Rejtélyes családi történet: sokáig kereste vérszerinti szüleit, közben apja benne volt az általa létrehozott Facebook-csoportban
2016-ban, anyja halála után, Tamuna Museridze, grúz újságíró és aktivista egy váratlan felfedezést tett, és ez örökre megváltoztatta életét. A ház takarítása közben egy anyakönyvi kivonatot talált, amelyen az ő neve szerepelt, de a születési dátuma nem egyezett meg a sajátjával. Ez indította el azt a kutatást, ami végül egy hatalmas emberkereskedelmi botrány felfedezéséhez vezetett, és évtizedekre nyúlik vissza.
Museridze, miután rájött, hogy valami nincs rendben, úgy döntött, hogy Facebook-csoportot alapít, hátha valaki segíthet megtalálni az igazi szüleit. A csoport hamarosan nemcsak az ő személyes történetét, hanem egy sokkal szélesebb körű tragédiát bogózott ki. Kiderült, hogy több ezer grúziai csecsemőt adtak el illegálisan, miután a szülőknek azt hazudták, hogy a gyermekek meghaltak a születésükkor. A kisbabák egy része külföldre, különböző országokba kerültek, új családba, miközben a valódi szülők örökre elvesztették őket.
Például egy 19 éves ikerpár és édesanyjuk újraegyesítésében is kulcsszerepet játszott. A gyermekeiket ugyanis évtizedekkel korábban elvették tőlük. A kórházban azt mondták az anyának, hogy a kicsik meghaltak a születésük után.
Azonban Museridze saját ügyét sokáig nem tudta teljesen kideríteni. 2024 nyarán egy Facebook-üzenetet kapott, és ez áttöréshez vezetett. Egy ismeretlen azt állította, hogy tudja, ki Museridze biológiai anyja. A megadott név azonban nem vezetett eredményre, így Museridze segítséget kért a csoporttagoktól. Ekkor egy nő jelentkezett, aki azt mondta, hogy a keresett nő a nagynénje, de hajlandó volt együttműködni egy DNS-teszttel is.
A teszt megerősítette, hogy Museridze valóban megtalálta a biológiai anyját. Az édesanya elismerte a kapcsolatot, és elárulta, hogy Museridze apja egy Gurgen Khorava nevű férfi volt, és ő egy futó kapcsolat után született. Kiderült, hogy a férfi három évvel korábban bekövette Museridze Facebook-csoportját anélkül, hogy bármit is tudott volna arról, hogy az ő lánya indította azt el.
Museridze és apja, aki ekkor már 72 éves volt, végül személyesen találkoztak Tbiliszitől 260 kilométerre. Az első találkozó vegyes érzéseket váltott ki Museridzéből, de aztán igyekeztek közös érdeklődési köröket találni, például a táncot. Khorava egykori grúz balett táncos volt, és Museridze is szenvedélyes táncos, akárcsak két lánya.
Bár a találkozó egy fontos lépés volt, nem adott teljes választ a kérdéseire. Museridze sosem tudta meg, hogy valóban eladták-e őt, vagy egyszerűen elrabolták. A válaszokat végül egy lengyel tévétársaság dokumentumfilmje hozta el, amelyben
Museridze édesanyja azt kérte lányától, hogy hazudjon másoknak, amikor elmondja a történetét. De Museridze nem volt hajlandó ezt megtenni, mert úgy érezte, hogy a gyerekek és a szülők igazságát védelmeznie kell. Az édesanyja azt is közölte, hogy ha elárulja a titkot, akkor többet nem találkozik vele. "Ha hazudok, akkor soha senki nem fog többé hinni, azoknak az anyáknak" – válaszolta erre az anyjának, aki viszont arra kérte, hagyja el a házát.