KULT
A Rovatból

„Nem kell a magyar népmeséket átírni ahhoz, hogy elfogadóak legyenek” – interjú Kónya Klárával a Király Áldozata című színházi előadásról

Az Affér Színház független társulat fontos küldetése, hogy aktualitásokra reflektáljon, színpadon képezze le mindennapjainkat. A népmese-őrületből ők sem maradnak ki, de a sztori nem az, aminek elsőre tűnik.
Gubán Mária - szmo.hu
2020. november 04.


Link másolása

Nagy a pörgés mostanában a magyar népmesék háza táján. A belőlük készült sorozat nemrég az Agrárminisztérium jóvoltából hungarikummá avanzsált, és a Labrisz egyesület által kiadott, hírhedt mesekönyvnek is az alapját képezik. Nem ez motiválta az Affér Színház hasonló témájú, közösségi finanszírozásból születendő előadását, hiszen az előkészítő munkái már legalább egy éve tartanak, de a különböző projektek közötti alapelv megegyezik. A mesék fontosak a közösségek és az egyén számára is, a magyar népmesék pedig magukban hordoznak olyan megoldásokat és egyetemes kódokat, amiket gyerekként talán észre sem vettünk. A király áldozata című előadás kapcsán beszélgettünk Kónya Klárával, a darab író-rendezőjével a „mi a magyar?” kérdés körül zajló évszázados vitákról, a független színjátszás nehézségeiről, és arról, mit adhatnak nekünk nemzetünk ősi történetei.

– A Gyakori kérdések című előadásotokkal az Affér Színház meghatározta helyét a magyar független színjátszáson belül – kizárólag társadalmi szempontból érzékeny és aktuális darabokat állítotok színpadra. Hogyan alakult ki ez a misszió?

– A társulat a jelenlegi formájában 2018 óta létezik. A Szegedi Tamás vezette Affér Budapestet Vucsics Virág vette át, és átnevezték Affér Színházzá. Ekkor döntöttek úgy, hogy fontos közéleti témákra és a sokakat foglalkoztató napi aktualitásokra reagáló előadásokat fognak létrehozni.

Virág hozta a Gyakori kérdések ötletét. A cél az volt, hogy az internetes fórumokon található legfurcsább kérdések mögé nézzünk, és az így talált emberi történetek alapján készítsünk egy előadást. Engem kértek fel – teljesen tapasztalatlanként –, hogy rendezzem meg, és ebből alakult ki egy iszonyatosan jó együttműködés.

A Gyakori kérdések siker lett, nemrég volt a 25. előadás. És ez úgy, hogy az első rendezésem, nagyon jó érzés. Sikerült elérnünk, amit akartunk – sok visszajelzést érkezett, hogy tudtunk valami olyat mondani, ami hatással lett mások életére. Például található benne egy Budapest – vidék ellentétvonal. Egy nézőnk, aki Budapesten él, de vidéken dolgozik nehéz szociális területen, arról számolt be, hogy az előadás hatására elkezdte kicsit jobban érteni a vidéken élő embereket.

– Hogy illik ebbe a koncepcióba a magyar népmese-vonal?

– Régóta – de mostanában talán még erősebben – nagyon sokan próbálják megmondani, hogy mit is jelent magyarnak lenni. A válaszokat, a magyar értékeinket politikai erők szeretnék kisajátítani, például most az SZFE ügy kapcsán. Ez a kérdés az Affér Színházat is foglalkoztatja, hisz alkotókként mi sem tudjuk hová tenni a magyarságunkat ebben a politikai erőtérben.

Ezért ennél a darabnál is elkezdtük azt, amit a Gyakori kérdések kapcsán – ihletet merítettünk a napi sajtóból: majd rengeteg negatív és kirekesztő gondolattal találtuk szembe magunkat – inkább azt tudhattuk meg, ki az, aki „biztosan nem” magyar.

Szóval elkezdtünk visszafelé lépkedni az időben. Egy tiszta forrást akartunk találni, ami nem politikailag motivált. Azt kutattam, van-e egyáltalán bármi közös a magyarságban, és eljutottam a népmesékig. A népmesékről lehet tudni, hogyha volt bármilyen egységes, magyar ősvallás, akkor ezek azok, amik őrzik a nyomait, ugyanis nagyon kevés írásos emlék maradt fenn a honfoglaló magyarok hitvilágáról. A népmesékben viszont jól azonosítható, ismétlődő sémák találhatóak – ezekből pedig lehet hiedelmekre, szellemi értékekre következtetni.

A vita, hogy ki magyar és ki nem, egyébként az egész történelmünkön végighúzódik – ez nem a mostani kor sajátossága. Aki hatalmon volt, vagy hatalomra akart kerülni, mindig erősen állított valamit erről.

És vannak viták, amik a máig tartanak. Például, hogy mennyire kéne a kelet vagy a nyugat felé közelednünk. Mi nem ezzel foglalkozunk. Olyan egyetemes értékeket keresünk, amik tágabb kontextusban mondanak valamit arról, hogy hogyan lehet „jól” magyar embernek lenni.

– Sikerült ilyet találni? Találhatók a magyar népmesékben ma is kamatoztatható tudáselemek?

– Abszolút. A népmese egy nagyon univerzális dolog: a legnagyobb nemzetközi népmesekatalógus, az Aarne-Thompson-Uther: The types of international folktales kb. 2400 népmese-történettípust azonosít, amelyek Európa és Nyugat-Ázsia országaiban variálódnak, így a magyar folklórban is. De az, hogy itthon melyek maradtak fenn, és melyikből van több, az nagyon sajátos. A meseterapeuták és a néprajzkutatók is azt gondolják, hogy ezek hordoznak olyan egyetemes értékeket, amik kiállták az idők próbáját.

Ezekre a tanulságokra alapozva megírom az első verziót a szövegkönyvből, de aztán ezen a színészekkel közösen dolgozunk majd a próbafolyamatban. Fontos, hogy mindenki a magáénak érezze. Az egyik legfontosabb vonal a hatalom és az egyéni felelősségvállalás kérdése lesz.

– Mik a jellemzően magyar dolgok a népmesékben?

– Fontos a hősöknél, hogy milyen arányban használják a saját leleményüket vagy a csodákat arra, hogy elérjenek valamit. A magyar hősök fele-fele arányban oldják meg a problémáikat leleményességgel és varázslattal. De az is egy magyar dolog, hogy nálunk a sárkány nem feltétlenül egy hüllőszerű lény, hanem inkább egy antropomorf alak – egy basáskodó, gazdag férfi. Nem akarom azt mondani, hogy egy bántalmazó, hatalmával visszaélő férfi, hisz ez már egy leegyszerűsítés.

Pont ezért jók a népmesék, hiszen nem mondják ki ilyen egyértelműen ezeket a dolgokat, mégis sok érzékletes dolgot sugallnak.

Az biztos, hogy a magyar sárkány egy olyan karakter, amelyik szereti a pénzt, embert eszik, feleséget rabol magának, és nem szereti a gyerekeket. Értelmezhetjük konkrét karakterként, de egy társadalmi vagy természeti erő szimbólumaként is.

A magyar ördög sem a bibliai ördög - inkább kobold. Az ördög szavunk valószínűleg kezdetben nem a keresztény ördögöt jelentette – egy manó, aki fontos tudás birtokában van, kincset őriz. Siethet a hős segítségére, de lehet az ellenlábasa is. Sokszor nála van a megoldás kulcsa. Ami érdekes még, hogy érezhető, az ördög egy nem kedvelt kisebbség tagja. Nem nehéz a cigánysággal párhuzamot vonni, amikor a magyar népmesék ördögeivel állunk szemben. Érdekes lenne ebből a szempontból megvizsgálni, hogy mi az a fontos tudás, amelynek a magyar ördögök birtokában vannak – lehet, hogy ez is benne lesz a darabban.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Teljes a káosz: az RTL úgy cserélgeti a főműsoridős műsorait, hogy erről már nem is szól
Teljes a fejetlenség a csatornánál, néhány nap alatt két fontos műsor ismétlése is csődöt mondott. Így hétköznap este ismét jöhetnek a pajkaszegiek.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Ember legyen a talpán, aki követni tudja az RTL hétköznapokat érintő műsorváltozásait. A csatorna láthatóan nem tudja, mihez kezdjen Az álommeló második évada utáni sávval, ahol egyre-másra bedőlnek a korábbi műsorok ismétlései.

A március 25-én indult álláskereső reality után először a Gólkirályság első évadát ismételték, elfogadható eredményekkel, írja a Sorozatwiki. Április 8-tól Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban első évadát tűzték műsorra ugyanott, katasztrofális nézettség mellett.

Ezért most hétfőtől ebben az időpontban a Házasodna a gazda tavaly őszi, 6. szezonjának ismétlését kezdték el, ami két nap után szintén beleállt a földbe. Így péntektől, vagyis április 20-tól inkább egy újabb bőrt lehúznak Pajkaszeg lakóiról, és elkezdik A mi kis falunk hatodik szezonjának újravetítését.

A magyar sorozat után az RTL Híradó – Késő esti kiadás 10 perccel korábban, 22:40 helyett, 22:30-kor lesz látható a csatornán. Ezt követően a Gyilkos elmék 23:15 helyett, 23:05-kor kerül majd képernyőre.

A műsorváltozás a szombati és a vasárnapi napokat nem érinti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Barátja és kollégája megható szavakkal búcsúzott a néhány napja meghalt magyar menedzsertől
Ferich Balázs Azahriah mellett a Wellhello, a Follow The Flow vagy az Anna and the Barbies partnere is volt. Az egész zenei szakma megrendülten búcsúzott a szakembertől.

Link másolása

Ferich Balázs halálát mi is megírtuk. Tóth Gergő, a menedzser üzlettársa és barátja jelentette be közösségi oldalán a hírt, egy rendhagyó megemlékezéssel. Ebből idézünk.

2012-ben vettük be a Blind Myselfbe basszusgitározni. Pillanatok alatt lettünk barátok. Rengeteget segített a zenekar dolgainak intézésében. Veleszületett tehetsége volt a menedzseléshez. Együtt találtunk ki minden hülyeséget is, nagyon egy húron pendültünk, ami a poénkodást illeti. Néha nem voltak határaink ebben, sokan nem is értették a vicceinket. Mi viszont nagyokat nevettünk együtt. A Blind egy underground banda volt, de a Bazsival töltött időszak volt az egyik legsikeresebb korszaka.

Amikor felvettek a Magneotonba és belekezdtem a zenekarok menedzselésébe, minden áldott nap a melómról beszéltem vele. Ő ajánlotta a Cloud 9+-t, én pedig megmutattam a főnökeimnek. (...) Amikor megalapítottuk a Supermanagementet, hatalmas kockázatot vállaltunk. A mai napig hatalmas hálát érzek a Wellhellónak, hogy bíztak bennünk, hiszen feladtak egy nagykiadós hátteret két fekete humorú hülyegyerek által összegrundolt, no name vállalkozásért. Velünk tartottak az újrakezdésben. Egy pici lakásban volt az első irodánk, Bazsi albérletében. Az első pár hétben csatlakozott az Anna and the Barbies és leszerződtettük a Follow the Flow-t. Aztán egyre nagyobb lett a cég. Megszállottként dolgoztunk, 24/7-ben. Egyre nagyobb irodákba kellett költöznünk, egyre több szuper, aranyos kollégánk lett. A cloudos Biksi Gabi beajánlotta nekünk Dzsúdlót, Szakács Geri a Follow-ból pedig Azahriah-t és Desht. A kis független kiadónkból, menedzsmentünkből komoly vállalkozás lett. (...) Bazsinak hatalmas szíve volt. Imádta a gyerekeit és feleségét, Dittát, a legjobb apuka volt, akit valaha ismertem. Soha nem emelte fel a hangját gyerekei jelenlétében, olyan kedves volt velük, hogy mindig ő lesz az egyik legnagyobb inspiráció számomra gyereknevelésben. (...) Persze voltak vitáink is. Egyszer nagyon megsértettem, és hiába kértem bocsánatot, egy darabig nem volt minden perfekt közöttünk. A kapcsolatunk akkor vált újra tökéletessé, amikor 3 évvel ezelőtt a legrohadtabb betegséggel diagnosztizálták. Az elmúlt időszakban soha semmin nem vitáztunk, mindent teljes egyetértésben csináltunk. Már most iszonyatosan hiányzik.

Nagyon szeretlek Bazsi.

– zárta megemlékezését Tóth Gergő.

Ferich Balázs három évig harcolt az életéért súlyos betegségével.

A zenésszakma részéről többen is búcsúztak a szakembertől:

Jajj, srácok... megrendülve állunk. Sok-sok szeretettel gondolunk Bazsira, a családjára és rátok, Geri. Őszintén együttérzünk és sok erőt kívánunk Nektek, az egész zenekar, a stáb nevében” – Anna and the Barbies.

Őszinte részvétem, Gergő, sok erőt a családnak, mérhetetlen fájdalom...” – Tóth Gabi.

Végtelenül sajnálom, sok erőt kívánok, Gergő!” – Czutor Zoltán.

Döbbenet, részvétem” – Molnár Tamás, fekete szíves emojival.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET: