Négyévesnek tablet, ötödikesnek saját számítógép – tényleg ezekre van szükségük a mai, "modern" gyerekeknek?
A héten ismét elkezdődött az iskola, és az óvoda is újra nagy létszámmal üzemel. Ez egy stresszes időszak mind a gyerekek, mind a szülők számára. A gyerekeknek ismét minden nap óvodába és iskolába kell járni, vége a nyári szabadságnak, a diákoknak újra vissza kell ülni a padba és tanulni, dolgozatot írni, az új ovisoknak meg a világ végét jelenti, ha el kell szakadni egy fél napra az anyukájuktól.
A szülőknek pedig nem csak gyerekeik lelkiállapota miatt kell aggódniuk, hanem a pénztárcájuk miatt is.
A tanévkezdés rengeteg pénzkiadással jár, pláne ha az apukák és anyukák a legjobb szülők címre pályázva még a legjelentéktelenebb, teljesen felesleges dolgokat is megveszik a gyereküknek.
Két testvérem van, a szüleinknek éveken át mindhármunkat egyszerre kellett beiskolázni, és amikor már elég idős voltam ahhoz, hogy felfogjam a pénz értékét, hogy mennyibe is kerül nekik az iskolakezdés, teljesen elképedtem. Addig én is a cuki kisállatos füzeteket, a legtöbb rekesszel rendelkező tolltartót, a legjobb márkájú, legszínesebb palettájú filccsomagot és festékkészletet pakoltam be a kosárba, amikor bevásároltunk. A megvilágosodás után viszont már meghagytam ezt az öcséimnek, én pedig beértem az egyszerű borítós füzetekkel, lemondtam a csillogós tollakról és a Stabilo tűfilcekről, na meg az öt különböző színű szövegkiemelőről (pedig akkoriban, felsősként ezek a tolltartó „nélkülözhetetlen” darabjainak számítottak a lányoknál).
Míg korábban szabályosan megsértődtem, amikor nem kaphattam ilyen „extra” cuccokat, addig idővel már beláttam, hogy mind teljesen felesleges volt. Ezek nélkül is meg tudtam csinálni a házi feladatomat, jó dolgozatokat írtam, és nem közösítettek ki az osztálytársaim sem.
A középiskolában már feleannyit kellett rám költeni, ami hatalmas könnyebbség volt a szüleimnek, akik bár nem kerestek rosszul, és beiskolázási támogatást is kaptak a munkahelyüktől, mégis minden évben aggodalmaskodva várták az augusztust, amikor el kellett mennünk a könyveinkért, majd több tízezret fizetni a tanszerekért. Most már „szerencséjükre” csak a kisöcsémnek kellett vásárolni, aki tavaly kezdte a gimit. Elég volt neki pár füzet, tollak, egy hibajavító és egy új iskolatáska. 15 évesen már eljutott arra a szintre, hogy nem kér tök fölösleges dolgokat – nem mintha a szüleim megengednék neki, hogy iskolakezdés alkalmából például új számítógépet és telefont kapjon. A fiatalabb korosztályról viszont ez már nem mondható el.
A Facebookon belefutottam egy segélykérő bejegyzésbe. Egy anyuka azért fordult egy családsegítő szervezethez, akik rászoruló gyerekeket és szülőket támogatnak, általában másoktól érkező adományokból, hogy a 4 éves kisfia nagyon vágyik egy tabletre, azt szeretne születésnapjára kapni, de mivel a testvérének is ebben a hónapban lesz a szülinapja, a szülők anyagilag nem engedhetik meg maguknak. A poszt alatt a szülők érthető módon felháborodtak:
mégis mi a fenének kell egy négyéves(!!!!) gyereknek tablet?
Talán szüksége van rá az oviban? Vagy már nem hajlandó tévén nézni a mesét, mindenáron egy kisképernyőn akarja? Az sem elképzelhetetlen, hogy a kisgyerek már internetezik is, és mennyivel kényelmesebb egy kézbe vehető tableten pötyögni, mint egy számítógépen.