Régi idők karácsonyait idézi meg a Harang csendül, ének zendül kiállítás
Karácsony eleink számára is fontos volt, de arról, hogy miként zajlott a családok egyik legfontosabb ünnepe, kevesebbet tudunk.
Egy igazi karácsony-történeti időutazásban lehet részed, ha ellátogatsz Gödöllőn, a Karácsonyház emeletén berendezett kiállításra.
A Harang csendül, ének zendül című tárlat anyagát a Szabadtéri Néprajzi Múzeummal és a Gödöllői Királyi Kastéllyal együttműködve rakta össze a Karácsonyház lelkes csapata.
Kruták Zsófi elmondta, hogy az ötletet egy pár éve a Várkert Bazárban látott kiállítás adta. Azóta is vágyott arra, hogy itt egy hasonló kiállítást készíthessenek. Most pedig a régi álma valóra válhatott, és az külön öröm számukra, hogy a Karácsonyház huszadik születésnapján nyílhatott meg ez a kiállítás.
A három teremben hétvégenként látható gyűjtemény és a hozzájuk kapcsolódó filmek, zenék, leírások régi időkbe repítenek vissza.
A hazai karácsonyfa-állítás történetét mutatják be, és mesélnek a frontkarácsonyok hangulatáról. Erzsébet királyné Gödöllőn töltötte legkedvesebb és legemlékezetesebb karácsonyait, erről is megemlékeznek. A vitrinekben pedig a Karácsonyház antik üvegdísz gyűjteményének legszebb darabjai láthatók.
A régi fotók mesélnek arról, hogy az első világháborúban, a fronton szolgáló katonák hogyan ünnepeltek. Volt, ahol kis fát állították és a betlehemest is előadták. De volt olyan katona, aki akkor látott először karácsonyfát. A szívszorító leírások között egy különleges frontkarácsony történetével is megismerkedhetsz.
A nagyszüleink, szüleink biztosan sóhajtozva nézik majd a régi díszeket, melyek több tárlóban is láthatók. A hagyományos gömbök mellett sokféle figura, pici tárgyak is divatosak voltak. A házikó, gomba, hóember, madárka mellett meglepő, de nagy sláger volt a szódásüveg formájú dísz is. Jó pár évtizeddel ezelőtt a díszek egy része még egyedileg készült, üvegből, és komoly szaktudást igényelt. Egy kisfilm ennek a régi mesterségnek a titkaiba is beavat.
A díszek az idők folyamán sokat változtak, és a terményekből hosszú út vezetett a mai csillogó, díszes, ezerféle formájú díszekig. A diótól az aszalt gyümölcsig, a süteménytől a színes szentképekig, az almától a felfűzött bogyókig, pántlikáig sok mindennel tették szebbé a fát, vagy ágat. Hogy milyen érdekes anyagokat használtak, milyen technikákkal csinálták például a házi készítésű díszeket, erről is mesélnek a tárlaton.
A kiállítás érdekes összeállításából azt is megtudhatjuk, hogy a mik voltak a mai karácsonyfák elődei, vagy mivel helyettesítették a fákat, ha nem jutottak hozzá. Például azokon a vidékeken, ahol nem volt fenyőfa, vagy nem tellett rá, sokféle módon pótolták. Díszítettek bokrokat, muskátlit, fűszernövényt, de még lúdtollból is készítettek „műfenyőt”. A díszítés időszakonként és tájanként változott.
A régi szaloncukros dobozokból is komoly kollekció látható, a „klasszikus”, majd a zselés változatok csomagolásai is megmaradtak. A leírásokból az is kiderül, hogy a szaloncukor speciális magyar édesség. A szaloncukor, mely ma már hungarikum, először a főúri családok szalonban felállított fáin jelent meg a 19. században, innen kapta a nevét. Mivel drága volt a cukor, sokszor pótolták például kenyérhéjjal, szén vagy krumpli darabbal, a gyerekek megtréfálásra pedig fagyott répát dugtak a papírba. Sokszor kockacukorral, vagy aszalt gyümölccsel helyettesítették a cukrot.
Az ünnep fontos része még ma is karácsonyi ételek elkészítése. A régi, hagyományos ételekről is mesélnek, a mézeskalácsról, az ostyáról, a szaloncukorról, a habcsókról és persze a kelt tésztákról, süteményekről, csokikról is.
Ha szeretnél többet tudni a régi korok karácsonyáról, akkor olvasd el korábbi írásunkat:
