hirdetés
drnovak2.jpg

Feleslegesen tömjük a gyermekeket lázcsillapítóval

Dr. Novák Hunor elmondja, hogy a fejlett országokban miért állnak másként a lázcsillapítóhoz. Célja, hogy a legjobb terápiákat alkalmazzák.
Szegedi Éva interjúja - szmo.hu
2015. december 22.


hirdetés

- Szereti provokálni az olvasóit?

- Muszáj valakinek követ dobnia az állóvízbe. Szeretnék rávilágítani arra, hogy sok ma is alkalmazott, a köztudatban gyökeret vert terápia nem hatásos, a fejlett országokhoz képest pedig számos esetben több évtizedes lemaradásban vagyunk. Az a célom, hogy megcáfoljam a tévhiteket, hogy minél több embert gondolkodásra és kételkedésre késztessek.

- Úgy véli, most nem kételkednek?

- Sajnos a betegek, szülők gyakran elhiszik, amit a gyógyszergyárak vagy az alternatív orvoslást végzők tényként próbálnak beállítani, akiknek céljuk, hogy minél több készítményt eladhassanak, rásózhassanak a betegekre. Ugyanakkor

"
nemcsak tízmillió focista országa vagyunk, hanem tízmillió orvos országa is.

- Miért gondoljuk azt, hogy értünk gyógyításhoz?

- Az emberi test egy tökéletesen működő, élő szervezet, és az esetek elsöprő többségében meggyógyítja magát. Ebben mi csupán segíteni tudunk, a gyógyulást gyorsíthatjuk. Adhatunk csapvizet, kalciumot, vagy egy rakás felesleges, hatástalan gyógyszert egy vírusfertőzésre - azt fogjuk tapasztalni, hogy a beteg meggyógyul. Ezért mindenki úgy érzi, egy kicsit ért az orvosláshoz, hiszen ő már „saját magát is kikúrálta”. A téves következtetések miatt nagyon sok fals információ kering, és sok hatástalan készítményről hiszik azt, hogy segít.

lazcsillapitas

Itthon boszorkányüldözés zajlik a lázzal kapcsolatban

„Míg hazánkban boszorkányüldözés zajlik a lázzal kapcsolatban, addig a fejlett országokban, Kanadában, az USA-ban, Angliában, Hollandiában stb. évtizedek óta egészen máshogy állnak a láz témájához” - írja a Facebook-oldalán Dr. Novák Hunor.

Bár bizonyosodott, hogy a láz segíti a gyógyulást, és még a 40 fok feletti láz sem okoz görcsöt, nem károsítja a szerveket, és nem csapódnak ki tőle a fehérjék, hazánkban főként az ezektől való félelem miatt még mindig gyakran alkalmazzák a hűtőfürdőt és a priznicet, ami felesleges szenvedést okoz a gyermekeknek.

Dr. Novák Hunor a jegyzetben azt is hangsúlyozza, hogy nem a testhőmérséklet a döntő, hanem a gyermek közérzete: ha rosszul van, szenved, akkor ajánlott lázcsillapítót adni. „A szülők többsége indokolatlanul tömi lázcsillapítóval gyermekét, álmából is felébreszti ezért, amivel hibát követ el: a feleslegesen adott gyógyszer terheli a vesét, májat, esetenként súlyos mellékhatása is lehet.”

- A tévhiteket hogyan lehet száműzni az orvoslásból és a köztudatból?

- Úgy, hogy a bizonyítékon alapuló, ún. evidence-based orvoslást terjesztjük el - a Magyar Gyermekorvosok Társaságának titkára is kifejtette, hogy ez a szervezet célja is. Ennek lényege, hogy az orvosok ne a gyógyszergyárak prospektusait vegyék figyelembe, ne dőljenek be a reklámoknak, hanem kizárólag a tudományos tények legyenek mérvadóak.

Hogy ne fűzze az orvosokat semmilyen anyagi érdek egy készítmény használatához, csak olyan terápiát javasoljanak a betegnek, amelyek hatását igazolták.

A cél, hogy kizárólag a betegek érdekei legyenek szem előtt.

drnovak

- Nehéz feladat ma Magyarországon régi, bevált módszereken változtatni?

- Borzasztó nehéz. Az elmúlt évtizedekben óriási változások történtek: sok elterjedt, gyakran használt készítményről bizonyosodott be, hogy vagy teljesen hatástalanok, esetleg elenyésző a hatásuk konkrét betegségekben, vagy a gyakori mellékhatások miatt nem ajánlott használni ezeket. Rengeteg ellenérdek fűződik ahhoz, hogy ne változtassunk a berögzült szokásokon.

Bevált módszer van arra, hogy kiderítsék, hatásos-e egy gyógyszer. A betegek egyik csoportja placébót (hatóanyag nélküli tablettát), a másik valódi gyógyszert kap, és mindenki utólag tudja csak meg, mit kapott. A vakon végzett vizsgálat eredményeit, a tüneteket, a gyógyulás időtartamát vizsgálva kiderül, valóban jó-e az adott gyógyszer? De ez a bizonyítási mód sok borsot tör a gyógyszergyártók orra alá. Ezek a vizsgálatok az alternatív gyógyászatnak is nagy érvágást jelentenek, hiszen a homeopátiáról például teljesen egyértelműen bebizonyosodott, hogy semmilyen hatása nincsen, 100% placébó.

- Az egyik cikke alatt, amely a hasmenés kezelésével foglalkozik, pár kommentelő azt sugallta, mintha Ön reklámozni akarna bizonyos készítményeket.

- Negatív reakciók mindig lesznek, megkaptam én is a szokásos vádat, hogy lefizettek a gyógyszergyárak, de ma már csak mosolygok ezen. A cikkekben nem a saját véleményemet írom le, hanem összefoglalókat írok a bizonyítékokon alapuló szakmai ajánlások alapján, megnevezve a szakmai ajánlásoknak megfelelő összes készítményt – a szülő ezek közül azt a márkát veszi, amelyiket akarja. Előfordult, hogy miután leírtam a tudományos tényeket egy adott gyógyszerről, hogy miért nem javasolt és miért nem hatásos, a gyógyszergyártó perrel fenyegetőzve, összefoglalómat jelentősen átírva akart PR-cikket csinálni a hatástalan készítményének. Többször volt olyan is, hogy tényszerű írásaim leközlését megtagadták egyes sajtóorgánumok, mert féltek, hogy a náluk is hirdető gyógyszercégek zokon veszik a kellemetlen valóságot. Pedig előbb-utóbb minden kiderül, ráadásul a tiltott gyümölcs mindig édesebb.

A lázcsillapítás és a többi gyakori egészségügyi probléma terén szerintem a szülők többsége szeretné tudni az igazat, és szeretnék, ha a gyerekük a legkorszerűbb terápiában részesülne. Ha pedig az ember eltér a langyostól, lesz ellensége és barátja is - ezzel számolok. A legerősebben a homeopaták támadnak, akik között sok az orvos végzettségű, de ez ne tévesszen meg minket: a homeopátia hatalmas üzlet, ezt érzik veszélyeztetve.

eloadas_kongresszuson

Az országos gyermekgyógyász kongresszuson előadásában egy elavult terápiára hívta fel a figyelmet

- A támadó hangvételű reakciók ellenére folytatja a publikálást.

- Sok erőt ad az olvasók biztatása, az, ha leírják a tapasztalataikat például a lázzal kapcsolatban. Hogy most már nyugodtan átalusszák az éjszakát és hagyják a gyereket is pihenni, mert nem félnek, hogy baja lesz az alvó gyereknek a láztól. Hatalmas teher kerül le a szülők válláról, ha a boszorkányüldözéses tévhitek helyett a tudományos tényeket, valóságot tudják meg. Cikkeimben nem a magánvéleményemet írom le, hanem szemlézek, ajánlásokat, összefoglalókat készítek a rendelkezésre álló szakmai anyagok alapján.

Ma már néhány kattintással meg lehet tudni, mit mondanak a világ vezető szakmai szervezetei akár a lázcsillapításról vagy a hasmenésről, bárki elolvashatja, mit javasolnak a Mayo-klinikán vagy Londonban. Jó lenne, ha a Magyarországon gyökeret vert tekintélyelvű orvoslást magunk mögött hagyva utat engednénk a fejlődésnek.

"
Azt üzenem mindenkinek: nem az számít, hogy ki beszél. Az számít, hogy az illető mire alapozza állításait,

milyen konkrét bizonyítékok állnak mögötte, mit mondanak a szakmai szervezetek - azaz a tudományos tények mérvadóak. Nem szabad, hogy a hagyomány és a tekintélyelv mindezek fölé kerekedjen.

Lázcsillapításban le vagyunk maradva

Hazánkban elsőként dr. Szíjjártó László világított rá, hogy a lázcsillapítással kapcsolatos évtizedes magyar hagyományok elavultak és károsak. Amikor 1995-ben szakorvosként Hollandiába ment dolgozni, a munkatársai megdöbbentek azon, hogy „láz”görcsölő gyermeknek lázcsillapítót és hűtőfürdőt javasolt – ott már akkor is tudták, hogy nem a láz okozza a görcsöt és ezek a módszerek teljesen hatástalanok.

Egy bő évtizeddel később dr. Szíjjártó László egy hazai konferencián elmondta, milyen gyakorlatot folytatnak Hollandiában és a többi fejlett egészségügyi rendszerrel bíró országban. Elmagyarázta, hogy miért nem veszélyes a láz és miért nem kell csillapítani rutinszerűen. Akkor hatalmas felzúdulást keltettek a szavai. Rá néhány évvel felzárkózva a fejlett országokhoz mégis jelentősen megváltoztatták a magyar szakmai lázcsillapítási ajánlást. „De hiába van új magyar ajánlás, a változás betegnek és orvosnak sem egyszerű” - mondja dr. Novák Hunor.

Szerinte ahhoz, hogy mindenkihez eljussanak az új ismeretek, átfogó nemzeti stratégia kellene, nem az, hogy néhányan vívják a harcot. Ha a láztól való indokolatlan félelem megszűnne, kevesebben fordulnának az egészségügyi ellátórendszerhez, és csökkenne az indokolatlanul felírt gyógyszerek, antibiotikumok mennyisége is.

- Miért lett gyermekorvos?

- Mindig is a belgyógyászat érdekelt, a gondolkodás, a betegekkel való kommunikáció; ráadásul borzasztó a kézügyességem, a sebészet eleve szóba sem jöhetett. A gyerekek őszinték, motiváló velük foglalkozni, hiszen ha időben meggyógyítom, jól kezelem őket, akkor nem csak pár évet adok neki, mint adott esetben egy idős embernek, hanem akár hetvenet. Nagyon sok szeretetet tudnak elfogadni az embertől, és sok szeretetet tudnak adni, mindig mosolyt csalnak az ember arcára.

- Hogyan kezdte a gyermekorvosi munkát?

- Én is úgy jöttem ki az orvosi egyetemről a frissen megszerzett diplomámmal, hogy amit lehetett, tudtam a ritka betegségekről. Láttam szervtranszplantált gyereket, ritka daganatos beteget és olyan betegségben szenvedő gyermeket, amelyből akkor csak egy volt egész Európában. De

"
legtöbb társamhoz hasonlóan én sem láttam egyetlen középfülgyulladást vagy tüszős mandulagyulladást sem. Ez nagy hibája a gyakorlati orvosképzésnek.

Aztán elindultam a kitaposott úton, mint mások. Az itthon elterjedt, hagyományos terápiákat alkalmaztam. Amikor azonban egy-egy gyakori betegség kapcsán elolvastam a modern orvosi ajánlásokat, megdöbbenve tapasztaltam, hogy mennyire elavult vagy hatástalan, káros terápiákat is használunk hazánkban. Szerintem az a baj, hogy kevesen kérdőjelezik meg a mindennapi betegségekben használt jelenlegi módszerek, készítmények helyességét.

"
Azt látom, hogy gyakori betegségek terén sok esetben több évtizedes lemaradásban vagyunk. Nagyon beleivódtak a köztudatba is bizonyos "bevált" praktikák,

egy fiatal orvos is ezeket látja maga körül a mindennapi gyakorlatban és teszi saját gyakorlatának részévé. Ritka betegségekkel azért nem is szeretnék most foglalkozni, mert úgy látom, a gyakori betegségek terén van talán a legnagyobb káosz.

profilkep_drnovak

- Nehéz most itthon gyermekorvosnak lenni?

- Különösen az elhelyezkedés nehéz, bár idén már több orvost vettek fel a gyermekgyógyászati szakképzésbe. Sok évfolyamtársam azért ment külföldre, mert az orvosi diploma megszerzése után egyszerűen nem kaptak munkát, és olyan is volt, aki egy évig ingyen dolgozott orvosként. Ki merem jelenteni, hogy

"
Magyarországon az az abszurd helyzet állt elő, hogy a legtöbb szakterületen egyáltalán nincs kevés orvos, hanem túl sok adminisztratív munkát kell végezniük.

Belegondolt már valaki abba, milyen felesleges az orvosnak a számítógépen is megtalálható laboreredményeket kézzel beírogatni a lázlapra is? Informatikai fejlesztéssel, táblagépes lázlappal ez elkerülhető lenne. Orvosi diplomával rendelkező emberrel adminisztratív feladatok elvégeztetése hatalmas luxus, így nem csoda, ha sokat kell várnia a betegnek a vizsgálatra. Ha a felesleges, bürokratikus adminisztratív teendőket csökkentenénk és még több adminisztrátor dolgozna az egészségügyben, az orvosok nagyságrendekkel több ténylegesen orvosi munkát tudnának végezni, ezáltal a betegellátás is gyorsulna.

"
Ami még riasztó, hogy itthon nincsen megfelelő gyermekháziorvosi utánpótlás, pedig a körzeti orvosok jó része már nyugdíjas korú.

Már most is elég sok a vegyes körzet, ahol a felnőtt háziorvos látja el a gyermekeket is. De ez egyáltalán nem jó, mert nem lehet egyszerre mindenhez érteni: senkinek nem kívánom, hogy én kezeljem a szívinfarktusát vagy végezzek stroke-rizikószűrést, mert ezeket a feladatokat nem tudnám megfelelő színvonalon ellátni. Az egészségügy színvonalának csökkenése mellett a betegek elégedetlenségének vezető oka egyébként a nem megfelelő orvos-beteg kommunikáció.

- Mit ért azon, hogy nem megfelelő az orvos és a beteg közti kommunikáció?

- Jó volna, ha több idő jutna egy páciensre, de nem is ez a fő baj. A jelenlegi hierarchikus orvos-beteg kapcsolat alá-fölérendeltségi viszonyt tükröz, pedig a modern orvoslás világában egy szinten kell lennünk a pácienssel, partnerként kell kezelnünk, ennek megfelelően kell vele beszélnünk. A latin nyelv indokolatlan használata szintén nem teszi betegbaráttá a rendszert, ma már főként

"
csak a hagyomány miatt használunk ennyi latin szót az orvosi dokumentációban, pedig az esetek többségében mondhatnánk magyarul is.

Sokszor szerepel például az a diagnózis: "otitis media serosa lateris dextri", ami valójában jobboldali savós középfülgyulladást jelent. Ez utóbbi használatát a beteg is megértené... Találkoztam olyannal is, hogy egy vezető beosztású budapesti orvos egy még ennél is banálisabb betegséget nem akart magyarul leírni, ezért elővette a magyar-latin szótárt. De minek? Elképzeltem azt a nevetséges helyzetet, hogy amikor a másik orvos kézhez kapja a zárójelentést, ő sem ismeri ezt a latin kifejezést, ezért ő meg előveszi a latin-magyar szótárt, és lefordítja magyarra… Az egésznek pedig az az eredménye, hogy csak a beteg nem fogja tudni, mit írtak róla diagnózisként - ez elég abszurd, nem?

gyogyitas

Kép forrása: Pixabay.com

- Mi lehet még az oka annak, hogy a klasszikus orvoslástól ennyien elfordulnak?

- Az alternatív orvoslás azt mondja, amit a betegek hallani akarnak. Pillanatok alatt hamis diagnózisokat dobál ki a biorezonanciás gép, a betegek pedig örülnek, hogy végre tudják, mi a bajuk.

Az alternatív orvoslás egyszerű és világos válaszokat ad, holott a valóság bonyolult, nem fekete vagy fehér. Rájátszanak a gyógyszerellenességre, a védőoltás-ellenes hisztériára és buta összeesküvés-elméletekre, és azt a marketinges maszlagot hangoztatják, hogy „természetes gyógymód mellékhatások nélkül”. Ez hazugság.

Ami hat a szervezetünkre, annak van mellékhatása is, bár ez nem mindenkinél fog jelentkezni. Ha a mérleg egyik serpenyőjébe rakunk valamit, akkor a másik serpenyő is el fog mozdulni, ez a mellékhatás, és ez igaz a gyógynövényekre, illóolajokra és gyógyszerekre is. Orvosként mérlegelnünk kell a hasznot és a kockázatot, és az egyén állapotától függően kell döntenünk az alkalmazott készítményeket illetően. Azt terápiát kell választanunk, amely a legkevésbé káros, és a legjobb gyógyulási eredményt lehet vele elérni.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
baleset-gyerek-szulok-hibaztatasa-tragedia.jpg

Ha úgy szorítom a gyerek kezét, hogy kifehérednek az ujjaim, akkor is megtörténhet a baj

Több tragédia is történt az utóbbi időben gyerekekkel. Biztos, hogy ezért mindig a szülőket kell hibáztatni és nyilvános posztokban lehordani őket a közösségi oldalakon?
SzÉ, Illusztráció: Pixabay - szmo.hu
2019. szeptember 04.



Szorosan a gyerek mellett ültek az ismerőseink a kanapén, amikor az váratlanul leesett a padlóra. A kanapéról. Mondom, úgy, hogy mellette ültek, de olyan gyorsan történt, hogy elkapni sem tudták. A kicsi beütötte magát és bömbölés lett a vége, a szülők agyába pedig beleégett a (számukra borzalmas) jelenet.

Én egyszer 6 évesen a metró-aluljáróban vesztem el, mert kicsusszant a kezem a szüleiméből.

Csak pár percre tűntem el a szemük elől, de a szüleim már szinte félőrült állapotban voltak, amikor rám találtak. Egy oszlop mögött álldogáltam.

Mi néhány hónapja egy cukrászda teraszán sütiztünk a gyerekekkel óvoda után, szülők és gyerekek együtt. Üldögéltünk az asztalnál, amikor az egyik kisfiú és a kislányunk minden előzmény nélkül váratlanul felpattant, és elkezdett a közeli úttest felé rohanni.

Üvöltve pattantunk fel, de a zebránál szerencsére mindketten megtorpantak. Ám mi lett volna, ha tovább szaladnak és jön egy autó? Esélyünk sem lett volna. Sem nekünk, sem a kisfiú édesanyjának.

Ez az eset is rávilágított arra, hogy ha csak nem tekerjük szorosan vastag szigszalaggal a testünkhöz a gyereket, akkor bármikor történhet ilyesmi, úgy is, hogy ott vagyunk mellette, és nem rajtunk múlik.

Nem a telefonunkat nyomkurásztuk, nem egymással voltunk elfoglalva, mellettük ültünk, mégsem tudunk még utánuk kapni sem, amikor a gyerekek úgy pattantak fel, mintha rugóból lőtték volna ki őket.

Mindez arról jutott eszembe, hogy az utóbbi hónapokban sajnos történt néhány halálos baleset gyerekekkel, legutóbb egy kisfiút ütöttek el a zebránál. Felfoghatatlan tragédia.

De az is felfoghatatlan sokszor, ahogyan az emberek reagálnak ezekre a hírekre. Szinte azonnal elkezdődik a kommentekben a gyerek és az szülők hibáztatása. Anélkül, hogy bárki is a kritizálók közül ott lett volna, ismerné az eset összes körülményét és a szereplők élethelyzetét.

Tudjátok, mennyit segítenek a tragédiákon utólag azok a hozzászólások, hogy „Hol voltak a szülők?” „Velem az soha nem fordulna elő!” „Anya az ilyen?” Elárulom: SEMENNYIT. A gyereket nem hozzák vissza.

Csak arra jók, hogy mások az ügyben szereplőkön vezessék le a dühüket és frusztrációjukat, vagy azt demonstrálják, hogy ők bezzeg mennyire jók anyaként vagy apaként. És arra, hogy az így is önmagukat hibáztató szülők még borzalmasabban érezzék magukat és még erősebben mardossa őket a bűntudat. Amitől, ismétlem, nem lehet visszaforgatni az idő kerekét, nem lehet meg nem történtté tenni a balesetet és nem lehet visszahozni az élők sorába a gyermeket.

Tapasztalatból tudom, hogy bármennyit is sulykolja a szülő többek közt az, hogy a zebránál megállunk, körülnézünk, megvárjuk amíg a lámpa pirosra vált, nem megyünk át ott, ahol nincsen gyalogosátkelő, fogjuk apa/anya/nagypapa/nagymama kezét, nem rohangálunk át az úttesten, ha elejtünk egy játékot a zebrán, inkább otthagyjuk, de nem rohanunk vissza érte stb.

akkor is megtörténhet a baj.

Ha példamutatóan viselkednek a szülők és nagyszülők, akkor is történhet a tragédia.

Az ember a szívét, lelkét kiteszi, odafigyel, gondosan nevel, óvatos, megfontolt, következetes, elöl jár a jó példával, amíg csak tudja, elkíséri a gyereket iskolába is, bukósisakkal, térdvédővel, könyökvédővel és speciális kesztyűvel indul el vele biciklizni, folyamatosan tépi a száját a gyereknek arról, hogyan kerülje el a veszélyt, és még akkor is történhet szörnyűség a gyerekkel.

Az egész földi életünk állandó életveszélyben telik, betegségek, váratlan helyzetek, közlekedési szerencsétlenségek sora leshet ránk a következő sarokról. A párom szerint az egész világ potenciális halálcsapda, még a saját lakásunk is veszélyes lehet, bármennyi óvintézkedést tettünk meg még a gyerek születése előtt a lekerekített sarkú asztal beszerzésétől a légzésfigyelőn át a konnektorok gyerekbiztos dugójáig. Úgy gondolja, kész csoda, hogy ennyien élünk a világon a sok veszélyforrás ellenére.

És akivel vagy akinek a gyerekével soha nem történik semmilyen baj vagy baleset, a kezét vagy lábát sem töri el egyszer sem, mire 20 éves lesz, annak nagyon, nagyon, nagyon de nagyon jó. Annak szerencséje volt.

Annyit tudunk tenni, hogy még jobban figyelünk mi, emberek egymásra, akkor is, ha idegenek vagyunk. Rántottam már vissza vadidegen gyereket az úttestnél, szóltam már rá öreg nénire, aki elindult az autók között át a piroson, segítettem már idős embernek cipekedni, nehogy elessen, hívtam ki mentőt nem egyszer földön fekvő emberhez, játszótéren idegen gyerekre is figyelek, ha a közelemben van.

Ha pedig ezek ellenére mégis megtörténik egy baleset, az a legjobb, ha együttérzőek maradunk és nem kezdünk el senkit fennhangon hibáztatni.


KÖVESS MINKET:



hirdetés
szemetszed0.jpg

Zsuzsa a férje miatt költözött Indiába, most hetente szed szemetet a tengerparton, több száz önkéntessel

A magyar nő már nagyjából 55 ezer tonna hulladékot gyűjtött össze csapatával. Arról is mesélt, mekkora kultúrsokk volt számára odaköltözni, és lehetséges-e a műanyagmentes élet Indiában.
Láng Dávid - szmo.hu
2019. szeptember 09.



Csináld másképp nevű Facebook-csoportunkban folyamatosan várjuk saját személyes példákat és történeteket a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről. Ide csatlakozott Ferrao Zsuzsa is, aki magyarként Indiában él, indiai férjével és két kisgyerekükkel.

Heti rendszerességgel szerveznek szemétszedő és újabban faültető akciókat a környékükön, Mumbai egyik külvárosában, egyre több önkéntes részvételével.

"Tettekkel próbáljuk a mi világunk csücskét szebbé és jobbá tenni gyermekeink részére, mert mindenki tehet valamit" – fogalmazott bemutatkozásában. Ezután kértünk tőle interjút.

– Hogyan ismerkedtek meg a férjével és mikor döntötte el, hogy Indiába költözik?

– Akármennyire hihetetlen, Facebookon keresztül ismerkedtünk meg 2011 körül. Mindketten egy irodalmat szerető csoport tagja voltunk, férjem írt egy könyvet amit akkor adtak ki, és ezen a csoporton belül toborzott olvasótábort, így ismerősnek jelölt. Először csak kommenteket váltottunk, majd privát üzenetben beszélgettünk, ezt követték a telefonhívások is. Nagyjából 8-9 hónap után úgy döntöttem, hogy elmegyek hozzá látogatóba. Annak idején én Észak-Írországban, Belfastban éltem, onnan indultam útnak.

A találkozás jól sikerült, ezt követően kb. 2 évig távkapcsolatban éltünk. Közben háromszor voltam még látogatóban, és mikor legutoljára jöttem ki, itt is maradtam.

A formalitások elvégzése után jött a házasság. És 2 év házasság után már örökös vízummal élek itt. Két gyermekünk van: Lucius 5 és fél éves kisfiú, lányunk pedig Nascha, akinek nemrég ünnepeltük a 4. szülinapját.

– Mekkora volt a kultúrsokk az elején?

– Bizony elsőre nagyon nagy volt a változás: a tömeg, hangzavar, forgalom, az örökké mozgó város. A meleg, párás klíma is elég furcsa volt a hideg, esős Írország után. De az emberek kedvesek, kíváncsiak. Először sokan bámulták, ugye hogy fehér embert látnak, de most már annyira nem. Vagy lehet, hogy már nem veszem észre. (nevet)

– Milyen ott a mindennapi élet magyarként? Mi az, ami miatt jobb ott élni, és mit volt a legnehezebb megszokni?

– Mi Mumbai egyik külvárosában, Vasaiban élünk, amióta a gyerekek megszülettek. Az egyik nehézség itt a folyamatos áramkimaradás: vannak időszakok, amikor ez napi szinten előfordul. De ezek csak apró irritációt okozó dolgok már, ha az ember megszokja, nem olyan bosszantóak. Viszont Vasai tágasabb, kevésbé zsúfolt, zöldebb és tisztább is, mint más részek.

A vízellátás a másik dolog, amihez alkalmazkodni kellett. Lakótelepszerű modern lakásban lakunk, a víz nálunk reggel két órára 6-8 között, este pedig egy órára 7-8 között van megnyitva. Ezalatt az idő alatt kell a lakásban lévő tartályokat feltölteni, hogy elegendő víz legyen az adott napra.

Sokszor a esős időszak előtt, mikor már nagyon lecsökkent a víztartalék, ez az idősáv is meg van rövidítve. Bár tapasztalatom szerint az emberek sokkal tudatosabban bánnak a vízzel emiatt, nem pazarolják.

– Az ország egészében mekkora problémát jelent a vízhiány, és hogyan próbálják kezelni?

– A vízszabályozási rendszer itt nálunk szerintem jól bevált. Kissé nehéz volt megszokni eleinte, de bőven elég a napi teendőkhöz, még akkor is, amikor csökkentett óraszámban van. Sajnos ez nem mindenhol jellemző, még Mumbai belvárosában sem. Szerintem mindenhol be kellene vezetni. Vannak helyek, ahol rosszabb a helyzet, mert ott vezetékes víz nincs, és a lakókhoz napi szinten lajtos kocsi hozza a vizet. Ami persze azért rizikós, mert ha nincs kocsi, víz sincs.

A többi államban érvényes szabályozáshoz nem nagyon tudok hozzászólni, mert még nem jártunk mindenhol. Itt Indiában ugye az egész évi csapadék a monszunidő alatt esik le, ami június közepétől szeptember közepéig tart. Utána egész évben nem esik eső. A csapadék mennyisége nagyon fontos: ha esetleg később indul a monszun, vagy nem elég az eső, az nagy problémákat okozhat. A médiában is akkor hallunk leginkább a vízhiányról, amikor a monszun előtti nyár nagyon forró, vagy késik a monszun.

Vannak ugye sivatagos részei is az országnak, ott lehet a legrosszabb a helyzet. Nemrégiben láttam egy dokumentumfilmet erről, és olvastam cikkeket is róla.

Falusi, tanyasi helyeken egy családban olykor két-három feleség is él. Az ő feladatuk pusztán csak az, hogy a napi teendőkhöz szükséges vizet a házhoz hordják nap mint nap. Úgy hívják őket, hogy water wives, vagyis "víz feleségek".

– Mennyivel rosszabb a hulladékhelyzet, mint Magyarországon, vagy Nyugat-Európában? Többet szemetelnek az emberek? Ha igen, mi lehet az oka ennek?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
lakogyules-1000x666.jpg

„Maguk csak ne szóljanak bele itt az ügyekbe! Mi lakunk itt negyven éve!” – lakógyűlés Magyarországon

'Minket nem érdekel a szomszéd tízemeletes. Ott magának két lefizetett embere is volt, Csopakikám, hallottam a kisboltban.'
Hargitay Judit írása. Címkép: Pixabay - szmo.hu
2019. szeptember 10.



– Tisztelt lakótársak! Most számoltuk össze, ötvenheten jöttek el, ez kevesebb, mint a lakók fele, tehát eleve határozatképtelenek vagyunk, de szavazás az lesz.

– Akkor minek vagyunk itt, kérdezem én?

– Mert most van ez a fűtéskorszerűsítési pályázat, le lehetne cserélni a radiátorokat.

– Azok hetvennégy óta úgy vannak, jó lesz az úgy, maga itt csak ne pályázgasson, Csopaki úr.

– Hetvennégy óta???? Én még csak egy éve lakom itt, egyetemista vagyok, de ez nekem új. Azt mondják, hogy lassan ötven éve nem nyúltak a fűtéshez? Mérnök úr, hány évre vannak ezek a fűtésrendszerek kalibrálva?

– Körülbelül huszonötre, fiatalember.

– Akkor mi a kérdés? Ötven éve ugyanúgy van! Mi lesz, ha szétrohad?

– Már szétrohadt, kedves lakótársak, múltkor csőcsere volt a harmadikon, belül megeszi a rozsda.

– Csopaki úr, maga itt ne agitáljon, folyton agitál, aztán húszezer a fűtésszámlám.

– Mondjuk pont ettől lenne kevesebb. Az anyám a szomszéd házban lakik, ott megcsinálták a panelprogramot, azóta feleannyit fizet.

– Maga meg mit szól bele, ha a szomszéd házban lakik?

– Mondom az anyám lakik ott, én itt lakom.

– Igen? Két lakásuk van, itt Budán? Ilyen jól megy?

– Tisztelt lakótársak, ne térjünk el a témától, a környéken az elmúlt öt évben tizenkilenc ház csinálta meg, a szomszéd tízemeletes is.

– Minket nem érdekel a szomszéd tízemeletes. Ott magának két lefizetett embere is volt, Csopakikám, egy önkormányzati képviselő meg egy zugügyvéd mutyizták le magának ezt az egész otthon melegét, hallottam a kisboltban.

– Jézusom, miket hadovál össze? Csopaki tán lefizette mind a tíz emeletet?

– Én meg azt hallottam a kisboltban, hogy a szomszéd házban kicserélték, azóta szebb is, kevesebb a fűtésszámla, meg harminc százalékkal felment a lakások ára.

– Maga meg mit fogadatlan prókátorkodik itt? Tán maga is le van fizetve?

– Nem, Ilikém, ez fiatal, ez szerintem ingatlanügynök, csak nyerészkedni akar.

– Ja, meg sorosügynök is vagyok. Te jószagú úristen....

– Tisztelt lakótársak, én már ugyan 87 éves vagyok, nem értek ezekhez a pályázgatásokhoz, de azt mondom, ha az állam ingyen oda akar adni 50-60 milliót, akkor azt, kérem, el kell fogadni.

– És aztán maga miből fizeti a havi plusz 8 ezreket? Ami az önrész lesz?

– Ha szétrohad az egész ház fűtése, és önerőből kell lecserélni, az minden lakónak százezrekbe fog fájni, és részlet se lesz.

– Maga csak ne vágjon a szavamba. Nem a lényegről beszélünk. Az a lényeg, hogy miért van büdös a liftben.

– Asszonyom, ez most hogy jön ide?

– Úgy, hogy itt kérem nagyon nagy bajok vannak, mérnök úr. Negyvenöt négyzetméteres a lakásom, de átalányba fizetek, és beleszámolják az erkélyt is.

– Az új radiátorokon lesz mérő, épp az a lényeg, hogy állíthatja, és csak annyit fizet, amennyit fogyaszt.

– És ha a szomszéd lakásba nincs senki? Most sincs, mert eladták. Majd talán azt is én fűtöm be, mi?

– Nem, a központi szabályozó ezt is érzékeli, ön csak a saját lakásáért fizet.

– Akkor is feljön az alattam lakótól a pörköltszag.

– Ehhez semmi köze a fűtésnek.

– Hát akkor mihez van köze?

– Ahhoz, hogy akkor nem kell társasházban lakni. Menjen falura.

– Maga meg át az anyjához!

– Még jó, hogy nem azt mondja, hogy az anyámba.

– Maga mondta...

– Tisztelt lakótársak, így nem jutunk semmire, a saját hangomat se hallom.

– Ott van Önöknél a papír, azt kell megszavazni, hogy akarunk-e pályázni, és ha igen, egycsövesre vagy kétcsövesre? Tegyék fel a kezüket...egycsöves...egy-kettő-három...kétcsöves...egy-kettő-három...plusz a gondnok asszonynak adott még kilenc lakó írásbeli felhatalmazást, azokat is hozzáadjuk...Zsuzsa, vegye jegyzőkönyvbe, hogy 35-22 arányban a kétcsövest pályázzuk meg.

– Milyen kilenc meghatalmazás? Kik azok a lakók? Azonnal mutassa meg, az összes papírt, egyesével!

– Itt vannak nálam, meg a jegyzőkönyvben is. Amúgy nem is szabadna megmutatnom, az adott lakókkal kell beszélnie.

– Ez csalás! Ezek formailag nem jó meghatalmazások! Jogász vagyok, tudom!

– Jogász egy fenét. Takarított egy ügyvédi irodában.

– Maga hallgasson! Ez egy mutyi! Nyolcvannégy óta itt lakom, ide be nem teszi a lábát egy csőcserélő mérnök se, vagy mi!

– Értsék már meg, hogy most csak a pályázat benyújtásáról szavaztunk. És mivel nem jelentek meg elegen, még lesz egy levélszavazás is. És ha nyerünk is támogatást, akkor is lesz egy új szavazás, oda meg már kétharmados többség kell.

– Kétharmad? Itt? BÁRMIBEN??? Hát, ha ez összejön, Csopaki, akkor megeszem a lábtörlőmet.

– Maga csak ne ironizáljon. Ez az egész egy mutyi.

– És későn is szóltak.

– És a folyosón mért van még mindig linóleum, kérdem én?

– Talán azért, kedves szomszédasszony, mert két éve a járólapozást is leszavazták.

– Maguk csak ne szóljanak bele itt az ügyekbe! Mi lakunk itt negyven éve.

– Fogadja már el, hogy a maga szavazata épp annyit ér, mint a többieké!

– Itt pedig nem lesz semmi, ha addig élek is.

– Hát...mondjuk, addig szerintünk se.

– Elnézést, el lehet már menni, Csopaki úr?

– Igen, a szavazás megvolt, lehet menni.

– Köszönöm.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
demonstracio-bantalmazas-eroszak-budapest-nokert-antonirita-20190914.jpg

Most még nők és gyermekek erőszakos halála sem viszi ki emberek tömegeit az utcára

Döbbenetesen kevesen voltak a bántalmazás és családon belüli erőszak ellen tartott szombati demonstráción, amely az aktivistáknak köszönhetően igen látványosra sikerült.
Szegedi Éva - szmo.hu
2019. szeptember 15.



Mintha holttestek hevernének a Parlament épülete mellett. Fekete lepellel letakart testeket látunk, rajtuk vagy mellettük virágcsokor. Gyászzene szól. Olyan zene, amilyeneket temetéseken hallhatunk.

Körben emberek állnak némán, táblákkal, zászlókkal a kezükben.

Két héten belül három nő és két gyerek halt meg Magyarországon családon belüli erőszak miatt. Őket jelképezik a fekete lepellel takart testek.

Augusztusban egy férfi megölte a 4 éves kislányát és a párját, majd magával is végzett. Tatán egy férfi megölte a feleségét. Andornaktályán egy férfi megölte a kislányát és volt feleségét, majd öngyilkos lett.

A három eset két héten belül zajlott le, és mindegyikben közös elem a nő bántalmazása. Emiatt vonultak utcára az aktivisták szeptember 14-én.

Mi előzhette volna meg ezeket a borzalmas gyilkosságokat? "A hatékonyabb rendőri fellépés" - mondta Antoni Rita, a demonstráció szervezője, a Nőkért Egyesület elnöke."Nekem az szemet szúrt, hogy a budai párnál már korábban kint voltak a rendőrök, de azt mondták nekik, hogy már rendezték a konfliktusuat. Nem voltam ott, nem tudom pontosan, hogyan történt, de ha egyszerre hallgatták ki őket, akkor a megfélemlített feleség nyilván bólogat, hogy igen, rendeztük a konfliktusunkat, közben pedig lehet, hogy halálra van rémülve.

Antoni Rita szerint pontosan ezért volna arra szükség, hogy a feleket külön hallgassák ki, és az elkövetőt bevigyék a rendőrök, vagy ha erre valamilyen oknál fogva nincsen mód, az áldozatot helyezzék biztonságba.

Például azzal, hogy azonnal felajánlanak neki egy helyet egy anyaotthonban. Csakhogy jelenleg Magyarországon nincsen kellő számú férőhely, nincsen elég anyaotthon.

"De annak, hogy egy kicsit bevigyék az elkövetőt, hogy elbeszélgessenek vele, semmi akadálya" - tette hozzá.

"Ha most valaki idejönne hozzám az utcán, és úgy arcon vágna, hogy eltörik az arccsontom, akkor az az ember, több év börtönbüntetést kaphatna. De miért más a helyzet, ha mindez a négy fal között történik?

Az, hogy az áldozat a saját felesége, annak nem enyhítő, hanem súlyosbító körülménynek kellene lennie, mert egy bizalmi viszonnyal és a köztük lévő kötelékkel él vissza."

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x