hirdetés
1378174_242714269211106_1725236477_n-1.jpg

Finy Petra: elképesztően nehéz a XXI. század emberének feldolgozni a gyászt

Hogy rímelnek a múlt szörnyűségei a ma bűneire? Mennyire nehéz érvényesülni nőként az irodalomban? Többek között erről kérdeztem a Marlenka szerzőjét.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2019. november 30.


hirdetés

- Ha jól tudom írói pályádat gyerekkönyvekkel kezdted. Az írói lét egyik csapdája, hogy az ember könnyen skatulyába kerül, és ha azon kívül próbál alkotni, azt nem fogadják el. Te nem ütköztél ilyen akadályokba, amikor megjelent az első felnőtt regényed?

- De, nyilván. A kritikusoknak talán egyszerűbb is elindulni egy bizonyos értékelési koncepció mentén. A Madárasszonyról sokan írták, érezhető, hogy a szerző meseíró, mert sok benne a mágikus vonás, ami a gyerekkönyvek világához köt. Most már azonban, hogy megjelent a harmadik felnőtt könyvem is, talán végre mindenki elfogadta, hogy ebben a műfajban is alkotok. Van egy költői énem is. Aki olvasta a könyveimet, az tudja, hogy elég lírai az összes szövegem. Talán az Akkor is kivétel ebből a szempontból. És igen, néha talán kissé mágikus realizmusba hajló, spirituálisabb egy-egy történetem, de akkor sem mese.

Ez egyfajta stílus. Egyáltalán nem szégyellem, hogy felbukkannak a szövegben szürreálisabb elemek. Általában nőalakok állnak a könyveim középpontjában, és a történet az események lelki vonatkozását hangsúlyozza. Sorsfordító események, traumák, vagy nagy életproblémák, amiket meg kell oldani.

Ezeknek a befogádasát csak segíti a sok mágikus részlet.

- A regényeid központjában mindig ilyen vagy olyan szempontból kiszolgáltatott nők állnak. Óhatatlanul adja magát a kérdés, hogy Te voltál már ehhez hasonló kiszolgáltatott helyzetben? Vagy csak fogékony vagy erre?

hirdetés

- Részben minden író a saját életéből dolgozik, illetve abból az élményanyagból, ami körülveszi. Engem nem hagyott el a férjem, mint az Akkor is főszereplőjét de a depressziót nagyon közelről megtapasztaltam a családomban. Tudom, miről írok, amikor a Madárasszonyban bemutatom, milyen ez a fajta lelki elszigeteltség, a teljes lemondás az életről. De azt gondolom, azért a fogékonyság erősebb. Mindig is rezonáltam arra a furcsa jelenségre, hogy a XXI. század valamiért egyszerre különösen erős, mégis gyönge nőket nevel ki. Bizonyára mindenkinek ismerős az a menedzser-típusú, olykor maszkulin, önmagát mindenáron érvényesítő nőtípus, amelyik mégis roppant kiszolgáltatott bizonyos helyzetekben. Nagyon érdekes kognitív disszonancia lép fel sokuknál. Bármennyire is túl vagyunk már mindenféle női érdekérvényesítő harcokon, gyakran mégsem tudunk eléggé aszertívek lenni, hiába menedzseljük magunkat ügyesen nagyon sok helyzetben.

- Az irodalom, mint annyi minden, évszázadokon keresztül a férfiak terepe volt. Két kezünkön fel lehetne sorolni azokat az író- és költőnőket, akik a 20. század előtt ki tudtak emelkedni. Most már jóval többen vannak szerencsére, de a mainstreambe mintha még mindig nehéz lenne bekerülniük. Te mit gondolsz erről?

- Nőként sokkal többet le kell tenni az asztalra ugyanazért az elismerését. Nem feltétlenül azért, mert a társadalom gonosz, hanem mert elevenen működnek még a régi beidegződések. Azért van remény, elég megnézni, például, hogy Szabó T. Anna vagy Tóth Krisztina milyen szép sikereket ér el. Ugyanakkor én is tapasztalok olyanokat, hogy interjú készítés során valaki női regénynek, vagy csajregénynek hívja a könyveimet.

Még olyan durván sztereotíp, kicsit már szexista kérdésbe is belefutottam, hogy vajon a külsőm mennyire befolyásolja a könyveim fogadtatását.

Egyszóval a patriarchátus zsigeri reflexeivel még küzdeni kell, de a helyzet szerintem nem teljesen reménytelen.

- Nagyon sokáig a nőkről is férfiak írtak könyveket. A világirodalom híres nőalakjai közül nagyon sokat férfiak álmodtak meg. Érezhető különbség abban, hogy állnak hozzá a férfiak nők életéhez? Vagy ebből a szempontból nem számít, hogy a szerző melyik nemhez tartozik?

- Igen is, meg nem is: például Dragomán Györgynek a Máglyában vagy Grecsó Krisztiánnak a Verában nagyszerűen sikerült megfognia, milyen lehet egy kamaszlány szemszögéből az élet. Ugyanakkor egy-két dologról nyilván érzem, úgy is, mint két kamaszlány anyja, hogy én másként írtam volna meg. De ha valaki kellően empatikus, márpedig aki ír, az többnyire az, meg tud fogni egy másik nembeli figurát, és meggyőzően képes visszaadni a karakter érzelmi lényegét. Én még vívódom magamban, hogy legyen-e majd férfi főszereplőm. Egyelőre úgy érzem, nőkről tudok úgy írni, hogy az mélyen átérezhető legyen, és valóban megszólítsa az olvasót.

- Ugyancsak fontos motívum a múltkeresés. Téged foglalkoztat a saját családod, lakhelyed múltja? Beszűrődik a regénybe?

- Igen, rendszeresen faggatom apámat a régi családi történetekről, anekdotákról. Különösen azokat a történeteket próbálom megismerni, amelyek a történelem nagy viharaihoz kapcsolódnak. A munkahelyemen, a Jaffa kiadónál is megfertőztek a történészszerzők. Mostanában szívesebben olvasok ilyen jellegű könyveket, mint fikciót. A helytörténet, a lokális mikrotörténetek felkutatása olyan szinten nem lett mániám, mint ahogy mondjuk, Térey János járta Csaplár Vilmossal a Svábhegy utcáit. De nagyon fontosnak tartom azt is, főleg, mivel napjainkig hatása van a régi eseményeknek. Legjobb példa, hogy egy szobor kapcsán került nyilvánosságra, mivel foglalkozott a XII. kerületi polgármester nagyapja. A történelem nem zárul le, most is éljük, hat ránk.

Megdöbbentő volt számomra, hogy csak 41 évesen tudtam meg például, milyen szörnyűségek történtek a Városmajorban, ebben a látszólag nagyon is idilli és békés városrészben.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
antrum.jpg

56 embert ölt meg Budapesten a világ leghalálosabb horrorfilmje - vagy mégsem?

Az Antrum besorolása szerint mockumentary, vagyis áldokumentumfilm.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. február 15.


hirdetés

Hosszú évtizedek hányattatása után Japánban mutatják be először a "a világ leghalálosabb filmjét", írja a Daily Star. Az Antrumot 1979-ben forgatták, de még nem akadt olyan mozi, ami műsorra tűzte volna - eddig. A horror ugyanis megöli a saját nézőit: az eddigi, többnyire zárt körű vetítések alatt 86 ember halt bele a félelembe a film nézése közben, a legtöbben éppen Budapesten, ahol egy 1988-as filmfesztiválon kigyulladt a terem, és 56-an lelték halálukat a lángoló épületben.

A kérdés csak az, hogy ezek után kinek van bátorsága beülni az Antrumra, amit végül úgy tűnik, hogy világszerte bemutatnak?

Valószínűleg mindenkinek, ha eláruljuk, hogy a film valójában egy mockumentary, vagyis áldokumentumfilm, és sem a budapesti, sem a többi halállal végződő vetítésről szóló hírek nem igazak, csupán a film körüli kamumítosz kialakulásának célját szolgálják.

Aki látta az Ideglelés (Blair Witch Project) című filmet, annak nem idegen a valósághűen ábrázolt dokuhorror, az Antrum: The Deadliest Movie Ever Made (magyarul: Antrum: A leghalálosabb film, ami valaha készült) pedig ennek egy újabb képviselője.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
alarcos-enekes-1.jpg

Többen nézték az Álarcos énekest vasárnap, mint a Nicsak, ki vagyok?-ot

Az RTL Klub műsorát 420 ezren nézték a 18-49 évesek körében, míg a TV2 hasonló produkcióját 315 ezren.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. február 17.


hirdetés

Az RTL Klub műsorát többen nézték, mint a TV2 hasonló alapötletből készülő showműsorát, a Nicsak, ki vagyok?-ot - számolt be a 24.hu. Az RTL Klub maszkos műsora már a második adásánál tartott február 16án, míg a TV2 műsora ekkor startolt.

A két műsor a vasárnap esti műsorsávban fut, egymás ellen indította a két rivális csatorna. A kommentelők is azonnal elkezdték egymáshoz hasonlítani a két műsort, de az Álarcos énekes egyik nyomozója, Sebestyén Balázs is beszállt. Igaz, ő cikizős fotóval poénkodott a Facebookon, amin a két műsor polip jelmezeit hasonlította össze.

A 24.hu most nézettség alapján hasonlította össze a két műsort.

Az Álarcos énekes a kereskedelmileg fontos célcsoportban, a 18-49 évesek között 23,5 % közönségarányt hozott, míg a Nicsak, ki vagyok? abban az idősávban, amikor együtt futott a két műsor, 14,9 %-os közönségaránnyal került adásba.

hirdetés

Az RTL Klub műsorát 420 ezren nézték a 18-49 évesek körében, ez valamennyivel kevesebb, mint az első adás nézettsége. A Nicsak, ki vagyok?-ra pedig 315 ezren voltak kíváncsiak.

A számok a teljes lakosságot nézve: 1.070 000 illetve 855 ezer. A lap szerint a számokból az látszik, hogy a TV2 új műsora el tudott vinni nézőket az RTL Klubtól, de nem nézték annyival többen a Nicsak, ki vagyok?-ot, hogy azzal veszélyeztették volna az Álarcos énekes fölényét.

hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
705183.w.jpg

Majka hamarosan női ruhát ölt - megnéztük a Nicsak, ki vagyok első adását

A TV2 álarcos celeb showja kevésbé frusztráló, mint az Álarcos énekes, de utóbbiban jobbak a jelmezek - Kajdi Csaba viszont bevált, mint zsűritag.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2020. február 17.


hirdetés

Kíváncsi lennék, más országokban is jellemző, hogy a konkurens csatornák rendre egy azon időben jelentkeznek egyforma műsorokkal, vagy ez magyar sajátosság. Big Brother/Való világ, Megasztár/X-Faktor, és még sorolhatnánk a példákat.

Ezúttal a maszkos éneklős celebshow formátummal történt ugyanez.

Alig, hogy az RTL klub bejelentette a koreai eredetű Álarcos énekes elindulását, a TV2 előállt a Nicsak ki vagyok? – A rejtélyek színpada című műsorral, amely a román fejlesztésű Mysteries In The Spotlight licencén alapul.

A lényege azonban ugyanaz: amerikai futballmeccsek kabalafiguráit idéző jelmezekbe bújt hírességek énekelnek, és ki kell találni, ki rejtőzik a maszk mögött.

A szabályok persze azért különböznek:

hirdetés

Az RTL-en felvételről megy a műsor, egy „nyomozóknak” nevezett zsűri találgat, és a stúdió közönsége szavaz arról, a 6 versenyző közül végül ki vegye le a maszkját.

A Nicsak, ki vagyokban két csapat verseng. Az egyikben Kajdi Csaba „Cyla” divat-atyaúristen, Ábel Anita és Ganxta Zolee foglalt helyet.

Döglégy alighanem maga is érzi, hogy a celebshow annyira nem illik a gengszter imázshoz, végig rendkívül feszengett a celebmiliőben.

A legnagyobb poén, amit ki bírt préselni magából, hogy Demjén Ferenc nevét elrontva azt mondta, „Demjén Rózsef”, illetve vagy háromszor elsütötte a „Rákérdezhetek? Ki az?” poént. Igaz, volt a stúdióban ülő kollégák között, akinek új volt ez a már harminc éve is ezerévesnek számító vicc.

Ábel Anita a magyar showműsorok biztonsági tartaléka: nem hallunk tőle egetverő sziporkákat, de megbízhatóan tud hozni egy szintet, és amíg él, ő lesz Julcsi a szomszédokból.

Ki ne lenne büszke, ha a szomszéd lányát látja a tévében – még akkor is, ha csak virtuális szomszédról van szó?

Kajdi Csaba abszolút jól működik, mint zsűritag, szórakoztató beszólásai vannak, viszont az első perctől kialakult körülötte a nemi identitásával kapcsolatos viccelődés. Lehet rajta vitázni, hogy ez mennyire ízléses és/vagy szép dolog, mindenesetre, ő magát úgy tűnik, nem zavarja, sőt beleáll, finoman még flörtölt is Majkával.

Mindenesetre ügyes húzás a szerepeltetése a TV2-től, így ha a hírműsoraikban gyakran felmerülő elfogadhatatlan, uszító tartalmak miatt kritika éri őket, nyugodtan mondhatják: Miről beszéltek? Hiszen még a showműsorunkban is szerepel egy meleg zsűritag!

A másik csapat tagjai Judy és Majka és Hajós András.

Utóbbi úgy látszik, rendezte viszonyát és lelkiismeretét a TV2-vel kapcsolatban.

A műsorvezető Tilla, aki az első Big Brother ugyanazt az egyenletes teljesítményt nyújtja, alighanem ő a csatorna legrégebbi arca, aki kitart, bármerről is fúj a médiaszél. Kis képzavarral úgy is mondhatnánk, hogy ő a TV2 Sopronja.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
nicole-kidman-northfoto.jpg

Tom Cruise miatt majdnem összeomlott, de Oscart hozott ki belőle – Nicole Kidman-portré

A Hatalmas kis hazugságok sztárjának több, mint kalandos volt a magánélete, a karrierjének csúcsát pedig a válásának köszönheti.
Szajki-Vörös Adél, fotó: Northfoto - ZUMA Press, Inc. - szmo.hu
2020. február 19.


hirdetés

Ausztrália egyik legértékesebb kulturális "importja", Nicole Kidman rengeteg hullámvölgyön van túl a magánéletében, és közben épp pályája egyik csúcsát éli. Megmutatjuk, mi mit találtunk a legizgalmasabbnak vele kapcsolatban.

A szőkeség nem mindig nézett így ki, mint ma: göndör vörös fürtű kislány volt. Honoluluban, Hawaiion született ausztrál szülőktől. Édesapja, David Kidman biokémikus és klinikai szakpszichológus volt, pár éve hunyt el.

Kidman bevallása szerint csupa nő vette körül a családban, apját leszámítva, ezért nagyon fontos neki a nőtársaság, a női összetartás, sőt, a női kollégákkal való munka.

Nem véletlenül vállalta el a tavalyi Botrány című film egyik főszerepét is, mely az egyik leghíresebb zaklatási botrányról szólt, s Charlize Theron volt az egyik producere.

Nem sokkal Nicole születése után a családja Washingtonba költözött, majd három év múlva a szülők származási helyén, Sidney-ben telepedtek le - itt nevelkedett Nicole. A színésznő első szerelme a balett volt, de aztán a drámaszakkör kötötte le jobban a figyelmét. Serdülőkorára már komolyan foglalkozott a színészettel.

hirdetés

Már rendszeresen dolgozott egy helyi színházban, amikor egy alkalommal a közönség soraiban ülő Jane Campion - ekkoriban film szakirányon tanult a később a Zongoraleckéért Oscar-díjjal jutalmazott rendezőnő - felfigyelt a színpadon álló fiatal tehetségre és személyre szóló levelet írt neki, amiben dicsérte és bátorította. Kidman végül ott is hagyta a középiskolát, hogy minden idejét a színészetnek szentelhesse.

Kidman 16 évesen már be is tört a film világába egy ausztrál karácsonyi filmmel 1983-ban, amit a BMX banditák követett ugyanabban az évben, illetve egy minisorozat, a Vietnam 1987-ben (ezért hazájában díjazták is). Egy amerikai ügynök segítségével végül elérte, hogy egy igazi "felnőtt" produkcióban kapott szerepet Sam Neill oldalán. Ez volt a Halálos nyugalom 1989-ben, a többi pedig már filmtörténelem.

A Halálos nyugalomban látta meg ugyanis Tom Cruise Kidmant, és addig hajtotta az ügynökeit, hogy szerezzék meg az ausztrál színésznőt következő filmje, a Mint a villám főszerepére, amíg Kidman nemsokára Hollywoodban találta magát (1990-ben), egy világsztárral a kamera előtt és fülig szerelmesen.

Nemsokára összeházasodtak Cruise-zal, örökbe fogadtak két gyermeket, közben pedig még egy közös filmet készítettek, a Túl az óperenciánt 1992-ben.

Kidmant közben kezdték egyre komolyabban venni szakmailag az álomgyárban, így játszhatott Dustin Hoffman oldalán a Billy Bathgate-ben, illetve Michael Keaton partnereként az Életem című drámában. Valahogy azonban csak a csini mellékszereplő skatulyájában maradt a Mindörökké Batmanbeli (1995) szerepése ellenére is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!