bpgy4_ck
Fizetős székek a Duna-korzón
Tudjátok, mennyit kellett fizetni? És mi volt a pestiek kedvenc téli sportja? Kiderül az is, milyen volt az utcaseprők munkája.
A FSzEK Budapest Gyűjteményének engedélyével - szmo.hu
2014. november 25.



Újra belepillantunk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének születésnapi évkönyvébe, hogy megismerjük, milyen volt a pesti emberek élete az elmúlt 100 évben. A Gyűjtemény munkatársai úgy válogatják a fotókat, hogy a budapestiek minden társadalmi osztályát megismerhessük.

A mai kínálatból megtudhatjátok, mennyit kellett fizetni, ha valaki pihenni akart a Duna-korzó székein és mi volt a pestiek kedvenc téli sportja. Kiderül, hogyan utaztak a mesterlegények tapasztalatot szerezni, és milyen volt az utcaseprők munkája.

Napról napra Budapest

Az idén száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét. Az évforduló alkalmából a következő száz napon (szeptember 23. és december 31. között) minden nap leemelünk a könyvtár polcairól egy-egy budapesti „ínyencséget” (fotót, könyvet, kéziratot, térképet, kisnyomtatványt), s közkinccsé tesszük. Bízunk benne, hogy rendhagyó megemlékezésünk értő és kíváncsi szemekre talál.

Dupla leszúrt...

és ki ne tudná folytatni: Rittberger. Műkorcsolya és jégtánc versenyek, a riporterek sziporkáznak, most is halljuk Vitray Tamást, ahogy a kűrruhákat bemutatja, és „csak a végéig így bírja, jaj, el ne essen!”

Hölgyeim és Uraim! Tessenek a korcsolyákat élezni, a lábakat bemelegíteni, mert hamarosan nyit a Városligeti Műjégpálya. Kedvcsinálónak íme néhány kép, hogyan és miben korcsolyáztak régen.

korcsolya_ellinger_illes_1900

Ellinger Illés képe 1900-ból

korcsolya_1910

1910

korcsolya_1940_kosztumos_jegunnepely

Kosztümös jégünnepély 1940-ben

A székes főváros

Buchwald Sándor vasbútorgyáros 1890-ben nagy leleménnyel jogot szerzett arra, hogy látványos vas karosszékeket helyezzen el a kiemelt zöld területeken, így a Duna-parton és a Stefánia úton, és pénzt kérhessen használatukért. A jegyeket a „Buchwald-nénik” kis válltáskából árulták, előbb 5 majd 3 krajcárért.

A bevételből a tulajdonos havi 5 koronát fizetett a fővárosnak. A székek nagyon népszerűek voltak, így később már négy-öt sorban sorakoztak a város pihenőhelyein. Éjszakára a közkedvelt utcabútorokat egymáshoz láncolták, nehogy…

korzo_1887

A Ferencz József rakparti sétány, Háry Gyula rajza alapján, 1887.

korzo_1905_1913

A fotós ismeretlen, a kép 1905-1913 között készülhetett

korzo_1910

A Duna-korzó 1910-ben

korzo_1940

Ki lehetne rakni a "Megtelt" táblát, 1940

Buchwald engedélyét a Tanácsköztársaság idején nem hosszabbították meg, sőt, úgy döntöttek, hogy a sétálók a vas karosszékeken ezután ingyen pihenhetnek.

A székek nagy része a második világháborúban megsemmisült. A 2000-es évek elején azonban eredeti rajzok és képek alapján újragyártották, így a Duna-korzón ismét láthatjuk a jellegzetes fémvázas székeket.

Vándorlás a hosszú úton

A céhbeli mesterré avatás egyik feltétele a középkortól kezdve a vándorlás kötelezettsége volt, vagyis, hogy a mesterlegény a tanulóhelyétől távol is bővítse szakmai ismereteit. A 18. században a következő úti okmányok voltak forgalomban: Levél, Úti-Levél, Utazó Levél, Útlevél, továbbá az ilyen célt is szolgáló, a céhlegények részére kiadott Bizonyság Levél vagy Kundschaft, illetve az ezt 1816-ban felváltó Vándorkönyv, Vándorlókönyv. Az utóbbi okmányokat használták a külhonba igyekvő diákok, mesterlegények is.

Feljegyezték benne a legény adatai mellett, hogy honnan érkezett, merre megy, mi a mestersége. A mesterek kézírásos bejegyzéseikkel, hivatalos pecsétjükkel igazolták a legény vándorlásának útvonalát, a mesternél eltöltött tevékenységét, munkavállalásának időtartamát és a „magaviselését”.

Csendes János csizmadia legény vándorlókönyve

vandorlokonyv1

vandorlokonyv2

vandorlokonyv3

A kiegyezés után tíz évvel, 1877-ben adták ki az első útlevélkönyvecskét. Ez már nagyban hasonlított a modern útlevelekhez.

Súlyosan sepernek…

Lehetnek nők, férfiak, öregek, fiatalok, soványak, kövérek, mogorvák vagy vidámak, egy biztos: kezükben seprű és lapát van, esetleg kerekes kocsit tolnak maguk előtt. Söprik az utcát, mert: ők az utcaseprők.

Nyomukban eltűnik a szemét, a zivatarként hulló őszi levéláradat, a városi ebek kutyagumija, s az utca megtisztul. Végzik a dolgukat esőben, szélben, hóban, mert ők az utcaseprők.

utcasepro_1906

Reggeli névsorolvasás az úttisztító dolgozóknál, 1906.

utcasepro_1917

Utcaseprő 1917-ből

utcasepro_1930_40

A 30-as, 40-es évek utcaseprője

utcasepro_1940

A pesti utcaseprő, 1940

utcasepro_1943

Utcaseprő az Apponyi téren, 1943.

utcasepro_1949

Pesti utcaseprő 1949-ben

Nyomj egy lájkot, ha szereted a régi Budapestet is!


KÖVESS MINKET:





Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x