hirdetés
drnovak2.jpg

Feleslegesen tömjük a gyermekeket lázcsillapítóval

Dr. Novák Hunor elmondja, hogy a fejlett országokban miért állnak másként a lázcsillapítóhoz. Célja, hogy a legjobb terápiákat alkalmazzák.
Szegedi Éva interjúja - szmo.hu
2015. december 22.


hirdetés

- Szereti provokálni az olvasóit?

- Muszáj valakinek követ dobnia az állóvízbe. Szeretnék rávilágítani arra, hogy sok ma is alkalmazott, a köztudatban gyökeret vert terápia nem hatásos, a fejlett országokhoz képest pedig számos esetben több évtizedes lemaradásban vagyunk. Az a célom, hogy megcáfoljam a tévhiteket, hogy minél több embert gondolkodásra és kételkedésre késztessek.

- Úgy véli, most nem kételkednek?

- Sajnos a betegek, szülők gyakran elhiszik, amit a gyógyszergyárak vagy az alternatív orvoslást végzők tényként próbálnak beállítani, akiknek céljuk, hogy minél több készítményt eladhassanak, rásózhassanak a betegekre. Ugyanakkor

"
nemcsak tízmillió focista országa vagyunk, hanem tízmillió orvos országa is.

- Miért gondoljuk azt, hogy értünk gyógyításhoz?

- Az emberi test egy tökéletesen működő, élő szervezet, és az esetek elsöprő többségében meggyógyítja magát. Ebben mi csupán segíteni tudunk, a gyógyulást gyorsíthatjuk. Adhatunk csapvizet, kalciumot, vagy egy rakás felesleges, hatástalan gyógyszert egy vírusfertőzésre - azt fogjuk tapasztalni, hogy a beteg meggyógyul. Ezért mindenki úgy érzi, egy kicsit ért az orvosláshoz, hiszen ő már „saját magát is kikúrálta”. A téves következtetések miatt nagyon sok fals információ kering, és sok hatástalan készítményről hiszik azt, hogy segít.

lazcsillapitas

Itthon boszorkányüldözés zajlik a lázzal kapcsolatban

„Míg hazánkban boszorkányüldözés zajlik a lázzal kapcsolatban, addig a fejlett országokban, Kanadában, az USA-ban, Angliában, Hollandiában stb. évtizedek óta egészen máshogy állnak a láz témájához” - írja a Facebook-oldalán Dr. Novák Hunor.

Bár bizonyosodott, hogy a láz segíti a gyógyulást, és még a 40 fok feletti láz sem okoz görcsöt, nem károsítja a szerveket, és nem csapódnak ki tőle a fehérjék, hazánkban főként az ezektől való félelem miatt még mindig gyakran alkalmazzák a hűtőfürdőt és a priznicet, ami felesleges szenvedést okoz a gyermekeknek.

Dr. Novák Hunor a jegyzetben azt is hangsúlyozza, hogy nem a testhőmérséklet a döntő, hanem a gyermek közérzete: ha rosszul van, szenved, akkor ajánlott lázcsillapítót adni. „A szülők többsége indokolatlanul tömi lázcsillapítóval gyermekét, álmából is felébreszti ezért, amivel hibát követ el: a feleslegesen adott gyógyszer terheli a vesét, májat, esetenként súlyos mellékhatása is lehet.”

- A tévhiteket hogyan lehet száműzni az orvoslásból és a köztudatból?

- Úgy, hogy a bizonyítékon alapuló, ún. evidence-based orvoslást terjesztjük el - a Magyar Gyermekorvosok Társaságának titkára is kifejtette, hogy ez a szervezet célja is. Ennek lényege, hogy az orvosok ne a gyógyszergyárak prospektusait vegyék figyelembe, ne dőljenek be a reklámoknak, hanem kizárólag a tudományos tények legyenek mérvadóak.

Hogy ne fűzze az orvosokat semmilyen anyagi érdek egy készítmény használatához, csak olyan terápiát javasoljanak a betegnek, amelyek hatását igazolták.

A cél, hogy kizárólag a betegek érdekei legyenek szem előtt.

drnovak

- Nehéz feladat ma Magyarországon régi, bevált módszereken változtatni?

- Borzasztó nehéz. Az elmúlt évtizedekben óriási változások történtek: sok elterjedt, gyakran használt készítményről bizonyosodott be, hogy vagy teljesen hatástalanok, esetleg elenyésző a hatásuk konkrét betegségekben, vagy a gyakori mellékhatások miatt nem ajánlott használni ezeket. Rengeteg ellenérdek fűződik ahhoz, hogy ne változtassunk a berögzült szokásokon.

Bevált módszer van arra, hogy kiderítsék, hatásos-e egy gyógyszer. A betegek egyik csoportja placébót (hatóanyag nélküli tablettát), a másik valódi gyógyszert kap, és mindenki utólag tudja csak meg, mit kapott. A vakon végzett vizsgálat eredményeit, a tüneteket, a gyógyulás időtartamát vizsgálva kiderül, valóban jó-e az adott gyógyszer? De ez a bizonyítási mód sok borsot tör a gyógyszergyártók orra alá. Ezek a vizsgálatok az alternatív gyógyászatnak is nagy érvágást jelentenek, hiszen a homeopátiáról például teljesen egyértelműen bebizonyosodott, hogy semmilyen hatása nincsen, 100% placébó.

- Az egyik cikke alatt, amely a hasmenés kezelésével foglalkozik, pár kommentelő azt sugallta, mintha Ön reklámozni akarna bizonyos készítményeket.

- Negatív reakciók mindig lesznek, megkaptam én is a szokásos vádat, hogy lefizettek a gyógyszergyárak, de ma már csak mosolygok ezen. A cikkekben nem a saját véleményemet írom le, hanem összefoglalókat írok a bizonyítékokon alapuló szakmai ajánlások alapján, megnevezve a szakmai ajánlásoknak megfelelő összes készítményt – a szülő ezek közül azt a márkát veszi, amelyiket akarja. Előfordult, hogy miután leírtam a tudományos tényeket egy adott gyógyszerről, hogy miért nem javasolt és miért nem hatásos, a gyógyszergyártó perrel fenyegetőzve, összefoglalómat jelentősen átírva akart PR-cikket csinálni a hatástalan készítményének. Többször volt olyan is, hogy tényszerű írásaim leközlését megtagadták egyes sajtóorgánumok, mert féltek, hogy a náluk is hirdető gyógyszercégek zokon veszik a kellemetlen valóságot. Pedig előbb-utóbb minden kiderül, ráadásul a tiltott gyümölcs mindig édesebb.

A lázcsillapítás és a többi gyakori egészségügyi probléma terén szerintem a szülők többsége szeretné tudni az igazat, és szeretnék, ha a gyerekük a legkorszerűbb terápiában részesülne. Ha pedig az ember eltér a langyostól, lesz ellensége és barátja is - ezzel számolok. A legerősebben a homeopaták támadnak, akik között sok az orvos végzettségű, de ez ne tévesszen meg minket: a homeopátia hatalmas üzlet, ezt érzik veszélyeztetve.

eloadas_kongresszuson

Az országos gyermekgyógyász kongresszuson előadásában egy elavult terápiára hívta fel a figyelmet

- A támadó hangvételű reakciók ellenére folytatja a publikálást.

- Sok erőt ad az olvasók biztatása, az, ha leírják a tapasztalataikat például a lázzal kapcsolatban. Hogy most már nyugodtan átalusszák az éjszakát és hagyják a gyereket is pihenni, mert nem félnek, hogy baja lesz az alvó gyereknek a láztól. Hatalmas teher kerül le a szülők válláról, ha a boszorkányüldözéses tévhitek helyett a tudományos tényeket, valóságot tudják meg. Cikkeimben nem a magánvéleményemet írom le, hanem szemlézek, ajánlásokat, összefoglalókat készítek a rendelkezésre álló szakmai anyagok alapján.

Ma már néhány kattintással meg lehet tudni, mit mondanak a világ vezető szakmai szervezetei akár a lázcsillapításról vagy a hasmenésről, bárki elolvashatja, mit javasolnak a Mayo-klinikán vagy Londonban. Jó lenne, ha a Magyarországon gyökeret vert tekintélyelvű orvoslást magunk mögött hagyva utat engednénk a fejlődésnek.

"
Azt üzenem mindenkinek: nem az számít, hogy ki beszél. Az számít, hogy az illető mire alapozza állításait,

milyen konkrét bizonyítékok állnak mögötte, mit mondanak a szakmai szervezetek - azaz a tudományos tények mérvadóak. Nem szabad, hogy a hagyomány és a tekintélyelv mindezek fölé kerekedjen.

Lázcsillapításban le vagyunk maradva

Hazánkban elsőként dr. Szíjjártó László világított rá, hogy a lázcsillapítással kapcsolatos évtizedes magyar hagyományok elavultak és károsak. Amikor 1995-ben szakorvosként Hollandiába ment dolgozni, a munkatársai megdöbbentek azon, hogy „láz”görcsölő gyermeknek lázcsillapítót és hűtőfürdőt javasolt – ott már akkor is tudták, hogy nem a láz okozza a görcsöt és ezek a módszerek teljesen hatástalanok.

Egy bő évtizeddel később dr. Szíjjártó László egy hazai konferencián elmondta, milyen gyakorlatot folytatnak Hollandiában és a többi fejlett egészségügyi rendszerrel bíró országban. Elmagyarázta, hogy miért nem veszélyes a láz és miért nem kell csillapítani rutinszerűen. Akkor hatalmas felzúdulást keltettek a szavai. Rá néhány évvel felzárkózva a fejlett országokhoz mégis jelentősen megváltoztatták a magyar szakmai lázcsillapítási ajánlást. „De hiába van új magyar ajánlás, a változás betegnek és orvosnak sem egyszerű” - mondja dr. Novák Hunor.

Szerinte ahhoz, hogy mindenkihez eljussanak az új ismeretek, átfogó nemzeti stratégia kellene, nem az, hogy néhányan vívják a harcot. Ha a láztól való indokolatlan félelem megszűnne, kevesebben fordulnának az egészségügyi ellátórendszerhez, és csökkenne az indokolatlanul felírt gyógyszerek, antibiotikumok mennyisége is.

- Miért lett gyermekorvos?

- Mindig is a belgyógyászat érdekelt, a gondolkodás, a betegekkel való kommunikáció; ráadásul borzasztó a kézügyességem, a sebészet eleve szóba sem jöhetett. A gyerekek őszinték, motiváló velük foglalkozni, hiszen ha időben meggyógyítom, jól kezelem őket, akkor nem csak pár évet adok neki, mint adott esetben egy idős embernek, hanem akár hetvenet. Nagyon sok szeretetet tudnak elfogadni az embertől, és sok szeretetet tudnak adni, mindig mosolyt csalnak az ember arcára.

- Hogyan kezdte a gyermekorvosi munkát?

- Én is úgy jöttem ki az orvosi egyetemről a frissen megszerzett diplomámmal, hogy amit lehetett, tudtam a ritka betegségekről. Láttam szervtranszplantált gyereket, ritka daganatos beteget és olyan betegségben szenvedő gyermeket, amelyből akkor csak egy volt egész Európában. De

"
legtöbb társamhoz hasonlóan én sem láttam egyetlen középfülgyulladást vagy tüszős mandulagyulladást sem. Ez nagy hibája a gyakorlati orvosképzésnek.

Aztán elindultam a kitaposott úton, mint mások. Az itthon elterjedt, hagyományos terápiákat alkalmaztam. Amikor azonban egy-egy gyakori betegség kapcsán elolvastam a modern orvosi ajánlásokat, megdöbbenve tapasztaltam, hogy mennyire elavult vagy hatástalan, káros terápiákat is használunk hazánkban. Szerintem az a baj, hogy kevesen kérdőjelezik meg a mindennapi betegségekben használt jelenlegi módszerek, készítmények helyességét.

"
Azt látom, hogy gyakori betegségek terén sok esetben több évtizedes lemaradásban vagyunk. Nagyon beleivódtak a köztudatba is bizonyos "bevált" praktikák,

egy fiatal orvos is ezeket látja maga körül a mindennapi gyakorlatban és teszi saját gyakorlatának részévé. Ritka betegségekkel azért nem is szeretnék most foglalkozni, mert úgy látom, a gyakori betegségek terén van talán a legnagyobb káosz.

profilkep_drnovak

- Nehéz most itthon gyermekorvosnak lenni?

- Különösen az elhelyezkedés nehéz, bár idén már több orvost vettek fel a gyermekgyógyászati szakképzésbe. Sok évfolyamtársam azért ment külföldre, mert az orvosi diploma megszerzése után egyszerűen nem kaptak munkát, és olyan is volt, aki egy évig ingyen dolgozott orvosként. Ki merem jelenteni, hogy

"
Magyarországon az az abszurd helyzet állt elő, hogy a legtöbb szakterületen egyáltalán nincs kevés orvos, hanem túl sok adminisztratív munkát kell végezniük.

Belegondolt már valaki abba, milyen felesleges az orvosnak a számítógépen is megtalálható laboreredményeket kézzel beírogatni a lázlapra is? Informatikai fejlesztéssel, táblagépes lázlappal ez elkerülhető lenne. Orvosi diplomával rendelkező emberrel adminisztratív feladatok elvégeztetése hatalmas luxus, így nem csoda, ha sokat kell várnia a betegnek a vizsgálatra. Ha a felesleges, bürokratikus adminisztratív teendőket csökkentenénk és még több adminisztrátor dolgozna az egészségügyben, az orvosok nagyságrendekkel több ténylegesen orvosi munkát tudnának végezni, ezáltal a betegellátás is gyorsulna.

"
Ami még riasztó, hogy itthon nincsen megfelelő gyermekháziorvosi utánpótlás, pedig a körzeti orvosok jó része már nyugdíjas korú.

Már most is elég sok a vegyes körzet, ahol a felnőtt háziorvos látja el a gyermekeket is. De ez egyáltalán nem jó, mert nem lehet egyszerre mindenhez érteni: senkinek nem kívánom, hogy én kezeljem a szívinfarktusát vagy végezzek stroke-rizikószűrést, mert ezeket a feladatokat nem tudnám megfelelő színvonalon ellátni. Az egészségügy színvonalának csökkenése mellett a betegek elégedetlenségének vezető oka egyébként a nem megfelelő orvos-beteg kommunikáció.

- Mit ért azon, hogy nem megfelelő az orvos és a beteg közti kommunikáció?

- Jó volna, ha több idő jutna egy páciensre, de nem is ez a fő baj. A jelenlegi hierarchikus orvos-beteg kapcsolat alá-fölérendeltségi viszonyt tükröz, pedig a modern orvoslás világában egy szinten kell lennünk a pácienssel, partnerként kell kezelnünk, ennek megfelelően kell vele beszélnünk. A latin nyelv indokolatlan használata szintén nem teszi betegbaráttá a rendszert, ma már főként

"
csak a hagyomány miatt használunk ennyi latin szót az orvosi dokumentációban, pedig az esetek többségében mondhatnánk magyarul is.

Sokszor szerepel például az a diagnózis: "otitis media serosa lateris dextri", ami valójában jobboldali savós középfülgyulladást jelent. Ez utóbbi használatát a beteg is megértené... Találkoztam olyannal is, hogy egy vezető beosztású budapesti orvos egy még ennél is banálisabb betegséget nem akart magyarul leírni, ezért elővette a magyar-latin szótárt. De minek? Elképzeltem azt a nevetséges helyzetet, hogy amikor a másik orvos kézhez kapja a zárójelentést, ő sem ismeri ezt a latin kifejezést, ezért ő meg előveszi a latin-magyar szótárt, és lefordítja magyarra… Az egésznek pedig az az eredménye, hogy csak a beteg nem fogja tudni, mit írtak róla diagnózisként - ez elég abszurd, nem?

gyogyitas

Kép forrása: Pixabay.com

- Mi lehet még az oka annak, hogy a klasszikus orvoslástól ennyien elfordulnak?

- Az alternatív orvoslás azt mondja, amit a betegek hallani akarnak. Pillanatok alatt hamis diagnózisokat dobál ki a biorezonanciás gép, a betegek pedig örülnek, hogy végre tudják, mi a bajuk.

Az alternatív orvoslás egyszerű és világos válaszokat ad, holott a valóság bonyolult, nem fekete vagy fehér. Rájátszanak a gyógyszerellenességre, a védőoltás-ellenes hisztériára és buta összeesküvés-elméletekre, és azt a marketinges maszlagot hangoztatják, hogy „természetes gyógymód mellékhatások nélkül”. Ez hazugság.

Ami hat a szervezetünkre, annak van mellékhatása is, bár ez nem mindenkinél fog jelentkezni. Ha a mérleg egyik serpenyőjébe rakunk valamit, akkor a másik serpenyő is el fog mozdulni, ez a mellékhatás, és ez igaz a gyógynövényekre, illóolajokra és gyógyszerekre is. Orvosként mérlegelnünk kell a hasznot és a kockázatot, és az egyén állapotától függően kell döntenünk az alkalmazott készítményeket illetően. Azt terápiát kell választanunk, amely a legkevésbé káros, és a legjobb gyógyulási eredményt lehet vele elérni.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
meghalt-egy-hajlaktalan-gyasz-fedelnelkul-otthonnelkul-1.jpg

Meghalt egy hajléktalan, és én egy órán át sírtam, amikor megtudtam

Aznap reggel még a közeli padon ült és olvasott. Megrázott, hogy soha többé nem beszélgethetünk vele.
SzÉ - szmo.hu
2019. augusztus 19.



Meghalt egy ember, aki nem a közeli barátom volt, „csak” egy ismerősöm.

Egy hajléktalan férfi volt, aki a közelben élt, és aki ugyanúgy hozzátartozott a környékünkhöz. mint a többi ember, aki ott lakik, és látásból ismerünk a játszótérről, a parkból vagy a sarki boltból.

Nem találkoztam minden nap ezzel a hajléktalan férfival, és csupán csak alkalmanként beszélgettünk. Mégis megrázott a halála.

A párom időnként elszívott vele egy cigarettát, megtárgyalták az élet dolgait. Kapott tőlünk ruhát, ha szüksége volt rá, egy kis pénzt is. Kék szeméről, tiszta tekintetéről ismertük fel, amikor levágatta a hosszú haját egészen rövidre.

Amikor pünkösd előtt találkoztunk, egy kis ajándékot adtam neki. A kislányom megkérdezte, ki ő. Elmondtam, hogy kedves ismerősünk, akinek nincsen otthona. „Párnája sincsen?” – érdeklődött. „Az sincsen”, válaszoltam. Ezen elgondolkodott. De úgy emlegette azután, mint „a barátunk, akinek nincs hol laknia”.

Ez a hajléktalan férfi szeretett olvasni, gyakran láttuk könyvvel a kezében. Pár hete, amikor a közeli kis téren ült a szemerkélő esőben, egy lombos fa védelmében, krimit olvasott. Bár eredetileg sietni akartam, visszafordultam és beszélgetni kezdtem vele. Megkérdeztem, mit olvas és megbeszéltük, hogy ha legközelebb összefutunk, adok neki néhány könyvet.

Peter Maas Serpicóját olvasta egyébként, amit 40 éve adtak ki az Albatrosz könyvek sorozatban. Erről a könyvről is beszélgettünk egy kicsit, és az egyik megvesztegetési szituációval kapcsolatban zseniális ötlete támadt.

Nem ő volt az egyetlen hajléktalan, akit olvasni láttam. Jó néhány éve például annak voltam szemtanúja a Karinthy Frigyes úton, amikor hajléktalanok egy csoportja üldögélt a fűben egy társuk körül, aki novellát olvasott fel nekik.

Akinek nincsen otthona, annak saját könyvespolca sincsen. És saját kisebb-nagyobb könyvtára sem. Pedig attól, hogy valaki az utcára került még lehet igénye arra, hogy jó könyveket olvashasson.

Ezért arra kértem az ismerőseimet, hogy ajándékozzanak könyvet is a hajléktalanoknak. Jó, vagyis olvasható állapotú köteteket, például olyan könyvet, amiből valamiért kettő volt otthon, olyan regényt, ami nekik nem a kedvencük, de mások szeretik, izgalmas krimit, aminek kapható az új kiadása, így lecserélhetik a saját példányukat egy újabbra. Azt kértem tőlük, hogy adjanak a hajléktalanoknak olyan könyveket, amilyeneket ők is szeretnének ajándékba kapni.

Néhány nappal a beszélgetés után adtam oda a megígért könyveket a hajléktalan férfinak, volt köztük krimi és kortárs irodalom is.

Egy héttel később hazafelé mentünk a párommal, mindkettőnknek jó kedve volt. Befordultunk a sarkon, és azt láttuk, hogy a teret körbekerítették kordonnal. A padon ülő alakra pedig fekete ponyvát terítettek. Csak a jellegzetes vörös mintás hátizsák kandikált ki alóla.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
kisstibi3.jpg

"Amit Ön most tesz, az a gyűlölet mértéktelen fogyasztása" – Kiss Tibi válaszolt Tiffán Zsoltnak

A borász a közösségi oldalon írt levelében azt sérelmezte, hogy Tusványosra 'hülyegyerekeket' hívtak meg fellépni.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. augusztus 20.



Tiffán Zsolt a Facebookon tette közzé véleményét arról, hogy mit gondol Tusványosról, a magyar miniszterelnökről és Kiss Tibiék dalairól.

"Az elmúlt napokban rengeteg emberrel beszéltem, akik megerősítettek abban a hitemben, hogy a színpadon évek óta nagyon rosszul alakulnak a dolgok... Tusványos számomra a nemzeti érzület katalizátora! Ajándék és megtiszteltetés a völgyben Együtt lenni a harcostársakkal, a világ és az erdélyi magyarság körében. Magyarország Miniszterelnöke minden évben olyan istápot ad a lelkünknek, amely bőven szabályozza hazaszeretetünket..."

Ezek után azt sérelmezte, hogy a Quimby és Kiss Tibi miért léphetett fel a színpadon, egy szerinte oda nem illő produkcióval. "Mit keresnek ezek itt?" - írta. Szerinte: "Az tehet erről, akinek hagyják, hogy ezeket a hülyegyerekeket meghívja. Na, őt kell nagyon gyorsan kirúgni! Mindenki tudja, kiről beszélek. Akinek pedig nem inge, ne vegye magára!"

A zenész, Kiss Tibi szintén a Facebookon válaszolt minderre.

"Tisztelt Tiffán Zsolt!

Ön ugye borász. Alkohol gyártással és annak eladásával foglalkozik. Állítólag jó minőségű terméket hoz létre.

De gondolom Ön is tisztában van vele, mi történik, ha azt mértéktelenül, mohón fogyasztják. Amit Ön most tesz, az a gyűlölet mértéktelen fogyasztása az én alkotásomon keresztül.

Így is lehet használni, de nem erre való igazából. A címet a “nép” ragasztotta rá. Eredetileg “Miért” volt a címe, de nekem mindegy, ilyen a népköltészet. Már megszoktam. Ahogy azt is el kell fogadnom, hogy muníciónak használnak az érdekek és ideológiák harcában. Tetves egy dolog, de ez van. Engem is a “nagyszellem” vezérel. Fogyasszon mértékletesen.

Kicsit tekintsen rá úgy, mintha színházban látná az ellenpontját. A versike a tehetetlen düh megfogalmazása. Ebben senki nem szeret sokáig tocsogni. Olyan, mint egy okádás. Igaz nem a kiváló Tiffán bortól. Inkább valami ihatatlan, tömény lőrétől.

Rosszullétét a túlfogyasztás miatt megértem. Ízlésben, elvi kérdésekben pedig nem kívánok harcolni. Nekem tökmindegy, hogy miben hisz.

Üdv! KissTibi"


KÖVESS MINKET:




hirdetés
drogfuggok-szabadulas-rehab-abcug-5.jpg

'Ahogy kihúztam a tűt, szebb lett a világ' - drogfüggők mondták el, milyen szabadulni a pokolból

A ritka sikerek közé tartozik Béci és Béla története: nekik sikerült a leállás, pedig mindketten nehéz körülmények között nőttek fel.
Mizsur András, Fotó: Végh László, Forrás: Abcúg - szmo.hu
2019. augusztus 13.



Az előítéletek és a rendszerszintű problémák miatt a rossz szociális helyzetben lévő drogfüggők nehezen jutnak ellátáshoz: félnek, ha kiderül a droghasználat, rájuk hívják a rendőrséget vagy a gyámügy elveszi a gyereküket.

Rehabból alig néhány működik az országban, az alacsonyküszöbű szolgáltatásokból még nagyobb hiány van. Az olcsó és könnyen beszerezhető dizájner szerek térnyerése óta még nagyobb szükségük lenne segítségre.

A ritka sikertörténetek közé tartozik Béci és Béla: nekik sikerült a leállás, pedig mindketten nehéz körülmények között nőttek fel, családjuk majdnem elhagyta őket, egyikük a börtönt is megjárta - írja az Abcúg. A lap riportját teljes terjedelmében közöljük.

Turró Béla, azaz Béci Miskolc Hideg sornak nevezett részén él. Zűrös családból származik, apja alkoholista volt, rendszeresen megverte. “Hamar belenevelődtem az agresszív életbe” – mesélte a roma férfi. Az iskolában sokat verekedett, a legtöbb helyről kirúgták. Ahogy idősebb lett, elkezdett kimaradozni otthonról, szipuzott, lopott, kocsikat tört fel.

Burai Bélával a református egyház fenntartásában működő ráckeresztúri Drogterápiás Otthonban találkoztunk. Néhány hónapja volt hátra a terápia végéig, októberben került be a rehabra. Részben kényszerből, a gyámügy elvette volna a gyerekeit, ha nem áll le az anyagozással. A 26 éves srác Recsken, a cigánytelep szélén nőtt fel. Nagyszülei nevelték fel, apjáék még csecsemőkorában lemondtak róla.

A vidéki szegregátumokat járva ritkán találkozni sikertörténetekkel, amikor valakinek sikerült leállnia az drogokkal, Béci és Béla története viszont ilyen.

Ahogy kihúztam a tűt, más lett a világ

Béci még tizenöt éves sem volt, amikor megházasodott, gyereke lett. Egy családi veszekedésből kifolyólag feleségének rokonai csúnyán megverték, erre négyüket megkéselte, tettéért kilenc év börtönre ítélték.

“Addigra megéltem annyi rosszat, mint más egész életében soha. A rendes élethez viszont hülye voltam: hogyan kell gyereket nevelni, működtetni egy házasságot. Mentem bele ugyanabba az életbe, amit apámtól láttam”.

Kigyúrva, tele tetoválásokkal hagyta el a börtönt 2005-ben. Diszkókban kidobóként kezdett el dolgozni, gyorsan nevet szerzett magának az éjszakai életben. Ekkor találkozott először kábítószerekkel: főleg speedet és ecstasyt szedett, hogy munka közben ne legyen fáradt. A nyugtatókra még a börtönben szokott rá, a napjai azzal indultak, hogy a kávé mellett bedobott néhány szem Rivotrilt.

Négy év múlva újra börtönbe került, de mire kijött, megváltoztak a drogfogyasztási szokások: megjelentek a dizájner szerek és az intravénás használók. “Láttam, hogy belőtték maguknak. Gondoltam, fú, ez ennyire jó?” Szabadulása után összeveszett feleségével, annyira megbántottnak érezte magát, hogy kipróbálta, milyen ha belövi magát. “Ahogy kihúztam a tűt, más lett a világ, minden szebb lett”. Onnantól mindig talált indokot, hogy szúrjon: a nehéz gyerekkor vagy a börtönben töltött évek ugyanúgy ürügy lehetett. Azzal áltatta magát, hogy ameddig nem maga veszi az anyagot, és más lövi be neki, addig nem lehet baj. Ez a pont is gyorsan eljött, akkor elkezdődött az igazi lejtmenet. “Van, aki bánatában drogozik, és van, aki örömében. Ő meg tud állni, sajnos én nem ez voltam.”

Már nem kellettek a barátok és a bulik ahhoz, hogy drogozzon: naponta 3-4 alkalommal szúrta magát, főleg kristályal és a zenének nevezett szintetikus szerrel. Bármit eladott, csak anyaghoz jusson. Teste tele lett sebekkel, bedrogozva késsel vagy üvegszilánkokkal vagdosta magát. Volt, hogy beletörte a tűt a karjába. Barátai elfordultak tőle, ha meglátták az utcán beállva, inkább átmentek a túloldalra. Szervezetét is megviselte a rendszeres drogfogyasztás: gondok voltak a szívével, tüdőembóliája lett. “Volt sok felismerésem, hogy le kéne már állni.”

Nem sok jóra számíthat egy drogos

A Bécihez hasonló hátrányos helyzetű drogfüggők nehezen jutnak egészségügyi és szociális ellátáshoz, pedig még nagyobb szükségük lenne a segítségre. A legszegényebbek legfeljebb a háziorvosig jutnak el, nekik viszont nincs megfelelő szaktudásuk a probléma kezeléséhez, de az is kérdéses, van-e egyáltalán helyben állandó orvos.

Szociális munkással ritkán találkoznak, az pedig még ritkább, hogy eljussanak egy drogambulanciára. Ebben szerepet játszik az is, hogy bizalmatlanok az intézményekkel, például a családsegítővel szemben. Részint az előítéletek miatt (kevésbé kapnak megfelelő tájékoztatást az orvosnál, amit tovább nehezít az alacsony iskolázottság), másrészt félnek, ha kiderül a drogozás, rájuk hívják a rendőrőket vagy elveszíthetik gyereküket.

“Aki drogosként kerül be az ellátórendszerbe, nem sok jóra számíthat”

– mondta Csák Róbert szociológus, a Magyar Addiktológiai Társaság vidéki szegregátumokban élő szerhasználók helyzetével foglalkozó kutatásának egyik szerzője. (Bár Burai Bélát a gyerekek elvesztésének lehetősége motiválta a változásra, de ettől még nem tekinthető rendszerszintű válasznak a problémára, hiszen előfordul, hogy valakinek elsőre nem sikerült a leállás.)

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
bothzoli-0.jpg

Madárpók a játszótéren, aligátorteknős az utcán – idén nyáron is jócskán akadt dolga Both Zoltánnak

Magyarország egyetlen vadállatbefogója részletesen elmeséli, milyen bevetésekben volt része az elmúlt hónapokban.
Both Zoltán írása - szmo.hu
2019. augusztus 19.



Boldog lennék, ha azt mondhatnám, hogy a fokozott figyelemfelkeltések miatt – gondolok itt a közösségi oldalakon való megjelenésekre – javult idén a helyzet, de sajnos nem így van.

Ennek valószínűleg az egyik fő oka még mindig az, hogy – bár valóban egyre nagyobb nyilvánosságot kap az állatmentés és az állatmentő szervezetek munkája, támogatása –

attól, mert lelkesen megosztunk egy-egy gyűlölettel teli posztot, még nem feltétlenül vagyunk állatvédők.

Nem várható el mindenkitől, hogy állatvédő legyen, viszont az, hogy ne ártsunk nekik, igenis elvárható, mert ők is teljes jogú lakosai ennek a bolygónak. Felelősséggel tartozunk értük, akkor is, ha a természetben találkozunk velük és akkor is, ha állattartók leszünk. Lehet, hogy ezek a mondatok keményen hangoznak, de ez az igazság, amin lehet és kell változtatni.

Azt, hogy a gyerekek hogyan álljanak az állatvédelemhez és természetvédelemhez, már gyermekkorban lehet és kell megalapozni. Amikor iskolákban és óvodákban tartok előadásokat a felelős állattartásról és viszek magammal néhány egzotikus állatot (óriáskígyót, kaméleont stb.),

érezhető a különbség, hogy az óvodásokhoz képest az iskolások, bármennyire érdeklődőek, már van némi fenntartás bennük.

Ez lehet szülői ráhatás vagy bármilyen kellemetlen élmény bizonyos állatokkal kapcsolatban. Ha a gyermekek egy más szellemben és tudatosságban nőnek fel, biztos vagyok benne, hogy a következő generáció sokkal alázatosabban fogja óvni és védeni környezetünket.

Hiába a sok hangzatos médiamegjelenés, egyszerűen az emberek még mindig nem hiszik el, hogy ezek a dolgok valóban megtörténhetnek…

Ezen a nyáron történt, hogy egy hölgy autójából, vezetés közben bukkant elő néhány sikló. Az egyébként napi szinten használatos személygépkocsiba költöztek be az erdei siklók, melyek menet közben úgy gondolták, kimenekülnek a mozgó jármű motorteréből. Bármennyire ártalmatlan siklóról beszélünk, rendkívül veszélyes helyzet ez, de szerencsére baleset nem történt.

Amikor a helyszínre érkeztem, már „csak” egy példányt találtam megbújva az akkumulátor mellett. Alig volt látható, éppenhogy megcsillant a bőre a sok kábel között. Sikerült épségben kivenni, és később természetvédelmi területen szabadon is engedtük, mert Magyarországon őshonos, védett fajról beszélünk.

Egyik esetben viszont nem őshonos állat miatt riasztott a közterület-felügyelet egyik embere, mert egy üres kuka aljában tekeredett egy kb. 120 centis kígyó.

Kiderült, hogy Amerikában őshonos királysikló volt, tehát egészen biztosan egy magángyűjtőtől megszökött vagy általa kidobott állatról beszélünk.

Azért itt jegyezném meg, hogy csakúgy, mint a kutyák vagy macskák esetében, itt is van egy eljárási mód... Amikor egy felelőtlen magángyűjtő kidob egy kígyót – és itt most egyéb következményeket nem kezdek el felsorolni, melyekből akár tragikus baleset is történhet – szerencsés esetben közvetlenül riasztanak engem.

Ha esetleg állatmenhelyeket riasztanak, akik sokkal inkább jártasak a kutyák és macskák mentésében, előfordulhat, hogy nem feltétlenül helyesen azonosítják be az állatot.

Sajnos történt ilyen a nyáron, de még időben sikerült „elrendezni” a dolgokat. Szóval értesítenek engem, ezek után állatorvoshoz kell vinni és kideríteni, van-e benne chip. Ezek után karanténba kell helyezni az állatot, ami egy hüllő esetében rendkívül költséges is lehet, hiszen speciálisan felszerelt terráriumra van szükség a megfelelő életkörülmény biztosítása miatt. A hüllők egy bizonyos faja tartási engedélyhez kötött, így lehet legálisan tartani állatot.

Ha ez a valóságban így történne, nem hinném, hogy csak úgy „szélnek eresztenék” ezeket az állatokat, hiszen aki így tesz, bűncselekményt követ el. Mint ahogyan az is, aki az ország területére engedély nélkül hoz be veszélyes állatot.

Ilyen például az aligátorteknős, amely az állatok veszélyességét megkülönböztető rendelet szerint különösen veszélyes csoportba tartozik, és csak állatkertben tartható. Mégis jutott nyárra egy termetes aligátorteknős is, amit Zala megyében láttak sétálni az utcán és amelyet sikerült befogni.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x