9 szélhámos vagy gyilkos nő, aki mindenkit félrevezetett
Jessica Vega: Rákos betegséget hazudott az álomesküvőért
2010-ben Jessica Vega rövidre nyírt hajjal beállított egy esküvői ruhaszalonba. Azt állította a tulajdonosnak, hogy halálos beteg, rákban szenved, és minél előbb szeretne férjhez menni. A tulajdonos megsajnálta, és adott neki ingyen ruhát, cipőt, sőt, még parókát is.
Jessica történetét hamarosan felkapta a sajtó, és egymás után érkeztek az önzetlen felajánlások.
Hamarosan lett ingyen helyszín, ennivaló, fotós, még egy nászutat is ajándékoztak neki.
Négy hónappal később a nő férje, Michael O’Connell közölte egy újsággal, hogy szerinte a levél, amiben az orvos közli Jessicával, hogy leukémiás, hamisítvány. Jessica váltig állította, hogy az orvos személyesen tudatta vele a betegséget, de vízzel, diétával és testmozgással legyőzte a kórt.
A pár hamarosan elvált, és bár Jessica ártatlannak vallotta magát, csalással és lopással vádolták. Két hónapot töltött börtönben, és összesen 13000 dollárnyi kár megfizetésére kötelezték.
Rachel Dolezal: Az ál-fekete
Rachel Dolezal afro-amerikai kultúrát tanított a Kelet-Washingtoni Egyetemen, és a Spokane NAACP emberjogi szervezet elnöke volt, amely a feketék jogaiért küzdött.
Rachel számos esetben hazudott a faji hovatartozásáról. 2015-ben több esetben is feljelentést tett a rendőrségen, amiért gyűlölködő leveleket talált a civil szervezet postaládájában. A hatóságok azonban megállapították, hogy csak olyan személy helyezhette őket az elzárt helyen lévő postaládába, aki hozzáférhetett. Dozeal váltig állította, hogy legalább nyolc gyűlöletbűntényt követtek ellene és a gyermekei ellen.
Más esetben, amikor szeretett volna bekerülni a rendőrség ombudsmani bizottságába fehér, fekete és indián identitásúnak vallotta magát.
A civilszervezet Facebook-oldalán pedig közölt egy képet, amelyen egy fekete férfi mellett áll, azt állítván, hogy ő az apja.
Az igazi szülei azonban hamarosan leleplezték. A házaspár mindkét tagja egyértelműen fehér. Két saját gyermekük van, az egyik Rachel, és négy afro-amerikai örökbefogadott gyermekük. Dolezal most transzfajúként azonosítja magát, vagyis fehér testbe született feketeként.
Nelson Mandela Did Not Spend 27 Years in Jail For South Africa To Get a Rachel Dolezal Lecture: https://t.co/SGw8FRjWRr pic.twitter.com/ijLWYDrfLA— Affinity Magazine (@TheAffinityMag) 2017. április 19.
Linda Taylor: A segélykirálynő
1976-ban, amikor Ronald Reagan indult az elnökválasztáson, a kampányában sokat beszélt a szociális rendszer élősködőiről. Külön kiemelt egy 47 éves, chicagói asszonyt, akinek állítólag 80 különböző neve volt, 30 lakcíme, 12 TB kártyája, és négy kitalált, elhunyt férj után vett fel veterán járadékot. Évi 150000 dollárt (mai árfolyamon több min40 millió forint) tett ki az évi adómentes jövedelme.
A szociális visszaéléseket vizsgáló bizottság szerint Raegan vádjai túlzóak voltak. Ők legalábbis csak négy álnevet találtak, és a nő csupán 3000 dollárt (kb. 835 ezer forint) kapott az államtól, nem 150 ezret. Csakhogy nem a csalás volt az egyetlen bűn, amivel Taylort vádolták.
Gyilkosság, valamint csecsemőrablás és -kereskedés is szerepelt a bűnlajstromán.
1964-ben Paul Fronczakot egy nappal a születése után ellopták az anyjától. Egy nővérnek öltözött hölgy azt állította, az orvoshoz visz. Egy év múlva találtak egy elhagyott kisgyereket New Jerseyben. Az FBI úgy vélte, Paul az, és Fronczakék befogadták. Paul 49 évesen DNS tesztet végeztetett, és rájött, hogy mégsem ő Fronczakék biológiai gyermeke. Paulban két kérdés merült fel. Kicsoda ő, és hol lehet az igazi Paul Fronczak?
Miután a történetnek híre ment, egy 64 éves férfi jelentkezett azt állítva, hogy ő Linda Taylor fia. Emlékszik, hogy mikor tinédzser volt, az anyja egy nap hazaállított a lopott babával, de az egyik barátja hamarosan magával vitte Tennessee-be. Mint elmondta, az anyja az álcázás mestere volt. Eljátszott feketét, fehéret, Puerto Ricóit, vagy akár hawaiit. A szobája tele volt parókákkal és ruhákkal.
Idővel egyre több szemtanú került elő, de a mai napig nem tudni pontosan milyen és mennyi bűntényt követett el a „segélykirálynő”.
Casey Anthony: Megölte a saját lányát?
Kevés olyan felháborító bűntény van, mint Caylee Anthony halála. Utoljára 2008. június 16-án látták, de az anyja, Casey, csak július 15-én jelentette az eltűnését. A közben eltűnt egy hónapot bulizással töltötte. Összeköltözött a pasijával, részt vett egy „szexi test” versenyen, és új tetoválást csináltatott ezzel a szöveggel: „bella vita”, vagyis „az élet szép”.
Casey letartóztatták a gyermek elhanyagolásáért. A nő azt hazudta, úgy tudta, a lánya a bébiszitterrel, Zenaidával van. Részletes leírását adott a kitalált bébiszitteről, azt hazudta, hogy az Universal Studiosnál dolgozik, és sorolta a képzeletbeli barátokat, szeretőket, sőt, még barátokat is hazudott Cayleenek.
Caylee maradványait hat hónappal később találták meg egy mocsárban, nem messze Anthonyéktól. A teste olyannyira roncsolódott, hogy
a hivatalos jelentésbe csak azt írták: „meghatározhatatlan eredetű, erőszakos halál”.
Az anya csomagtartójában megtalálták a kislány hajszálait, amiből kimutatták, hogy ott volt a holtest. Az Anthony család számítógépén valaki 84-szer keresett rá, hogyan kell kloroformot készíteni.
A vád szerint Casey kloroformmal elkábította a lányt, majd szigszalaggal leragasztotta a száját és az orrát, hogy megfulladjon. A védelem viszont azt állította, hogy George Anthony a család medencéjében találta holtan a kislányt, és segített Caseynek eltüntetni a holttestet.
Casey Anthonyt végül felmentették a gyilkosság vádja alól, és csupán a hatóságok négy rendbeli megtévesztésében marasztalták el, amiért négyévnyi börtönbüntetésre ítélték.
Cassie Chadwick: Egy milliárdos lányának hazudta magát
Cassie Chadwick Elizabeth Bigley néven született Kanadában, 1857-ben. Még csak 14 éves volt, amikor bakszámlát nyitott Ontarióban egy örökösödési levél segítségével, ami egy angliai nagybácsitól érkezett.
Ám később letartóztatták csalásért, amikor a kereskedők rájöttek, hogy fedezetlen csekkeket kapnak. Szabadulása után elhagyta Kanadát, és Ohióba költözött a testvéréhez. Ohióban Madame Lydia Devere néven látó asszonynak adta ki magát. Aztán 1882-ben feleségül ment egy Wallace Springsteen nevű orvoshoz, és felvette a Lydia Springsteen nevet. Ám miután a házasságuk híre bekerült az újságokba, a hitelezői ostromolni kezdték a férjét. Hamarosan elváltak.
Ezután madame Marie LeRose néven folytatta a „látóbizniszt”, majd feleségül ment egy farmerhez, bizonyos John Scotthoz. Négy évvel később a nő beadta a válókeresetet. 1886-ban szült egy fiút, Emilt, de az apa személye nem derült ki.
Chadwick 1889-ben már Lydia Scott néven jósnőként prosperált.
Csalásért négy év börtönre ítélték. Szabadulása után Cassie Hoover néven bordélyt nyitott, majd feleségül ment egy megözvegyült orvoshoz, Leroy Chadwickhez, és így, egy köztiszteletben álló orvos feleségeként, bekerült a legelőkelőbb körökbe. Mrs. Chadwick nagy reményekkel vágott bele eddigi legnagyobb csalásába, amihez New Yorkba utazott.
A nő felkereste a kor egyik leggazdagabb emberét, az acélmágnás Andrew Carnegie-t. Egy kötelezvénnyel tért vissza, amelyben állítólag Carnegie vállalta, hogy 2 millió dollárt fizet neki, ha elhallgatja, hogy ő Carnegie törvénytelen lánya. Senki sem vonta kétségbe a dokumentum hitelességét.
A következő nyolc évben az asszony egyre több kölcsönt vett fel, adósságot adóságra halmozott, és fényűzően élt. 1904-ben bukott le, amikor egy bankár, Herbert Newton. aki 190 ezer dollárt kölcsönzött neki, beperelte. A vizsgálat feltárta, hogy Chadwick mint egy öt millió dollárnyi kölcsönt vett fel különböző helyekről, és a Carnegie féle kötelezvény hamisítvány. New Yorkban fogták el a szélhámost. 10 ezer dollárt találtak nála, a derekára kötve. Mint kiderült, egy bank csődbe is ment, miután 80 ezer dollárt adott neki. 14 év börtönbüntetésre és 7 ezer dolláros bírságra ítélték. Egy évvel később, az 50. születésnapján halt meg.
Jodie Arias: Azt állította, önvédelemből ölte meg a barátját
Jodie Arias és Travis Alexander 2007-ben kezdtek járni, 2008-ban szakítottak ugyan, de továbbra is szexuális kapcsolat volt köztük.
2009. június 9-én a barátai találták meg Alexander holttestét a zuhanyzójában. 27 szúrt sebe volt, a nyakát elvágták, és fejbe lőtték – mint utóbb kiderült, egy .25 kaliberes pisztollyal. Öt nappal korábban, június 4-én halt meg.
A helyszínen megtalálták Arias ujjlenyomatait, valamint egy fényképezőgépet rajta meztelen fotókkal, amelyeken a lány Alexanderrel csókolózik a zuhanyzóban percekkel a fiú halála előtt. Az egyik fotón Alexander élettelen teste látszott, amint Arias lábánál hever.
Arias önvédelemre hivatkozott. Azt állította, véletlenül elejtette a férfi fényképezőgépét, mire az a földre lökte, ő pedig véletlenül fejbe lőtte. Aztán már csak arra emlékezik, hogy a kocsijában ül, és a pisztolyt kidobja egy bokorba. Arra egyáltalán nem emlékszik, hogy összeszurkálta volna a halottat, vagy hogy visszavonszolta a tusolóba.
Az ügyészség szerint Arias féltékenységi rohamában ölte meg a férfit,
miután megtudta, hogy találkozgat egy másik nővel. Bár a védelem megpróbálta úgy beállítani, hogy Alexander volt az erőszakos kettejük közül, aki nem volt képes elengedni a nőt, az esküdteket nem győzték meg. 2013-ban bűnösnek találták, és életfogytiglani büntetést kapott.
Iva Toguri D’Aquino: „Tokió Rózsája”
Iva Toguri D’Aquino 1916-ban született Los Angelesben egy középosztálybeli amerikai családban, ahol kizárólag angolul beszéltek. 1941-ben amerikai útlevél nélkül Japánba hajózott, hogy egy beteg nagynénjét ápolja, és orvosnak tanuljon. Még abban az évben Japán megtámadta az USA-t, és Iva úgy döntött, Japánban marad a háború végeztéig.
Rádióbemondó lett egy „Nulladik Óra” nevű japán adónál. 20 perces műsora volt amiben népszerű zenéket játszott. Viszont hamar bajba jutott a műsorban elejtett „propagandaszerű” kijelentéseiért.
A Tokió Rózsája nevet az amerikai csapatok találták ki. A rádióműsorban soha nem hangzott el. Elsőként egy amerikai újságban írták le.
Egy titokzatos, angolul beszélő rádióbemondót neveztek el így, aki japán propagandát folytatott.
1945-ben, a háború befejeződése után D’Aquino még mindig Japánban volt. Miután azt állította magáról, hogy ő Tokió Rózsája, a Cosmopolitan egyik szerzője 2000 dollárt kínált neki a történetéért. Nem sejtette, hogy a történetét beismerő vallomásnak fogják tekinteni. Letartóztatták, és az amerikai hatóságok börtönbe zárták Tokióban, hogy majd bíróság elé állítsák Amerikában. Ám az FBI nyomozása végül arra jutott, hogy D’Auino „bűnei” nem érnek vádemelést, és szabadon engedték.
D’Aunio ezután amerikai útlevelet kérvényezett. Az amerikai közvélemény azonban már elkönyvelte árulóként, és az általános vélekedés az volt, nem volna szabad vissza engedni az USA-ba. Ezért a CIA újra indította a nyomozást ellene.
Miután a korabeli rádiófelvételek nagy részét megsemmisítették, az igazságügy minisztérium amerikai katonákat kérdezett, hogy miket hallottak Tokió Rózsájától. Előkerült egy koronatanú is, és végül 1949-ben a nőt 10000 dollár bírságra és tíz év elzárásra ítélték, valamint megfosztották amerikai állampolgárságától. Ő volt a hetedik az Egyesült Államok történetében, akit hazaárulásért ítéltek el. 1956-ban, hat év letöltése után szabadlábra helyezték.
Miután bebizonyosodott, hogy a legsúlyosabb vallomásokat tevő koronatanúk hazudtak, 1977-ben Gerald Ford elnök elnöki kegyelemben részesítette D’Auniót.
Anna Anderson: Azt hazudta, hogy ő Anasztázia Romanov, a családjával együtt meggyilkolt utolsó orosz cár életben maradt tagja
1920-ban egy öngyilkosságot megkísérlő nőt húztak ki a Landwehr-csatornából, Berlinben. Nem volt hajlandó felfedni a személyazonosságát. 1922-ig a Dalldorf Elmegyógyintézet lakója lett. Ekkor hirtelen közölte, hogy ő Anasztázia Romanov, a meggyilkolt orosz cár lánya.
Sokan hittek neki, annyira szép volt, és még hegek is voltak a testén, amikről azt állította, a bolsevik katonák kései okozták.
Az évek során egyre több hódolója és támogatója akadt. Különösen közeli viszonyba került Gleb Botkinnal. Botkin apja a cár orvosa volt, akit a cári családdal együtt kivégeztek 1918-ban. A Romanov család számos rokona is igazolta, hogy a nő valóban nagyon hasonlít Anasztáziára. Ugyanakkor kételkedők is akadtak bőven, mivel a nő nem emlékezett Anasztázia életének apró részleteire.
Az igazi Anasztázia nagybátyja végül magánnyomozót fogadott, hogy derítse ki a különös hölgy valódi személyazonosságát.
Így jöttek rá, hogy valójában Franziska Schanzkowskának hívják, akinek 1920-ban veszett nyoma. 1916-ban egy gyárrobbanás áldozata volt, ez okozta a hegeket.
1928-ban a szélhámos nő New Yorkban tűnt fel, ahol sajtótájékoztatót is tartott. Azt állította, az állkapcsát akarja helyrerakatni, amit a bolsevikok törtek el. A később Anna Andersonként ismerté vált nő szakadatlanul harcolt az igazáért, de sorra vesztette el a pereket. 1968-ban feleségül ment egy történelem tanárhoz és Amerikába költözött. 1970-ben az utolsó nagy perét is elvesztette, és 1984-ben halt meg.
A DNS-ét összevetették az Edinburgh-i hercegével – aki a Romanov család élő rokona –, valamint Alexej cárevics nem rég megtalált maradványaival. Nem egyeztek. A végső döfést Anna Anderson történetének az adta, hogy a DNS-e egybeesett Karl Maucherével, aki Franziska Schanzkowska nővérének az unokája.
Rosemary Crossley és az autisták
Az 1990-es évek elején sok családnak jelentett óriási örömet, hogy egy új eljárásnak köszönhetően, melynek a neve „facilitated communication”, vagyis támogatott kommunikáció (rövidítve FC), autista gyermekeik végre képessé váltak kommunikálni a környezetükkel. Az eljárást Rosemary Crossley fejlesztette ki, és a lényege, hogy egy képzett segítő fogja az autista kezét, miközben ő egy billentyűzeten gépel. A kezdeti lelkesedést azonban némileg visszavetette, hogy ahogy terjedt a módszer,
egyre több és több családtagra vetült a szexuális zaklatás vádjának árnyéka.
2014-ben az akkor 14 éves Aislin Wendrow azzal vádolta az apját a támogatott kommunikáció segítségével, hogy szexuálisan abuzálta őt és öccsét. A férfit letartóztatták és Aislin öccsét kikérdezték. A fiú folyamatosan azt bizonygatta, hogy sosem történt ilyesmi, az apja nem volna képes ilyen szörnyűségre. De a rendőrség a hosszas kihallgatás során addig erősködött, míg a fiú elbizonytalanodott.
Wendrowék ügyvédei felkérték Howard Shane-t, a bostoni gyermekkórház autista nyelvprogramjának igazgatóját, hogy segítsen nekik. Shane 1994-ben már sikerrel tanúskodott egy hasonló ügyben. Akkor a Whaton családnak kellett hasonló zaklatási vádakkal szembenézniük a lányuk, Betsy részéről. Abban az ügyben Shan egy kísérlettel vizsgálta az FC megbízhatóságát. Betsy támogatójának, Janyce Bontonnak mutattak egy képet, de Betsy egy másik képet kapott. Ezután megkérték a lányt, hogy írja le a billentyűzet segítségével mi volt a képen. Betsy leírása érdekes módon arról a képről szólt, amit csak a támogató látott. Ráadásul mint kiderült, Betsy soha nem is tanult meg írni-olvasni.
Végül a '94-es ügyben, és Wendrowéknál is ejtették a vádakat. Csak 1990-1994 között 60 szexuális zaklatási vádat emeltek hasonló ügyekben az USA-ban. 126 esetből csupán 4 alkalommal bizonyultak a vádak helytállónak. Máig nem bizonyított egyértelműen, hogy az FC módszer valóban hatásos, vagy az egész csupán egy ügyes csalás.
