hirdetés
drnovak2.jpg

Feleslegesen tömjük a gyermekeket lázcsillapítóval

Dr. Novák Hunor elmondja, hogy a fejlett országokban miért állnak másként a lázcsillapítóhoz. Célja, hogy a legjobb terápiákat alkalmazzák.
Szegedi Éva interjúja - szmo.hu
2015. december 22.


hirdetés

- Szereti provokálni az olvasóit?

- Muszáj valakinek követ dobnia az állóvízbe. Szeretnék rávilágítani arra, hogy sok ma is alkalmazott, a köztudatban gyökeret vert terápia nem hatásos, a fejlett országokhoz képest pedig számos esetben több évtizedes lemaradásban vagyunk. Az a célom, hogy megcáfoljam a tévhiteket, hogy minél több embert gondolkodásra és kételkedésre késztessek.

- Úgy véli, most nem kételkednek?

- Sajnos a betegek, szülők gyakran elhiszik, amit a gyógyszergyárak vagy az alternatív orvoslást végzők tényként próbálnak beállítani, akiknek céljuk, hogy minél több készítményt eladhassanak, rásózhassanak a betegekre. Ugyanakkor

"
nemcsak tízmillió focista országa vagyunk, hanem tízmillió orvos országa is.

- Miért gondoljuk azt, hogy értünk gyógyításhoz?

hirdetés

- Az emberi test egy tökéletesen működő, élő szervezet, és az esetek elsöprő többségében meggyógyítja magát. Ebben mi csupán segíteni tudunk, a gyógyulást gyorsíthatjuk. Adhatunk csapvizet, kalciumot, vagy egy rakás felesleges, hatástalan gyógyszert egy vírusfertőzésre - azt fogjuk tapasztalni, hogy a beteg meggyógyul. Ezért mindenki úgy érzi, egy kicsit ért az orvosláshoz, hiszen ő már „saját magát is kikúrálta”. A téves következtetések miatt nagyon sok fals információ kering, és sok hatástalan készítményről hiszik azt, hogy segít.

lazcsillapitas

Itthon boszorkányüldözés zajlik a lázzal kapcsolatban

„Míg hazánkban boszorkányüldözés zajlik a lázzal kapcsolatban, addig a fejlett országokban, Kanadában, az USA-ban, Angliában, Hollandiában stb. évtizedek óta egészen máshogy állnak a láz témájához” - írja a Facebook-oldalán Dr. Novák Hunor.

Bár bizonyosodott, hogy a láz segíti a gyógyulást, és még a 40 fok feletti láz sem okoz görcsöt, nem károsítja a szerveket, és nem csapódnak ki tőle a fehérjék, hazánkban főként az ezektől való félelem miatt még mindig gyakran alkalmazzák a hűtőfürdőt és a priznicet, ami felesleges szenvedést okoz a gyermekeknek.

Dr. Novák Hunor a jegyzetben azt is hangsúlyozza, hogy nem a testhőmérséklet a döntő, hanem a gyermek közérzete: ha rosszul van, szenved, akkor ajánlott lázcsillapítót adni. „A szülők többsége indokolatlanul tömi lázcsillapítóval gyermekét, álmából is felébreszti ezért, amivel hibát követ el: a feleslegesen adott gyógyszer terheli a vesét, májat, esetenként súlyos mellékhatása is lehet.”

- A tévhiteket hogyan lehet száműzni az orvoslásból és a köztudatból?

- Úgy, hogy a bizonyítékon alapuló, ún. evidence-based orvoslást terjesztjük el - a Magyar Gyermekorvosok Társaságának titkára is kifejtette, hogy ez a szervezet célja is. Ennek lényege, hogy az orvosok ne a gyógyszergyárak prospektusait vegyék figyelembe, ne dőljenek be a reklámoknak, hanem kizárólag a tudományos tények legyenek mérvadóak.

Hogy ne fűzze az orvosokat semmilyen anyagi érdek egy készítmény használatához, csak olyan terápiát javasoljanak a betegnek, amelyek hatását igazolták.

A cél, hogy kizárólag a betegek érdekei legyenek szem előtt.

drnovak

- Nehéz feladat ma Magyarországon régi, bevált módszereken változtatni?

- Borzasztó nehéz. Az elmúlt évtizedekben óriási változások történtek: sok elterjedt, gyakran használt készítményről bizonyosodott be, hogy vagy teljesen hatástalanok, esetleg elenyésző a hatásuk konkrét betegségekben, vagy a gyakori mellékhatások miatt nem ajánlott használni ezeket. Rengeteg ellenérdek fűződik ahhoz, hogy ne változtassunk a berögzült szokásokon.

Bevált módszer van arra, hogy kiderítsék, hatásos-e egy gyógyszer. A betegek egyik csoportja placébót (hatóanyag nélküli tablettát), a másik valódi gyógyszert kap, és mindenki utólag tudja csak meg, mit kapott. A vakon végzett vizsgálat eredményeit, a tüneteket, a gyógyulás időtartamát vizsgálva kiderül, valóban jó-e az adott gyógyszer? De ez a bizonyítási mód sok borsot tör a gyógyszergyártók orra alá. Ezek a vizsgálatok az alternatív gyógyászatnak is nagy érvágást jelentenek, hiszen a homeopátiáról például teljesen egyértelműen bebizonyosodott, hogy semmilyen hatása nincsen, 100% placébó.

- Az egyik cikke alatt, amely a hasmenés kezelésével foglalkozik, pár kommentelő azt sugallta, mintha Ön reklámozni akarna bizonyos készítményeket.

- Negatív reakciók mindig lesznek, megkaptam én is a szokásos vádat, hogy lefizettek a gyógyszergyárak, de ma már csak mosolygok ezen. A cikkekben nem a saját véleményemet írom le, hanem összefoglalókat írok a bizonyítékokon alapuló szakmai ajánlások alapján, megnevezve a szakmai ajánlásoknak megfelelő összes készítményt – a szülő ezek közül azt a márkát veszi, amelyiket akarja. Előfordult, hogy miután leírtam a tudományos tényeket egy adott gyógyszerről, hogy miért nem javasolt és miért nem hatásos, a gyógyszergyártó perrel fenyegetőzve, összefoglalómat jelentősen átírva akart PR-cikket csinálni a hatástalan készítményének. Többször volt olyan is, hogy tényszerű írásaim leközlését megtagadták egyes sajtóorgánumok, mert féltek, hogy a náluk is hirdető gyógyszercégek zokon veszik a kellemetlen valóságot. Pedig előbb-utóbb minden kiderül, ráadásul a tiltott gyümölcs mindig édesebb.

A lázcsillapítás és a többi gyakori egészségügyi probléma terén szerintem a szülők többsége szeretné tudni az igazat, és szeretnék, ha a gyerekük a legkorszerűbb terápiában részesülne. Ha pedig az ember eltér a langyostól, lesz ellensége és barátja is - ezzel számolok. A legerősebben a homeopaták támadnak, akik között sok az orvos végzettségű, de ez ne tévesszen meg minket: a homeopátia hatalmas üzlet, ezt érzik veszélyeztetve.

eloadas_kongresszuson

Az országos gyermekgyógyász kongresszuson előadásában egy elavult terápiára hívta fel a figyelmet

- A támadó hangvételű reakciók ellenére folytatja a publikálást.

- Sok erőt ad az olvasók biztatása, az, ha leírják a tapasztalataikat például a lázzal kapcsolatban. Hogy most már nyugodtan átalusszák az éjszakát és hagyják a gyereket is pihenni, mert nem félnek, hogy baja lesz az alvó gyereknek a láztól. Hatalmas teher kerül le a szülők válláról, ha a boszorkányüldözéses tévhitek helyett a tudományos tényeket, valóságot tudják meg. Cikkeimben nem a magánvéleményemet írom le, hanem szemlézek, ajánlásokat, összefoglalókat készítek a rendelkezésre álló szakmai anyagok alapján.

Ma már néhány kattintással meg lehet tudni, mit mondanak a világ vezető szakmai szervezetei akár a lázcsillapításról vagy a hasmenésről, bárki elolvashatja, mit javasolnak a Mayo-klinikán vagy Londonban. Jó lenne, ha a Magyarországon gyökeret vert tekintélyelvű orvoslást magunk mögött hagyva utat engednénk a fejlődésnek.

"
Azt üzenem mindenkinek: nem az számít, hogy ki beszél. Az számít, hogy az illető mire alapozza állításait,

milyen konkrét bizonyítékok állnak mögötte, mit mondanak a szakmai szervezetek - azaz a tudományos tények mérvadóak. Nem szabad, hogy a hagyomány és a tekintélyelv mindezek fölé kerekedjen.

Lázcsillapításban le vagyunk maradva

Hazánkban elsőként dr. Szíjjártó László világított rá, hogy a lázcsillapítással kapcsolatos évtizedes magyar hagyományok elavultak és károsak. Amikor 1995-ben szakorvosként Hollandiába ment dolgozni, a munkatársai megdöbbentek azon, hogy „láz”görcsölő gyermeknek lázcsillapítót és hűtőfürdőt javasolt – ott már akkor is tudták, hogy nem a láz okozza a görcsöt és ezek a módszerek teljesen hatástalanok.

Egy bő évtizeddel később dr. Szíjjártó László egy hazai konferencián elmondta, milyen gyakorlatot folytatnak Hollandiában és a többi fejlett egészségügyi rendszerrel bíró országban. Elmagyarázta, hogy miért nem veszélyes a láz és miért nem kell csillapítani rutinszerűen. Akkor hatalmas felzúdulást keltettek a szavai. Rá néhány évvel felzárkózva a fejlett országokhoz mégis jelentősen megváltoztatták a magyar szakmai lázcsillapítási ajánlást. „De hiába van új magyar ajánlás, a változás betegnek és orvosnak sem egyszerű” - mondja dr. Novák Hunor.

Szerinte ahhoz, hogy mindenkihez eljussanak az új ismeretek, átfogó nemzeti stratégia kellene, nem az, hogy néhányan vívják a harcot. Ha a láztól való indokolatlan félelem megszűnne, kevesebben fordulnának az egészségügyi ellátórendszerhez, és csökkenne az indokolatlanul felírt gyógyszerek, antibiotikumok mennyisége is.

- Miért lett gyermekorvos?

- Mindig is a belgyógyászat érdekelt, a gondolkodás, a betegekkel való kommunikáció; ráadásul borzasztó a kézügyességem, a sebészet eleve szóba sem jöhetett. A gyerekek őszinték, motiváló velük foglalkozni, hiszen ha időben meggyógyítom, jól kezelem őket, akkor nem csak pár évet adok neki, mint adott esetben egy idős embernek, hanem akár hetvenet. Nagyon sok szeretetet tudnak elfogadni az embertől, és sok szeretetet tudnak adni, mindig mosolyt csalnak az ember arcára.

- Hogyan kezdte a gyermekorvosi munkát?

- Én is úgy jöttem ki az orvosi egyetemről a frissen megszerzett diplomámmal, hogy amit lehetett, tudtam a ritka betegségekről. Láttam szervtranszplantált gyereket, ritka daganatos beteget és olyan betegségben szenvedő gyermeket, amelyből akkor csak egy volt egész Európában. De

"
legtöbb társamhoz hasonlóan én sem láttam egyetlen középfülgyulladást vagy tüszős mandulagyulladást sem. Ez nagy hibája a gyakorlati orvosképzésnek.

Aztán elindultam a kitaposott úton, mint mások. Az itthon elterjedt, hagyományos terápiákat alkalmaztam. Amikor azonban egy-egy gyakori betegség kapcsán elolvastam a modern orvosi ajánlásokat, megdöbbenve tapasztaltam, hogy mennyire elavult vagy hatástalan, káros terápiákat is használunk hazánkban. Szerintem az a baj, hogy kevesen kérdőjelezik meg a mindennapi betegségekben használt jelenlegi módszerek, készítmények helyességét.

"
Azt látom, hogy gyakori betegségek terén sok esetben több évtizedes lemaradásban vagyunk. Nagyon beleivódtak a köztudatba is bizonyos "bevált" praktikák,

egy fiatal orvos is ezeket látja maga körül a mindennapi gyakorlatban és teszi saját gyakorlatának részévé. Ritka betegségekkel azért nem is szeretnék most foglalkozni, mert úgy látom, a gyakori betegségek terén van talán a legnagyobb káosz.

profilkep_drnovak

- Nehéz most itthon gyermekorvosnak lenni?

- Különösen az elhelyezkedés nehéz, bár idén már több orvost vettek fel a gyermekgyógyászati szakképzésbe. Sok évfolyamtársam azért ment külföldre, mert az orvosi diploma megszerzése után egyszerűen nem kaptak munkát, és olyan is volt, aki egy évig ingyen dolgozott orvosként. Ki merem jelenteni, hogy

"
Magyarországon az az abszurd helyzet állt elő, hogy a legtöbb szakterületen egyáltalán nincs kevés orvos, hanem túl sok adminisztratív munkát kell végezniük.

Belegondolt már valaki abba, milyen felesleges az orvosnak a számítógépen is megtalálható laboreredményeket kézzel beírogatni a lázlapra is? Informatikai fejlesztéssel, táblagépes lázlappal ez elkerülhető lenne. Orvosi diplomával rendelkező emberrel adminisztratív feladatok elvégeztetése hatalmas luxus, így nem csoda, ha sokat kell várnia a betegnek a vizsgálatra. Ha a felesleges, bürokratikus adminisztratív teendőket csökkentenénk és még több adminisztrátor dolgozna az egészségügyben, az orvosok nagyságrendekkel több ténylegesen orvosi munkát tudnának végezni, ezáltal a betegellátás is gyorsulna.

"
Ami még riasztó, hogy itthon nincsen megfelelő gyermekháziorvosi utánpótlás, pedig a körzeti orvosok jó része már nyugdíjas korú.

Már most is elég sok a vegyes körzet, ahol a felnőtt háziorvos látja el a gyermekeket is. De ez egyáltalán nem jó, mert nem lehet egyszerre mindenhez érteni: senkinek nem kívánom, hogy én kezeljem a szívinfarktusát vagy végezzek stroke-rizikószűrést, mert ezeket a feladatokat nem tudnám megfelelő színvonalon ellátni. Az egészségügy színvonalának csökkenése mellett a betegek elégedetlenségének vezető oka egyébként a nem megfelelő orvos-beteg kommunikáció.

- Mit ért azon, hogy nem megfelelő az orvos és a beteg közti kommunikáció?

- Jó volna, ha több idő jutna egy páciensre, de nem is ez a fő baj. A jelenlegi hierarchikus orvos-beteg kapcsolat alá-fölérendeltségi viszonyt tükröz, pedig a modern orvoslás világában egy szinten kell lennünk a pácienssel, partnerként kell kezelnünk, ennek megfelelően kell vele beszélnünk. A latin nyelv indokolatlan használata szintén nem teszi betegbaráttá a rendszert, ma már főként

"
csak a hagyomány miatt használunk ennyi latin szót az orvosi dokumentációban, pedig az esetek többségében mondhatnánk magyarul is.

Sokszor szerepel például az a diagnózis: "otitis media serosa lateris dextri", ami valójában jobboldali savós középfülgyulladást jelent. Ez utóbbi használatát a beteg is megértené... Találkoztam olyannal is, hogy egy vezető beosztású budapesti orvos egy még ennél is banálisabb betegséget nem akart magyarul leírni, ezért elővette a magyar-latin szótárt. De minek? Elképzeltem azt a nevetséges helyzetet, hogy amikor a másik orvos kézhez kapja a zárójelentést, ő sem ismeri ezt a latin kifejezést, ezért ő meg előveszi a latin-magyar szótárt, és lefordítja magyarra… Az egésznek pedig az az eredménye, hogy csak a beteg nem fogja tudni, mit írtak róla diagnózisként - ez elég abszurd, nem?

gyogyitas

Kép forrása: Pixabay.com

- Mi lehet még az oka annak, hogy a klasszikus orvoslástól ennyien elfordulnak?

- Az alternatív orvoslás azt mondja, amit a betegek hallani akarnak. Pillanatok alatt hamis diagnózisokat dobál ki a biorezonanciás gép, a betegek pedig örülnek, hogy végre tudják, mi a bajuk.

Az alternatív orvoslás egyszerű és világos válaszokat ad, holott a valóság bonyolult, nem fekete vagy fehér. Rájátszanak a gyógyszerellenességre, a védőoltás-ellenes hisztériára és buta összeesküvés-elméletekre, és azt a marketinges maszlagot hangoztatják, hogy „természetes gyógymód mellékhatások nélkül”. Ez hazugság.

Ami hat a szervezetünkre, annak van mellékhatása is, bár ez nem mindenkinél fog jelentkezni. Ha a mérleg egyik serpenyőjébe rakunk valamit, akkor a másik serpenyő is el fog mozdulni, ez a mellékhatás, és ez igaz a gyógynövényekre, illóolajokra és gyógyszerekre is. Orvosként mérlegelnünk kell a hasznot és a kockázatot, és az egyén állapotától függően kell döntenünk az alkalmazott készítményeket illetően. Azt terápiát kell választanunk, amely a legkevésbé káros, és a legjobb gyógyulási eredményt lehet vele elérni.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
mti-balaton-1.jpg

Így lehet második hullám, avagy mit felejtettünk el tavasz óta

A szerző lement a Balatonra és ledöbbent, aztán megírta.
Szajki-Vörös Adél, fotók: MTI, Varga György - szmo.hu
2020. augusztus 12.


hirdetés

A nap süt, körülölel. A víz megnyugtat, lehűti a forró agyat. Idén nyáron  legtöbben sehová máshová nem vágyunk - kivéve, aki nem, de azt most hagyjuk -, csak egy hideg csobbanásra és egy tenyérnyi zöld fűre, ahová utána lehanyatlunk. Mi is erre vágytunk (a vegán jégkrémmel együtt), ezért két hétvégén megnéztünk két balatoni strandot. És csobbantunk és lehanyatlottunk, és fagyiztunk és napoztunk. Baromi jó, ez kell ilyenkor a munkától hét közben felturbózott agynak. Azzal az icipici sötét felhővel a fejünk felett, hogy közben körülöttünk kering egy világjárvány, amit nem látunk, mert kék a víz, süt a nap és istenien olvad a fagyi.

Ki így, ki úgy védekezik ellene, hogy ne kapja el, amitől márciusban még rettegett, de a legtöbben mintha megfeledkeztek volna róla, hogy itt lebeg felettünk ez a felhő, mert annyira süt a nap. Én ezt láttam a Balatonnál, és nem mondom, hogy nekem sem volt olyan pillanatom, hogy baszki, kit érdekel, megvéd az UV. Ahogy egy általam nagyra becsült háziorvos mondta egy meglepő pillanatban februárban: "Mindannyian Isten kezében vagyunk." Ilyenkor Isten kezébe helyezzük magunkat, de nem mindegy, hogy a saját kezünk ügyében van-e kézfertőtlenítő. Gyerekek, én a strandokon csak orgiát nem láttam a hétvégén, de lehet, hogy csak nem figyeltem eléggé oda. Mindenki mindenkivel összedörgölőzik - jee - , akkora a tömeg, és bár az intimitás és érintés barátja vagyok, és erről eszembe is jutott Harry Styles szuper száma, na de azért ácsi, azt éreztem. Igen, én is ott voltam. De próbáltam vigyázni, amire lehetett.

A témával jelenleg foglalkozó szakemberek szerint nem árt az óvatosság, közeleg a második hullám, ha már el nem kezdődött. A Balaton partja tökéletes helyszín arra, hogy erről megfeledkezzünk. És mindkét strandon úgy láttuk, megvannak a feltételei annak, hogy elkapjuk a koronavírust, amennyiben éppen arra jár. Mert azt legalább mindannyian beismerjük, hogy nem tudjuk, épp merre jár. Itt van Tom Hanks, nálam szimpatikusabb, és tök jól elmondja, hogy csak a megtanult 3 dologra (maszk, távolságtartás, kézmosás) kéne figyelni:

Mert lehet a vírus a tünetmentes kiszolgáló kezén, aki épp az előbb tüsszentett bele, csak épp mi nem láttuk, amint a lángosunkat óvatosan tartja, miközben gondosan megkeni tejföllel és jó étvágyat kíván. Lehet, hogy lesz második hullám, de lehet, hogy nem. De hogy ugyanúgy vigyáznunk kell egymásra, mint márciusban, áprilisban és májusban, az egészen biztos. És az idősekre, a szüleinkre, a nagyszüleinkre, a barátaink szüleire, meg a nagyszüleire, és Micimackó barátaira, rokonaira és ismerőseire és Nyuszi üzletfeleire.

Ha azonban nem akarunk egymásra vigyázni - innentől jön az ironikus rész, a félreérthetetlenség kedvéért, amit ne vegyetek komolyan, csak parázzatok, amin jó, ha paráztok -, gyorsan összeállítottam egy listát arra az esetre, ha a második hullámra törekszünk, mert az első is olyan könnyen elsült (ugye alig páran haltak meg...):

hirdetés

- Ne mossunk kezet szappannal gyakran, különösen ne azután, ha valahonnan hazaérkeztünk. Minek? Úgyse leszünk betegek. Maximium hordozók, de az meg úgyse derül ki.

- Ne használjunk készpénzhasználat után kézfertőtlenítőt és lehetőleg minél közelebb hajoljunk embertársainkhoz, ha beszélgetünk - legfőképp azokhoz, akikkel nem egy háztartásban élünk, hiszen olyan ritkán találkozunk -, és ha köhögnünk vagy tüsszentenünk kell, ha szabad levegőn vagyunk, ha nem, ne fogjuk vissza magunkat!

- Ha rokonainkkal találkozunk, esetleg esküvőre vagy nagyobb rendezvényre megyünk, bátran puszilkodjunk, azaz hagyjunk nyálas nyomot mások arcán. Puszi mindenkinek, így gyakorlatilag olyan, mintha egy láncban egyszerre valamennyien végigsmárolnánk egymást. Nincs is ennél szebb. Szeressük egymást.

- Üljünk rá nyugodtan a nyilvános vécére és semmiképp ne fertőtlenítsünk kezet a strandon a belökős fém-beengedőkar megfogása után. Ahol én jártam, nem is volt ilyen lehetőség amúgy, úgyhogy nem is kell ezen problémázni feleslegesen.

- Ne mossuk túl a gyümölcsöket és a zöldségeket. Nemcsak a szalmonellát vagy egyéb rengeteg féle fertőzésokozó kórokozót kerülhetnénk el mondjuk így - mert nemcsak a koronavírus veszélyes, egy jó kis hepatitis is becsusszanhat így nyáron - , de hát mit parázzunk folyton mindenen?! Mire való különben az immunrendszer?!

- Semmiképp ne ügyeljünk fürdőszobánk - vécénk és mosdókagylónk tisztaságára. Ne! Nem kell túl gyakran kimosni azt, pláne ilyen klóros büdös dolgokkal gyakran fertőtleníteni, a víz úgyis lemossa, amit kell. Vagy nem? Á, mindegy.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
kepatmeretezes_hu_20200801_150937-1000x750.jpg

Ciki feküdni, ciki, hogy sajnálnak – az elefántlábú fiúnak azt ígérték, gatyába rázzák

Kanalas Dávid ma tölti huszadik születésnapját. Alig egy hete vált ismertté, van már orvosa, remény egy fővárosi albérletre és arra, hogy pár hónap múlva rendesen öltözhet, és végre dolgozhat.
Belicza Bea - szmo.hu
2020. augusztus 09.


hirdetés

Másfél hete Budapesten, az utcán találkozott Varga Brigitta a 20 éves fiúval. Dávid épp megpróbált segítséget kérni. Voltak, akik adtak pénzt, de egyedül Brigi állt meg beszélgetni. A nő innentől kezdve minden nap azon dolgozott, hogy a fiú soha többet ne kolduljon. Ő azt mondja, ez volt az első próbálkozása, de ez olyan szégyen, hogy soha többet nem is tenné.

Brigi megmozgatott mindent, amit tudott és elérte, hogy Dávidot kórházba vigyék. Ott találkoztunk az első napon mindhárman. Egy hatfős szobában kényelmetlenül üldögélt az elefántlábú fiú a karjából lógó csővel. Nagyon várta a nővért, aki megszabadítja a rákapcsolt üvegtől.

“Ez a vízhajtó megtette hatását, szaladhat is a mosdóba” – mondta az ápoló, és Dávid sietősen elindult, de a szaladás erős túlzás volt.

Brigi addig sem pihent, amíg Dávid távol volt, megkérdezett mindenkit a teremben, kinek hozhat egy forró csokit.

A fiú mosolyogva jött vissza, hogy már sokkal jobb, megérkeztek a szülei is látogatóba, úgyhogy lemehetünk az udvarra. Lift csak felfelé volt, lefelé lépcsőzni kell, de az neki dupla annyi idő, mint egy átlagembernek, mert minden lépcsőre rá kell állnia két lábbal. Nem kapaszkodik, de láthatóan nem könnyű a teher, amit cipel.

hirdetés

Pedig azt mondja, hogy kiskamaszként még imádott focizni. Akkor picit kisebb volt a lába, de a lelkesedését semmi nem törte meg. Kikönyörögte a testnevelés tanárától, hadd játsszon ő is. Sőt, volt hogy biciklizett is. Egy csúnya hegben őrzi az emlékét. Amíg leértünk, kiderült, hogy volt egy barátnője is, de a részletek még titokban maradtak.

A tiszakarádi szülei a pici húgával, a nővérével és az ő férjével jöttek.

Dávidot a vízhajtó újabb kitérőre kényszeríti. Anyja, Ibolya mesél, hogy eddig még senki nem tudta elmondani, hogy miért beteg a fia. Mivel a 14 éves lányának is ugyanez a problémája, a nagyszülőket is vizsgálták, de választ nem kaptak.

Azt mondja, olyan nehéz éveken vannak túl, hogy volt, hogy 35 kilóra fogyott. 10 hónapja, 14 évvel a legkisebb gyerek után - egy kis boldogságnak - megszületett Leila, mindenki kedvence.Húsz éve is nagyon örült a babának, de azonnal keserűvé vált minden.

“Dávidon nem látszott semmi probléma, de elvitték vizsgálatokra, és azt mondták, hogy beteges. Rögtön Miskolcra vitték kezelésekre Sárospatakról.”  - idézi a kegyetlen hónapokat.

Fél évig csak látogathatták a gyereket.

Akkor az apa Pestre járt dolgozni, hogy legyen elég pénzük a sok utazásra és a másik két gyerekre, a nagyfiára és a nagylányára.

Fél év után hazavitték Dávidot, de kiderült, hogy diétáznia kell, és azokhoz nem tudta megszerezni az összetevőket. Akkor újabb fél évig kórházban volt a kisfiú.

A speciális étrend később is gond volt, Dávid a sárospataki kisegítő iskolába került, kollégista volt, ott megkapta, ami kell. Próbálták minden nap hazavinni, de kiderült, csak arra van pénz, hogy hetente menjen haza.

Hat éves volt Dávid, amikor megszületett a húga, Vanessza, hasonló problémákkal. Sokszor már együtt vitték őket  kezelésekre.

Tiszakarádról Miskolc 100 kilométer, oda bejárni nehéz volt. Ha menni kellett vérvételre, hasi ultrahangra, röntgenre, masszázsra, gyógyfürdőbe, akkor hármasban mentek, Ibolya is bent volt velük:

“Egy hét lett volna a vizsgálat, de elkaptak valami fertőzést, lett belőle 3 hét. Ez sem volt könnyű, de

a legrosszabb az alsó, felső végbéltükrözés. Dávidnak többször is volt. Napokig nem ehettek, Vanessza úgy kelt fel, hogy vért hányt.

Túlságosan felfújták őket. Azt mondták, segít ez a vizsgálat, de abból sem lett semmi.”

Az anya sírva idézi fel, hogy mindkét gyerek bent feküdt, fogta a kezüket, és remegve várta az ébredésüket.

A visszabicegő fiú is jól emlékszik ezekre az időkre:

“Majdnem meg is halt a kislány, úgy meggyomrozták magyarul mondva, hogy alig kapott levegőt.”

A terhes Szandi átveszi a kislányt. Ő 3 éve él Pesten, épp most költöznek el egy nagyobb albérletből, mert amióta kiderült, gyereket vár, csak a férje fizetéséből élnek, és folyamatosan segítik a családot is. Most olyan pici albérletbe mentek, ahova nem tudják befogadni az öccsét, a látogató szülőknek is haza kell menniük.

Brigi kitartó munkájának köszönhetően egyre többen ismerték meg Dávid helyzetét, és azt ígérte neki egy magánrendelő, a Lymphline, hogy ingyen javítanak az állapotán. Márton Tímea, nyirokterapeuta szerint pár hónap alatt napi kezelésekkel nagy változást lehet elérni.

“Azt mondták, hogy gatyába ráznak, és felvehetek elegáns nadrágot és rendes cipőt is” – fogalmaz  Dávid mosolyogva. Nagyon hiszi, hogy megváltozhat az élete.

Neki most itt kellene maradnia. Kapott már egy ajánlatot egy lakásra, de a részletekre még várni kell, addig csak álmodoznak. A fiú azt szeretné, ha a szülei is feljöhetnének az imádott húgával. Az otthon közmunkásként dolgozó apa is többet tudna a fővárosban keresni, és Ibolya is tudna dolgozni, ha a kicsi bölcsődében lenne vagy a lánya is vállalná olykor.

A munka és kezelés mellett Budapesten lenne minden a diétához is.

“Itt bárhol meg tudom venni a barna kenyeret, a nulla százalékos joghurtot, a kókuszzsírt, a hústerméket, mindent, ami kell. Tiszakarádról Sárospatakra vagy Sátoraljaújhelyre kell menni bevásárolni. Az orvosok meg? Itt tegnap 4 helyen voltunk. Ez olyan hihetetlen. Vidéken ez négy hónap” – mondja az anya. Azt mondja, neki a család a mindene.

“Nekem ez így tökéletes, ahogy van. Azt szeretném, hogy együtt élhessünk, az apjuk, meg ők mellettem lehessenek. Nem lehet, hogy ők ne lehessenek nekem. Pici koruk óta nevelem, szenvedek, mindegy, hogy nyomorultul, de én nem dobtam el őket. Nekem soha egyik gyerekem sem feleselt még soha. A nagyfiam, a 22 éves is minden nap felhív. Nagyon összetartó család vagyunk.”

Dávid nagyon szeretne dolgozni, ő is a családért.

“Ha sikerülne kigyógyulni, szeretnék én segíteni anyáéknak, mert kiskorom óta ők segítenek. Nekem olyan nagy öröm lenne, ha tudnék apuval dolgozni.”

Igen halk szavú apja nem kételkedik ebben:

"Ő mindig szeretne menni dolgozni kézzel-lábbal. Elvittem metszeni, gallyat kaparni, de láttam, hogy nem megy, fáj a lába. Nagyon segítőkész.”

Ibolya tart most egy kicsit a kudarctól:

“Félek, hogy beindul egy folyamat, és mivel nem bírok albérletet fizetni, nem tudunk létesülni.”

Ők hazautaztak, aztán napokig Szandi, a nővér hozta a friss ételeket, Brigi és én látogattam.

Egyik nap nem aludt Dávid.

“Elkap a görcs, akkor kimasszírozom. Van, hogy annyit gondolkodom, hogy éjszaka is ébren vagyok. Miért vagyok ilyen? Nem tudom. Pedig bennem olyan akarat van.”

Egy beteg odajött, pénzt kért, kiderült, Dávid már segített neki korábban. A szobájában volt egy amputált lábú beteg, vele mindig megosztotta az otthonról kapott ebédjét.

“Jó napot!” – köszön rá egy idegen. Visszaköszön mosolyogva, és odasúgja, hogy mindenki ismeri, sokan mondják, hogy a médiából.

Egy újabb napon összezavart volt.

Van remény, hogy a kórházban segítenek, vagy talán a magánrendelőben, de most olyan bizonytalan minden.

Most nincs mélyponton, de volt.

“Régen fel akartam magam húzni a sok ideg miatt. Mi az ok? Ez az élet. A fiataloknak van barátnőjük, dolgoznak. Folyton feküdni, semmit nem csinálni, az ciki. Az is ciki, hogy sajnálnak meg az is, hogy idegenektől kapok segítséget. A családtól sem várom el.”

Volt egy szerelme Dávidnak is, még az iskolában. De amikor elballagtak, nem mehetett meglátogatni, mert messze volt. Aztán elköltözött a lány, és azóta sem tudja, hol van. Szerinte ez volt az igazi.

Meglátja, hogy az orvos épp távozik, próbál rohanni, hogy beszéljen vele, mikor tudnak egyeztetni a sorsáról. Abban maradnak, hogy majd hétfőn. A doktor utánakiabál, hogy addig is boldog születésnapot!

Nehéz, mert a szülők az utolsó pillanatig küzdöttek, hogyan jöhetnének fel hozzá a nagy napra, de nem sikerült.

Jaj, de boldog lennék, ha a családdal lehetnék! – mondja, de azzal vigasztalja magát, hogy ez is csak egy nap, majd lesznek napok, amikor együtt lehetnek.

Ha megteheted, az alábbi számlaszámra utalhatsz adományt Dávidnak: 11773205-00567343 (OTP, Kanalas Dávid)

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
tuntetok-feheroroszorszag-mti-ap-foto.jpg

Nincs internet, a mobilok sem működnek Fehéroroszországban – egy magyar férfi beszámolója

Olvasónk nemrég hagyta el Belaruszt, elmondása szerint már kijutni sem volt egyszerű az országból.
Címkép: MTI/AP - szmo.hu
2020. augusztus 11.


hirdetés

A Szeretlekmagyarorszag.hu olvasója üzleti úton volt Fehéroroszországban, nemrég lépte át a fehérorosz-lengyel határt. Megosztotta velünk, hogy mit tapasztalt az országban, miután kihirdették Aljakszandr Lukasenka elnök elsöprő győzelmét a vitatott tisztaságú elnökválasztáson.

"Már vasárnap távozásra szólították fel a külföldi állampolgárokat. A fővárost tegnap hagytam el, mivel a szállodát, ahol laktam bezárták. A repülőtér elérhetetlen volt. Egy itteni ismerősöm szervezte meg, hogy busszal eljuthassak Lengyelországba mielőtt a határokat lezárnák"

- írja Sándor nevű olvasónk, aki azt is megemlítette, hogy Szvjatlana Cihanouszkaja ellenzéki elnökjelöltet hétfő este óta nem látták.

"Vannak olyan hírek is, hogy letartóztatták, de a legutóbbi információ az, hogy Litvániában van"

- tette hozzá.

hirdetés

Nemrég Linas Linkevicius litván külügyminiszter a Twitteren megerősítette, hogy az ellenzéki elnökjelölt valóban elhagyta Fehéroroszországot, és Litvániában tartózkodik.

Olvasónk szerint ugyanakkor

"a kampánystábjából viszont többeket letartóztattak, állítólag több nőt is kopaszra nyírtak a fogdában."

Sándor arról is beszámolt, hogy nincs internet és a mobilok sem működnek sok helyen.

"Az internet nem működik, sok helyen a mobilok sem, nincs térerő. A kereskedelmi csatornák is beszüntették adásukat, csak az állami média sugároz, amely nemrégiben Orbán Viktor gratulációjáról is tájékoztatott."

Orbán Viktor gratulációjáról ugyanakkor nincs hivatalos információ. A hvg.hu hétfőn több csatornán is megkereste a kormányt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök gratulált-e a vasárnapi választáson újraválasztott Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnöknek. Kérdésükkel keresték a Kormányzati Tájékoztatási Központot, illetve a kormányfő sajtófőnökének, Havasi Bertalant is, de egyik helyről sem kaptak választ.

Olvasónk szerint nemrég Lukasenka is megjelent a tévében.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
asexualunsplash.jpeg

„Azt hiszik rólunk, hogy félünk a szextől!” – Interjú a Magyar Aszexuális Közösség ügyvivőjével, Sulyok Viktóriával

Egy olyan szexuális irányultság, amikor az emberek nem élnek át szexuális vonzalmat, de nem azért, mert megtagadnák maguktól a földi gyönyörök ezen fajtáit, szimplán csak nem születik meg bennük.
Gubán Mária, fotó: Unsplash - szmo.hu
2020. augusztus 09.


hirdetés

Június 24-i SzeXerda videójában Hevesi Kriszta lerántja a leplet az aszexuálitásról. A szexuálpszichológus missziója, hogy szexuálisan felszabadítsa a magyar embert. Teszi ezt könyveken, beszélgetéseken, valóságshow-kon és bulvárcímlapokon keresztül.

Az „Aszexualitás” névre keresztelt videó viszont nem sok választ ad, felszínesen kapargat egy sokkal többrétű és mélyebb témát, és a legkevésbé sem enyhít azon a társadalmi problémán, amit az aszexuális emberek láthatósága vagy elfogadása jelent. Sejtet ráadásul olyan háttérben meghúzódó okokat, mint a gyermekkori traumák, elfojtott emlékek abúzusról. Bár igyekszik nagyon óvatosan és finoman fogalmazni, mégiscsak félretájékoztat.

Hevesi egy 2018-as interjúban az aszexualitás egyik okaként még a fiatalok pornónézését nevezte meg. Így joggal lehet az az érzésünk, hogy a pszichológus kreatív módon, de elég impulzívan, és minden konzisztenciát nélkülözve nyilatkozik erről az alternatívnak számító szexuális orientációról.

A Magyar Aszexuális Közösség ügyvivőinek végül elege lett az aszexualitást övező negatív és megalázó sztereotípiákból. Június 26-án nyílt levelet írtak a pszichológusnőnek, amit még e-mailen is elküldtek neki. Egyelőre nem érkezett válasz.

De mi is az aszexualitás? A Wikipediánál nem kell messzebbre menni, hogy az ember tisztába kerüljön az alapokkal.

hirdetés

Egy olyan szexuális irányultságról beszélünk, amellyel jellemezhető személyek nem élnek át szexuális vonzalmat, de nem azért, mert megtagadnák maguktól a földi gyönyörök ezen fajtáit, szimplán csak nem születik meg bennük.

Ha eddig eljutottunk, akkor most bonyolítsuk meg kicsit a dolgokat!

Sem a rövid nyílt levélből, ami helyesbítésre szólította fel Hevesit, sem pedig a Wikipediáról nem derül ki pontosan, mi is az az aszexualitás, és mégis mi fán terem egy aszexuális. Ezért Sulyok Viktóriát, a Magyar Aszexuális Közösség egyik ügyvivőjét hívtuk segítségül.

Viktória 36 évesen jött rá, hogy aszexuális. „Először heterónak hittem magam, mert az az alap. Aztán rájöttem, hogy nem érdekelnek a férfiak, akkor azt hittem, hogy leszbikus vagyok. Majd felismertem, hogy a férfiak és a nők pont egyformán érdekelnek – semennyire. Akkor biztos biszex vagyok!”

Először, félve attól, hogy támadások érik, inkább névtelenül és arctalanul tevékenykedett, majd rájött, sokkal fontosabb számára az, hogy segítsen másoknak abban, számukra ne nyúljon ilyen hosszúra a felismerés folyamata.

Aszex vajon mi?

„Hevesinek az a legnagyobb problémája, mint mindenki másnak, hogy nem veszik külön fogalomnak a libidót és a szexuális vonzalmat. A libidó annyi, hogy begerjedsz, és ki akarsz elégülni. Szexuális vonzalom pedig az, hogy ránézek egy emberre, és ezt az egészet vele akarom megélni” - mondja Viktória.

Ezen kívül, az osztottvonzalom-modell alapján elkülöníthetjük még a romantikus vonzalmat a szexuálistól.

„Azt belátjuk, hogy van szexuális vonzalom anélkül, hogy romantikus érzések lennének mögötte. Rád nézek, és le szeretnék veled feküdni, de ettől még nem leszek beléd szerelmes. Ez miért ne működhetne fordítva is? Szerelmes vagyok beléd, de nem szeretnék szexelni veled.” Ez a kétféle vonzalom pedig, ha van, és az egyén nem aromantikus vagy aszexuális (tehát se romantikus, se szexuális vonzalomra nem képes), akkor különböző nemű emberek felé, más-más irányokban is megnyilvánulhat.

„Vannak olyan barátaim, akik aszexuálisok, tehát nem éreznek szexuális vonzalmat, de homoromantikusok, szóval a saját nemükbe szeretnek bele” - szemlélteti Viktória.

De előfordulhat az is például, hogy egy biszexuális ember heteroromantikus, tehát a szexuális kapcsolat mindkét nem vonzó tagjaival beleférhet számára, de romantikus szerelmet csak ellenkező nemű iránt tud érezni. A szexuális és romantikus vonzalom persze ezerféle kiszerelésben jöhet, a-tól a pánig, mint különféle színű, de mégis tökéletesen összeillő matrjoska babák.

Traumák miatt?

„Egy heteroszexuális nő nem lesz attól aszex, hogy megerőszakolják. Lehet, hogy egy darabig félni fog a szexualitástól, a férfiaktól, lesznek emlékbetörései, de attól ő még heteró marad, és a férfiakhoz fog vonzódni.

Nem tudok pontos számokat, de talán minden ötödik nőt megerőszakolnak élete folyamán, az aszexuális emberek pedig csak a társadalom 1%-át teszik ki. Ez sokkal kisebb arány.”

És azzal sem árulunk el nagy titkot, hogy a mai tinik nagy része viszonylag korán találkozik az első pornójával, rossz élmények is előfordulnak mindnyájunk életében, a társadalom nagy része viszont még így is alloszexuális (avagy képes megélni szexuális vonzalmat, és még szexel is).

„Sok alloszex ember sem szexel – vagy nincs partnere, vagy túl stresszes az élete. Ezért van az, hogy megőrülök, amikor alloszex barátaim rám néznek, és azt mondják, hogy nahát, én is aszex lettem, már négy hónapja nem szexeltem a csávómmal!” Ergo attól sem leszel aszex, hogy épp nincs nyerő szériád.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem válhat valaki „menet közben” aszexszé.

„Én hiszek abban, hogy az emberi szexualitás fluid. Előfordulhat, hogy valaki a kezdetekben biszexuális, majd leszbikus lesz. Én így születtem, de elképzelhetőnek tartom, hogy valaki aszexszé válik az élete során.” Fejti ki Viktória azokra az elméletekre támaszkodva, melyek szerint az ember szexualitása igenis változhat az idők folyamán.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!