hirdetés
polar-2019-anna-david-cimkep-1000x583.jpg

Hóból forraltak vizet és hálózsákban aludtak a szabad ég alatt – két magyar kutyás szánnal járta be a sarkvidéket

Kitlinska Anna Borbála és Varga Dávid életük egyik legnagyobb kalandját élhették át a skandináviai expedíción. Elmesélték, milyen volt a civilizációtól távol, a természetben boldogulni, és milyen tapasztalatokat szereztek az izgalmas, de embert próbáló kihívás során.
Kiss Alexandra, címkép fotók: Nicklas Blom Photography - szmo.hu
2019. június 16.


hirdetés

A Magyarországon és világszerte is nagy népszerűségnek örvendő Fjällräven Polar sarkvidéki expedícióról már korábban is többször írtunk, hiszen rendszeresen pályáznak rá magyarok is. Ez a kaland igazi ínyencség az adrenalinfüggőknek, a bátraknak és azoknak, akik meg akarják tapasztalni a tűrőképességük határait. Az ötnapos túra során a résztvevők egy kutyák által vezetett szánon járhatják be az északi sarkkört extrém körülmények között.

Tavaly Zaja Kitty képviselte az országot és Közép-Európát is, miután a régióban a legtöbb szavazatot gyűjtötte be, világszinten pedig a harmadik legnépszerűbb pályázója lett. A fiatal lány életét teljesen megváltoztatta az ötnapos túra – erről ebben a cikkünkben mesélt nekünk.

Öt nap az északi sarkvidéken, a legextrémebb körülmények között

A Fjällräven Polar kutyaszános túrát 2012-ben rendezték meg először. A szervezők célja az, hogy bebizonyítsák: minőségi felszereléssel és megfelelő felkészüléssel az extrém kalandokra hétköznapi emberek is vállalkozhatnak. A jelentkezők videó vagy képek feltöltésével pályázhatnak az útra. A világ különböző régióiból két-két ember nyeri meg a lehetőséget: aki a legtöbb szavazatot kapja bemutatkozó anyagára, valamint, akinek a jelentkezését a legjobbnak ítélte a nemzetközi zsűri.

A túra résztvevői éjszakánként akár mínusz 20 fokban, sátorban töltik az éjszakát, havat olvasztanak, hogy legyen elég ivóvizük, a süvítő sarki széllel és a hóviharokkal pedig nappal is meg kell küzdeniük, amikor naponta több tíz kilométert megtesznek.

A Polar népszerűségét nálunk az is mutatja, hogy az idei túrára 41-en jelentkeztek Magyarországról. Közülük két pályázónak is sikerült elnyernie a világon mindössze 20 embernek járó kivételes lehetőséget.

hirdetés

Varga Dávid olyan ügyesen toborozta a szavazókat, hogy több mint 55 ezer vokssal első lett a Közép-Európa régióban, világszinten pedig a harmadik legtöbb szavazatot kapta. Kitlinska Anna Borbála viszont a nemzetközi zsűri döntésének köszönheti, hogy a sarkvidékre utazhatott. Ugyanis bár neki nem sikerült elég szavazatot gyűjtenie ahhoz, hogy versenyezzen az élmezőnyben lévőkkel, a Polar szervezői elég megnyerőnek találták a bemutatkozó szövegét és videóját ahhoz, hogy ő is ott legyen a szerencsés résztvevők között.

Fotó: Nicklas Blom Photography

Dávid és Anna áprilisban teljesítették az embert próbáló, de kétségkívül izgalmas expedíciót, ezután pedig elmesélték nekünk, mit éltek át Skandináviában és milyen élményekkel tértek haza.

Elmondták, hogy a túrázókat alaposan felkészítették a nem mindennapi kihívásra. Sigtunában, Svédország legrégebbi városában zajlott az egynapos elméleti oktatás, amelyen a várható időjárásról, a létszükségletek kielégítéséről, az öltözködésről, technikai dolgokról kaphattak részletes tájékoztatást, másnap pedig következett a szintén egynapos gyakorlati felkészülés Észak-Norvégiában, ahol már a méteres hóban gyakorolhatták a sátorállítást és a gázfőző használatát, illetve itt találkoztak először a szánokkal is. A többi résztvevővel elmondásuk szerint hamar sikerült megismerkedniük és jóban lenniük.

„A részvétel feltétele volt az angol nyelvtudás, ezért szerintem nem a nyelven, inkább a személyiségünkön múlt, hogy jó volt a kapcsolatunk. Valahogy ösztönösen hatékonyan dolgoztunk együtt, jó csapat voltunk” – mondta Anna.

„Az út előtt még aggódtam ezen kicsit, de a személyes találkozásnál azonnal kiderült, hogy hasonló beállítottságú emberek vagyunk mindannyian a kijutók közül. Folyamatos nevetésről és jókedvről szólt az út. Ezek alapján azt gondolom, hogy szinte mindegy volt, ki kinek a párja” – erősítette meg Dávid is.

A Fjällräven Polar 2019-es expedíció résztvevői, köztük a két magyar indulóval, Annával és Dáviddal. - Fotó: Nicklas Blom Photography

A legfőbb társaik persze nem a többi résztvevő, hanem a szánjukat húzó kutyák voltak. Mindketten elégedettek voltak velük, és egyetértettek abban, hogy nagyon szoros kapocs alakult ki köztük az állatokkal az öt nap során. Anna nemcsak annak örült, hogy aranyos kutyákat kapott, de annak is, hogy azok egymással is nagyon jól kijöttek, fegyelmeznie sem kellett őket. A Dávid szánját húzó ebek is nagyon barátságosak és elképesztően erősek voltak, de sajnos egyiküknek pihentetnie kellett a lábát a második naptól, ezért végül csak öt társa kísérte a fiút. Anna és Dávid is elmondta, hogy a résztvevők végig nagyon figyeltek a kutyák jólétére és az igényeikre, ezért is alakulhatott ki köztük mély kapcsolat.

A napjuk mindennap reggel 6-kor kezdődött. Dávid szerint az volt a nap leghidegebb néhány perce, amikor kimásztak a hálózsákból. Ezután következett a reggeli készülődés, ami 3 órát ölelt fel.

Először a kutyákat látták el: vizet forraltak nekik, amit ráöntöttek a már előző este felszeletelt kolbászokra. Amíg az ebek ettek, a túrázók eltakarítottak utánuk, majd a saját reggelijüket is elkészítették. A nap későbbi részéhez szükséges vízkészletet hóból vagy lékelt tó vízéből szerezték, majd forralás után termoszokba töltötték. Ezután a sátorban tárolt holmikat bepakolták a szánba, felrakták a kutyákra a hámot, majd megkezdték a napi 7-8 órás szánozást, amit csak egy ebédszünet szakított meg. Miután megérkeztek az esti táborhelyre, ekkor is a kutyák etetése volt az első dolguk, csak ezután állítottak sátrat, forraltak vizet és készítettek maguknak vacsorát.

Így zajlott a reggelikészítés a kutyáknak és maguknak - Fotók: Kitlinska Anna Borbála és Varga Dávid

Az időjárás ezúttal nem nehezítette a túrát, mert csak az első 1-2 napban volt -20 fok körüli hőmérséklet, ezután viszont már olyannyira melegedett az idő, hogy -15 fok volt esténként, és még a szél sem fújt. Az utolsó napon már elviselhető -7 fokot mértek. Anna szerint az expedíció második napján találkoztak a legextrémebb körülményekkel, amikor egy fennsíkon haladtak, mert ott elég szeles volt az időjárás és voltak hóátfúvások is. Dávid pedig azt mondta,

többen is vágytak rá, hogy legalább egyszer elcsípjenek egy komolyabb hóvihart, így átélhették volna, hogy mire képesek kritikusan hideg helyzetben, de erre sajnos nem volt példa.

A túrázók az utolsó éjszakát csupán egy hálózsákban, a szabad ég alatt töltötték úgy, hogy előtte a hóban ásták ki maguknak a fekvőhelyet. - Fotók: Kitlinska Anna Borbála és Varga Dávid

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
ykra_ss20_ykra_ss20__24A0944.jpg

Külföldön is rajonganak a menő magyar hátizsákért – mi az YKRA titka?

„Ha valamit szívből csinálsz, azt a vásárlóid is látni fogják, és meglesz a siker” – vallják a márka alapítói.
Steszkó Zsanett írása, fotók: YKRA - szmo.hu
2020. július 16.


hirdetés

A szerelemprojektből inspiráló vállalkozássá cseperedett márka a retro hangulatot mesterien elegyíti a praktikummal és a frappáns, élettel teli dizájnnal. Teszi mindezt az alapcsapaton kívül szuper tervezőkkel és a fenntarthatóságot szívügyként kezelő, országon belüli gyártással.

„Szerintem a javíthatóság és a minőség a jövő. A legfenntarthatóbb hátizsák az, amit nem kellett megvegyél”

- mondja Lakatos Balázs ötletgazda, akivel a legújabb kollekció és a most induló, túrázós közösségük mellett a kezdetekről, a mérföldkövekről és arról is beszélgettünk, hogy hogyan is érdemes vállalkozást indítani.

Lassan 10 éve létezik az YKRA, a márka elstartolását a TELEP pincéjéhez kötitek. Emlékszel esetleg arra a gondolat-szikrára, ami útjára indított titeket?

Igen, pontosan megvan, habár ez nem egy nagy szikra, hanem több kisebb, ami egy ponton összeért. Először 14 évesen, még New Yorkban jött az ötlet, hogy egyszer szeretnék majd egy ruhamárkát alapítani. Aztán már egyetem alatt, Párizsban, jegyzetekre firkálgatás közben jött az YKRA név. Míg végül egy időre cipőbolti eladó lettem a Wesselényi utcában, egy kis design márkánál, ahol Tumblr pörgetés közben jött az ötlet, hogy hátizsákokat fogok gyártani. Innen már egyenes út vezetett a Telep pincébe, ahol a Kukuri Krew-s lányok segítettek az első prototípusokkal.

hirdetés

Ha jól tudom, rögtön családi vállalkozásként kezdtetek (Balázs és Balogh Judit), volt már tapasztalatotok hasonló téren vagy a márkával együtt tanultatok bele a dolgokba?

Egyikünk sem ilyen háttérrel rendelkezik. Mi menet közben lettünk egy család, és ami először csak az én őrült ötletem volt, abba szép lassan Juci is belebonyolódott, segített azzal, ami egyedül nem ment. Az évek alatt nagyon-nagyon sokat tanultunk, és minden nap hoz valami új kihívást. Nem unatkozunk.

Mióta bekerült a látómezőmbe, az YKRA valahogy a tökéletes elegyét alkotja a folytonos megújulásnak, naprakészségnek és a nosztalgikus, retro hangulatnak egyaránt. A legelejétől megvolt ez az alapvonal? Ha igen, mi inspirálta?

Emlékszem, amikor még az egyetem alatt végigkísértem, ahogy a Veja a semmiből lett egyik napról a másikra Párizs legmenőbb cipőmárkája. Ez engem teljesen lenyűgözött.

A cél első naptól az volt, hogy egy olyan márkát hozzak létre, ami megállja a helyét bárhol a világban, értéket teremt, és időtlen.

A nosztalgiát és a retro hangulatot a gyerekkori emlékeim és élményeim inspirálták, Jugoszláviából és a rendszerváltás előtti Magyarországról. De önmagában a retro az kevés. A sikerhez kell az is, hogy mindig meglepő légy, és olyat alkoss, amire senki sem számított.

A grafikai dizájn nyilván kollekciónként változik, de magukon a táskákon, kiegészítőkön formailag mennyit változtattatok a 9 év alatt? Ha változtattatok, akkor személyes elképzelések, divattrendek vagy inkább vásárlói visszajelzések alapján?

Elég határozott véleménnyel rendelkezem a dolgokról, és ha valami működik, azon nem szívesen változtatok. Ma már szinte hihetetlen, de kb. 4-5 évig csak egy hátizsákmodellt gyártottunk. Ahogy múltak az évek, és nőtt a gyártásunk, mindig kinőttük a beszállítókat, és amikor váltani kellett, akkor mindig válaszút előtt álltunk: az olcsóbbat vagy a jobb minőséget válasszuk? Mi mindig az utóbbi mellett döntöttünk. Így mára szinte a táska összes eleme jobb minőségűre cserélődött, és kifejezetten nekünk gyártják az alapanyagokat, a vászontól, ami így már nem fakul, az olasz bőrig, ami idővel és használattal kopik tökéletesre. Természetesen hallgatunk a vásárlóinkra, barátainkra, és ha elég sokan kérik ugyanazt, akkor az előbb vagy utóbb megvalósul. Így kerültek zsebek és laptoptartó a MATRA MINI-be. De más nagyon nem változott, és az új termékeknél is mindig arra figyelünk, hogy kellően egyszerűek legyenek, és simán beleolvadjanak a már meglévő termékpalettánkba.

Mi alapján kerül kiválasztásra egy-egy kollekció mintavilága, színvilága? Pl. MATRA, BAKONY vagy a legújabb, a JETSET?

Nagyon szeretek olyan alkotókkal dolgozni, akikre felnézek és inspirálnak. Általában egy évre előre dolgozunk a mintákkal. Ilyenkor az alkotóval elkezdünk közösen ötletelni, és én órákon át tudom őket fárasztani az elképzeléseimmel és Pinterest moodboardjaimmal. Ekkorra bennem már elég tiszta kép él arról, hogy mit szeretnék viszontlátni. De azért senkinek sem kötjük meg a kezét, mindenkinek azt szoktam mondani, hogy csinálja úgy, ahogy ő boldog lenne vele. Ez általában be is szokott jönni. A JETSET-nél egy meghiúsult projekt hamvaiból indultunk ki Balázs Violával. A mintavilág a 70-es évek utazási plakátjairól inspirálódott, míg a színeket közösen találtuk ki Violával.

Lehet, hogy ez túlzottan kulisszatitoknak számít, de azért hátha: számíthatunk még hazai helyszínekhez kötődő sorozatokra?

Természetesen! Persze többet sajnos nem árulhatok el...

Vannak visszatérő designerek a csapatban vagy mindig új arcokkal szerettek dolgozni? Őket hogy találjátok meg?

Csordás Levi, illetve Balázs Viola az, akikkel újra és újra együtt dolgozunk, leginkább amiatt, mert zsenik, és mindig szuper, amit alkotnak. Nagyon rajongok a munkáikért! Persze a cél az, hogy minél több különböző tehetséggel dolgozhassunk együtt. Mostanában egyre nagyobb márkákkal vannak kollabjaink, így sok mintánál már nem csak hazai tervezőkkel vagy barátokkal dolgozunk. És természetesen, ahogy nő a márka, egyre több megkeresést is kapunk tehetségesebbnél tehetségesebb alkotóktól. Így dolgoztunk például tavaly egy szuper animációs stúdióval, a Pirossal, a HIKERS TALE mintán.

Jelenleg nagyjából mekkora csapat dolgozik szűkebb és tágabb értelemben az YKRA cuccokon?

Hatan-heten dolgozunk az irodában. Ezen kívül kb. 10-15 fő szabadúszó, akivel rendszeresen dolgozunk. A gyártás a beszállítókon keresztül pedig összességében többszáz ember.

Időről időre változnak a legnépszerűbb termékek vagy van olyan, ami stabilan ül a dobogón?

A bőrpántos MATRA MINI az örök klasszikusunk, de mostanában a kiegészítők hasítanak, abból is a hasitasi, a FANNY PACK, illetve a SIDE POUCH.

Milyen mérföldkövek jutnak azonnal eszetekbe az YKRA eddigi életéből?

Az első nagy sikerek: bekerülni a MERCI párizsi áruházba, vagy amikor a világhírű Henrik Vibskovnak készítettünk táskákat a koppenhágai és párizsi divathetekre a Telep pincéjében. Én ezekre vagyok a legbüszkébb. Meg a berlini Seek tradeshow-k. Utána a műhely megszűnése, és a költözés Budára, a lakásunkba, majd Kati, a gyártásvezetőnk érkezése. Ott indult útjára a mai YKRA. Aztán jött az irodánk a Villányi úton, és Lebó Eszter, az ügyvezetőnk. Azóta pedig minden év egy elég nagy ugrás. Nehéz követni!

Az évek alatt szerelemprojektből menő, külföldön is jelen lévő vállalkozássá nőttetek, szuper együttműködéseket is kialakítottatok. Mi lenne az az 1-2 legfontosabb tanács, amit kezdő önmagatoknak adnátok, ha visszamehetnétek az időben?

Végy egy gazdag befektetőt, aki nem akar profitot látni, mondjuk 5-10 évig… Utólag persze mindenki nagyon okos. Nekünk is lehetett volna sokat spórolni időben és energiában. De nem biztos, hogy ugyanitt lennénk. Én nagyon elégedett vagyok azzal, ahol most tartunk, és örülök, hogy sok okos ember őszinte jótanácsai helyett inkább az érzéseimre hallgattam.

Ha mégis adhatnék tanácsot, akkor az az lenne, hogy sokszor jobb, ha a szívedre hallgatsz és inkább a hosszabb utat választod, mintsem a gyors meggazdagodásra hajtasz. Ha valamit jól csinálsz, szívből, szeretettel, odaadással, azt a vásárlóid látni fogják, és meglesz a siker. Egy másik jó tanács pedig, hogy szuper, ha a szívedre hallgatsz, de előtte mindig nézz rá a pénztárcádra is! Mielőtt vállalkozol, legyél tisztában az anyagi vonzataival. A kezdő vállalkozók rendre felülbecsülik a várt bevételeiket, és alábecsülik a kiadásokat és a szükséges munkát.

Egy kezdő vállalkozás hatalmas teher és kihívás, és habár nincs főnököd, aki miatt túlóráznál, egyszer csak ott találod magad, hogy a munkának sosincs vége, és álmatlan éjszakákon is a vállalkozásod gondjai fognak gyötörni. Fontos, hogy ezeket előre tudd, és tudd kezelni azt a stresszt, ami ezzel jár. Én még egyszer nem indítanék vállalkozást anélkül, hogy legalább 2-3 évre elegendő tőke ne állna rendelkezésre. Igaz, így, ha nincs saját tőkéd, kell egy befektető, és megosztod valakivel a tulajdonodat, de cserébe éveket spórolhatsz meg, és rögtön profin, a megfelelő csapattal kezdhetsz hozzá álmaid megvalósításához. Azért ez sem kockázatmentes, ezért érdemes kicsiben kezdeni és organikusan nőni! Mi például mindig csak annyi terméket gyártottunk, amennyit el tudtunk adni, illetve ami belefért a gyártási büdzsénkbe.

Van olyan név, akivel szívesen kollaborálnátok, de még nem került rá sor?

Kb. másfél évre előre tele a naptárunk, elég menő márkákkal, úgyhogy általában inkább minket találnak meg, mintsem hogy mi keresgéljünk. De természetesen vannak olyan alkotók, akikkel nagyon szívesen dolgoznánk együtt. Ilyen például Gosia Herba lengyel illusztrátor, illetve Kövecses Anna, Barabás Zsófi, Fenyvesi Zsófi.

A Hightligt of Hungary jelöltjei közé is bekerültetek, ez egyfajta hivatalos elismerése is annak, hogy olyan saját márkát hoztatok létre, amire kis hazánkban büszkék lehetünk. Hogy éreztek ezzel kapcsolatban?

Mi nagyon örülünk annak, ha itthon is elismerik, amit csinálunk! Főleg, hogy sokáig Berlinben menőbb volt az YKRA, mint Budapesten.

Persze a legnagyobb elismerés az a sok tízezer elégedett vásárlónk, akik az itthon kézzel készült termékeinket hordják szerte szét a nagyvilágban!

Van esetleg olyan márka, vállalkozás, amit példaképnek tekintetek? Akár magyar, akár külföldi.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
mti-domokos-scaled.jpg

Magyar és amerikai kutatók igazolták Platón több ezer éves feltevését: a Föld kockákból épül fel!

Domokos Gábor, aki társával megalkotta korábban a Gömböcöt, most kutatócsoportjával újabb korszakalkotó felfedezést tett az alakfejlődési folyamatok terén.
MTI, Fotó: MTI/Mohai Balázs - szmo.hu
2020. július 19.


hirdetés

Magyar és amerikai kutatók igazolták Platón több ezer éves feltevését, miszerint a Föld kockákból épül fel - közölte az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat szombaton az MTI-vel.

A közlemény szerint Platón, az egyik legnagyobb ókori görög filozófus kései munkáiban úgy vélte, a világmindenséget alkotó négy elem - a föld, a víz, a tűz és a levegő - mindegyike szabályos testekből épül fel, ezek közül a föld hexaéderekből, vagyis kockákból.

A három magyar és egy amerikai tudósból álló kutatócsoport igazolta, hogy

ha véletlenszerűen választott síkokkal kellően sokszor vágunk ketté egy testet, akkor a folyamat eredményeként keletkező testek (poliéderek) lapjainak, csúcsainak és éleinek átlaga rendre 6-hoz, 8-hoz és 12-höz tart, vagyis az "átlagos alakzat" egy kocka lesz.

hirdetés

A csoport nagy léptékű számítógépes kísérletekkel megvizsgálta a kőzetekben a természetes aprózódást előidéző feszültségmezőket, és igazolta, hogy a természetben előforduló, töredezést okozó leggyakoribb feszültségmezők a testeket kettérepesztik, és ezáltal átlagos értelemben kockákat hoznak létre.

Így tehát a Földön (és más égitesteken) fellelhető töredezett sziklák és kövek geometriai átlaga maga a kocka - tették hozzá.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
sara-cave-northfoto.jpg

Internet és áram nélkül, szinte a természetben nőtt fel egy nő, mégis szoftvermérnök lett belőle

Sara kisgyermekkorában még vízcsapot sem látott.
Címkép: Northfoto/Sara Cave/SWNS.COM - szmo.hu
2020. július 22.


hirdetés

Bizonyára sokan ismerik azt a mondást, amely szerint, ha Hemingway az őserdőben születik, aligha lett volna belőle világhírű író. A születési determináltság e negatív szemléletére cáfolt rá egy, a Salamon-szigeteken világra jött nő.

A 24 éves Sara Cave gyermekkorát a Csendes-óceáni szigetek egyik, mindössze 400 lelkes falujában töltötte, ahol semmilyen kapcsolat nem volt a modern világgal. Nemhogy internetjük nem volt, de a legközelebbi telefon is csak a tőlük távoli szigeten, a fővárosban, Honiarában volt. Házukban nem volt sem elektromos áram, sem vízvezeték.

Ezzel együtt úgy emlékszik első éveire, hogy azok nagyon egyszerűek és szépek voltak, és az emberek a természettel együtt éltek. Ha délután 5 órakor ment le a nap, 6 órakor már aludtak. Sara nagyanyjának volt egy részletes anatómiai könyve, amelyből segítette a falu szülő asszonyait – írta a Yahoo

Szülei azonban, bármennyire is szerettek itt élni, Ausztráliába, Brisbane-be költöztek, elsősorban a Salamon-szigeteki iskolarendszer miatt, amely vizsgarendszere miatt nagyon keveseknek tette lehetővé a továbbtanulást.

A kis Sara számára valóságos kulturális sokk volt a hipertechnicizált világ, kezdve a mosógéptől, hiszen ő még ahhoz szokott, hogy a folyóra járt a ruháját mosni. Középiskolásként azonban már informatikusként dolgozó apját segítette web-oldalak tervezésében.

hirdetés

Innen indult el szoftverfejlesztés felé. Jelenleg a Gaia Resource környezetvédelmi tanácsadó cégnél dolgozik mérnökként Perthben.

„Sok olyan gyerekkel jártam együtt iskolába, akiknek nem voltak meg ezek a lehetőségeik. Nekem megvoltak, és mindent, amit csinálok, értük teszem és azért, hogy visszaadjak valamit a hazámnak” – mondta Sara.

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
rasovszky_kristof.jpg

Rasovszky Kristóf óriási új csúccsal nyerte a Balaton-átúszást

A válogatott úszónak 57 perc elég volt az 5200 méteres távhoz.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. augusztus 01.


hirdetés

Rasovszky Kristóf új csúccsal nyerte a 38. Lidl Balaton-átúszást, írja az MTI.

A Révfülöp és Balatonboglár közötti klasszikus 5200 méteres távot a 23 éves világbajnok kereken 57 perc alatt teljesítette, ezzel Papp Márk 2016-os, 58:33 perces rekordját adta át a múltnak.

A nőknél Olasz Anna volt a leggyorsabb, ő 1:01.37 órás eredménnyel ért célba.

Gellért Gábor, a nyílt vízi úszóválogatott szövetségi kapitánya elmondta, a junior- és a felnőttcsapat szinte minden tagja részt vett az eseményen, kiegészülve a medencés versenyző Késely Ajnával.

Révfülöpről reggel 8 óra óta vágnak neki az úszók a távnak, startolni 12 óráig lehet azoknak, akik előzetesen regisztráltak.

hirdetés

Rasovszky Kristóf már a felkészülés során arról beszélt, hogy kedvező feltételek esetén képes lehet megdönteni a 2016-os rekordidőt:

hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!