb feladatnak, itt ugyanis nagyon szűk helyen kellett átmennie a hatalmas járműnek.

Domján András rendőr alezredes, a Terrorelhárítási Központ búvára

"Mint egy zászló lebegtem a tűzoltóhajó létráján"

- mondja a búvár, aki május 31-én kapcsolódott be a mentésbe, és a hajó kiemeléséig a helyszínen volt. Másodikként merült a nagy sodrású és zavaros Dunában. Az egyik merülésnél elakadt a tűzoltóhajó létrájában és az erős sodrás miatt másik búvár sem tudott segítségére sietni. Végül úgy szabadult meg a lebegő pozícióból, hogy elvágta a vezetőkötelet, és felemelkedett a víz felszínére.

Vígh János, a Szökőár Kft. tulajdonos-ügyvezetője, ipari búvároktató és vizsgabiztos

"Hatméteres vízállásnál és az ahhoz tartozó erős sodrásnál merülést elrendelni gyilkossági kísérlet, nem pedig felderítő merülés"

- ezt mondta, amikor azt kérték, hogy búvárai a baleset utáni napon merüljenek. A tragédia utáni negyedik napra, vasárnapra csökkent annyira a vízszint, hogy a helyszínre vitt profi eszközeikkel tudtak már merülni. A Terrorelhárítási Központ rájuk bízta a kiemelés előkészítését.

Hétfőn Ádám Tamás, a cég vezetőbúvára találta meg a hajóban az első két áldozatot, megjelölte a helyüket. Az első tetemet a dél-koreai búvárok hozták fel. Az embert próbáló feladat a hajó kiemelése volt. Előtte a hajó ablakait akkorára szűkítették, hogy azokon ne férjenek át a holttestek. A legmegrendítőbb élmény mindenki számára az volt, amikor megtaláltak egy idős hölgyet összeölelkezve a kis unokájával.

Szávity József zászlós, a BRFK bűnügyi technikai osztályának kutyavezetője Adél nevű kutyájával

"A kihívást az jelentette, hogy ilyen erős sodrású vízben még nem dolgoztunk élesben, gyakorolni is csak áradásmentes vízben tudtunk" - mondja a kutyavezető, aki Adéllal vett részt az áldozatok keresésében.

Simon Péter geodéta, a HM Zrínyi Nonprofit Kft. felmérő mérnöke

A Hableány kiemelésénél a geodéziai biztosítás volt a feladata. Kollégáival a szonárméréseket értékelve a búvárok merüléséhez nyújtottak segítséget, valamint a Clark Ádám úszódaru áthaladását modellezték. A visszajelzésekből úgy látja, hogy a mentés során végzett munkájuk nyomán a szakmájuk felértékelődött.

Török László zászlós, a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred rajparancsnoka

A kiemelés napjáig segítette a dél-koreai kollégáit búvárfelszereléssel, mert az övék nem voltak alkalmasak merülésre a Margit hídnál, nagyon jó munkakapcsolat alakult ki közöttük. Annak ellenére tudtak egymással összehangoltan dolgozni, hogy több helyről, a haditengerészettől, a parti őrségtől és tűzoltóságtól kerültek a tragédia helyszínére.

Kutsera-Juhász Bettina alezredes, a BRFK közrendvédelmi főosztályának osztályvezetője

"Ahogy minden jóérzésű ember, én is megrendültem, amikor tudomást szereztem a szerencsétlenségről, és mint rendőr, az volt az első gondolatom, hogyan tudnék segíteni"

- mondja az osztályvezető. Kollégáival, elsősorban kegyeleti okokból, lezárták a gyalogosforgalom elől a Margit híd északi oldalát és a rakpart érintett részét. Ugyanakkor azt is biztosítaniuk kellett, hogy a hozzátartozók, és azok, akik meg akartak emlékezni az áldozatokról, meg tudják közelíteni a baleset helyszínét.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
basco-elpaso.jpg

Egyedül búcsúztatta volna El Pasóban meggyilkolt feleségét – végül több százan mentek el a temetésre

A férfi csak a temetkezési cégnek mondta el, hogy nem volt senkije a feleségén kívül – ami ezután történt, arra álmában sem számított.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. augusztus 17.



Augusztus 3-án 22 halálos áldozattal járó lövöldözés volt egy El Pasó-i áruházban. Antonio Basco és Margie Reckard 22 évig voltak házasok, a 63 éves Margie is meghalt a vérengzésben.

Antonio egy helyi temetkezési vállalkozónak mondta el, hogy nincs más rokona a feleségén kívül, így egyedül lenne a temetésen, de szívesen lát bárkit, aki részvétét nyilvánítaná. Az üzenetet a cég megosztotta a Facebookon, és innentől már minden történelem. Antonio azt gondolta, legfeljebb páran jönnek majd el a temetésre, ha egyáltalán.

Végül több, mint 700-an mentek el, még más államokból is.

Lapozz a továbbiakért:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
baba-donor.png

Felajánlották a Kunmadarason megölt baba szerveit a nagyszülők - 3 gyereket mentettek meg így

A nagypapa annyit üzent a szülőknek: imádkozzanak elhunyt unokájukért, akit a gyanú szerint saját édesanyja vert halálra.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. augusztus 19.



Felajánlották nagyszülei annak 10 hónapos kislánynak a szerveit, akit a gyanú szerint anyja vert halálra Kunmadarason, számolt be az RTL Klub híradója.

A kicsi agyhalottként érkezett a kórházba, ahol négy nap múlva meg is halt.

A nagyszülők azt nyilatkozták: úgy tudják, három másik gyermek kapta meg unokájuk szerveit.

Az ő szüleikkel nem akartak találkozni, viszont

a nagypapa annyit üzent nekik: imádkozzanak elhunyt unokájukért.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
idos-hazaspar-utolso-talalkozasa-1000x569.jpg

Az idős rákbeteg férfi utolsó kívánsága az volt, hogy láthassa feleségét - videón a megható találkozás

Az idős pár már 60 éve élt házasságban, de betegségeik elválasztották őket egymástól. Egyszerre szívszorító és szívmelengető az a pillanat, amikor fél év után újra láthatták egymást - de lehet, hogy utoljára.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. augusztus 20.



Szomorú dolog választott szét egy közel 60 éve boldog házasságban élő walesi párt: az életüket megváltoztató betegség.

Derek Oliver korábban minden egyes nap meglátogatta feleségét, Eirwent, aki demenciában szenved és egy szociális otthonban él. Az idei év elején viszont nála is súlyos betegséget diagnosztizáltak: kiderült, hogy rákos, és valószínűleg már nem is fog kigyógyulni belőle. Ez pedig azt jelentette, hogy nem látogathatta többet a nejét, ami hatalmas szívfájdalom volt számára.

A 84 éves férfi nem is hagyhatta el a dél-walesi Pentre településen lévő otthonát, mert nagyrészt ágyhoz van kötve a betegsége miatt. Emiatt már fél éve nem is láthatta a 85 éves asszonyt, aki szintén csak az otthon falai között éli mindennapjait.

Az idős férjnek az volt a halála előtti utolsó kívánsága, hogy még egyszer, utoljára láthassa azt a nőt, akit már közel 60 éve szeret.

Közös fiúk, David szerette volna teljesíteni ezt a vágyat, ezért mindent megpróbált, hogy idős szüleit valamilyen úton-módon összehozza. Ez azonban nem volt egyszerű, mert egyikük sem tud már egyedül mozogni, édesapjának pedig az állapota miatt szüksége volt megfelelő betegágyra és orvosi kellékekre, berendezésekre a találkozóhoz. A férfi több céget is megkeresett, de sajnos nem tudták biztosítani a kellő feltételeket. Végső próbálkozásként az Egyesült Királyságban működő Ambulance Wish Foundation nevű szervezethez fordult, amely segít valóra váltani a halálos betegek utolsó kívánságait.

Ők Londonból vittek egy speciális mentőautót Pentre-be, amivel a 84 éves férfit el tudták szállítani az otthonban élő feleségéhez. Ott a házaspárt egymás mellé tolták egy-egy székkel, ők pedig rögtön megfogták egymás kezét.

A - talán utolsó - találkozás pillanatáról a BBC készített egy megható videót.

Lapozz a felvételért:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
gecse-balazs-gergo-vandor-nomad-taborhely.jpg

A halálra gázolt magyar vándor emlékére építenek nomád táborhelyet

Gecse Balázs Gergő a világot járta ekhós szekerével és állataival. Tavaly ütötte el egy francia férfi.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. augusztus 18.



Tavaly szeptember végén gázolták halálra Gecse Balázs Gergőt Franciaországban.

A férfi 18 éves korában kezdte el Magyarországot járni, majd később a világot az állataival és a saját kezűleg készített ekhós szekerével.

2018-ban a francia sajtó számolt be arról, milyen szomorú véget ért a 32 éves magyar vándor kalandja.

A férfit halálra gázolta egy idős sofőr Délkelet-Franciaországban, akit a nap vakíthatott el vezetés közben.

Halála után a barátai nemzetközi gyűjtést szerveztek, hogy hazahozhassák Balázs állatait és szekerét.

A barátok most újra akcióba léptek.

A Gecse Balázs barátai/Bo's friends Facebook-oldalon a következő bejegyzést tették közzé:

"Bohoz méltó emlékhelyet szeretnének szülei létrehozni: olyan szálláshelyet utazóknak, ahol ember és állat nyugodt körülmények között készülhet útjának folytatására.

A helyszín Kerkáskápolna, ahol Bo állatai élnek.

Az építéshez szükséges anyagok, terület adott.

Aki szeretne emlékezni rá és segíteni a kivitelezésben, az szeptember 13-14-15-16-án megteheti, így halálának évfordulójára készen állhat a pihenőhely.

A munka: kerítés- és karám építése, tereprendezés, esetleg a résztvevők ellátásával kapcsolatosak a teendők. Naponta 4-6 ember tudna dolgozni, ha szerszámod is akad, az még jobb. Étel, egyszerű szállás, tisztálkodási lehetőség biztosítva. Várjuk jelentkezéseteket."

VIDEÓ: Ilyen volt Gecse Balázs


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x